Pesti Hírlap, 1885. február (7. évfolyam, 32-55. szám)

1885-02-14 / 44. szám

_ ________________ ezzel sem a szükséges mértékben, mert hisz ott egy kisebbség — a főispánok egyeteme — majorizálhatta a majoritást. De ha most 63 fő­ispán helyett másfélszáz kormánykinevezett jut a felsőházba, a függetlenségnek még eddigi ará­nya is alásülyed. Mert ha a kormány másfél­száz embert neveztethet ki a felsőházba, azt csak oly qualifikáció fölállításával teheti, mely qualifikációnak az országban nem épen másfél­­száz, de nyolcszáz ember is megfelelne s bizo­nyos, hogy a hasonlók közül a saját legjobb hí­veiből fogja kinevezni azt a 150-et. Tehát a fel­sőház összeállításában a pillanatnyi pártérdek lesz az irányadó s alakul egy felsőház, mely feltétlen híve lesz annak a kormánynak, amely kinevezte és feltétlen ellenfele annak a másik kormánynak, mely a kinevező kormányt meg­buktatta. És így a felsőház nem lesz egy meg­állapodott stabilis jellegű intézmény, hanem lesz olyan, mely a szolgalelkűség és az obstrukció végletei között ingadozik. S ez a kóros állapot annál nagyobb mértékben fog jelentkezni, minél inkább igyekszik a kormány a koronának pair­­küldési jogát a maga érdekében kimeríteni. A választás ellen fölhozzák, miszerint nem volna helyes, hogy a felsőház az alsónak csak ismétlése legyen, mert akkor a felsőház nem lehetne az alsónak korrektívuma. És ugyanazok helyesnek találják, hogy a kormánynak, mely­nek az alsóházban választott többsége van, a felsőházban meg kinevezett többsége legyen. Váj­jon az ilyen felsőház aztán lehet-e az alsónak korrektívuma ? Azt is fölhozzák, hogy a választás mellett a jobb elemek a felsőházba választatván, a kép­viselőház színvonala sülyedne általa. Ha a fel­sőház túlsúlyra találna vergődni, annak nem a felsőház, de a képviselőház, illetőleg a választó nemzet volna csak oka. De ez nem föltételez­hető. A súlypont megmaradna a képviselőház­ban, melyben az egész nemzet megbízottai ül­nek. S a képviselőház áramlatának a felsőház csak akkor állhatna ellen huzamosabban, ha a képviselőház a nemzet akaratának megítélésé­ben tévedett volna. Csak a nemzet által támo­gatva fejthetne ki huzamosabb ellentállást, másként meghajlani kényszerülne a képviselőház akarata előtt. Fölhozzák még, hogy ha kitűnőségekből 150-et kinevezni nem lehet, 80 at választani sem lehet. A választottaknak nem is kellene ok­­vetetlen kitűnőségeknek lenni, mert ők a fő­rendiházban nem önmagukat, nem a maguk egyéni súlyát és értékét, hanem azokat képvi­selnék, a­kik őket oda küldik. A legföljebb min­den 8—10-dik évben előforduló választás nem is járna oly fölfordulással, hogy a miatt a köz­­igazgatásnak szenvedni kellene, a megye nem tereltetnék el hivatásától s a partikularizmus vádja, kivált miután utasítást úgy sem akar senki, üres szólam csupán. A választási vissza­élések ellen pedig a választások tisztaságának, őszinteségének biztosítása által lehetne pro­­videálni. Apponyi beszédének érdemleges részét ezekben foglaltuk össze röviden. A demokrá­ciáról mondott nézeteiről, annak a politikai tra­díciók hiányában rejlő gyengeségéről, melyet a felsőházban a régi elemek volnának hivatva pó­tolni, valamint a főrendiház tagjaihoz intézett­nek látszó aposztrofájáról, melylyel beszédét befe­jezte, ezúttal csak annyiban emlékezünk, hogy ez a házban, alul a padsorok közt és fölül, a főrendek által sűrűn ellepett karzatokon a leg­különbözőbb hatást tette, kinek-kinek e tárgy­ban elfoglalt álláspontja szerint, hatás nélkül azonban senkinél sem maradt. A főrendiház szombaton d. e. 11 órakor ülést tart, melyen a folyó évi költségvetés kerül tárgyalásra. A khartumi katasztrófa alkalmából a P. Lloyd fölveti a kérdést, hogy váljon mi sors érte az ottani osztrák-magyar konzult, Hansal Mártont s az ennek védnöksége alá helyezett szerzetesekből és apácákból álló kath. missziót, s egyben felszó­lítja a külügyi hivatalt, hogy tegye meg a lépéseket e kérdés mielőbbi tisztába hozására. A nagyváradi püspök az alkalomból, hogy Baranyi Ágoston szilágymegyei főispán a pápai Sz.­­Gergely-renddel lett kitüntetve, tegnap díszebédet adott, melyre a kitüntetett a főspánon kívül a me­gye és város előkelőségei, valamint Szilágymegye küldöttségek is hivatalos volt. Ebéd előtt a meghí­vottak a szentszéki ülésteremben gyűltek össze, hol a betegsége miatt karszékében ülő püspök nagyobb­­szabású egyház­politikai beszéddel lepte meg a je­lenvoltakat. Beszéde elején — mint az­t—s írja — az egyházi és polgári hatalom közt levő disz­phöniciaiak is szemiták voltak, ami ha nem is volt szép tőlük, de nem tehettek róla. Ellenben mozdulataiban semmi sincsen a szemitai hevességből. Meglepő, hogy ez a hosz­­szu alak mennyi erélyt és méltóságot tud kifej­teni s mennyire számon bírja tartani lábait és kezeit. Egyiknek sem jut eszébe egész beszéde alatt, hogy magát a nemes gróf akarata alól emancipálja. Jobb keze szokatlan hosszúságát­­csak olyan hosszú, mint a bal. A szerk.) lendüle­tes, kellemes mozgással feledteti el. A ceruzát ő is használja, de csak az előz­ményeknél. Mikor a logikai sulyok következik, akkor átadja tétlen balkezének a fölösleges fa­darabot s a jobb kezével szabatos, hullámsze­rű gesztust végez. Olyan ez, mintha azt monda­ná a jobb keze: — Lássátok, oly világos ez a dolog, hogy még erre a ceruzára sincs szükségem hozzá.­­ A hangja a legkitűnőbben kiképzett hang az egész házban. Bő, csengő, erős, de sem nem érdes, sem nem parancsoló. Minden szavát elhal­lani minden zugba, s talán ő az egyedüli, akinek a terem gyilkos akusztikája nem árt semmit. És ez a varázslatos hang diskrét módon alkalmazkodik ahoz, amiről beszél." Az elején elfogódik, de nem fulad el; a középén erélyes lesz, de nem követel, s a végén, mintha rég elmúlt idők édes visszaemlékezéseitől veszítené el lassankint tiszta csöngését. Olyan furcsa az, mikor ennek a fiatal embernek a beszédjébe az öregek belepitye­­rednek. szonancia elhárításának szükségességéről emlékezett meg. A pápán és a fejedelmen kívül a magyar kormány bölcs békepolitikája is egyaránt egyengette a béke, türelem és engedékenység ösvényét s ez utóbbi követésére ő (a püspök) annál határozottab­ban, annál emelkedettebb hangulattal vállal­kozhatott, mert őt az idők iskolája arra tanította, hogy idejében kell a nagy kér­dések megoldásának esélyeit egyengetni, ha azt akarjuk, hogy az átalakulás az új idők követelmé­­ményeivel szemben jelentékeny megrendülés nélkül létesülhessen. Azonban a közjó előmozdítására való legjobb szándék mellett lehetetlen, hogy el ne bo­ruljon a honfi lelke, ha azt tapasztalja, hogy vele szemben egy oly áramlat, egy oly irány áll, mely a legszentebb cél kitűzése alatt saját érdekeinek és céljainak tekintetéből egészen ellentétes tanokat hirdet, derűre borúra ellenzékeskedik, jól tudván, hogy a tömegnek, ha ez mind­járt talárt visel is, némileg szája izére van. Ez az áramlat eredményezte a fájdalmasan érintett aradi szavakat, ez az áramlat az, mely a szatmári püspök múltkori beszédét saját céljaihoz mérvén, még ebből is tőkét kovácsolt a maga számára. Nincs ugyan felhatalmazva a többi püspökök által, de bizonyos azok egyetértésében, midőn kijelenti ünnepélyesen, hogy az emlitett áramlattal és irány­zattal semmiféle szolidaritásban nem állanak s ezért óva inti a megyebeli papságot, hogy ez áram­lattal ne szövetkezzék, illetve szakítson, ha csak a kultúrharc áhitozóinak számát nem akarják szapo­rítani, melyre pedig e szegény hazának csöpp szük­sége sincs. Ezután megszakítva beszédét, a pápa brevéjét olvastatta fel a püspök és a rendjel át­­nyujtása után a kitüntetett főispán éltetésével fe­jezte be beszédét. Apponyi grófban megvan a szónoki igaz­ság (a politikait végezzék el a vonal fölött), megvan a fegyelmezésig pontos rend, megvan a zsenialitásig impozáns erő, csak a szónoki hév fogyatékos. Az ő szónoklata nem áll oly közel a lob­banékony magyar szellemhez, mint például a Szilágyié. A nagy Dezső okoskodása fölizgatja, lángra lobbantja a szunnyadó jó és rosszindula­tokat, mert magyaros temperamentum nyilatko­zik benne. Ellenben Apponyi iskolázott számítása ki­tér ezen elvégre is felületesebb hatás elől s a diadalt kevésbbé a kedély, mint inkább az ész mélységeiből hordja föl. De ha logikája ingado­zik is itt-ott, a komoly és mélyreható okosko­dás nyomása alatt nehezebb fölfedezni benne a hibát. Szilágyi ha vág, „puha helyeket“ hagy ma­gán s könnyen odasuhintanak. Apponyi ha tá­mad is, mindenekelőtt a maga födözéséről gon­doskodik. Hogy a hevesebb magyar szónoklati mód­szer s az ő reális, mondhatni angolos mód­szere-e a tökéletesebb, az csak akkor fog kitetszeni, ha kitudódik, hogy melyik lesz ha­marabb közülök miniszterelnök­­ ő-e, vagy pedig Szilágyi Dezső ? Meglehet azonban, hogy ez nem fog kitudódni. Apponyi külső megjelenésre érdekes, bár nem impozáns; nyugalmával azonban kipótolja ami hiányzik benne. Magas, mondhatni hórihorgas növése köz­mondásos , azonban szerencsére a szónoki te­hetség nem a lábaktól függ. Feje határozottan szemita jellegű. De meg kell jegyezni, hogy a Quintus PESTI HÍRLAP 1885. február 14. FŐVÁROSI ÜGYEK — Budapest főváros közegészségi állapota a m. évi dec. hóban, viszonyítva a múlt havihoz, kedvezőtlenebb volt, a mennyiben úgy a betegese­­dés, valamint a halálozás némileg emelkedett. A heveny fertőző károk általában kedvezőtlen arányt nem mutatnak, tetemesen csökkent a hagymáz, emelkedett a kanyaró, de oly enyhe lefolyással, hogy egyetlen kanyaró haláleset sem fordult elő. Élve született e hóban 1213, meghalt katonák nélkül 987 s így a születési esetek 226-al múlták felül a halálozásiakat, — 0—1 évig bezárólag el­halt 276, azaz az összes elhaltak 28.961/0-a és pedig az I. kerületben 26, II. kér. 9, III. kér. 20, IV. kér. 4, V. kér. 23, VI. kér. 42,XVII. kér. 42, VIli. kér. 60, IX. kér. 30, X. kér. 10, kórházban 10. December hóban a főváros összes nyilvános- és magán kórházaiban gyógy­kezeltetett 6398 fekvő, 3066 járó beteg, a kerületekben a kér.­orvosok által 3077 részint fekvő, nagyobbrészt járó beteg, összesen 12.541, azaz 1395-el több, mint múlt. hóban.­­ Ezek közül az orsz. tébolydában 614, az orsz. elmetébolydában 214, az irgalmasoknál 205 elmebeteg ápoltatott, dr. Schwartzer ideg­gyógyintézetében 100. Ebmarás 15 esetben történt, köztük 10 marás egy veszett kóbor eb által. A kötelező­­leg fennálló bejelentések szerint a heveny ragályos betegségek a következő arányban fordultak elő: vörheny 44, (m. h. 42), kanyaró 80, (m. hó 42), himlő 17, (m. h. 12), roncsoló torokláb 39, (m. h. 36), hagymáz 29, (küt. 1), (m. hó 139, küt. 2, croup 8, (m. h. 12), hökhurut 29, (m. h. 69).­­ Előfordult továbbá a kér­­orvosok jelentései sze­rint: gyomor-bélhurut 436, tüdővész 113, váltóláz­ 118, bujakór 108. Különös figyelemre méltó halál­okok a következő arányban fordultak elő: meghalt hagymáz következtében 12, (m. h. 31), himlő 3, (m. h. 1), vörheny 3, (m. h. 5), kanyaró 4, (m. h. 2), roncsoló torokláb 18, (m. h. 12), croup 5, (m. h. 8), hökhurut 6 (m. h. 3), vérhas 2, (m. h. 2), tüdővész 188, (m. hó 142), tüdőláb 132, (m. hó 87), bélhurut 56, (m. h. 55), veleszületett gyen­geség 58, görcsök 55, gyermekaszály 26, aggkór 48, gutaütés 24, elmebajok 28, véletlen esemény általi halál 19, erőszakos halál 1, gyermekágyi láz 4, bélkantrax 1, lóvasút általi elgázolás 1. — Az omnibusz-ügy. A közrendészeti bizottság által megadott egy évi közlekedtetési en­gedéllyel az omnibusz tulajdonosok helyzetén ez­­időszerint javítva van, de az év lefordultával ismét előáll a válság. Ennek megakadályozása végett szük­ségesnek tartották az omnibuszosok a további teen­dőknek megbeszélését. Tegnap este össze is gyűltek a Veith kávéházban s Mátyás Gábor elnöklete alatt értekezletet tartottak. Elnök hangsúlyozza a jövő biztosítására szükséges lépéseket s ajánlja egy kül­döttség megválasztását, mely a főv. közgyűls után a kereskedelmi miniszterhez küldendő, hogy ez ügy­ben pártfogását kikérjék. Az indítványt elfogad-

Next