Pesti Hírlap, 1883. október (5. évfolyam, 270-300. szám)
1883-10-10 / 279. szám
Előfizetési árak: _____ Szerkesztési iroda: Egész évre..................u Irt - to. |g£ÍS&, B B Budapesten, nádor-utca 7. I. emelet, félévre 7 _ Wm. Ilii hová a lap szellemi részét illető minden Negyedévre* ! ! ! ! ! ! 8 [ 60 J jj fi M A M ■ | li B JB B “SAls! Csak ismert Egy hóra.........................1 „ 20 n jfcá| (Sjá i|a gM 1»» mBmk kezektől fogadtatnak el. Egyes szám helyben 4 kr. WPK jpíf Bp ■§? §?*! Blpk SmJH Kéziratok vissza nem adatnak Vidéken 5 kr. ■ H B ig Él M ipk M M Kiadóhivatal: D Hl ül Egl 1» kS á s gjjj| folyási m Budapest, nádor-utca 7. kam. Budapest, 1383. V. évf 279. (1719.) szám. Szerda, október 10. : „Magyarország és a Nagyvilág“ can SB fal iff B9 Wt ül Hl El @BaK B hová az előfizetések és a lap szétkfilnagy képei lappal együtt: TM ■■ ■■ désére vonatkozó felszólamlások inegész évre......................30 frt. ------- tézendők. : POLITIKAI NAPILAP.^?) aas. Százalékaim adatik. v ^A A 1 A i a a-a xuxxr \ . Rudolf nossB-nél PA.Ris-ban. Rue Notre dame des Victoires. Irányi a horvát kérdésben. Nem csak a horvátok idegesek, azok már a magyarok is, noha attól még messze vagyunk, hogy dinereket szaggassunk. A ház hangulata határozottan horvátellenes. És ha mégis elfogadja a kormány határozati javaslatát, ez nem annak a jele, hogy a horvát inzultusokat nem veszi érzékenyen, hanem egyszerűen, hogy Sztarcsevics úrék kedvéért mégis csak sajnálna megbuktatni egy magyar kormányt, ha mindjárt a Tisza Kálmán kormánya is az. És e hangulatot tekintve, valóban kockázatos vállalkozás lett volna az, ha valami homo novus föl talál állam s a teljes és feltétlen engesztelődés igéit kisérti meg hirdetni a magyar parlamentben. Mindjárt azt kiáltották volna rá, hogy ni, ez a horvátoknak ad igazat, elárulja a magyar álláspontot s a kényre-kegyre szóló kapituláció mellett szónokol. Ez lett volna a legjobb sakkhúzás eltántorítani Tisza mellől még legjobb párthíveit is. Szerencse, hogy nem valami ismeretlen nagyság, hanem Irányi Dániel tette föladatává a különben jogosan fölháborodott szenvedélyek helyett a józan okosságra appellálni. Az ő személyiségétől, az ő higgadt, tapintatos kezelése mellett ez a vállalkozás nem volt veszélyes s meg vagyunk róla győződve, hogy szavai békéltető hatással lesznek úgy a magyar mint a horvát táborban. Irányit úgy ismerik nem csak a parlament pártjai, hanem az ország nemzetiségei is, mint nagy és tiszta elvek olyan hívét, aki nem tántorodik meg erős hite mellől a megpróbáltatások legnehezebb pillanatában sem. S az egyszer bizonyos, hogy a horvátok magaviselete az utóbbi időkben olyan kemény próbára tette a magyarok jóindulatát ő irántuk, amilyennek a testvérharcnak ama gyászos emlékű napjai óta nem volt kitéve még soha. Ha a méltatlankodás, ha a fölháborodás hangján szólani jogos volt valaha, úgy most volt az. S ha akadt a parlamentben férfiú, aki még ily körülmények közt is képes volt oly önuralmat gyakorolni indulatai fölött, amilyennek példáját ma Irányiban láttuk, ez csak azt bizonyítja, hogy annak a kapocsnak, mely a horvátokat inkább az ő javukra, mint a magunkéra évszázadokon keresztül hozzánk fűzte, s a testvéries együttélés szükségérzetének vannak mi közöttünk még olyan hívei, akik lelkük mély meggyőződéséből azok. Aztán ismerni kell Irányi álláspontját nem csak a horvátokkal, hanem azon másajkú polgártársainkkal szemben is, akik nem alkotnak, mint a horvátok, politikai nemzetet. Irányi, mint akkor még fiatal, a benyomásokra rendkívül fogékony lelkű ember, de már szereplő, közel tanúja volt annak az iszonyatos testvérharcnak, melynek még ma is élénken élnek fájó emlékei, akárhogy igyekeznénk is azokat elfelejteni. Ő tudja azt, hogy e testvérharc nélkül, sőt helyette az összetartás, az együttállás erős pozíciójában, ha ég és föld esküszik is össze ellenünk, szabadságharcunknak nem lett volna az a gyászos kimenetele. Ha akkor a nemzetiségek, ahelyett, hogy ellenünk fordultak, velünk fognak kezet, mindannyiunknak megvalósulhattak volna legszebb reményei. Ő látta, a viszály közénk hintett konkolya mily mérgező magot termett mindannyiunknak s tudva azt, hogy a mi egyszer már lehetséges volt, megszűnt a jövőre lehetetlen lenni, retteg attól a gondolattól, hogy átkos kezek újra fölidézik azt az időt. De ezerszerte jobban irtózik attól a gondolattól, hogy hátha e kezek nem idegen kezek, hanem a saját magunkéi találnának lenni. S ezért van az, hogy valahányszor nemzetiségi vita merül föl a magyar parlamentben, Irányi mindig föláll az ő engesztelő, mérséklő hiányzik a katalógusból. Szerény, imádkozó hölgyet mutat be. A mester bizonyára „pihenőül“ festette, de akkor a pihenés sokat jövedelmez neki, mert hétezer forintot kér értte, s amilyen híres művész meg is kapja a honoráriumot. Roskovits Ignác Rómában, a klasszicismus ősi fészkében annyi realizmust sajátított el, mint akár Kiss György, aki ott mintázta legnaturalisztikusabb művét a „Gyilkosat. Haynald Lajos érsek-bíbornok festője Szent Józsefet s a serdülő Jézust közönséges zsidó típusok gyanánt tünteti föl, de azért (különös ellentétül) a dicssugárt nem felejté el fejük körül. Az asztalos műhely, ahol József Jézust az írásban oktatja, nem valami barátságos helyiség s a marcona apa, túlságos nagy kezeivel, s lábaival szinte félelmes jelenség E képen csak erőt látunk, de művészi mérséklést és ízlést annál kevesebbet. Kiválóan érdekes ma Képes József a szegszárdi földmives-piktor „Paraszt-lakodama“, mely a diletánsnak első kompozíciója. Minden alak a megszólamlásig természetes, s minél tovább nézzük a képet, annál jobban elszomorít az a gondolat, hogy ily derekas tehetség nem fejlődhetett. A kisebb genreművek közül Kéméndy Jenő egy rokokó-képe, „Szeszélyes nők“ , Herzel Kornél „Oldalvéd“-je Valentiny János két cigány alakja és Margitay Tihamér olasz életképei sok változatosságot kölcsönöznek a tárlatnak. Ez utóbbi művész Flórencből szép tanulmányokat szavával s olyan politika mellett foglal állást, mely a magyar állam határain belül igazi testvérekké, ugyanazon egy államtest egyenlő érzelmű tagjaivá alakítsa át az elemeket, s töltsön beléjük oly szellemet, mely kirekeszszen közülök minden versengési szellemet, kivéve azt, hogy melyik szereti jobban a hazát. Óvatosságra int, hogy még látszatát se nyújtsuk olyasvalaminek, amit lelketlen, ellenséges indulatú exisztenciák alkalmas ürügyül ragadhassanak meg a gyűlölködés szítására. Jól tudja ő azt, hogy az ily viszály által okozott szakadásokat, mint a repkény a fal repedéseit, ellenséges érdekek mindig fölhasználják, hogy beléjök tapadjanak gyökereikkel s lassan kint szétfeszítsék azt a falat, mely mindannyiunknak biztos hajlékot látszott nyújtani s e nélkül nyújtott volna is tán századévekig. Irányi Dániel anélkül a veszély nélkül emelhette föl engesztelődést hirdető szavát a képviselőházban, hogy reszenzust, az óhajtottal ellenkező hatást kelt a kedélyekben. Igaz, hogy ebben nem csekély segítségére volt az a forma, melybe fölszólalását öntötte. Nagyon nehéz helyzetben találhatta magát azáltal, hogy meg kellett mondania, amit a jelen helyzetben megmondani hazafias kötelességének ismert, de úgy kellett megmondania, hogy ne érintse Magyarország jogos érzékenységét. Ritka tapintattal oldotta meg a rendkívül nehéz feladatot. Előadta, hogy a beállott nagy fokú ingerültség felidézésében egyenként hibásak a kormány és a horvátok. A kormány megsértette még a közösügyi törvényt is, mikor ahelyett, hogy a bánra ráparancsolt volna, Bécsbe sietett s a közös miniszterekkel konferált. De törvénybe ütköző cselekedetet követett el azzal is, mikor magyar állami funkcióval, amilyen a királyi biztosság, oly embert bízott meg, aki nem magyar állampolgár. Ha célja az volt, hogy elismertesse a horvátokkal a magyar államot, hozott haza, azok közül néhányat kiváló szerencsével dolgozott ki. Legnagyobb köztük a „Decameron“ című, melynek mindhárom alakját gonddal rajzolta. Az arcképet, melynek elhanyagolása miatt újabban sok a panasz , kivételkép néhány jóravaló művet látjuk képviselve. Legismertebb nevű arcképezőnknek a veterán Barabás Miklósnak ezúttal egész csapat ifjabb társával kellene fölvennie a keztyüt, de nem teszi, mert az ő akadémikus, éppen nem modern irányával és rég megszokott modorával nem is kíván versenyezni az újabb nemzedék sokoldalú rafinementjával, hatásra törekvésével és technikai bravourjával. Valóban a félszázados jubileumán túllévő mester „Gyermek arcképe“ semmivel sem jobb vagy rosszabb, mint ama képmásai, melyeket negyedszázados jubileuma előtt festett. A kis szőke lányka most is oly igénytelenül kedvesen szép finoman megfestett kék szemeivel, arca most is oly üde, piros és konvencionálisan mosolygó ; a rózsát most is oly ebablonszerűen tartja kezében s a piros támlásszék, a tarka szőnyeg, a háttérben zöldelő pálma ma is mind úgy vannak elrendezve, mint Barabás Miklós legrégibb s jól ismert arcképein. Csak egyben mutatott változást : még gondosabb, lelkiismeretesebb és persze aprólékosabb lett, mint amilyen volt. A „Gyöngyvirág“-árus, ki patak partján az erdőben meztelen lábakkal ül, akár édes testvére lehetne e szalon kisasszonykának. Vastagh György igazi örököse .A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. az őszi műkiállitás. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — I. A magyar művek. A holnap megnyíló tárlat sok élvezetet igér a sugárúti műcsarnok látogatóinak. A külföldi s a hazai művészek nagy számmal szerepelnek. Ez utóbbiak azonban, mint az az első sorozatban mindig szokásos : felényivel kevesebben vannak. A tárlat szenzációs darabja Makart János terjedelmes műve „A nyár“ a nagy terem egyik hosszfalát foglalja el. Hatásos és tanulságos kép, mely külön ismertetést érdemel. A magyar művek közt természetesen nincs egy se, melyet másodsorban lehetne említeni ; nálunk egyáltalán nem festenek szenzációs képet, ha csak Munkácsy vagy Zichy nem lep meg bennünket valamely alkotásával. Nevek dolgában azonban elég örvendetes a magyar rész is. Itt van mindenekelőtt Wagner Sándor. Spanyol képet küldött, melyet a helyszínen tett tanulmány után festett. Címe „Piccador az arénában“, s amaz izgalmas jelenetet tünteti föl, amikor a viador ágaskodó fehér lován ledöfi a rátámadó bikát. A kép hátterét a nézőtér képezi ezernyi emberével. Minden alakon az akadémiai tanár nagy rajzoló képessége s komponáló ereje nyilvánul. Li ezen Mayer Sándor neve sem . Mai számunk 16 oldalt tartalmaz.