Pesti Hírlap, 1887. december (9. évfolyam, 330-359. szám)

1887-12-01 / 330. szám

2 Belpolitikai hírek. — nov. 30. Ghyczy Béla altábornagy nyugalmazva. A hadsereg rendeleti lapja jelenti, hogy ő felsége Ghyczy Béla altábornagynak, a budapesti első hon­védkerület parancsnokának, saját kérelmére, a nyug­­állományba való átvételét elrendelni és hosszú évi, az ellenség előtt is kitűnő szolgálatai elismeréséül, a vaskoronarend második osztályának adományozásá­val kitüntetni méltóztatott.­­ A nyugalomba vonuló altábornagy, mint már említettük, a magyar fegyver­­gyár-részvénytársulat elnöke lesz. Doda Traján mandátuma. A képviselőház összeférhetetlenségi bizottságának Csáky László gr. elnöklete alatt tartott mai ülésében felolvastatott a képviselőház határozata, melylyel a bizottsághoz uta­sította Doda Traján Krassó-Szörény megye karánse­­besi kerületében megválasztott képviselő ügyét, a­ki a ház elnöke által hivatalosan felszólíttatván meg­bízó levelének benyújtására, e felszóllítás ellenére nemcsak nem nyújtotta be megbízó levelét, hanem az elnökhöz intézett két levele szerint nem is haj­landó azt tenni. Felolvastatván Krassó-Szörény megye alispánjának értesítése arról, hogy az elnöki felszólí­tás Doda Trajánnak október 26-án kézbesittetett, továbbá Dodának az elnökhöz intézett s a megbízó levél benyújtását megtagadó levelei, valamint az 1876. 39.­­­cikknek s a házszabályoknak erre az esetre vonatkozó rendelkezései, a bizottság rövid ta­nácskozás után elhatározta, hogy azon körülmény megvizsgálása és eldöntésére, van-e a megbízó levél benyújtásának elmaradása kellőleg igazolva (1876. 39. t. c. 5. §.), határidőül kitűzi december hó 14- dikének délutáni 5 óráját, s arról Dodát a jelen ülés jegyzőkönyvének Krassó-Szörény megye alispáni hi­vatala útján leendő megküldésével értesítvén, nyilat­kozatra szólítja fel (a házszabályok 185. §-a). Fel­kérte egyúttal a bizottság elnökét, hogy a belügymi­nisztériumtól addig is szerezze meg a karánsebesi kerületben megtartott választásról szóló jegyzőkönyv másolatát. Ezzel az ülés véget ért. A képviselőház pénzügyi bizottsága Zsigmondy Vilmos elnöklete alatt tartott mai ülésében folytatta a közlekedési tárca költségvetésé­nek tárgyalását. A postatakarékpénztárnál Hege­dűs felvilágosítást kér a postatakarékpénztárak eddigi eredményéről s kérdi, nem tartja-e a minisz­ter már elérkezettnek az időt arra, hogy az incasso- és a sheque-üzlet nálunk is életbeléptettessék, kérdi továbbá, hogy a betétek elhelyezése mily értékpapí­rokban történik ? Baross miniszter válaszolja, hogy adott viszonyokra való tekintettel a posta­takarékpénztár eredményét valóban kielégítőnek tartja. Jelenleg 3000 postahivatal van a közvetítő teendőkkel ellátva és ámbár a betétek elég kedve­zőek, szóló mégsem tartja még elégségesnek az eredményt. Maga is tervezi a működéskor kiterjesz­tését, de azt tartja, jobb, ha lassan és biztosan ha­ladunk; mihelyt elérkezik az ideje, meg fogja tenni szóló az előterjesztést a cheque-üzlet életbeléptetése iránt. Az elhelyezésre most a papírjáradék használ­­tatik. A bizottság megszavazza az előirányzatot, sok, nem bír olyan kíméletlen lenni, hogy így szóljon: Hallgass, fogd be a szádat! Miféle be­széd az, hogy isten izén valakinek ? Tanuld meg ostoba, hogy isten a postaszerkezettel mit sem törődik. Igaz, egy komoly férfi csak is így vá­laszolhatna: — Apád. És sietve betette az ablakot az anya, magára hagyta a beteget és kiment az utcára, hogy ott tudja meg az eredményt és már majd rendbeszedett arccal menjenek Wanda elé. A betegek rettentő éleslátásuak, egy ravasz köhentésből, egy óvatlan mosolyból, egy kisza­lasztott sóhajból, hogy ők! biztosan megmond­ják mi történt, hogy áll az a dolog. Meggyó­gyulok-e , lesz-e még én belőlem ember, megyek-e én még színházba, templomba, a városligetbe, vagy meghalok és az orvosok nem tudnak semmit — mind e bámulatos kérdésekre egy sír szélén álló igazi beteg határozott felele­tet tud adni. Hogy, — mindez­t én nem tudom, de úgy kell lenni, hogy isten a nagy betegek­kel a legszorososabb összeköttetésben áll. Vanda fölugrott, a­hogy tudniilik egy el­sorvadt, elerőtlenedett ifjú lény fel tud ugrani, oda tapogatott az ablakhoz, vékony maréknyi fejecskéjét az üveghez szorította. Ilyen gyönge, hitvány üvegtábla máskor kitörött volna, most engedett, hogy pattanásával a beteg leányt meg ne ijeszsze. Ott ballagott az apa a vékony, örökké vagdalt, ollózott akácfák al­a fel­­meredt, egykedvű tekint­­­mezői ismét jót se lehetett várni. A posta és távírdánál Darányi elő­adó konstatálja, hogy a posta és a távirda egyesí­tése következtében a bevételi előirányzat az 1887-ivel szemben 710,000 frt többletet mutat fel. Horánszky túl magasnak tartja a zárszám­adási eredményekhez képest a bevételi előirányzatot. Megjegyzi még szóló, hogy magán sorsjegyekre vo­natkozó hirdetmények közzététele nálunk tiltva van, mig Ausztriában az meg van engedve s az ily hir­detményeket tartalmazó lapok szabadon jönnek be az országokba, a mi nemcsak nem igazságos, de a mi hírlapirodalmunknak kárára is van. Dárdai felhozza, hogy nálunk az Ausztriá­ban megjelenő lapok után nem szednek bélyegille­téket, míg Ausztriában a mi lapjaink után kérlelhet­­lenül beszedik azt. Szóló e tekintetben a viszonos­ság elvének megfelelő intézkedést óhajtana. Helfy csatlakozik mindkét felszólaláshoz, s kérdi, honnan van az, hogy oly külföldi lapok, me­lyek nálunk nincsenek eltiltva, csak Ausztriában, itt nem kaphatók meg, hanem pl. az Olaszországból jövök Triesztben lefoglaltatnak, amihez Ausztriának nincs joga. Tisza miniszterelnök válaszolja, hogy a postaszállítást minden államnak joga van valamely laptól megtiltani. Az osztrák és magyar kormányok ily intézkedéseiket köztik egymással és ha a másik kormány is hozzájárul, a határállomáson nem ereszti az illető lapot tovább, ha nem járult hozzá, szaba­don bebocsátja a lapot. E tekintetben tehát megvan a teljes reciprocitás. Helly azt tartja, hogy ily esetekben legalább az illető előfizetők a posta által értesítendők lennének. Baross miniszter válaszolja, hogy a letiltá­sok a lapokban közzététetűek, de a posta minden egyes előfizetőt nem értesíthet, mert a legtöbbről tudomása sincs, annak a megítélése, hogy valamely osztrák laptól a postaszállítás megvonassék, nem tartozik szólóra, ha ez irányban az illetékes hatósá­gok rendelkeznek, szóló kész megfelelni e rendelke­zéseknek. Az osztrák lapok bélyegilleté­kén­ek k­é­r­d­é­s­é­t s­z­ó­l­ó tanulmányozni fogja, hogy e tekintetben is a kölcsönösség nyer­jen alkalmazást. Arra nézve, hogy a beviteli elő­irányzatnak megfeleljenek az eredmények, a­mi fő­leg a közgazdasági viszonyoktól függ, szóló mindent el fog követni. V­i­s­t­a Bécsen át Magyarországba érkező lapok expedíciójának gyorsítása iránt kár intézke­dést. Boross miniszter válaszolja, hogy figyelem­mel lesz e kérdésre. Helfy azt tartja, hogy magán­vállalkozó a kormány támogatásával Budapest és Bécs közt pneumatikus postát létesíthetne.­­ A bizottság meg­szavazza az előirányzatot. A magyar kir. államvasutak címénél D­a­r­á­­n­y­i előadó felveti a kérdést, hogy nem szándéko­zik-e a kormány a személyforgalom emelésére a t­a­­rifát leszállítani és várjon a forgalmi eszközök elégtelensége iránti panaszok bírnak-e alap­pal ? Dessewfy Aurél gr. csatlakozik a forgalmi eszközök elégtelensége iránti panaszok tárgyában felvetett kérdéshez. Horánszky kérdést intéz a szabadkai üzletvezetőségnek Szegedre való elhelye­zése iránt. Baross miniszter részletezi a vasutak­at­— Nincs! intett már messziről elébe siető nejének. Nincs­ ez a szó oly kicsiny, mért húz­hatja le tehát valakinek oly mélyen a fejét? Nincs­­ mi busitó, leverő lehet abban, ha valaki azt mondja : adnék, de nincs. Ha nincs, akkor nem kellene ezen az embereknek úgy elszomo­­rodniok. A madár, az állat, a féreg ha látja, hogy nincs, megnyugszik, összezsugorodik— és készül a csendes, természetes katasztrófára. Oh én láttam szegény galambjaimnál, mi­kor nekem se volt, hogy adjak, nem, nem, sehonnan nem volt, mert tagadom, hogy szívte­len lettem volna, felborzolták a fejüket, csőrü­ket a begyekbe fúrták, szárnyukat leeresztették, a hátukat fölgörbítették és várták, hogy mit rendel a sors — az az, hogy mit izén általam, mert én voltam mindenük, hogy mit izén a jó isten ! Hívja-e őket az örök boldogságba, a­hol nincs éhség, szenvedés, nyomor; a­hol a gabona soha el nem fogy, avagy lehet még maradniok, röpülniök, csattogniok, turbékolniok a szép szellős szabadban, a magas, nyilt, aka­dálytalan háztetőkön? Kis fekete fényes szemü­kön még a könyeket is ott láttam, s domború homlokukon az emberi elgondolkozást, hogy mi lesz tehát holnap, holnap v ól holnap ?! S ha busán is, — mert a bánat — szomorúan kellett tapasztalnom, hogy e szegény szárnyasoknál is csak bánat — de ellenkezés nélkül fogadták a legfelsőbb rendeleteket meg : mi, okos lények, a sors önkényes intézkedéseivel szemben előbb panaszkodunk, átkozódunk — s azután egyszer­­ csak mint a rossz szerszám, ketté törünk. védelmezőséget, mely az előirányzatnak teljesen megfelelt. Kilátásba helyez még további megtakarí­tásokat, a­nélkül, hogy a fentartás rovására eshet­nének. A szabadkai üzletvezetőség áthelyezését in­dokolja Szeged város érdésével, melyre a kormány­nak kiváló gondot kell fordítani és a tisztviselőkre nézve sok előnynyel jár, m­g a forgalmi érdekek ez­által semmi kárt sem szenvednek. A személyfor­galom tekintetében kilátás is, helyezi a lehető legna­gyobb könnyítéseket különösen bérleti-, menettérti- és csoportosítási-jegyek útján. A főváros környé­kére 30 kilométer távolágig rendkívüli mérsé­kelt jegyeket fog behozni. Igyekszik értékjegyek beho­zatalát lehetővé tenni egységes módon az összes ma­gyarországi vasutakra, úgy fogy bizonyos mennyi­ségű pénzösszegnek megfelelő kedvezményes menet­jegy adatnék ki bármely irányban A forgalmi esz­közökre nézve a panaszokat tendenciózusnak jelenti ki, mert a m. kir. .államvasuaknak 17,000 vagyon áll rendelkezésre. Ő gondoskdott még augusztusban arról, hogy a forgalmi igényeinek megfeleljen. Sok akadályt okozott azonban ősztol a tetemes katonai szállítás. Adatokat közöl a fogalomról, mely szerint 1500 nagyon szilva szállíttatott el, míg tavaly 600 kocsi, hasonló arány mutatkozó a gabona és liszt szállításnál. Horánszky aggályát fejezi ki, hogy a nagy megtakarítások a pályafentartások rovására esnek. Baross miniszter kijelenti, hogy a legnagyobb szigorral őrködik a fentartás kedékei felett, mert ő az ily megtakarítást a legnagyobb tékozásnak tartaná. Ezek után az előirányzati tételek változatlanul elfogadtattak. PESTI HÍRLAP 1887. december*­­ Országgyűlés. 1. A képviselőházban ma közbeszéd tárgyát képezték azok a hírlapi közlemények, melyek a nemzeti múzeumnál és az országos képtárnál állítólag előfordult visszaélésekre vonatkozólag megjelentek. A képviselők a folyosókat csak erről beszéltek és P­o­l­ó­n­y­i Géza interpellá­­ciót is jelentett be e tárgyban. Az ülés előtt Pulszky Ferenc, a múzeum igazgatója, megje­lent a ház folyosóján és magánbeszélgetés köz­ben határozottan valótlanságoknak mondta eze­ket a híreket; jelentést tett Trefort miniszter­nek is, mire Polónyi el akarta halasztani beje­lentett interpellációját, míg a miniszter beszerzi a szükséges adatokat, hogy részletes felvilágosí­tást adhasson ez ügyben. Utóbb azonban K­o­m­­lóssy Ferenc is interpellációt jelentvén be ugyane tárgyban, Polónyi szintén arra határozta el magát, hogy ma terjeszti elő interpellációját. Trefort miniszter röviden nyilatkozott a be­adott interpellációkra, kijelentvén, hogy alapta­lanoknak tartja a fölmerült híreket, de meg­ígérte, hogy megvizsgáltatja az ügyet és azután jelentést tesz a háznak. Ezenkívül még egy interpelláció volt : Eötvös Károly a kaposvári választás tárgyá­ban intézett kérdéseket az összes miniszté­riumhoz. — Megint nem voltál okos — fenyegetőd­­zik villámló szemekkel, és elégedetlen mozdula­tokkal a nő. — Okos! hát ki elég okos, mik kérni kell. — Ugy­e nem voltál a kerepesi­ úton ? A király-utcába kellett volna menned. — Mindegy! Egy húron pendül mind a három. Voltam a stáció-utcában. Zálog kell, jó erős zálog, vagy három-négy kemény jótálló. De hol veszünk jótállókat? Már a szememből kiolvassák, hogy semmim sincs! Mily szerencsé­sek a vakok! — Mondtad?-------­— Mit ? hogy mit mondtam ? ott nem be­szélnek — de hát én mégis beszéltem­, hogy meglágyítsam a szívüket. Mutattam az okmá­nyaimat. Nevettek. Hogy perelem a kincstárt — hátat fordítottak. Mondtam, persze, hogy mond­tam, hogy én nem eszem meg ezt a pénzt, én meg nem iszom, hogy én el nem kártyázom, haszontalan vállalatokba nem ölöm — fordítom a leányom temetésére. Azt akarom, hogy mivel ez a legutolsó — ezt tisztességesen temethes­sem el, hogy ne várjam be a halálozás nap, mert akkor már megint nem tudunk koporsó valót szerezni. — Nem mondtad, hogy mindnyájan egész­ségesek vagyunk, és tudunk dolgozni, és leke­ressük ! — Eh! mire való a beszéd ! — A ki az eszével nem" tuo­m­us, a isten is elhagyja. — Engem már elhagyhat

Next