Pesti Hírlap, 1882. november (4. évfolyam, 301-330. szám)

1882-11-01 / 301. szám

y a máktól lehető biztosan állt az ország. Most pedig, mint mondja, a békés helyzet oly vilá­gos , hogy ennek megzavarásától emberi számítás szerint hamarjában tartani nem lehet. Mind szép és okos dolog lehet ez. De mindez egyúttal azt is bizonyítja, hogy a hely­zet követelményei épen nem voltak oly sürgő­sek, hogy az új szervezéssel ne lehetett volna várni addig, míg ahhoz törvényhozása útján a nemzet is hozzá nem szól, míg azt előzőleg a törvényhozás el nem rendeli. Hiszen ha az új szervezés oly jó és szükséges , bizonyára a magyar parlament többségének példás engedel­mességét is figyelembe véve, egyáltalán nem lehetett volna attól tartani, hogy az ide vonat­kozó javaslat netalán leszavaztatni fog. Mindezekre a közös hadügyi kormányzat nem is gondolt. Vagy ha gondolt is, készakarva sem rendelte volna úgy az új szervezés dolgát, hogy előzőleg a törvényhozás intézze azt el s ekként oly látszat adassák a helyzetnek, mintha még hadügyi dolgokban is a nemzet akarata volna a jognak és hatalomnak forrása. Istenért sem. Ilyet a hadügyi kormányzat meg nem en­gedhet. Az alkotmányt egyenesen és világosan felforgatni ugyan nem akarja, mert erre enge­delmes többség mellett semmi szükség, de azt mégis csak megszerzi magának elégtétel gya­nánt, hogy előzőleg ő csinál meg mindent, ek­ként ő állít elő bevégzett tényeket, hogy a törvényhozásnak ne maradjon más teendője, mint ezeket jóváhagyni s deprotokollálni. íme ez a bevégzett tények taktikájának igazi értelme. Tisza Kálmán nem törődik e taktikával, hiszen ebben telik neki is az ő gyönyörűsége. Még a közös hadügyminiszternél is jobban ért ő ehhez s Ivánka Imre a mai albizottsági ülésen még köszönetet is szavaz a közös had­ügyminiszternek s a magyar kormánynak, hogy ezek oly jól megvilágítják az új szervezést s a­­ régi taktikát. A marczali választókerület függetlenségi pártja Szabó Kálmán kaposvári polgármestert kérte föl a kép­viselőjelöltség elfogadására. Az írói és művészi jogról készült tör­vényjavaslat tárgyában — mint az „Eva“ írja — az igazságügyminisztériumban már fogalma­zás alatt van az ő felségének előzetes jóváha­gyását kikérő felterjesztés a kabinetirodához. A kor­mány remélhetőleg abban a helyzetben lesz, hogy e nagyfontosságú törvényjavaslatot még november hó fo­lyamában a képviselőház elé fogja terjeszthetni. A látogatott gyűlésen a tagok is igen szép szám­mal jelentek meg. Ott voltak : Mailáth György országbíró, gr. Zichy Géza, Szász Károly, Frankenburg Adolf, Agai Adolf, Vadnay Ká­­roly, Degré Alajos, Győry Vilmos, Csiky Gergely, Beöthy Zsolt, ifj. Ábrányi Kornél, Mikszáth Kálmán, Sturm Albert stb. Gyulai Pál elnök megnyitván az ülést, jelenti, hogy a múlt gyűlés határozatai végrehajtottak. — Beöthy Zsolt titkár olvassa azután az akadémia elnökének a társasághoz intézett átiratát, melyben felhívja, hogy a kebeléből kiküldött Arany-szobor-bizottság a szoborügyre nézve egyesüljön az Akadémia által e célra kiküldött bizottsággal, mely­ben a fővárosi tanács és a képzőművészeti társulat is képviselve van. Kiküldettek Tóth Lőrinc, Dagré Alajos, Pulszky Ferenc és Vadnai Károly. Jelenti a titkár, hogy Királyi Pál 100 írttal a társaság alapító tagjai közé lépett a hogy az ereklyetár érdekes emlékkel gazdagodott. Ugyanis Vadnay Károly Kazinczy Ferencnek két hajfürtjét,melyet hozzá Horváth Dőt­e kir. táblai tanács elnök küldött be, a társaságnak ajándékozta ; a hajfürtöket Cserghe László kapta 45 év előtt Kazinczy özvegyétől. Ezzel kapcsolatban indítványozza tekár,hogy a társaság birtoká­ban levő ereklyék helyeztessenek el a Kisfaludy-teremben ü­v­egszekrényben a ne tartassanak eldugva, a mi elfogad­tatod. Vadnay Károly olvasta fel ezután E­n­d­r­ő­dy Sán­­or székfoglalóját „A homályban.“ A hangulatteljes költemény élénk tetszéssel találkozott. S­z­é­c­h­e­n Antal el lévén foglalva a közösügyi bizottság albizott­­ságában, tanulmányát „Visszaemlékezések az 1839— tá­n Krassó Szörény megye új főispánjának Pattyánszky Elei­ek beiktatása, — mint Lugosról je­lentik, — nagy ünnepélyességgel ment végbe. A fák- írásmenet jelentőségét különösen emelte, hogy a fák­lyákat csakis a megyei tisztviselők, szolgabirák és községi jegyzők vitték. Annál inkább feltűnt, hogy a lugosi polgárság egészen távoltartotta magát az ünne­pélyessége­ktől. A megyeháza előtt S­zttá­g­h Ferenc kir. tanfelügyelő üdvözölte a főispánt, a­ki válaszában kiemelte, hogy törekvései közé tartozik a megyében békülékenyebb szellemet teremteni. Barto­lomei János a baránsebesi püspök titkára román nyel­­ven beszélt a jelenlenlevő románok folytonos éljenzése közt. A főispán végül magyar és román nyelven kö­szönte meg az ovációt. Ezután a herend-jeszti román paraszt dalárda három dalból álló szerenádot énekelt , a „magyar királyhoz“ címzett vendéglőben a lugosi dalegylet adott díszhangversenyt. A megyei ha­­l­lgtató gyűlést Simonescu főjegyző, mint­­ alispáni helyettes vezette.­­ A megjelenő fő­ispánt a megyei bizottság állva és zajos éljenzéssel fo­ga­dta. Az eskü letételével az uj megyefőnök hosszabb beszédben fejtette ki programmját, melynek főbb pont­jai : a rend, a törvényesség megtartása és a tisztikarral szemben a bizalom meghonosítása. A közgyűlés után 250 terítékre rendezett bankett volt, melyen a pohár­­köszöntők sorát Pattyánszky Elek főispán nyitotta meg, a királyi családért ürítve poharát, Mihályi Viktor püs­pök, Livin kanonok és Jónás Stresser a főispánt Rácz temesmegyei alispán Krassó Szörénymegyét, Joannov­ és Temesmegye közönségét éltették. Montenegróból A cetinjei hivatalos „Glasz Crnagorac‘‘-ban Nikita fejedelem újabban ismét folytatja közléseit az oroszországi utazás felől. A fejedelem ez­úttal azok nézetét igazgatja helyre, akik azt állítják, hogy Montenegro és monarchiánk közt barátságtalan hangulat uralkodik. A hivatalos újság arról biztosítja a világot, hogy a fölmerült kérdések a békülékenység és az igazság eszközeivel fognak elintéztetni. A cetinjei hivatalos körök kü­önben tiltakoznak azon vád ellen, mintha a hercegovinai lázadást a kormány környe­zetéből szítanák, vagy a résztvevők bűneit palástol­nák. V­u­k­o­v­i­c­s Tamást, a város e­­ljáróját s Mi­lena fejedelen asszony unokatestvérét a fölkelőkkel való I cinboraság vádja miatt hivatalától megfosztották és el­­­­fogták. — Dr. Slade osztrák főmérnök, a nyegus­ee­­­­tinje­ rjekai műut készítője, aki 8 év óta a fejedelem­­ rendelkezése alá volt adva, állásától visszahivatott és a cattarói építő hivatal főnökévé neveztetett ki. — Több Montenegróba menekült fölkelővezér megszökött. POLITIKAI SZEMLE. Az egyiptomi kérdés jelen ál­lására vonatkozólag több oldalról egybehangzó­ig jelentik, hogy a jelenleg Budapesten időző bécsi nagykövet Elliot eddig egyáltalán semmit nem közölt az osztrák-magyar kabinettel az egyiptomi viszonyok jövendő alakulása felől. Az egész egyiptomi ügyet ugyanis ez idő szerint a párisi és londoni kabinetek tárgyalják serényen, mert a pár nap előtt párisi állomá­­sára visszatért Lyons lord határozott javaslato­kat terjesztett a francia köztársaság kormánya 40-diki országgyűlésre, Beöthy Zsolt titkár olvasta fel. E tanulmányban szerző az államférfias kellékekkel foglal­kozva átalában, jellemzi az 1839/40 -i országgyűlésen ki­váló fellépések által kitűnt férfiakat,­gr. Dissewffy Aurélt, Deák Ferencet, Klauzál Gábort, id. Mailáth György or­szágbírót, Széchenyi Istvánt, gr. Teleki Lászlót, dr. Eötvös Józsefet s a magyar főpapi politikusok után végül Metternich­­get i­smerteti ennek Magyarország­hoz való viszonyát s tagadja, hogy Metternich ellen­szenvvel viseltetett volna M­agyarország iránt. Szász Béla versét „A kivándorlókhoz“, Szász Károly olvasta fel, a közönség sűrű tapsokkal jutal­mazta a szerzőt. Végül B­a­r­­­a­­­u­s István ismertette az ál­tala kiadott magyar népdalok 3-17 kötetét, melyek anyagát Heves, Borsod, Zemplén, Biharmegyékben és a Székelyföldön gyűjtötte. A három kötet háromszáz népdalt tartalmaz 512 vers kíséretében. A har­madik kötetben van egy egyházi ének, 1711-ből Rákó­­czy imádsága, 19 ballada és elbeszélő költészet körébe vágó dal. Ilyenek Kádár István balladája, Kádár Kata, új­hódo­si bíró lánya stb. Ezek közül többeket L­á­n­g Fülöp a nemz. színház volt tagja énekelt el Bartalus zongorakísérete mellett. A fent közlőtt tréfás versen kívül legjobban tetszettek: „Este jött a parancsolat.“ „Végig mentem a töltésen.“ „Mi fehérült ott a síkon ?“ stb. stb. elé az ügy rendezését illetőleg. Ami eddig e javaslatok felől kiszivárgott, mindarra mutat, hogy Anglia az eddigi pénzügyi ellenőrzést eltörölni s Franciaországot Egyiptom kormányzására gyakor­­landó némi befolyással kívánná kárpótolni. Külön­ben pedig a két kabinet közt a legbékülékenyebb szellem uralkodik . Franciaország elismeri, hogy Angliának annyi pénz- és véráldozat után teljes joga van Egyiptomban a vezérszerepet igényel­ni, míg a londoni kabinet egyáltalán nem szán­dékszik megakadályozni, hogy Franciaország is érvényesíthesse befolyását, amennyiben ezt érdekei igénylik. Ily körülmények közt kétség is alig foroghat fenn arra nézve, hogy Páris és London közt létrejön az egyezség, mely azután a többi hatalmaknak is tudomására ho­­zatik. Az angol parlament alsóháza tegnap is behatóbban foglal­kozott az egyiptomi kérdéssel. North­­c­o­­­e bejelentette, hogy a csütörtöki ülésben a kormányhoz kérdést fog intézni az iránt, vár­jon szándékozik-e Seymour és Wolseley ré­szére még ezen ülésszakban évjárulék ado­mányozását javaslatba hozni, továbbá, hogy minő hitel és minő­sim alapján fog­nak az egyiptomi megszállási költségek fedeztetni. — D­i­­­k­e, Barclay kérdésére vá­laszolva kijelenti, hogy azon kérdés, miként állíttassák össze ama bizottság, mely az alexan­driai események alkalmából emelendő kár­térítési igényeket fogja tárgyalni, eddigelé még nem szabályoztatott; erre vonatkozólag most folynak a hatalmak közt a tárgyalá­sok. Dilke további kérdésekre felelve, kijelen­tette, hogy az egyiptomi kormány a hadseregre vonatkozó, jövőben követendő rendszabályok iránt Angolországtól tanácsot fog kérni. A cser­keszek, albánok és más külföldiek újoncozása egészen megszűnt. Angolország, Egyiptomra vo­natkozó semmiféle szerződés, szövetség­ vagy egyezményben nem részes. Az Angolország ál­tal Egyiptomra vonatkozólag elvállalt kötele­zettségek a ház előtt már ismeretesek. Az olasz képviselővá­lasztások, Livornot kivéve, hol a­ megbukott radikálisok összetörték az urná­kat s negyvenöt személyt el kellett fogni, a legnagyobb rendben mentek végbe. A kormány többsége óriási , az ellenzék min­den árnyalata csaknem meg van semmisítve. Ez az eredmény az új választási törvény következménye, melylyel most először tettek kísérletet Olaszországban. Ezúttal ugyanis már nem kerületenkint, de egész megyénként történt a választás, azaz minden választó az összes me­gyebeli képviselőkre szavazott. Az ily lajstromos szavazás a kormányt teszi a választások urává, illetőleg ama pártot, mely a választások idején a hatalom felett rendelkezik. Pár nap múlva megnyílik a francia törvényhozó t­estület új ülésszaka is. Gambetta hívei nagyban remény­kednek, hogy megbuktathatják a kormányt, amire a legújabb anarchista zava­rokat is eszközül készülnek felhasz­nálni. — E zavarokról szólva itt említjük meg, hogy ama jegyzőkönyv, melyet a „Paris“ címü lap a genfi anarchista bizottság aug. 13—14-iki üléseiről hozott, s mely bejárta, az egész európai sajtót, mint utóbb kiderült, nem egyéb hamisításnál. A jegyzőkönyv ugyan­­is már 1881. aug. 14-én megjelent egy párisi lapban, mint a Blanquaszobor-bizottság jegyző­könyve. A „Paris“ most lenyomatta s úgy tün­tette fel, mintha a genfi anarchista bizottság jegyzőkönyve volna. Az orosz nihilisták lap­­j­a, a „Narodnaja Tolja“, legutóbb megjelenti, Pétervárott forgalomba hozott számában k­i­­­áltványt közöl, mely a forra­dalom legközelebbi kitö­rését hirdeti. A lap továbbá a közigazga­tási után Szibériába száműzött politikai vétke­sek helyzetének javítását sürgeti. Mindez eléggé jellemzi Oroszország kétségbeejtő belügyi hely­zetét. Az országos képzőművészeti akadémia. A vallás- és közoktatásügyi miniszter egy füzetben gyűjtve kiadta a jelentéseket és javaslatokat, melyek az országos képzőművészeti akadémia felállítására vo­natkoznak. A miniszter 1882. május 5-én tett előterjesztést a képzőművészeti akadémia tárgyában ő felségéhez. An­nak idején volt emltés téve az előterjesztésről, melyre a király i. é. szeptember 22-én legfelsőbb elhatározása PESTI antLA­ 1882. november 1.

Next