Pesti Hírlap, 1883. március (5. évfolyam, 60-89. szám)

1883-03-01 / 60. szám

1883. március 1. PESTI HÍRLAP, rendeletek és rendőri rendszabá­lyok képezik az önök kormány­zati bölcsességének kvintesz­­szenciáját, — mond a kormányhoz fordulva — s a helyett, hogy „Justitia est fundamentum regnorum“ önök, úgy látszik, azt az elvet vallják : „Placitium est fundamentum regnorum“ (Az ön­kény az országok alapja) ; s ahol önöknek a nyílt, egyenes út—gondoljanak az iskolatörvényre,— nem tetszik, ott mellékutakon törekesznek célhoz jutni, s „recta tueri“ helyett, mintha azt tartanák: „obli­­gqua tueri“ (a nem egyenes dolgokat ótalmazni.) Azt gyűlölik legjobban, mi — mint jelszó — minden osztráknak drága s a mi valóságos panaceát képez­ne közállapotaink fejlesztésére, mit azonban önök nem akarnak hallani, mert egészséges centralisztikus eszme önöket elrémíti s ama jelszó helyett inkább „viribus dissectis“ (szétszórt erővel) képezi az önök eljárásának alapelvét. Azért reméllem, eljön a nap, mikor fel fogják ismerni, hogy az önök működése alapjában osztrákellenes. Csak már akkor későn ne legyen Ausztriára nézve. (Zajos tetszés és taps balról.) POLITIKAI SZEMLE. A dunai konferencia, ha ugyan ismét közbe nem jő valami, ma tartja utolsó ülését, melyen az orosz küldött ki fogja jelen­teni, hogy Oroszország elfogadja ama feltételt, melyet Anglia ellenjavaslatában a Kilia-torkola­­tot illető orosz igényekkel szemben kikötött, hogy t. i. a torkolatra vonatkozólag kibocsátan­dó reglement addig nem bír jogerővel, míg az európai Duna-bizottság meg nem erősíti. A pá­risi Temps értesülése szerint a konferencia tag­jai két jegyzőkönyvet írnak alá, egyet melyhez Románia bármikor hozzájárulhat aláírásával s egy másikat, melyben ki lesz jelentve, hogy a hatalmak — ha Románia megmarad is ellenző álláspontján — ragaszkodni fognak a konferen­cia határozataihoz. Az angol alsóház tegnapi ülésén Northcote kijelentette, hogy hétfőn magához a kormányelnökhöz intéz interpellációt az iránt, szándékozik-e napot kitűzni, melyen szónoknak Parnell és társai szabadon bocsátása tárgyában benyújtott indítványa megvitattassék ? — Ez­után a válaszfelirati vita folytattatván, O'C­on­ti­o­r indítványt nyújtott be, melyben az Íror­szágban uralkodó ínséges állapotokra utalva, ki­jelenti, mikép ama körülmény, hogy a trónbe­széd semminemű ígéretet sem tesz, hogy az ír­országi égető kérdésekre nézve törvények fog­nak alkottatni, alkalmasnak tűnik föl az elége­detlenségnek és kedvtelenségnek növelésére Íror­szágban. A spanyolországi Xeresben titkos szövetségnek jöttek nyomára, minek folytán sok elfogatás történt s az elkob­zott­ irományokból az derült ki, hogy az elf­o­­g­o­tt­a­k más, külföldi titkos társula­tokkal összeköttetésben állot­tak. A madridi sajtót ma kizárólagosan ez az ügy foglalkoztatja. Jelentéseik szerint anar­chista mozgalomról van szó, mely egész Andalúziára, sőt néhány szomszédos tartományra is kiterjed ; a több mint hétezer tagot számláló anarchista társulatok »a fekete kéz szö­vetsége« címet viselnek és leginkább a földmivelő lakosság és az iparosok köreiben izgattak. Mint a madridi lapok írják, hat hó óta ez izgatások következtében Andalúzia folyton rablások, munkabeszüntetések, éjjeli támadások, eltűnések s egyéb erőszakos tények színhelye volt. Egy madridi sürgöny szerint a kormány máris 360 elfogatást eszközöltetett s a rendőrség még fegyver­raktárakat is fedezett föl. Nagy kérdés azonban még mindig: vájjon csakugyan politikai mozgalom-e az, mely ellen a spanyol hatóságok meginditották a hadjáratot s nem csak a régi spanyol rablóvilág f ö l­é l e d é s e uj alakban ? Legalább a spa­nyol lapok által felsorolt bűntények ilyesmire engednek következtetni. A zürichi kanton tanácsa nagy többség­gel elvetette a halálbüntetést. A Colos felfüggesztése Pétervárott annál élénkebb benyomást keltett, mert általá­nos a meggyőződés, hogy nem egyetlen lap meg­­rendszabályozása forog szóban, hanem a szabad­elvű sajtó üldözésére van szomorú kilátás. A proskribálás sorsa még több lapra vár. A Colos valószínűleg nem is fog többé megjelenni. Beszélgetés Hartmann Leóval. (A moszkvai vasúti merénylő anihi- 1 i­s t­á­k­r­ó­l.) Egy filadelfiai lap munkatársa meglátogatta a híres vasúti merénylőt, ki több hónap óta ismét az Egyesült Államok biztos földje. Mózkodik s be­szélgetésük felől lapjának ezeket í­dja : Hartmann Leó 5 láb 8 hüvelyk magas, szép karcsú termetű férfi, szőke hajjal és szakállal; mo­dora előkelő s szemeiből igazi emberszeretet be­szél , úgy hogy mindjárt arra gondol az ember, mily nagy elkeseredésnek kell ott uralkodni a zsar­nok ellen, hol egy ily humánus ember is arra ké­pes határozni magát, hogy kezét a közös ellenség lesújtására emelje fel. Udvarias szólásformák kicserélése után a tu­dósító Oroszországra vitte át a beszélgetést. — Való az, — kérdé tőle, — hogy a nihi­lista mozgalom teljesen el van nyomva Oroszország­ban s a cár megkoronáztatása lehetővé vált ? Hartmann nevetett s nagy öntudattal vi­­szonzá : — A koronázás nem fog megtörténni, azt csak bízzák miránk. — De hiszen III. Sándor cár zavartalanul sétálni mehet ma már Pétervár utcáin? — Az mind kacsa. Romanov polgár csak oda mer menni, hova a rendőrség igazgatja. A rendőrség pedig olyankor egész tábor kémet állít fel az utcákon s nem egyszer még a lakókat is kiköltözteti a házakból, melyeknek ablakait titkos rendőrök foglalják el, kik nagyban hurráznak a cár láttára. S az atyus azt képzeli, minden rend­ben van. — De hát a nihilisták miért nem zavarják ki őt e hitéből ? — Nagyon egyszerű a megfejtése ; érdekünk­ben áll őt a biztosság érzetébe ringatni, hiszen másfél év óta igyekszünk őt gacsinai bagolyvárából kicsalni, ami végre legújabb időben sikerült is. A többit majd eligazítjuk. Hartmann ezután speciális részleteket közölt a nihilisták tervei felől, de meg­kérte, hogy azokat ne közölje. A titkos társulatok szervezését illetőleg úgy nyilat­kozott, hogy az egész hivatalos Oroszország az ösz­­szeesküvő klubok által annyira be van hálózva, mikép a forradalom ügynökeinek tudtán kívül mi sem történhetik. Nem is a forradalmárok állanak többé rendőri felügyelet alatt, hanem megfordítva, a rendőrséget lépten-nyomon követi­k a forra­dalmárok. A tudósító csodálkozott, hogy ily körülmények közt a forradalom régen ki nem tört, a­mire Hart­mann azt jegyezte meg : — Várnunk kell, míg Európa nyugati felében a dolgok odáig érlelődnek, hogy forradalom ott is könnyen lesz előidézhető. Mert mi forradalmat egyidejű külháború nélkül akarunk. Ily háború ugyanis kockáztatná munkánk sikerét. — Krapotkin csakugyan feje az önök párt­jának ? — Nincs személyes vezérünk, mert az au­toritás elvét a magunk pártjában is elvetjük. — S hiszi ön, hogy Krapotkin kiváló részt vett a francia szocialisztikus mozgalomban ? — Legkevésbbé sem; őt egyszerűen az orosz kormány sürgetésére fogták el és ítélték el az úgy­nevezett francia köztársaság bonapartistái. — Azt hallottuk, hogy a nihilisták végrehajtó­­bizottságának székhelye egy idő óta külföldön van. Igaz ez ? — Szó sincs róla. A végrehajtó bizottság nem is kevés számú személyből álló s meghatározott helyhez kötött testület, hanem az országban szét­szórt bizottságok nagy szövetsége. — S nincsenek-e pártjuk kiváló erői ma a külföldön, szí­tani a forradalmi mozgalmat ? — Nincsenek. A mi embereink külföldön ál­talában nagyon keveset működnek, csakis oly misz­­sziókat mennek oda végrehajtani, melyek otthon nem vihetők ki. Egyéb lényegesebb följegyezni valója nem akadt a tudósítónak. András, Prósz József, ifj. Holtzspach András és Haszmann Károly; póttagok : Prohászka András, Stern­­Mihály, Vörösvári Bernát és Brenner Jakab. A IV. közig. kerület (Belváros) területére : Elnök Toperczer János ; rendes tagok : Anderlik Ede, dr. Kéry István, Klenovics György és Hubenay József; póttagok : Báthory Mihály, dr. Kralovánszky László, Matheidesz Isván és Schmalcz Károly. Az V. közigazgatási kerület (Lipótváros) 1. részére (640 —800 helyrajzi számig.) Elnök: Dr. Gombár Tivadar. Rendes tagok : Deutsch Samu, Adler La­jos, Széky Antal és Gundl János; póttagok : Frey József, Hüttl Tivadar, dr. Mezey Mór és Vághy La­jos. Az V. közig. kerület II. részére (Lipótváros (801 — 1502 házszámig.) Elnök : Fáik Zsigmond lo­vag, r. tagok: Mészáros Miklós, Keppich Ármin,dr. Reich Ármin és Szacelláry György ; póttagok : Havas Sándor, dr. Besze Antal és dr. Vajda Adolf. A V­I. közig. kerület (Terézváros) területére. Elnök: Baint­­ner Imre; rendes tagok: Altstädter Rudolf, Haliczius Károly, Piatrik Ferenc és Stern Adolf; póttagok : Bubala György, Schneider Bernáth, Korompay Ágoston és Roszberger Nándor. A VIII. közigazgatási kerület (Erzsébetváros) területére. Elnök : Tölgyesy Ferenc ; rendes tagok : Kuklay, János, Steinitz Adolf, Popper Ármin és Schlimmer György. Póttagok: Blazovits Mihály, Wald Benő, Stern Bernát és Böhler Vilmos. A VIII. közig. ke­rület (Józsefv.) területére . Elnök : Sztupa György ; rendes tagok : Senger Béla, Hűvös József, Atlasz Samu és Csepreghy János , póttagok : Waltes Fe­renc, Petz Ármin, Egenhoffer Péter és Komáromi Lajos. A IX. közig. kerület (Ferencv. és Kőbánya) területére. Elnök : dr. Ballagi Mór, rendes tagok : Fáczányi Ármin, Prückler László, Horváth Lajos és Bernátsky Antal, póttagok : Steger Tamás, Vidats Ist­ván, Tichy Ferenc és id. Kern Ferenc. A tárgyalások március hó - én veszik kezdetüket.­­ A nádorszigeti artézi fürdő oly szerencsés vállalata a városnak, hogy a rá fel­ügyelő házi bizottság szükségesnek látja mind nagyobb beszerzések és csinosítások által felelni meg a kö­zönség fokozódó igényeinek. A bizottság kéri a ta­nácsot, hogy miután a társas női fürdő mindig any­­nyira tele van, hogy a rendelkezésre álló fehérnemű kevés, azt szaporítsa. Azután a fürdőhelyiségek ajtai, farészei újból kifestendők, a fürdő környéke csino­sítandó, virágágyakkal, növényekkel lesz ellátandó a tavaszra. Átalában a fürdő környékét rendezni, szé­píteni kell, mert az új hidak által új útvonalak ke­letkeztek a fürdőhöz.­­ A főváros közoktatási bizott­ságának reál- és szakiskolai albizottsága ma Alker tanácsnok elnöklete alatt ülést tartott. Elő­vették azon munkálatot, a­melyet Vidáky indítványa szerint a felső iparrajz-iskola újászervezése felől a felső iparrajz-iskola tanári kara kidolgozott. A mun­kálat azonban bővítés végett visszaadatott, mivel nincs benne elég részletességgel kifejtve, hogy az újon emelendő épület minő tervezéssel, termekkel, tanerőkkel stb. bírjon. A közgyűlés egy régebbi utasításából tárgyalták ezután a tandíjak felemelése kérdését a reáliskolákban, mit az indokol, hogy a főváros a tanügy iránt hozott áldozatait nem fokoz­hatja többé. A bizottság érdemleges nyilatkozat előtt e kérdést kiadta a reáliskolai igazgatóságoknak, hogy a tanulók létszámfluktuációjáról s mindarról nyilatkozzék, a mit e kérdés eldöntésénél figyelembe venni szükséges. FŐVÁROSI ÜGYEK. — Budapest főváros területére az 1883. évre az adókivető bizottság következőleg alakíttatott meg: Az I—II. közig. kerület (vár, Ta­bán, Krisztinaváros, Víziváros és országút) terüle­tére : Elnök : Jekelfalussy József; rendes tagok : Schedel István, Wlassek Ede, dr. Schwarz Ferenc és Érczhegyi Ferenc; póttagok: Zehetner Mihály, Peringer Ferenc, Bognár Antal és Henszler János. A III. közig. kerület (Újlak és Ó-Buda) területére : Elnök: id. Szebeny Pál ; rendes tagok: Varga EGYLETEK ÉS INTÉZETEK. Nyilvános felolvasások s a közművelődési egye­sületek. (Értekezlet az Írói körben.) Berzeviczy Albert, országgyűlési képvi­selő, e cím alatt tartott ma délután előadást az írói kör olvasó­termében, nagyszámú érdeklődök előtt. Az általános helyesléssel fogadott és sok ta­nulmánynyal kidolgozott előadást a következőkben ismertetjük : A jelenkor közművelődésének jellemző vo­nása, hogy az egyes hivatási szakokban mindinkább érvényesülő munkafelosztás árnyoldalainak elhárí­tása tekintetéből szükségessé vált, úgy a fizikai, mint a szellemi munka terén működőnek szabad ide­jét az általános műveltség, a hivatási körön kiinl­ulő képzés céljaira használni fel, ez az a társa­dalmi közművelődés, a­melyet már nem az iskola teljesít, de az azonkívül álló műkö­dési tényezők, melyeket mai nap a kultúrpolitika mindinkább méltat: a felnőttek oktatása, a nyilvá­nos gyűjtemények, könyvtárak alapítása, színházak, az irodalom előmozdítása s terjesztése, tudományos társulatok, közművelődési egyletek és nyilvános népszerű felolvasások, b

Next