Pesti Hírlap, 1887. július (9. évfolyam, 179-209. szám)

1887-07-20 / 198. szám

0 tíz évi élet és én önnek egy milliót ajándékozok!“ Az óhajtott tíz évet azonban Krupp nem érhette meg , így Schweninger sem kapja meg a nem ke­vésbé óhajtott egy milliót.­­ (Párbaj pofonokkal.) Párisból jelentik: Naquet, a „Petit Dauphinois“ főszerkesztője Minvielle grenoblei újságíróval kardpárbajt viván, megragadta ellenfele kardját s ez alatt a magáét Minvieile comb­jába döfte. A tanuk Naquet-t fölpofozták. Naquet ezután elfogatott s gyilkossági kísérlet miatt vádat indítanak ellene.­­ (A szegedi botrányos affaire) lefolyása a rendőrség elővizsgálata szerint a következő. A botrány hősének neve Kö­vér Lajos, ki egy szol­noki földbirtokos fia. Áldozata Szvitek Lajos dohánybeváltó hivatalnok, ki szerdán este neje társaságában a Tisza-szálló előtt vacsorázott. Épen távozni akartak s midőn a járdán áthaladtak, Szv. egy percre megállt, hogy a villamos lámpá­kat nézze, mi által két lépéssel elmaradt nejétől. Ekkor Kövér Lajos, ki egy asztaltársaságban ült, nem reprodukálható sértő szavakat intézett az úrnőhöz. Szvitek nem akarva nyilvános botrányt előidézni, karon fogta nejét s tovább ment. Mikor azonban Kövér követte őket s a sértő szavakat ismé­telte, Szvitek nem türtőztethette tovább haragját s botjával a fiatal emberre vágott. Ekkor felugrottak K. asztaltársai, Rónai Aladár és Houchard Ferenc s Sz. karját két oldalt lefogták, K. pedig névjegyét kérte, mit Sz. át is adott. Másnap Houchard és Ró­nai Kövér nevében Sz. úrtól lovagias elégtételt kér­tek. Szvitek megss éívezte segédeit: Benkó István hon­védfőhadnagyot s még egy honvédtisztet. A párbaj kardra történt és azzal végződött, hogy Szvitek jobb keze gyűrűs ujjának első 1z­ perce keresztülvágatott. A sérülés súlyos, mert valószínüleg amputálni kell, de a kéz e nélkül is merev marad a felgyógyulás után. Midőn a felek fölállottak, Hou­chard Ferenc így szólt: Hogy a formalitásnak elég tétessék, fölhívom az urakat, hajlandók-e kibé­külni ? Erre Berkó főhadnagy Szvitek segédje köz­bevágott : Én nem formalitásból, hanem komolyan szólítom föl az urakat a kibékülésre. Itt K. segédeinek egyike közbe­szólt : Tárgyalásnak nincs itt helye, tessék a fölött nyilatkozni, hajlandók-e kibékülni? Sz. erre azt válaszolta, hogy ő hajlandó kibékülni, de K. mereven elutasította a kibé­külést.­­ (Toll és bot.) Az esztergomi botrány­ról, mely Haan Rezső ottani antiszemita lapszer­kesztő és Szarvasi Soma volt sziniképezdész között e hó 17-én lejátszódott, ottani levelezőnk a követke­zőket írja: Az „Esztergomi Közlöny“ című hetilap­ban üldöztetik minden, a­mi zsidó. így történt Szarvasi Somával is, aki egy pár nap előtt a „Vasgyáros“ című színműben eljátszotta Derblay szerepét. Szarvasi zsúfolásig telt házat csinált, mert rokonai, barátai egytől-egyig megjelentek az előadáson. A darab jól ment, a közönség mulatott, az igazgató pedig örült, mert a színkörnek minden zege-zuga megtelt közön­séggel, a­mi pedig Esztergomban nem mindennapi dolog, mert az is megtörtént már ná­un­k, hogy egy időben Priesle Kornélia fellépése, közönség hiánya miatt, elmaradt. A kifogástalan siker után az igazgató hajlandó is volt a műkedvelő Szarvasit szerződtetni, a­mi Szarvasinak is tetszett volna, mert egyedüli vágya­­ a deszka. A Haan Rezső lapjában megjelent „K r i­t i k­a“ azonban min­dent lerombolt, a közlemény így szól: „Csütörtökön került szinre a „Vasgyáros“, e jobb sorsra érdemes kitűnő színmű, még­pedig, mint a színlapok már előre nagy hangon hirdették, Szarvasi Soma fel­léptével. Jobb sorsra érdemes színműnek mondjuk, mert a darab főhőse, Derblay Philip sokkal nagyszerűbb jellemnek van alkotva, semhogy azt valahonnét a párkányi zsidó boltok tömkelegéből előhúzott, lehet, hogy sok tekintet­ben nagy reményű ifjú is sikerrel adhassa. Keresz­tül kellett ez estén nézni a közönségen, és láthatták színészeink, hogy ez a színkör most nagyon is ha­sonlított édes bátyjához, a jelenlegi­­ zsinagógához, annyi volt itt a zsidó ! . . . Hitsorsosai teljes szám­mal rukkoltak ki, meg is köszönheti nekik, mert így, ha jó előadást nem is, de csinált telt házat. Meg is töltötték hitsorsosai az egész házat, ismert szerény­ségükkel előtolakodtak egész a színpadig, úgy hogy miattuk felállni is alig lehetett, Hirschhorn úr faj­­beliei elfoglaltak minden helyet. Figyelmezteti végre az igazgatót, hogy ilyen Szarvasi-félékkel ne hagyja elrontani a társulat jó hírnevét.“ Az „Esztergomi Közlöny“ vasárnap reggel jelent meg, Szarvasi azon­ban csak dél felé olvasta az idézett közleményt. Fél tizenkét órakor találkozott az Iparbank előtt, a fő­téren Haan Rezsővel, mint az említett lap felelős szerkesztőjével. A megtámadott műkedvelő elejébe áll és bocsánatot kérve tőle, hogy az utcán mutatja be magát, azt kérdezte a szerkesztőtől, hogy ő-e a szer­zője annak a kritikának csúfolt „piszkos“ közle­ménynek, smire Haan azt a feleletet adta, hogy „túszon maga is csak olyan piszkos zsidó, mint a többi“, mire Szarvasi fölemelte botját és teljes ere­jéből, egy jókora vastagságú meggyfa-bottal, a vál­lon keresztül végig vágott a szerkesztő hátán két­szer egymásután. A szerkesztő rendkívül meglepő­dött és szó nélkül megfordult, hogy a rendőrséget az esetről értesíthesse. E közben a megtámadó a színkör felé futott és kocsit hozatott magának, amint a kocsi megérkezett, a nélkül, hogy valakinek szólt volna, felült és egyenesen a járásbírósághoz hajta­tott, magát följelentendő. Ez idő alatt azonban a rendőrség az esetről értesült és megtudta, hogy Szarvasi a járásbíróságnál van. Békási rendőrbiztos megbizatott, hogy a vádlottat hozza a rendőrséghez. Szarvasi a terhére rótt cselekményt beismerte és azzal védekezett, hogy a közlemény olvasása és Haan sértő viselkedése rendkívül felizgatták, de kü­lönben is Haan őt botjával gyomron lökte és pisz­kos zsidónak nevezte s ezen okoknál fogva botozta meg. Az eset városszerte rendkívül nagy izgalmat keltett. A közönség nagy része kárhoztatja a szer­kesztőt, hogy kritika helyett sértő közleményt írt és hogy a szereplő vallását támadta meg. A megtáma­­dót is kárhoztatja, hogy a sajtó emberét furkós bot­tal támadta meg, a­helyett, hogy lovagiás után kért volna elégtételt. Az ügy a járásbíróság előtt van már, mely előtt Szarvasi Haan ellen becsületsértés és könnyű testi sértés miatt viszonvádat emelt.­­ (Késeid bálrendezőség.) Uj-A­radon szombaton este botrányosan végződött egy táncviga­lom. A táncigalmat az uj-aradi ifjúság, a botrányt ennek több krakéler tagja rendezte. A mulatságra meghívtak több aradi fiatal­embert is és több aradi családot, de nem azért, hogy vendégszeretetet tanú­sítsanak irántuk, hanem hogy gyalázatosan inzultál­­ják őket. Már egész este igyekeztek velük éreztetni durvaságukat s az aradi fiatal emberek ott is hagy­ták volna a mulatságot, ha nem jött volna nagyobb részük nők társaságában, úgy egy óra tájban az egyik aradi fiatal embert a rendezőség néhány tagja belökte egy sötét szobába s ott ütlegelni kezdték. Az aradiak erről értesülvén, társuk segélyére siettek. Az új­ aradi rendezőség kérdéses részének gyalázatos vendégfogadása aztán azzá fajul, hogy bottal, és késsel támadták tovább az aradi fiatal­embere­ket. A „nagytekintélyű“ falusi jegyző egy ideig maga is gyönyörködött a heccben, aztán elfogatott egy­­ aradi vendégei. Ez átadta névjegyét, kezességet is akartak érte állani, de a falusi Falstoff a városhá­zára hurcoltatta, honnét Medveczky járásbiró s má­sok közbenjárására bocsátották szabadon. A hősi vendéglátásban az „A—­ K—ny“ szerint az új-aradi szolgabiró fia járt elöl jó példával. — (Halálozások.) Pellérden f. hó 11-én halt meg Hufmann Ferenc közszeretetben állott plé­bános, élte 70-ik évében. — Budapesten f. hó 17- ikén halt meg özv. ikled-szentiványi S­z­e­n­t-I­v­á­­nyi Ferencné, szül. Gaszner Anna élte 64-dik évében. — (Hetivásárok Leányfalván.) A főváro­siaknak egyik legkedvesebb nyaralóhelye Leányfalva, hol az idén már több, mint 300 család élvezi a gyönyörű vidéket és a portól s bűztől mentes üde levegőt. A szem és a tüdő tehát semmiben sem szenvednek szükséget, de annál több oka volt ed­dig a panaszra a­­ gyomornak, mely pedig tudva­levőleg szintén megkívánja a magáét. Leány­fal­vának ugyanis se a fővárossal, se Váccal és Szent-Eridrével nincs rendes és olcsó összeköttetése, és élelmi­szükségeiket mégis e helyekről kénytelenek besze­rezni, holott a szomszédos községek — különösen Pócsmegyer, melyhez Leányfalva tartozik — köny­­nyen fedezhetnék az élelmi szükségleteket, ha erre alkalmuk volna. Ennélfogva most a nyaralók kér­vényt nyújtottak be a kereskedelmi miniszter­hez, hogy a nyári hónapokban, május 1-jétől október végéig vasárnap reggelenkint Leány­falván hetivásár tartását, engedélyezze, miáltal nem­csak a nyaralók szerezhetnék be könnyebben az élelmiszereket, hanem az ottani lakóknak is alkalom nyújtatnék terményeik értékesítésére. A kérvényt száznál többen írták alá, köztük Helvey Laura, Feleky Miklós, Gyulai Pál, gróf Brenner Ágost, Vámosi Mihály, Szirányi Ödön s mások.­­ (A boulo°ne­ erdőben történt leány­­szemtetés) tárgyában Rubeau Donadeu, Campos k. a. volt ügyvéde a fujhalmi hatósághoz tiltakozást nyújtott be, melyben kijelentette, hogy Campos kis­asszony nem mehet férjhez, mert első férjével kö­tött házassága nincs felbontva. E tiltakozásnak, mint már említettük, meg is volt a kívánt hatása. Rubeau Donadeu azt állítja, hogy Mielvacque az általa meg­szöktetett leány elhatározására úgy gyakorolt befo­lyást, hogy hypnotizálta. A fiatal leány London kö­zelében egy szép házban lakik, ahol Casablanca úr őrzi őt, még pedig úgy, hogy egy csomó revolver­es 1500 töltényt szerzett be, nehogy az erélyességéről ismert Donadeu erőszakkal rabolhassa el a leányt. Campos k. a. a Pall Mail Gazette tudósítója előtt, a­ki négyszemközt beszélhetett vele, olyanformán nyilatkozott, hogy Donadeu azért akarja a Mielva­­cqueal való házasságot meggátolni, mert ő maga sze­retné őt (Campos kisasszony!) oltárhoz vezetni. — (Rövid hírek.) Himlőjárvány uralkodik a sopronmegyei Beő-Sárkány községében s többen már bele is haltak. —Az Edelsheim Gyulay huszár­ezred e hó 25-ikén indul Ceglédről Szabadkára. — Borsod-Mező-Keresztesen folyó hó 18-ikán a tűz három házat hamvasztott el. — Öngyilkos pénz­ügyőr. Szegeden Gyürki pénzügyőri vigyázó tegnap szolgálati fegyverével mellbe lőtte magát. A golyó oldalán kijővén, bal karját is átfúrta. Az öngyilkos­ság okát nem tudják. — (Rendőri hirek.) Családi viszály­kodás miatt mellbe lőtte magát ma délután a buda-eörsi erdőben ifj. B­r­á­s­z József 19 éves lakatos-segéd. Még élve vitték kórházba. — Ha­lálos baleset történt ma délután a Kál­­vária-téren épülő háznál. Egy J­u­r­­­c­s­e­k Zsófia nevű 34 éves napszámos asszony lezuhant a második emeletről és súlyos sérülései következtében pár óra múlva meghalt. — öngyilkossági kísérletet követett el Mojsik Mária 18 éves hajadon cseléd, a­ki a Kerepesi­ úti volt Oszterreicher-féle kávéházban szolgált. Teg­nap este 11 órakor a konyhaajtót magára zárva marólúggal megmérgezte magát. A sze­gény leány szívbajban szenved s ezért akart ön­gyilkossá lenni. Súlyos állapotban vitték be a Rókus­­kórházba. — Lopás a hajón. Toffelhart Mátyás hajóskapitánynak Mohács és Baja közt az alvó kabin­ban feje alá tett aranyóráját és láncát, valamint 39 irtot tartalmazó pénztárcáját ismeretlen tettes ellopta. — Talált gyermek. Tegnap este az Imre­ utca 3. számú ház kapujában egy 4—5 hóna­­pos piros fejkendőbe s barna ruhába takart fiúgyer­meket találtak. Bevitték a gyermekmenhelyre. Any­ját nyomozzák. PESTI HÍRLAP 1887. július 20. Felhőszakadás a fővárosban. — Baját tudósítónktól. — Valóságos sütőkemence volt két hét óta a fővá­ros, fülledt levegőjével bágyasztó, perzselő melegével szinte elviselhetetlen. Tikkasztó hőséget sugároztak a házak és a szűk utcaközök, mintha Velence ólom­­fedelei alá került volna az egész város; a kövezet átizzott, a föld kiszikkadt s az aszfalt megpuhult, mint a viasz a tűz fölött. És sehol semmi remény, hogy ez a tűrhetet­len melegség, a mely öl­en nem nyújtott toltalmat sem az uszodák vize, sem az elfüggönyzött szobák homálya, csak egy napra is megváltozzék. A levegő­mozgás megrekedt, az ég egyforma kékséggel mo­solygott az izzadó és lihegő mellel mászkáló fővá­rosiakra. Esőért fohászkodott mindenki, enyhe, hű­sítő esőért, a mely szétkergesse a miazmákkal meg­telő füredt levegőt, s lehűtöe a föld melegét. A kívánság ma beteljesült, de nem úgy, mi­ként szerek óhajtották. Felhőszakadás jött csöndes eső, pusztító vihar enyhet hozó szél helyett s bete­tőzésül olyan jégverés, a mely teljesen megsemmi­­síté a főváros gyümölcs- és szőlőtermését. Rövid ne­gyed óra alatt Buda és Ó-Buda szőlősgazdái meg­semmisülve látták idei termésüket, önfentartásuk minden reményét. A belső kerületek lakói nem is sejtették, hogy a vihar, mely nekik üdülést hozott, kárhozattá vált a hegyek között és a külső területeken , hogy emberéletet is követelt áldozatul. A nehéz idő bekövetkeztét már délben lehe­tett érezni. Óromsúlya volt a jég, fenyegető komor az égbolt. Egyszerre borult a láthatár mindenfelől és a fellegek egyre-másra tolultak, mint megvadult paripák. Egy óra tájban erős rohammal jött a port ka­varó szél, megrázva a boulevardeok fáit, s leszag­gatva a boltok vászon­ernyőit. Sorba zárultak az előbb még nyitott ablakok és a kofák sietve bontot­ták le holmijaikat nehéz kövekkel. A dunaparton azonban nem volt erre elég idejük. A tomboló szél pehelykönnyűséggel ragadta föl a sátrakat, s a gyü­mölcscsel teli kosarak szerte hullottak, bele az utca porába és a Duna hullámai közé. Jajgatás tört ki a hosszú part mentén e nagy pusztítás láttára, s a kofasereg óbégatva iparkodott biztos helyre vinni a még meglevő portékákat. A szél nyomában rögtön heves zápor csapott le, a­mely pár perc múlva felhőszakadássá válto­zott. Egyszerre pattogni kezdtek az ablaktáblák, sűrű jégdarabok keveredtek a vastag esőszálak közé. A jég néhány helyen mogyorónagyságú dara­bokban hullott, megriasztva az utcákon állomásozó bérkocsik lovait. A molnár­ utcában csaknem vala­mennyi ház ablaka összetört. A városligetben jég nem esett, de annál erő­sebb volt a szélvihar. A villám háromszor

Next