Pesti Hírlap, 1882. október (4. évfolyam, 270-300. szám)

1882-10-10 / 279. szám

Budapest 1882. IV. évf. 279. (1360) szám. Ki ___IO. Elifizatéti árak: t*..........................u M — kr. !»■•»*•.....................» ■ IUgf«Um........................I . H . !»■***»....................1 . . Ifz« Man hriyb— 4 ki. Tld­ kw S kr. t* Jb|7Uinii| h t SifrrtUc* M U­; U[U lappal ■»«»■ *m....................MM «Mm...........................M , ■Hj .lem ................. ft m­ ­ititlék Ma­tdatik. Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAPÉ^ ? INTÉZET ^ Naptár. Xedd Rem. kath. : Ferenc ,, Protest.: Gida ,f Görög-orosz: Kodrád Látnivalók. XobmU Buaia. (Mm BpMn , d. a. a—1­6mtUg, ' kok tie» «a fkiMn i­­bora».) hétfőn áo caO­­«• oknkMk ; ftoaftmytár; wmmAtm Szerkesztési Iroda lidijítiti, itdoMtM 7. »■. I. bari a lap seeUemi rá—i* iUatft 1 kftal—Bémi Jntiaeadft. Bérmeaketlen lerólak M*k hMekMIl fogadtalak al. KfczJoatok tíiooo bo— adok Kiadóhivatal: Bodapst, under-itca 7-h«Tá­m el&ftaető&ek és a lap «a AiW diáért vonatkozó felsaélamiAMk­I»» tésmutik. Im eaamkatan a kapOftr­­raaftmapakao d. a. 1*—1-ig MadlMra a iflficnkt/ok Talamaty*», a kkaprtai pedig minden wtkftmnapaa a—l-*g. — Danágoi tópüs (Kaa*arhi*y-ISio)­a» akadíváa pala*1*4-W—1. Nyitrm : Taaáamaa, paeráá» ég pén­teken »—1-ig. — OisiigM­iepMahrin­ett tánuai tárlata. (statsir­.t, raji* kia.) — Xagpar tolóménál akalimja. (Vonna ist­­aaet­air, ea*41 háa.) — Iparad­oum. (Sughr­­•*. a kstpastpastTszenti tim­ulai káaa.) — Hirdetések a kiadóhivatalba* vetetatk M. Vranaiaoraság rászór« pedig MjeM| BUDOLP MOS8H-nél PAJLK-ba*, 40, Bue XotredAae des Yir­UsTigahid a aoroksdri­mt rágóa, a melle**. — Viroshil a rigi a rim Mrem, aa aj a LtpM­ateibaa U. m. Virus rigid* (redomia) aa ” állatiért a ritpargatba». A mai szám tartalma: Katholikus autonómia. — Politikai szemle. — Fővárosi ügyek. — Egyletek és intézetek. — Tudomány Iroda­lom. — Táviratok. — Napi Hitel. — Közgazdaság. — A mellékleten: A cár bevonulása Moszkvába. — Három király Bécsben. — Szerelmi Dráma a temetőben. — Kör­menet a szent szőnyeggel. — Regény-csarnok. Cordo­­val. (12 folytatás.) — Vegyes. A második mellékleten. Hazafias egyesület a vidéken. — Országgyűlés. — Köz­élelmezés és állatvédelem. — Egyiptomból. — Katonai ügyek. — Rabló garázdálkodás a vidéken. — Szinház, zene, képzőművészet. — A közönség köréből. — Tör­vényszéki csarnok. — Tárca. Bécsi színészek és szí­nésznők. — Értéktőzsde. — Hirdetések. Katholikus autonómia. A katholikus egyháznak Magyarországon még ma is kiváltságos helyzete van. Az 1848. XX. t. c. ma is csak a papiron létezik. A vallások egyenlősége nincs megvaló­sítva az életben. Magyar alaptörvény, hogy a király nem lehet más, mint csak katholikus. A kath. főpapok ott ülnek a főrendiház­ban, mig a protestánsok nem. Óriási vagyon van kezükön, mig a protestánsokén nincs. A házasság a katholikusoknál még mindig egyházi és nem állami. Maga az állam még mindig kath. jellegű. A hatóságok a kath. ünnepeket tartják meg. Akkor van hivatalszünet. A perrendtartás tör­vényerőre emeli a kath. kalendáriumot. A katolikusoknak van roppant tanulmány­alapjuk, mely el van vonva a parlament köz­vetlen ellenőrzése alól. Vannak iskoláik. Maga a budapesti egyetem némileg kath. felekezeti jellegű. A kath. főpapok nagy befolyással bírnak az állami kormányzatra. Az a magas értelmiség és óriási vagyon, melyet képviselnek, teljesen érvényesül. Franciaországot kivéve, nincs állam, hol a katholicizmus­ oly döntő tényező lenne, mint nálunk. Sőt Magyarországon nagyobb po­litikai faktor az, mert az állammal még mindig össze van nőve, míg Franciaországban a papi javak sekularizációja és a Code Napoleon a szétválasztást megvalósította. S mit tapasztalunk mégis ? Azt, hogy a kath. főpapok ahelyett, hogy a rájuk nézve kedvező, előnyös helyzet fen­­tartása mellett volnának, a statusquot védenék, panaszkodnak e helyezet ellen, fel akarják for­gatni a statusquot. A soraikban ülő, legkiválóbb egyházfeje­delmek úgy tüntetik fel, mintha irigyelnék a protestánsok helyzetét. Azoknak — úgymond — vannak jogaik, mig a katolikusoknak nincs. Azoknak van, a katolikusoknak nincs autonó­miájuk. Talán a szabadság szelleme szállta meg a kath. egyháznagyokat ? Talán azért panasz­kodnak, hogy mig a prot. egyházaknak van módjukban az egyházi kormányzatban a világi híveket is részesíteni, addig a kath. egyház ezt az állammal való összefüggése miatt nem teheti ? A kath. klérusról tudjuk azt, hogy nagy része mindig hazafias volt, s hogy a hitbuzgalom mellett a hazaszeretet is lelkesítette. Az azon­ban egészen uj tüneményt képezne, hogy radi­kális liberalizmus szellője lengi át. Hogy minden áron jogokat akar szerezni a kath. világi hívek számára. Hogy e jogokon felépülő autonómiát kíván. Sietünk is ezt kétségbe vonni. A kath. klérus nem akarhatna valódi autonómiát, bármily liberális volna is. Nem akarhat, mert a katholicizmus a legmerevebb arisztokratikus szervezet lévén, s e szervezetnek köszönvén fennállását és hatalmas elterjedé­sét , a demokráciát nem bocsáthatja organiz­musába. Valódi magyar kath. autonómia azt je­lentené, hogy a világi híveknek döntő be­leszólásuk van az egyházkormányzatba. Jelentené a püspök- és érsekválasz­tást is. Jelentene e szerint Rómától független magyar kath. egyházat. Jelentené a schizmát. Ezt pedig nem akarják sem a kath. főpapok, sem a katholikus hívek, sem senki. A kath. klérus az autonómia jelszava alatt az episkopatus számára követel jo­gokat. Követeli különösen az iskolát és a tanul­mányi alapot. E kettőt célozz­a az a mozgalom, melyet a főpapság vezet s melynek ekklesia militansát képezi az alsó klérus. E két cél el­érésére a kath. papság kész a laikusokkal szö­vetkezni. Eszköze egyelőre a világi katholikusok felizgatása. A protestáns világiaknak van jo­guk, mig a katholikusoknak nincs, ez a jelszó. A mozgalomtól nem félünk, sőt örvendünk neki. Jó hogy a kezdeményezés a kath. klérus részéről indult ki, így aztán a kath. papság nem panaszkodhatik, ha a kath. egyháznak a magyar államtól való különválasztását végre­hajtják. Jó, szakadjon el a kath. egyház az ál­lamtól ; jelen szerkezete valóban természetelle­nes is. Csináljon autonómiát, vonja be az egy­házkormányzatba, a­mennyire a dogmák meg­engedik, a világi elemet. Ennek csak örvend­hetünk. De az iskolát és a tanulmányi alapot nem adjuk oda. Ennyi bizonyos. A közoktatás az államé és nem az egyházé. A tanulmányi alap A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Utazás Palóciában. Irta Mikszáth Kálmán. VII. A PAKAS. Leirtam már flóránkat, halastavunkat, er­­deinket, hanem micsoda ez mind, a Pakas nél­kül ? A Pakas, — a Giragó banda utolsó tagja. Nagy firma ez — a múltból, nagy tradí­ciókkal. Giragóék muzsikáján rakta a nagy­anyánk az első csárdást, meg az előkelő me­nüettet. E mellett nőttek fel, szegényedtek el apáink is. A vonó kiesett hébe hóba az egyik vagy a másik more kezéből, de a banda az örökké való volt. Oda volt nőve a tekintetes vármegyé­hez, úgy, mint a hímes tulipán a ködmönhöz, együtt pusztulnak el. A nemesség odalett, elzüllött, Gilagóék is elvesztek. A százados névből nincs ma már egyéb emlék, mint a Pakas. De már az se tud muzsikálni. Öreg, resz­ket a keze. Háta meggörbült. Csak a szemeinek fénye maradt meg. Az utolsó fény, azokból a régi időkből! A kastélyok még ott állnak a palóc fal­vakban, hanem már nagyon kopottak. Némelyik­nek a fedelén becsirog, az eső is. Másokról ellenben levakarták a címereket. A fényes nevek is megvannak még — de mit ér az, — ha a névnapok nincsenek meg többé. Hej, pedig valamikor, de sokat jövedel­meztek ! Talán a kalendárium változott meg ! Ta­lán a pap kereszteli el rosszul az embe­reket ? Vagy hogy mindig így volt — csak a vén Pakas álmodott valami bolondot valamikor ? Ő most aztán a gyengülő eszével igaznak azt tartja. Faluról falura kóborog, nem muzsikál már, hanem énekel. Nincsen valami különös jó hangja, (még tán az Ellingeréá is jobb nála) de ha egyszer olyan a divat, hogy többet jövedelmez az ének, mint a nóta. (Többet a rosz hang, mint a jó hang) — aztán nem énekel ő valami trillás operákat, nem sok kell az ő mesterségéhez, csak a miatyánkat kell megnyújtani egy kicsit az ajtó­küszöbökön . . . ennyi az egész. A muzsikaszerető földi urak szétvesztek, odafordult hát ahoz aki még megmaradt, — a men­nyei úrhoz ; azt mulattatja most olyan nótával, a minő annak tetszik — t. i. zsoltá­rokkal. Hanem isten rosz csere volt az! Nem dob ám az tízforintos bankót a zsoltárokért. Igaz, hogy Pakas se őszinte hive. Nem tud a cigány jó koldus lenni, túlságosan ko­moly hivatal az neki. Istentelenül csúnya históriába keveredett. Restelte is, hogy ilyenkor látom viszont a nó­tárius urnát, ki igazságot teszen fölötte. Hát úgy volt az, hogy egy szegény öz­vegy asszonynál vagyon szállása , ahol a kocsi­színben húzza meg magát éjszakára az apró ba­romfi állatokkal — ha eső van. Ha pediglen eső nincs, akkor csak kívül marad a Szent Já­noska szobra alatt, mivelhogy a szobor épen az özvegy Rácné háza előtt áll vala. Jó hely az ott, egész komotosan segíthet onnan éjjel a kutyának, vigyázni az özvegy háztájára. Mert olyan segéd kutya féle­l éjjel a Rácné asszo­nyom portáján, a miért sokszor kijut neki egy kis meleg étel is . . . kivált mióta a kutya beteges s tulajdonképen ő van előlép­tetve a helyére. Hanem a multheti esőzések alkalmával ott bent halt, s hogy, hogy nem, egy szép reg­gelen azon vette magát észre Rácné asszo­nyom, hogy egy köcsög finom tejföle oda van. Épen köpülni akart délutánra. Hová lett, hová lett, keresi mindenki . . . hát uram fia egyszer csak észre veszik­­ a falubeliek, hogy a Szent Jánosnak tejfölös­­ a szája. A bizony, csoda esett... A Szent Jánoska Mai számunk 16 oldalt tartalmaz.

Next