Pesti Hírlap, 1884. augusztus (6. évfolyam, 211-241. szám)
1884-08-02 / 212. szám
Budapest, 1884. VI. évi 212 *2011.1 szám. Szombat, auflusztus 2 viétotári Ax*** _____ Szerkesztési Iroda: ■ ■ Bidapestefl, ládoi-utca 7. sí., L emelet, 10:6 ’ ' 7 , _ ___ - _ n !■ —hová a lap szellemi részét ! Negyedévre" ." 1 8:50» UPA VI gJf fi WlB M K ÜleM *Sy V, ? * “ * mp* few II VII iPi m U Bérmentesítések csak Egyes szám helyben 4 kr. H Kp* lg §1 §| MM HpE| M MWL IWF"* ismert kezektől fogadtatnak el. Vidéken & kr. ggl H|____BLjgII H S H iE | Pf, __ föfcjsj 3 Kéziratok vissza nem adatnak. Százalék nem adatik. ■ HHH NigP H ■ H III H ISi W a wirdetének Kiadóhivatal , a kiadóhivatalban vétetnek fel. ■Híanest, nádor-mea 7. St., ISMl Ült, Ti AT THPTT/' AT VT A TYTT A Ti A Francziaország részére pedig hová az előfizetések és alap T U L I 1 1 I\ A I IN A T 1 L A T lV «t'.V.A) egyedül: RUDOLF MOSSE-nél «átküldésére vonatkozó jelszó- VA 75 Párisban, 40, Rue Notre dame tamlások intézemlflk. v des Victoires. m—mF j«;« iiiíBMÍiiiÍMÍÍBaspgTnTjr^TTÍn»WB»MaiBBMKggiamiWiTyM^^ wiif Mwmmiiii'niiiii ni1 Országos rendőrség. 'A harmincöter forintos postalopás dolga megint a rendőrség felé fordítja a közfigyelmet. Úgy látszik, elvégre történnie kell valaminek, mert különben nagyon ímeg találnak gazdagodni a tolvajok. Kormánykörökben komolyan foglalkoznak az összes állami rendőrség egységes szervezetével és vezetésével. A zsandárságot általánossá akarják tenni, szervezve azt Budapesten is. Ez intézmény , jónak és hasznosnak bizonyult az ország minden részében. Működésének megindulta után a r rend és biztosság garanciájává lett azon nehézségek dacára, melyekkel minden kezdet jár, amelyeket a csendőrség sem tudott teljesen leküzdeni Valóban Budapest csak nyerne a zsandárság által Elismerjük, hogy mióta Budapestenállamilag van szervezve a rendőrség, ez, de csak aránylag és valami kevéssel jobb, mint volt municipális szervezetének idejében. De bizonyos, hogy úgy maga az intézmény, mint annak vezetése már alakjában sok kívánnivalót hagy fenn. Különösen a fegyelem és magasabb szellemi képesség tekintetében lát hiányt s alig képes a bűntettesek kikutatására, mint az a nagy postalopásoknál is kiderült. A fegyelmet be fogja hozni a zsandársággal a katonai szervezet a magasabb szellemi képességet pedig a tanulmány és a külföldi ■minták okos utánzása. Ha a zsandárság azon alakjában, mint az ország többi részében van, nem is hozatik be ! Budapesten, kétségtelen, hogy ép a fegyelem érdeke miatt, a fővárosi rendőrséget katonai lábra kell állítani, mint van a párisi. Ami pedig a magasabb szellemi képességet illeti, az magában sem a zsandárságtól, sem a katonailag szervezendő rendőrségtől nem várható, értjük a detektív osztályt. Ez a rendőrség lelke, az állami gondviselés mindentlátó szeme s mindentudó agyveleje. Jól szervezett, kitűnő detektív osztály nélkül nincs rendőrség, nincs közbiztosság, a rendzavarások és bűnök nem gátolhatók meg, a gonosztevők nem keríthetők kézre. Ez az osztály, mely Londonban és Párisban érte el fejlődési képességének legmagasabb fokát, s mely az angol világvárost legújabban is megmentette a légberöpítés veszélyétől, a rendőri intézmény ezen quintessentiája nálunk szinte teljesen hiányzik. A mi polgári biztosaink csak nem mehetnek detetív számba. Hisz, ismerik őket még a gonosztevők is, annál kevésbé bírnak oly tulajdonságokkal, melyeket csak tanulmány, tehetség s nagy minták által lehet elsajátítani. Az angol titkos rendőrséget szervezetének apró részleteiig s egyes egyéneiig nem ismeri még az angol belügyminiszter sem. Csak a titkos rendőrség főnökét ismeri s általa rendelkezik, a nagyközönségnek pedig, sőt parlamenti tagoknak fogalmuk sincs erről a homályban működő gondviselésről. Csak tetteit látni, maga az angol titkos rendőrség láthatatlan. S hogy ez intézmény nem valamely reakcionárius alkottás, sem pedig politikai spionage céljával nem soir, mutatja ép az, hogy Angliában valósították meg legteljesebb alakját. Detektiv osztályt tehát, akár zsandárság, akár katonailag szervezett polgári rendőrség mellett okvetlenül teremtenünk kell Budapesten s pedig oly hatáskörre, mely kiterjedjen az egész országra. Anglia csak elég szabad ország, Franciaország pedig köztársaság s mindegyik így szervezte titkos rendőrségét anélkül, hogy eszébe jutna bárkinek, akár egyiket, akár másikat rendőrállamnak tartani. Az összes állami és titkos rendőrségnek azután egységes központi organizmust kell adni. Ez a központi organizmus némileg most is létezik ugyan, mert a rendőri ügyek szálai a belügyminisztérium egyik osztályában futnak össze. De a központi jelleget erősebben ki kell domborítani. A belügyminiszteri ügyosztályt külön, önálló prefektúrává kell átalakítani, melynek feltétlen rendelkezési joga lenne az összes rendőri apparátus fölött. Nem akarunk rendőrminisztériumot, ezt csak a napóleoni császárság és az orosz carizmus ismerték. Azt, amit mi óhajtunk, be kell illeszteni a parlamentarizmus keretébe. Az öszszes rendőrség főnökségét, bár a belügyminisztériumtól külön szervezendő, alá kell rendelni a belügyminiszternek. S e rendőrfőnökség élére azután egy kitűnő férfiút kell állítani. Ezt a tervezetet összeköttetésbe is hozzák a belügyminiszteri államtitkári kérdéssel. Jekelfalusy Lajos miniszteri tanácsos azért nem lesz államtitkár, mert rendőrprefektussá van kiszemelve. Nem kétkedünk, hogy az átalakítás nagy hasznára fog válni átalában az ország közbiztosságának, különösen pedig Budapestnek, mely APESTI HÍRLAP" TÁRCÁJA. Rákóczy-regeniták. A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — «— Higyye meg uram öcsém, furcsa ez a mi magyar népünk. A hit, a ragaszkodás évtizedről-évtizedre tovább plántálódik benne s az újabb nemzedéknek ép úgy megvan a maga hite, rajongása, mint megvolt előzőinek. Urambátyám megtörülte zsebbelijével magas homlokát s folytatá. — Legyen meggyőződve, hogy a népnek ,ez a hite félszázad múlva már valódi mondakörré válik, oly csodálatos természetű mondakörré, melyen ha a későbbi nemzedék szeretne isnevetni, nem nevethet, nem gúnyolódhatok, hanem elámul s kegyelettel hallgatja végig azt Urombátyám nagytekintélyű ember, közszeretetben áll az egész fővárosban, egyike a kir. Kúria legkitűnőbb biráinak. Nagy hatással volt tehát resem, hogy a római augurokról, haruspexekről, pythiai jóslatokról, előjelekről és csodákról ily hirtelen komolyra fordította a beszédet. Pedig azt láttam rajta, hogy nagyon komolyan beszél. — Eh! mondom, erőt véve magamon ; hála isten, ma már vagyunk annyira, hogy nem hiszünk az előítéletekben, csodákban. Az ég ma már nem tesz senki kedvéért csodákat s mi e föld golyóbisán vendégszereplő s örökké változó ,, porhamvak“ csak azt hiszszük el, a mit kezünkkel képesek vagyunk érinteni. Óh, a hitetlen Tamás apostol sokkal több hívőre akadna a mai világban, mint a többi tizenegy. A méltóságos biró szánakozva tekintett reám. — Felvilágosodott embernek tart e engem uram-öcsém? — Hogyne édes bátyám. — Nos hát mit szól hozzá, ha azt mondom, hogy kénytelen vagyok hinni az előjelekben, kénytelen vagyok, mert én is úgy jártam, mint az a bizonyos hitetlen Tamás, aki ujjaival érintette a szögek által okozott sebhelyeket. Ezelőtt épen negyven esztendővel történt velem, amit most elbeszélek. Még 1844-ben lent gazdálkodtam az alföldön. Lovakat akartam vásárolni, s egyik ismerősömet kértem meg, jönne el velem valamelyik ménest megtekinteni. — Jól van, mondá, gyerünk el Térvárra, Kis-Guczy János uramnak van a legszebb ménese az egész környéken. Kihajtottunk a pusztára, Kis-Guczi János uram valódi magyar vendégszeretettel fogadott, s összehajtatta ménesét. Nézzük egyik lovat a másik után s amint nézegetjük, kikap egy fiatal csikót Kis-Guczi János uram s oda szól: — Nézze csak tekintetes uram, látott-e már ilyet ? Ez ám az idei csikó. Ezzel megfogja a csikó alsó és felső ajkát s le és fölfelé bigygyesztve mutatja. A csikónak teljesen kifejlődött lófogai voltak. — Ilyen ám az idei csikó valamennyi, mond diadalmas pillantással Kis Guczi János uram. Elképzelheti uram öcsém, hogy meglepett a természetnek ez a furcsa játéka. Meg annyival is inkább, mert Kis Guczi János egymásután hozta elém a fiatal csikókat, s mutogatta, hogy valósággal lófogai vannak mindegyiknek. — Ugyan mondja csak Kis Guczi János uram, mi lehet ennek a ritka tüneménynek az oka ? A gazdag paraszt szánakozva tekintett reám. Olyan formán, mintha azt akarta volna mondani: De kár kapuiba járnia, ha még ezt sem tudja. — Már hogyne tudnám, tekintetes uram, hogy mi az oka. Hiszen megmondta Rákóczi Ferenc ő figyelme, hogy: ,,Visszajövök abba az időtájba, ha a csikónak lófoga lesz.“ A vér meghűlt ereimben. Az előjelekben, szájhagyományokban ép oly kevéssé hittem,mint most uram öcsém. De azóta gyakran, igen gyakran elgondolkodom a fölött, honnan vette az a rérvári földmivelő ama szavakat. — Hiszen 1844-ben még a későbbi 1848-iki dolgoknak az előszelét sem sejthette senki. Kossuth Lajos neve akkor még nem volt körülvéve azzal a nymbussal, melylyel később. És Kis Guczi János uram mégis erősítette. És bármiként akartam is fejéből kiverni azt a gondolatot, nem voltam reá képes. Ha akkor meg is győzhettem volna, később magam is beláttam, hogy igazat kell adnom a paraszt előjelnek, mert hiszen, a melyik csikónak 1844-ben lófoga volt, azon a csikón verték meg 1848-ban a magyar huszárok a németet ♦ * * Urambátyám pár pillanat múlva folytatá : — Még egy más alkalmam is volt arról meggyőződni, hogy a magyar nép még mindig azt hiszi, hogy Rákóczy nem halt meg, hogy visszatér. Ez különben megvan minden nagy embernél. Ott van a még ma is kísértő Petőfi. Mai számunk 14 oldalt tartalmaz.