Pesti Hírlap, 1885. szeptember (7. évfolyam, 239-268. szám)

1885-09-01 / 239. szám

­ Az ember azt hinné, hogy a nemzetközi választott bíróság elve ellen az Alabama és más kérdések után Spanyolországnak sem lehet kifogása. De a Manzanares partjain kevés hel­lám mutatkozik a vitás kérdésnek ilyen tárgya­lására. A spanyol vérmérséklet és hagyományos büszkeség nem akarja függővé tenni a kérdés tisztázását egy semleges hatalmasság ítéletének esélyeitől. Spanyolország e század eleje óta a meglepetések hazája. Senki jót nem állhat érte, várjon megérné-e a holnapot az a kormány, mely elfogadná a német jegyzékben javasolt megol­dási módozatot. Egy forradalom vagy katonai pronuncia­­mento romboló forgó vihara hitvány kártya­vár gyanánt söpörhetné el huszonnégy óra alatt. A kérdés, vájjon a Csendes-óceán ama távoli szigetcsoportján német vagy spanyol lo­bogók lengjenek-e , a vi­lgrészt meglehetősen közömbösen hagyja Sőt minden jel arra mutat, hogy Németország is könnyedén mondana le foglalási igényé­ről, ha Spanyolország joga a Karolinákra minden kétséget kizárólag kiderül­ne. De mostanig ez a jog egyátalán nincs bebizonyítva. — Spanyolország tényleg sohasem bírta e szigeteket, sőt „elvileg“ is oly kevéssé tartotta ott magát annak, hogy egyetlen számbavehető spanyol közjogi, földrajzi és sta­tisztikai forrásmű sem sorolja föl ezen exotikus szigeteket az anyaország gyarmatai között. Csak attól a pillanattól kezdve, hogy Németország meg akarja vetni lábát a Karolinákon, jutott eszébe a spanyoloknak, hogy e szigetek a „leg­keresztényibb király“ monarchiájához tartoznak. Mintha e kérdés fölmerülése eszébe jut­tatta volna a spanyoloknak egész hajdani dicső­ségüket és nagyságukat, mikor egy hatalmas uralkodójuk joggal mondhatta még, hogy biro­dalmában soha sem száll alá a nap. Mintha e haragos tüntetésekből és tiltakozásokból még most is azon nemzet harciassága és büszkesége irna ki, mely egykoron uralta az egész távol nyugatot, mely a kard nyomában a keresztit vitte az aztékek és indiánok aranytermő földére. De „fait Ilion !“ A törököt kivéve, nincs más hatalom Európában, mely oly rohamosan hanyatlott volna alá szédítő fokáról a tekintély­nek és erőnek, mint Spanyolország. Mig alig két századdal ezelőtt ura volt még az amerikai kontinens nagy részének s vele megszámlálhat­­lan szigetnek az Atlanti­­s a Csendes óceáno­kon, addig most jóformán egyedül a Philippini szigetek képezik tengerentúli gyarmatait. Mert a spanyolok csak a szerzéshez értettek, de nem a megtartáshoz is. A gyarmatokban valóságos rablógazdálkodást űztek s a kultúra áldásai he­lyett az inquizíció borzalmaival ismertették meg a benszülötteket. Nem csoda, hogy a hidalgok uralma a gyűlölet sárkány fogait hintette el egész Dél- és Közép-Amerikában Spanyolország ellen. Mégis a régi dicsőségre való emlékezés látszik beviteni most a spanyol népet, midőn oly egyértelműn készül sorompóba lépni a Ka­rolina szigetekre való képzelt joga mellett. De van még egy más oka is lázas fölgerjedésének: a latin fajok ösztönszerű ellenszenve a germán faj ellen. A hír, hogy a spanyolok hamarjában ki­tűzték a Karolinákra lobogójukat, kellemetlenül fog hatni Berlinben Bismarck hercegnek esze ágában sincs ugyan keresni a háborút Spa­nyolországgal, de végre is Németországnak — még legbékésebb szándékai mellett is — bizo­nyos méltóság megőrzésével kell eljárni, ha kö­vetni akarja a közmondást, hogy az okosabb enged. Az engedékenység e politikáját azonban aligha­nem befolyásolja a spanyol parancsnok által a Karolinákon teremtett „fait accomplix“ . Másrészről a spanyol kormánynak is ne­héz helyzete van. Pressziója alatt áll a közvé­leménynek, mely elemi erővel utalja egy a nem­zet vérmességének megfelelő politika követé­sére. Lehet, hogy a kormány szilárdul elutasítja magától az utcai politikusok programmját, de még valószínűbb, hogy ez az erély életébe fog kerülni. A külháborútól megmenekülhet Spanyol­­ország. A belső rázkódtatások nem fognak so­káig váratni magukra. A pánszlávizmus Gömörben A trencséni hazafias Svornost gömör-kishonti levelezője arról panaszkodik, hogy a gömör kishonti ev. esperes­ségben a „pánszláv“ elem folytonos növekedésben van. Az üresedésbe jött lelkészi és tanítói állomá­sok, dacára az egyetemes ev. konvent ismert szi­gorú határozatának, időről időre telivér „pans Isvis­tákkal“ töltetnek be. A levelező attól tart, h­y a gömör kishonti ev. eepereeségben a „pánszláv járt ma holnap a magyarságot teljesen elfojtja ” a cseh lap a szerbekről. A prágai Ná­rodni L'gty örömtől áradozó cikkben üdvözli a magyarországi tudzó szerb nemzetiségieknek a kon­gresszusi választások alkalmával kivívott győzelmét s azon reményének ad kifejezést, hogy ezen egy­házi választásoknál nyert váratlanul fényes ered­mény hatással leend a politikai színezetű választá­sokra is s egyszersmind buzdításul fog szolgálni a többi nem magyar s kislelküségben lespedő nem­zetiségeknek. Pozsonymegye alispánjává az elhunyt Schott alispán helyére a vármegye közgyűlése ma Klempa Bertalan főjegyzőt 183 szavazattal meg­választotta. Ellenjelöltje, Földes Gyula, 79 szavaza­tot kapott.­­ FŐVÁROSI ÜGYEK — A főváros pénzügyi s gazda­sági bizottsága ma d. e. Kada Mihály alpol­gármester elnöklete alatt ülést tartott. Az ülés első tárgya volt a balparti házakból kihordott szemét kotrási jogának három évre árverésen leendő bérbe adása A ma d. e. 10 óráig beadatott a következő 10 ajánlat: 1. Brucht Manó és társa 4700 frtot. 2. Weiner Károly 5126 frtot. 3. Fischer Ignác­­ 8000 frtot. 4. Heinbach Jakab 7100 frtot. 5.­­ Singer testvérek 4050 frtot . Heinbach Ignác 6500­­ frtot. 7. Deutsch Sonnenfeld 4975 frtot. 8. Engel­­ Mihály 4001 frtot. 9 Rózsavölgyi Jakab 3850 frtot.­­ 10. Gunther Lajos 7011 frtot. Minthogy a Fischer­­ Ignác féle ajánlat a pályázat feltételeinek minden­­­­ben megfelel s a legelőnyösebb, ez fog a pénzügyi­­ bizottság által a tanácsnak elfogadás végett ajánló­­­­lag előterjeszte­ni. A budapesti közúti vaspálya­­ társaság kérvénye telekbérlet iránt, a­mely szerint­­ a Vili. ker. köztemető után őrház építése céljából­­ kér egy telket, a mérnöki hivatal véleményének fi­gyelembe vételével ajánlóiig fog a tanács elé ter­­jesztelni. — A magánépítési bizottság ma­­ Rózsi Péter tanácsnok elnöklete alatt tartott ülé­­­­sén a következő építési engedélyek kiadását hozta­­ javaslatba u. m. Az északkeleti vasút nyugdíjinté­­z­zetének a II. ker. Apor- és főutca sarkán három­­­emeletes bérházra, továbbá földszintes házakra:­­ Makovszky Ferenc és Annának kis-szugló, angol és csömöri út sarkán, Jedinel Jánosnak angol utca 34. sz a., Thoma Károlynaknak VI. Bulyovszky utca­­ 1. sz., Dózsa Zsigmond VIII Lujza utca 38. sz.,­­ Hitty Istvánnak III. Szt Endrei út 1048. sz a., ■ Mayer Józsefnek I Istenhegy ; ezenkívül engedélyt nyert Szabó, Kaufmann, Grünweld, és több társa­­ szikvizgyárró, a VI. ker. Bajza- és Szondy-utca sarkán. Az Erzsébet-szegényház forróvíz fűtésének , tervei jóváhagyattak.­­ A fővárosnál ma adták ki a II. ker.­­ üstökös , Hunfalvy-, földoszlop- és ostrom-utcák csatornázád munkáit. Valamennyit Fliegauf Károly í nyerte el 191/, — 20°/, engedménynyel PESTI HÍRLAP EGYLETEK ÉS INTÉZETEK-i — Az orsz. ügyvédi értekezlet­­ által kiküldött bizottság aug. 30 án tartott ülésé­­i­ben megalakulván, magát 14 taggal feiegészitette. E szerint a bizottság elnöke Hódossy Imre (Buda­pest), alelnökök Kövy Tivadar (B.-Gyarmat) és Ritoók Zsigmond (Nagyvárad) Jegyzők Bernáth­­ Béla (Bpest), Malek Lajos (Arad), Molecz Dá­­­­niel (Pozsony) és Sztéhló Kornél (Budapest).­­ Pénztáros Novák Sándor (Budapest). Működő 1886. szeptember­i bizottsági tagok: Amman Arzén (Beszterce­bánya), Baintner Imre (Bpest), Burián János (Bu­dapest), Deh’Adami Rezső (Bpest), Streth János (Pécs), Farkas Antal (Szatmár), Fayer László (Bu­dapest), Friedmann Bernát (Bpest), Győry Elek (Bpest), Haviár Dániel (Szarvas), Juhász Mihály (Kassa), Kossatzky Arnold (Bpest), Kubinyi Aurél (Eperjes), Magyar János (Szeged), Mike Ká­roly (Komárom), Nyiri Lajos (Budapest), Siegmund Vilmos (Bpest), Siulyovszky Ignác (Nyit­­ra), Stiller Mór (Bpest), Telenzky István (Bpest), Tarnay János (Bpest), Unger Alajos (Bpest), Volf Vilmos (Bpest), Zombori László (Kecskemét). A bi­zottság a további kiegészítést a még nem képviselt ügyvédi kamaráktól beérkezendő ajánlatok figyelem­bevétele mellett eszközlendi A legközelebbi ülés szept. 21-én a jogáözgyűlés tartama alatt lesz. — A fővárosi erzsébetvárosi klub helyiségeit az István térről a Kerepesi út 30. számú lakházba tette át, ahol azok a tagok szá­mára már megnyittattak. Az ünnepélyes megnyitás folyó szeptember 24 én fog végbemenni, mely al­kalommal díszvacsora is rendeztetik. — A nemzeti tornaegyletben szeptember 5 én kezdődnek a beh­atások 1-én és 3 án tornaórák nem tartatnak. — Az országos nőiparegylet nő­­ipariskolájában a behatások 1. évi szeptember 1-én kezdődnek és 6 áig történnek az egyesület saját házában, Vili­kér. ősz utca 7. sz. a I. emeleten naponkint délelőtt 9—12 óráig. Az országos nő­­iparegyesület fiókipartanműhelyében (Buda, várkerti bazár) a behatások szintén f. évi szeptember 1-től 6 áig tartatnak naponkint délelőtt 9—12 óráig. mvm a kiállítási­*1. A lengyelek fogadtatása. A főváros kiállítási bizottságának vigalmi albizottsága ma Gerlóczy alpolgármester elnöklete alatt főkép a lengyelek fogadtatása tárgyában ülést tartott, melyen a lengyel­ egylet több képviselője is részt vet. Mint tudva van, a lembergi, krakói, tar­nówi stb. vendégek itt tartózkodásuk tula­jdonképeni programmját a lengyel­ egylet állította össze s azt az ülésen be is mutatta. A legnagyobb részt is­mert sorozatból fölemlítendő, hogy a Hatvan­nál találkozó krakói és lembergi csapat — számra nézve a hölgyekkel együtt mintegy háromszázan — gyorsvonattal a magyar államvasut központi pálya­házához szeptember 6 án (vasárnap) délután 3­­ 1/14 órakor érkezik Budapestre. A bizottság kimondta, hogy az érkezőket Budapest főváros nevében R­á­t­h Károly főpolgár­mester elsőül üdvözli, azután jön a lengyel egylet, a cseh egylet üdvözlete, egy leányka bokrétát nyirjt át, kis leányok virágokat szórnak. A lembergi rés krakói polgármesterek a főváros vendégei leszne­k, a többiek elszállásolása az egylet útján történik. A bizottság kimondta még, hogy szeptember 7 én délután 2 órakor a főváros­ban kettőt rendez a lengyelek tiszteletére, valószínüleg a zenecsarnokban. A főváros részéről Ráth Károly a királyra, Gerlóczy a­­vendégekre mond áldomást mindketten magyarul, a­mint a fogadtatásnál is magyar lesz az üdvözlet A lengyelek válaszai is történjenek anyanyelvükön, ez a bizottság óhaja. A lengyelek ugyanis a tett közlés szerint — ké­szek akár lengyel, akár francia válaszra, csak né­metre nem. Schnierer Gyula fölemlíti, hogy szept. 7 én este a kállitás területén a lengyelek s más, ter­ü­­letileg it időző vendégek tiszteletére nagy kivi­lágítás lesz, késő órákig két katonai zenekar játszik, a főváros részvéte a fogadtatással s ban­kettel be lesz fejezve. A vendégek azonban, ha vá­rosi ingereket megtekinteni akarnak, mindenütt a legnagyobb előzékenységre fognak találni. Gerló­zy a lembergi po­gármestert levélben értesítenti, hogy a főváros örvend a lengyelek látogatása Az az óhaj talált a bizottságban kifejezésre hogy a lengyel vendégek ne öltözzenek át nemzet öltönybe a jövetelkor, hanem jöjjenek útiöltözetbe. Mikor ezt a lengyel egylet képviselői teljes lehe­tetlennel nyilvánították, a bizottság elhatározta elő­re kimenteni magát, hogy a fogadtatásnál diszmó gyárban nem jelenhet meg, mert ily öltözködő csak a király jövetelekor van divatban. Ezután a bizottság tudomásul vette a c­s a s­z­­­a­k­i gazdasági egylet levelét, melyben tudatja hogy holnap szeptember 1­én reggel 8 órakor 30­ tagja érkezik a központ pályaudvarnál fővárosunkba ők, miután zenekarral jönnek, kérik, hogy a vas­úttól a Kerepesi úton át az Erzsébet tétig és más­n­a­p d­­e a sugárúton át a kiállításig zeneszóvá mehessenek. A levél a főkapitánysághoz tétetik át

Next