Pesti Hírlap, 1885. február (7. évfolyam, 32-55. szám)
1885-02-14 / 44. szám
_ ________________ ezzel sem a szükséges mértékben, mert hisz ott egy kisebbség — a főispánok egyeteme — majorizálhatta a majoritást. De ha most 63 főispán helyett másfélszáz kormánykinevezett jut a felsőházba, a függetlenségnek még eddigi aránya is alásülyed. Mert ha a kormány másfélszáz embert neveztethet ki a felsőházba, azt csak oly qualifikáció fölállításával teheti, mely qualifikációnak az országban nem épen másfélszáz, de nyolcszáz ember is megfelelne s bizonyos, hogy a hasonlók közül a saját legjobb híveiből fogja kinevezni azt a 150-et. Tehát a felsőház összeállításában a pillanatnyi pártérdek lesz az irányadó s alakul egy felsőház, mely feltétlen híve lesz annak a kormánynak, amely kinevezte és feltétlen ellenfele annak a másik kormánynak, mely a kinevező kormányt megbuktatta. És így a felsőház nem lesz egy megállapodott stabilis jellegű intézmény, hanem lesz olyan, mely a szolgalelkűség és az obstrukció végletei között ingadozik. S ez a kóros állapot annál nagyobb mértékben fog jelentkezni, minél inkább igyekszik a kormány a koronának pairküldési jogát a maga érdekében kimeríteni. A választás ellen fölhozzák, miszerint nem volna helyes, hogy a felsőház az alsónak csak ismétlése legyen, mert akkor a felsőház nem lehetne az alsónak korrektívuma. És ugyanazok helyesnek találják, hogy a kormánynak, melynek az alsóházban választott többsége van, a felsőházban meg kinevezett többsége legyen. Vájjon az ilyen felsőház aztán lehet-e az alsónak korrektívuma ? Azt is fölhozzák, hogy a választás mellett a jobb elemek a felsőházba választatván, a képviselőház színvonala sülyedne általa. Ha a felsőház túlsúlyra találna vergődni, annak nem a felsőház, de a képviselőház, illetőleg a választó nemzet volna csak oka. De ez nem föltételezhető. A súlypont megmaradna a képviselőházban, melyben az egész nemzet megbízottai ülnek. S a képviselőház áramlatának a felsőház csak akkor állhatna ellen huzamosabban, ha a képviselőház a nemzet akaratának megítélésében tévedett volna. Csak a nemzet által támogatva fejthetne ki huzamosabb ellentállást, másként meghajlani kényszerülne a képviselőház akarata előtt. Fölhozzák még, hogy ha kitűnőségekből 150-et kinevezni nem lehet, 80 at választani sem lehet. A választottaknak nem is kellene okvetetlen kitűnőségeknek lenni, mert ők a főrendiházban nem önmagukat, nem a maguk egyéni súlyát és értékét, hanem azokat képviselnék, akik őket oda küldik. A legföljebb minden 8—10-dik évben előforduló választás nem is járna oly fölfordulással, hogy a miatt a közigazgatásnak szenvedni kellene, a megye nem tereltetnék el hivatásától s a partikularizmus vádja, kivált miután utasítást úgy sem akar senki, üres szólam csupán. A választási visszaélések ellen pedig a választások tisztaságának, őszinteségének biztosítása által lehetne provideálni. Apponyi beszédének érdemleges részét ezekben foglaltuk össze röviden. A demokráciáról mondott nézeteiről, annak a politikai tradíciók hiányában rejlő gyengeségéről, melyet a felsőházban a régi elemek volnának hivatva pótolni, valamint a főrendiház tagjaihoz intézettnek látszó aposztrofájáról, melylyel beszédét befejezte, ezúttal csak annyiban emlékezünk, hogy ez a házban, alul a padsorok közt és fölül, a főrendek által sűrűn ellepett karzatokon a legkülönbözőbb hatást tette, kinek-kinek e tárgyban elfoglalt álláspontja szerint, hatás nélkül azonban senkinél sem maradt. A főrendiház szombaton d. e. 11 órakor ülést tart, melyen a folyó évi költségvetés kerül tárgyalásra. A khartumi katasztrófa alkalmából a P. Lloyd fölveti a kérdést, hogy váljon mi sors érte az ottani osztrák-magyar konzult, Hansal Mártont s az ennek védnöksége alá helyezett szerzetesekből és apácákból álló kath. missziót, s egyben felszólítja a külügyi hivatalt, hogy tegye meg a lépéseket e kérdés mielőbbi tisztába hozására. A nagyváradi püspök az alkalomból, hogy Baranyi Ágoston szilágymegyei főispán a pápai Sz.Gergely-renddel lett kitüntetve, tegnap díszebédet adott, melyre a kitüntetett a főspánon kívül a megye és város előkelőségei, valamint Szilágymegye küldöttségek is hivatalos volt. Ebéd előtt a meghívottak a szentszéki ülésteremben gyűltek össze, hol a betegsége miatt karszékében ülő püspök nagyobbszabású egyházpolitikai beszéddel lepte meg a jelenvoltakat. Beszéde elején — mint azt—s írja — az egyházi és polgári hatalom közt levő diszphöniciaiak is szemiták voltak, ami ha nem is volt szép tőlük, de nem tehettek róla. Ellenben mozdulataiban semmi sincsen a szemitai hevességből. Meglepő, hogy ez a hoszszu alak mennyi erélyt és méltóságot tud kifejteni s mennyire számon bírja tartani lábait és kezeit. Egyiknek sem jut eszébe egész beszéde alatt, hogy magát a nemes gróf akarata alól emancipálja. Jobb keze szokatlan hosszúságátcsak olyan hosszú, mint a bal. A szerk.) lendületes, kellemes mozgással feledteti el. A ceruzát ő is használja, de csak az előzményeknél. Mikor a logikai sulyok következik, akkor átadja tétlen balkezének a fölösleges fadarabot s a jobb kezével szabatos, hullámszerű gesztust végez. Olyan ez, mintha azt mondaná a jobb keze: — Lássátok, oly világos ez a dolog, hogy még erre a ceruzára sincs szükségem hozzá. A hangja a legkitűnőbben kiképzett hang az egész házban. Bő, csengő, erős, de sem nem érdes, sem nem parancsoló. Minden szavát elhallani minden zugba, s talán ő az egyedüli, akinek a terem gyilkos akusztikája nem árt semmit. És ez a varázslatos hang diskrét módon alkalmazkodik ahoz, amiről beszél." Az elején elfogódik, de nem fulad el; a középén erélyes lesz, de nem követel, s a végén, mintha rég elmúlt idők édes visszaemlékezéseitől veszítené el lassankint tiszta csöngését. Olyan furcsa az, mikor ennek a fiatal embernek a beszédjébe az öregek belepityerednek. szonancia elhárításának szükségességéről emlékezett meg. A pápán és a fejedelmen kívül a magyar kormány bölcs békepolitikája is egyaránt egyengette a béke, türelem és engedékenység ösvényét s ez utóbbi követésére ő (a püspök) annál határozottabban, annál emelkedettebb hangulattal vállalkozhatott, mert őt az idők iskolája arra tanította, hogy idejében kell a nagy kérdések megoldásának esélyeit egyengetni, ha azt akarjuk, hogy az átalakulás az új idők követelméményeivel szemben jelentékeny megrendülés nélkül létesülhessen. Azonban a közjó előmozdítására való legjobb szándék mellett lehetetlen, hogy el ne boruljon a honfi lelke, ha azt tapasztalja, hogy vele szemben egy oly áramlat, egy oly irány áll, mely a legszentebb cél kitűzése alatt saját érdekeinek és céljainak tekintetéből egészen ellentétes tanokat hirdet, derűre borúra ellenzékeskedik, jól tudván, hogy a tömegnek, ha ez mindjárt talárt visel is, némileg szája izére van. Ez az áramlat eredményezte a fájdalmasan érintett aradi szavakat, ez az áramlat az, mely a szatmári püspök múltkori beszédét saját céljaihoz mérvén, még ebből is tőkét kovácsolt a maga számára. Nincs ugyan felhatalmazva a többi püspökök által, de bizonyos azok egyetértésében, midőn kijelenti ünnepélyesen, hogy az emlitett áramlattal és irányzattal semmiféle szolidaritásban nem állanak s ezért óva inti a megyebeli papságot, hogy ez áramlattal ne szövetkezzék, illetve szakítson, ha csak a kultúrharc áhitozóinak számát nem akarják szaporítani, melyre pedig e szegény hazának csöpp szüksége sincs. Ezután megszakítva beszédét, a pápa brevéjét olvastatta fel a püspök és a rendjel átnyujtása után a kitüntetett főispán éltetésével fejezte be beszédét. Apponyi grófban megvan a szónoki igazság (a politikait végezzék el a vonal fölött), megvan a fegyelmezésig pontos rend, megvan a zsenialitásig impozáns erő, csak a szónoki hév fogyatékos. Az ő szónoklata nem áll oly közel a lobbanékony magyar szellemhez, mint például a Szilágyié. A nagy Dezső okoskodása fölizgatja, lángra lobbantja a szunnyadó jó és rosszindulatokat, mert magyaros temperamentum nyilatkozik benne. Ellenben Apponyi iskolázott számítása kitér ezen elvégre is felületesebb hatás elől s a diadalt kevésbbé a kedély, mint inkább az ész mélységeiből hordja föl. De ha logikája ingadozik is itt-ott, a komoly és mélyreható okoskodás nyomása alatt nehezebb fölfedezni benne a hibát. Szilágyi ha vág, „puha helyeket“ hagy magán s könnyen odasuhintanak. Apponyi ha támad is, mindenekelőtt a maga födözéséről gondoskodik. Hogy a hevesebb magyar szónoklati módszer s az ő reális, mondhatni angolos módszere-e a tökéletesebb, az csak akkor fog kitetszeni, ha kitudódik, hogy melyik lesz hamarabb közülök miniszterelnök ő-e, vagy pedig Szilágyi Dezső ? Meglehet azonban, hogy ez nem fog kitudódni. Apponyi külső megjelenésre érdekes, bár nem impozáns; nyugalmával azonban kipótolja ami hiányzik benne. Magas, mondhatni hórihorgas növése közmondásos , azonban szerencsére a szónoki tehetség nem a lábaktól függ. Feje határozottan szemita jellegű. De meg kell jegyezni, hogy a Quintus PESTI HÍRLAP 1885. február 14. FŐVÁROSI ÜGYEK — Budapest főváros közegészségi állapota a m. évi dec. hóban, viszonyítva a múlt havihoz, kedvezőtlenebb volt, a mennyiben úgy a betegesedés, valamint a halálozás némileg emelkedett. A heveny fertőző károk általában kedvezőtlen arányt nem mutatnak, tetemesen csökkent a hagymáz, emelkedett a kanyaró, de oly enyhe lefolyással, hogy egyetlen kanyaró haláleset sem fordult elő. Élve született e hóban 1213, meghalt katonák nélkül 987 s így a születési esetek 226-al múlták felül a halálozásiakat, — 0—1 évig bezárólag elhalt 276, azaz az összes elhaltak 28.961/0-a és pedig az I. kerületben 26, II. kér. 9, III. kér. 20, IV. kér. 4, V. kér. 23, VI. kér. 42,XVII. kér. 42, VIli. kér. 60, IX. kér. 30, X. kér. 10, kórházban 10. December hóban a főváros összes nyilvános- és magán kórházaiban gyógykezeltetett 6398 fekvő, 3066 járó beteg, a kerületekben a kér.orvosok által 3077 részint fekvő, nagyobbrészt járó beteg, összesen 12.541, azaz 1395-el több, mint múlt. hóban. Ezek közül az orsz. tébolydában 614, az orsz. elmetébolydában 214, az irgalmasoknál 205 elmebeteg ápoltatott, dr. Schwartzer ideggyógyintézetében 100. Ebmarás 15 esetben történt, köztük 10 marás egy veszett kóbor eb által. A kötelezőleg fennálló bejelentések szerint a heveny ragályos betegségek a következő arányban fordultak elő: vörheny 44, (m. h. 42), kanyaró 80, (m. hó 42), himlő 17, (m. h. 12), roncsoló torokláb 39, (m. h. 36), hagymáz 29, (küt. 1), (m. hó 139, küt. 2, croup 8, (m. h. 12), hökhurut 29, (m. h. 69). Előfordult továbbá a kérorvosok jelentései szerint: gyomor-bélhurut 436, tüdővész 113, váltóláz 118, bujakór 108. Különös figyelemre méltó halálokok a következő arányban fordultak elő: meghalt hagymáz következtében 12, (m. h. 31), himlő 3, (m. h. 1), vörheny 3, (m. h. 5), kanyaró 4, (m. h. 2), roncsoló torokláb 18, (m. h. 12), croup 5, (m. h. 8), hökhurut 6 (m. h. 3), vérhas 2, (m. h. 2), tüdővész 188, (m. hó 142), tüdőláb 132, (m. hó 87), bélhurut 56, (m. h. 55), veleszületett gyengeség 58, görcsök 55, gyermekaszály 26, aggkór 48, gutaütés 24, elmebajok 28, véletlen esemény általi halál 19, erőszakos halál 1, gyermekágyi láz 4, bélkantrax 1, lóvasút általi elgázolás 1. — Az omnibusz-ügy. A közrendészeti bizottság által megadott egy évi közlekedtetési engedéllyel az omnibusz tulajdonosok helyzetén ezidőszerint javítva van, de az év lefordultával ismét előáll a válság. Ennek megakadályozása végett szükségesnek tartották az omnibuszosok a további teendőknek megbeszélését. Tegnap este össze is gyűltek a Veith kávéházban s Mátyás Gábor elnöklete alatt értekezletet tartottak. Elnök hangsúlyozza a jövő biztosítására szükséges lépéseket s ajánlja egy küldöttség megválasztását, mely a főv. közgyűls után a kereskedelmi miniszterhez küldendő, hogy ez ügyben pártfogását kikérjék. Az indítványt elfogad-