Pesti Hírlap, 1887. december (9. évfolyam, 330-359. szám)
1887-12-01 / 330. szám
2 Belpolitikai hírek. — nov. 30. Ghyczy Béla altábornagy nyugalmazva. A hadsereg rendeleti lapja jelenti, hogy ő felsége Ghyczy Béla altábornagynak, a budapesti első honvédkerület parancsnokának, saját kérelmére, a nyugállományba való átvételét elrendelni és hosszú évi, az ellenség előtt is kitűnő szolgálatai elismeréséül, a vaskoronarend második osztályának adományozásával kitüntetni méltóztatott. A nyugalomba vonuló altábornagy, mint már említettük, a magyar fegyvergyár-részvénytársulat elnöke lesz. Doda Traján mandátuma. A képviselőház összeférhetetlenségi bizottságának Csáky László gr. elnöklete alatt tartott mai ülésében felolvastatott a képviselőház határozata, melylyel a bizottsághoz utasította Doda Traján Krassó-Szörény megye karánsebesi kerületében megválasztott képviselő ügyét, aki a ház elnöke által hivatalosan felszólíttatván megbízó levelének benyújtására, e felszóllítás ellenére nemcsak nem nyújtotta be megbízó levelét, hanem az elnökhöz intézett két levele szerint nem is hajlandó azt tenni. Felolvastatván Krassó-Szörény megye alispánjának értesítése arról, hogy az elnöki felszólítás Doda Trajánnak október 26-án kézbesittetett, továbbá Dodának az elnökhöz intézett s a megbízó levél benyújtását megtagadó levelei, valamint az 1876. 39.cikknek s a házszabályoknak erre az esetre vonatkozó rendelkezései, a bizottság rövid tanácskozás után elhatározta, hogy azon körülmény megvizsgálása és eldöntésére, van-e a megbízó levél benyújtásának elmaradása kellőleg igazolva (1876. 39. t. c. 5. §.), határidőül kitűzi december hó 14- dikének délutáni 5 óráját, s arról Dodát a jelen ülés jegyzőkönyvének Krassó-Szörény megye alispáni hivatala útján leendő megküldésével értesítvén, nyilatkozatra szólítja fel (a házszabályok 185. §-a). Felkérte egyúttal a bizottság elnökét, hogy a belügyminisztériumtól addig is szerezze meg a karánsebesi kerületben megtartott választásról szóló jegyzőkönyv másolatát. Ezzel az ülés véget ért. A képviselőház pénzügyi bizottsága Zsigmondy Vilmos elnöklete alatt tartott mai ülésében folytatta a közlekedési tárca költségvetésének tárgyalását. A postatakarékpénztárnál Hegedűs felvilágosítást kér a postatakarékpénztárak eddigi eredményéről s kérdi, nem tartja-e a miniszter már elérkezettnek az időt arra, hogy az incasso- és a sheque-üzlet nálunk is életbeléptettessék, kérdi továbbá, hogy a betétek elhelyezése mily értékpapírokban történik ? Baross miniszter válaszolja, hogy adott viszonyokra való tekintettel a postatakarékpénztár eredményét valóban kielégítőnek tartja. Jelenleg 3000 postahivatal van a közvetítő teendőkkel ellátva és ámbár a betétek elég kedvezőek, szóló mégsem tartja még elégségesnek az eredményt. Maga is tervezi a működéskor kiterjesztését, de azt tartja, jobb, ha lassan és biztosan haladunk; mihelyt elérkezik az ideje, meg fogja tenni szóló az előterjesztést a cheque-üzlet életbeléptetése iránt. Az elhelyezésre most a papírjáradék használtatik. A bizottság megszavazza az előirányzatot, sok, nem bír olyan kíméletlen lenni, hogy így szóljon: Hallgass, fogd be a szádat! Miféle beszéd az, hogy isten izén valakinek ? Tanuld meg ostoba, hogy isten a postaszerkezettel mit sem törődik. Igaz, egy komoly férfi csak is így válaszolhatna: — Apád. És sietve betette az ablakot az anya, magára hagyta a beteget és kiment az utcára, hogy ott tudja meg az eredményt és már majd rendbeszedett arccal menjenek Wanda elé. A betegek rettentő éleslátásuak, egy ravasz köhentésből, egy óvatlan mosolyból, egy kiszalasztott sóhajból, hogy ők! biztosan megmondják mi történt, hogy áll az a dolog. Meggyógyulok-e , lesz-e még én belőlem ember, megyek-e én még színházba, templomba, a városligetbe, vagy meghalok és az orvosok nem tudnak semmit — mind e bámulatos kérdésekre egy sír szélén álló igazi beteg határozott feleletet tud adni. Hogy, — mindezt én nem tudom, de úgy kell lenni, hogy isten a nagy betegekkel a legszorososabb összeköttetésben áll. Vanda fölugrott, ahogy tudniilik egy elsorvadt, elerőtlenedett ifjú lény fel tud ugrani, oda tapogatott az ablakhoz, vékony maréknyi fejecskéjét az üveghez szorította. Ilyen gyönge, hitvány üvegtábla máskor kitörött volna, most engedett, hogy pattanásával a beteg leányt meg ne ijeszsze. Ott ballagott az apa a vékony, örökké vagdalt, ollózott akácfák ala felmeredt, egykedvű tekintmezői ismét jót se lehetett várni. A posta és távírdánál Darányi előadó konstatálja, hogy a posta és a távirda egyesítése következtében a bevételi előirányzat az 1887-ivel szemben 710,000 frt többletet mutat fel. Horánszky túl magasnak tartja a zárszámadási eredményekhez képest a bevételi előirányzatot. Megjegyzi még szóló, hogy magán sorsjegyekre vonatkozó hirdetmények közzététele nálunk tiltva van, mig Ausztriában az meg van engedve s az ily hirdetményeket tartalmazó lapok szabadon jönnek be az országokba, a mi nemcsak nem igazságos, de a mi hírlapirodalmunknak kárára is van. Dárdai felhozza, hogy nálunk az Ausztriában megjelenő lapok után nem szednek bélyegilletéket, míg Ausztriában a mi lapjaink után kérlelhetlenül beszedik azt. Szóló e tekintetben a viszonosság elvének megfelelő intézkedést óhajtana. Helfy csatlakozik mindkét felszólaláshoz, s kérdi, honnan van az, hogy oly külföldi lapok, melyek nálunk nincsenek eltiltva, csak Ausztriában, itt nem kaphatók meg, hanem pl. az Olaszországból jövök Triesztben lefoglaltatnak, amihez Ausztriának nincs joga. Tisza miniszterelnök válaszolja, hogy a postaszállítást minden államnak joga van valamely laptól megtiltani. Az osztrák és magyar kormányok ily intézkedéseiket köztik egymással és ha a másik kormány is hozzájárul, a határállomáson nem ereszti az illető lapot tovább, ha nem járult hozzá, szabadon bebocsátja a lapot. E tekintetben tehát megvan a teljes reciprocitás. Helly azt tartja, hogy ily esetekben legalább az illető előfizetők a posta által értesítendők lennének. Baross miniszter válaszolja, hogy a letiltások a lapokban közzététetűek, de a posta minden egyes előfizetőt nem értesíthet, mert a legtöbbről tudomása sincs, annak a megítélése, hogy valamely osztrák laptól a postaszállítás megvonassék, nem tartozik szólóra, ha ez irányban az illetékes hatóságok rendelkeznek, szóló kész megfelelni e rendelkezéseknek. Az osztrák lapok bélyegilletékének kérdését szóló tanulmányozni fogja, hogy e tekintetben is a kölcsönösség nyerjen alkalmazást. Arra nézve, hogy a beviteli előirányzatnak megfeleljenek az eredmények, ami főleg a közgazdasági viszonyoktól függ, szóló mindent el fog követni. Vista Bécsen át Magyarországba érkező lapok expedíciójának gyorsítása iránt kár intézkedést. Boross miniszter válaszolja, hogy figyelemmel lesz e kérdésre. Helfy azt tartja, hogy magánvállalkozó a kormány támogatásával Budapest és Bécs közt pneumatikus postát létesíthetne. A bizottság megszavazza az előirányzatot. A magyar kir. államvasutak címénél Darányi előadó felveti a kérdést, hogy nem szándékozik-e a kormány a személyforgalom emelésére a tarifát leszállítani és várjon a forgalmi eszközök elégtelensége iránti panaszok bírnak-e alappal ? Dessewfy Aurél gr. csatlakozik a forgalmi eszközök elégtelensége iránti panaszok tárgyában felvetett kérdéshez. Horánszky kérdést intéz a szabadkai üzletvezetőségnek Szegedre való elhelyezése iránt. Baross miniszter részletezi a vasutakat— Nincs! intett már messziről elébe siető nejének. Nincs ez a szó oly kicsiny, mért húzhatja le tehát valakinek oly mélyen a fejét? Nincs mi busitó, leverő lehet abban, ha valaki azt mondja : adnék, de nincs. Ha nincs, akkor nem kellene ezen az embereknek úgy elszomorodniok. A madár, az állat, a féreg ha látja, hogy nincs, megnyugszik, összezsugorodik— és készül a csendes, természetes katasztrófára. Oh én láttam szegény galambjaimnál, mikor nekem se volt, hogy adjak, nem, nem, sehonnan nem volt, mert tagadom, hogy szívtelen lettem volna, felborzolták a fejüket, csőrüket a begyekbe fúrták, szárnyukat leeresztették, a hátukat fölgörbítették és várták, hogy mit rendel a sors — az az, hogy mit izén általam, mert én voltam mindenük, hogy mit izén a jó isten ! Hívja-e őket az örök boldogságba, ahol nincs éhség, szenvedés, nyomor; ahol a gabona soha el nem fogy, avagy lehet még maradniok, röpülniök, csattogniok, turbékolniok a szép szellős szabadban, a magas, nyilt, akadálytalan háztetőkön? Kis fekete fényes szemükön még a könyeket is ott láttam, s domború homlokukon az emberi elgondolkozást, hogy mi lesz tehát holnap, holnap v ól holnap ?! S ha busán is, — mert a bánat — szomorúan kellett tapasztalnom, hogy e szegény szárnyasoknál is csak bánat — de ellenkezés nélkül fogadták a legfelsőbb rendeleteket meg : mi, okos lények, a sors önkényes intézkedéseivel szemben előbb panaszkodunk, átkozódunk — s azután egyszer csak mint a rossz szerszám, ketté törünk. védelmezőséget, mely az előirányzatnak teljesen megfelelt. Kilátásba helyez még további megtakarításokat, anélkül, hogy a fentartás rovására eshetnének. A szabadkai üzletvezetőség áthelyezését indokolja Szeged város érdésével, melyre a kormánynak kiváló gondot kell fordítani és a tisztviselőkre nézve sok előnynyel jár, mg a forgalmi érdekek ezáltal semmi kárt sem szenvednek. A személyforgalom tekintetében kilátás is, helyezi a lehető legnagyobb könnyítéseket különösen bérleti-, menettérti- és csoportosítási-jegyek útján. A főváros környékére 30 kilométer távolágig rendkívüli mérsékelt jegyeket fog behozni. Igyekszik értékjegyek behozatalát lehetővé tenni egységes módon az összes magyarországi vasutakra, úgy fogy bizonyos mennyiségű pénzösszegnek megfelelő kedvezményes menetjegy adatnék ki bármely irányban A forgalmi eszközökre nézve a panaszokat tendenciózusnak jelenti ki, mert a m. kir. .államvasuaknak 17,000 vagyon áll rendelkezésre. Ő gondoskdott még augusztusban arról, hogy a forgalmi igényeinek megfeleljen. Sok akadályt okozott azonban ősztol a tetemes katonai szállítás. Adatokat közöl a fogalomról, mely szerint 1500 nagyon szilva szállíttatott el, míg tavaly 600 kocsi, hasonló arány mutatkozó a gabona és liszt szállításnál. Horánszky aggályát fejezi ki, hogy a nagy megtakarítások a pályafentartások rovására esnek. Baross miniszter kijelenti, hogy a legnagyobb szigorral őrködik a fentartás kedékei felett, mert ő az ily megtakarítást a legnagyobb tékozásnak tartaná. Ezek után az előirányzati tételek változatlanul elfogadtattak. PESTI HÍRLAP 1887. december* Országgyűlés. 1. A képviselőházban ma közbeszéd tárgyát képezték azok a hírlapi közlemények, melyek a nemzeti múzeumnál és az országos képtárnál állítólag előfordult visszaélésekre vonatkozólag megjelentek. A képviselők a folyosókat csak erről beszéltek és Polónyi Géza interpellációt is jelentett be e tárgyban. Az ülés előtt Pulszky Ferenc, a múzeum igazgatója, megjelent a ház folyosóján és magánbeszélgetés közben határozottan valótlanságoknak mondta ezeket a híreket; jelentést tett Trefort miniszternek is, mire Polónyi el akarta halasztani bejelentett interpellációját, míg a miniszter beszerzi a szükséges adatokat, hogy részletes felvilágosítást adhasson ez ügyben. Utóbb azonban Komlóssy Ferenc is interpellációt jelentvén be ugyane tárgyban, Polónyi szintén arra határozta el magát, hogy ma terjeszti elő interpellációját. Trefort miniszter röviden nyilatkozott a beadott interpellációkra, kijelentvén, hogy alaptalanoknak tartja a fölmerült híreket, de megígérte, hogy megvizsgáltatja az ügyet és azután jelentést tesz a háznak. Ezenkívül még egy interpelláció volt : Eötvös Károly a kaposvári választás tárgyában intézett kérdéseket az összes minisztériumhoz. — Megint nem voltál okos — fenyegetődzik villámló szemekkel, és elégedetlen mozdulatokkal a nő. — Okos! hát ki elég okos, mik kérni kell. — Ugye nem voltál a kerepesi úton ? A király-utcába kellett volna menned. — Mindegy! Egy húron pendül mind a három. Voltam a stáció-utcában. Zálog kell, jó erős zálog, vagy három-négy kemény jótálló. De hol veszünk jótállókat? Már a szememből kiolvassák, hogy semmim sincs! Mily szerencsések a vakok! — Mondtad?-------— Mit ? hogy mit mondtam ? ott nem beszélnek — de hát én mégis beszéltem, hogy meglágyítsam a szívüket. Mutattam az okmányaimat. Nevettek. Hogy perelem a kincstárt — hátat fordítottak. Mondtam, persze, hogy mondtam, hogy én nem eszem meg ezt a pénzt, én meg nem iszom, hogy én el nem kártyázom, haszontalan vállalatokba nem ölöm — fordítom a leányom temetésére. Azt akarom, hogy mivel ez a legutolsó — ezt tisztességesen temethessem el, hogy ne várjam be a halálozás nap, mert akkor már megint nem tudunk koporsó valót szerezni. — Nem mondtad, hogy mindnyájan egészségesek vagyunk, és tudunk dolgozni, és lekeressük ! — Eh! mire való a beszéd ! — A ki az eszével nem" tuomus, a isten is elhagyja. — Engem már elhagyhat