Pesti Hírlap, 1884. augusztus (6. évfolyam, 211-241. szám)

1884-08-02 / 212. szám

Budapest, 1884. VI. évi 212 *2011.1 szám. Szombat, auflusztus 2 viét­otári Ax*** _____ Szerkesztési Iroda: ■ ■ Bidapestefl, ládoi-utca 7. sí., L emelet, 10:6 ’ ' 7 , _ ___ - _ n !■ —hová a lap szellemi részét ! Negyedévre" ." 1 8:50» UPA VI gJf fi WlB M K ÜleM *Sy V, ? * “ * mp* few II VII iPi m U Bérmentesítések csak Egyes szám helyben 4 kr. H Kp* lg §1 §| MM HpE| M MWL IWF"* ismert kezektől fogadtatnak el. Vidéken & kr. ggl H|____BLjg­­II H S H iE | Pf, __ föfcjsj 3 Kéziratok vissza nem adatnak. Százalék nem adatik. ■ HHH NigP H ■ H III H ISi W a wird­etének Kiadóhivatal­ , a kiadóhivatalban vétetnek fel. ■Híanest, nádor-mea 7. St., ISMl Ült, Ti AT THPTT/' AT VT A TYTT A Ti A Francziaország részére pedig hová az előfizetések és alap T U L I 1 1 I\ A I IN A T 1 L A T lV «t'.V.A­­) egyedül: RUDOLF MOSSE-nél «átküldésére vonatkozó jelszó- VA 75 Párisban, 40, Rue Notre dame tamlások intézemlflk. v des Victoires. m—mF j«;« iiiíBMÍiiiÍMÍÍBaspgTnTjr^TTÍn»WB»MaiBBMKggiamiWiTyM^^ wiif Mwmmiiii'niiiii ni1 Országos rendőrség. 'A harmincö­­ter forintos postalopás dolga megint a rendőrség felé fordítja a közfigyelmet. Úgy látszik, elvégre történnie kell valaminek, mert különben nagyon ímeg találnak gazdagodni a­­ tolvajok. Kormánykörökben komolyan foglalkoznak az összes állami rendőrség egységes szervezeté­­­vel és vezetésével. A zsandárságot általánossá akarják tenni, szervezve azt Budapesten is. Ez intézmény , jónak és hasznosnak bizonyult az ország minden részében. Működésének megin­dulta után a r rend és biztosság garanciájává lett azon nehézségek dacára, melyekkel minden kezdet jár, a­melyeket a csendőrség sem tudott teljesen leküzdeni Valóban Budapest csak nyerne a zsan­­dárság által Elismerjük, hogy mióta Budapes­ten­­államilag van szervezve a rendőrség, ez, de csak aránylag és valami kevéssel jobb, mint volt municipális szervezetének idejében. De bizonyos, hogy úgy maga az intézmény, mint annak vezetése már alakjában sok kí­vánni­valót hagy fenn. Különösen a fegyelem és magasabb szellemi képesség tekintetében lát hiányt s alig képes a bűntettesek kikutatására, mint az a nagy postalopásoknál is kiderült. A fegyelmet be fogja hozni a zsandárság­­gal a katonai szervezet a magasabb szellemi képességet pedig a tanulmány és a külföldi ■minták okos utánzása. Ha a zsandárság azon alakjában, mint az ország többi részében van, nem is hozatik be ! Budapesten, kétségtelen, hogy ép a fegyelem érdeke miatt, a fővárosi rendőrséget katonai lábra kell állítani, mint van a párisi. A­mi pedig a magasabb szellemi képességet illeti, az magában sem a zsandárságtól, sem a katonai­lag szervezendő rendőrségtől nem várható, ért­jük a detektív osztályt. Ez a rendőrség lelke, az állami gondvise­lés mindentlátó szeme s mindentudó agyveleje. Jól szervezett, kitűnő detektív osztály nélkül nincs rendőrség, nincs közbiztosság, a rendza­varások és bűnök nem gátolhatók meg, a go­nosztevők nem keríthetők kézre. Ez az osztály, mely Londonban és Párisban érte el fejlődési képességének legmagasabb fokát, s mely az angol világvárost legújabban is megmentette a légberöpítés veszélyétől, a rendőri intézmény ezen quintessentiája nálunk szinte teljesen hi­ányzik. A mi polgári biztosaink csak nem me­hetnek dete­tív számba. Hisz, ismerik őket még a gonosztevők is, annál kevésbé bírnak oly tu­lajdonságokkal, melyeket csak tanulmány, te­hetség s nagy minták által lehet elsajátítani. Az angol titkos rendőrséget szervezetének apró részleteiig s egyes egyéneiig nem ismeri még az angol belügyminiszter sem. Csak a tit­kos rendőrség főnökét ismeri s általa rendelke­zik, a nagy­közönségnek pedig, sőt parlamenti tagoknak fogalmuk sincs erről a homályban mű­ködő gondviselésről. Csak tetteit látni, maga az angol titkos rendőrség láthatatlan. S hogy ez intézmény nem valamely reakcionárius alkot­­tás, sem pedig politikai spionage céljával nem soir, mutatja ép az, hogy Angliában valósították meg legteljesebb alakját. Detektiv osztályt tehát, akár zsandárság, akár katonailag szervezett pol­gári rendőrség mellett okvetlenül teremtenünk kell Budapesten s pedig oly hatáskörre­, mely kiterjedjen az egész országra. Anglia csak elég szabad ország, Franciaország pedig köztársaság s mindegyik így szervezte titkos rendőrségét anélkül, hogy eszébe jutna bárkinek, akár egyi­ket, akár másikat rendőrállamnak tartani. Az összes állami és titkos rendőrségnek azután egységes központi organizmust kell ad­ni. Ez a központi organizmus némileg most is létezik ugyan, mert a rendőri ügyek szálai a belügyminisztérium egyik osztályában futnak össze. De a központi jelleget erősebben ki kell domborítani. A belügyminiszteri ügyosztályt kü­lön, önálló prefektúrává kell átalakítani, mely­nek feltétlen rendelkezési joga lenne az összes rendőri apparátus fölött. Nem akarunk rendőrminisztériumot, ezt csak a napóleoni császárság és az orosz cariz­­mus ismerték. Azt, a­mit mi óhajtunk, be kell illeszteni a parlamentarizmus keretébe. Az ösz­­szes rendőrség főnökségét, bár a belügyminisz­tériumtól külön szervezendő, alá kell rendelni a belügyminiszternek. S e rendőrfőnökség élére azután egy ki­tűnő férfiút kell állítani. Ezt a tervezetet összeköttetésbe is hozzák a belügyminiszteri államtitkári kérdéssel. Jekel­­falusy Lajos miniszteri tanácsos azért nem lesz államtitkár, mert rendőrprefektussá van ki­szemelve. Nem kétkedünk, hogy az átalakítás nagy hasznára fog válni átalában az ország közbiz­­tosságának, különösen pedig Budapestnek, mely A­­PESTI HÍRLAP" TÁRCÁJA. Rákóczy-regeniták. A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — «— Higyye meg uram öcsém, furcsa ez a mi magyar népünk. A hit, a ragaszkodás évti­­zed­ről-évtizedre tovább plántálódik benne s az újabb nemzedéknek ép úgy megvan a maga hite, rajongása, mint megvolt előzőinek. Urambátyám megtörülte zsebbelijével ma­gas homlokát s folytatá. — Legyen meggyőződve, hogy a népnek ,ez a hite félszázad múlva már valódi monda­körré válik, oly csodálatos természetű monda­körré, melyen ha a későbbi nemzedék szeretne is­­nevetni, nem nevethet, nem gúnyolód­hatok, hanem elámul s kegyelettel hallgatja vé­gig azt Urombátyám nagytekintélyű ember, köz­szeretetben áll az egész fővárosban, egyike a kir. Kúria legkitűnőbb biráinak. Nagy hatással volt tehát resem, hogy a római augurokról, ha­­ruspexekről, pythiai jóslatokról, előjelekről és csodákról ily hirtelen komolyra fordította a be­szédet. Pedig azt láttam rajta, hogy nagyon komo­lyan beszél. — Eh! mondom, erőt véve magamon ; hála isten, ma már vagyunk annyira, hogy nem hiszünk az előítéletekben, csodákban. Az ég ma már nem tesz senki kedvéért csodákat s mi e föld golyóbisán vendégszereplő s örökké változó ,, por­hamvak“ csak azt hiszszük el, a mit ke­zünkkel képesek vagyunk érinteni. Óh, a hitet­len Tamás apostol sokkal több hívőre akadna a mai világban, mint a többi tizenegy. A méltóságos biró szánakozva tekin­tett reám. — Felvilágosodott embernek tart e engem uram-öcsém? — Hogyne­­ édes bátyám. — Nos hát mit szól hozzá, ha azt mon­dom, hogy kénytelen vagyok hinni az elője­lekben, kénytelen vagyok, mert én is úgy jár­tam, mint az a bizonyos hitetlen Tamás, aki ujjaival érintette a szögek által okozott sebhe­lyeket. Ezelőtt épen negyven esztendővel tör­tént velem, amit most elbeszélek. Még 1844-ben lent gazdálkodtam az alföl­dön. Lovakat akartam vásárolni, s egyik isme­rősömet kértem meg, jönne el velem valamelyik ménest megtekinteni. — Jól van, mondá, gyerünk el Térvárra, Kis-Guczy János uramnak van a legszebb mé­nese az egész környéken. Kihajtottunk a pusztára, Kis-Guczi János uram valódi magyar vendégszeretettel fogadott, s összehajtatta ménesét. Nézzük egyik lovat a másik után s amint nézegetjük, kikap egy fiatal csikót Kis-Guczi Já­nos uram s oda szól: — Nézze csak tekintetes uram, látott-e már ilyet ? Ez ám az idei csikó. Ezzel megfogja a csikó alsó és felső aj­kát s le és fölfelé bigygyesztve mutatja. A csi­kónak teljesen kifejlődött lófogai voltak. — Ilyen ám az idei csikó valamennyi, mond diadalmas pillantással Kis Guczi János uram. Elképzelheti uram öcsém, hogy megle­pett a természetnek ez a furcsa játéka. Meg annyival is inkább, mert Kis Guczi János egy­másután hozta elém a fiatal csikókat, s muto­gatta, hogy valósággal lófogai vannak mind­egyiknek. — Ugyan mondja csak Kis Guczi János uram, mi lehet ennek a ritka tüneménynek az oka ? A gazdag paraszt szánakozva tekintett re­ám. Olyan formán, mintha azt akarta volna mondani: De kár kapuiba járnia, ha még ezt sem tudja. — Már hogyne tudnám, tekintetes uram, hogy mi az oka. Hiszen megmondta Rá­kó­c­z­i Ferenc ő figyelm­e, hogy: ,,Vissz­aj­övök abba az időtájba, ha a csikónak lófoga lesz.“ A vér meghűlt ereimben. Az előjelekben, szájhagyományokban ép oly kevéssé hittem,mint most uram öcsém. De azóta gyakran, igen gyak­ran elgondolkodom a fölött, honnan vette az a rérvári földmivelő ama szavakat. — Hi­szen 1844-ben még a későbbi 1848-iki dolgoknak az előszelét sem sejthette senki. Kossuth Lajos neve akkor még nem volt kö­rülvéve azzal a nymbussal, melylyel később. És Kis Guczi János uram mégis erősítette. És bármiként akartam is fejéből kiverni azt a gondolatot, nem voltam reá képes. Ha akkor meg is győzhettem volna, később magam is beláttam, hogy igazat kell adnom a paraszt előjelnek, mert hiszen, a melyik csikónak 1844-ben lófoga volt, azon a csikón verték meg 1848-ban a m­a­gyar huszárok a németet ♦ * * Urambátyám pár pillanat múlva folytatá : — Még egy más alkalmam is volt arról meggyőződni, hogy a magyar nép még mindig azt hiszi, hogy Rákóczy nem halt meg, hogy visszatér. Ez különben megvan minden nagy em­bernél. Ott van a még ma is kísértő Petőfi. Mai számunk 14 oldalt tartalmaz.

Next