Pesti Hírlap, 1883. június (5. évfolyam, 150-179. szám)
1883-06-01 / 150. szám
tt milliárdok, Európának irányt szabó politika adták meg neki a lendületet. Budapest hiányával van mindezeknek, s ha az elfogulatlan idegen mégis kiállítja nekünk azt a bizonyítványt, melylyel a haladás tekintetében Berlin mellé helyez, akkor annál fényesebb elismerése nem képzelhető fővárosunk természetes fejlődési képességének, de egyúttal annak a vezetésnek is, melyben e fejlődés részesül. Lelkiismeretlenség, ahhoz nem értés, gyámoltalanság vagy gondatlanság e vezetésben mindent elronthatna, paralizálhatná a fejlődésnek leghatalmasabb előfeltételeit is. De nálunk e föltételek jó hatását csak fokozza a tapintatos vezetés, s ez elsősorban annak a tanácsnak az érdeme, melynek Barna Zsigmond egyik oszlopos tagja volt. A hátramaradottaknak lesz feladatuk kitölteni a támadt hézagot, hogy a főváros szépen indult fejlődése ne érezze meg a hiányt. Tudják ők jól, hogy a mi körülményeink között a fővárosi adminisztráció csak közvetlenül fővárosi érdek, de közvetve sokkal több annál. Nagy nemzeti feladat van ahhoz kötve, hogy Magyarországnak európai modern értelemben vett fővárosa legyen. Ha Magyarország jelentékeny politikai tényező tudott lenni akkor is, mikor még nem volt igaz értelemben vett olyan fővárosa mint Franciaországnak Páris , talán vezető, talán döntő politikai tényezővé válhatik, ha egyszer majd igazi magyar főváros is lesz. A tanácstól függ főként, hogy legyen. Mert azon az után vagyunk már ugyan, hogy legyen, de még távolról se mondhatjuk, hogy van is. Ahhoz, amilyennek a nemzeti érdek kívánja, Budapest se nem eléggé főváros még, se nem eléggé magyar. Mind a két irányban nagy feladatok vannak még hátra, azokban a szakmákban is, amelyekben az elhunyt tanácsnok érvényesíti tevékenységét. A fővárosnak rendezni kell végre összevissza kuszált adókezelését, erőfeszítést kell tennie, hogy ne legyen benne a megélés a legdrágábbak egyike s hogy ne szerepeljen a mortalitási statisztikában oly nagyon elől. A vízvezetéki, a csatornázási s egyéb építkezési feladatok nagy sora vár elintézésre. Gondot kell fordítani a lakásviszonyokra s a mi eddig szomorú elhanyagoltatásban részesült ná— Mit beszélsz ? — Olyan egészséges az, mint a makk. A János öcsém sürgönyözte, hogy a nagybácsit hazacsalja, és sikerült neki, hálistennek. Mert már azt hittük Borcsa nénivel együtt, hogy elveszett. De már erre dühbe jött Károly bácsi. Életemben először láttam mérgesnek. A szemei kidülledtek, az orrcimpái kitágultak és a halántékán úgy lüktettek a nagy kék erek, hogy az ember szinte hallotta. — Hogy meritek ilyen bolonddá tenni az embert gazfickók ? No megálljatok. Átkozott kölykök. Vagy a sürgöny volt hazug, vagy te hazudsz most. Huh ! Mindjárt megüt a guta, ha meggondolom, hogy mennyire megcsaltatok. Most hazamegyek, de ha meg nem halt a feleségem, ha rászedtetek, összemorzsollak, mint a pozdorját . . . . Sohase hallottam még így beszélni Károly bácsit. Hiszen az előtt mindég bizonyos gyöngédséggel szólt nejéről. S most . most, micsoda pogány, keresztényietlen modort tanúsított előttem! Vagy hogy csak a harag diktálta neki ezeket a botor szavakat s jó szive máskép érez? Erre a kérdésre soha nem bírtam magamnak feleletet adni. Pedig eleget törtem fejemet. Kutattam, mi lelhette s mi történhetett vele a bolgárok közt. Az öreg mindig elkedvetlenedett, valahányszor ezt a kérdést előhoztam. Sőt úgy vettem észre, mintha sóhajtana is. És ami a legfigyelemreméltóbb, ilyenkor folyton goromba modort tanúsított Borcsa néni iránt. Abbahagytam hát minden kísérletet arra nézve, hogy világosság derüljön az ő bolgár dolgaira. (Vége következik.) PESTI HÍRLAP, 1883. junius lünk, főtekintettel szükség lenni a hygienikus kívánalmakra. Hiszen tudjuk, hogy ez nem mehet mind egyszerre s még soká kellene viselnünk nem egy afféle nemszeretem állapotot. De ha még is tapasztalható lesz mindez irányokban a fokozatos haladás, azért Budapest mégis csak eljut odáig, hogy amíg egyfelől díszes helyet foglaland el az európai nagy városok között, addig másfelől ha kifejezője lesz Magyarország külön egyéni jellegének. A szomorú véget ért tisztviselő becsületes, hazafias lelkében élénken élt Budapest kettős missziójának tudata : világvárossá válni, de azért magyar fővárosnak maradni. Ő tudta, hogy e két feladat parallel teljesítése nemcsak hogy egymással nem ellenkezik, de hatványozza egymás sikerét. Meg vagyunk győződve, hogy nem egyedül ő gondolkozott ekkér, de e fölfogásban osztoztak ö vele kollegát, akik bizonyára nem engedik, hogy a patres conscripti testületéből ez a szellem elröpüljön ő vele.___________________ Kitüntetés: Széchenyi Pál gr. miniszter és Széll Kálmán orsz. képviselő, titkos tanácsosokká való kineveztetését a „Budapesti Közlöny“ mai száma tudatja hivatalosan. A középiskolai törvény szentesített szövegét ma kezdi közölni a hivatalos lap. Kállay Béni közös pénzügyminiszter közelebb indul rég tervezett szemleútjára Boszniába. A delegációkra vonatkozólag azt közli a prágai Bohemia, hogy október közepére lesznek egybehiva s együtt üléseznek a mindkét részről parlamentekkel. — Azt hiszszük, a magyar országgyűlésre nézve nem úgy lesz, mint a cseh újság gondolja; legalább eddig nem volt rá eset, hogy a delegációknak Bécsben ülésezése alkalmával az országgyűlés megszakítás nélkül folytatta volna tárgyalásait. A cseh tartománygyűlés munkaprogrammjára vonatkozólag a Pokrok ezeket írja: „A tartománygyűlés sem a cseh képviselők által kizárólag óhajtott ügyekkel, sem a konzervatív nagybirtokosság által netán kitűzött célokkal nem foglalkozhatik, hanem egyedül azzal, ami fölött e két párt megegyezésre jut, mert csak egyesülve képezik a többséget. De még a két párt által együttesen hozott határozatok sem képeznek tényt és nem változtathatják meg a létező viszonyokat, migyen azok a korona szentesítése által törvényerőre nem emelkednek. Ez pedig csak a kormány helyeslésével érhető el; az tehát bizonyos, sőt természetes is, hogy a kormány figyelmét a német arfónakra is fogja fordítani, mert hisz a bécsi kabinet osztrák kormány, melynek kötelessége: Ausztriának valamennyi nemzetiségét egyaránt figyelemben részesíteni ; ennél fogva Csehországban a német ajkúakkal szemben is, kik a lakosságnak több mint harmadrészét képezik, hasonló eljárást kell követnie. Okvetlenül szükséges a tényezőkkel számolni és a kivelők számot vetni elmulasztaná, semmire sem mehetne, bármily óhajokat és terveket tápláljon is kebelében ! A turóc szent-mártoni Národnie Noviny nagy megelégedéssel s örömmel közli Jókainak az evang. egyetemes felügyelő felavattatása alkalmából tartott banketten a tót papokra mondott foasztját. Meg van ugyan arról győződve, hogy Jókai szavainak a politikai életben nem lesznek komoly következményei , hogy „a tótok törekvéseikben továbbra is gátoltatni fognak,“ de Jókai foasztja mégis „elégtétül szolgál a pánszlávizmussal vádolt tót nacionalistáknak.“ Bécs, Berlin, Budapest. (Egy bécsi lap cikkéből.) Az a körülmény, hogy a sokkal ifjabb Berlin már is túlszárnyalta Bécset, Budapest pedig mind veszedelmesebb vetélytársává növi ki magát, arra indítja a Deutsche Zeitungot, hogy vezércikkben kesereg a „minden osztrák szívéhez nőtt szép Bécsi hanyatlása miatt, kutatva annak okait s tanácsot osztva, mint kellene azt meggátolni. Az érdekes cikket a következőkben ismertetjük: 1683-ban még csak 50—60 ezer lakosa volt Bécsnek, Mária Terézia alatt 1754-ben már 175.400, az 1800-diki népszámláláskor pe 231.000. Ez a szám aztán rohamosan nőtt. 1850- már a vonalakon belül élő lakosság száma is rlütötte a félmilliót s az 1875-iki népszámlálás a tai szerint valamennyi kültelkek bevonásával , lakóinak száma 1.020.770 volt. Ez fényesen lepő fejlődés volt. Attól kezdve azonban szomorú stagnáció lőtt be. Csak ne ámítsuk magunkat. Az 1880. 31-én végrehajtott népszámlálás feltűnő stagnácó tesz tanúságot. Előbb valóban amerikai mélvtöltő haladás s ma oly minimális szaporodás, aránylag minden vidéki község képes felni. Ezen öt év alatt ugyanis a lakosság száma mintegy 63 ezerrel szaporodott. Bécs 1880. csak 1,083.420 főnyi lakosságot mutathatott Soha, Bécs történetének egyetlen szakában fordult elő a 17-ik század óta, hogy a városnak száma öt év alatt csak 242 száz.-kal szodott volna, egyik évről a másikra pedig csak száztólival. És Berlin ? És Budapest ? Várjon, kivált utóbbi kevesebbet szenvedett a nagy válság a következő években annak utóhatásai alatt? Rinyára nem s mégis úgy emelkedtek ugyanazon alatt, hogy minden igazi és ha bécsinek irigy kell. 1875 és 1880 közt Berlin egész ragon lakossága 964 240-ről 1,222.385-re szap, tehát mig Bécs 2.42, addig Berlin 16.4 szaporulatot mutat fel. Vájjon nem ad e gázásra okot e számarány ? S Budapest aránylag csaknem oly fejlődik, mint Berlin; 1880-ban már 361 kosa volt; a lakosság évi szaporodása évi, Berliné 3.9 száz.-ot, mig a mi fő- és funkban Csak — fél száztólit. E jelenség oka azonban világos Ausztriában hiányzik az a nagyszerű gom, melyet más országok kormányai fordítanak a fővárosára. Bécs 1867-ig egy harmincnyolc lakosú birodalom fővárosa volt, azóta egy húsz két millió lakosú állam fővárosává sülyedt. A középpont többé, majdnem csak egy kereskedő és ipartestület határvárosa, mert majdnem kapu kezdődik a magyar terület s ott egy gondos, megfontolt tarifapolitika által azon munkálkod hogy egy mázsával több gabona se kerü Bécs piacára, mint a mennyi szükséges. Koréban már nem kell vámsorompó, hogy a kedelem emitériumait védjük. Egy krajcár egy mérő gabonára vagy egy mázsa szénre arra, hogy a kereskedelmi mozgalom egészen irányt nyerjen. Leleményes szállítók új kerest utak keresésén iparkodnak, melyen az áruk egyzalag elenyésző törttel olcsóbban szállíthatók, körül oly elemek dolgoznak, melyek politikai és nemzziségi okokból annak életereit akarják megbénítani. Berlin azonban ezalatt Európa egyik legalmasabb birodalmának fővárosa lett. Magyarszágban Budapestet minden párt becézi, kényezi Csoda-e, hogy Bécs visszamarad e verseny-küzdemben, melyben oly egyenetlenül van kimérv harctér ? Csak azt kell meggondolnunk, hogy 1864- Bécs lakossága a külhelyek nélkül 578.000 v 20.000 lakossal több mint Berlin egész kerületé és e húsz év alatt Berlin a régi dunaparti császárost majdnem őrült rohamossággal haladta Gondoljuk meg, hogy Magyarország rossz közgatása, jogbiztonság hiánya és a nemzetiség való kemény bánásmód (?!) következtében nem stabilis népesedési viszonyt mutat fel pest azonban a kormány által való rendkivezés folytán óriási lendületet nyert. Tiz - Magyarország lakossága Horvátország nélk ezerrel szaporodott s ebből egyedül B. 100.000 jut. A folyton növekvő decentralizáció a szép Bécsünk viszonylagos hanyatlásának processzus csaknem feltartózhatlanul hala. Hiába minden óvás és intelem. A gdlic igazgatóságainak áthelyezése új csapáskor Bécset. A cikk itt felszólítja a községtana, polgármestert, hogy emeljék fel szavukat érdekeinek védelmére, itt az idő a legnagy ível való fellépésre. Lemberg egyedüli for ván lenni Gácsországnak, mint Budapest szágnak, Prága pedig a cseh korona érsz kizárólag maga körül koncentrálni. Ezt, kell, hogy minden bécsinek az legyen a preja. Nem akarjuk, hogy Lemberg, Prága és vonják magukhoz Bécs legjobb életerőit akarjuk, hogy Bécs Alsó-Itria fővárosává sülyedjen alá