Pesti Hírlap, 1886. június (8. évfolyam, 151-179. szám)
1886-06-01 / 151. szám
1886. junius 1. PESTI HÍRLAP 3 kinek merészen csillogott a szeme. Az élénk pattogó szavakból szinte kihangzott a kardcsörtetés, itt Budavár ostromáról disputált egy csoport. Ott az osztrák ármádia megzabolázási módjáról tanácskoztak. Távolabb Fálk Miksának gratulálnak harciasan támadó cikke miatt. Egyegy félmondat innen-onnan a fülünkbe csendül: katona . . . támadás . . . diadal . . . vereség . . . küzdelem . . . hátrálás. Mintha háborúnk volna odakünn. Az utcai zajban nehéz ágyuszekerek dübörögnek s mi ..Buda várfokán, épen most pattan el sustorogva egy rakéta és megrázkódnak az országház ablakai. Dehogy ! Képzelet játéka az egész ! Nem ágyúszekerek robognak, frakkeresek előzködnek odakünn, nem csatakígyó öltötte ki azt a tüzes pántlikát, hanem egyet villámlott az égen odafönn. Nincs itt semmi baj. Tréfálózó képviselők a két katonai interpelláció fölött elmélkednek. A híres Márciusból csak annyi van, hogy a bufgetben márciusi sört hörpintget Szerb György és Rakovszky István. Jókai humorizálva járkál fel s alá kockás nyári ruhájában : — Én már láttam forradalmat, csináltam is. A tüntetésekben nőttem fel, de még ilyen tüntetést soha sem láttam, ahol tüntettek, de nem haragudtak. Nem haragudott a fiatalság, nem haragudott még Jánszki sem. Bizony kisül az a szégyen, hogy még Belcredi sem haragszik. De csönget az elnök. Mi az ? Mi van most a szőnyegen ? Ilohó, siessünk! A Hentzi- szobor döntetődik odabent. Valóban, Csanády bátyánk szónokol. Úgy áll ott, mintha ő maga is egy dűlő szobor lenne, s minden mondat után kivág kalimpáló kezeivel egy-egy olyan gesztust, mintha neki lódulva erős fejszecsapást irányozna a gyűlöletes emlékműre. Beszédének nagy eredménye volt. Szegény jó ember ugyanis nem sejti (de az átkos kormány sem tudja még), hogy ez alatt az írói karzaton minden mozdulatát tanulmányozza a dévai Náday Ferenc s a legközelebbi Csiky-darabtól kezdve már két Csanády Sándor lesz látható — az egyik persze pénzért. Ezt az eredményt értettem , mert ami a szobrot illeti, arra nézve megnyugtatta Tisza, hogy az tovább is a miénk marad. Janszkit könnyű volt áthelyezni Krakóba de Hentzi erősebb lábon áll. A halott generálisokkal nem köt ki. Ez a szélsőbal dolga. De az eleven generálisokat vállalja. Különben kényelmes hivatal ám urak az ilyen tizenegy esztendős miniszterelnökség. Mint az öreg papnak már mindenre megvan a prédikációja : jégverés idején, döghalál bekövetkezésekor, esőben, szárazságban, égi zivatar kitörésénél, úgy Tisza is előhúzott egy négy év előtti feleletet és azt olvasta fel Csanádynak, mert hát járt már itt az a théma. Csanády, természetesen, nem vette tudomásul a feleletet. Mindenki édesdeden mosolygott az öreg körmönfont stílusán, dacára a kénos tárgynak. Olyan volt az egész dolog, mint mikor egy fátyolfelhőt keresztül lyukaszt, szétolvaszt a derült napfény. Jött az Apponyi interpellációja. A mai nap főeseménye. Különös beszéd volt az. Ártott-e várjon Tiszának? Aligha. Használt-e Apponyinak? Ártott neki. Kinek tetszett ? Egyetlen hang kiáltotta néhányszor „gy van“, „Igaz“. Vékony, csipogó hang. Az egész Ház oda nézett. Beöthy Ákosé volt az a hang. Csupán egy tekintetben volt beszédének jótékony hatása: hogy t. i. a szélsőbal elkezdett apródonkint hidegedni (nagy dolog ez ebben a melegben) később ellenmondások is hangzottak a szélső padokról, csak egyetlen passzus nyújtott alkalmat egy kis hazafias fölpendülésre. — Önálló hadsereget kivánunk — kiáltó vagy negyven torok egyszerre. Apponyi a mai ötletből Deák-pártinak vallotta magát, de ez sem tett hatást. Úgyszólván megmagyarázhatlan, mért mondta el e beszédet, mely fölfelé is gyengítette chance-ait, lefelé is. Fölfelé azért, mert részben többet követel, mint a mennyit a korona engedhet. Lefelé azért, mert mégis kevesebbel elégszik be némelyekben,, mint a mennyit Tisza nyújt. Kinek volt hát szánva ez a beszéd ? Gondolkozom, töröm a fejemet, de csak arra jutok ki hogy Beöthy Ákost akarta vele kapacitálni. Tisza (hogy a tér rövidsége dacára is mondjak róla valamit) ma diplomata volt, nem hagyta magát becsalogatni a fölvetett théma subtilis részeibe, hanem csak úgy a tetején és a széleken röpködött, mint a fecske, s abba a hatalmas pointba lyukadt ki, hogy míg bírja a két faktor , a kormna és a nemzet bizalmát, helyén marad, de ha elveszti az egyik faktorét, elmegy a túlsó oldala. A mamelukok arca kigömbölyüdött erre, szemük megcsillant, s csak néhány, alig hétnyolc ember rázkódott össze s vetett ijedten keresztet magára. Azok, akik azontúl is mamelukok maradnak. .... No h isten, nehéz kenyér lesz az akkori Országgyűlés. .. Nagyérdekű ülése volt ma a képviselőháznak. A Ludovica Akadémia kerülvén szóba Irányi Dániel és Madarász József hazafias szempontból éles bírálat alá vették a közös hadseregre és annak szellemére nézve a múlt napokban a házon kívül tett különböző nyilatkozatokat. Tisza miniszterelnök e megjegyzésekre válaszolva, a ház osztatlan tetszése közt jelentette ki, hogy ő is helyteleníti, ha a hazaszeretetet szembe állítják a fejedelem iránti hűséggel. De ép oly helytelen, ha valaki a közös hadsereget és a honvédséget, vagy a közös hadsereg egyes részeit egymással szembe állítja. Az ülés végén Csanády Sándor interpellálta a miniszterelnököt a Hentzi-szobor eltávolítása tárgyában, mire Tisza miniszterelnök felolvasta azt a nyilatkozatát, melyet ez ügyre nézve évekkel ezelőtt Helfynek válaszul adott. Ezután Apponyi Albert gróf a közös hadsereg közjogi helyzetére nézve bizonyos körökben uralkodó felfogás tárgyában intézett interpellációt a miniszterelnökhöz és azt kérdezi, mit szándékozik a kormány a felmerült jelenségekkel szemben tenni ? Tisza miniszterelnök a ház feszült figyelmétől kísérve hangsúlyozta, hogy ő az alkotmánynyal ellenkező, bárhonnan jövő nyilatkozattal szemben mindig fel fogja szavát emelni, amíg csak a korona és a többség bizalmát bírja ; ha az egyiket elveszítené, tenni fogja kötelességét az ellenzék padjain. A p p o ny i Albert gr. nem volt a válaszszal megelégedve, mert a miniszterelnök kitért azon kérdés elé, hogy mit szándékozik a fölmerült jelenségekkel szemben tenni. Tisza miniszterelnök erre megjegyezte, hogy részletes programmot követendő eljárásáról nem adhat, csak az irányt tartozik megjelölni, melyben haladni kiván. A ház többsége tudomásul vette a miniszterek válaszát. II. A képviselőház ülése május 31. Bejelentések Péch Tamás elnök az ülést i. e. 10 órakor megnyitván: jegyzőkönyv hitelesítése után bejelenti Bessenyey Ernő képviselő halálát. A ház részvétének jegyzőkönyvileg ad kifejezést. Rakovszky István előadó bemutatja a pénzügyi bizottság jelentését az ideiglenes házadó mentességi igények és a közadók kezeléséről szóló törvénynek, Horvátországot érdeldőleg módosítása tárgyában beadott törvényjavaslatokra vonatkozólag annak idején napirendre fognak tűzetni. Dr. Fejérváry Géza Budapest I kerületének képviselője igazoltatik. A hadsereg. A függő államadósságok ellenőrzésére kiküldött országos bizottság jelentése, valamint a kormány jelentése a Deák F. emlékére vonatkozó jelentése tudomásul vétetvén, tárgyalás alá vétetett a honvédelmi miniszternek a m. k. honvédségi Ludovika-akadémia állapotáról 1884-re beterjesztett jelentése. Münnich Aurél előadó a jelentést tudomásul kéri vétetni. Irányi Dániel kijelenti, hogy ő és pártja mindig ellenzik a közösügyi intézményeket és azok közt különösen a közös hadsereget Ez azonban nem akadályozza őket abban, hogy rokonszenvet érezzenek a honvédség iránt, melyet ők a létesítendő önálló magyar hadsereg magkövének tekintenek. Nem vonjuk meg egyébiránt rokonszenvünket — folytatja szónok — a közös hadsereg ama részéről sem, mely hazánk fiaiból, édes testvéreinkből áll, a mely — semmi kétség benne —sokkal szívesebben szolgálna nemzeti, mint feketesárga lobogó alatt, (Úgy van a szélső baloldalon.) és a mely, szeretem hinni, miként a múltban, miként a jelenben, úgy a jövőben is, dacára azon szellemnek, mely a közös hadseregben uralkodik, meg fogja tudni óvni kebelében a haza, az alkotmány és a nemzetiség iránti ragaszkodását. Ugyanazon érzést tápláljuk azon intézet iránt, mely arra van hivatva, hogy a honvédséget alkalmas tisztekkel lássa el. Szóló megragadja ez alkalmat, hogy kifejezze azon óhaját, miszerint minél teljesebb mértékben valósuljon a honvédelmi miniszter jelentésében foglalt azon állítás, mely szerint az ő felügyelete alatt álló intézetben az ifjak nevelésénél a szellemi és testi kiképzés, a katonai és bajtársi szellem, a lejális gondolkodás fejlesztése mellett a hazafias érzelmek ápolására is kiváló gond fordíttatik. A haza, a szabadság, az ország intézményei, a nemzet hagyományai, a nemzetiség iránti ragaszkodás, távol attól, hogy ellentétben álljanak a király iránti hűséggel, ha és amíg alkotmányosan uralkodik és a nemzet érdekeit előmozdítani igyekszik, azzal inkább tökéletes összhangzásban van, s akarva nem akarva rossz szolgálatot tesznek az ügynek azok, akik a haza, az alkotmány, a szabadság, a nemzetiség iránti ragaszkodást a hadseregből kiirtani, s annak helyébe egyes-egyedül a fejedelem iránti hűséget és vak engedelmességet tenni kívánják (Helyeslés a szélső baloldalon), akik ellentétet keresnek azon érzelem között, a melyet a gyermek az anysztejjel magába szív, a melyet az ifjú az ősök példája által felgyulasztva magáénak vall, a melyet a férfiú hiála és becsületből követ és azon érzelem között, melyet a törvény a polgárok kötelességévé tesz. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nem csekély csapás úgy a fejedelmek, mint a nemzetekre, ha e két érzelem egymással összeütközésbe jön. (Igaz ! Úgy van a szélső baloldalon.) De nem lehetne nagyobb csapás valamely nemzetre, mint ha lemondva a haza, az alkotmány, a szabadság, a nemzetiség iránti hő ragaszkodásról, azt a fejezelem iránti vak engedelmességgel helyettesítené. (Igaz! Úgy van a szélsőbaloldalon.) Ez nem dicsőség, ez gyalázat lenne. (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) Sokat szenvedett már a magyar. Ismételve felfüggesztették alkotmányát, eltörölték nemzeti intézményeit, elnyomták nemzetiségét, kigúnyolták hagyományait és nemzeti legszentebb érzelmeit, hóhér pallos alatt vérzett el annyi nemes hős, míg mások számkivetésben voltak kénytelenek keresni ráenekvést; de a haza, a szabadság, a nemzetiség iránti vonzalom, melyet külsőképen nem volt szabad többé nyilvánítani, annál mélyebben vonult vissza a szív mélyébe, hol azt sem a hóhér kötele elfojtani, sem durva parancsszó elnémítani, sem a gúnynyira utolérni nem volt képes s ahonnan az, mihelyt lehetett, annál nagyobb erővel tört ki, minél durvább volt a kéz, mely azt semmivé tenni iparkodott. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalról) Ne feledjék a történelem eme tanúságát azok, kik a két állam közt a békét fentartani óhajtják, ne azok, akiknek a hadsereg vezetésére és szellemére befolyásuk van. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem az egymillió szurony, miként ők hiszik, képezi legbiztosabb támaszát a kettős monarchiának, sem a császári és királyi trónusoknak; a nemzetek, a két állam polgárainak megelégedése, melyet csak az alkotmány, a szabadság, a nemzetiség iránti tisztelet és a közjólét előmozdítása szülhet, annál sokkal erősebb, sokkal biztosabb és sokkal tartósabb támaszul szolgál. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon) És ne legyen elveszve a történet tanúsága számukra, miként elveszett azokra nézve, kikről azt mondják, hogy semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek , és ne feledjék el különösen azt, mit egy* * *