Pesti Hírlap, 1887. július (9. évfolyam, 179-209. szám)
1887-07-20 / 198. szám
0 tíz évi élet és én önnek egy milliót ajándékozok!“ Az óhajtott tíz évet azonban Krupp nem érhette meg , így Schweninger sem kapja meg a nem kevésbé óhajtott egy milliót. (Párbaj pofonokkal.) Párisból jelentik: Naquet, a „Petit Dauphinois“ főszerkesztője Minvielle grenoblei újságíróval kardpárbajt viván, megragadta ellenfele kardját s ez alatt a magáét Minvieile combjába döfte. A tanuk Naquet-t fölpofozták. Naquet ezután elfogatott s gyilkossági kísérlet miatt vádat indítanak ellene. (A szegedi botrányos affaire) lefolyása a rendőrség elővizsgálata szerint a következő. A botrány hősének neve Kövér Lajos, ki egy szolnoki földbirtokos fia. Áldozata Szvitek Lajos dohánybeváltó hivatalnok, ki szerdán este neje társaságában a Tisza-szálló előtt vacsorázott. Épen távozni akartak s midőn a járdán áthaladtak, Szv. egy percre megállt, hogy a villamos lámpákat nézze, mi által két lépéssel elmaradt nejétől. Ekkor Kövér Lajos, ki egy asztaltársaságban ült, nem reprodukálható sértő szavakat intézett az úrnőhöz. Szvitek nem akarva nyilvános botrányt előidézni, karon fogta nejét s tovább ment. Mikor azonban Kövér követte őket s a sértő szavakat ismételte, Szvitek nem türtőztethette tovább haragját s botjával a fiatal emberre vágott. Ekkor felugrottak K. asztaltársai, Rónai Aladár és Houchard Ferenc s Sz. karját két oldalt lefogták, K. pedig névjegyét kérte, mit Sz. át is adott. Másnap Houchard és Rónai Kövér nevében Sz. úrtól lovagias elégtételt kértek. Szvitek megss éívezte segédeit: Benkó István honvédfőhadnagyot s még egy honvédtisztet. A párbaj kardra történt és azzal végződött, hogy Szvitek jobb keze gyűrűs ujjának első 1z perce keresztülvágatott. A sérülés súlyos, mert valószínüleg amputálni kell, de a kéz e nélkül is merev marad a felgyógyulás után. Midőn a felek fölállottak, Houchard Ferenc így szólt: Hogy a formalitásnak elég tétessék, fölhívom az urakat, hajlandók-e kibékülni ? Erre Berkó főhadnagy Szvitek segédje közbevágott : Én nem formalitásból, hanem komolyan szólítom föl az urakat a kibékülésre. Itt K. segédeinek egyike közbeszólt : Tárgyalásnak nincs itt helye, tessék a fölött nyilatkozni, hajlandók-e kibékülni? Sz. erre azt válaszolta, hogy ő hajlandó kibékülni, de K. mereven elutasította a kibékülést. (Toll és bot.) Az esztergomi botrányról, mely Haan Rezső ottani antiszemita lapszerkesztő és Szarvasi Soma volt sziniképezdész között e hó 17-én lejátszódott, ottani levelezőnk a következőket írja: Az „Esztergomi Közlöny“ című hetilapban üldöztetik minden, ami zsidó. így történt Szarvasi Somával is, aki egy pár nap előtt a „Vasgyáros“ című színműben eljátszotta Derblay szerepét. Szarvasi zsúfolásig telt házat csinált, mert rokonai, barátai egytől-egyig megjelentek az előadáson. A darab jól ment, a közönség mulatott, az igazgató pedig örült, mert a színkörnek minden zege-zuga megtelt közönséggel, ami pedig Esztergomban nem mindennapi dolog, mert az is megtörtént már náunk, hogy egy időben Priesle Kornélia fellépése, közönség hiánya miatt, elmaradt. A kifogástalan siker után az igazgató hajlandó is volt a műkedvelő Szarvasit szerződtetni, ami Szarvasinak is tetszett volna, mert egyedüli vágya a deszka. A Haan Rezső lapjában megjelent „K r it i ka“ azonban mindent lerombolt, a közlemény így szól: „Csütörtökön került szinre a „Vasgyáros“, e jobb sorsra érdemes kitűnő színmű, mégpedig, mint a színlapok már előre nagy hangon hirdették, Szarvasi Soma felléptével. Jobb sorsra érdemes színműnek mondjuk, mert a darab főhőse, Derblay Philip sokkal nagyszerűbb jellemnek van alkotva, semhogy azt valahonnét a párkányi zsidó boltok tömkelegéből előhúzott, lehet, hogy sok tekintetben nagy reményű ifjú is sikerrel adhassa. Keresztül kellett ez estén nézni a közönségen, és láthatták színészeink, hogy ez a színkör most nagyon is hasonlított édes bátyjához, a jelenlegi zsinagógához, annyi volt itt a zsidó ! . . . Hitsorsosai teljes számmal rukkoltak ki, meg is köszönheti nekik, mert így, ha jó előadást nem is, de csinált telt házat. Meg is töltötték hitsorsosai az egész házat, ismert szerénységükkel előtolakodtak egész a színpadig, úgy hogy miattuk felállni is alig lehetett, Hirschhorn úr fajbeliei elfoglaltak minden helyet. Figyelmezteti végre az igazgatót, hogy ilyen Szarvasi-félékkel ne hagyja elrontani a társulat jó hírnevét.“ Az „Esztergomi Közlöny“ vasárnap reggel jelent meg, Szarvasi azonban csak dél felé olvasta az idézett közleményt. Fél tizenkét órakor találkozott az Iparbank előtt, a főtéren Haan Rezsővel, mint az említett lap felelős szerkesztőjével. A megtámadott műkedvelő elejébe áll és bocsánatot kérve tőle, hogy az utcán mutatja be magát, azt kérdezte a szerkesztőtől, hogy ő-e a szerzője annak a kritikának csúfolt „piszkos“ közleménynek, smire Haan azt a feleletet adta, hogy „túszon maga is csak olyan piszkos zsidó, mint a többi“, mire Szarvasi fölemelte botját és teljes erejéből, egy jókora vastagságú meggyfa-bottal, a vállon keresztül végig vágott a szerkesztő hátán kétszer egymásután. A szerkesztő rendkívül meglepődött és szó nélkül megfordult, hogy a rendőrséget az esetről értesíthesse. E közben a megtámadó a színkör felé futott és kocsit hozatott magának, amint a kocsi megérkezett, a nélkül, hogy valakinek szólt volna, felült és egyenesen a járásbírósághoz hajtatott, magát följelentendő. Ez idő alatt azonban a rendőrség az esetről értesült és megtudta, hogy Szarvasi a járásbíróságnál van. Békási rendőrbiztos megbizatott, hogy a vádlottat hozza a rendőrséghez. Szarvasi a terhére rótt cselekményt beismerte és azzal védekezett, hogy a közlemény olvasása és Haan sértő viselkedése rendkívül felizgatták, de különben is Haan őt botjával gyomron lökte és piszkos zsidónak nevezte s ezen okoknál fogva botozta meg. Az eset városszerte rendkívül nagy izgalmat keltett. A közönség nagy része kárhoztatja a szerkesztőt, hogy kritika helyett sértő közleményt írt és hogy a szereplő vallását támadta meg. A megtámadót is kárhoztatja, hogy a sajtó emberét furkós bottal támadta meg, ahelyett, hogy lovagiás után kért volna elégtételt. Az ügy a járásbíróság előtt van már, mely előtt Szarvasi Haan ellen becsületsértés és könnyű testi sértés miatt viszonvádat emelt. (Késeid bálrendezőség.) Uj-Aradon szombaton este botrányosan végződött egy táncvigalom. A táncigalmat az uj-aradi ifjúság, a botrányt ennek több krakéler tagja rendezte. A mulatságra meghívtak több aradi fiatalembert is és több aradi családot, de nem azért, hogy vendégszeretetet tanúsítsanak irántuk, hanem hogy gyalázatosan inzultálják őket. Már egész este igyekeztek velük éreztetni durvaságukat s az aradi fiatal emberek ott is hagyták volna a mulatságot, ha nem jött volna nagyobb részük nők társaságában, úgy egy óra tájban az egyik aradi fiatal embert a rendezőség néhány tagja belökte egy sötét szobába s ott ütlegelni kezdték. Az aradiak erről értesülvén, társuk segélyére siettek. Az új aradi rendezőség kérdéses részének gyalázatos vendégfogadása aztán azzá fajul, hogy bottal, és késsel támadták tovább az aradi fiatalembereket. A „nagytekintélyű“ falusi jegyző egy ideig maga is gyönyörködött a heccben, aztán elfogatott egy aradi vendégei. Ez átadta névjegyét, kezességet is akartak érte állani, de a falusi Falstoff a városházára hurcoltatta, honnét Medveczky járásbiró s mások közbenjárására bocsátották szabadon. A hősi vendéglátásban az „A— K—ny“ szerint az új-aradi szolgabiró fia járt elöl jó példával. — (Halálozások.) Pellérden f. hó 11-én halt meg Hufmann Ferenc közszeretetben állott plébános, élte 70-ik évében. — Budapesten f. hó 17- ikén halt meg özv. ikled-szentiványi Szent-Iványi Ferencné, szül. Gaszner Anna élte 64-dik évében. — (Hetivásárok Leányfalván.) A fővárosiaknak egyik legkedvesebb nyaralóhelye Leányfalva, hol az idén már több, mint 300 család élvezi a gyönyörű vidéket és a portól s bűztől mentes üde levegőt. A szem és a tüdő tehát semmiben sem szenvednek szükséget, de annál több oka volt eddig a panaszra a gyomornak, mely pedig tudvalevőleg szintén megkívánja a magáét. Leányfalvának ugyanis se a fővárossal, se Váccal és Szent-Eridrével nincs rendes és olcsó összeköttetése, és élelmiszükségeiket mégis e helyekről kénytelenek beszerezni, holott a szomszédos községek — különösen Pócsmegyer, melyhez Leányfalva tartozik — könynyen fedezhetnék az élelmi szükségleteket, ha erre alkalmuk volna. Ennélfogva most a nyaralók kérvényt nyújtottak be a kereskedelmi miniszterhez, hogy a nyári hónapokban, május 1-jétől október végéig vasárnap reggelenkint Leányfalván hetivásár tartását, engedélyezze, miáltal nemcsak a nyaralók szerezhetnék be könnyebben az élelmiszereket, hanem az ottani lakóknak is alkalom nyújtatnék terményeik értékesítésére. A kérvényt száznál többen írták alá, köztük Helvey Laura, Feleky Miklós, Gyulai Pál, gróf Brenner Ágost, Vámosi Mihály, Szirányi Ödön s mások. (A boulo°ne erdőben történt leányszemtetés) tárgyában Rubeau Donadeu, Campos k. a. volt ügyvéde a fujhalmi hatósághoz tiltakozást nyújtott be, melyben kijelentette, hogy Campos kisasszony nem mehet férjhez, mert első férjével kötött házassága nincs felbontva. E tiltakozásnak, mint már említettük, meg is volt a kívánt hatása. Rubeau Donadeu azt állítja, hogy Mielvacque az általa megszöktetett leány elhatározására úgy gyakorolt befolyást, hogy hypnotizálta. A fiatal leány London közelében egy szép házban lakik, ahol Casablanca úr őrzi őt, még pedig úgy, hogy egy csomó revolveres 1500 töltényt szerzett be, nehogy az erélyességéről ismert Donadeu erőszakkal rabolhassa el a leányt. Campos k. a. a Pall Mail Gazette tudósítója előtt, aki négyszemközt beszélhetett vele, olyanformán nyilatkozott, hogy Donadeu azért akarja a Mielvacqueal való házasságot meggátolni, mert ő maga szeretné őt (Campos kisasszony!) oltárhoz vezetni. — (Rövid hírek.) Himlőjárvány uralkodik a sopronmegyei Beő-Sárkány községében s többen már bele is haltak. —Az Edelsheim Gyulay huszárezred e hó 25-ikén indul Ceglédről Szabadkára. — Borsod-Mező-Keresztesen folyó hó 18-ikán a tűz három házat hamvasztott el. — Öngyilkos pénzügyőr. Szegeden Gyürki pénzügyőri vigyázó tegnap szolgálati fegyverével mellbe lőtte magát. A golyó oldalán kijővén, bal karját is átfúrta. Az öngyilkosság okát nem tudják. — (Rendőri hirek.) Családi viszálykodás miatt mellbe lőtte magát ma délután a buda-eörsi erdőben ifj. Brász József 19 éves lakatos-segéd. Még élve vitték kórházba. — Halálos baleset történt ma délután a Kálvária-téren épülő háznál. Egy Jurcsek Zsófia nevű 34 éves napszámos asszony lezuhant a második emeletről és súlyos sérülései következtében pár óra múlva meghalt. — öngyilkossági kísérletet követett el Mojsik Mária 18 éves hajadon cseléd, aki a Kerepesi úti volt Oszterreicher-féle kávéházban szolgált. Tegnap este 11 órakor a konyhaajtót magára zárva marólúggal megmérgezte magát. A szegény leány szívbajban szenved s ezért akart öngyilkossá lenni. Súlyos állapotban vitték be a Rókuskórházba. — Lopás a hajón. Toffelhart Mátyás hajóskapitánynak Mohács és Baja közt az alvó kabinban feje alá tett aranyóráját és láncát, valamint 39 irtot tartalmazó pénztárcáját ismeretlen tettes ellopta. — Talált gyermek. Tegnap este az Imre utca 3. számú ház kapujában egy 4—5 hónapos piros fejkendőbe s barna ruhába takart fiúgyermeket találtak. Bevitték a gyermekmenhelyre. Anyját nyomozzák. PESTI HÍRLAP 1887. július 20. Felhőszakadás a fővárosban. — Baját tudósítónktól. — Valóságos sütőkemence volt két hét óta a főváros, fülledt levegőjével bágyasztó, perzselő melegével szinte elviselhetetlen. Tikkasztó hőséget sugároztak a házak és a szűk utcaközök, mintha Velence ólomfedelei alá került volna az egész város; a kövezet átizzott, a föld kiszikkadt s az aszfalt megpuhult, mint a viasz a tűz fölött. És sehol semmi remény, hogy ez a tűrhetetlen melegség, a mely ölen nem nyújtott toltalmat sem az uszodák vize, sem az elfüggönyzött szobák homálya, csak egy napra is megváltozzék. A levegőmozgás megrekedt, az ég egyforma kékséggel mosolygott az izzadó és lihegő mellel mászkáló fővárosiakra. Esőért fohászkodott mindenki, enyhe, hűsítő esőért, a mely szétkergesse a miazmákkal megtelő füredt levegőt, s lehűtöe a föld melegét. A kívánság ma beteljesült, de nem úgy, miként szerek óhajtották. Felhőszakadás jött csöndes eső, pusztító vihar enyhet hozó szél helyett s betetőzésül olyan jégverés, a mely teljesen megsemmisíté a főváros gyümölcs- és szőlőtermését. Rövid negyed óra alatt Buda és Ó-Buda szőlősgazdái megsemmisülve látták idei termésüket, önfentartásuk minden reményét. A belső kerületek lakói nem is sejtették, hogy a vihar, mely nekik üdülést hozott, kárhozattá vált a hegyek között és a külső területeken , hogy emberéletet is követelt áldozatul. A nehéz idő bekövetkeztét már délben lehetett érezni. Óromsúlya volt a jég, fenyegető komor az égbolt. Egyszerre borult a láthatár mindenfelől és a fellegek egyre-másra tolultak, mint megvadult paripák. Egy óra tájban erős rohammal jött a port kavaró szél, megrázva a boulevardeok fáit, s leszaggatva a boltok vászonernyőit. Sorba zárultak az előbb még nyitott ablakok és a kofák sietve bontották le holmijaikat nehéz kövekkel. A dunaparton azonban nem volt erre elég idejük. A tomboló szél pehelykönnyűséggel ragadta föl a sátrakat, s a gyümölcscsel teli kosarak szerte hullottak, bele az utca porába és a Duna hullámai közé. Jajgatás tört ki a hosszú part mentén e nagy pusztítás láttára, s a kofasereg óbégatva iparkodott biztos helyre vinni a még meglevő portékákat. A szél nyomában rögtön heves zápor csapott le, amely pár perc múlva felhőszakadássá változott. Egyszerre pattogni kezdtek az ablaktáblák, sűrű jégdarabok keveredtek a vastag esőszálak közé. A jég néhány helyen mogyorónagyságú darabokban hullott, megriasztva az utcákon állomásozó bérkocsik lovait. A molnár utcában csaknem valamennyi ház ablaka összetört. A városligetben jég nem esett, de annál erősebb volt a szélvihar. A villám háromszor