Pesti Hírlap, 1884. november (6. évfolyam, 302-330. szám)

1884-11-21 / 321. szám

14 PESTI HÍRLAP 1884. november 21. Bblt ágyuk lövéseivel gondolta emelni annak hatá­sát. E lövések a ,,bass“-t pótolták s csodálatos hatást idéztek elő.­­ (Festett szobalány.) Nem oly szobalányról van szó, a ki úrnőjétől már maga is eltanulta a festészet arcszépitő művészetét, hanem egy tetőtől-talpig, festő által festett szobalányról. Az 1699-ben 70 éves korában elhalt dán Anto­nio Pereda madridi festő felesége szörnyen sze­rette az előkelőt adni s folyton sopánkodott, hogy nem tarthat az előszobában szobalányt. Pereda csitította őt s megígérte, hogy ha csak ez a kí­vánsága, hát azt könnyen teljesítheti. Egy szép reggel aztán csakugyan ott ült az előszobában a széken egy pápaszemes szobalány. Kezében varrás, szemei a pápaszem fölött a belépőre meredtek. A festmény sokakat oly csalódásba ejtett, hogy üd­vözölték és kérdéseket intéztek hozzá, a­mikre persze nem kaptak választ.­­ (Salamoni ítélet Oroszország­­b­a­n.) Kijev vidékén a lipovcei járásban egy lány állt a békebíró előtt lopás vádja alatt. A tárgya­láson semmiféle súlyosbító körülmény nem fordult elő a vádlott ellen, a tanúk terhelőt nem vallot­tak. És az ítélet mégis így hangzik: Ámbátor se a tanúvallomások, se a vádlott vallomása semmiféle terhelő körülményt se derítettek ki, mindazonáltal tekintetbe vévén azt, hogy a vádlott hajadon nem mondható szépnek, már­pedig tudvalevő, hogy a rut nők, mihelyt csak szerét ejthetik, fejkötő alá jutni iparkodnak, — azon véleményemnek adok kifejezést, hogy a szóban forgó lopást a vádlott leány valóban elkövette, még pedig mielőbbi férj­­­hezmenés céljából, miért is elitélem őt: öt hónapi fogságra. REGÉNY-CSARNOK. Daisy lemondása. — Elbeszélés. — (Folytatás.)­­ — Hagyjon békét! — kiabált és kapá­­ródzott a kis fiú, a­kinek hatalmas tüdeje lehe­tett, mert ugyancsak ordított. Harold letette a kényes kis fiút, aztán gyönyörködött igazán szép arcvonásaiban. Tej­fehér és piros arcbőre, szőke haja, nagy fekete szemei voltak. — Mi a neved kedves kicsikém! — kérdé tőle Harold gyöngéden térdére ültetve a gyer­meket, addig nem bocsátlak el, míg meg nem mondod hogy hívnak. Ekkor egy ismerős hang ütődött Harold fülébe. — Tom, hol vagy Tom ? és a következő percben miss Millard tűnt elő, s a gyermek lel­kendezve futott karjai közé. Miss Millard leült, a fiú fejére tette sap­káját, s aranyfürtös fejecskéjét ölébe szorította. Miss Millard komoly szemeiből annyi szeretet sugárzott, s a jelenet maga oly szép volt, hogy megérdemelte volna a festő ecsetét. — Ez a kedves gyermek — mondá halkan Haroldnak, mrs. Adelsburg Tomja. — Meglátszik rajta. Szereti a gyermeke­ket miss Millard? — Nem minden gyermeket szeretek — mondá miss Millard — ámbár a gyermek látá­sa mindég szelíd érzelmeket kelt fel bennem, hanem ezt a kis­fiút különösen szeretem. Külö­nös — tette hozzá — éppen oly szeretettel visel­tetem e kis­fiú iránt, mint a­mily vonzalom­mal viseltetik Mabei az anyja iránt. De én azt hiszem, hogy a kis Tómról soha sem tudnék megfeledkezni. Miss Millard mosolygott olyan mosolygás­sal, mintha mondta volna, hogy Mabel bizo­nyosan meg fog feledkezni mrs. Adelsburgról. Daisy e percben jött a kertbe. Elegán­san volt öltözve, mint rendesen. Erősen Ha­­roldra nézett, aztán Ettiere. Harold felkelt El­­lie mellől. — Ez a gyermek nagyon terhére lehet miss Millard ! — mondá csöndesen Daisy. — Oh éppen nem — sietett miss Millard megjegyezni — ellenkezőleg igen jól találom magam vele Komolyan beszélt, de nem oly lelkesedés­sel, mint azelőtt. Tom anyjára nézett, de nem éppen valami nagy szeretettel. — Oh kedves fiam, mily piszkosak a ke-­­ reid — mondá Daisy — eredj és öltözz fel, v­ogy is fázol, aztán nemsokára b­eázunk. — Nem bánom, ha nem is theázunk —­­ mondá a kis fiú durcásan, de Ettie megsirap­gatta s azt mondá neki: — Eredj kedvesem Annához. A kis fiú erre szó nélkül engedelmeskedett. Miss Millard maga is eltávozott; a két barát egyedül maradt. Bizalmas beszélgetésbe elegyedtek, de közönyös dologról folyt a be­széd, s mikor már érdekesebb fordulatot vett a beszéd, néhány hölgy zavarta az elmélye­dő párt. Amikor ismét magukra maradtak, végre alkalmuk volt a múltról beszélni. Harold el­mondta merre járt, mily nagy hatással volt rá férjének halálhíre, nem nyughatott addig, míg fel nem kereste. Most Daisy szabad . . . és Ő .. . Épen ekkor csengettek ebédre, az ebéd után ismét eljött az ideje a bizalmas nyilatko­zatoknak. Ezután Myrtle és mrs. Adelsburg ál­landó társak voltak. Mrs. Adelsburg elkövetett mindent, hogy Harold ne sokat foglalkozzék a többi hölgyekkel, ez a körülmény nem igen tetszett miss­zabelnek. Egy nap meg is mondta véleményét Ha­roldnak : — Ez már meg sem járja — mondá neki, amint egyszer véletlenül magányosan ta­lálta, ön már nem is törődik velünk. Tudja e rossz ember, hogy én odáig vagyok ön után. És a beszéd csakugyan meglepő hatással volt Haroldra. — Az nagyon komoly dolog, mondá ne­vetve — de hát miért nem csatlakozik hozzánk ? — Önökhöz ? — kérdé Mabel oly arccal, mint aki nem érti dolgát. Jól van, ez is csak arra szolgáltat alkalmat, hogy ingerkedhessek önnel. Ettie azt állítja, hogy nekem nincs tapin­tatom, azt hiszem igaza is van, de az is igaz, hogy Ettienek nincs mindig igaza. Tudja, gyű­lölöm azokat az embereket, akiknek mindig igazuk van. — Vájjon Ettie oly nagy tisztelője-e mrs. Adelsburgnak, mint ön ? — kérdé Harold. — Nem — mondá Mikel — de nem is viseltetik iránta ellenszenvvel. Haroldot ez a nyilatkozat nagyon meg­lepte, ámbár maga sem tudta volna az okát megmondani. — Ettie olyan különös — mondá Mabel — mindig élénk részt vesz mások bánatában; nem tudnám megmondani miért, de annyi bi­zonyos, hogy szánakozik más Adelsburgon, a­mit én nevetséges dolognak tartok. — Mrs. Adelsburg élete nagyon szomorú volt — jegyzi meg Harold komolyan. — Igazán! Én bizonyos vagyok benne, hogy Ettie semmit sem tud élete történetéről, lehet, hogy sok sejti ezt. Hanem sejtelme iga­zán bámulatos. Meg tudja mondani ki boldog és boldogtalan ? — Valóban ? Ez csakugyan érdekes. Akkor kérdést fogok intézni hozzá a jövőmet illetőleg. Miss Ettie talán próféta ? — Igen, egy kicsit, de nincs többé prófé­­­tai tehetsége.... Itt aztán miss Mabel elhallgatott, valószí­nűleg eszébe jutott nővérének véleménye tapin­tatosságára vonatkozólag s azért hallgatott el. Harold látta zavarát, nem kérte, hogy folytassa beszédét. Még az­nap „lawn-tennist“ t játszottak. Maga mrs. Adelsburg is velük tartott egy dara­big. Gömbölyű fehér karja kilátszott, amint fel­emelte a labdaütőt és bő ujjasa hátralebbent. De nem volt valami ügyes a játékban, hamar kifáradt. Abbanhagyta a dolgot, s fáradtan ült le a padra. — Látom már — mondá — hogy a já­ték nem nekem való. Az a pár fiatal ember, a­ki részt vett a játékban, irigykedve nézett Harold után, a­ki Daisy mellett foglalt helyet. Haroldnak vágya támadt a puha fehér kacsákat megszorítani, de azzal csillapította le magát, hogy a nyár végén úgyis az övé lesz a kedves szép asszony. — És miért ne ? — gondolá magában. A­­ szegény asszony, úgyis már annyit szenvedett,­­ hadd pihenjen meg ő is már egyszer. Itt az ideje !­­ Mrs. Adelsburg azonban nem nézett ép­­­­pen úgy ki, mint a­kinek pihenésre volna szűk- •­­sége, Harold többször csodálta gyermekes ar­­­­cát. A szenvedés alig hagyott valami nyomot­­ az arcon, csak nagy szemeiből sugárzott valami­­ kis nyoma a bánatnak. Arcából nagyon is meg i­s látszott, hogy öntelt hiú „világi nő“, a­mint haragosai elnevezték Ettie ugyan miért szána­kozik rajta ? Harold elhatározta, hogy a legelső alka­lomkor nyilatkozik. Miss Millarddal már egy hete nem beszélt. — Hogy telik az idő — mondá Daisynak — alig hinné az ember, hogy két hét telt el már azóta, hogy itt vagyok. — Pedig az nagyon lehetséges és nagyon könnyen megtörténhetik — mondá Daisy türel­metlenül. — Igen csinos bókot mond nekem — mondá Harold mosolyogva. — Erre köztünk nincs szükség! — mon­dá Daisy. — Ön tépelődik valamivel kedves Daisy — mondá Harold. — Talán arcom árul el valamit ? — kérdé hidegen. ____________ (Folyt köv.)__________________ Kivonat a hivatalos lapból. Kitüntetés. A király Ohnhausz József 3. honvéd-huszárezredbeli számvivő őrmesternek, egy embernek a megégés halálától, saját élete ve­szélyeztetésével véghezvitt megmentése elismeréséül, a koronás ezüst érdemkeresztet legk. adományozni méltóztatott. Kinevezések. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minister, Versec szab. kir. város közigazgatási bizottságának közgazdasági elő­adójává — Rottler Ferenc helyébe — Höschl Fri­gyes verseci polgárt nevezte ki; Graete János besz­tercei lakost Beszterce Naszódmegye jaádi, — Ge­rasim Dániel ó radnai lakost az ó-radnai, és Te­­rentel Basil romosi lakost a naszódi járásra nézve, Dániel Elek széplaki lakost Kis Küküllömegye er­zsébetvárosi járására nézve az állandó gazdasági tudósítói tiszttel bízta meg. A debreceni m. kir. pénzügyigazgatóság, a szarvasi kir. adóhivatalnál üresedésbe jött III. oszt. ellenőri állomásra Biró János*, a nagváradi kir. adóhivatalnál alkalmazott V­­. oszt. adótisztet; a n.­váradi kir. adóhivatalnál üresedésbe jött két VI. osztályú adótiszti állomásra pedig : Andrássy Miklóst, a b. gyulai adófelügyelő mellett alkalmazott III. oszt. számtisztet végleges minő­ségben, és Gólián Istvánt, a szarvasi kir. adóhi­vatalnál alkalmazott adóhivatali gyakornokot ideigl. minőségben nevezte ki. A temesvári m. kir. pénz­ügyigazgatóság, Risztics Jánost a temesvári adóhi­vatalhoz végleges, és Czárán Jánost az aradi m. kir adóhivatalhoz ideigl. VI. osztályú adótisztté ne­vezte ki. Névváltoztatások: Goldstein József (Ambró) egri illetőségű lakos vezetéknevének „Gön­dörére, Küplen máskép (Kip­er) József szombat­­helyi illetőségű budapesti lakos vezetéknevének „Kö­lesvölgyire, Raussnitz Ignác és kiskorú Raussnitz Gusztáv budapesti illetőségű ugyanottani lakosok ve­zetéknevének „Rrdos“-ra, Brüll Móric budapesti il­letőségű ugyanottani lakos vezetéknevének „Balog“­­ra, Braun Vilmos budapesti illetőségű ugyanottani lakos saját, valamint Henrik, Béla és Gyula kiskorú gyermekei vezetéknevének „Barna“-ra kért át­változtatása, belügyminisztériumi rendelettel megen­gedtetett. Pályázatok: A pancsovai tszéknél al­jegyzői áll. 3 hét a­att. — Az orsovai­­biróságnál al­jegyzői áll. 4 hét alatt. — A temesvári postaigazgató­ságnál fogalmazói áll. 3 hét alatt. Napirend, nov. 21-én. Naptár: Péntek, nov. 21. — Róm. kath. Boldogasszony avatása. — Prot. Boldog Asszony avatá­sa. — — Görög-orosz : (nov. 9.) Onezifor, — Zsidó: (kizlev 3.) Bálványok tiszteletének eltörlése. — Nap kél 7 ó 16 p., nyug. 4 ó. 16 p. — Hold kél 10 ó. 1 p. d. e., nyug. 7 ó 28 p. este. — Pén­zügyminiszter fogad d. u. 3—4. — Honvédelmi miniszter fogad d u. 4—5. — Horvát miniszter fogad d. e. 10— d u 2 — A ter­mészett­udományi társulat felolvasó estélye d. u 6 óra­kor a vegytani intézetben. Felolvasó: Oláh Gyula. Fúvó hangszerek kamarai hangversenye este 7 és fél órakor a Vigadó kistermében — A fővárosi középítési bizott­ság ülése d. u 5 órakor az uj városháza szakosztályi üléstermében. — Az országos iparegyesület igazgatósági ülése d. u. 5 órakor. — őszi kiállítás a műcsarnokban (sugár­ut 81.) délelőtt 9— délután fél 5 óráig. Belépti dij 50 krajcár. — Üvegfestészeti kiállítás Kratzmai " Ede műtermében (a füvészkert mellett) nyitva egész nap. — Országos kép­tár az akadémia pal­otájában d. e. 9 — d. u­­. — Nemzeti múzeum: régiségtár d. e. 9 d. u. 1. — Technológiai múzeum a kerepes­-utón (Belez­­nay kert) nyitva d. e 9—d. u. 1 és 3-5. — Egyetemi füvészkert az üllői-utón d. e. 8—12 és d. u. 2—4. — Akadémiai könyvtár d. u. 3—7. — Egyetemi könyvtár d. u 4-8. — Múzeumi könyvtár de. 9-d. u. 1. — Adatkert nyitva egész nap. Felelős szerkesztő: dr. Kenedi Géza.

Next