Pesti Hírlap, 1883. október (5. évfolyam, 270-300. szám)

1883-10-01 / 270. szám

1883 október 1 PESTI HÍRLAP ha­dügyminisztert, hogy felvilágosításo­kat nyújtson a választások alkalmával a fegy­vergyári munkásokra állítólag gyakorolt hivata­los presszióra nézve. A hadügyminiszter nem jelent meg a bizottság előtt, mert nézete sze­rint a bizottságnak nincs joga arra, hogy a mi­nisztereket maga elé idézze. Mind nagyobb mér­­tékb­e t­erjed az a meggyőződés, hogy egy mérsékelt radikális kormánynak kilátásai lehet­nek arra, hogy a jelenlegi ad hoc skapstinában többséget szerezzen magának, s ennélfogva nem is alakul új kormány, hanem csak a kevéssé népszerű tagok távoznak és engedik át helyei­ket radikális elemeknek. A király nem idegen­kedik e megoldástól, föltéve, hogy a kabinetbe lépő radikálisok biztosítékokat nyújtanak a párt alkotmányterveire vonatkozólag. Mindenesetre azt hiszik, hogy az új kabinetnek sikerülni fog a jelenlegi skupstina egyetlen tárgyát, a vasúti szerződés megkötését foganatosítani, mert ed­dig a radikálisok maguk is azt hangoztatták, hogy a nemzetközi kötelezettségeket respek­tálni kell. Milán király elutazása Bécsből Belgrád­­ba ma délutánra volt kitűzve. A király tegnap Rudolf trónörökössel vadászott. A franci­a-khinai viszály sorsa még mindig nincsen eldöntve. Tegnap Grévy elnöklete alatt az egész francia kabinet tanács­kozásra gyűlt össze, melyen csak Thibaudin hadügyminiszter nem vehetett részt betegeske­dése miatt. A tengerészeti miniszter a tongiiki operációkról, Ferry miniszterelnök és Challemel­ Lacour külügyminiszter pedig a Khinával foly­tatott tárgyalásokról tett jelentést. A miniszter­­tanács elhatározta a kamarák összehívását okt. 23 óra. Elrendeltetett egyben három tengerészeti század alakítása egyenkint 150 főből Toulon­­ban. E csapatok Tonking részére vannak ren­delve. FŐVÁROSI ÜGYEK. — A tanácsnokválasztáshoz. A 45 öv kijelölő bizottság, mely a városi képviselők kerületi küldötteiből alakult, ma Királyi Pál elnök­lete alatt ülést tartott és a tanácsnoki állomásra Kun Gyula tanácsjegyzőt határozta titkos szavazás után a városi képviselőknek ajánlani.­­ A főváros közgyűlése szerdán több bérleti ügyön kívül tárgyalni fogja a belügy­miniszter leiratát az árvíz elleni óvintézkedések tárgyában készült szabályt illetőleg, azután bemu­tatják a borsodi körlevelet a zsidó zugiskolák betil­tása és a rabbi állomásokra qualifikált egyének al­kalmazása tárgyában, tanácsi előterjesztést képezend a liquidáló bizottságba­­ póttag küldése; több pénztárvizsgálat eredménye; a János-kór­házba a szem- és fülbetegek osztályába egy segédor­vos engedélyezése ; Rákosfalván orvosi állás rendsze­resítése, a Rókus kórházban a felügyelői állomás betöltése és több dijnok engedélyezése, továbbá előterjesztések lesznek a budai új köztemetőre szükséges terület 76150 forintnyi vételárának fede­zése s az artézi kútnál felállítandó ivócsarnok költségei felől, bemutatta­tik a Fényfiféle ház kisa­játítását megtagadó miniszteri leirat, az I. ker. a Nyárfa utca csatornájára vonatkozó előterjesztés, a hengermalom-társaság folyamodványa a városi címer használhatásáért stb. — A kanyaró Budán. A polgármester ma elrendelte a várban, úri utca 38. sz. a. levő Mirinovits-féle kisdedóvó intézetnek három hétre való bezáratását, mert a gyermekek közt a kanyaró aggasztó mérvben lépett föl, ellenben a Krisztina­városban a Horvátkert mellett levő Farkas féle óvoda, mely hasonló ok miatt volt bezárva, miután a veszély ott megszűnt, ismét kinyittatott. SZÍNHÁZ, ZENE, KÉPZŐMŰVÉSZET. * (A nemzeti színházban) jövő ked­den ismét a „Zsidónő“ kerül színre, T­u r­o­l1 a Emma kisasszonynyal, nem pedig, mint előre hir­detve volt, a „Troubadour,“ B­i­g­n­i­o Lajossal és Perottival. E műsor változtatásra hír szerint az adott okot, hogy P­e­r­o­tt i­ul keveselvén három havi szabadság idejét, bejelentette, hogy még két hétig beteg lesz. * (Bignio Lajos) tegnap lépett föl utol­jára a bécsi operaszínházban , a „Kegyencnő“- ben a király szerepét énekelte. A közönség lelkes ová­ciókkal adott rokonszenvének kifejezést. A második felvonás után két ezüstkoszorút és számtalan vi­rágbokrétát nyújtottak föl a zenekarból a távozó művésznek, s a harmadik felvonás után ismét el­halmozták bokrétákkal és koszorúkkal. Bignio lát­hatólag meg volt indulva és a búcsú jeléül Müller­rel kezet szorított, Ehnn asszonynak pedig kezet csó­kolt. Az opera tagjai szintén ezüstkoszorút adtak em­lékül távozó kollegájuknak. Eleinte a színpadon ünnepé­lyesen akarták átnyújtani, az egész személyzet je­lenlétében , de, — mint a „Fidbl.­‘ írja, — nem akarták fokozni a távozónak felindulását, és azért az ünnepélyes átnyújtás elmaradt. Ugyanez a lap azt a megjegyzést is teszi, hogy Bignio már régen megbánta pillanatnyi részkedvből (?) származott el­határozását. A bécsi lapok majdnem kivétel nélkül rokonszenvesen emlékeznek meg a távozó művész­ről, és a „D. Ztg.-t azt kérdi: milyen okok forog­hatnak fenn, hogy olyan erőt távozni engednek? * (Az új „Német színhá­z“-a­t) Berlin­ben tegnap nyitották meg, Schiller „Ármány és szerelem“ című szomorújátékával. A darab előtt Niemann Rahe Hedwig asszony prológot sza­valt Wolff Gyulától. Igen válogatott közönség volt jelen, mely lelkesen tapsolt. * (Az őrsz. magyar képzőművé­­vészeti társulat) kiállítási bizottsága a na­pokban Barabás Miklós elnöklete alatt ülést tartott, melyen bejelentetett, hogy Makartnak óriási fest­ménye A nyár, mely az ez évi salon­nak egyik legcsodáltabb műve volt, és úgy a kompozíció gaz­dagsága, mint a ragyogó színpompájánál fogva a hírneves festőnek legjelentékenyebb művei közé tar­tozik, továbbá Wagner Sándornak a Picador című érdekes festménye és Mecwart Paul párisi elő­kelő művésznek szintén nagyobb szabású műve „Sarah“, valamint az antwerpeni egész kül­demény, közte kiváló festmények Verstraete Theodore és Abry Leontól elkésett vasúti szállítás miatt még meg nem érkeztek. Tekintettel erre, egy­úttal azon körülményre is, hogy az egész kiállítás­nak néhány nappal való elhalasztása annak csak előnyére fog válni azáltal, hogy így a müncheni nemzetközi kiállításról bejelentett számos jelentékeny művek idejekorán fognak arra megérkezhetni, a bi­zottság az őszi kiállítás első sorozatának megnyitá­sát okt. hó 10-ére halasztotta el.­­ Makart fest­ménye csupán négy hétre volt megszerezhető, e sze­rint csak az első sorozat alatt lesz a műcsarnok­ban kiállítva. courtisane úgy halt meg, mint egy jó keresztény, megáldozott, fölvette az utolsó kenetet — s teme­tése nagyon pompás lesz. Beteljesült rajta a francia közmondás: Quand le diable devient vieux, il se fait ermite. (Ha az ördög meg­öregszik, remetévé lesz.) Egy félvilági hölgy halála. — Marthe de Vése. — Párisban a napokban egy híres szépség halt meg, a­ki a császárság korában,kétes hírének tetőpont­ján állt s Cora Pearlnel, Barnettivel és a többi hasonló hölgygyel együtt a félvilág csillagait képezé. Saját­képi neve Mordet Eszter volt, az előkelő vi­lágban Marthe de Vése néven ismerték. Kevés hozzá hasonló nőnek volt olyan vagyona, mint ne­ki. Első föllépése 1845 ben történt. Tiszteletreméltó polgári családból származott, de el hagyta magát csábíttatni egy lovas tiszttől és később egy spleenes angolnak, Sir Robert Percynek kedvese len. Ez a nemes angol egy millió járadékpapírt adott neki és a Champs-Élysées negyedben palotát építtetett szá­mára. Egy szép reggel Sir Percy életuntságból fejbe lőtte magát, miután íróasztalán hátrahagyta névje­gyét egy ez szóval: „Unatkozom.“ Marthe de Vése, hogy szórakozzék, a Porte- St.-Martin színházban lépett föl s bár semmi tehet­sége sem volt, mégis négy évig működött. Működése abból állt, hogy a látványosságokban erősen kivá­gott ruhában és gazdag ékszerekkel elhalmozottan jelent meg. Morny herceg nagy pártfogója volt, s mivel más hasonló nagy urakkal is viszonya volt, vagyona csakhamar óriási arányban növekedett. 1863 ban minden lap tele volt a szép Márta egy kalandjával, párbajt vívott ugyanis korbácscsal, Cora Pearl­lel. Mind a ketten egy gazdag örmény­nek kegyét élvezték, a­ki Kiboraz hercegnek ne­vezte magát. Egy reggel, lovaglás közben véletlenül találkoztak a boulognei erdőben. Egymásnak ro­hantak és lovagostorukkal dühös verekedést kezd­tek. Cora Pearlt véresen vitték haza s több hóna­pig volt kénytelen ágyban feküdni 1865-től 1870-g ő volt a hangadó a párisi félvilágban s termeiben fejedelmeket s diplomatákat fogadott. Né­mely vacsorája 20.000 frankba került. Küön ver­seny-istállója volt és szines, arany csikós zöld zub­bony, fehér sipka, többször győztek. 1869-ben, már élemedett kora dacára is hódított; egy P­é­­c­h­y gróf, miután mindenét elköltő, a vincennesi erdőben felakasztotta magát. Márta meg volt elé­gedve , most már semmiben sem múlta felül Cora Pearl, a­kiért Durai György követett el öngyilkos­sági kísérletet. A krach nagyon megcsappantotta vagyonát, mind a mellett maradt neki 60 000 frank jövedel­me és fényesen berendezett lakosztálya. Műtárgyai­nak értéke 150.000 frankra rúgott. Örökösei nem maradtak, egész vagyona az államot illeti. A volt Tonking bevétele. — Legújabb részletek. — Tonking bevételéről egy francia lap napló­­jegyzetek nyomán kimerítő leírást közöl, melyből kivesszük a következő érdekes részleteket: Augusztus 17-ke a készületekkel telt el. A hőség igen nagy volt, árnyékban 33 egy fél fokot mutatott a hőmérő. Egy fényáron látni Túrán váro­sát, mely nem egyéb mint nyomorult viskók tömege. Délután egy csónakon feketébe öltözött man­darinok jöttek , a tengeri sgygyal akartak tanács­kozni, de sikertelenül mentek vissza. Szombaton, aug. 18 án Bayard, Atalante, Annamite, Chateau-Renand, Drac, Lynx, Vipére sorakoztak a turáni öbölben; az idő kedvező volt, a tiszta jégen át látni lehetett Hitét, Tonking fő­városát. 2 óra 20 perckor a hajóhad megérkezett a folyó torkolatához. A hajóhad óvatosan közeledett, és elkészült a bombázásra. Az erőd élénken felelt, felhúzván az anami sárga lobogót. Az erőd a modern igényeknek meg­­felelőleg van építve. 5 órakor adott jelet a bombázásra a Bayard az első lövéssel. Az erőd közepébe hullott, a­mit a felkavart homokról lehetett látni. A bombázás e perctől kezdve rendesen folyt. Egy ideig semmi sem látszott mozdulni, mintha az anamiak visszavo­nultak volna. De egyszerre apró fehér füstbokréták szálltak fel az erődből, az anamiak feleltek. Ütegeik jól el voltak rejtve a védfal mögé, úgy hogy a hajóról nem lehetett azokat látni. Csakhogy lövedékek gömbölyűek és igy nem juthattak el a francia ha­jókhoz ; fele utjukon vizbe estek. Csak az avizo­­gőzösökre, melyek közelebb mentek, jutott néhány. Nemsokára a Thuan-An erőd mögött láng csapott fel, a francia hajók gyújtó golyói okozták. A bombázás ezalatt tovább folyt, a golyók nagy számát küldték a francia ágyuk az anamiak ellen, de ezek mind a mellett vitézül helyt állottak. Este hét órakor már beállt az alkony, az égő helység nyújtott az ágyuknak célpontot. Az anami hegyek fö­­tt sűrű felhők tornyosultak össze, a tenger is háborogni kezdett. A tengernagy jelt adott a tüzelés megszüntetésére. Augusztus 19-én, vasárnap megkezdődött a csa­patok partra szállítása. A megindítandó csapatok teljes felszereléssel csónakra szállottak, magukkal vivén a revolver-ágyukat. Egyszerre azonban a tengernagy ellenrendele­­tet adott és elhalasztotta a kiszállást. A parton erős volt a hullámcsapás és veszélyeztette volna a kiszállást. A nap feljött­ével át lehetett tekinteni az egész pálmás vidéket. Az előtte való nap lődözött Thuan- An erőd mellett had sorakozott, a harcosok fekete ruhát és khinai kalapot viseltek, fegyvereik csalog­­tak a napfényben. Ezek Tü-Dük császár rendes ka­tonái. A Bayard közéjük lőtt, amire nagy rendetlen­ség állt be soraikban, futásnak eredtek a part men­­tében, de az anami erődök még mindig folytatták a lövöldözést. Valószínűleg az éj folyamában szereztek he­gyes golyókat, melyekkel meg is közelítették a francia hajókat. De tüzelésük nem tartott sokáig mire a franciák is megszüntették a tüzelést. Este a Bayardon hadi tanács volt. A hullám­csapás gyöngült; a kétszer bombázott erőd is meg volt bolygatva, úgy hogy nem állhatott sokáig ellen az ostromnak. Az éj igen szép volt; a hajóról villamos fényt vetettek a partra, mely nagy rémületbe ejte az anamiakat. 20-án reggel 4 órakor sorakoztatták a ki­szálló csapatot. Öt órakor megkezdték a csónakokba szállítani őket. A bombázást innét megindították , de az erődből nem feleltek. 6 óra 20 perckor a­­ Bayard és Atalante századjai megérkeztek a partra és a bokáig érő vízben kigazoltak. A töltés mögött­­ egyszerre felbukkantak az anamiak, úgy látszik­­ várták már a partra szállókat. A legközelebb levő­­ Lynx közéjük úgy űzött, mintegy húszan elestek, a­­ többiek elbújtak. Egyszerre az eller táborból apró űrgolyók hu­­lottak a franciák közé, melyek azonban nem okoz­tak kárt bennük. A matrózok rohamot intéztek a töltés ellen, a rohamnak nem állottak ellen az ana­miak, az egész sereg megfutamodott. Az Atalanta

Next