Pesti Hírlap, 1886. december (8. évfolyam, 332-361. szám)

1886-12-01 / 332. szám

1886. december 1. PESTI HÍRLAP * (A m. k­ir. operaházi legközelebbi újdon­sága S­á­r­o­s­i F. eredeti dalműve „Az utolsó Abencerage“ lesz, melynek előadására serényen folynak az előkészületek. Valószínű, hogy az első előadás december 15-én fog megtörténni. — A­mi G­o­ld­m­a­r­k „M­e­r­l­i­n“-jé­t illeti: szinrehozatalát egyedül az „Abencerage“ előkészületei késleltetik. Nem lenne méltányos egy tehetséges hazai szerzőnk dalművének szinrehozatalát tovább elodázni, tekintve különösen azt, hogy Sárosi betegsége következtében az „Abencerage“ betanulása a folyó évben már egyszer félbeszakittatott és a szerző kivánságára az opera szinrehozatala elhalasztatott. A mint Sáros­ dalműve színre került, „Merlin“ előadására fognak megtörténni az előkészületek. — T u r o 11 a Emma k. a. tegnap érkezett fővárosunkba, hogy itteni szer­ződésének eleget tegyen. Régibb szerepein kívül be fogja mutatni Sárosi „Abencerage“ című operájá­ban a fő női szerepet Zaraimar, melyet már tavasz­kor tanult be nagy buzgalommal a szerző utasításai szerint. A művésznő sokat vár e szerepétől s az mint előre látható egyike lesz legkitűnőbb alkotá­sainak. Ellenben Goldmark „Merlin“-jében Vi­­viane szerepéről, a­melyet szintén Turella Emma kisasszonynak kellett volna minálunk adnia, a mű­vésznő — hir szerint — lemondott. * (Müller Katalin k. a.) tehetséges hazai táncosnőnk a m. kir. operaház intendánsának aján­latára és beleegyezésével három hónapra szerződtetve lett a velencei Fenice-színházhoz. Ugyanennyi időre a kisasszony szabadságot kapott, itteni szerző­désének megújítása mellett. Az intenda­­túra alkalmat óhajt ugyanis adni Müller kisasszony­nak, hogy a táncművészet magas iskoláiban a Fenice­­színházban és a milánói Scala-ban kifejleszsze tehet­ségét, valószínű lévén, hogy operaházunk ily módon a nevezettben első rangú szóló-táncosnőre tehet szert. * (Az „ember tragédiájat“) a nemzeti színházban vasárnap Wilbrandt a bécsi Burgszínház igazgatója is végig nézte, hogy azt esetleg Bécsben színre hozza. * (A budai várszínházban) holnap — szerdán — egy fiatal magyar énekesnő, S­z­e­y­­­e­r Leona k. a. teszi legelső színpadi kísérletét, mint Agatha a „Bűvös vadász”ban. A kisasszony Bécsben és Prágában tanult, most két éve pedig föllépett a budai zeneakadémia egyik hangversenyében, a­hol feltűnést keltett szép mezzo-sopránja és intelligens előadása. Keglevich István gr. intendáns­át operánk­hoz szerződtette. * (A K r­a n c­s­e­vic­s-f­é­l­e) vonósnégyes-tár­­sulat pénteki hangversenyén D’Albert négyese nem kerülhet bemutatásra, mert a szólamok nem érkeztek meg. Helyette Haydn d-dur vonósnégyesét (op. 76.) adják elő. * (D’A­lbert Jenő) hangversenye csütörtö­kön, dec. 2-án esti 7 és fél órakor lesz a fővárosi Vigadó kis termében. Műsora ez: 1. Beethoven a­ Szonáta, Es-dur (op. 31. 3 sz.); b) Szonáta, C-dur (op. 53). 2. Chopin a) Nocturne (op. 62. 2. sz.); b) Imprompton, Fis-dur; c) Ballade (op. 23.) 3. Schumann Ábránd (op. 17.) 4. a) d’Albert négy zongoradarab (op. 5); b) Rubinstein Bar­carolle, A-moll; c) Liszt „Don­ Juan“-ábránd. * (A bécsi udvari opera igazgató­sága) újabban rendeletet bocsátott ki, melynek ér­telmében ezentúl koszorúkat, bokrétákat vagy egyéb virágajándékokat a művésznek vagy művésznőnek a színpadon átnyújtani nem szabad, sem nyílt jelenet­ben, sem felvonás után. Ugyan e rendelet megtiltja az opera tagjainak, sőt még a vendégszereplő művé­szeknek is, hogy esetleges kihívások alkalmával a kapott koszorúkkal jelenjenek meg a közönség előtt. * (C o q u e 1 i n), a­ki tudvalevőleg megvált a Theatre Franç­aistől, társulatot szervezett és decem­ber 2-án Franciaországban körutat kezd meg. Elő­­ször Nancyban lép föl. * (Hangszer-uniku­m.) Stradivariustól, a nagy hangszerkészítőtől, már csak egy gordonka lé­tezik. Ez az unikum utolsó tulajdonosának Servais Józsefnek halála után Brüsszelben áruba bocsátta­tott. Egy brüsszeli gyáros vette meg 50,000 frankért. Servais családja csak azért adta el ily olcsón a hí­res violoncellát a brüsszeli gyárosnak, hogy az or­szágból ki ne vándoroljon. * (A nemzeti színházban) ma este Vörösmarty Mihály születésének évfordulóját ün­nepelték meg. Előadták a nagy költő „Az áldozat“ című ötfelvonásos szomorújátékát. Nagyszámú közön­ség gyönyörködött Vörösmarty költészetének e gyön­gyében, melynek nyelvi bájait még eddig kevesen érték utol, de fölül nem múlta senki. Az előadás méltó volt a darab érdeméhez. J­á­s­z­a­y Mari (Zenő) és P. Márkus Emilia (Csillár) a női főszerepekben, Nagy Imre (Szabolcs), Szacsvay (Zaránd) és Pintér (Barang) a férfi főszerepekben teljesen megfeleltek a költő intencióinak. Az a mély áhitat, melylyel a közönség az előadást hallgatta és a ki­törő taps a nagyobb jelenetek után, arról győzött meg bennünket, hogy nem ártana, ha elhunyt nagy költőnk e költői becsű művét többször látnák a nem­zet első színpadján. Tudomány. * (A magyar történelmi társulat) december 2-án (csütörtökön) d. u. 5 órakor az Aka­démia I. emeleti kis­termében választmányi ülést tart. Tárgyai: 1. Schmiedt Vilmos: Bethlen Gábor összeköttetése Lengyelországgal. 2. Márki Sándor: Újabb adatok Dósa György életéhez. 3. Szilágyi Sán­dor jelentése a Jakabfalvy család néhány okleveléről. 4. Folyó ügyek. * (A­z országos régészeti és ember­tani társulat) Pulszky Ferenc elnöklete alatt ma délután szakülést tartott. Első felolvasó a társu­­lat titkára, Hampel József volt, ki az elmúlt nyá­ron tett oroszországi tanulmányainak eredményét adta elő, előrebocsátva, hogy míg a nyelvészek, et­nográfusok Oroszország területén rég felismerték azokat a kapcsokat, melyek a mai és az ősmagya­rok között fenforognak, addig a régészet terén e tekintetben kevés történt. Eltekintve Jerneytől, első volt Römer Flóris, ki a modern archeo­lógia színvonalain kereste fel az orosz múzeu­mokat, felismerve nem egy olyan jelenséget, melyben a rokonság nyilatkozik. Míg Römer csak — úgy­szólván — találomra érintette az össze­függést, addig Hampel előadásából látszik, hogy biz­tos nyomokon s öntudatos tervszerűséggel tanulmá­nyozta az orosz régészetet. Előadásában különösen a magyar bronzkor összefüggését, ismertette az orosz­­országival, beszélt továbbá a szlávok szerepéről a bronz műveltségben, a déloroszországi népvándorlás­­kori stilról stb. Az érdekes előadást kis, de szakem­berekből álló közönség előtt tartotta, mely azt mind­végig feszült figyelemmel hallgatta.­­ Utána Réthy László I­­a­­­a­vács Gyulának német-bogsáni régészeti ásatásairól beterjesztett jelentését olvasta fel, mire az ülés véget ért. Irodalom. ' * (A Palla­s-k­ö­n­y­v­t­á­r) legújabb kötete imént jelent meg s tartalmazza a „Szenvedések isko­lája“ című francia regényt és Francesco Flores Gar­cia spanyol iró „Öld meg!“ cimü elbeszélését. Napi hírek. — (Báró Kemény János) belső titkos ta­nácsost, a képviselőház volt alelnökét s egyik leg­kiválóbb tagját­­— képviselői körökben ma este el­terjedt hir szerint — szélhüdés érte erdélyi p.­­kamarási birtokán. Mély részvéttel regisztráljuk e hirt s óhajtjuk, ne bizonyuljon szomorú valóságnak. — (Személyi hírek.) T a a f f e gróf osztrák miniszterelnök ma reggel Budapestről Bécsbe utazott. — Zichy Ágost gróf fiumei kormányzó ma reggel székhelyéről Budapestre érkezett. — (A budapesti orosz főkonzul.) A hivata­los lap mai száma közli, hogy a király Basily Sán­dor orosz császári főkonzullá Budapestre kinevezett államtanácsosnak megbizó leveléhez az exequaturt megadta.­­ (A király vadászat­on.) A szent­endrei szigeten a Monostorsziget közelében fekvő királyi fácánosban ma vadászat volt, a melyen a ki­rály ő felségén kívül mint meghívott vendégek Szé­chenyi gr. és Fejérváry báró miniszterek, herceg Hohenlohe Konstantin főudvarmester, Ráth Károly főpolgármester, Török János főkapitány, Tormay Béla miniszt. tanácsos, a fóthi uradalmi igazgató, a pomázi szolgabiró és ő felsége két szárnysegéde vet­tek részt.­­ A vadászok valamennyien Dunakesztől északra gyűltek össze a korányi csárdához vezető kompnál s itt a Dunán átkelve, azonnal hozzáfogtak a vadászathoz. A szerencse kedvezett a vadászoknak, minthogy a társaság 400-nál több darab vadat — nagyobbrészt fácánt s nyulat — ejtett el. Vadászat után a szabadban egyszerű reggeli volt. — (Az adópanaszok.) Vasárnapi számunk­ban egy kis közleményt hoztunk, mely a fővárosi adófelügyelőség adminisztrációjának rendetlenségéről szól. Ez a dolog nem új már s egyike évről-évre hú­zódó bajainknak, a­melyek az adózó polgároknak nem éppen teszik kellemesebbé „e siralom völgyé­ben“ való időzésüket. De ennek dacára is örömmel vettük imént Balog Samu főv. kir. adófelügyelő le­velét, melyben készségesen kijelenti, hogy minden ismétlődhető panasz esetében legszívesebben készen áll az adózó közönség jogos panaszainak ellátására, még­pedig nem a fővámházban, hanem kalap­ utca 4. sz. a. hivatalos helyiségében.­­ Valóban mi is azt hiszszük, hogy az adófizetők leghelyesebben te­szik, ha első­sorban közvetlenül és szemé­lyesen az adófelügyelőhöz fordulnak, elkerülésével a keveset érő hivatalos formaszerűségeknek, a­me­lyek elvégre is elnyújtják, de nem orvosolják a pa­naszt. Az adófelügyelő által követelt „szóbeliség és közvetlenség“ pedig mindenesetre legjobb orvossága lesz az adókezelés botlásainak.­­ (Görgey mint választó.) Görgey Arthur honvédtábornok, ki eddig elvonulva élt visegrádi nya­­­ralójában, s a közügyekben nem igen vett részt, új­ból kilépett a nyilvánosság terére s a szabadságharc lezajlása óta ez évben vétette fel magát először Vi­­segrádon a képviselő-választók névjegyzékébe. A vé­letlen épen a babonás 13 számot juttatta neki a vá­lasztásra jogosult polgárok névsorában.­­ (Öngyilkos tudós.) Jelentettük, hogy Seckendorf-Cudent Arthur báró udvari tanácsos, a bécsi gazdasági főiskola tanára s erdészeti író tegnap Bécsben öngyilkos lett. Öngyilkosságának részleteiről a következőket írják : A f­öldmivelési minisztérium ki­sérleti osztályának egyik irodájában tegnap délután 1 óralátt Beumerle tanársegéd és Wachtel főerdész tartózkodtak, midőn egyszerre erős dörejt hallottak. Eleinte azt hitték, hogy talán gázrobbanás történt, de mikor benyitottak az udvari tanácsos szobájába, ré­­mületes látvány tárult eléjük. Íróasztala előtt, karos­székében hátradőlve főnöküket pillantották meg, ki erősen hörgött, egy ötlövetű forgópisztoly, mely a földön hevert, szomorú bizonysága volt a történtek­nek. Seckendorf báró öngyilkosságot követett el. A közben szintén elősielő dr. Cisler gyorsan báró Ho­­roch orvosért futott, ki megérkezvén, már csak a be­következett halált konstatálhatta. Nemsokára megje­lentek a helyszínen a rendőrség küldöttei is dr. Wim­mer rendőrorvossal s megállapították, hogy a golyó a negyedik borda alatt hatolt a testbe s okozta az öngyilkos halálát. Seckendorf báró déli 12 órakor lakásán még villásreggelit evett neje társaságában s azután mint rendesen, hivatalába ment, hol az ön­­gyilkosságot elkövette. Tettének indokául az ismerő­sök ideges izgatottságát mondják. Seckendorf báró, ki igen szép férfi volt s ki életének 41-ik évében ál­lott, gyakran szenvedett ideges fejbántalmakban, s igy valószínű a föltevés, hogy e testi fájdalmak fölötti elkeseredésében határozta el magát a végzetes tettre. Neje, midőn értesítették a szomorú esetről, elájult. Seckendorf báró 1845-ben született, már évek óta tanár a gazdasági főiskolán. Az osztrák földmivelési minisztériumban az erdészeti osztály vezetése volt rábízva. Az erdészet terén elsőrangú tekintélynek volt elismerve s e téren jelentékeny irodalmi tevékenysé­get is fejtett ki, szaklapot is szerkesztett. Secken­dorf báró több olasz, szász és spanyol rendjel tulaj­donosa volt. Nem hagyott hátra semmi írásbeli föl­jegyzést, mely tettét megmagyarázná. — Az öngyil­kos tudós hulláját ma délelőtt boncolták s az agy­velőn rendellenségeket konstatáltak, mi azt bizonyítja, hogy az öngyilkos báró őrültség pillanatában fordí­totta maga ellen a gyilkos fegyvert. — (Nagy postalopás.) A belgiumi nagy pos­talopás részleteiről a következőket jelentik: „A lo­pást Verviersben konstatálták. A posta­szállítmány egy külön e célra szerkesztett, A-B jelzéssel ellá­tott kocsiba volt elzárva, mely kocsi két részből áll; az egyikben az utasok márkái, a másikban a posta­­küldemények szoktak elhelyeztetni. Megjegyzendő, hogy a postaküldeményeket bőrrel bélelt erős vá­szonból készült zacskóba zárják, melyeket gondosan lepecsételnek és mególmoznak. Az A-B kocsi ajtaját az Ostende-ből való elinduláskor nagy lakatokkal el­zárták, ezeket a lakatokat Verviersben szokták fel­nyitni. A vonat, melyhez a postakocsit csatolták, melyből a lopás történt, Ostendeltől szombaton reg­gel 3 óra 15 perckor indult el. Midőn Verviersben a német vonalra szóló küldeményeket a kocsiból ki akarták venni, több postazacskót kiürítve találtak. A szolgálatban levő Paternoster alfőnök azonnal lepe­csételte a kocsit s gyorsan értesítette a dologról a verviersi postakiadó­. A zacskók megolvasásánál ki­tűnt, hogy huszonkettő ki van üresítve és pe­dig a kék ragasztó cédulákkal ellátottak, melyek ér­tékeket tartalmaztak. 18 zacskó, melyekben az egy­szerű levelek és a hírlapok voltak, érintetlenek ma­radtak. A módot, hogy a tettesek miképen hatoltak be a postakocsiba, lapunk most számában már kö­zöltük. Az ellopott értékek nagy összeget képvisel­nek, mert a szerdai és szombati vonatokkal szokták a legnagyobb pénzküldeményeket továbbítani. A mos­tani vonalon 41 doboz gyémánt 13 volt, mely külde­ményt New­ Yorkban adták fel Alexandrovskba. Több angol bankár is e vonattal küldött óriási össze­geket különböző címekre. A belga állam, melyet a felelős­ség terhel, több mint egy millió frank kárt szenved e lopás folytán. A vonat kisérő személyzete felül áll minden gyanún, Verviersben a lopás felfedezése után, azonnal ők maguk kérték, hogy motozzák meg őket. A tolvajok az utasok közt voltak. Az azonnal meg­indított vizsgálatot Garaud főpostafelügyelő, Marchal .

Next