Pesti Hírlap, 1886. június (8. évfolyam, 151-179. szám)

1886-06-01 / 151. szám

1886. junius 1. PESTI HÍRLAP 3 kinek merészen csillogott a szeme. Az élénk pattogó szavakból szinte kihangzott a kardcsör­­tetés, itt Budavár ostromáról disputált egy cso­port. Ott az osztrák ármádia megzabolázási módjáról tanácskoztak. Távolabb Fálk Miksának gratulálnak harciasan támadó cikke miatt. Egy­­egy félmondat innen-onnan a fülünkbe csendül: katona . . . támadás . . . diadal . . . vereség . . . küzdelem . . . hátrálás. Mintha háborúnk volna odakünn. Az utcai zajban nehéz ágyuszekerek dübörögnek s mi ..­­Buda várfokán, épen most pattan el sustorogva egy rakéta és megrázkódnak az országház ablakai. Dehogy ! Képzelet játéka az egész ! Nem ágyúszekerek robognak, frakkeresek előzköd­nek odakünn, nem csatakígyó öltötte ki azt a tüzes pántlikát, hanem egyet villámlott az égen oda­­fönn. Nincs itt semmi baj. Tréfálózó képviselők a két katonai interpelláció fölött elmélkednek. A híres Márciusból csak annyi van, hogy a bufgetben márciusi sört hörpintget Szerb György és Rakovszky István. Jókai humorizálva járkál fel s alá kockás nyári ruhájában : — Én már láttam forradalmat, csináltam is. A tüntetésekben nőttem fel, de még ilyen tüntetést soha sem láttam, a­hol tüntettek, de nem haragudtak. Nem haragudott a fiatalság, nem haragudott még Jánszki sem. Bizony kisül az a szégyen, hogy még Belcredi sem harag­szik. De csönget az elnök. Mi az ? Mi van most a szőnyegen ? Ilohó, siessünk! A Hentzi- szobor döntető­­dik odabent. Valóban, Csanády bátyánk szónokol. Úgy áll ott, mintha ő maga is egy dűlő szobor lenne, s minden mondat után kivág kalimpáló kezeivel egy-egy olyan gesztust, mintha neki lódulva erős fejszecsapást irányozna a gyűlöle­tes emlékműre. Beszédének nagy eredménye volt. Szegény jó ember ugyanis nem sejti (de az átkos kormány sem­ tudja még), hogy ez alatt az írói karzaton minden mozdulatát tanul­mányozza a dévai Náday Ferenc s a legköze­lebbi Csiky-darabtól kezdve már két Csanády Sándor lesz látható — az egyik persze pénzért. Ezt az eredményt értettem , mert ami a szobrot illeti, arra nézve megnyugtatta Tisza, hogy az tovább is a miénk marad. Janszkit könnyű volt áthelyezni Krakóba de Hentzi erősebb lábon áll. A halott generálisok­kal nem köt ki. Ez a szélsőbal dolga. De az eleven generálisokat vállalja. Különben kénye­lmes hivatal ám urak az ilyen tizenegy esztendős miniszterelnökség. Mint az öreg papnak már mindenre meg­van a prédikációja : jégverés idején, döghalál be­következésekor, esőben, szárazságban, égi ziva­tar kitörésénél, úgy Tisza is előhúzott egy négy év előtti feleletet és azt olvasta fel Csanádynak, mert hát járt már itt az a théma. Csanády, természetesen, nem vette tudomá­sul a feleletet. Mindenki édesdeden mosolygott az öreg körmönfont stílusán, dacára a kénos tárgynak. Olyan volt az egész dolog, mint mikor egy fáty­olfelh­őt keresztül lyukaszt, szétolvaszt a de­rült napfény. Jött az Apponyi interpellációja. A mai nap főeseménye. Különös beszéd volt az. Ártott-e várjon Tiszának? Aligha. Hasz­nált-e Apponyinak? Ártott neki. Kinek tetszett ? Egyetlen hang kiáltotta néhányszor „­gy van“, „Igaz“. Vékony, csipogó hang. Az egész Ház oda nézett. Beöthy Ákosé volt az a hang. Csupán egy tekintetben volt beszédének jó­tékony hatása: hogy t. i. a szélsőbal elkezdett apródonkint hidegedni (nagy dolog ez ebben a melegben) később ellenmondások is hangzottak a szélső padokról, csak egyetlen passzus nyújtott alkalmat egy kis hazafias fölpendülésre. — Önálló hadsereget kivánunk — kiáltó vagy negyven torok egyszerre. Apponyi a mai ötletből Deák-pártinak val­lotta magát, de ez sem tett hatást. Úgyszólván megmagyarázhatlan, mért mond­ta el e beszédet, mely fölfelé is gyengítette chance-ait, lefelé is. Fölfelé azért, mert részben többet követel, mint a mennyit a korona engedhet. Lefelé azért, mert mégis kevesebbel elég­szik be némelyekben,, mint a mennyit Tisza nyújt. Kinek volt hát szánva ez a beszéd ? Gon­dolkozom, töröm a fejemet, de csak arra jutok ki hogy Beöthy Ákost akarta vele kapacitálni. Tisza (hogy a tér rövidsége dacára is mond­jak róla valamit) ma diplomata volt, nem hagyta magát becsalogatni a fölvetett théma subtilis ré­szeibe, hanem csak úgy a tetején és a széleken röpködött, mint a fecske, s abba a hatalmas pointba lyukadt ki, hogy míg bírja a két faktor , a kormna és a nemzet bizalmát, helyén marad, de ha elveszti az egyik faktorét, elmegy­­ a túlsó oldal­a. A mamelukok arca kigömbölyüdött erre, szemük megcsillant, s csak néhány, alig hét­nyolc ember rázkódott össze s vetett ijedten keresztet magára. Azok, a­kik azontúl is mamelukok maradnak. .... No h isten, nehéz kenyér lesz az akkori Országgyűlés. .. Nagyérdekű ülése volt ma a képviselőház­nak. A Ludovica Akadémia kerülvén szóba Irá­nyi Dániel és Madarász József hazafias szempontból éles bírálat alá vették a közös had­seregre és annak szellemére nézve a múlt na­pokban a házon kívül tett különböző nyilatkoza­tokat. T­i­s­z­a miniszterelnök e megjegyzésekre válaszolva, a ház osztatlan tetszése közt jelen­tette ki, hogy ő is helyteleníti, ha a hazaszere­tetet szembe állítják a fejedelem iránti hűséggel. De ép oly helytelen, ha valaki a közös hadsere­get és a honvédséget, vagy a közös hadsereg egyes részeit egymással szembe állítja. Az ülés végén Csanády Sándor inter­pellálta a miniszterelnököt a Hentzi-szobor eltá­volítása tárgyában, mire T­i­s­z­a miniszterelnök felolvasta azt a nyilatkozatát, melyet ez ügyre nézve évekkel ezelőtt Helfynek válaszul adott. Ezután Apponyi Albert gróf a közös hadsereg közjogi helyzetére nézve bizonyos körökben ural­kodó felfogás tárgyában intézett interpellációt a miniszterelnökhöz és azt kérdezi, mit szándéko­zik a kormány a felmerült jelenségekkel szem­ben tenni ? T­i­s­z­a miniszterelnök a ház feszült figyelmétől kísérve hangsúlyozta, hogy ő az al­kotmánynyal ellenkező, bárhonnan jövő nyilat­kozattal szemben mindig fel fogja szavát emelni, a­míg csak a korona és a többség bizalmát bírja ; ha az egyiket elveszítené, tenni fogja kö­telességét az ellenzék padjain. A p p o n­y i Albert gr. nem volt a válaszszal megelégedve, mert a miniszterelnök kitért azon kérdés elé, hogy mit szándékozik a fölmerült jelenségekkel szemben tenni. Tisza miniszterelnök erre megjegyezte, hogy részletes programmot követendő eljárásáról nem adhat, csak az irányt tartozik megjelölni, melyben haladni kiván. A ház többsége tudomásul vette a minisz­tere­k­ válaszát. II. A képviselőház ülése május 31. Bejelentések Péch T­amás elnök az ülést i. e. 10 órakor megnyitván: jegyzőkönyv hitelesítése után bejelenti Bessenyey Ernő képviselő halálát. A ház részvétének jegyzőkönyvileg ad kifejezést. Rakovszky István előadó bemutatja a pénz­ügyi bizottság jelentését az ideiglenes házadó men­tességi igények és a közadók kezeléséről szóló tör­vénynek, Horvátországot érdeldőleg módosítása tár­gyában beadott törvényjavaslatokra vonatkozólag an­nak idején napirendre fognak tűzetni. Dr. Fejérváry Géza Budapest I kerületének képviselője igazoltatik. A hadsereg. A függő államadósságok ellenőrzésére kiküldött országos bizottság jelentése, valamint a kormány je­lentése a Deák F. emlékére vonatkozó jelentése tu­domásul vétetvén, tárgyalás alá vétetett a honvé­delmi miniszternek a m. k. honvédségi Ludovika-aka­­démia állapotáról 1884-re beterjesztett jelentése. Mü­nnich­ Aurél előadó a jelentést tudomásul kéri vétetni. Irányi Dániel kijelenti, hogy ő és pártja min­dig ellenzik a közösügyi intézményeket és azok közt különösen a közös hadsereget Ez azonban nem aka­­dályozza őket abban, hogy rokonszenvet érezzenek a honvédség iránt, melyet ők a létesítendő önálló magyar hadsereg magkövének tekintenek. Nem von­juk meg egyébiránt rokonszenvünket — folytatja szónok — a közös hadsereg ama részéről sem, mely hazánk fiaiból, édes testvéreinkből áll, a mely — semmi kétség benne —sokkal szívesebben szolgálna nemzeti, mint feketesárga lobogó alatt, (Úgy van­ a szélső baloldalon.) és a mely, szeretem hinni, mi­ként a múltban, miként a jelenben, úgy a jövőben is, dacára azon szellemnek, mely a közös hadsereg­ben uralkodik, meg fogja tudni óvni kebelében a haza, az alkotmány és a nemzetiség iránti ragasz­kodását. Ugyanazon érzést tápláljuk azon intézet iránt, mely arra van hivatva, hogy a honvédséget alkalmas tisztekkel lássa el. Szóló megragadja ez alkalmat, hogy kifejezze azon óhaját, miszerint minél teljesebb mértékben valósuljon a honvédelmi miniszter jelentésében fog­lalt azon állítás, mely szerint az ő felügyelete alatt álló intézetben az ifjak nevelésénél a szellemi és testi kiképzés, a katonai és bajtársi szellem, a lejá­­lis gondolkodás fejlesztése mellett a hazafias érzel­mek ápolására is kiváló gond fordíttatik. A haza, a szabadság, az ország intézményei, a nemzet ha­gyományai, a nemzetiség iránti ragaszkodás, távol attól, hogy ellentétben álljanak a király iránti hűség­gel, ha és a­m­íg alkotmányosan uralkodik és a nemzet érdekeit előmozdítani igyekszik, azzal inkább tökéletes összhangzásban van, s akarva nem akarva rossz szolgálatot tesznek az ügynek azok, a­kik a haza, az alkotmány, a szabadság, a nemzetiség iránti ragaszkodást a hadseregből kiirtani, s annak helyébe egyes-egyedül a fejedelem iránti hűséget és vak engedelmességet tenni kívánják (Helyeslés a szélső baloldalon), a­kik ellentétet keresnek azon érzelem között, a melyet a gyermek az anysztejjel magába szív, a melyet az ifjú az ősök példája által felgyulasztva magáénak vall, a melyet a férfiú hiála­ és becsületből követ és azon érzelem között, melyet a törvény a polgárok kötelességévé tesz. (Élénk he­lyeslés a szélső baloldalon.) Nem csekély csapás úgy a fejedelmek, mint a nemzetekre, ha e két érzelem egymással összeütkö­zésbe jön. (Igaz ! Úgy van­­ a szélső baloldalon.) De nem lehetne nagyobb csapás valamely nemzetre, mint ha lemondva a haza, az alkotmány, a szabad­ság, a nemzetiség iránti hő ragaszkodásról, azt a fejezelem iránti vak engedelmességgel helyettesítené. (Igaz! Úgy van­ a szélsőbaloldalon.) Ez nem dicső­ség, ez gyalázat lenne. (Zajos helyeslés a szélső­baloldalon.) Sokat szenvedett már a magyar. Ismételve fel­függesztették alkotmányát, eltörölték nemzeti intéz­ményeit, elnyomták nemzetiségét, kigúnyolták hagyo­mányait és nemzeti legszentebb érzelmeit, hóhér pallos alatt vérzett el annyi nemes hős, míg mások számkivetésben voltak kénytelenek keresni ráenek­­vést; de a haza, a szabadság, a nemzetiség iránti vonzalom, melyet külsőképen nem volt szabad többé nyilvánítani, annál mélyebben vonult vissza a szív mélyébe, hol azt sem a hóhér kötele elfojtani, sem durva parancsszó elnémítani, sem a gúny­nyira utolérni nem volt képes s a­honnan az, mihelyt le­hetett, annál nagyobb erővel tört ki, minél durvább volt a kéz, mely azt semmivé tenni iparkodott. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalról) Ne feledjék a történelem eme tanúságát azok, kik a két állam közt a békét fentartani óhajtják, ne azok, a­kiknek a hadsereg vezetésére és szellemére befolyásuk van. (Élénk helyeslés a szélső­baloldalon.) Nem az egymillió szurony, miként ők hiszik, képezi legbiztosabb támaszát a kettős monarchiának, sem a császári és királyi trónusoknak; a nemzetek, a két állam polgárainak megelégedése, melyet csak az al­kotmány, a szabadság, a nemzetiség iránti tisztelet és a közjólét előmozdítása szülhet, annál sokkal erő­sebb, sokkal biztosabb és sokkal tartósabb támaszul szolgál. (Élénk helyeslés a szélső­baloldalon) És ne legyen elveszve a történet tanúsága számukra, miként elveszett azokra nézve, kikről azt mondják, hogy semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek , és ne feledjék el különösen azt, mit egy­* * *

Next