Pesti Hírlap, 1887. július (9. évfolyam, 179-209. szám)
1887-07-01 / 179. szám
« PESTI HÍRLAP ___1... 1887.janus 11 A fiumei szabad kikötő illetve vámkürzet megszüntetése iránt már hosszabb idő óta folynak tanácskozások. A megszüntetési módozatok tervezetének kidolgozása annak idején egy albizottságra ruháztatott, mely munkálatával most már — a mint értesülünk — elkészült. Az albizottsági munkálat megvitatására Zichy Ágost gr. kormányzó enquete-ot hívott egybe, mely — mint lapunknak Fiuméból jelentik — ma kezdte meg tanácskozásait E tárgyalásokon, melyeken a kormányzó elnökül, a tengerészeti hatóság közegein kívül a pénzügyminisztériumot Turócy Adolf pénzügyi főtanácsos és fővámigazgató, a kereskedelmi minisztériumot pedig Batthyány Tivadar gr. miniszteri titkár és tengerészeti előadó képviselik. A szabad kikötő megszüntetésének időpontját ezen bizottság nem fogja megállapítani; ez a kormány, illetve esetleg a törvényhozás feladatát képezi. A horvát pártok Zágrábból jelentik,hogy a Draskovics grófok egyesültek a Strossmayer párttal és megalakítják ezzel együtt a horvát „mérsékelt ellenzék“-et. Érdekes lesz tudni, hogy ez milyen programm alapján történik és hogy a Draskovics grófok mennyiben akasztják szegre eddig hangoztatott elveiket. A Draskovics grófokat nagyon bántotta, hogy a N. Fr. Presse őket, a többi ellenzéki pártokkal kötött kartell miatt megtámadta. Az idézett lap mai számában kifejtik, hogy választási célokra lehet koalíciókat kötni, Apponyi is szövetkezett a 48-akkal és a német konzervatív pártok kartellt kötöttek a szociáldemokratákkal Nyilatkozatukban felhozzák, hogy a horvát nemzeti párt egy kiváló tagja a Szarcsevicspártnak 30 mandátumot ajánlott fel az esetre, ha a kormánypárttal szövetkezik a centrumpárt ellen. Mennyiben igaz ez, nem feszegetjük. De az bizonyos, hogy Draskovicsék nem a választási időre, de a tartománygyűlési ülésszak egész tartamára szövetkeztek a Strossmayer párttal. És mégis azt állítják, hogy „a Szt. István korona szövetkezeti országai érdekeit oly módon akarják képviselni, mely megfelel azon férfiak felfogásának, a kik az 1868-iki közjogi szerződést megkötötték.“ Mikép tudták a Draskovics-grófok ezt a programmot a Strossmayer-pártéval összeegyeztetni, arra méltán kiváncsiak lehetünk. Külpolitikai hírek. —június 30. Francia-orosz-török szövetségről beszélnek már az egyiptomi kérdésben beállott legújabb fordulat következtében. A „Vossische Ztg.“ szerint Oroszország és Franciaország megígérték a portának, hogy biztosítják a török birodalom területi épségét, hogy Oroszország elengedi a hátralékos hadisarcot, hogy Szertamait gyönyörűen modulált kíséret szimfóniaszerű kidolgozásban támogatja. Kia nem fogja Törökországot megtámadni, hogy a krétai kérdésben teendő mérsékelt engedményekkel Görögország is be fogja érni, és hogy Törökországnak joga lesz a Nílus partjain török vezénylet alatt álló egyiptomi sereget tartani, ha a porta megtagadja az egyiptomi egyezmény aláírását és ha az orosz hadihajókat mindenkor átbocsátja a Dardanellákon. Örvendetes bizonysága ez annak, hogy igen fontos tényezőnek tartják a török birodalmat, amely pedig — bármit ígérjenek is neki az északi Danaok — világháború esetén okvetlenül Oroszország ellenségei mellé fog sorakozni. A mai pillanatnyi sikert az orosz-francia diplomácia csak a legerősebb presszió árán vívta ki. Hogy milyen volt a presszió, kitűnik a francia jegyzékből, mely múlt szerdán adatott át a szultánnak és amely így hangzik: „A francia kormány végleg elhatározta, hogy nem fogadja el a helyzetet, mely az egyiptomi egyezmény ratifikációja után létesülne. Ha az egyezmény aláíratnék, a francia kormány gondolni fog arra, hogy biztosítsa érdekeit, melyeket veszélyeztetne a földközi tengeren való egyensúly megzavarása. Másrészt, azaz ha cs. felséged nem írná alá a szerződést, a francia nagykövet fel van hatalmazva kormánya által császári felségedet formaszerűen és kategorice biztosítani arról, hogy a francia kormány biztosítja cs. felséged oltalmazását az alá nem írásból eredhető mindennemű következmények ellen. Miután így nincs ok a habozásra, felséged örömöt és megelégedést fog szerezni a mozlim népnek, ha nem szentesíti az egyezményt, mely neki gondot és aggodalmat okoz, továbbá szentesíteni és szilárdítani fogja a török birodalom és Franciaország közt fennálló barátságot. Miután csak Franciaország önzetlen politikája volna képes biztosítani az ottomán birodalmat Anglia túlkapásai és nagyravágyása ellen, felséged sokkal előnyösebbnek fogja találni az említett barátság fenntartását.“ Egy orosz követ monarchiánk ellen. Pétervári lapokban nem rég azt a hírt olvashattuk, hogy Oroszországnak egyik balkánfélszigeti diplomáciai képviselője röpiratot íromolyban ki fogja fejteni, hogy Oroszországnak milyen politikát kellene követnie a Balkánfélszigeten. E röpirat, a ma érkezett német lapok szerint, már meg is jelent és úgy tartják,hogy azt Hitrovo írta, a bukaresti orosz követ, az újabb időben előfordult összes bulgáriai puccsok szervezője. A röpirat szerzője azt tanácsolja, hogy Oroszország a makrancos elemek ellen lépjen föl erélyesen, de nem a Kaufbars modorában, hanem kész hadsereg élén, és határozott provokálásával Ausztria-Magyarországnak, fogait, bámulattal beszélni Lecoquról és gúnymosolylyal említeni Berlioz és Wagner neveit. Ah! Nyomorúság! Ebben a komor, szürke ködben mégis van egy fénysugár ; találkozott egy fiatal nevelőnővel, aki szegény volt és egyedül állott, mint ő; mind a ketten ugyanabban az intézetben tanítottak és a leckék közben találtak elég időt arra, hogy egymásnak megtessenek, hogy egymást megszeressék és ezt egymásnak megvallják. Férj és feleség lesz belőlük. Két éven át boldogok , egymásért élnek , a nő imádja férjét, csodálja lángelméjét, biztatja őt, ébren tartja benne a reményt; a férj egész odaadással csüngdején s egész nap csak arra a pillanatra gondol, amikor ismét hazatérhet szerény lakására, ahol megosztja idejét zongorája és az egyetlen lény közt, akit szeret. De a kisbaba születése óta megzavarta boldogságukat a betegség, mely Mártát az ágyhoz szegezte és teljesen kimerítette. Különösen nyolc nap óta nagyon rosszul van. Az orvos félti életét. Szegény asszony ! Mit nem adna érte Laurédant, ha most mellette lehetne ! Az utolsó akkordokat játszsza. A táncosok helyükre vezetik táncosnőiket. Laurédant aggódva tekint végig ezeken a közönyös arcokon, les valamely mozdulatot, valamely kifejezést, bármi jelt, mely azt mutatná, hogy figyeltek keringőjére. A párok beszélgetnek, nevetgélnek, de senki sem látszik az ő zenéjével törődni. Végre a házikisasszony, egy tizenhatéves, üde arcú leányka, egészen kipirulva a tánctól odaszalad a zongorához. — Ah! Laurédant ur, mordja kedves 1 mely Oroszország legveszélyesebb ellensége a Balkánfélszigeten. Mi készül Szerbiában ? Ez a kérdés kezdi a politikai köröket kevésbé aggasztani. Bécsből a P. Lloydnak azt jelentik, hogy a szerb király és Natália királyné közti nézetellentét ki van egyenlítve és a királyné jövő hét elején viszszajön Belgrádba. Beszéltek már arról is, hogy katonai konvenció létesült monarchiánk és Szerbia közt, de ezt a hírt, amely már csak azért is korai, mivel azt Milán maga nem írhatta alá — a Köln. Zrg egyik tudósítója alaptalannak nyilvánítja. Egy bécsi lap belgrádi tudósítója, aki Kiszticscsel beszélt, elmondta, hogy Rizlics felhatalmazta a bíróságokat arra, hogy minden tisztviselő ellen, aki ellen panaszok érkeznek, vizsgálatot indítsanak. Biszlics tehát olcsó szerrel — nyugdíjazási kötelezettség nélkül — akar megszabadulni a haladópárti tisztviselőktől. De ezek így még veszélyesebbek lesznek rá nézve, mert elkeseredett izgatást fognak ellene folytatni. Hogy milyen természetű lesz az izgatás, Risztics magatartásától fog függni. Ma a szerb kormányelnök azt hangoztatja, hogy fenn akarja tartani a barátságos viszonyt monarchiánkkal. Az ellenzék tehát hangoztatni fogja ellene azokat a vádakat, melyeket eddig az „Asztavnoszt“-ban, és az „Odjek“ben olvastunk, így pl. a „Videlo“, Garasanin lapja máris megtámadja Riszticset, amiért állítólag a szaloniki és bitoliai szerb konzulátusokat meg akarja szüntetni, így remélve megnyerni a bécsi kabinet jóindulatát. Egy laptársunk zimonyi távirata szerint Risztics egy magyar politikus előtt oda nyilatkozott, hogy mindig Andrássy gróffal tudott volna legjobban megegyezni s hogy Szerbia a berlini kongreszszuson szerzett vívmányokért a legnagyobb hálává, Andrássy grófnak tartozik. Nem valószínűtlen, hogy amennyiben az európai béke fentartása Riszticsnek lehetetlenné teszi a nagy akciók megkezdését, a szerb pártok szerepet fognak cserélni a külpolitika tekintetében: a liberális párt lesz a magyarbarát és az ellenzéki padokra jutott haladó párt fogja Persiani úr pártfogását keresni. Belgrádban nem fog eldülni a Balkán-félsziget sorsa, de még csak Szerbiáé sem. Hatalmasabb tényezők mondják itt a döntő szót, nem a „szerb Cavour.“ A bolgár kormány szándékairól érkező hírek megegyeznek abban — amit már legutóbbi számunk táviratai jeleztek — hogy a nemzetgyűlés fejedelmet készül választani. A hatalmak szófiai ügyvivői, akik a történendőkért a felelősséget nyilván el akarják magukról hárítani, nem fogják magukat Tirnovóban képviseltetni és így Nacsevics külügyminiszter is Szófiában marad. A többi miniszterek már elutaztak Tirnovóba. Hogy a szóban levő trónjelölt, K oburg Ferdinánd herceg, el fogja-e a választást fo* * * A művész, akit elkábított a pihegő keblek, a meztelen vállak, a rizspor és a virágok illata, akinek szíve árnyékát még sötétebbé tette a ragyogó bál éles ellentéte, mesteri virtuozitással kezdte játszani az első ütemeket. És nemsokára gondolatai önkénytelenül eltévelyednek, ezúttal a múltba, az ő keserű múltjába, az ő elhibázott pályájára. Első díjat nyert a zongorajátékban, első díjat a zeneszerzésben. Egy forró augusztusi napon volt a jutalmak kiosztása a konzervatóriumban : Laurédant, ismét Laurédant, folyton Laurédant. Bravó-kiáltások, szerencsekivánatok, lelkesedés, ovációk! És azután ?-------------Azután jött a küzdelem az élettel, csúnya, mindennapi, durva, lealázó küzdelem. A kiadók megijednek szerzeményeinek merészségétől ; hiába koptatja a hangversenyek igazgatóinak küszöbét; hiába várja a színigazgatók feleletét; mindenütt csak biztatás, néha durva visszautasítás ; pályatársak részéről intriga, a barátok részéről közöny, az elismert zeneszerzők részéről irigység, a hivatalos iskola részéről merev ellenzés. Hogy megélhessen, kénytelen lealázó munkát vállalni: potpourrikat írni „Mignon“ és „Hamlet“ operákból, könnyű átiratokat készíteni „Norma“ és „A portrés néma“ dalművekből, négyeseket csinálni „Don Juan“ és „Carmen“ dallamaiból, zongorára négy kézre átírni Judit chansonjait, a sárba tiporni tehetségét, megszentségteleníteni a művészet oltárát, áruba bocsátani képességeit és hogy el ne veszítse pártdurcássággal, mint egy elkényeztetett gyermek, milyen csúnya keringőt játszott az imént! — Nem lehet reá táncolni, erősíti komolyan egy fiatal ember, mialatt klakkjával legyezi magát. — Ne bántsák, mondja egy másik, ez valószínűleg a jövő zenéje. A kis csoport kacajra fakad. A szerző szomorúan, zavartan, sértődve kel föl székéről és néhány mentegetődző szót dadog. — Mit sem tesz, — feleli élénken a fiatal leány, aki ösztönszerűleg érezni látszik, hogy ezek a szavak fájnak Lauredantnak. — Mit sem tesz, de legközelebb válaszszon valamit Lecoqutól, vagy Audrantól; igen ? — Ah, az olyan szép! — sóhajtja egy sápadt arcú fiatalember a szilárd meggyőződés hangján. Lássa, az „Üdvöske“, az aztán igazi francia zene, akármit mondjanak is azok az ostobák . .. — Hány órakor kezdjem a füzértáncot? — szakítja félbe Lauredant, ki érzi, hogy elhagyja a türelem. — Elég időnk van még! Alig van négy óra. Majd értesítem. És az ott levő fiatal emberek egyikét karon ragadva, a kedves kis teremtés nagy ruhasuhogás közt elrepül, nyomában maga után vonzva a fekete frakkok sötét jellegét. — És én arra számítottam, hogy öt órán visszamehetek! — gondolja a zongorázó, visszaülve és polkába fogva. Milyen végetlen várakozás az én szegény feleségemre nézve. A füzértánc hat óráig tartott. Midőn a művész üres agygyal, égő szem-