Pesti Hírlap, 1885. december (7. évfolyam, 330-359. szám)

1885-12-03 / 332. szám

Budipsst, «88. _____________________________VB. évi. 332. (2490) «za»._______________ CäSI3rt5k dasemto 3 Előfizetési árak: _ __ Szerkesztési iroda: Egész évre 14 frt - kr. §§ §§ Budapestiiii, nador-utca 7. szá I. elsiet. Félévre 7 » - » E|I mgm ^ mmmmm £ F- ® HBBk N flS ma hov,w« lap, SZ^T részét s r ••?:£: OPfh'yi ullli MB ■sär-**’ *n“fpS 19 nlKLAr Százalék nem adatik. ■ HH ■ ■ ■ nl H HS MPH 12 Hirdetések Kiadóhivatal: -----. a kiadóhivatalban vétetnek fel. Budapest, nádor­ utca 7. Sh, földszint, tn AT TT'TTT’ A T lkT A TVTT A T­ Francziaország részére pedig hová al előfizetések és a lap PO U T K A I N A P L A P egyedül: RUDOLF MOSSE-nél szétküldésére vonatkozó felszó- A A liVii.1 XIXZ.X XXIXA.X Párisban, 40, Rue Notredame tamulások intézendők. des Victoires. Spanyol viszonyok. A madridi nép lelkesedéssel üdvözli az özvegy királynét, mint kormányzónőt, de azért mégis mindenki érzi, hogy Spanyolország is­mét válság szélén áll, s hogy egy részről a karlisták, másrészről a köztársaságiak a békét fenyegetik. Canovas, Alfonso király konzervatív miniszterelnöke, ezt igen jól érezte, s királyá­nak halála után tüstént beadta minisztériumá­nak lemondását, mert tudta, hogy a nemzet nagy többsége szabadelvű, habár a parla­menti képviselők többsége mellette nyilatkozott mindig. Spanyolországban minden kormánynak van többsége, s bármily gyakoriak is a kor­mányválságok, azok sohasem bizalmatlansági szavazat következtében, hanem mindég parla­menten kívüli események folytán álltak be. Sagasta,­ki már többször volt miniszter­­elnök, s az egyesült szabadelvű pártnak ve­zére, vette át a kormányt, de Spanyolország­ban annyi a különböző párttöredék, hogy állandó erős kormányt alig lehet remélni, mert a pár­tok magukban is mindig meghasonlanak. A legszámosabb párt mindenesetre a sza­badelvű, csakhogy ennél hiányzik a pártfegyelem és az erős pártvezér. Sagasta maga, a fúzion­is­ták feje, természetesen nemcsak kötelessége, hanem meggyőződése szerint is ragaszkodik a fenálló 1876-ki alkotmányhoz, melynek megle­hetősen konservatív színezete van. Lopez Do­minguez tábornok ellenben az 1868 -ki szaba­dabb alkotmány helyreállítását kívánja. Martos a szabadelvű párt demokrata szárnyát képvi­seli, mely a köztársasággal is kacérkodik, Mo­ret a monarchist­a demokraták vezére. Mindezek egyesültek jelenleg s együttesen bent vannak a minisztériumban, sőt meglehet, hogy a fenyegető veszély konszolidálja egyesü­lésüket Lagasta vezérlete alatt, kinek ellenében ugyanezen miniszterei másfél év előtt független­­ségöket fenn akarták tartani, s ez­úttal lehetet­lenné tették a kormányt, így jutottak a konzer­­vatívok hatalomra. A konzervatív­ párt azonban szintén nem egészen egyöntetű, Canovas és Robledo Romero azokat képviselik, kiket minden alkotmány fe­szélyez s kik az abszolút királysággal rokon­szenveznek, de a királyi ház uralkodó ágának hívei. Pidal az ultramontánok vezérférfia, aki akár Don Carloszszal is meg tudna alkudni s akit a klerikálisok mindig pártolnak. De van a konzervativoknek oly árnyalata is, mely az 1876-ks alkotmányban elég garanciát talál a konzervatív eszmének alkotmányos kifejtésére ; ennek feje Toreno gróf és Silvéra Mánuel. A köztársasági párt elég erős, de az is különböző töredékekre szakad. Castelár a nagy szónok, a posszibilisták vezére, kik bármily le­hetséges köztársasághoz hozzáállanak. Ruiz Zo­­rilla, ki Amadeo király idejében miniszter volt, a demokrata haladó köztársaságiak képviselője, Pi y Margal a federalistáké, Salmeron a centra­listáké. Ezeket is nehéz egy kalap alá hozni, különösen most, midőn Castelár a tiszta lelkű, költői szellemű, népszerű pártvezér, bízik az új kormány jó­indulatában s nem akarja a békét megzavartatni. Ellenben Ruiz Zorilla, kinek eleme a konspiráció, nehezen szalasztja el a jelen alkalmas pillanatot, s már is elhagyta Londont, hogy Spanyolországba térjen vissza, s megkísértse a forradalmat a köztársaság ér­dekében. Sikere attól függ, várjon talál-e nagy­ravágyó főtisztre a seregben, a­ki ezredével ki meri bontani a vörös zászlót. Spanyolországban ötven év óta táborno­kok csinálták a forradalmakat. A seregnek egy része fellázadott s hol kormány-, hol alkotmány­változást követelt. Ez többnyire sikerült, de Alfonso királysága alatt, ki a sereg fegyelmére különös gondot fordított, ezen állapot nagyon megváltozott, a katonaság érezni kezdte, hogy van ura, s ragaszkodott személyéhez, a régi zavargó tábornagyok, kik a csatamezőn nyer­ték hiröket s befolyásukat, Espartero, Concha Narvaez,­­ Donnel, Prim és Serrano mind el­haltak, csak az egy Martinez Campos él meg, a ki Alfonzét kiáltotta ki királynak, s gyerme­kének is hive marad. A többi tábornokok nem bírnak nagy befolyással és tekintélylyel s ha­bár a köztársasági szellem megvan a sereg egy részében, a fegyelem megtörése mégis nem oly könnyű most, mint egy évtized előtt volt. Ami a karlistákat illeti, ezek csaknem nyíltan konspirálnak, de hatalmuk kizárólag a baszk tartományokban gyökerezik. Ha a hegy­lakók Biscaya, Guipuzcoa és Alava völgyeiben készek volnának a Bourbon-ház idős­ ágának érdekében úgy fellázadni, mint apáik s nagy­apáik tették, akkor a mostani Don Carlos kész élökre állani s megkezdeni a belháborut, de a kormány előre látta ezen veszedelmet s erős sereget pontosított össze a Pyrenék körül, mely képes volna a lázadást tüstént elnyomni. Nem is a karlista fölkelés, hanem egy köztársasági forradalom veszélyezteti leginkább a békét Spa­nyolországban, még­pedig a legközelebbi jövő­ben, mert ha a mostani kormánynak sikerül a békét és rendet csak egy pár hónapig is fentar­­tani s az egyenetlenséget a minisztérium kelte- A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. A Végh Ágnes esete. (a mai tárgyalás dióhéjban.) — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — „Ha emberismeretre akarsz szert tenni, ne menj a templomba, hanem a törvényszéki terembe!“ mondá egy híres francia jogász..... „Ott, ahol az emberek bűnei és gyöngeségei egész meztelenségükben tárulnak föl, megtanulhatod, hogyan kell a bűnt kerülni s a gyöngeségeket magadon és másokon gyógyítani.“ Soha igazabb mondás! A mai tárgyalás, melynek vádlottja egy nő a társadalom alsóbb, de nem legalsóbb osztályából, kaleidoszkópként mutatott be egész sorozatot azon alakokból, melyekre különben mi „felsőbbrendű“, azaz szerencsésebb helyzetben levő lények bizonyos lenézéssel szoktunk tekinteni. A mosónő, a hely nélküli s napról napra tengődő cseléd, a donjuanoskodó katona, a házmestereié, szóval azon alakok, melyek nem mindig a nyomort képviselik, de örökké a mesgyén állnak, mely azt nem is a jóléttől, hanem csak a megélhetés lehetőségétől elválasztja. Olyan társaság, mely­nek elszigetelt életéről a többi társadalom csak bűnéi után szokott bővebb tudomást venni. . . „Végh Ágnes esetéről“ kétféle forrásból menthetünk tudomást. Az első, az államügyé­­szé, egészen pesszimisztikus felfogásnak hódol; a másik, a védőé, kissé nagyon opti­misztikus. .­elyik a romlottság netovábbját látja a gyil­kosnőben, a másik minden érvet fölhasznál védelmére. Jogi szempontból így kell annak lennie, arra való a bíróság, hogy e két elágazó ösvény között megtalálja az igazság útját. De még ha az államügyész sötét né­zetének hódolnánk is a jelen esetben, nem ta­gadhatjuk meg részvétünket a vádlottól. Igen, ő gyilkos, de nő. Igen, ő bűnös, de mi vitte a bűnre? A nyomor. Nincs itt semmi titkolni való. Végh Ágnes hely nélkül volt, lakásba csak úgy akarták fogadni, ha előre fizeti le a négy forint lakbért. Pénze nem volt, az egész tanusereg nagy csodálkozással emlegeti azt a mesés öt forintot, melyet egyet­len egyszer birtokában láttak. Csakugyan látták ? Erre nézve nem voltak biztos adatok beszerez­hetők. Lehet, hogy látták, de az is lehet, hogy az egész csupa káprázat s az öt forint nem egyéb fikciónál. Egészítsük ki az államügy­ész nézetét a vádlott vallomásával. Van ebben egy nagyon sötét pont, a­melyre jobb, ha nem is próbál­nak teljes fényt deríteni Az a viszony, melyben ő állítólag nagybátyjához, Bognár nyugalmazott plébánoshoz állott. Mi nem hiszünk ebben a viszonyban, mert csak a puszta lehetősége is olyan undorító volna, hogy kételyt támaszthatna az emberi természet emberi voltában. Az agg­kor, a tisztes hivatás, a rokon nem vetemedhe­­tik ilyesmire. De viszont nem vagyunk hajlan­dók teljességgel elhinni, hogy előre föltett go­nosz szándék vezette Végh Ágnest a rablással egybekötött gyilkosságra. Ott volt a hely­színen, eljött alamizsnáért könyörögni, nem kapta meg, szidalmazták, bántalmazták s ő arra a gondolatra, hogy mégis csak közeli rokona házában van, ahonnan egy idegen nő akarta kilökni, viszonozta a szidalmakat, vi­szonozta a tettlegességeket, mikor ezekre ke­rült a sor, s mint erősebb leteperte, megölte ellenfelét. Ha így adta volna elő Végh Ágnes a sa­ját esetét, akkor bizonyára nagyobb hitelre ta­lál a bíróságnál. Mert a cselekvés ilyen nem­ jobban felel meg az ő egyéniségének, mint az a „tévútra vezetett bárány“ szerep, melyben magának tetszeleg. Ingerlékeny, lobbanó termé­szet, de a jószívűség sem hiányzik belőle egé­szen. Férjét elhagyta, mivel ez rosszul bánt gyámszüleivel. Az államügyész gúnymosolylyal fogadta ugyan ez indokolást, de mi hajlandók va­gyunk e pontban vádl­ol­nőnek hitelt adni. Néha egyetlen kifejezés bizonyít. Végh Ágnes sze­rint gyámapja azt mondta volna, mikor veje bántalmazta: „A feleségeddel nem marad a kezed egy tálba’ többé !“ E szavak olyan jel­lemzők, hogy csak a helyzetből folyhattak, eze­ket nem gondolhatta úgy ki hamarjában a vádlottnő. Aztán csaknem valamennyi tanú bizo­nyítja, hogy a vádlott jószívű. Nehezen esett nekik ellene vallani; azok közül, akik ismerték, egy sem tartotta volna képesnek ilyen tettre. Pedig a szándékban, az előre megfontolt s hosszú időn át érlelődő szándékban szokott valami lenni, a­mi közelebbi és gyakori érintkezés­nél sejteti azt. Mikor Végh Ágnes egyszer ki találta ejteni, hogy nem volna kár nagybátyját meg­fojtani, mivel olyan fukar, ő maga is mosoly­gott s a többiek is tréfának vették. Hiszen az ilyen erősebb tréfát ők már megszokták. Mikor Agnes utolsó kedvese, Keszeg R­afael a terembe lépett, a vádlottnő erősen é 1 . Lapunk mai száma 14 oldalt tartalmaz.

Next