Pesti Hírlap, 1882. december (4. évfolyam, 331-359. szám)
1882-12-03 / 333. szám
Budapest, 1882. IV. évf. 333. (144) szám. Vasárnap, december 3. Előfizetési árak: Szerkesztési Iroda, M Budapesten, nádor-utca 7. is., X. SELT*1.........................1, “ XEg Mm kii a lap szellemi résétUlatfmM* UMf "•*•«•••••• s S»Si VSe|| Mmn» mumdshmw n«. ffimj fifs smm OQi.WijR»» »*—« 3MBA aume*.**., közlemény ÜltetCndő. ■‘■duódért« . ..................I B M B 551 9 jjMhhi IMMfijM fin glB SS jk: «fi BeTraentetlen terelek wak fcfcfAit *C7~ «*. balytos 4. ta. fPIgF 6_. mTM 1 jjg £§&&&; M 108 M BBk SLJi Kíriratok viu» na» «lass» TUUka. s to. :|| II f| II gl H |p5g> H Mm Spur Kiadóhivatal * 4La«7*rem4f ét a Hagyvfkf áal 119 n M all 21 2g f§9 SS S&t&m H W** a* előfizetések és a Up ***** MAgy képe* lappal együtt: ■■BHI HH Hl ■■ Hl ■■ Hl oHflHI JM H Hfi áécére vonatkozó felvélamiAetó .....................MM. yive51Z^\ téaanéCk. mén*...................1 . Hirdetések 'mZZ~ • POLITIKAI NAPILAP.^IX 40, Rue Notredame dea Vieioww* V « nő é » | T é* MembardB a képtár; vasárnapokon távollétében mindig megtekinthető. _ 1* * I NfKtUlVaiOK. g. o 10—1-ig Mr&krft a gyűjtemények társulat tárlata. (Bvgirut, saját kán.) — Xözvágóhid » Boroksári-ut végén, · Vasárnap fiam kath. Ferenc Bea*»»ti apaeoa. (Museum-kötet.) valamelyike ; a könyvtár pedig minden Magyar tudományt* akadémia. (Ferencné mellett. — Városkái a régi & vár *6®**» „ Prot. Kapsziani •* •• *—1 hétfőn és ért- kétkésnapon 0—1-ig. — Országot képtár zuet-tér, saját hás.) — Sparauseum. (Sugár- téren, az ut a Lipót-utcában 14. *». o. — ,, Görög-orosz; (nov. 21.) » * termész«* és néprajzi-tár. (Kasterhásy-főre) as akadémia palotájá- ut, a képzöművészeti társulat háza.) — Városi vigadó (redoute) &a aldunaeor». —_ _________________________ __________(kedden és pénteken az ásványtár, szerdán ban. Nyitva: vasárnap, szerdán és pén- Urilyi vár és várkert Budán, az udvar Állatkert a városligetben. wflnín TiIT^uMvfá wiMinasnrninn—i■ ■ - - ---------- -------—--------— ■■■■ — — -- - ------------------—---— ■ ■ ■ - - ' -- ~ ---------- i i . i— ■irff'és A mai szám tartalma: Keleti magyarok. — Politikai hírek. — Politikai szemle — A madagaszkáriak Londonba . — Az állat joga. Fővárosi Ügyek. — Egyletek és intézetek. — Gambetta balesete. Szinházi zene, képzőművészet. — Táviratok. — Legújabb. — Napi hires. — Színházak. — Közgazdaság. — Tárca. December 2-kn a képviselőházban. Az első mellékleten: A t. házból. — Országgyűlés. M Megyék és városok. — Titkos forradalmi röpirat. — Színház, zene, képzőművészet. — Törvényszéki caarn°fc — Kivonat a hivatalos lapból. — A második mellékleten : Szent tánc egy japáni shinto templomban. (Képpel) _ Irodalom. — Egy sikkasztó. — Férj a függöny mögött. — Nagy vasúti szerencsétlenig. — Regény csarnok. Az utolsó Hallas herceg. (22-ik. Folyt.) Vegyes. A budapesti áru- és értéktőzsde. — Hirdetések. Keleti magyarok. Kevesen vagyunk, kevesen voltunk mindig. A nagy magyar népnek csak egy része vándorolt be mai hazájába. A többi ott maradt Ázsia és Európa határszélén. Pedig kár, nagy nemzeti szerencsétlenség volt ez. A magyar most nem 7—8, hanem 20 — 30 millió volna. Három tenger képezné birodalmának határait. A nagy nemzetek közé tartoznék. A legelső katona nép volna. Ausztria, Magyarország függelékét képezné, mint Mátyás korában már már megtörtént. De hát őseink nem fértek meg egymás-sál, mikor sokan voltak. Szétváltak, egyik ment nyugatnak, a másik keletnek, vagy megmaradt helyén. A nyugoti részből lett a mai magyar nemzet. A keleti szétzüllött. Lett belőle kozár s a kozár birodalommal együtt elveszett. Lett belőle tatár, török, baskír, orosz. De a magyarságra nézve úgy eltűnt, hogy már nyomait sem lelhetni meg. Tudósok, nyelvészek most is keresik, hová lett. Ha megtudjuk, bölcsebbek leszünk ugyan, de nem számosabbak. Julián barát, habár Vámbéry cáfolja, még látta az ősi keleti magyarokat. De betelepíteni őket nem lehetett. Közbe jött a tatárjárás. Mikor ennek szennyes vízözöne lezajlott, a keleti magyarok nem voltak már sehol. Elragadta őket az ár. De új Julián barátunk támadt. László Mihály felfedezte újra a keleti magyarokat. Nem a kozárok szövetségeseit, később alattvalóit és veszendő sorsuk részeseit, hanem a csángó magyarokat Bukovinában és Moldvában. Keleti testvéreink cím alatt könyvet írt róluk. Megis imertette őket, kiket eddig csak hírekből ismertünk. Fájdalmas ismeretség. Mi itthon alig szaporodunk, ők ott kinn fogynak, vesznek. Oláhokká lesznek. Kétszázad előtt még félmillió csángó és székely magyar élt Moldvában. Ma már csak 50—60 ezer a számuk. Bukovinában is lefogytak alig 10 ezerre. De el fog veszni a magyarság mind a két helyen. Az állami és egyházi hatalom kezet fog kiirtásukra. Oláh törzsbe kell oltódnia e szép magyar ágnak, hogy a románnak gyümölcsözzön. László könyve hajmeresztő dolgokat beszél el, mint kényszeríti osztrák bürokrácia, oláh fajgyűlölet nemzetiségük levetkezésére a csángó és székely magyarokat. Hadd olvassák itthonn ezt a könyvet, hadd döbbenjen meg a hazafiság, mely keleti testvéreinkért nem tesz semmit. Hadd olvassák a külföldön és hadd lássa a világ, mily türelmes a magyar faj más nemzetiségek, s mily türelmetlenek külföldön az idegen fajok a magyar iránt. Ha mi cselekednők azt, hogy szászt, románt megfosztanak még a vallási vigasztalástól is, kizárnák nyelvet az iskolából, templomból, elkoboznák irodalmának termékeit: egész Európa visszhangoznék és méltán a német, román Schalverein jajveszék. ■mUM lésétől. De hát csak a magyarok pusztulásáról van szó. Ezzel nem törődik senki. Nekünk magunknak azonban kell törődnünk. Mi 70—80 ezer magyart nem engedhetünk veszni. László könyve több mint 300 helység nevét említi, ahol még mindig jelentékeny magyar elem létezik. Ezeket vissza lehet hódítani. S ha visszahódítjuk, félmillióval szaporítjuk a magyarságot. S ez nagy szám, ahol az anyatörzs csak legfelebb 8 millió a magyarul tudó nemzetiségekkel együtt. László magyar isteni tiszteletet és magyar iskolát követel. Kétségkívül igaza van. Az elsőt el lehet érni Róma segítségével. Van nekünk követünk a Vatikánnál. Ennek a dolga, hogy a szentszéket az olasz misszió visszahívására és magyar misszió oda küldésére bírja. S van nekünk még nemzeti lelkesedésünk, áldozatkészségünk, hogy a csángó magyarok számára annyit adakozzunk, amenynyiből azok magyar iskolákat tarthassanak fenn. Az állam nem léphet közbe, mert megsértené Ausztria és Románia szuverainitását. S nekünk legkevésbbé szabad az állami beavatkozást divatba hoznunk. Jogot adnánk Oroszországnak, Szerbiának és Romániának, hogy szintén avatkozzanak be fajrokonaik javára a magyar állam belügyeibe. De a társadalomnak minden szabad. Csak akarnia kell. S a társadalom megmentheti Magyarország számára keleti testvéreinket. Amba bebizonyodnék, hogy a magyar nemzet ily nagy célra sem tud önkéntes áldozatokat hozni, akkor igenis az államnak kell kezébe venni az ügyet. De nem akkép, hogy Moldvában magyar iskolákat alapít, hanem, hogy A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. December 2-kn a képviselőházban. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Senkinek se jutott eszébe a mai szent napon, hogy micsoda nagy fontosságú esemény évfordulója. Már t. i. Párisban nem jutott eszébe senkinek. Mert mi nálunk, ha nem szólt is róla, de minden oda mutat, hogy eszében tartotta minden ember, hogyan szoktak járni az engedetlen parlamentek, melyek nem akarnak hallgatni az okos szóra. Körülveszik a házat katonákkal, a kapujának neki szögeznek egy bolond nagy ágyút, egy század szuronyos puskával berohan, a kolomposokat elviszi, a többit szétkergeti s Bonaparte Lajos kikiáltja a császárságot. Tisza Kálmánnál az utóbbi napokban azt tapasztalták, hogy ráncosabb a szemöldöke, mint egyébkor. Tegnap pedig még tábornokok is ott ólálkodtak a teremben s megvizitálták még a sütőlyukakat is, ha nem nyújtanak e viszszavonulásra alkalmas chance-okat Ez aligha történt hiába. Hazájukat féltő honatyák, aggodalmasan suttogtak-buttogtak, mintha készülne valami. Hja, exempla trabant. Ami egyszer már megeshetett, másodszor sem lehetetlen az, ami Párisban megtörténhetett úgy harminc év előtt, miért ne eshetnék meg Budapesten harminc év után. Azért jó lesz résen lenni. És résen voltak. S hogy minden ürügyet elenyésztessenek, amelyet Tisza Kálmán okvetetlenül fölhasználna, államcsínyt követni el, körülfogatni a tisztelt Házat s kikiáltani a magyar császárságot, nagy többséggel megszavazták a jövő évi költségvetést. Még csak név szerinti szavazás se volt. Hej, sejtették volna csak ezt a megjelent honatyák, hány maradt volna közülök ma odahaza ! * Az ország tehát megint meg van mentve egy esztendőre. Még csak valami nagy erőfeszítésbe se került. Két napig motyogtak valamit, aztán, mint az erdő, felállott a nagy többség, jelentvén, hogy „Vitam et sanguinem,“ mindenek fölött pedig „avenam.“ Ma csak az egy Szilágyi Dezső kockáztatott meg egy sikertelen kísérletet, visszavonulás közben belelőni a győztes ellenség muníciójába. Szapáry Gyula, a pénzügyminiszter mondott ugyanis bókokat neki. Hogy nincsen simulékony modora, s hogy inkább szeret vele szemben lenni, mint mellette. Ez utóbbi gusztus dolga, arra hát Szilágyi nem reflektálhatott. De az előbbi személyes udvariasság, amit viszonozni kellett. És Szilágyi viszonozta azzal a vallomással, hogy igenis, ő azt a simulékony modort és alkalmazkodási készséget, amit a pénzügyminiszter azzal tanú-sított, hogy annak a miniszterelnöknek, akit az ajtón kiutasította, ő visszament a kabinetjébe az ablakon, — ő követni nem fogja. Szapáry úgy tett, mint az egyszeri cigány, aki jót kortyintott a lubickos üvegből, aztán édes képpel odább adta a szomszédjának. „Igyál, Csicsa, te is.“ De Csicsa Kálmán nem volt jelen, — ott a folyosón várt reá a keserű pohár, ahol épen a szegedi alsóbb hivatalnokok fizetésfelemelő deputációját biztatta, hogy ne hallgassanak a rit Mammon incselkedéseire, maradjanak csak szegényeknek, így leszen majd övék a mennyeknek országa. * Az alatt odabenn megindult a jogászok harca. Pauler, akire úgy haragusznak, megint kezekbe adta magát valami javaslattal, amelyiknek az a destinációja, hogy a királyi táblánál összegyűlt restanciák karjai megapadjanak néhány szalmaszállal. E végből volna szükséges Budapestre kilenc pótbíró, Marosvásárhelyre meg három. Persze, hogy a hány turista, mind elkezdte tenni a fogát, hogy megeszi ő ezt a javaslatot és Paniert is a tetejébe. De senkitől nem esett Caesarnak oly zokon a fejbeverés, mint Bruiustól. Körösi Sándor, a hívek híve is neki huzakodott egy hangulatos husánggal. Legelőször is arról interpellálta az igazságügyminisztert, hogy meg van-e még a Curia tetején a fölirás, hogy „Justitia regno rúna fundamentum ?“ s midőn a baloldal is meg a Maissaxnaiak 20 oldalt tartalmaz.