Pesti Hírlap, 1885. november (7. évfolyam, 300-328. szám)

1885-11-08 / 307. szám

Sudapest, 18SB.________________________ _11 évf. c37. (2465) szám ______________________Vasárnap, november 8. Előfizetési árak: Szerkesztési Iroda: Egész évre . w^frt — hr. »napesten,dór-UIC3^^ Kiadóhivatal: a kiadóhivatalban vétetnek fel. Budapest, andor-utca 7. Sí., falászial. TI AT TT­ TT/’ AT AT A TTTT A Francziaország részére pedig hová az előfizetések és a lap I ( ) I , I I KAI IN A P I I I A I egyedül: RUDOLF MOSSE-né szétküldésére vonatkozó felszó­l­alji 1 IIVAU 1^1 U-lAKi . Párisban, 40, Rue Notted*» tamlások intézendők.­­ .... I]es Victoires. A konferencia. A bolgár bonyodalom megoldása még most is épen oly kérdéses mint kezdetben volt A meglepetések sora folytatódik s a nagyhatalmak, melyek a berlini konferenciánál egyetértésük által képesek voltak a san-stephanói békének horderejét korlátolni, nézeteltérésük következtében a mostani sokkal kisebb kérdést nem képesek elintézni. Akkor Beaconsfield lord, Bismarck herceg és Andrássy gróf tökéletesen egyetértettek a Balkán félsziget viszonyainak rendezése iránt; Francia és Olaszország pedig minden kérdésben velük tartott, így jött létre Bulgáriának és a keleti Ruméliának egymástól való elkülönítése , a Balkán-félsziget azon új szervezete, mely mostanáig fennállt, Oroszországnak engednie kellett. A viszonyok most egészen másfélék. A há­rom császár szövetsége következtében Oroszor­szág igényli a vezérszerepet a konferenciánál s követeli, hogy a berlini határozatok a legszigo­rúbb módon állíttassanak helyre, sőt azok meg is büntetessenek, a­kik a két tartomány egye­sülését eszközölték. Angolország ellenben eltér most előbbi felfogásától s mióta meggyőződött arról, hogy a ruméliai forradalom nem az oroszok érdekében készült, sőt ezeknek boszankodását idézte elő, most határozottan a két tartomány egyesülését pártolja, és Sándor herceg elmozdí­tását nem akarja megengedni. Francia és Olasz­ország tartózkodó állásban maradnak, de in­kább az angol, mint az orosz nézethez hajla­nak. A nagyhatalmak közt nem létezik egyet­értés s ennek következtében a konferencia meg­nyitását napról napra elhalasztották. Elvégre a koherencia Konstantinápolyban összeülhe­tett, de már is jelentik, hogy nagy a nézetek eltérése. Bármennyire hatalmas legyen is a három császár­szövetség , bármennyire kicsinyelje a kontinentális közvélemény Angolország hatalmát, a jelen alkalom mégis bizonyítja, hogy Angolor­szág szava az európai koncertben még mindig oly hatalmas, hogy a három császárság szövet­ségének politikáját meghiúsítani képes. Midőn Szerbia először hangoztatta a Bal­kán félszigetbeli országok súly­egy­énét s ennek megzavarása esetében territoriális kárpótlást kívánt, Görögország pedig követte Szerbia pél­dáját, Bismarck herceg akkor kijelentette, hogy ő ismeri ugyan az európai nagyhatalmak súly­­egyenét s érdekkörét, de a balkánbeli tartomá­nyok súlyegyenét nem ismeri. Nézete szerint a nagyhatalmak egyetértése szabályozza ezen vi­szonyokat. Ámde ha ily egyetértés nem jö létre, mi történjék akkor? Az egyetértés eddig csakugyan nem jött létre. Az ellentét az angol és az orosz érde­kek közt itt is oly éles, mint Közép Ázsiában s a Balkán félszigeten oly állapot állt be, mely sem nem háború, sem nem béke; bizonytalan­ságban tartja a világot. S most, a tél kezde­tén, négy különböző sereget tart fegyver alatt, melyek egymással farkasszem­et néznek. A mozgósítás úgy Tör­kországnak, mint a szerbeknek, bolgároknak , görögöknek rop­pant pénzébe kerül, visszaveti őket kifejlődé­sükben s akadályoztatja gazdaságuk, iparuk, kereskedésük felvirágzását. Másrészről azonban tanítja őket, hogy a maguk lábán álljanak s másra ne számítsanak. Lacke ez még azon esetre is, ha a dolog nem kerül háborúra. Az ügyek eddigi lefolyásából mindenesetre azt tanulhatjuk, hogy a pánszlávizmus csak akkor félelmes, ha a szláv nemzetiségek felizga­tására használatik. A­mint a béke beáll, ellen­ségeskedés tör ki a különböző szláv fajok közt; a bulgárok és szerbek gyűlölik egymást, de mind a ketten gyűlölik az oroszt is, mindamel­lett, hogy ennek köszönhetik államiságukat. Az érdekek mindig erősebbek voltak, mint akár a fajrokonság, akár a háladatosság. __________ ________Pulszky Ferenc: Közoktatási miniszterváltozás Bécsben Conrad báró, osztr. közöset, miniszter felmen­tését , ma hozza a W. Z'g. A távozó minisztert az ural­kodó a Lipihrend nagykeresztjével tüntette ki s­­ élethosszig tartó ülést adott neki az urakházában. . Conrad báró 1880. február 17-én lépett be a­­ Taaffe-minisztériumba. Neki tulajdonítják azon nagy­­ vívmányokat, melyeket Ausztria közoktatási ügyei­ben tettek a csehek és a szlávok. Egyben az új minisztert kinevező császári kézirat is közzététetik. Az új osztrák közoktatási miniszter, dr. G­a­n­­­s­e­b von Frankenthurn Pál még aránylag fiatal ember. 1861-ben született­ egy államhivatalnoknak: fia,­­ korán a Tereziánumba lépett; 1878 ban fejes­e­­se a bécsi egyetemen jogi és politikai tanulmányait. Hivatali pályáját az alsó-ausztriai pénzügyi igazga­tóságnál kezdte; nemsokára a kultuszminisztérium­hoz nevezték ki, hol csakhamar fogalmazó, később pedig elnöki tikár lett. 1881-ben a Tersziánum igazgatója, azután pedig udvari tanácsos lett s f. évi junius 30 án kapta érdemei elismeréseü­l a Lipót-rend kis keresztjét. T r e f o r t magyar közök!, miniszterrel bizalmas személyes viszonyban áll s a magyar miniszter egyik kiváló tisztelője. Axohh'M arról is nevezetes, hogy a Tereziánumban a magy­ar ifjaknak a fölvételnél előnyösen járt kezükre. A h­orvát kintó A m. kir. állam számvevő­I Á »PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA, Páter Forintos Gábor. Irta : Borostyáni Nándor. A Pesti Hírlap eredeti tárcája. Nem volt híresebb és népszerűbb pap Mária Terézia uralkodásának kezdetén az egész ármádiában, mint tisztelendő Forintos Gábor, a Csáky-, majd Nádasdy-huszárok regement páterje. A krónikák nem szólanak arról, honnan és mikor került ehhez a huszárezredhez, mely­nek története 1688-tól kezdve mai napig a leg­ragyogóbb hőstettek szakadatlan sorát mutatja föl. Csak annyi bizonyos, hogy egy szép napon egy köpcös, tagbaszakadt, piros képű barát je­lent meg az ezredes társaságában a tábori mi­sének meghallgatására kirukkolt huszárok előtt, hogy a rögtönzött oltárnál elvégezze az isteni tiszteletet. Azontúl páter Forintos Gábor olyan elvá­­laszthatlan volt az ezredtől, mint a Dominus vobiscum a misétől. A vitézek eleinte görbe szemmel néztek a facipős, durva szőrkámzsájú franciskánusra. Mikor egy kissé nehéz lábú, de jámbor szürké­jén sereghajtónak ott lovagolt a tiszta karmazsin piros egyenruhájú ezred után, úgy nézett az ki, mintha valami katángkóró került volna egy szín­­pompában ragyogó bokréta virágai közé. — Még azt fogják hinni rólunk, hogy egy kolduló barátot szedtünk föl magunknak — mordultak föl a vén vasgyűrók. — S egyik­másik erősen fogadkozott, hogy a legszebb re­verendát, a­mit a hurkus-földön fog találni, oda fogja adni ajándékba a páternek. Ne néz­zen ki úgy, mintha mindég után volna eleséget kunyerálni a zárdája számára. Hanem ez a titkos zsörtölődés csak na­gyon rövid ideig tartott. Alig múlt el néhány hét, s már a legöregebb huszár is meg volt győ­ződve, hogy ezt az örökké jó kedvű barátot még az úr­isten is regement páternek terem­tette. Nemcsak az Urnák igéjét tudta hirdetni ékesszólón a tisztelendő atya, hanem a földi örö­möknek se volt ellensége, ha azok egy étellel és itallal dúsan megrakott asztal képében jelen­tek meg előtte. A­melyik tábortűz körül ő este lehevere­­dett, ott uralkodott a legnagyobb vigság. Az adomák csakúgy csurogtak a szájából, mint az üvegbe csepegtetett szintnéz. Nem is úgy vigasztalta ő a nehéz sebe­sülteket, mint az elődje, a­ki mindig a szen­tek és vértanúk kínszenvedéseiről papolt, ha­nem víg történeteivel igyekezett földeríteni a tá­bori kórházba került vitézek elborult kedélyét, s én azt hiszem, hogy Istennek nagyon tetsző dolgot cselekszik az, a­ki egy szenvedőt úgy meg tud nevettetni, hogy egy darab időre elfe­lejti minden baját. Ha ütközetre került a dolog, ő volt jeg­­­széknek imént kiosztott zárszámadási jelentése sze­rint Horvátország az 1882. és 1833. évben köt­et é­­­kező pénzügyi viszonyban állott a magyar biroda­­l­­ommal: 1. 1832 ben: Horvátország quotája : (55.6°/») szerint járult a közös budgethez 9 millió 378,028 írttal. Ellenben Horvátország tiszta jöve­­­­delme volt csak 4 538,140 írt. A Magyaror­­tozág által fedezett a meg nem­­térin­­­tendő hiány tehát: 4842,487 írt — 2 1883 has. Horvátország járult a közös budget- i kéz 4,511­,374 írttal. Ellenben a quota tényleg előbb talpon. Ilyenkor fejére húzta a szőr kám­zsáját, kezébe vette a keresztet s bátran kö­vette a rohamra induló századokat ? Még csak a fejét se kapkodta nagyon a süvöltő golyóbisok elől. Nem csoda, ha a hu­szárok úgy hozzá szoktak, hogy riadó fúvása­kor legelőbb is azt nézték, merre van a barát szürkéje. Az igaz, volt még egy nagyon fontos kö­rülmény, amiért jó volt közelében maradni a közkedveltségű páternek. Ez pediglen az volt, hogy a tisztelendő atya sohase volt híjával valami jóféle szíverő­­sítőnek. A­hol a huszár az ő pisztolyait szokta tartogatni, ott ő a szilvóriumos üvegeit rejte­gette. Bőrrel átfont jókora kulacsok voltak azok amikből jól esett egy-egy korty a lőporfü­sttől kiszáradt gégének. Volt is hírük az ezrednél, pedig akkor még senki sem sejtette, minő tör­ténelmi nevezetességre fognak szert tenni a tisztelendő atya pálinkás butykosai. Éppen ezt­ akarom pedig elmondani. 1843. május 9-én a Nádasdy huszárok Braunau mel­lett fényes fegyverzettet vittek végbe. Előhadát képezvén az osztrák hadseregnek, oly feltartóz­­hatlan rohammal vetették magukat az ellensé­ges Hohenzollern aragonyosokra, hogy nemcsak e lovascsapatot, hanem a mögötte állt gyalog­ságot is vad futásra kényszeritették. A hősök hőse ezúttal Pászthory kapitány volt, ki a futa­modó ellenséggel egyidejűleg nyomult be Brau­nau város kapuján, s hatalmába kertté azt. Lapinf­­asi szina 16 aidai tartassal*

Next