Pesti Hírlap, 1883. november (5. évfolyam, 301-330. szám)

1883-11-08 / 308. szám

2 pénzintézetnek vannak már itt üzletei. Aztán bank is van már, két millióval. Az Union-bank fiókja. Ad ez pénzt földre, házra, s nem engedi, hogy a földbirtokosok elpusztuljanak, míg a bérlőket ahhoz segíti, hogy saját szabad birtokhoz jussanak. Szépen is prosperál itt minden. Tavaly se volt deficit, most ugyan lesz, de jövő évre megint nem lesz. Minden előirányzott összeg szépen befoly az állam jövedelmeiből, sőt a sóból több is már a haszon, ami arra mutat, hogy jól élnek itt már az emberek. Sokkal nagyobb területen termesztik a dohányt is s átalában a művelt földrész minden terménynél szaporodott. Mein Liebchen, was willst du noch mehr ? Pedig bizony még több is kell hogy legyen. A többi közti vasút. Igaz, hogy a magyar alföld roppant területei sárban fuldokolnak s még közutjuk sincs, nem hogy vasutjuk lenne s a téli hónapokon olyan városok vannak kirekesztve a világból, melyekből kettő fölér egész Hercegovinával ; az is igaz, hogy a szorgalmas székelyeket bevonni a világforgalom hálózatába nincs és nem is lesz pénz soha, de, paraszt, az más! Azok magyarul beszélnek, és békés emberek, azok építsenek vasutat Boszniának. Mert a bosnyák — bosnyák és nagyon ingerlékeny. Már pedig Tunisz és Algír azt mutatja, hogy ahol vasút épült, ott nem tört ki lázadás. A magyar azt soha se fogja megtanulni, amit már a horvát is megmutatott, hogy vágyaink teljesítéséhez legegyenesebb út a lázadás. Igaz, hogy Boszniának még most vasútra nem telik. De okvetlen kell lenni vasútnak, hogy gazdag termelési kincset kiaknáztassanak. Mert van itt kőszén, mangán, bróm, vas és réz, amit érdemes lesz az Adriai tengerre szállítani, részben, persze, földolgozott állapotban, amihez gyárak kellenek. Azokat is csinálunk. Hogy a görög keleti és a katholikus püspökök összevesztek? Hát volt köztük egy kis összezördülés, mert was sich liebt, das necht sich. Nem kell neki fontosságot tulajdonítani. Boszniában készen van az, amit Irányi a magyar országgyűlésen tizenhat év óta hiába sürget, a vallásegyenlőség, a hitfelekezetek teljes egy jogi kódex, melyben a nyelv törvényei súlyos büntetések terhe mellett vannak megállapítva. Ily kutatások után irodalmi kételyek bántották lelkiismeretét és ezek elűzték hangulatát, megbénították minden mérését. Emlékszem, hogy egy elbeszélésében, melyen akkortájban dolgozott, nem merte ezt írni „halavány szemei“, mert borzadt a negyven halhatatlantól. Nem először találtam ilyen aggodalomra. Már Mistral barátomnál is tapasztaltam, mert őt is megfélemlítette az Institut de France kupolája. E felől megmondtam Turgenyevnek azt, ami szívemen feküdt. A francia nyelv nem holt nyelv, melyet félénken definiált, mintegy gradusban klasszifikált kifejezésekkel írunk. A magam részéről én életuidorsággal telt, föl s lehullámzó nyelvnek érzem, egy szép folyamhoz hasonlónak, melynek árjai a part széléig töltik meg a medret. A folyam sok salakot vesz magába, mert sokat hánynak bele, de hagyjuk folyni, maga fog gondoskodni a salak kirakásáról. Időközben esteledett. Turgenyev azt mondá, hogy ,,a hölgyeket“ el kell hoznia a Pasdelouphangversenyről, és én vele együtt távoztam. Mentünkben a zenéről csevegtünk. Franciaországban az írók nem szeretik a zenét. Örültem, midőn hallottam tőle, hogy ő szereti. Gautier Teofil, St. Viktor, Hugo, Goncourt, Zola, Bauville, Leconte de Lisle, mind ellenségei a zenének. Tudtommal én voltam az első, aki a festmények hazájában nyíltan be mertem vallani a színek iránti tudatlanságomat és a zene iránti szeretetemet. Ez utóbbi nyilván összefügg délszaki temperamentumommal, rövid látásommal is, mely egyik érzékemet a másik rovására hagyta kifejlődni. Turgenyev Párisban kedvelte meg a zenét: abban a körben ébredt föl benne az iránta való szeretet, melyben élni szokott egyenjogúsága. A kormány olyan jó, hogy ő fizeti az orthodox metropolita konszisztoriumát s épít egy nagy keleti orthodox szemináriumot 48 állami stipendiummal. Aztán templomokat nem csak tataroz, de épít is nekik. Hasonlóképen cselekszik a katholikusokkal és mohamedánokkal. Még az igazságszolgáltatás terén is, mely ellen az előtt annyi volt a panasz, csupa boldogság van. Fiskális nem existál. Maga jön a pörlekedni akarók helyébe a járásbiró, ki mellé a nép maga két birótársat választ, élőszóval előadja panaszát s az igy alakult bíróság ítél a peresetek számának kétharmadrészében végérvényesen. Irka-firka s arra a sok stempli, nincs. Protokollumot vezetnek ugyan, de azt csak akkor adják ki a feleknek hiteles másolatban, ha maguk kívánják. Ennyi jóval aztán csak meg lehetnek elégedve a bosnyák uraságok ? Pedig ez csak egy része a boldogságuknak. Kállay azt mondta, tudna ő ilyet mondani még akár egy kötetre valót. Hogy a bosnyák uraságok meg vannak- e elégedve a boldogságukkal, az majd kisül a vallatásnál. Egy bizonyos : az, hogy a delegáció négyes bizottsága s maga a delegáció és azon a nyomon az országgyűlési többség is meg van elégedve vele s nagy lelkesedéssel fogja megszavazni és törvénybe igtatni az e boldogság további föntartására a jövő évre is megkövetelt 7 millió 300,000 fiereseket. Mert nagy érdek az, hogy mindeneknek előtte Bosznia és Hercegovina váljék földi paradicsommá. Hát Magyarország szegény népe, az ugyan hogyne volna megelégedve, abban a lélekemelő keresztényi öntudatban, hogy a tőle elvont milliomokon a jó bosnyákok oly igen-igen boldogok! Az új horvát bán személyére vonatkozólag a lapok többrendbeli kombinációkba ereszkedtek. Zágrábban ez idő szerint azt a hírt kolportálják, hogy bánná Josipovich Imre neveztetik ki, Bidekovits Kálmán pedig megmarad horvát miniszternek. E hírek sem megbízhatóbbak mint a többiek. A félhivatalos Nemzet úgy értesül, hogy a föltevések közül legjobban megfelel a valónak az, mely egy előkelő katonai egyéniséget, aki Horvátot-Harminc évi benső barátság fűzte össze Viardot asszonynyal, a nagy énekesnővel, Viardot Gardával, Malibron nővérével. A hölgyet, akikről Flaubertnél beszélt, Viardot asszony volt leányaival, akiket gyermekeiként szeretett. Ebben a vendégszerető házban látogattam meg őt. A ház kiváló fényűzéssel volt berendezve. Mindenütt látszott a művészi élvezet és kényelem utáni törekvés. Midőn a földszinten átmentem, egy ajtó hasadékán át egy képgyűjteményt láttam. A függönyök mögött üde lányhangokat hallottam, közben Orpheus mély, meleg althangját, ez egészen betölté a lépcsőházat zengzetességével s fölkisért egészen a harmadik emeletre. Fenn egy kicsiny, gondosan bezárt ajtó nyílt meg előttem, mely egy bondokszerü lakásba vezetett. Turgenyev elsajátította barátaitól a művészetek kedvelését, a festészetet a ház urától, a zenét a ház asszonyától. Egy pamlagon feküdt, melléje ültem és megkezdtük a múltkor félbeszakadt beszélgetést. Megjegyzéseim hatást tettek rá, és megígérte, hogy a következő vasárnap hoz egy novellát Flauberthez, melyet az ő jelenlétében fordítsunk le. Azután beszélt egy könyvről, melyet megírandó volt az uj földről; amaz uj rétegek komor ecsetelésének kellett lennie, melyek az orosz birodalom sötét éjében mozogni kezdtek, ama deréké, a kiket a balkörülmények a nép karjaiba űznek, de a nép meg nem értve, eltaszítja, kigunyolja őket. És míg erről beszélt, meg kellett győződnöm, hogy a megmérhetetlen orosz birodalom oly szűz föld, melyen minden lépés nyomot hagy, egy új föld, ahol mindent be kell vetni, felkutatni. Nálunk azonban már nincs ösvény, nincs itt, melyet a tömeg le nem taposott volna, és hogy csak a P £ S T 1 B f R L A P. 1883 novembe 8 számban már előzőleg is szerepet játszott, (Philippovics tbsza ?) emleget leendő bán gyanánt. Tudósítása nem mondja, hogy váljon a megállapodások, melyeknek e kineveztetést szükségkép meg kell előzniük, az illetékes alkotmányos tényezők s a kinevezendő egyéniség közt teljesek-e; azt azonban megjegyzi, hogy a kinevezendő osztályfőnökökre nézve Zágrábból kolportált hírek nem egyebek korai tapogatózásnál és hangulatcsinálásnál. Az osztályfőnököket — önként érthetőleg — az új bán fogja megválasztani s míg a bán nincs kinevezve, addig minden e részben szárnyaló hírt fenntartással kell fogadni. — A zágrábi Pozor még mindig az ellenzékeskedés bűvkörében kereng s ismét kijelenti, hogy Horvátországban oly bánra, aki a magyar korona hivatalnoka és a magyar komány megbízottja, tehát „magyar báb“, ilyen bánra szükség nincsen. A horvát lap még a pénzügyi dolgokban is teljes függetlenséget követel. Tisza és a csehek. A bécsi w. Alig. zrg. arról értesül, hogy Tisza Kálmán miniszterelnök a magyar delegátusok egy nagyobb körében említést tett a csehek közeledési kísérleteiről is és oda nyilatkozott, hogy a mostani napok ésáltalán Ausztria politikai helyzete nem tüntetik föl opportunusnak, hogy Magyarország, illetőleg a magyar kormánypárt eddigi tartózkodó álláspontját megváltoztassa. Az ipartörvény revíziója Matlekovics Sándor államtitkár párisi tartózkodása alatt — mint a Nemzet jelenti — befejezte az ipartörvény revíziójára vonatkozó munkálatokat. A törvényjavaslat szövegezése néhány nap múlva befejeztetik és az így kidolgozott javaslat legközelebb közzé fog tétetni A törvényjavaslat indokolás nélkül fog megjelenni és ilyen alakban küldik meg az illetékes szaktesteteknek véleményezés végett; ha ezen vélemények beérkeznek, akkor következik a végleges szövegezés és a törvényhozás elé való beterjesztés. A vízjogi törvényjavaslat tárgyalására összehívott enquete újra megkezdte a tanácskozásért, amelynek célja a javaslatot végleg szövegezni. Az enquete tegnap tartotta első ülését s gyorsan halad munkálatával. A törvényjavaslat rövid idő múlva a képviselőház elé terjesztetik, úgy hogy biztos kilátás van arra, miszerint az még a jelen ülésszak alatt törvénynyé fog válni. Mohamedánok kivándorlása Boszniából. A bihácsi kerület mohamedán lakosait, nem tudni mi okból, szerfölött meglepte a kivándorlás kívánsága. Most már a harmadik nagyobb kivándorló csapat regényről beszéljünk, Balzac árnyéka ott áll minden út végén. E két találkozás után mindig sűrűbb lett közlekedésünk. A sok óra közt felejthetetlen marad egy tavaszi vasárnap, melyet a Murillo utcában elcsevegtünk. Göthéről beszélgettünk. Turgenyev így szólt: Önök nem ismerik őt! És a következő vasárnap elhozta nekünk a Prometheust és Satyrost, ezt az istenkáromló, voltaira ellenmondó szellemtől áthatott, drámai költeménynyé bővített elbeszélést. A Monceaux park felénk küldte napfényét, frissen öntözött hűvösségét, a vidám gyermekek hangjait és mi négyen, Goncourt, Zola, Flaubert és én, hallgattuk, mint fordítja le rögtönözve a költő a másik nagy költőt. Abban az emberben, a kinek kezében reszketett a toll és trón, álltában a géniusz egész vakmerősége nyilatkozott. Amit nekünk felolvasott, nem volt hazug fordítás, az élő Gothe beszélt általa hozzánk. Turgenyev gyakran meglátogatott a II. Henrik korából származó régi palota-épületben, ahol akkor a távol fekvő Marais-városnegyedben laktam. Gyönyörködött a szép képben, melyet a ház díszudvara nyújtott; az erkélyes fejedelmi lakban számtalan párisi kis iparos, bonbon-gyáros, ásványvízkészítő fészkelte be magát. Mikor egy nap egy magas termetű ember Flaubert karján belépett, fiam ezt súgta : Papaóriások ezek ? Bizonyára óriások, jószívü óriások, nyílt fejek nagy szívvel, mely illett testük nagyságához. A naiv lelki jóság rokonsága szilárd köteléket fűzött a két geniális ember közt. George Sand végezte a szellemi esketést. Flaubert, aki mindig nagyhangú volt, úgy beszélt, mintha trombitált volna, fel volt szerelve mindig erős ironikus megfigyelő tehetséggel, valóban férfi.