Pesti Hírlap, 1886. december (8. évfolyam, 332-361. szám)
1886-12-01 / 332. szám
Ki emigrált bosnyákok segítségével kellett volna a Boszna és Narenta partjaira átültetni még az elmúlt évben. Az okkupáció politikájának csakugyan látható sikerei vannak s ha a magunk, különösen pedig pénzügyeink szempontjából kétségünk volna is még a fölött, a pánszláv világ siralmai eléggé megnyugtathatják kételyeinket. S rossz magyar politika lenne az, mely az eredményeket, ha drágák voltak is azok, megtagadná és magától elutasítaná. S ha már részesednünk kell félig-meddig kénytelenségből hozott áldozataink gyümölcseiben, kell, hogy abban minél nagyobb mértékben részesüljünk. Az okkupári tartományok igazgatása, mióta Kállay Béni miniszter vezeti s mióta a derék Nikolics Fedor b. áll annak élén, csakugyan jó, mondhatni mintaszerű. Bár paradoxnak látszik, de Magyaország a maga vármegyéivel együtt boldognak érezhetné magát egy ily rendezett és pontos igazgatás birtokában. Nagy szakértelem, pontosság, becsületesség és szigorú felelősség az, amit a „két magyar“ pár év alatt e tartományokban meghonosított. Furcsa, de teljesen beavatott emberektől hallottuk, hogy a bosnyák igazságszolgáltatás is jobb és népszerűbb, mint a mienk. A tartományok közgazdasági haladásáról pedig a saját szemünkkel győződtünk meg nem rég. A mohamedán elem, az igaz, hogy passzív ellentállást tanúsít odalenn az új rend ellen, de az is igaz, hogy bízik a hatóságokban s könynyen tűri a keresztény uralkodást. Másrészt kétségtelen, hogy a jobbágy-földbérlők, az u. n.émetek egy része lassan a saját erejéből szabad földbirtokossá válik. Az egyenlő jog és egyenlő előny élvezetében a tartomány közállapotai alatt lassankint európai alapok képződnek s ha az adórendszer, a telekkönyv és a birtok-fölszabadítás kérdéseit is sikerül Kállaynak megoldani, a bosnyák adminisztráció megalkotásának nagy műve már pár év alatt tökéletes lesz. Mélyen sajnáljuk azonban, hogy Nikolics Fedor báró polgári adlátus épen most válik meg állásától. A báró igazán népszerű, sőt közszeretetben álló ember volt odalenn. Minálunk pedig nemcsak mint honfitársunk, de mint kiváló képességekkel és szilárd jellemmel biró kormányférfiú is közbecsülésben állott. Őt már csaknem elválaszthatlannak képzelték Kállaytól s e „duumvirátus“ különösen Magyarországon sok jó hajlandóságot szerzett a két tartomány számára. Hinni kell, hogy a közös pénzügyminisztériumban módot fognak találni Nikolics báró megtartására s el fogják hárítani a reá nézve nyomasztó akadályokat. Arra a helyre, ahol ő ül, alkalmas emberek nincsenek annyian, mint például egy miniszteri bársonyszékre. Végül pedig nekünk magyaroknak kiváló érdekünk van benne, hogy a bosnyák hivatalokban és üzleti világban a nemzet minél számosabb tagja által legyünk képviselve. Ifjúságunk egyik részének sem fog megártani, ha a délszláv nyelvet elsajátítja. Oroszország diplomáciai vereségei maguk után fogják hozni e két tartomány fokozatos annexióját. A balkánbeli népek függetlenségének és önállásának védelme úgy látszik megkívánja, hogy ezen „ék“ szilárd és kétségbevonhatlan legyen. Bosznia- Hercegovináról magas politikai körökben is, már mint tényleg annektált tartományokról beszélnek s a külpolitika sodra hozza magával, hogy ezen állapot jogilag is szentesítést nyerjen. Igaz, hogy még ezután is ki kell vívni a harcot azon kérdés fölött, hogy a két tartomány mint közös birtok, tehát mint közös ügy vetessék-e föl a monarchia államjogi viszonyainak keretébe ? De akármiképen fog ezen kérdés eldőlni, a magyar politikának és nemzeti tevékenységnek már eleve is nagyobb mérvben kell a két tartomány felé fordulnia. Balkánbeli politikai missziónk halvány és ködszerű lesz, ha nem tudunk annak kulturális és gazdasági törekvéseinkkel alakot és testet adni. A magyar delegáció határozatait királyi szentesítés alá terjesztés céljából ma délután vitte el, mint értesülünk, Kuli udvari tanácsos Gödöllőre. A szentesített határozatok a delegációnak holnap tartandó zárülésében fognak kihirdettetni s ezzel a delegációk ülésszaka forma szerint is véget ér. A kiegyezés: Tisza Kálmán miniszterelnök gróf Taaffe miniszterelnökkel — ki ma reggel visszautazott Bécsbe — budapest tartózkodása alatt ismételten beható megbeszélést tartott a fenforgó kiegyezési ügyekben. Ezen értekezletek csupán a quota-regnikoláris küldöttségek eljárási ügyében eredményeztek megegyezést s ennek értelmében a magyar quota-küldöttség december 4-én Budapesten, az osztrák quota-küldöttség ugyanaznap Bécsben fog megalakulni, e küldöttségek tulajdonképes tanácskozásai azonban csak januárban veszik kezdetüket. A nyers petróleumvám kérdése még mindig vitás; a magyar kormánynak erre vonatkozó legutóbbi javaslataira az osztrák kormány még eddig érdemlegesen nem is felelt. Az országgyűlés elé ez év folyamán már nem kerülnek lényegesebb tárgyak, sem érdemleges tanácskozások nem lesznek. A pénzügyi bizottság remélhetőleg még az idén elkészül a költségvetés tárgyalásával. Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszter egyelőre nem tervez semmi pénzügyi műveletet, így írják ezt a P. Corr.-nak Budapestről. Széchenyi Pál gróf beszámolója. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter nov. 27-én beszámoló beszédet tartott Kaposvárott a Korona fogadó termében. A megjelentek közt a társadalom minden rétege képviselve volt. A minisztert küldöttség hívta meg s a teremben dr. Szigethy János üdvözölte. A miniszter beszédéből kiemeljük a következőket:. Az ön minisztériumát érdeklő egyik fontosabb kérdés az osztrákokkal kötött 10 éves vámszerződés meghosszabbítása, esetleg felmondása, ami azért vált szükségessé, hogy az újban a nemzet érdekeit érintő, az eddiginél jobb egyezség köttessék, a pontozatok kedvezőbbek legyenek. Hogy a paktum eddig nem létesülhetett, annak oka a petróleum kérdése; méltányos, középutat találni ugyan nem volna nehéz, de a technika nagy haladása a finomítást tekintve, a nagy fejlődési processzus majd minden időközben más megoldási kulcsot ajánlanak s igy a szerződés létesítése eddig lehetetlen volt; mi azonban rövid idő alatt be fog következni és pedig azon eredménynyel, hogy a behozandó nyers petróleumra nagyobb vám vettetik ki. Másik fontos kérdés: Az állatoknak Ausztriába való bevitelére fontos intézkedést tett a miniszter az által, hogy a szabad forgalom biztosítására — mi eddig nem volt — új szerződést kívánt az osztrák kormánytól, s az meg is van kötve valakit, az oly könnyen sérthetők közül s ezzel talán a szent ügynek ártsak. Már közel két hete úgy hallom, hogy az egész tárgy iránt a Nádornál kérdés létetett. Tőle azonban a válasz még itt nincsen. Mi az oka ezen késedelemnek, azt tudni nem lehet, talán ott lenn a dolog mibenlétét megtudni nem volna lehetetlen, de lényegesen s oly móddal, mely a Nádornál kedvetlen ne legyen. Én itt fenn kérek, várok, sürgetek és esdeklem, míg a dolog jóra vagy rosszra el nem dől. Szabadulhatásom ideje tehát ezek szerint még most is bizonytalan, valamint szinte kétséges a siker is, de kérem, igen kérem a tekintetes urat, várjon be engem Pesten, hiszen ezen állapot oly igen sokáig már nem tarthat. Miklóst szívesen és forrón ölelem. Bízom istenben, hogy engem itt a lelki erő el n£tn hagy, de a sorsnak azon csapása, ha késő,épen semmi sikere nem lenne alyatl Cnásnak, keblem nyugalmát tán feldúlná. Szomoru kénytelenség szülte ezen kötelességet, de édes nekem annak teljesítése, minden uj akadály, minden uj nehézség uj erőt ötó keblembe, mert ki őt úgy ismeri mint éos úgy szereti mint én, annak ő érezte semmi sem nehéz, semmi sem kedvetlen. Isten áldja a tekintetes urat, szóval Pesten majd többet. Szives barátja Deák Ferenc, s. k.“ Deáknak Irátja sorsában való ezen érzékeny szívvel osztozkodása’ az ókori nagy nemzetek fiainak s rokon lelkeinek barátságát juttatja eszünkbe, miket mintául álit az emberiség elé a történelem. S én méltó büszkeségüg tartom, hogy nemzetünk is mutathat fel ily nemes és nagy lelkeket, a minek örök bizonyítéka lesz mn e két levél, a kimondott szó, a kifejtett igazság talál mégis fogékony kebelre, s egykor talán felébred önjavára mostani tompa részvétlenségéből a nemzet, tartja fel egyedül csekély, igen csekély erőnket. — Adja isten, hogy a lelkes kis Erdély több sikerrel, több szerencsével vívja ki sértett szabadságát !! Kossuthnak Országgyűlési Tudósításait számodra tüstént megrendeltem. Oroszszai tartozásod iránt számot nem vethetek, mert ő Lipcsébe utazott, hol tollának, és pedig mint sokan állítják, bérbe adott tollának szüleményeit készül nyomtattatni. Meglássuk, mi lesz ezen új munkájának tárgya és tartalma. Én azonban hozzá nem sokat bízom, mert egy idő óta kormányt dicsérve sokat emlegeti a szükséges mérséklést és juste milieu-t, mintha minket magyarokat, kik helyből sem tudunk, vagy legalább nem akarunk mozdulni, máris attól kellene félteni, hogy igen messze megyünk, vagy szerfeletti sietéssel megerőltetjük magunkat. Isten áldjon édes Miklósom! adjon néked és Erdély hű fiainak erőt és egyetértést, sikert és törvényes szabadságot. Erdélyi barátunkat tiszteljed, Keményt, Szászt és Veér Farkast öleld helyettem, és szeressed hiv barátodat Deákot, s. k.“ Az Erdélybe és fiaiba helyezett remény az országgyűlés véletlen feloszlatásával egyszerre szétfoszlott. A legfelsőbb parancs menykőcsapásként sújtott le a hazára, sorsa még sanyarúbb lett, mint az anyaországé, melyet oly meginditóan festett az iménti levél minden sora. A másik levélre okot az adott, hogy barátja elvesztvén fogsága szenvedései közt szemei látását, a megyék felszólaltak mellette a felség előtt, barátai közbenjárást vállaltak a nádornál, követ követ után ment Bécsbe érezte kérni, hogy teljes világtalanná léte — fogságából szabadulás útján — megakadályoztassék. Az orvosok azt mondották, hogy ha a felség meg nem kegyelmez, Wesselényi rövid időn teljesen megvakul. Deákot is megillette gyászos sorsa. Ő is Bécsben kegyelemért folyamodott számára. Ott mulatása alatt kelt a Kelemenhez írt levél, mely Wesselényi szomorú helyzetét s Deáknak azon való mély fájdalmát és érette való aggodalmait meghatólag rajzolja. A levél szó szerint ez: „Bécs, okt. 10-én 1839. Tekintetes ur! E pillanatban kaptam a tekintetes urnák levelét s annak tartalma iszonyú aggodalmamat még inkább neveli. Még most is kötve vagyok itt félelem és reménység között, s az isten tudja, meddig tart e gyötrő bizonytalanság. Hisz én is eleget hallok, de csak puszta hitt, bizonytalan habozásut s gyakran egymással ellenkezőt, biztatást nékem is eleget nyújtanak, kivált olyanok, kiknek a dologban elhatározó szavuk nincsen s kik csak társasági körökben felkapott egynéhány szóból jósolgatnak. Hiszen jósolni puszta szavakból oly igen szeretnek az emberek; de jóslásaik meg nem nyugtatják keblemnek hánykódásait, nékem való kell. Irtóztató helyzet az, melyben mi vagyunk, kiknek egész valónkkal összeolvadt szegény Miklósnak lelkes barátsága, és talán a borzasztó bizonyosság sem volna oly kegyetlen, mint ezen kétségbeeséssel határos aggódás. Ébren és alva csak őtet látom. Szemei világától megfosztva, keserű fájdalmas vonásokkal leng előttem képes gyakran, midőn fájdalom, féltő aggodalmam s a bizonytalanság keserűsége marcangolják keblemet, nyájas arcot kell vinnem a társas körökben, nehogy talán keserű tekintettel, vagy a fájdalomnak koszosan kifakadó szavával sértsek Jakab Elek. PESTI ii * LAP 1886. december 1.