Pesti Hírlap, 1882. október (4. évfolyam, 270-300. szám)

1882-10-18 / 287. szám

Budapest 1382.­­V­ étf. 287 (1368) Szám. Szerda, október 18. ip_____________ _ miiBIII1IB­LIL-i ......... mm___ - —— mm i i i ....... —— - , , ■ , m n,„, —, „ - -- - ■ i-' Előfizetési árak: _ Szerkesztési Iroá»: _ BBS fin Hdapsitei, vátor­ítva 7. u., 1. j ^ j j Y ” ~ felém m _ __ ^ -1■ ■ ■ •: POLITIKAI NAPILAP Xiittiék ana tdoHk ^ IlILTH XtXXA riJilJ. sddou mossb-»« pOŰs-kan, ■' ——• 4§, Bme Xotredaase des Yiztestaaff. aekHUTklOK. 4. .. ts-i-jg IMmipIttaM társulat jártak. (Sugár-ut, saját káé.) — Xásrágáhid • coroksái-i-ut rágd*, a sö-a "Szerda Bem. kath.: Lukács Hsaistl­uhu. (Unaimm MbA) Tatameiptn; a k*f itt» pedig minden Hagyat todomáafM skálátok. (Tenne JA- mellek. — Tárcsást a régi a Tánkos.' „ Protest.: Lukács ,­ks­­­á. a. A—1 Mttg, hékBn ét eeO- MtUmepen »—1-ig. — Kisnágo* képbe eeej-441, eeáAA káé.) — Ipamaisam. (Sugár- Mrer, ae aj a IdpM­uteAhen U. mi. a. Görög-orosz. (okt. 6) Tamás- MarkMn a tnnikesl ée nApngsi­tAr. (Karterfcány­ádU) m tksilmli palettát- k, a kApetmtrSeneti támlát kiea ) — Társit rigaié (redoute) ae iUummb. «a A beköszöntő. (Eö.) Egyik kezével elbocsátja a régi mi­nisztert, a másikkal bevezeti az újat, az egyik­től elbúcsúzik, a másikat üdvözli: minden mi­­niszterváltozás esetén ez a legelső miniszteri tisztviselő feladata. Ez volt ma M­a­t­­­e­n­k­o­v­i­t­s államtitkáré is, a­ki báró K­e­­­m­é­n­y Gábort elbucsúztató, gróf S­z­é­c­h­e­­n­y­i Pált beigtatá. Ősi szokás szentesíti az ily ünnepélyeskedést, mely unalmas, ha gyakran fordul elő, keveset jelent s kevés érdeklődést kelt, ha ritkán fordul is elő. Az emberek a beköszöntő beszédre min­dig nagyobb súlyt szoktak fektetni, mint a bucsúzóra. Az a miniszter, a­ki már nem mi­niszter, nagyon kevés hatalmú miniszter. Azok, a­kiknek a kormány körül félni és remélni valójuk van, pedig szegény országban az ilye­nek száma régió,­­ azok sokkal jobban meg­becsülik az olyan közférfiut, a­ki még nem volt miniszter, miután még lehet miniszterré, mint az olyan közférfiut, a­ki már volt minisz­ter, de ott hagyta állását. Ritka dolog az ná­lunk, hogy valaki visszamenjen miniszternek oda, honnan egyszer már önkényt visszalépett, vagy a­honnan egyszer már önkénytelenül ki­bukott. Ilyen eset nem is történt még meg mással minálunk, mint a jó P­a­n­­­e­r Tiva­darral, a­ki a maga tudományos bölcsességé­ben épen semmi rendkívülit se látott abban, hogy azon miniszterelnök kezéből vegye át is­mét az igazságügyminiszteri tárcát 1878-ban, a­ki ugyanazt kivette az ő kezéből 1875-ben. S aztán az emberek élelmesek, a­mi azt jelenti, hogy többet gondolnak a jelennel és jövővel, mint a múlttal. Eltávozott miniszter minden tette, minden szava a történeté, s nem az életé ; úton beköszöntött minden szava, min­den tette az életé s nem a történeté. Ezért ér­dekesebb a beköszöntő, mint a búcsúzó. A mai napon báró Kemény Gábor búcsúszavai mégis érdekesebbek valának, mint gróf Szé­chenyi Pálnak beköszöntője. Széchenyi az udvariasság szokott kötelességteljesitésénél nem terjeszkedett tovább. Igaz, hogy nem is minisztériumának tisztviselői testülete az a fórum, mely előtt politikai pro­gram­­ot kell és lehet fejtegetni. Ez a fórum a parlament. Itt kell a miniszternek megismertetni elveit és törekvéseit. A miniszteri tisztviselőnek teljesíteni kell a mindennapi munkát azon poli­tika keretében s irányai szerint, mely a minisz­teré. Ha ezt nem teheti, ott kell hagynia állá­sát, ha állása csak némileg is politikai termé­szetű. B. K­e­m­é­n­y Gábor búcsúzója a múltra való visszatekintés volt. Hosszan, bőven, szo­katlan részletességgel számlálta el, hogy minisz­terkedésének négy éve alatt mi történt a föld­­mivelési­, ipar- és kereskedelmi tárca keretében s ki kell jelentenünk, hogy ha egyenként ve­szünk bírálat alá minden részletet, melyet fölemlí­tett, az esetben őt se túlzással, se az önérzet szertelenségével nem vádolhatjuk. A­mi termé­szetesen nem azt teszi, hogy az új közlekedési miniszterből a jogosult önérzet kellő mértéke hiányoznék. Hanem hát a két miniszter beszédét vé­gig­olvasva, mégis feltámad bennünk egy kér­dés, mely elég furcsa ugyan, de furcsa­­sága dacára is eléggé érdekes és eléggé in­­dokolt. Báró Kemény Gábor ugyanis négy­éves minisztersége alatt sokat dolgozott, sok irányban kezdeményezőleg lépett fel, s iparko­dása, kísérletei jelentékeny mérvben sikerrel biz­tattak. Maga is megjegyzi, valósággal úgy is van, hogy kormányra léptekor általános bizal­matlanság fogadta őt, most pedig rokonszenv és bizalom kisérte már működését. Maga, utódja gróf Széchenyi is azt mondja bekö­szöntőjében, hogy ő elődjének nyomdokin fog járni, annak irányát követni, az ő kezdeménye­zéseit végrehajtani. Egy szóval se utal arra, hogy ő egy vagy más téren mást, újat, jobbat akarna vagy tudna tenni, mint elődje. Ámde ha így áll a dolog: ugyan hol a manóban kell keresni azokat az indokokat, me­­lyek b. Kemény Gábort arra készteték, hogy azt a minisztériumot elhagyja, a hol helyén volt s átmenjen olyan minisztériumba, a hol nincs helyén ? Most legalább még nincs helyén, habár feltehetjük is, hogy évek folyamán át itt is helyén lehet. Hiszen, ha gróf Széchenyi Pál lett volna közlekedési miniszter, ez esetben csak egy újonc miniszterrel állna szemközt a közér­dek. Most pedig kettővel áll szemközt, még pe­dig minden észrevehető ok nélkül. A mai szám tartalma : A beköszöntő. — Politikai hírek. — Bosznia herce­govina mint gyarmat. — Politikai szemle.— Petőfi ünne­pély és a zsidók. — Egyletek és intézetek. — Az And­­rássy féle betöréshez. — Táviratok. — Napi hírek. — Legújabb. — Törvényszéki csarnok. — Közgazdaság.— Tárca. A Toldi legenda Alsó-Toldon. Az első mellékle­ten : Széchenyi Pál gróf Somogyban. — Napi hirek. — Katonák tiltakozása a csatornás alagút ellen. — A vas­­gyúró lovag. — Gallmeyer Amerikában. — Színház, zene képzőművészet. — Vegyes. A második mellékleten: Tisztelgés a kereskedelmi minisztériumban. — Katonai ügyek. — A meggyilkolt adóvégrehajtó. — Regény­csarnok. Cordoval. (19. folyt.) — Kivonat a hivatalos lapból. — Értéktőzsde. — Hirdetések. _A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. A Toldi-legenda Alsó-Toldon.­ — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Kicsiny falu Alsó-Told, mert ha nagyobb volna már régen várossá tette volna az odavaló nagyszámú nemesség. Privilégiumokról álmo­doznak a bocskorosok, benne van a vérükben, mindent maguknak szeretnének a jövőben s minden dicsőség az övék a múltból. Még az erős Toldi Miklós is oda való ember volt. A falu neve alkalmas rá, hogy ezt higy­­jék. Néhány krónika is beszéli azonfelül. Az illúziót pedig teljesen emelik valami hajdan nagy épületnek a fundamentumai. Egy-egy mé­lyen leérő falat ásnak ki néha a harangláb környékén; ott kellett állania valaha - termé­szetesen kacsalábon — a Toldyak és fészkének. Ha nem vár volt, hát legalább is egy óriási erős kastély. Ezer mesét tudnak az aggastyánok a híres Toldy Miklós vitézi dolgairól. Némelyiket már hallottuk sokszor, csakhogy másokkal történt. Ttt is van egy-kettő, de ez meg sehogy se passzol a Toldy szelleméhez. Semmit se hagynak meg rajta, csak a nagy erejét, még azt a vir­tusát is elveszik, hogy felesége nem volt. Legalább a legérdekesebb Toldy-legenda úgy mutatja be, mint család­apát, a­ki nem­ a bajvívásaival imponál a hallgatónak, hanem az okosságával. Mert úgy történt, hogy Mátyás király na­­gyon megharagudott Toldy Miklósra, a­miért az néhány vitézét agyonverte, mivel a feleségét rágalmazták s lecsapván őt ezért összes mélta­­tóságairól és hivatalairól a király száműzte ud­varából, mondván, hogy oda többé a lábát be ne tegye, mert mindjárt feje vétetik. Hazament Miklós, elbusulva Alsó Tóldra, de addig mesterkedett rokonai közbenjárása mellett, hogy a király szivét meglágyította. Egy napon fáradt vitéz érkezett Alsó- Toldra tajtékos lovon. A király csatlósa volt. Levelet hozott a királytól, melyben Mátyás tudtára adja, hogy visszajöhet az udvarába, de csak a következő föltételek mellett s ezeket jól megvigyázza : „Ne jöjjön gyalog s mégis gyalog jöjjön. Hoz­za el magával a legjobb barátját, a legnagyobb kin­­csét é­s a legnagyobb el­lenségé­t/‘ Töri a fejét ezen hires Toldy Miklós. Hi­szen lehetetlen dolgokat kiván tőle a király ! Ha a legjobb barátját elő tudná is keresni, hogy vele menjen, de honnan vegye elő a leg­nagyobb ellenségét s mikép kényszerítse a vele jövetelre ? Mialatt a királyi csatlóst egy belső szo­bába fekteti, bemegyen a maga kamrájába, hol töprengve okoskodik vala a királynak az ő­­zene­tén, ha netalán valamely titkos értelme lenne annak. Már körülbelül éjfélt harangoztak, mire bemégyen az ő hites társához, Laczfy Magdolná­hoz s felkölti őt, eképen kérdezősködve : — Láttad e azt a vitézt Magdolna, aki ma én hozzám jött? — Láttam, kedves férjem. Magát király cselédének lenni mondotta. — Az ő valóban. Drága ajándékokkal, láncokkal, gyűrűkkel mégyen király szeretőjé­hez Forgách Máriához Gácsra. Régi ismerősöm lévén, nálunk meghalt. — Nyugodjon békében szegény fáradt vitéz — mondá Laczfy Magdolna. — De nem addig van az gerlice párom! Tudod e milyen eszmém támadt ? Drága körű­ ékszerek jobban illenének a te hó nyakadra, patyolat karodra, mint a Forgách Mária szeplős csuklójára. Magdolna szemei felcsillogtak. — Én megölöm azt a vitézt Magdolna — szólt Toldy. És neked adom a drágaságokat. Az asszony ellenkezett, de olyan módon, hogy még csak jobban tüzelte a tett elköveté­sére férjét. Toldy el is ment s egy óra múlva bejött az ékszerekkel s egy zsákot cipelt hátán, mely roppant véres volt. — Itt az ékszerek, Magdolna. És itt van a vitéz holtteste is. Mit gondolsz, hová rejt­sem ? Mai számunk 16 oldalt tartalmaz.

Next