Pesti Hírlap, 1882. december (4. évfolyam, 331-359. szám)

1882-12-03 / 333. szám

Budapest, 1882. IV. évf. 333. (14­4) szám. Vasárnap, december 3. Előfizetési árak: Szerkesztési Iroda, M Budapesten, nádor-utca 7. is., X. SELT*1.........................1, “ XEg Mm ki­i a lap szellemi résétUlatfmM* UMf "•*•«•••••• s S»Si VSe|| Mmn» mumdshmw n«. ffimj fifs smm OQi.WijR»» »*—« 3MBA aume*.**., közlemény ÜltetCndő. ■‘■duódért« . ..................I B M B 551 9 jjMhhi IMMfijM fin glB SS jk: «fi BeTraentetlen terelek wak fcfcfAit *C7~ «*. balytos 4. ta. fPIgF 6_. mTM 1 jjg £§&&&; M 108 M BBk SLJi Kíriratok viu» na» «lass» TUUka. s to. :|| II f| II gl H |p5g> H Mm Spur Kiadóhivatal * 4La«7*rem4f ét a Hagyvfk­f áal 119 n M all 21 2g f§9 SS S&t&m H W** a* előfizetések és a Up ***** MAgy képe* lappal együtt: ■■BHI HH Hl ■■ Hl ■■ Hl oHflHI JM H Hfi áécére vonatkozó felvélamiAetó .....................MM. yive51Z^\ téaanéCk. mén*...................1­ . Hirdetések 'mZZ~ • POLITIKAI NAPILAP.^IX 40, Rue Notredame dea Vieioww* V « nő é » | T é* MembardB a képtár; vasárnapokon távollétében mindig megtekinthető. _ 1* * I N­fKtUlVaiOK. g. o 10—1-ig Mr&krft a gyűjtemények társulat tárlata. (Bvgir­ut, saját kán.) — Xözvágóhid » Boroksári-ut végén, · Vasárnap fiam kath. Ferenc Bea*»»ti apaeoa. (Museum-kötet.) valamelyike ; a könyvtár pedig minden Magyar tudományt* akadémia. (Ferenc­né­ mellett. — Városkái a régi & vár *6®**» „ Prot. Kapszian­i •* •• *—1 hétfőn és ért- kétkésnapon 0—1-ig. — Országot képtár zuet-tér, saját hás.) — Sparauseum. (Sugár- téren, az ut a Lipót-utcában 14. *». o. — ,, Görög-orosz; (nov. 21.) » * termész«* és néprajzi-tár. (Kasterhásy-főre) as akadémia palotájá- ut, a képzöművészeti társulat háza.) — Városi vigadó (redoute) &a aldunaeor». —_ _________________________ __________(kedden és pénteken az ásványtár, szerdán ban. Nyitva: vasárnap, szerdán és pén- Urilyi vár és várkert Budán, az udvar Állatkert a városligetben. wflnín­ TiIT^uMvfá wiMinasnrn­inn—i■ ■ - - ---------- -------—--------— ■■■■ — — -- -­ ------------------—---— ■ ■ ■ - - ' -- ~ ---------- i i . i— ■irff'é­s A mai szám tartalma: Kel­eti magyarok. — Politikai hírek. — Politikai szemle — A madagaszkáriak Londonba . — Az állat joga. Fővárosi Ügyek. — Egyletek és intézetek. — Gambetta balesete. Szinházi zene, képzőművészet. — Táviratok. — Legújabb. — Napi hires. — Színházak. — Közgazdaság. — Tárca. December 2-kn a kép­viselő­házban. Az első mellékleten: A t. házból. — Országgyűlés. M Megyék és városok. — Titkos forradalmi röpirat. — Színház, zene, képzőművészet. — Törvényszéki caar­­n°fc­ — Kivonat a hivatalos lapból. — A második mellékleten : Szent tánc egy japáni shinto templomban. (Képpel) _ Irodalom. — Egy sikkasztó. — Férj a füg­göny mögött. — Nagy vasúti szerencsétlenig. — Re­gény csarnok. Az utolsó Hallas­ herceg. (22-ik. Folyt.) Vegyes. A budapesti áru- és érték­tőzsde. — Hir­detések. Keleti magyarok. Kevesen vagyunk, kevesen voltunk min­­­­dig. A nagy magyar népnek csak egy része vándorolt be mai hazájába. A többi ott maradt Ázsia és Európa határszélén. Pedig kár, nagy nemzeti szerencsétlenség volt ez. A magyar most nem 7—8, hanem 20 — 30 millió volna. Három tenger képezné birodalmának határait. A nagy nemzetek közé­­ tartoznék. A legelső katona­ nép volna. Ausztria,­­ Magyarország függelékét képezné, mint Mátyás­­ korában már már megtörtént. De hát őseink nem fértek meg egymás-­s­­ál, mikor sokan voltak. Szétváltak, egyik ment­­ nyugatnak, a másik keletnek, vagy megmaradt­­ helyén. A nyugoti részből lett a mai magyar­­ nemzet. A keleti szétzüllött. Lett belőle kozár s a ko­­zár biroda­lommal együtt elveszett. Lett belőle ta­tár, török, baskír, orosz. De a magyarságra nézve úgy eltűnt, hogy már nyomait sem lelhetni meg. Tudósok, nyelvészek most is keresik, hová lett. Ha megtudjuk, bölcsebbek leszünk ugyan, de nem számosabbak. Julián barát, habár V­á­m­b­é­r­y cá­folja, még látta az ősi keleti magyarokat. De betelepíteni őket nem lehetett. Közbe jött a tatárjárás. Mikor ennek szennyes víz­­özöne lezajlott, a keleti magyarok nem voltak már sehol. Elragadta őket az ár. De új Julián barátunk támadt. László Mihály felfedezte újra a keleti magyarokat.­­ Nem a kozárok szövetségeseit, később alattvalóit­­ és veszendő sorsuk részeseit, hanem a csángó­­ magyarokat Bukovinában és Moldvában. Keleti­­ testvéreink cím alatt könyvet írt róluk. Megis i­­­mertette őket, kiket eddig csak hírekből ismer­tünk. Fájdalmas ismeretség. Mi itthon alig szaporodunk, ők ott kinn fogynak, vesznek. Oláhokká lesznek. Kétszázad előtt még félmillió csángó és székely magyar élt Moldvában. Ma már csak 50—60 ezer a számuk. Bukovinában is lefogytak alig 10 ezerre. De el fog veszni a magyarság mind a két helyen. Az állami és egyházi hatalom kezet fog kiirtásukra. Oláh törzsbe kell oltódnia e szép magyar ágnak, hogy a románnak gyümöl­csözzön. László könyve hajmeresztő dolgokat be­szél el, mint kényszeríti osztrák bürokrácia, oláh fajgyűlölet nemzetiségük levetkezésére a csángó és szék­ely magyarokat. Hadd olvassák itthonn ezt a könyvet, hadd döbbenjen meg a hazafiság, mely keleti testvéreinkért nem tesz semmit. Hadd olvassák a külföldön és hadd lássa a világ, mily türelmes a magyar faj más nemzetiségek, s mily türelmetlenek külföldön az idegen fajok a magyar iránt. Ha mi cseleked­­nők azt, hogy szászt, románt megfosztanak még a vallási vigasztalástól is, kizárnák nyelvet az iskolából, templomból, elkoboznák irodalmának termékeit: egész Európa visszhangoznék és méltán a német, román Schalverein jajveszék. ■mUM lésétől. De hát csak a magyarok pusztulásáról van szó. Ezzel nem törődik senki. Nekünk magunknak azonban kell törőd­nünk. Mi 70—80 ezer magyart nem engedhe­tünk veszni. László könyve több mint 300 hely­ség nevét említi, ahol még mindig jelentékeny magyar elem létezik. Ezeket vissza lehet hódí­tani. S ha visszahódítjuk, félmillióval szaporít­juk a magyarságot. S ez nagy szám, ahol az anyatörzs csak legfelebb 8 millió a magyarul tudó nemzetisé­gekkel együtt. László magyar isteni tiszteletet és ma­gyar iskolát követel. Kétségkívül igaza van. Az elsőt el lehet érni Róma segítségével. Van ne­künk követünk a Vatikánnál. Ennek a dolga, hogy a szentszéket az olasz misszió visszahí­vására és magyar misszió oda küldésére bírja. S van nekünk még nemzeti lelkesedé­sünk, áldozatkészségünk, hogy a csángó ma­gyarok számára annyit adakozzunk, a­meny­nyiből azok magyar iskolákat tarthassanak fenn. Az állam nem léphet közbe, mert meg­sértené Ausztria és Románia szuverainitását. S nekünk legkevésbbé szabad az állami beavat­kozást divatba hoznunk. Jogot adnánk Orosz­országnak, Szerbiának és Romániának, hogy szin­tén avatkozzanak be fajrokonaik javára a ma­gyar állam belügyeibe. De a társadalomnak minden szabad. Csak akarnia kell. S a társadalom megmentheti Magyarország számára keleti testvéreinket. Amba bebizonyodnék, hogy a magyar nem­zet ily nagy célra sem tud önkéntes áldozatokat hozni, akkor igen­is az államnak kell kezébe venni az ügyet. De nem akkép, hogy Moldvá­ban magyar iskolákat alapít, hanem, hogy A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. December 2-kn a képviselőházban. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Senkinek se jutott eszébe a mai szent na­pon, hogy micsoda nagy fontosságú esemény év­fordulója. Már t. i. Párisban nem jutott eszébe senkinek. Mert mi nálunk, ha nem szólt is róla, de minden oda mutat, hogy eszében tartotta minden ember, hogyan szoktak járni az en­gedetlen parlamentek, melyek nem akarnak hallgatni az okos szóra. Körülveszik a házat katonákkal, a kapujának neki szögeznek egy bolond nagy ágyút, egy század szuronyos pus­kával berohan, a kolomposokat elviszi, a többit szétkergeti s Bonaparte Lajos kikiáltja a csá­szárságot. Tisza Kálmánnál az utóbbi napokban azt tapasztalták, hogy ráncosabb a szemöldöke, mint egyébkor. Tegnap pedig még tábornokok is ott ólálkodtak a teremben s megvizitálták még a sütőlyukakat is, ha nem nyújtanak e visz­­szavonulásra alkalmas chance-okat Ez aligha történt hiába. Hazájukat féltő honatyák, aggo­dalmasan suttogtak-buttogtak, mintha készülne valami. Hja, exempla trabant. A­mi egyszer már megeshetett, másodszor sem lehetetlen az,­­ a­mi Párisban megtörténhetett úgy harminc év előtt, miért ne eshetnék meg Budapesten har­minc év után. Azért jó lesz résen lenni. És résen voltak. S hogy minden ürügyet elenyésztessenek, a­melyet Tisza Kálmán ok­­vetetlenül fölhasználna, államcsínyt követni el, körülfogatni a tisztelt Házat s kikiáltani a ma­gyar császárságot, nagy többséggel megszavaz­ták a jövő évi költségvetést. Még csak név szerinti szavazás se volt. Hej, sejtették volna csak ezt a megjelent hon­atyák, hány maradt volna közülök ma oda­haza ! * Az ország tehát megint meg van mentve egy esztendőre. Még csak valami nagy erőfe­szítésbe se került. Két napig motyogtak vala­mit, aztán, mint az erdő, felállott a nagy több­ség, jelentvén, hogy „Vitam et sanguinem,“ mindenek fölött pedig „avenam.“ Ma csak az egy Szilágyi Dezső kockáz­tatott meg egy sikertelen kísérletet, visszavonu­lás közben bele­lőni a győztes ellenség muní­ciójába. S­z­a­p­á­r­y Gyula, a pénzügyminiszter mondott ugyanis bókokat neki. Hogy nincsen simulékony modora, s hogy inkább szeret vele szemben lenni, mint mellette. Ez utóbbi gusztus dolga, arra hát Szilágyi nem reflektálhatott. De az előbbi személyes ud­variasság, a­mit viszonozni kellett. És Szilágyi viszonozta azzal a vallomással, hogy igen­is, ő azt a simulékony modort és alkalmazkodási készséget, a­mit a pénzügyminiszter azzal tanú-­­­sított, hogy annak a miniszterelnöknek, a­ki­t az ajtón kiutasította, ő visszament a kabinet­­j­­ébe az ablakon, — ő követni nem fogja. Szapáry úgy tett, mint az egyszeri ci­gány, a­ki jót korty­in­to­tt a lubickos üvegből, aztán édes képpel odább adta a szomszédjá­nak. „Igyál, Csicsa, te is.“ De Csicsa Kálmán nem volt jelen, — ott a folyosón várt reá a keserű pohár, a­hol épen a szegedi alsóbb hi­vatalnokok fizetésfelemelő deputációját biztatta, hogy ne hallgassanak a rit Mammon incsel­­kedéseire, maradjanak csak szegényeknek, így leszen majd övék a mennyeknek országa. * Az alatt odabenn megindult a jogászok harca. Pauler, a­kire úgy haragusznak, me­gint kezekbe adta magát valami javaslattal, a­melyiknek az a destinációja, hogy a királyi táblánál összegyűlt restanciák karjai megapad­janak néhány szalmaszállal. E végből volna szükséges Budapestre kilenc pótbíró, Maros­­vásárhelyre meg három. Persze, hogy a hány turista, mind el­­kezdte tenni a fogát, hogy megeszi ő ezt a javaslatot és Paniert is a tetejébe. De sen­kitől nem esett Caesarnak oly zokon a fejbeverés, mint Bruiustól. Körösi Sándor, a hívek híve is neki huzakodott egy hangulatos husánggal. Legelőször is arról interpellálta az igaz­­ságügyminisztert, hogy meg van-e még a Curia tetején a fölirás, hogy „Justitia regno rúna fundamentum ?“ s midőn a baloldal is meg a Mai­ssaxnaiak­ 20 oldalt tartalmaz.

Next