Pesti Hírlap, 1884. november (6. évfolyam, 302-330. szám)
1884-11-21 / 321. szám
14 PESTI HÍRLAP 1884. november 21. Bblt ágyuk lövéseivel gondolta emelni annak hatását. E lövések a ,,bass“-t pótolták s csodálatos hatást idéztek elő. (Festett szobalány.) Nem oly szobalányról van szó, a ki úrnőjétől már maga is eltanulta a festészet arcszépitő művészetét, hanem egy tetőtől-talpig, festő által festett szobalányról. Az 1699-ben 70 éves korában elhalt dán Antonio Pereda madridi festő felesége szörnyen szerette az előkelőt adni s folyton sopánkodott, hogy nem tarthat az előszobában szobalányt. Pereda csitította őt s megígérte, hogy ha csak ez a kívánsága, hát azt könnyen teljesítheti. Egy szép reggel aztán csakugyan ott ült az előszobában a széken egy pápaszemes szobalány. Kezében varrás, szemei a pápaszem fölött a belépőre meredtek. A festmény sokakat oly csalódásba ejtett, hogy üdvözölték és kérdéseket intéztek hozzá, amikre persze nem kaptak választ. (Salamoni ítélet Oroszországban.) Kijev vidékén a lipovcei járásban egy lány állt a békebíró előtt lopás vádja alatt. A tárgyaláson semmiféle súlyosbító körülmény nem fordult elő a vádlott ellen, a tanúk terhelőt nem vallottak. És az ítélet mégis így hangzik: Ámbátor se a tanúvallomások, se a vádlott vallomása semmiféle terhelő körülményt se derítettek ki, mindazonáltal tekintetbe vévén azt, hogy a vádlott hajadon nem mondható szépnek, márpedig tudvalevő, hogy a rut nők, mihelyt csak szerét ejthetik, fejkötő alá jutni iparkodnak, — azon véleményemnek adok kifejezést, hogy a szóban forgó lopást a vádlott leány valóban elkövette, még pedig mielőbbi férjhezmenés céljából, miért is elitélem őt: öt hónapi fogságra. REGÉNY-CSARNOK. Daisy lemondása. — Elbeszélés. — (Folytatás.) — Hagyjon békét! — kiabált és kapáródzott a kis fiú, akinek hatalmas tüdeje lehetett, mert ugyancsak ordított. Harold letette a kényes kis fiút, aztán gyönyörködött igazán szép arcvonásaiban. Tejfehér és piros arcbőre, szőke haja, nagy fekete szemei voltak. — Mi a neved kedves kicsikém! — kérdé tőle Harold gyöngéden térdére ültetve a gyermeket, addig nem bocsátlak el, míg meg nem mondod hogy hívnak. Ekkor egy ismerős hang ütődött Harold fülébe. — Tom, hol vagy Tom ? és a következő percben miss Millard tűnt elő, s a gyermek lelkendezve futott karjai közé. Miss Millard leült, a fiú fejére tette sapkáját, s aranyfürtös fejecskéjét ölébe szorította. Miss Millard komoly szemeiből annyi szeretet sugárzott, s a jelenet maga oly szép volt, hogy megérdemelte volna a festő ecsetét. — Ez a kedves gyermek — mondá halkan Haroldnak, mrs. Adelsburg Tomja. — Meglátszik rajta. Szereti a gyermekeket miss Millard? — Nem minden gyermeket szeretek — mondá miss Millard — ámbár a gyermek látása mindég szelíd érzelmeket kelt fel bennem, hanem ezt a kisfiút különösen szeretem. Különös — tette hozzá — éppen oly szeretettel viseltetem e kisfiú iránt, mint amily vonzalommal viseltetik Mabei az anyja iránt. De én azt hiszem, hogy a kis Tómról soha sem tudnék megfeledkezni. Miss Millard mosolygott olyan mosolygással, mintha mondta volna, hogy Mabel bizonyosan meg fog feledkezni mrs. Adelsburgról. Daisy e percben jött a kertbe. Elegánsan volt öltözve, mint rendesen. Erősen Haroldra nézett, aztán Ettiere. Harold felkelt Ellie mellől. — Ez a gyermek nagyon terhére lehet miss Millard ! — mondá csöndesen Daisy. — Oh éppen nem — sietett miss Millard megjegyezni — ellenkezőleg igen jól találom magam vele Komolyan beszélt, de nem oly lelkesedéssel, mint azelőtt. Tom anyjára nézett, de nem éppen valami nagy szeretettel. — Oh kedves fiam, mily piszkosak a ke- reid — mondá Daisy — eredj és öltözz fel, vogy is fázol, aztán nemsokára beázunk. — Nem bánom, ha nem is theázunk — mondá a kis fiú durcásan, de Ettie megsirapgatta s azt mondá neki: — Eredj kedvesem Annához. A kis fiú erre szó nélkül engedelmeskedett. Miss Millard maga is eltávozott; a két barát egyedül maradt. Bizalmas beszélgetésbe elegyedtek, de közönyös dologról folyt a beszéd, s mikor már érdekesebb fordulatot vett a beszéd, néhány hölgy zavarta az elmélyedő párt. Amikor ismét magukra maradtak, végre alkalmuk volt a múltról beszélni. Harold elmondta merre járt, mily nagy hatással volt rá férjének halálhíre, nem nyughatott addig, míg fel nem kereste. Most Daisy szabad . . . és Ő .. . Épen ekkor csengettek ebédre, az ebéd után ismét eljött az ideje a bizalmas nyilatkozatoknak. Ezután Myrtle és mrs. Adelsburg állandó társak voltak. Mrs. Adelsburg elkövetett mindent, hogy Harold ne sokat foglalkozzék a többi hölgyekkel, ez a körülmény nem igen tetszett misszabelnek. Egy nap meg is mondta véleményét Haroldnak : — Ez már meg sem járja — mondá neki, amint egyszer véletlenül magányosan találta, ön már nem is törődik velünk. Tudja e rossz ember, hogy én odáig vagyok ön után. És a beszéd csakugyan meglepő hatással volt Haroldra. — Az nagyon komoly dolog, mondá nevetve — de hát miért nem csatlakozik hozzánk ? — Önökhöz ? — kérdé Mabel oly arccal, mint aki nem érti dolgát. Jól van, ez is csak arra szolgáltat alkalmat, hogy ingerkedhessek önnel. Ettie azt állítja, hogy nekem nincs tapintatom, azt hiszem igaza is van, de az is igaz, hogy Ettienek nincs mindig igaza. Tudja, gyűlölöm azokat az embereket, akiknek mindig igazuk van. — Vájjon Ettie oly nagy tisztelője-e mrs. Adelsburgnak, mint ön ? — kérdé Harold. — Nem — mondá Mikel — de nem is viseltetik iránta ellenszenvvel. Haroldot ez a nyilatkozat nagyon meglepte, ámbár maga sem tudta volna az okát megmondani. — Ettie olyan különös — mondá Mabel — mindig élénk részt vesz mások bánatában; nem tudnám megmondani miért, de annyi bizonyos, hogy szánakozik más Adelsburgon, amit én nevetséges dolognak tartok. — Mrs. Adelsburg élete nagyon szomorú volt — jegyzi meg Harold komolyan. — Igazán! Én bizonyos vagyok benne, hogy Ettie semmit sem tud élete történetéről, lehet, hogy sok sejti ezt. Hanem sejtelme igazán bámulatos. Meg tudja mondani ki boldog és boldogtalan ? — Valóban ? Ez csakugyan érdekes. Akkor kérdést fogok intézni hozzá a jövőmet illetőleg. Miss Ettie talán próféta ? — Igen, egy kicsit, de nincs többé prófétai tehetsége.... Itt aztán miss Mabel elhallgatott, valószínűleg eszébe jutott nővérének véleménye tapintatosságára vonatkozólag s azért hallgatott el. Harold látta zavarát, nem kérte, hogy folytassa beszédét. Még aznap „lawn-tennist“ t játszottak. Maga mrs. Adelsburg is velük tartott egy darabig. Gömbölyű fehér karja kilátszott, amint felemelte a labdaütőt és bő ujjasa hátralebbent. De nem volt valami ügyes a játékban, hamar kifáradt. Abbanhagyta a dolgot, s fáradtan ült le a padra. — Látom már — mondá — hogy a játék nem nekem való. Az a pár fiatal ember, aki részt vett a játékban, irigykedve nézett Harold után, aki Daisy mellett foglalt helyet. Haroldnak vágya támadt a puha fehér kacsákat megszorítani, de azzal csillapította le magát, hogy a nyár végén úgyis az övé lesz a kedves szép asszony. — És miért ne ? — gondolá magában. A szegény asszony, úgyis már annyit szenvedett, hadd pihenjen meg ő is már egyszer. Itt az ideje ! Mrs. Adelsburg azonban nem nézett éppen úgy ki, mint akinek pihenésre volna szűk- •sége, Harold többször csodálta gyermekes arcát. A szenvedés alig hagyott valami nyomot az arcon, csak nagy szemeiből sugárzott valami kis nyoma a bánatnak. Arcából nagyon is meg is látszott, hogy öntelt hiú „világi nő“, amint haragosai elnevezték Ettie ugyan miért szánakozik rajta ? Harold elhatározta, hogy a legelső alkalomkor nyilatkozik. Miss Millarddal már egy hete nem beszélt. — Hogy telik az idő — mondá Daisynak — alig hinné az ember, hogy két hét telt el már azóta, hogy itt vagyok. — Pedig az nagyon lehetséges és nagyon könnyen megtörténhetik — mondá Daisy türelmetlenül. — Igen csinos bókot mond nekem — mondá Harold mosolyogva. — Erre köztünk nincs szükség! — mondá Daisy. — Ön tépelődik valamivel kedves Daisy — mondá Harold. — Talán arcom árul el valamit ? — kérdé hidegen. ____________ (Folyt köv.)__________________ Kivonat a hivatalos lapból. Kitüntetés. A király Ohnhausz József 3. honvéd-huszárezredbeli számvivő őrmesternek, egy embernek a megégés halálától, saját élete veszélyeztetésével véghezvitt megmentése elismeréséül, a koronás ezüst érdemkeresztet legk. adományozni méltóztatott. Kinevezések. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minister, Versec szab. kir. város közigazgatási bizottságának közgazdasági előadójává — Rottler Ferenc helyébe — Höschl Frigyes verseci polgárt nevezte ki; Graete János besztercei lakost Beszterce Naszódmegye jaádi, — Gerasim Dániel ó radnai lakost az ó-radnai, és Terentel Basil romosi lakost a naszódi járásra nézve, Dániel Elek széplaki lakost Kis Küküllömegye erzsébetvárosi járására nézve az állandó gazdasági tudósítói tiszttel bízta meg. A debreceni m. kir. pénzügyigazgatóság, a szarvasi kir. adóhivatalnál üresedésbe jött III. oszt. ellenőri állomásra Biró János*, a nagváradi kir. adóhivatalnál alkalmazott V. oszt. adótisztet; a n.váradi kir. adóhivatalnál üresedésbe jött két VI. osztályú adótiszti állomásra pedig : Andrássy Miklóst, a b. gyulai adófelügyelő mellett alkalmazott III. oszt. számtisztet végleges minőségben, és Gólián Istvánt, a szarvasi kir. adóhivatalnál alkalmazott adóhivatali gyakornokot ideigl. minőségben nevezte ki. A temesvári m. kir. pénzügyigazgatóság, Risztics Jánost a temesvári adóhivatalhoz végleges, és Czárán Jánost az aradi m. kir adóhivatalhoz ideigl. VI. osztályú adótisztté nevezte ki. Névváltoztatások: Goldstein József (Ambró) egri illetőségű lakos vezetéknevének „Göndörére, Küplen máskép (Kiper) József szombathelyi illetőségű budapesti lakos vezetéknevének „Kölesvölgyire, Raussnitz Ignác és kiskorú Raussnitz Gusztáv budapesti illetőségű ugyanottani lakosok vezetéknevének „Rrdos“-ra, Brüll Móric budapesti illetőségű ugyanottani lakos vezetéknevének „Balog“ra, Braun Vilmos budapesti illetőségű ugyanottani lakos saját, valamint Henrik, Béla és Gyula kiskorú gyermekei vezetéknevének „Barna“-ra kért átváltoztatása, belügyminisztériumi rendelettel megengedtetett. Pályázatok: A pancsovai tszéknél aljegyzői áll. 3 hét aatt. — Az orsovaibiróságnál aljegyzői áll. 4 hét alatt. — A temesvári postaigazgatóságnál fogalmazói áll. 3 hét alatt. Napirend, nov. 21-én. Naptár: Péntek, nov. 21. — Róm. kath. Boldogasszony avatása. — Prot. Boldog Asszony avatása. — — Görög-orosz : (nov. 9.) Onezifor, — Zsidó: (kizlev 3.) Bálványok tiszteletének eltörlése. — Nap kél 7 ó 16 p., nyug. 4 ó. 16 p. — Hold kél 10 ó. 1 p. d. e., nyug. 7 ó 28 p. este. — Pénzügyminiszter fogad d. u. 3—4. — Honvédelmi miniszter fogad d u. 4—5. — Horvát miniszter fogad d. e. 10— d u 2 — A természettudományi társulat felolvasó estélye d. u 6 órakor a vegytani intézetben. Felolvasó: Oláh Gyula. Fúvó hangszerek kamarai hangversenye este 7 és fél órakor a Vigadó kistermében — A fővárosi középítési bizottság ülése d. u 5 órakor az uj városháza szakosztályi üléstermében. — Az országos iparegyesület igazgatósági ülése d. u. 5 órakor. — őszi kiállítás a műcsarnokban (sugárut 81.) délelőtt 9— délután fél 5 óráig. Belépti dij 50 krajcár. — Üvegfestészeti kiállítás Kratzmai " Ede műtermében (a füvészkert mellett) nyitva egész nap. — Országos képtár az akadémia palotájában d. e. 9 — d. u. — Nemzeti múzeum: régiségtár d. e. 9 d. u. 1. — Technológiai múzeum a kerepes-utón (Beleznay kert) nyitva d. e 9—d. u. 1 és 3-5. — Egyetemi füvészkert az üllői-utón d. e. 8—12 és d. u. 2—4. — Akadémiai könyvtár d. u. 3—7. — Egyetemi könyvtár d. u 4-8. — Múzeumi könyvtár de. 9-d. u. 1. — Adatkert nyitva egész nap. Felelős szerkesztő: dr. Kenedi Géza.