Pesti Hírlap, 1885. február (7. évfolyam, 32-55. szám)

1885-02-14 / 44. szám

Budapest, 1385. _ __ _______ __ VH. évf. 44. (2202) szám._________ Szombat, február 14 Előfizetési árak: Szerkesztési iroda: Egész évre u frt — kr. |g |ig Balajwtea, Malor-utca 7. sz. i. emzlit, Félévre ... 7 . — _ __ ___ M Ép __ __ hová a lap szellemi részei Negyedévre . . 3­­­50­0 pj 111 gPSB ISSSpi H H ||Pm­ |i| JfgL g|P§zk illető minden közlemény Egyes szám­vitelvben 4 kr. gSl S fl Fi 1 SBC I iSfl wM Bérmentetlen levelek csak Vidéken 5 kr. lÉ gllÉ 1§ Pl M ü i 1§RE fl IÜ ismert kezektől fogadtatnak el. Bal BSL HO fai IM PR f$9 In ül Mi Sa H Kéziratok vissza nem adatnak. Százalék nem adatik. km BEkN­ vskibF ffil tra fcin Ka si 1538881 IfSggM B -------­TM TM TM TM TM TM m TM TM “ Hirdetések TKiadóhi­vatal: a kiadóhivatalban vétetnek fel. Bnaat'S... taaur-tita /• Si„ loustinl, T~\ 1 T'T'TT/’ A T TVT A TVTT A TV Francziaország részére pedig havi az előfizetések és a lap r ( ) I I­I 1 K­A­I IN A PI ! A I egyedül: RUDOLF MOSSE-nél szétküldésére vonatkozó felszó- 1 W J-iJ. J. i-AVxXX AAJX1.1. • (.,T£7fT . ) Parisban, 40, Rue Notredame tanulások intézendők. ^ des Victoires, Apponyi napja. Azt, a mit sok száz ember testi szemeivel látott, a mit közvetlenül tapasztalt, megélt, s élő tanú lehet rá, — eltagadni s a valósággal épen ellenkező színben tüntetni föl azok előtt, a kik nem lévén jelen, nem is tudhatják, hogyan és mint történt: lehet politikai célból megmagya­rázható fogás, — noha igazolhatónak mi igy se tarthatjuk; de, hogy ilyen fogáshoz más, mint desperátus pillanatokban folyamodni senki nem szokott, ez egyszer bizonyos. És ha mi a sajtó egynémely közegében ma azt olvassuk, hogy amíg egy fiatal szónok, a­ki ma szólalt föl először a képviselőházban, a politikai érettség minő magas fokáról tanús­kodó hatalmas beszédet tartott, addig a mind­járt közvetlen utána szóló gróf Apponyi Albert beszéde nem volt egyéb, mint rabulista érvek, politikai szarvas okoskodások halmaza, egy korteshatásra számított, de minden komoly tar­talmat és nyomatékot nélkülöző felszólalás : hát mi a tényeknek ily egészen hamis színben fel­tüntetését igazán nem vagyunk képesek ma­gunknak másként megmagyarázni, mint ama des­­perációval, mely a kormány egy némely túlbuzgó tollas hívét az Apponyi mai támadására elfog­hatta. Bizony szomorú volna, ha maga a kor­mány is csak annyit bíznék önmagában, mint ezek a túlbuzgó hívei. Ilyenkor tűnik föl aztán a pártok kötelé­keitől nem feszélyezett sajtóközeg szüksége, mely csupán az igazság hű regisztrálásához szabva magát, a valóságnak megfelelően tájékoztatja közönségét, s nem érzi magát hivatva, hogy azt, ami tény, valamely párt érdekében kisebbítse, vagy egy másik párt érdekében túlozza. A tény az, hogy gróf Apponyi Albert fé­nyes tehetségének sok diadala volt már parla­menti pályáján, a melyekre büszkén gondolhat vissza, de egy se volt még olyan, melynek si­kere a maihoz volna hasonlítható. Ily melegen, ennyi hatással, ily meggyőző­­leg még nem beszélt soha. Elementáris erővel jön úrrá a hallgatóságon s beszéde vége felé, amidőn a 40-es évek szónokaira emlékeztető s par­lamentünkben ma már oly ritka tiszta páthosz ma­gaslatára emelkedett, oly hangulat vett erőt a házon, még a kormánypárti padokat sem véve ki, mely­nek hatása alatt aligha lett volna tanácsos a főrendiház reformjáról szóló javaslatot szavazás alá bocsátani. Fényes szónoki sikert jegyezhetünk föl a mai napról, sikert, a­melyhez hasonlót évek sora óta nem tud fölmutatni a magyar parlament. Ez a tény, s e tényt irányzatos sajtóbeli közlemé­nyekkel elvitatni, vagy még nem tetté tenni legkevésbé sem lehet. Várjon azután az előidézett hatás túl ment-e a tisztán r­etorikai siker határán , azt a közelebbi napok fogják megmutatni, különö­sen ha majd a kormány javaslata a főrendiház elé kerül. Hozzá vetni mi nem akarunk s és oly kevéssé osztozunk sajtóbeli azon kollegáink fölfogásában, kik Apponyi gróf mai beszédét olyannak tüntetik föl, mint a mely a javaslat sorsát végleg és változhatatlanul már is eldöntötte. Apponyi gróf mai igazán nagyszabásúnak­­ mondható beszédének nem egy oly része van,­­ melyhez még sok szó fér s e szavak nem is­­ fognak elmaradni. Sok ma tetszetős és meggyő­­­­zőnek látszó argumentuma a beszédnek foghat még meginogni a vita folyama alatt, mert a kor­mánypártnak lehetetlen be nem látnia, hogy e beszéd sokkal hatalmasabb, semhogy azt egész terjedelmében cáfolatlanul hagyhatná. Éles kritikai elmék, melyeknek a kor­mány pártja nincs híjával, meg fogják találni a beszédnek leginkább sebezhető oldalait s nincs benne kétség, hogy a fölhozott érvek egy részé­nek sorsa nem lesz egyéb, mint a lerombolta­­tás, vagy legalább a megingatás. De az is bi­zonyos, hogy vannak a beszédben elvek és ér­vek, a­melyeket semmivé tenni a kormánypárt szónokainak bármi erős dialektikája sem lesz elég foganatos. Hogy a felsőház az országos törvényal­kotásnak reá háramló feladatát helyesen és üd­vösen teljesíthesse, esetleg a képviselőházzal szemben annyira fontos vétójogot is a haza ja­vára gyakorolhassa, azt Apponyi a felsőház összeállításában biztosított három feltételtől teszi függővé, hogy elegendő politikai súlya legyen, hogy az egyetemes nemzeti fölfogás kifejezése, mintegy a nemzet élő lelkiismerete legyen és végre, hogy minden irányban teljesen független legyen. A mai főrendiház nem az universális nemzeti fölfogás kifejezése s a benne képviselt főúri rend a felsőháztól várt feladatok teljesíté­sére egymagában nem elég erős. Uj elemet, mintegy második oszlopot kell belevinni, a felső­­házra nehezedő teher viselésére. A kormány által kinevezett tagok nem új elem, csak új embe­rek. Egyéni súlyukon kívül nem képviselnek ott egyebet s nem lévén tényezői a nemzeti fejlő­dés mozgó erejének, súlyt sem kölcsönöz­nek az intézménynek. A mai főrendiház a föntebb érintett három föltétel közül a függetlenséggel birt még leginkább, bár A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. A­z előttem szólók. (Parlamenti szónokainkról.) Apponyi Albert gróf. Ahol ő beszél ott nem terem rá , azaz hogy babér, senki fia számára. A mai nagy ováció után végképen eldőlt a szónoki hegemónia kockája. Most már bizonyos, hogy Apponyi Albert a t. ház legnagyobb szó­noka , kivéve Szilágyi Dezsőt. De őt is csak egy ember tartja még nagyobbnak Apponyinál s ezt az egy embert tiltja megnevezni — Szilágyi Dezső szerénysége. Akkora sikert, mint ez a mai volt, nem látott a ház, meglehet Deák Ferenc óta s a metsző politikai gúny dacára, melylyel a minisz­terelnök a szónoklat egyetemes hatását gyöngí­tette, volt valami megkapó abban a jelenetben, mikor az ősz kormányférfia, a legelső debatter, emelkedett hangon s nem minden ünnepélyesség nélkül tette le a nálánál sokkal fiatalabb szó­nok lábaihoz az elismerés koszorúját. A csatatéren megölt vitéz ellenség holt­testét a győztes hadvezér nem egyszer befödi a saját köpenyével és díszes temetést rendel neki. De az csak a szónoki harcban esik meg, hogy az élvemaradt s az egyszer diadalmas el­lenfél is megkapja ezt a legmagasabb kitünte­tést, mely elvégre is többet ér minden arisz­tokratikus cafrangnál. De kitetszik ebből az is, hogy a szónoki tehetség egészen külön hatalom s legalább is egyenrangú minden másféle társadalmi hata­lommal. Ennélfogva Apponyi Albert úr. immár nemcsak „jelentékeny államférfim tehetség“, hanem egyszersmind hatalmas ember is. És tanulságos lesz mindenkire nézve, ha betekint az ő hatalmi eszközeinek tárházába. A nagy Cicero sikerei jó részét annak köszönhette, hogy kiváló barátjai és barátnői voltak, akik az ő nagyságát bámulták vala s az általa kisugárzott kellemes fényben sütké­reztek."A szó nagymestere bátorságot és szelle­met merített ezen kiváló lények ragaszkodásá­ból, sőt finomabb gondolatait velük előre is megbeszélte. Módjában volt megmérni a ha­tást, melyet tervezett szavai az értelemre néz­ve kiválóbb emberek körében előidézhetnek. Apponyinak is megvannak Atticusai, Cae­­liusai, sőt megvannak finom érzékű női bá­­mulói is.") Mi sem alkalmasabb a szónoki érzék ki­­képezésére, mint műveit szellemű hölgyekkel való érintkezés. Elvégre is tudni való, hogy a szónoki művészet bőséges kincsei a teremtés­kor a gyorsitéletű női temperamentumban de­ponáltattak. Az asszonyi nyelv egy-egy finom fordulatában gyakran több a rhetorikai erő, mint a férfias érv vaskos súlyosságában. Avatott emberek csak a karzatra néznek. Úgy, amint mi idekünn a felhőkből, ők a kar­zatok pereméről jövendölik : — Apponyi gróf ma beszélni fog ! A karzat biztosabban megmondja azt, mint a terem ajtajánál felszögezett papírdarab, me­lyen a föliratkozók és a letörülközők nevei van­nak kiállítva. Egy kicsiny, előkelő s nem minden szel­lem nélkül való arisztokrata csoport az Appo­­nyié. Ez mindig ott van, valahányszor a gróf beszél. Sőt beavatott politikusok azt is tudni .............................. vélik, hogy ez a gyöngéd csoport az országos kérdésekben valamivel több is mint puszta hall­gató. Beszél, sőt cselekszik is; ez a vélemény. Annyi bizonyos, hogy a grófot beszéd köz­ben is láthatatlan szálak fűzik a karzat közép­­rekesztéséhez s ha egy-egy erőfeszítését heves tetszés-zaj követi, beszédes szemei rögtön föl­villannak a magas régiókba. Ott azt azonnal megértik s visszavillan rá a felelet. Megnyílik rá a szónok ajkán nyomban egy újabb gondo­latkör, melynek gyűrűi szabályos hullámzásban tágulnak ki, mígnem ezek is elérik a siker part­jait s még hevesebb viszhangot ébresztenek. Akárha mindig nagyobb köveket dobálná­nak le onnan fölülről abba a nagy vízmeden­cébe, a melynek a neve t.­ház. Apponyi gróf szónoki gondolatai csodálat­­raméltólag rendezettek. Mint a kiváló szónokok általában, úgy ő sem fordul az aprólékossá­gokhoz. Logikájának széles méretei vannak, mint a nagy halak fogdosására szánt hálónak s az értelem ragyogását sem váltja föl szívesen ke­délyes csillogásra. Rendesen 10 perc kell hozzá, mig beszé­dének egy-egy logikai tagját ki birja építeni. Hanem ebben nagy óvatossággal jár el. Fölös­leges szólamai nincsenek s nyelve mindig meg­tartja az emelkedő szónoki építmény közös sty­­lusát. Egészben véve 4—5 gondolatkörből kikerül az egész épület s minden kör befejezésével emel­kedik a hatás. Ami arra mutat, hogy művei megalkotásánál nagy gonddal jár el s pontosan kiméri az egyes alkatrészeket. Feneion püspök a szónoktól igazságot, rendet, erőteljességet és hevületet kíván. A­ki ezt a négy kelléket eléri, az a legtökéletesebb. Lapunk mai száma 14 oldalt tartalmaz.

Next