Pesti Hírlap, 1885. december (7. évfolyam, 330-359. szám)
1885-12-03 / 332. szám
Budipsst, «88. _____________________________VB. évi. 332. (2490) «za»._______________ CäSI3rt5k dasemto 3 Előfizetési árak: _ __ Szerkesztési iroda: Egész évre 14 frt - kr. §§ §§ Budapestiiii, nador-utca 7. szá I. elsiet. Félévre 7 » - » E|I mgm ^ mmmmm £ F- ® HBBk N flS ma hov,w« lap, SZ^T részét s r ••?:£: OPfh'yi ullli MB ■sär-**’ *n“fpS 19 nlKLAr Százalék nem adatik. ■ HH ■ ■ ■ nl H HS MPH 12 Hirdetések Kiadóhivatal: -----. a kiadóhivatalban vétetnek fel. Budapest, nádor utca 7. Sh, földszint, tn AT TT'TTT’ A T lkT A TVTT A T Francziaország részére pedig hová al előfizetések és a lap PO U T K A I N A P L A P egyedül: RUDOLF MOSSE-nél szétküldésére vonatkozó felszó- A A liVii.1 XIXZ.X XXIXA.X Párisban, 40, Rue Notredame tamulások intézendők. des Victoires. Spanyol viszonyok. A madridi nép lelkesedéssel üdvözli az özvegy királynét, mint kormányzónőt, de azért mégis mindenki érzi, hogy Spanyolország ismét válság szélén áll, s hogy egy részről a karlisták, másrészről a köztársaságiak a békét fenyegetik. Canovas, Alfonso király konzervatív miniszterelnöke, ezt igen jól érezte, s királyának halála után tüstént beadta minisztériumának lemondását, mert tudta, hogy a nemzet nagy többsége szabadelvű, habár a parlamenti képviselők többsége mellette nyilatkozott mindig. Spanyolországban minden kormánynak van többsége, s bármily gyakoriak is a kormányválságok, azok sohasem bizalmatlansági szavazat következtében, hanem mindég parlamenten kívüli események folytán álltak be. Sagasta,ki már többször volt miniszterelnök, s az egyesült szabadelvű pártnak vezére, vette át a kormányt, de Spanyolországban annyi a különböző párttöredék, hogy állandó erős kormányt alig lehet remélni, mert a pártok magukban is mindig meghasonlanak. A legszámosabb párt mindenesetre a szabadelvű, csakhogy ennél hiányzik a pártfegyelem és az erős pártvezér. Sagasta maga, a fúzionisták feje, természetesen nemcsak kötelessége, hanem meggyőződése szerint is ragaszkodik a fenálló 1876-ki alkotmányhoz, melynek meglehetősen konservatív színezete van. Lopez Dominguez tábornok ellenben az 1868 -ki szabadabb alkotmány helyreállítását kívánja. Martos a szabadelvű párt demokrata szárnyát képviseli, mely a köztársasággal is kacérkodik, Moret a monarchista demokraták vezére. Mindezek egyesültek jelenleg s együttesen bent vannak a minisztériumban, sőt meglehet, hogy a fenyegető veszély konszolidálja egyesülésüket Lagasta vezérlete alatt, kinek ellenében ugyanezen miniszterei másfél év előtt függetlenségöket fenn akarták tartani, s ezúttal lehetetlenné tették a kormányt, így jutottak a konzervatívok hatalomra. A konzervatív párt azonban szintén nem egészen egyöntetű, Canovas és Robledo Romero azokat képviselik, kiket minden alkotmány feszélyez s kik az abszolút királysággal rokonszenveznek, de a királyi ház uralkodó ágának hívei. Pidal az ultramontánok vezérférfia, aki akár Don Carloszszal is meg tudna alkudni s akit a klerikálisok mindig pártolnak. De van a konzervativoknek oly árnyalata is, mely az 1876-ks alkotmányban elég garanciát talál a konzervatív eszmének alkotmányos kifejtésére ; ennek feje Toreno gróf és Silvéra Mánuel. A köztársasági párt elég erős, de az is különböző töredékekre szakad. Castelár a nagy szónok, a posszibilisták vezére, kik bármily lehetséges köztársasághoz hozzáállanak. Ruiz Zorilla, ki Amadeo király idejében miniszter volt, a demokrata haladó köztársaságiak képviselője, Pi y Margal a federalistáké, Salmeron a centralistáké. Ezeket is nehéz egy kalap alá hozni, különösen most, midőn Castelár a tiszta lelkű, költői szellemű, népszerű pártvezér, bízik az új kormány jóindulatában s nem akarja a békét megzavartatni. Ellenben Ruiz Zorilla, kinek eleme a konspiráció, nehezen szalasztja el a jelen alkalmas pillanatot, s már is elhagyta Londont, hogy Spanyolországba térjen vissza, s megkísértse a forradalmat a köztársaság érdekében. Sikere attól függ, várjon talál-e nagyravágyó főtisztre a seregben, aki ezredével ki meri bontani a vörös zászlót. Spanyolországban ötven év óta tábornokok csinálták a forradalmakat. A seregnek egy része fellázadott s hol kormány-, hol alkotmányváltozást követelt. Ez többnyire sikerült, de Alfonso királysága alatt, ki a sereg fegyelmére különös gondot fordított, ezen állapot nagyon megváltozott, a katonaság érezni kezdte, hogy van ura, s ragaszkodott személyéhez, a régi zavargó tábornagyok, kik a csatamezőn nyerték hiröket s befolyásukat, Espartero, Concha Narvaez, Donnel, Prim és Serrano mind elhaltak, csak az egy Martinez Campos él meg, a ki Alfonzét kiáltotta ki királynak, s gyermekének is hive marad. A többi tábornokok nem bírnak nagy befolyással és tekintélylyel s habár a köztársasági szellem megvan a sereg egy részében, a fegyelem megtörése mégis nem oly könnyű most, mint egy évtized előtt volt. Ami a karlistákat illeti, ezek csaknem nyíltan konspirálnak, de hatalmuk kizárólag a baszk tartományokban gyökerezik. Ha a hegylakók Biscaya, Guipuzcoa és Alava völgyeiben készek volnának a Bourbon-ház idős ágának érdekében úgy fellázadni, mint apáik s nagyapáik tették, akkor a mostani Don Carlos kész élökre állani s megkezdeni a belháborut, de a kormány előre látta ezen veszedelmet s erős sereget pontosított össze a Pyrenék körül, mely képes volna a lázadást tüstént elnyomni. Nem is a karlista fölkelés, hanem egy köztársasági forradalom veszélyezteti leginkább a békét Spanyolországban, mégpedig a legközelebbi jövőben, mert ha a mostani kormánynak sikerül a békét és rendet csak egy pár hónapig is fentartani s az egyenetlenséget a minisztérium kelte- A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. A Végh Ágnes esete. (a mai tárgyalás dióhéjban.) — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — „Ha emberismeretre akarsz szert tenni, ne menj a templomba, hanem a törvényszéki terembe!“ mondá egy híres francia jogász..... „Ott, ahol az emberek bűnei és gyöngeségei egész meztelenségükben tárulnak föl, megtanulhatod, hogyan kell a bűnt kerülni s a gyöngeségeket magadon és másokon gyógyítani.“ Soha igazabb mondás! A mai tárgyalás, melynek vádlottja egy nő a társadalom alsóbb, de nem legalsóbb osztályából, kaleidoszkópként mutatott be egész sorozatot azon alakokból, melyekre különben mi „felsőbbrendű“, azaz szerencsésebb helyzetben levő lények bizonyos lenézéssel szoktunk tekinteni. A mosónő, a hely nélküli s napról napra tengődő cseléd, a donjuanoskodó katona, a házmestereié, szóval azon alakok, melyek nem mindig a nyomort képviselik, de örökké a mesgyén állnak, mely azt nem is a jóléttől, hanem csak a megélhetés lehetőségétől elválasztja. Olyan társaság, melynek elszigetelt életéről a többi társadalom csak bűnéi után szokott bővebb tudomást venni. . . „Végh Ágnes esetéről“ kétféle forrásból menthetünk tudomást. Az első, az államügyészé, egészen pesszimisztikus felfogásnak hódol; a másik, a védőé, kissé nagyon optimisztikus. .elyik a romlottság netovábbját látja a gyilkosnőben, a másik minden érvet fölhasznál védelmére. Jogi szempontból így kell annak lennie, arra való a bíróság, hogy e két elágazó ösvény között megtalálja az igazság útját. De még ha az államügyész sötét nézetének hódolnánk is a jelen esetben, nem tagadhatjuk meg részvétünket a vádlottól. Igen, ő gyilkos, de nő. Igen, ő bűnös, de mi vitte a bűnre? A nyomor. Nincs itt semmi titkolni való. Végh Ágnes hely nélkül volt, lakásba csak úgy akarták fogadni, ha előre fizeti le a négy forint lakbért. Pénze nem volt, az egész tanusereg nagy csodálkozással emlegeti azt a mesés öt forintot, melyet egyetlen egyszer birtokában láttak. Csakugyan látták ? Erre nézve nem voltak biztos adatok beszerezhetők. Lehet, hogy látták, de az is lehet, hogy az egész csupa káprázat s az öt forint nem egyéb fikciónál. Egészítsük ki az államügyész nézetét a vádlott vallomásával. Van ebben egy nagyon sötét pont, amelyre jobb, ha nem is próbálnak teljes fényt deríteni Az a viszony, melyben ő állítólag nagybátyjához, Bognár nyugalmazott plébánoshoz állott. Mi nem hiszünk ebben a viszonyban, mert csak a puszta lehetősége is olyan undorító volna, hogy kételyt támaszthatna az emberi természet emberi voltában. Az aggkor, a tisztes hivatás, a rokon nem vetemedhetik ilyesmire. De viszont nem vagyunk hajlandók teljességgel elhinni, hogy előre föltett gonosz szándék vezette Végh Ágnest a rablással egybekötött gyilkosságra. Ott volt a helyszínen, eljött alamizsnáért könyörögni, nem kapta meg, szidalmazták, bántalmazták s ő arra a gondolatra, hogy mégis csak közeli rokona házában van, ahonnan egy idegen nő akarta kilökni, viszonozta a szidalmakat, viszonozta a tettlegességeket, mikor ezekre került a sor, s mint erősebb leteperte, megölte ellenfelét. Ha így adta volna elő Végh Ágnes a saját esetét, akkor bizonyára nagyobb hitelre talál a bíróságnál. Mert a cselekvés ilyen nem jobban felel meg az ő egyéniségének, mint az a „tévútra vezetett bárány“ szerep, melyben magának tetszeleg. Ingerlékeny, lobbanó természet, de a jószívűség sem hiányzik belőle egészen. Férjét elhagyta, mivel ez rosszul bánt gyámszüleivel. Az államügyész gúnymosolylyal fogadta ugyan ez indokolást, de mi hajlandók vagyunk e pontban vádlolnőnek hitelt adni. Néha egyetlen kifejezés bizonyít. Végh Ágnes szerint gyámapja azt mondta volna, mikor veje bántalmazta: „A feleségeddel nem marad a kezed egy tálba’ többé !“ E szavak olyan jellemzők, hogy csak a helyzetből folyhattak, ezeket nem gondolhatta úgy ki hamarjában a vádlottnő. Aztán csaknem valamennyi tanú bizonyítja, hogy a vádlott jószívű. Nehezen esett nekik ellene vallani; azok közül, akik ismerték, egy sem tartotta volna képesnek ilyen tettre. Pedig a szándékban, az előre megfontolt s hosszú időn át érlelődő szándékban szokott valami lenni, ami közelebbi és gyakori érintkezésnél sejteti azt. Mikor Végh Ágnes egyszer ki találta ejteni, hogy nem volna kár nagybátyját megfojtani, mivel olyan fukar, ő maga is mosolygott s a többiek is tréfának vették. Hiszen az ilyen erősebb tréfát ők már megszokták. Mikor Agnes utolsó kedvese, Keszeg Rafael a terembe lépett, a vádlottnő erősen é 1 . Lapunk mai száma 14 oldalt tartalmaz.