Pesti Hírlap, 1887. február (9. évfolyam, 31-58. szám)
1887-02-01 / 31. szám
A nem háború előjelei, csupán biztonsági ovszabályok, arra a senki, egy hatalom által sem óhajtott esetre, ha a béke mégis megzavartatnék. Fegyverkezik az egész világ, még azok az államok is, melyeknek semlegessége nemzetközi egyezménynyel van biztosítva. A Tisza e tekintetben nem mondhatott egyebet, mint amit Bismarck is mondott, aki kijelenté, hogy Belgium semlegességének egyedüli garanciája most a belga hadsereg. De kijelentés alkotmányos szempontból annál fontosabb része ez Tisza beszédének, mert önkényt és minden provokálás nélkül tette a kijelentést, hogy az óvatosság által megkövetelt áldozatok nem fognak az illetékes fórumok elkerülésével követeltetni. Vagyis alaptalan a híresztelés, hogy a hadügyi kormány meg fogja tenni a nagy költekezéseket s csak a kész kontóval áll majd elő, hanem igen is, előzetesen össze fognak hivatni a delegációk s azok döntenek a megszavazandó eszközök minősége és mennyisége fölött. Nem szükséges tehát attól tartanunk, hogy a helyzet bizonytalansága alkalmul fog fölhasználtatni arra, hogy az alkotmányon sérelem ejtessék. A beszéd igen jó hatást tett az egész házra, még az ellenzékre is. Megnyugtató eredménye nem is fog elmaradni, noha Irányinak a balkáni államok függetlensége tárgyában tett kérdésére a miniszterelnök ezúttal elképzelhető okokból nem tartó helyénvalónak olyan kategorikus választ adni, mint a többi kérdésekre. Belpolitikai hírek nek válaszolta, hogy ezt a mostani viszonyok közt nem tartja lehetségesnek. Ami a fővárosi adminisztrációt illeti, a kormány valamint a csatornázási és vízvezetéki ügyben, úgy egyéb tekintetben is meg fog tenni minden szükséges intézkedést; megjegyzi azonban, hogy a cselédügyben az egyes fórumok kompetenciái elég szabatosan meg vannak állapítva; az élelmezési viszonyokat jó utak és vasúti összeköttetések által lehet ugyan javítani, de egyébként hatósági intézkedéseknek alig lehet erre befolyása; az árucsarnok pl. bár egyéb előnyökkel jár, e bajon nem fog segíteni. Az értekezlet ezek után elfogadta a tárca költségvetését. A pénzügyi tárca költségvetése Hegedűs L. előadónak részletes indokolása után vita nélkül elfogadtatván, az értekezlet véget ért A képviselőház kérvényi bizottsága Vizsolyi Gusztáv elnöklete alatt tartott mai ülésében tárgyaltattak több törvényhatóságnak a magyar nyelv diplomáciai érvényére vonatkozó feliratai, a székesfehérvári ügyvédi kamarának a bélyeg- és jogilleték felemelése ellen intézett kérvénye és számos magánügyben beadott kérvények, melyek Zeyk Dániel előadói javaslata szerint nyertek elintézést. Az országgyűlési mérsékelt ellenzék ma este Ernuszt Kelemen elnöklete alatt tartott értekezletén tárgyalás alá vette a belügyminiszteri tárca költségvetését, melyet HoránszkyNándor ismertetett. Elhatároztatott, hogy az operaház részére előirányzott szubvenciót, valamint az újonnan rendszeresítendő főispáni titkárok fizetésére szánt összeget a párt nem szavazza meg, valamint megtagadja a fővárosi rendőrségnek a tavalyihoz képest indokolatlanul felemelt előirányzatát is. Ezután az értekezlet tárgyalás alá vette és elfogadta a pénzügyi bizottság jelentését a belügyminiszternek az 1885. évi 21. t. c. alapján szükségessé vált átmeneti rendkívüli kiadásokra vonatkozó előterjesztéséről. A főrendiház pénzügyi bizottsága febr. 1-én déli 12 órakor, igazoló bizottsága febr. 2-án d. e. 11 órakor, közjogi bizottsága pedig aznap déli 12 órakor ülést tart. Horvát fenyegetőzés. A zágrábi 0 b zor felhívja a horvát regnikoláris küldöttséget, hogy szakítson meg minden további értekezletet és tárgyalást a magyar országos küldöttséggel, ha ez továbbra is megmarad a renunciumában kifejtett elvei mellett s a ma megkisérlett egyezkedés eredménytelenségéről értesítse a horvát országgyűlést. „Szüntessetek meg tehát minden további tárgyalást a magyarokkal — úgymond a horvát ellenzéki lap — s indítványozzátok a zágrábi országgyűlésnek, hogy a horvát képviselők mandátumait a magyar országgyűlésen vonja vissza mindaddig, míg a horvát ország—jan. 31. A kiegyezési tárgyalások meghiúsulása. A magyar és az osztrák miniszterek közt a még fenforgó kiegyezési kérdésekre nézve legújabban lefolyt tárgyalások — amint értesülünk — egy irányban sem vezettek megállapodásra. A kiegyezési tárgyalások eddigi lefolyása jogosultnak tünteti fel azon gyanítást, hogy az osztrák kormány maga sem viseltetik valamely különös érdekkel a kiegyezés létrejövetele iránt. Az osztrák minisztérium előtt jelenleg a még függőben levő differenciákra nézve a magyar kormány oly formulázott alternatív javaslatai fekszenek, vagy elfogják is, amin barátunknak nem lesz baja. Az a doktor merész és eszélyes és rajta nem fog sem a les, sem a támadás. Arról nem is szólva, hogy törzsei imádják őt. Nem tudom, hogy a mahdista forradalom milyen meglepetéseket vagy katasztrófákat fog eredményezni, de legyünk rá elkészülve, hogy a doktor még beszélgetni fog magáról. Egy, két vagy öt év múlva, mikor az angolok már távol lesznek, és ismét nyitva lesz az egyenlítő felé vezető út, akkor Emin bey, hacsak nem lesz a kegyetlen ágalj áldozata,, kormányzója lesz tartományainak, idejét megosztja a patriarchális igazságszolgáltatás és az állattani, néprajzi, földrajzi, nyelvészeti tanulmányok közt. Pár nappal később megtudtuk, hogy Khartum elesett. A Szudánra sötét és borult. Azóta sokszor ábrándoztam erről az Eminről, akit a művelt világtól egy rettenetes lázadás dühöngő óceánja választ el és akit fanatikus hordák tengere vesz körül. Eltelt egy év, két év, ki emlékezett még Eminről ? Talán senki, se Kairóban, se Londonban. Valóságos feltámadási hírként hatott, mikor Emintől saját kezűleg irt levél érkezett, mely hírül adta Európának, hogy a doktor még él. A levél így szólt: Wadelai, 1885. dec. 31-én. Kedves Allen úr! Ön bizonyára régóta azt hiszi, hogy meghaltam vagy fogoly vagyok és erre jó okai voltak. De hál’ istennek, elkerültem e szomorú sorsot és sikerrel igyekeztem újból utat nyitni a levélváltásra, miután helyreállítottam a régi jó viszonyt Kabba-Rebával, Angoro urával. Remélem, hogy ezt a levelet Ugandán és Zanzibáron át meg fogja kapni. Nagy melyek a legmesszebb menő előzékenységről tanúskodnak részünkről. Ha ezek a prepozíciók sem vezetnek megállapodásra, a további tárgyalások minden alapja hiányozni fog. A delegációk rendkívüli ülésszakra egybehívása, tárgyában a Bud. Corr. ma ezeket írja: Tisza Kálmán miniszterelnök Irányi Dániel képviselő kérdéseire a külügyi helyzetre vonatkozólag adott válaszában ma egész terjedelmében megerősítette eddigi jelentéseinket az iránt, hogy a hadügyi adminisztráció hadszerelvény-kiegészítéseket foganatosított Azon észrevétellel, hogy „a kizárólag óvatosságból eredő ezen intézkedések az illetékes törvényhozási faktorok hozzájárulásának kikérésével fognak történni“, a miniszterelnök egyáltalában még nem mondta azt, hogy a delegációk egy rendkívüli ülésszakra a legközelebbi időben feltétlenül egybe is fognak hivatni, miután a hadügyi adminisztráció rendkívüli kiadásainak fedezése szűkebb keretben a közös és a két államkormányok felelősségére is megtörténhetik, másrészt pedig bizonyos, kivált a honvédségek és a népfelkelés részére szánt készlet beszerzésének megszavazása a mindkét részen levő parlamentek elé tartozik. Mindazonáltal a delegációk rendkívüli ülésszakra való egybehívásának lehetőségét mindenesetre szem előtt kell tartani, minthogy a monarchia azon helyzetbe juthat, hogy tisztán a béke fentartásának érdekében nagyobb szabású évrendszabályokhoz lesz kénytelen nyúlni. A jelenlegi ülésszakra az őszszel megválasztott delegációk ez esetre ismét Budapestre fognának egybehivatni. Az országgyűlési szabadelvű párt Vizsolyi Gusztáv elnöklete alatt tartott mai értekezletén tárgyalás alá vette a belügyi tárca költségvetését melynek tételeit Rakovszky István, a pénzügyi bizottság előadója ismertette. Vargács Imre felhívta a miniszter figyelmét a községi közigazgatás hiányaira, a községi bíráskodás és adókezelés körül észlelhető bajokra s annak szükséges voltára, hogy a közorvosok helyzete biztosabb alapokra fektessék. — Szivák Imre a fővárosi adminisztráció fogyatékos voltát emelte ki s utalva az élelmezési s a cselédügy körül s más téren is tapasztalható mizériákra, kérte a minisztert, lépjen fel ezek tekintetében is ugyanoly erélylyel, mint a vízvezetéki s csatornázási kérdésben, mert ha a helyi adminisztráció tehetetlen, úgy a kormánynak kötelessége az akadályokat elhárítani. — Török Zoltán azon kérdést intézte a miniszterhez, nem látja-e elérkezettnek az idő arra, hogy a megyék megfelelőbb dotációban részesülessenek ? — Tisza miniszterelkerülő ut, az igaz, de más út nem áll előttünk nyitva. 1883. május hava óta el voltunk teljesen vágva a világtól. A kormány által elfeledve, elhagyatva, a szükségből erényt csináltunk. Amióta Bahr Gazai tartomány árulás folytán elesett, a lázadók hevesen megtámadtak és ki se mondhatom, hogy e hosszú háború alatt fekete csapataim milyen nagyszerűen viselték magukat. Nélkülözték a legszükségesebb dolgokat, hosszú idő óta nem kaptak zsoldot, de azért vitézül harcoltak. Mikor az éhség elgyengítette őket, 19 napig hihetetlen nélkülözéseket szenvedtek, erejük teljesen kimerült és megették az utolsó cipő utolsó bőrdarabját, akkor utat törtek maguknak az ellenség sorain keresztül és biztos helyre mentek. Ha valaha lett volna kételyem a négerek tekintetében, az Amedi négerek bebizonyították volna nekem, hogy a néger faj ép oly vitéz tud lenni, mint bármely más emberfaj és hűség s önmegtagadás tekintetében sok emberfajon túl is tesz. Ezek az emberek, bár nem voltak ügyes tisztjeik, csodákat vittek végbe és a kormány nem lehet irántuk eléggé hálás. Nem akarok túl szigorúan ítélni a kormányról, mely bennünket oly durván cserben hagyott és nem panaszkodom, de annyit mondhatok, hogy én, ha a lázadók elfoglalják is Khartumot és ha észak felől nem jön is segítség, én biztonságban leszek. Csak azt várom, hogy az ugandai hittérítők hírt adjanak nekem Khartum sorsáról. Dr. Emin bey: Egy évig tartott, míg ez a levél Európába ért. Egy másik levél, mely 1886. jul. 7-én érkezett a zanzibari angol konzulhoz és ápril 7-én indult el Wadelaiból, ezt a szép kijelentést tartalmazza: „Valamennyien el vagyunk szánva összetartani és jó vagy balsorsban osztozni.“ Akkor a doktor hős katonáinak nem volt egyéb egyenruhája, mint állatok bőre. A doktor gyapotot ültettetek, csizmadiákat tanított ki, gabnát, dohányt termelt, szappant gyártott, szóval egymaga megteremtett egy egész civilizációt. Múlt évi április végén a mahdi hivatalosan értesítette Emin beyt Khartum elestéről. Azóta a fanatikus mahdisták nyilván szakadatlan támadásokat intéztek Emin bey ellen. Ismeretes, hogy több angol tiszt és kalandor Stanley vezetése alatt expedíciót szervez, mely Emin beyt meg akarja szabadítani és melynek költségeit az angol külügyi hivatal, több angol nagykereskedő és az egyiptomi budget fedezi. De míg az angol lapok nagyban lelkesednek e nagylelkű mentők jövendő hős tettei iránt, dr. Schweinfurth, Eminnek társa és barátja, Afrika legalaposabb ismerője, a nagy garral hirdetett vállalatról úgy nyilatkozik, hogy „Emin beynek erre az expedícióra nincs semmi szüksége.“ Ő is azt tartja, hogy dr. Emin meg van elégedve. Aki ismeri Emin beyt, aki járt abban az országban, melyet ő oly dicsőségesen kormányoz, meg lesz arról győződve, hogy amíg a kedive vissza nem hívja, addig a jeles tudós nem fog távozni az egyenlítő vidékéről, melyet az angol politika az alkirálylyal el akar vesztetni, nem tudni mi okból. Hogy mi lesz Stanley expedíciójának eredménye, még ma nem tudhatni. Az egész művelt világ mindenesetre a legnagyobb kíváncsisággal várja a dr. Schnitzler (Emin bey) felől érkezendő híreket. Emin bey az egyetlen ember, testis unus, aki Mohamed Ahmedről, a fekete emberek rejtélyes prófétájáról hiteles értesítéseket fog küldhetni Európának. PESTI HÍRLAP 1887. február 1.