Pesti Hírlap, 1884. november (6. évfolyam, 302-330. szám)

1884-11-08 / 308. szám

­udapest, 1884. VI. évf. 303. (2107.) szám. Szombat novembe­r 8 SÍI—— i■■■■■— " ■ ................................................................................................ ......................— 1,1 ' " .. . i - - i au Előfizetési árak: ______ Szerkesztési iroda: Egész évre . . . 14 frt­­ kr. ggpgjv gjg­g| Budapesten, nádor-utca 7. si„ I. emelet, Félévre .­­ . . 7 » — » Pi pi «1 ...--------|f| mm , n 1» .__ _ hová a lap szellemi részét Negyedévre . . 3 » 50 » fcsjgl áBBSk SSäppll pl Iff |pl­fa «3 KBMk illető minden közlemény Egy hóra. ... 1­­ 20 » mm mH £3 11 fa lljla El jKa 11]hS intézendő'. ■"nt“ i raSI nlKLfl­ Százalék nem adatik. £1 &0 HP* ■ H H El ■ I 1 HSS B Hirdetések EiädÖlliVätSil ■ __ a V"tqflíYhivíittílliíiti v^fprnpk fal ílüptst, nádor-utca 7. sz., földszint, THTTTT' A T KT A TlTT A Ti Francziaország részére pedig hová az előfizetések és alap PO I I I­K­A­I NAPIlAP egyedül: RUDOLF MOSsina szétküldésére vonatkozó jelszó- A Wl_i i 1 I lATAI HI-Ml .:^ Parisban, 40, Rue Notredame tamulások intézendők. des Victoires, Montecuccoli utódjai. Mintha csak tilosban járnának, olyan csendességgel intézgetik a delegációkban a közös­­ügyeket. Nem akarnak feltűnést kelteni a mil­liomokkal, a­melyekről ott szó van s igyekeznek és az albizottságokban minél kevesebb zajjal surranni el fölöttük. Tesznek imitt-amott egy­­egy szerény kérdést holmi harmadrendű tárgy­ban, a­mire aztán a közös miniszter urak va­lamelyike felel vagy nem is felel. Mert így is jól van az. Könnyű az ily emberekkel elbánni egy olyan nagy urnak, mint a minő, teszem azt, csak a hadügyminiszter is. Még az eszét sem kell megerőltetnie, hogy álláspontját védelmezze, mert hisz senki nem támadja komolyan. A sok egyéves önkénytesből vált delegátus mind­egy­­egy Dobzse László, a­ki igent bólintana tán a halálos ítéletére is. Még beszélni sem igen szükséges. Elég, ha rájuk olvassa Montecuccoli kétszáz év előtt írott szavait, melyekhez egy sotányi új bölcseséget sem bírtak tudani a vér és vas emberei azóta. Mindig csak azt hajtják: „Ha valamely állam védereje hervadni kezd, hervad a harcképesség­gel együtt az állam tekintélye, jólléte s minden egyéb java. Ne képzelje senki, hogy a nyuga­lom utáni vágyakozással és békés érzelmekkel a békét és nyugalmat biztosítani lehet: a fegyver­telen államot elnyomja a többi. A­ki nem fe­nyeget, az fenyegettetik. A pénz az a világszel­lem, mely éltet, áthat, mozgat mindent. A pénz minden, az eszközök eszköze, mely uralma alá hajtja a legdurvább és a legnemesebb lelkeket egyaránt. S mivel a pénz mintegy lelke és vére a halandóknak, a népek nem szívesen ereszte­nek belőle a hadsereg számára. Pedig arra a kérdésre, hogy mi a legjobb harci eszköz, az a felelet, hogy három : először pénz, másodszor pénz és harmadszor is pénz.“ Így írta ezt meg a vén generális „Aforis­­mi dell’arte bellica“ cimű munkájában s kétszáz év óta mindig ezzel állnak elő a generálisok. S ma is hiába áll elő bárki Bylandt-Rheidt­­nak, hogy a nép véréből még többet ereszteni, annyi, mint vérpangásra kárhoztatni azt Hiába utal a diplomaták hangos biztatásaira, hogy mélységes béke van s emberi előrelátás szerint az is lesz néhány esztendeig: a hadügyminisz­ter ráutal az állig fegyverben álló Európára s azt mondja: „Ha elismerném is a nép túlterheltetését, lehetetlen volna rajta azzal könnyítenem, hogy a lefegyverzést én kezdjem meg.“ Pedig akár tetszik, akár nem tetszik, még­is ez lesz a dolog vége. Mert így tovább alig mehet. Valahol csak kell végpontnak lenni, a­hol a fegyveres béke költségei tovább már föl nem csigázhatók. Eléggé megdöbbentő dolog már az is, hogy a szövetkezésekkel, császárta­­lálkozásokkal s minden kigondolható módokkal biztosított s közel két évtizeden át tartó béke ideje alatt annyira fölcsigázták. Csak kötelessé­gét teljesítette egyik­­delegátus, mikor a hadi teher folytonos emelkedésére ráutalt. Ráutalunk mi is és frázisok helyett beszél­tetjük a számokat. A mióta a delegációk minta intézménye fönnáll, most tárgyalják a tizennyolcadik közös­­ügyi budgetet. 1869-ben volt a közös követelés a legkisebb, 89,4 millió. Ettől kezdve folyton növekedett s 1883-ig 26 millióval szaporodott, 1884-ben elérte a 115 milliót s a jövő évre már 119 és fél millióval van előirányozva. Az emelkedés tehát kerek harmincmillió. Az egész közös ügyes költségből a külügy valamivel több mint négy, a pénzügy másfél milliót emészt. A többit mind a hadügy nyeli el. És a másoch évről-évre éhesebb. Tekint­sük csak a hadsereg rendes évi szükségletét, milyen fokozatot mutat. 1868-ban volt a had­ügy rendes szükséglete 68.9 millió, 1870-ben már 71­ 8 ra rúg, 1871-ben egyszerre 77.4-re szökik, 1873 ban 84 re, s ettől kezdve állandóan növekedvén, 1878-ban a 87.5 milliót éri el s három évig e szám körül ingadozva, a bosniai okkupáció következtében 1881-ben 913 milli­óra, majd 92,4 millióra emelkedik. A most fo­lyó évre előirányzott 93 millió nem volt elég, a hadügyminiszter póthitelt is kér s a jövő évre a hadsereg rendes szükségletei címén már 94 millió és 800 ezer forintot követel. A hadügy rendes kiadási rovata tehát 1868-tól mostanáig huszonhat millió forinttal növekedett. És ne feledjük, hogy a bosnyák vállalatot leszámítva, az egész idő alatt béke volt, sen­ki meg nem támadt, háborút viselnünk nem kellett. És a delegációkban nem akadt férfi, a­ki a népeket békés utón gyilkoló eme rendszer el­len komolyan fölszólaljon, az ellen határozottan tiltakozzék s felhívja az illető körök figyelmét a veszedelmes játékra. A korábbi delegációkban, a­mikor pedig még nem nőtt a baj ennyire s nem lehetett tudni, a­mit ma már tudnunk kötelesség, hogy t­i. a hadügyi szükséglet fokozásában nem lesz megállapodás,­­ akkor legalább még emel­kedtek hangok, a­melyek a hadsereg létszámá­nak leszállítását sürgették, majd a szolgálati időt kívánták rövidebbre szabni s kötelességévé igyekeztek tenni a hadügyminiszternek, hogy a véderő terhének csökkentésére módokról gon­doskodjék. Ma már a hadi létszám egy évtizedre van megállapítva 800 ezer főben, ezt hát a delegá­ciókban szóba sem hozzák. Megelégednénk ve­le, ha legalább a teherben is volna megállapo­dás, mint van a létszámban. De még ennek se mernek hangot adni, sőt a fölött sem adnak megütközésüknek kifejezést, hogy a rendes ro­vatban a három császár béke­csókolódzása után egyszerre közel két millióval több az emel­kedés. Ha már béke idején így elfogyasztják azt, amit Zrínyi Miklós föláldozója, a leghatalmasabb hadiszernek, a nép lelkének, vérének ítél: ha majd azután komoly szükség talál lenni rá, há­ború idején, hol veszik majd elő Montecuccoli vitéz utódjai ? A szentendrei képviselőválasztás ügyében L­i­t­e­r­c­­­y Ödön vizsgálóbiztos ma folytatta a ta­núkihallgatásokat. — Eisenkammer György perbáli lakos azt vallja, hogy a kisbiró egy két nap­pal a választás előtt kidobolta, hogy egyik este a Krausz-párti választók az urasági korcsmába jöjje­nek össze áldomásra s szavazatukért 8 frtot kap­nak. — Reich György lényegében véve ugyanazt vallja, valamint Párián János is. — E­is­enhfit­ter Ferenc azt vallja, hogy jelen volt azon áldomásnál, mely a perbáli nagykorcsmában tartatott — Kaiser György aláírt egy bizonyítványt, mely szerint a Luppa párt részéről is történtek dobolások. Tanú az ellenkezőt vallja, s azt mondja, hogy az ellentét csak onnan van, mert a jegyző felolvasta a bizonyítványt, de tanú magyarul nem ért, mikor pedig megmagyarázta, csak annyit mondott, hogy abban arról van szó, hogy a községi elöljáróság a dobolás elrendelésére fölkéretett-e és mivel ez nem történt, tehát nem igazolta. — Z­o­l­n­a­i Márton szinte hallotta a dobolást s állítása szerint a kis­bíró az áldomásra azért hívta a választókat, hogy Krausz Lajosra szavazzanak. A Luppa-párt szintén tartott áldomást, de erre a választók külön nem hivattak meg. Pauler lemondásáról hozott imént hírt a P. N. azon hozzáadással, hogy, mint képviselői kö­rökben hírlik, Pauler a miniszterelnök előtt azon óhaját fejezte ki, hogy a kúria elnöki állására ne­veztessék ki. — E hírt félhivatalosan alaptalannak jelentik ki, azonban a P. N. továbbra is föntartja. Az erdélyi választások. Az abrudbá­­nyai kerületben e hó 13 án lesz a választás Tholdy-Horváth gróf az őt ért súlyos családi csa­pás következtében nem vállalván el a jelöltséget, a kerület 197 választója a múlt országgyűlés kiváló tagját, Éles Henriket kérte föl a jelöltség elfoga­dására. Éles pár nap előtt megjelent a kerületben s igen lelkes fogadtatásban részesült. A választók száma e kerületben mintegy 460-ra fog menni. — A székely­keresztúri kerületben a szélső­bal jelöltje Helfy Ignác. — Az ilyefalvi ke­rület ellenzéki választói, — mint az Ellenzék jelenti, — miután Eötvös Károly nem fogadta el a neki fölajánlott jelöltséget, a derék gr. Zichy Hermant kérték föl a jelöltség elfogadására. Gr. Zichy a júniusi választások alkalmával Vas megyé­ben volt a függetlenségi párt jelöltje, de kisebb­ségben maradt. A napokban Kolozsvárra érkezik, ahonnan Bartha Miklós fogja őt a választókerületben tartandó körútjára kisérni. A kolosi választás vizsgálatát dr. Antal Gyula kiküldött képviselőházi biztos tegnap Kolozs­váron befejezte. A szász egyatem közgyűlése. A szász egyetem idei ülésszaka véget ért. A zárülés e hó 4-én tartatott meg Brennerberg Mór főispán elnök­lete alatt. Lényegesebb tárgy ezúttal nem fordult elő s a zárülés pénztárnoki választáson kívül né­hány apró ügyet intézett el. A szegedi ügyvédi kamara neve­l­éről hos­­­szabb és érdekes fölterjesztést intézett Paul­­­e­r Tivadar igazságügyi miniszterhez, melyet az Ügyvédek Lapja közzétesz. A fölterjesztés az igaz­­ságügyminiszter figyelmét azon kóros állapotra hívja föl, melyben a szegedi kir. járásbíróságnál a jog­szolgáltatás sintődik és fájdalommal konstatálja, hogy 10 év óta minden alkalommal sürgette, de meg nem kapta az igazságügyi minisztertől az or­voslást. Ezúttal rendkívüli jelentést tesz, mert a bíróság polgári osztályánál a hátralékok tömkelege már közbotrány tárgyává lett. A kamara itt fölsorolja a konkrét eseteket, például, hogy az 1884. máj. közepe óta beadott perekben még máig sincs tárgyalás kitűzve, s ami tárgyalást kitűznek, már Mai számb­an 14 oldalt tartalmaz.

Next