Pesti Hírlap, 1887. december (9. évfolyam, 330-359. szám)
1887-12-01 / 330. szám
1887. december 1. PESTI HÍRLAP Az interpellációk előterjesztése előtt a ház a dohányjövedékről szóló törvényjavaslat általános tárgyalását Hegedűs Sándor, Henfy Ignác, Gulner Gyula és Tisza miniszterelnök zárbeszédeinek meghallgatásával befejezte és a törvényjavaslatot a beadott ellenindítványokkal szemben nagy többséggel elfogadta. A kormánypárt több tagja névszerinti szavazást kért a törvényjavaslatra nézve, de az ellenzék lázas türelmetlenséggel sürgette az interpellációk meghallgatását, mire az illetők a névszerinti szavazásra vonatkozó kérelmüket visszavonták. A részletes tárgyalás holnap veszi kezdetét. II. A képviselőház ülése nov. 30. Bejelentések: Péchy Tamás elnök az ülést d. e. 10 órakor megnyitván, a tegnapi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után jelenti, hogy Horváth Gyula képviselő a véderő bizottságban viselt tagságáról lemondott. Az elnökség felhatalmazást kér, hogy a legközelebbi időben az új választás iránt intézkedjék. Szomjas József, a Vil. bíráló bizottság elnöke jelenti, hogy a bizottság tárgyalás alá vévén a Kende Mihály, Ungmegye ungvári kerületében megválasztott képviselő ellen beadott kérvényt, a kérvényezők elutasításával Kende Mihályt véglegesen igazolt képviselőnek jelentette ki. Josipovich Géza jegyző : Jelenti, hogy az indítványkönyvben újabb bejegyzés nem foglaltatik. Ellenben az interpellációs könyvben a következő újabb bejegyzések vannak: Nov. 30. Fenyvessy Ferenc: A magyar nemzeti színház és a magyar királyi opera intendánsát illetőleg a belügyminiszterhez. Nov. 30. Polónyi Géza: A nemzeti múzeum és az Eszterházy-képtár műkincseivel történt viszszaélések tárgyában a vallás- és közoktatási miniszterhez. Nov. 30. Eötvös Károly: A kaposvári választás és gr. Széchenyi Pál képviselői mandátuma tárgyában az összminisztériumhoz. Elnök: A képviselő urak az ülés végén fogják megtenni interpellációikat. A dohányjövedék, kább a javaslat részleteit illeti, a részletes tárgyalás alkalmával fog megfelelni. Ajánlja a javaslatot elfogadásra. (Helyeslés a jobboldalon.) Helfy Ignác fentartja határozati javaslatát. Sem az előadó, sem Wekerle államtitkár nem tudták abban a meggyőződésben megingatni, hogy a függetlenségi párt javaslata a köznek, a hazának sokkal inkább hasznára volna, mint a többségé. Hosszasabban boncolja az államtitkár beszédét s azt vitatja, hogy Wekerle igen könnyen dobálódzik a számokkal. A miniszterelnökkel és az előadóval polemizálva kifejti, hogy az egyenes adóknak a közvetett adókkal szemben megvan legalább az az előnyük, hogy őszinték. Wekerléről azt álllja, hogy osztrák államtitkárnak szegődött, mikor azt mondta beszédében, hogy az ő (Helly) javaslata alapján csak tíz év múlva lehetne új javaslatot kidolgozni. Mert a szerződések tíz évre lekötik ugyan az ország dohánykereskedését, de nem a föld produkcióját. Nem fogadja el a kormány javaslatát, hanem ismételten ajánlja a magáét. (Helyeslés a szélsőbalon.) Gulner Gyula hosszasan polemizál az államtitkárral, a miniszterelnökkel és az előadóval, és az ellenindítványa ellen felhozottakkal szemben fentartja állításait, újabban is elfogadásra ajánlja ellenindítványát. (Helyeslés bal felöl.) Tisza Kálmán miniszterelnök még egyszer reflektál a javaslat ellen a vita folyamán felhozottakra. Különösen azokat a vádakat iparkodik megdönteni, melyek a javaslat kivihetetlen voltára vonatkozólag hozattak fel. Belátja, hogy a javaslat a csempészetet csak korlátozni fogja, de megszüntetni nem ; csakhogy ezért még a javaslat nem mondható kivihetetlennek, mert ebből a szempontból a lopásra vonatkozólag hozott törvények is csak írott malaszt volnának, hisz ime a törvények megvannak s azért lopás mindennap történik. A törvényjavaslat biztosítja azt, hogy aki ma dohányt termel, ezentúl is folytathassa a termelést; biztosítja azt, hogy jobbá tétetvén a termelt anyag, egyfelől a dohányt fogyasztó közönség jobbat kapjon, mint ma, másfelől biztosan fentartathassék az osztrák piac és visszaszereztethessék részben legalább a magyar dohánynak a piac, melyet hajdan birt. Minthogy pedig a beadott két határozati javaslat még inkább veszélyeztetné az államgazdasági, mint a fiskális érdekeket, míg ezeket a törvényjavaslat megóvja, szóló ennek elfogadását ajánlja. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök a tanácskozást befejezettnek nyilvánítván, szavazásra bocsátja a kérdést. A ház nagy többséggel elfogadja a törvényjavaslatot a beadott ellenindítványokkal szemben a részletes vita alapjául. A részletes tárgyalás — tekintettel a bejelentett interpellációkra — a holnapi ülésre halasztatott. Holnap fog tárgyaltatni az indemnity-törvényjavaslat is. Következnek az interpellációk. Fenyvessy Ferenc bejelentett interpellációjának előterjesztését szombatra halasztotta. Ellenben Komlóssy Ferenc is jelentett be interpellációt ugyanabban az ügyben, mint Polonyi: A múzeum és orsz. képtár ügye. Polonyi Géza: T. ház! (Halljuk!) Mélyen megdöbbentő hír foglalkoztatja napok óta nemcsak a főváros közönségét, de ma már, miután szavahihető hírlapokban is nyilvánosságra került a dolog, (Nagy zaj. Felkiáltások. Helyre!) bátran állíthatom, hogy foglalkoztatja e megdöbbentő hír az egész origőt. A környék szegénysége vihogva, kurjongatva, egymást jó kedvvel taszigálva magyarázta a borzasztó eseményt. — Szép szenet ! nézett körül nevető nagy éles fogakkal a nyomorék — halljuk, olvassa Vencel, fonszóval, csak fonszóval, mit izén az isten? Van igazság? lesz igazság? Halljuk, halljuk, vagy adja ide, olvassa a Máténé. Máténé jó olvasó, az iskolákat csúfolja, úgy olvas, akár egy tanító. Sárga képű, a nehéz munkától beesett mellű és leeresztett csontos vállú, vastag, hasas napszámosáé állott az előtérbe, hogy tehát vegye az újságot, a legfrisebb hirt és elégítse ki az utcai műveltebb közönség lelki óhajtásait. — Mi hir onnan felül ? ..Méltóságos Vermesfalvi Adolf miniszteri főhivatalnok megrendítő katasztrófával . . .“ — Miféle fával ? — Odább, odább! Halljuk. Jól indul, csak Máténé hangosan. — kiabáltak többen élénk részvéttel, és nem adták volna sokért, hogy ismét egy szép eset, és isten folyvást újabb meg újabb példákban beszél. . . .„vetett véget életének. Leugrott ma délelőtt 9 órakor a miniszteri palotából és szétzúzott agyvelővel ...” — Ah, mennyi gonoszság csapódott szét azzal az agyvelővel . . .” Az emberek hátrafordultak, és keresték, ki az? kibeszél? Az egykori telegráf-hivatalnok gyors léptekkel kanyarodott be egy szűk utcán, hogy ország közvéleményét. Nem kevesebbről, mint arról van szó, t. képviselőház, hogy kulturális fejlődésünknek egyik legjelentékenyebb tényezője, a nemzet közkincsét képező múzeum és Esterházy-képtár nemcsak rendetlenségeknek, de hozzáteszem, hűtlen vagyoni kezelésnek is lett állítólag áldozatává. (Nagy mozgás.)* T. képviselőház! Távol álljon tőlem, hogy akár egyéneket stigmatizálni, akár pedig meg nem történt dolgokat valóknak állítani és más alakban feltüntetni óhajtanék, mint ahogy azok megtörténtek. De azt hiszem, nem tévedés, ha a t. ház helyeslésére számíthatok azon felfogásomban, hogy ha a nemzeti közvagyonról van szó, akkor, midőn már egyéneket is nevez meg a szállingó hír, kik bűntényekkel védőitalnak, egy ellenzéki képviselőnek kettős kötelességévé válik ezen kérdésben felvilágosítást kérni, akár való a dolog, akár valótlan. Mert, ha való, tudni kell Magyarország törvényhozó testületének, váljon a törvény által előírt eljárás kíméletlenül és kérlelhetlenül alkalmaztatik-e az illetők ellen, de másrészt, ha — amit nemcsak magam, hanem azon t. párt is, melyhez tartozni szerencsém van, őszintén óhajtunk — valótlanoknak bizonyulnak azon vádak, akkor a becsületükben mélyen megsértett egyének teljes elégtételt nyerjenek. (Általános élénk helyeslés.) Ezen felfogás vezérel engem, t. hát és azért kegyes engedelmükkel csak röviden reaszummálására szorítkozom annak, amit én tapasztaltam, olvastam, amiről szó van. (Halljuk!) Állítatik, hogy a nemzeti múzeumban aranyérmek, misemondó ruhák és ami még ennél is több, az ő felsége a király által a nemzeti múzeumba ideiglenesen letett régiségtárgyak darabjai közül sok kicseréltetett, sőt részben nyomtalanul el is tűnt. Állíttatik továbbá, f. ház, és hozzáteszem, hogy a mennyire őszintén óhajtjuk, hogy ezen első dolog ne legyen való, úgy a másik dolog, melyről e hir szárnyal, sokkal nagyobb valószínűséggel bír, — állíttatik, hogy az úgynevezett Esterházy országos képtárban különösen a kiváló műbecscse bíró Rembrandt, Dürer és Rafael-féle kézrajzok közül a legbecsesebb darabok hiányzanak. Elég legyen ennyit konstatálnom, hogy ezek oly rendetlenségben kezeltetnek, hogy minden katalógus, minden összeírás nélkül egy oly egyénnek ellenőrzésére vannak bízva, a mit szabad konstatálni, mert hisz ez a becsületet nem érinti — aki vagyonilag garanciát nem nyújt, de a mellett kizárólag egy inasnak gondozására vannak bízva. (Mozgás a baloldalon.) Már pedig a mióta tudjuk, hogy a napóleoni hadjáratok óta az ily műkincsek úgyszólván uratlanokká tétettek és a mióta divattá vált az egyes múzeumok részéről ezeknek ellopását nem tekinteni valami roppant nagy, közönséges bűnténynek és amióta tudjuk, hogy Münchenben megtartják a szabályszerű 10 évi elévülési időt és csak aztán mutatják az ily tárgyakat, azóta ezek, azt hiszem, nemcsak könnyen nálunk megközelíthetőkké tétetnek, hanem a versenyintézetek hajszát indítanak arra, hogy az ily tárgyakat megszerezzék. Ha ily körülmények közt, t. képviselőház, az ily drága műkincseket tartalmazó gyűjteményt minden ellenőrzés, minden összeírás nélkül kezelik és ma pozitíve állíttatik, hogy ezen dolgokból a legdrágább darabok hiányzanak és becseréltettek , akkor, te hát, azt hiszem, jogosult, hogy Magyarország felelős miniszterét legalább rejtse magát az emberek elől, és zavartalanul átengedhesse szívét egy régóta sóvárgott gyönyörnek. — Ah — ah — rángatta nejét — hallod Mali mit . . . mit . . . Mint a nagy bánat, úgy a nagy öröm is csak tördeli és keresi a szavakat, mintha ez a tördelés és izgatott keresés tenné értékesebbé mind a kettőt. A szegény, egykori hivatalnok, beteg leánya láztól kigyúlt arcán nem látta többé a leverő, elcsüggesztő jeleket, nem hallotta el elálló lélegzetét: ő csak egy rettentő jelenetet látott, mikor a kevély, szívtelen főnök a korlátvasba kapaszkodik ; kihajol; a kopasz feje lefelé lóg egy pillanatig; — és egy borzasztó zuhanást hallott, mikor az udvar kövezetén egy göncs koponya széthasadt — ah ah ! . .. Nagy és jóságos isten! mi különböző útikon, módokon tudod a szomorú embert megvigasztalni, és hogy csepegtetsz a húsz éves sebre is, melyet az idő, e hires orvos nem tudott begyógyítani, — balzsamot, édes, enyhítő, gyógyító balzsamot! Néhány nap múlva Vanda lezárta szép nagy szemeit, mint egy keserű számadást, melyivel ezentúl senkinek semmi baja többé. Sírás, nyögés, zokogó fuldoklás közt szaggatták a szegény szülők — egymást vigasztalva — e kérdést: mit szensz onnan lelkem?! — .Jó neki itt nálam! zsongott a halottas szobában Isten üzenete. Következett a dohányjövedéki törvények és törvényesített szabályok némely intézkedéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Hegedűs Sándor előadó polemizál Hellyvel és Gulnerrel, kiknek javaslatait el nem fogadhatja. Arra a vádra, hogy ez a javaslat bizonyos kémkedési rendszert létesítene, megjegyzi még azt, hogy Franciaországban bevett szokás a följelentőnek díjat adni és fennáll ez a szokás immár több, mint hetven év óta, anélkül, hogy bárkinek eszébe jutott volna ezen változtatni, vagy ezt erkölcstelennel mondani. Az igazságot szolgálni nem erkölcstelenség. Foglalkozik azzal a körülménynyel is, melyet kivált Gulner hozott fel, hogy t. i. a termelők folytonos zaklatásoknak lesznek kitéve s bizonyos mértékig koncedálva ezt, mégis úgy véli, hogy az egyéni előnyökről le lehet és le kell mondani, mikor a haza érdekéről van szó. Több kifogásra, melyen-Úgy sütött a szép őszi délutáni nap, robogtak a szekerek föl s alá, siettek az emberek céljuk felé, és senki sem akart elveszteni egy percet is. A pék a sarkon épen most szedte ki a fris süteményeket, a kis fonottas kalácskákat, a piruló hátú pogácsákat, a kis mákosokat és diósokat; a hentes is uj készletet aggatott a fogasokra ; a korcsmáros friss sört csapolt; a verklis uj nótával ragadta el a sziveket —mindenki sietett rohamosan célja felé. Egyszerre a szögleteken, a dohánytőzsdék előtt, ahol a kis lapokat árulják , csoportok kezdtek összeverődni. A napszámosok, hordárok elhagyták őrállomásaikat és nyitott szájjal, szemmel nézték, kérdezték : mi az, mit hoz az újság ? Egy nyomorék ember, de kinek kövér arcán ott tündöklött az élet szeretete — elkiáltotta magát: — Mi az üzenet ? kit ölnek meg ? kit csuktak be? ki ment tönkre? ki szökött el szerencsésen ? A durva vonásokkal mázolt címkép a lap homlokán mulatta a rettentő történetet. — Egy miniszteri főhivatalnok — emelte egy bérkocsis magasra egy „Budapestet.“ — Mit csinált? — Leugrott. — Honnan ? — A negyedik emeletről. — Miért ? — Ohó, azt eltagadják. Fájt a feje. ..Harsány köhögés reszkettette meg a leve- * 3