Pesti Hírlap, 1883. június (5. évfolyam, 150-179. szám)

1883-06-01 / 150. szám

tt milliárdok, Európának irányt szabó politika adták meg neki a lendületet. Budapest hiányával van mindezeknek, s ha az elfogulatlan idegen mégis kiállítja nekünk azt a bizonyítványt, melylyel a haladás tekin­tetében Berlin mellé helyez, akkor annál fé­nyesebb elismerése nem képzelhető fővárosunk természetes fejlődési képességének, de egyúttal annak a vezetésnek is, melyben e fejlődés ré­szesül. Lelkiismeretlenség, ahhoz nem értés, gyámoltalanság vagy gondatlanság e vezetésben mindent elronthatna, paralizálhatná a fejlődés­nek leghatalmasabb előfeltételeit is. De nálunk e föltételek jó hatását csak fokozza a tapintatos vezetés, s ez első­sorban annak a tanácsnak az érdeme, melynek Barna Zsigmond egyik osz­lopos tagja volt. A hátramaradottaknak lesz feladatuk kitöl­teni a támadt hézagot, hogy a főváros szépen indult fejlődése ne érezze meg a hiányt. Tudják ők jól, hogy a mi körülményeink között a fő­városi adminisztráció csak közvetlenül fővárosi érdek, de közvetve sokkal több annál. Nagy nemzeti feladat van ahhoz kötve, hogy Magyar­­országnak európai modern értelemben vett fő­városa legyen. Ha Magyarország jelentékeny po­litikai tényező tudott lenni akkor is, mikor még nem volt igaz értelemben vett olyan fővárosa mint Franciaországnak Páris , talán vezető, talán döntő politikai tényezővé válhatik, ha egyszer majd igazi magyar főváros is lesz. A tanácstól függ főként, hogy legyen. Mert azon az után vagyunk már ugyan, hogy legyen, de még távolról se mondhatjuk, hogy van is. Ahhoz, a­milyennek a nemzeti érdek kívánja, Budapest se nem eléggé főváros még, se nem eléggé magyar. Mind a két irányban nagy fel­adatok vannak még hátra, azokban a szakmák­ban is, a­melyekben az elhunyt tanácsnok ér­vény­esíti tevékenységét. A fővárosnak rendezni kell végre összevissza kuszált adókezelését, erőfe­szítést kell tennie, hogy ne legyen benne a megélés a legdrágábbak egyike s hogy ne sze­repeljen a mortalitási statisztikában oly nagyon elől. A vízvezetéki, a csatornázási s egyéb épít­kezési feladatok nagy sora vár elintézésre. Gon­dot kell fordítani a lakás­viszonyokra s a mi eddig szomorú elhanyagoltatásban részesült ná­— Mit beszélsz ? — Olyan egészséges az, mint a makk. A János öcsém sürgönyözte, hogy a nagybácsit hazacsalja, és sikerült neki, hálistennek. Mert már azt hittük Borcsa nénivel együtt, hogy el­veszett. De már erre dühbe jött Károly bácsi. Éle­temben először láttam mérgesnek. A szemei ki­dülledtek, az orrcimpái kitágultak és a halántékán úgy lüktettek a nagy kék erek, hogy az ember szinte hallotta. — Hogy meritek ilyen bolonddá tenni az embert gazfickók ? No megálljatok. Átkozott kölykök. Vagy a sürgöny volt hazug, vagy te hazudsz most. Huh ! Mindjárt megüt a guta, ha meggondolom, hogy mennyire megcsaltatok. Most hazamegyek, de ha meg nem halt a feleségem, ha rászedtetek, összemorzsollak, mint a pozdor­­ját . . . . Soha­se hallottam még így beszélni Károly bácsit. Hiszen az előtt mindég bizonyos gyön­gédséggel szólt nejéről. S most .­­ most, micsoda pogány, keresztényietlen modort tanúsított előttem! Vagy hogy csak a harag diktálta neki ezeket a botor szavakat s jó szive máskép érez? Erre a kérdésre soha nem bírtam magam­nak feleletet adni. Pedig eleget törtem fejemet. Kutattam, mi lelhette s mi történhetett vele a bolgárok közt. Az öreg mindig elkedvetlenedett, valahány­szor ezt a kérdést előhoztam. Sőt úgy vettem észre, mintha sóhajtana is. És ami a legfigye­lemreméltóbb, ilyenkor folyton goromba modort tanúsított Borcsa néni iránt. Abba­hagytam hát minden kísérletet arra nézve, hogy világosság derüljön az ő bolgár dolgaira. (Vége következik.) PESTI HÍRLAP, 1883. junius lünk, főtekintettel szükség lenni a hygienikus kívánalmakra. Hiszen tudjuk, hogy ez nem mehet mind egyszerre s még soká kellene viselnünk nem egy afféle nemszeretem állapotot. De ha még is tapasztalható lesz mindez irányokban a fokoza­tos haladás, azért Budapest még­is csak eljut odáig, hogy a­míg egyfelől díszes helyet fogla­­land el az európai nagy városok között, addig másfelől ha kifejezője lesz Magyarország külön egyéni jellegének. A szomorú véget ért tisztviselő becsületes, hazafias lelkében élénken élt Budapest kettős missziójának tudata : világvárossá válni, de azért magyar fővárosnak maradni. Ő tudta, hogy e két feladat parallel teljesítése nemcsak hogy egymással nem ellenkezik, de hatványozza egy­más sikerét. Meg vagyunk győződve, hogy nem egyedül ő gondolkozott ekkér, de e fölfogásban osztoztak ö vele kollegát, a­kik bizonyára nem engedik, hogy a patres conscripti testületéből ez a szellem elröpüljön ő vele.___________________ Kitüntetés: Széchenyi Pál gr. miniszter és Széll Kálmán orsz. képviselő, titkos tanácso­sokká való kineveztetését a „Budapesti Közlöny“ mai száma tudatja hivatalosan. A középiskolai törvény szentesített szövegét ma kezdi közölni a hivatalos lap. Kállay Béni közös pénzügyminiszter közelebb indul rég tervezett szemleútjára Boszniába. A delegációkra vonatkozólag azt közli a prágai Bohemia, hogy október közepére lesznek egybehiva s együtt üléseznek a mindkét részről­ parlamentekkel. — Azt hiszszük, a magyar országgyűlésre nézve nem úgy lesz, mint a cseh újság gondolja; legalább eddig nem volt rá eset, hogy a delegációknak Bécsben ülésezése alkalmával az országgyűlés megszakítás nélkül folytatta volna tárgyalásait. A cseh tartománygyűlés munkaprogramm­­jára vonatkozólag a Pokrok ezeket írja: „A tarto­mánygyűlés sem­ a cseh képviselők által kizárólag óhajtott ügyekkel, sem a konzervatív nagybirtokos­ság által netán kitűzött célokkal nem foglalkozha­­tik, hanem egyedül azzal, a­mi fölött e két párt megegyezésre jut, mert csak egyesülve képezik a többséget. De még a két párt által együttesen ho­zott határozatok sem képeznek tényt és nem vál­toztathatják meg a létező viszonyokat, migyen azok a korona szentesítése által törvényerőre nem emel­kednek. Ez pedig csak a kormány helyeslésével ér­hető el; az tehát bizonyos, sőt természetes is, hogy a kormány figyelmét a német arfónakra is fogja fordítani, mert hisz a bécsi kabinet osztrák kormány, melynek kötelessége: Ausztriának vala­mennyi nemzetiségét egyaránt figyelemben részesíte­ni ; ennél fogva Csehországban a német ajkúakkal szemben is, kik a lakosságnak több mint harmad­részét képezik, hasonló eljárást kell követnie. Ok­vetlenül szükséges a tényezőkkel számolni és a ki­velők számot vetni elmulasztaná, semmire sem me­hetne, bármily óhajokat és terveket tápláljon is ke­belében !­­ A turóc szent-mártoni Národnie Noviny nagy megelégedéssel s örömmel közli Jókainak az evang. egyetemes felügyelő felavattatása alkalmából tartott banketten a tót papokra mondott foasztját. Meg van ugyan arról győződve, hogy Jókai szavai­nak a politikai életben nem lesznek komoly követ­kezményei , hogy „a tótok törekvéseikben továbbra is gátoltatni fognak,“ de Jókai foasztja mégis „elég­tétül szolgál a pánszlávizmussal vádolt tót naciona­listáknak.“ Bécs, Berlin, Budapest. (Egy bécsi lap cikkéből.) Az a körülmény, hogy a sokkal ifjabb Berlin már is túlszárnyalta Bécset, Budapest pedig mind veszedelmesebb vetélytársává növi ki magát, arra indítja a Deutsche Zeitungot, hogy vezércikkben ke­sereg a „minden osztrák szívéhez nőtt szép Bécsi hanyatlása miatt, kutatva annak okait s tanácsot osztva, mint kellene azt meggátolni. Az érdekes cikket a következőkben ismertetjük: 1683-ban még csak 50—60 ezer lakosa volt Bécsnek, Mária Terézia alatt 1754-ben már 175.400, az 1800-diki népszámláláskor pe 231.000. Ez a szám aztán rohamosan nőtt. 1850-­ már a vonalakon belül élő lakosság száma is rl­ütötte a félmilliót s az 1875-iki népszámlálás a tai szerint valamennyi kültelkek bevonásával , lakóinak száma 1.020.770 volt. Ez fényese­n­ lepő fejlődés volt. Attól kezdve azonban szomorú stagnáció lőtt be. Csak ne ámítsuk magunkat. Az 1880.­­ 31-én végrehajtott népszámlálás feltűnő stagnácó tesz tanúságot. Előbb valóban amerikai mélvt­­öltő haladás s ma oly minimális szaporodás,­­ aránylag minden vidéki község képes felni. Ezen öt év alatt ugyanis a lakosság száma mintegy 63 ezerrel szaporodott. Bécs 1880.­­ csak 1,083.420 főnyi lakosságot mutathatott Soha, Bécs történetének egyetlen szakában fordult elő a 17-ik század óta, hogy a város­­­nak száma öt év alatt csak 2­42 száz.-kal sz­­odott volna, egyik évről a másikra pedig csak száztólival. És Berlin ? És Budapest ? Várjon, kivált utóbbi kevesebbet szenvedett a nagy válság a­ következő években annak utóhatásai alatt? Ri­­nyára nem s mégis úgy emelkedtek ugyanazon alatt, hogy minden igazi és ha bécsinek irigy kell. 1875 és 1880 közt Berlin egész ragon­ lakossága 964 240-ről 1,222.385-re szap, tehát mig Bécs 2.42, addig Berlin 16.4 szaporulatot mutat fel. Vájjon nem ad­ e gá­zásra okot e számarány ? S Budapest aránylag csaknem oly­­ fejlődik, mint Berlin; 1880-ban már 361 kosa volt; a lakosság évi szaporodása é­vi, Berliné 3.9 száz.-ot, mig a mi fő- és funkban Csak — fél száztólit. E jelenség oka azonban világos Ausztriában hiányzik az a nagyszerű gom, melyet más országok kormányai fordítanak a­ fővárosára. Bécs 1867-ig egy harmincnyolc lakosú birodalom fővárosa volt, azóta egy húsz két millió lakosú állam fővárosává sülyedt. A középpont többé, majdnem csak egy kereskedő és ipartestület határvárosa, mert majdnem kapu kezdődik a magyar terület s ott egy gondos, megfontolt tarifa­politika által azon munkálkod hogy egy mázsával több gabona se kerü Bécs piacára, mint a mennyi szükséges. Koré­ban már nem kell vámsorompó, hogy a­­ kedelem emitériumait védjük. Egy krajcár­­ egy mérő gabonára vagy egy mázsa szénre arra, hogy a kereskedelmi mozgalom egészen irányt nyerjen. Leleményes szállítók új keres­t utak keresésén iparkodnak, melyen az áruk eg­yzalag elenyésző törttel olcsóbban szállíthatók,­­ körül oly elemek dolgoznak, melyek politikai és ne­mzziségi okokból annak életereit akarják megbé­nítani. Berlin azonban ezalatt Európa egyik leg­­almasabb birodalmának fővárosa lett. Magyar­szágban Budapestet minden párt becézi, kényezi Csoda-e, hogy Bécs visszamarad e verseny-küz­demben, melyben oly egyenetlenül van kimérv harctér ? Csak azt kell meggondolnunk, hogy 1864-­ Bécs lakossága a külhelyek nélkül 578.000 v 20.000 lakossal több mint Berlin egész kerületé­ és e húsz év alatt Berlin a régi dunaparti csás­zárost majdnem őrült rohamossággal haladta Gondoljuk meg, hogy Magyarország rossz köz­gatása, jogbiztonság hiánya és a nemzetiség­ való kemény bánásmód (?!) következtében nem stabilis népesedési viszonyt mutat fel pest azonban a kormány által való rendkiv­­ezés folytán óriási lendületet nyert. Tiz - Magyarország lakossága Horvátország nélk ezerrel szaporodott s ebből egyedül B. 100.000 jut. A folyton növekvő decentralizáció a szép Bécsünk viszonylagos hanyatlásának processzus csaknem feltartózhatlanul hala. Hiába minden óvás és intelem. A gdlic igazgatóságainak áthelyezése új csapáskor Bécset. A cikk itt felszólítja a községtana, polgármestert, hogy emeljék fel szavukat érdekeinek védelmére, itt az idő a legnagy ível való fellépésre. Lemberg egyedüli for ván lenni Gácsországnak, mint Budapest szágnak, Prága pedig a cseh korona érsz kizárólag maga körül koncentrálni. Ezt­, kell, hogy minden bécsinek az legyen a pre­ja. Nem akarjuk, hogy Lemberg, Prága és vonják magukhoz Bécs legjobb életerőit akarjuk, hogy Bécs Alsó-I­tria fővárosává sülyedjen alá

Next