Pesti Hírlap, 1886. június (8. évfolyam, 151-179. szám)
1886-06-01 / 151. szám
k érdekében a mai közös hadsereget, frontba állítani Ausztria itj és Magyarország ezredéves alkotmányával, ha csak nem azoknak, kik az abszolutizmus húsos fazekainál élték világukat s ma is visszavágyakoznak melléjük. De ne feledjék ezek a feudális nagy urak, hogy velük szemben a népek milliói állanak és pedig nem Magyarországon csupán. De tudnunk szükséges, hogy voltaképen mi a fölfogás a döntő körökben s ha nem tekintik, amint hogy hiszszük, hogy nem tekintik puszta komédiának az alkotmányt, mit szándékoznak hát tenni, hogy a hadsereget is ugyanazon alkotmányos szellem lengje át, mint a monarchia két államának népeit ? - Politikai szükség volt ezt a kérdést megtenni s a nemzetet a kétségből kiragadni. Apponyi Albert hazafias kötelességet teljesített e kérdés megtételével, s Tisza Kálmán nem kevésbbé nagy szolgálatot ten az alkotmány ügyének, midőn kijelenté, hogy Apponyi közjogi fejtegetésével egyetért s midőn megjelölé az irányt, melyben haladni akar. llogy meg nem mondta apróra, mily eljárást készül követni, hogy nem terjesztett elő egy teljes ,,ordre de bataille“-t, azt minden politikus meg fogja érteni A nemzetre nézve csak megnyugtató lehet, hogy pártok és pártvezérek abban a kérdésben, miszerint a dualisztikus közjogi helyzethez s az alkotmány szelleméhez a közös hadseregnek is alkalmazkodni kell, egyetértenek, s hogy erre nézve nincsen a nemzetben véleményeltérés. De szükséges, hogy a magyar nemzet ez egyetértése a magyarországi sajtó minden hazafias közlönyében is kifejezést nyerjen. Csak így lehet egyetértésünk valóban imponáló, csak így lehet eredményes. Nem szabad egyiknek sem ."’fogni a másikra, hogy ebben a kérdésben “nye van, mint van valamennyinek. ’Ne+ és merítsen e tudatból meg a nemzet ellenségei és ikai, hogy a ki Magyarország i fölé egy magasabb hatali ' i,k m azt mindannyian az alkotmány értőnek, hazaárulónak tekintjük, s kinevetjük, míg támadása csak don quixottei ártatlanság!!, de legyen biztos a felől, hogy komolyabb támadás visszaverésétől sem riadunk vissza. Báró Evelsheim-Cryulai és a Janszki-Jiffú Az a fölfogás, mintha "a közös hadsereg főtiszti körei kivétel nélkül helyeselnék Janszki tábornok május 21-iki föllépését Hentzi sírjánál, mindenesetre nem felelne meg a valóságnak. Mi úgy halljuk, hogy az emuteti körökben is vannak higgadtan és elfogulatlanul gondolkozó férfiak, kik legalább is „fölöslegesnek“ tartják Janszki tábornok lépését. Parlamenti sikőrökből vett értesülésünk szerint, melyet forrásánál sost fogunk teljesen megbízhatónak tartani, főhadparancsnok, báró Edelsheimben kijelentette, hogy egyetért hétfői beszédének lényegével, hogy a miniszterelnök helyre Ugron Gábornak Hentzi haláldatait, melyeket azóta tudvaosebb tanú, Görgey Arthur cára Kálmán azonban a kérdéérre nem nyilatkozott, valóselheti, hogy a szükséges törzak nyomban rendelkezésére. tek és a Janszki-viszály, bécsi lapok nyilatkozatai kell ang izgató cikkétől is meg. Ivasolt bécsi katonai lap arra tüntetők ellenében (s itt kétfiatalságunkat kell érteni azzól, hogy az egyeséges hadsereg tiszti karának a nevezett lap azon jogot tulajdonítja, hogy meghatározza, milyen elemek vehetők föl keblébe. Több okból szükséges, hogy különös megbotránkozásunkat fejezzük ki ezen, különben tekintélyes deeai katonai szaklapnak minden törvénytiszteletet és józanságot nélkülöző kitörése fölött. A magyar ifjúságnak a lappangó katonai-osztrák szellem mellett eddig is sok lemondásába került a tartalékos tiszti bojtra való törekvés s önkénteseink jelentékeny részét épen ezen rideg szellem riasztotta el eddig is a tiszti vizsgáktól. Másrészt minden ember tudja, hogy nálunk a kormány, az országgyűlés és a sajtó, sőt a püspöki kar egyik kitűnő tagja is, mindig sarkalták az ifjúságot, hogy törekedjék a közös hadsereg tiszti kard botjára és a katonai pályára egyáltalán. A dolog nehezen ment, mert ezen igazán okos törekvésnek eddigelé még mindig akadályai voltak magában a közös tiszti karban. És most jön a bécsi katonai szaklap, hogy azt a kevés haladást is tönkretegye, amit eddig nagy nehezen el lehetett érni. A magyar államjog és politika nincs ugyan a bécsi Mil. Z . progrmja szerint berendezve s az ő bujtogatásai, legalább nálunk, nem igen fognak megfogamzani. Másrészről azonban lehetetlen még nem botránkoznunk ilyen esetben s egyenesen a hadsereg harcképességének rovására eső nyilatkozatban. A bécsi katonai urak egy részének úgy látszik még mindig nem volt elég Soferine és Königgraetz, melyet a magyarok nélkül sikerült kivívniok. Nekik újból egy ilyen kemény leckére van szükségük, hogy elvégre megértsék, miért jó az, ha magyarok is vannak a hadseregben és a tisztikarban ? Csakhogy ezúttal a monarchia létezésére megy a játék. Magasabb helyről kellene az ehez hasonló esztelen és veszedelmes izgatások nyakát kitekerni. A cseh sajtó, úgy látszik, rezervált álláspontot foglal Belcredi beszédével szemben. Belcredihez a cseheket pártkötelék fűzi, de másrészt nem akarják eljátszani a magyarok barátságát sem, melyet a külszín szerint becsülnek, legalább jobban, mint a bécsi kormánypártiak s a bécsi kormánysajtó. Érdekes reánk nézve, mikép fogja fel a prágai cseh sajtó az osztrák ellenzéki lapok magaviseletét Belcredivel szemben, mely lapok legutóbb mellettünk nyilatkoztak. A „Politik“ az osztrák ellenzék eljárását aknamunkának mondja. A bécsi parlamentben tárgyalt petróleum- kérdésben, úgymond e lap, a rabetózus ellenzék a lengyel klubot a kormány ellenségévé akarja tenni, hogy ezáltal ő jusson kormányra. Hogy e terv keresztül vitessék, elsősorban mély örvényt kell teremteni Ausztria száviai és Magyarország közt. A lengyelek és magyarok közti viszony ugyan ősidők óta oly szívélyes, hogy azt alig fogja megrázni egy petróleum fölötti vita. De a kísérlet megfétetik. Ha a lengyelek és magyarok közt egykor komoly konfliktus törne ki, ez esetben a német centralisták azt reményük, hogy minden körülmények közt számíthatnak az utóbbiakra. Míg tehát a fakciózus sajtó bennünket és a lengyeleket napról-napra a magyarok ellen heccel, nem mulaszt el egy alkalmat sem, hogy a magyaroknak világosan tudtul adja, mikép az ellenzék mellettük van. Csak meg kell figyelni azt a módot, melylyel a ,,N. Fr. Presse“ Bekredi Richard gróf megjegyzéseit kihasználja, hogy e kettős játékot világosan áttekinthessük. Miután az ellenzéki bécsi sajtó az utóbbi napokban a legélesebb hangon támadta meg a magyarokat, következetesen azt lehetett volna várni, hogy Bekredi gróf beszédét bizonyos lelkesedéssel veszi tudomásul. De mi történik e helyett ? A „N. Fr. Presse“ és a „Deutsche Zg.“ teljes dühvel rárontanak az egykori miniszterre s dicsérik a valódi államférfit és a hazafias vonást, mi a magyar miniszterelnök fellépésében nyilvánul. Szóval ugyanezek a fakciózus komédiások, kik tegnap még szenvedélyes módon föl akartak minket heccelni a magyarok ellen, megragadják az első alkalmat, hogy a jobbpártot a magyarok előtt denunciálják és magukat mint leghűbb hantijaikat ajánlják. Fit,lm nem fog felelőel a tör hat. A bitev véget ért. A direlése. Az ügyek által fölt terjesztetnek a. jogügyi osztály , egyházkerület gyá A fronti bt. mérs. ellenzék közt nemrége a napokban tanácskozó kötésre való minden kitály. Nemzet azon véleményben van, hogyzék csakis azért kezdette el a tárgyalásom, ottani szabadelvű pártban meghasonlást idézzen elő, ami nem sikerült. A t. Házból. Már tegnap az esti órákban hire terjedt, hogy Apponyi ma interpellálni fog a Belcrediféle bécsi fészkelődések tárgyában s ezt a hitt bizonyos kedvetlenséggel fogadta a közönség. Mert a Janszky-ügy (talán első eset vagy háromszáz esztendő óta Becscsel szemben) ,Janszky áthelyezésével, ránk nézve teljesen kielégítő megoldást nyert. A bécsiek dühösek vagy négy nap óta. ( Igaz, hogy mi már háromszáz év óta voltunk dühösek.) Mit akarhat még Apponyi? Többet Tisza sem nem tehet sem nem mondhat, azt jól tudja. Hát legfeljebb azt akarhatja elérni, hogy Tisza ma kevesebbet legyen kénytelen mondani. Ez pedig „helytelen és tapintatlan“ intenció. Mert Tisza ebben az ügyben nem a szabadelvű párt vezére, hanem maga az egész haza. Még Csanády Sándor is úgy kelt fel reggel, hogy a legócskább attiláját hozta fel, mert nem lehetetlen, hogy becsepegtetné a jobbikot szurokkal, „tekintve ugyanis miszerént“ arra is fordulhat a dolgok sorsa, hogy estére meg fáklyát viszen önkezeivel Tisza Káhnánynak. Mert nagy terveket forral elméjében. Interpellálni fog a Hentzi-szobor eltávolítása cránt az országból. Most van annak az ideje, mert észrevette a ravasz kis öreg, hogy Tisza épen most ébredt fel „osztrák mámoros álmából“ , vagy most teszi meg, vagy soha. Gyönyörűen kikomponálta ő annak a „mikéntjét“ lelkében. A szobrát le fogják ásni, becsomagolják egy nagy dobozba és elküldik Bécsbe, post restante, utánvéttel. Aki szereti, váltsa ki. S a kezdet elég biztató is volt. Már a korridoron Beöthy Algernonnal találkozott, aki messziről üdvözli az élesnyelvű szittyát. — Tudja-e Sándor bácsi, mi újság ? — No ? mordult fel az öreg. — Albrecht főherceget penzionálták. Az öreg egy pár méltányló böffentéssel csóválta meg nagy fejét, mely sehogy sem akar egyenes állásban elférni a kurta nyakán. — Hüm ... no . . . — szólt aztán a tarkóját elégedetlenül megvakarva — ' * a többivel mi történt ? Ezalatt elkezdődött az ülés,eső permetezett. Bent elálmositon néhány jelentést. A karzatok és mi nem teljesen megteltek s lázastól várták az interpellációkat. Ha olyas valamit akarnék ha akarom igaz, ha akarom nem statusférfiu igy szeret beszélt, megjegyeznem, hogy a folyosón levegő lenge élezett“. (de azt is, hogy augusztusi.) Márciusi ugyanis annyihat PESTI H I R LA A képviselőház közgazdasági bizottsága Fálk Miksa elnöklete alatt tartott mai ülésében tárgyalás alá vette a tengerinek és kölesnek Bulgáriából és Szerbiából való vámmentes behozatalára vonatkozó törvényjavasatot. — Apponyi gróf kijelenti, hogy mivel a szóban forgó törvényjavaslat csakugyan a pillanatnyi szükségleten van hivatva segíteni, hozzájárul annak elfogadásához. — E n g e d i hasonló értelemben nyilatkozik. A bizottság elfogadja a törvényjavaslatot. — Ezután a vámtarifa törvényjavaslatra vonatkozólag a ház elé terjesztendő