Pesti Hírlap, 1887. december (9. évfolyam, 330-359. szám)
1887-12-15 / 344. szám
4 elnöklete alatt működő első lóavató bizottságba 1888-ra becslőkül Peringer Ferenc, Lindenbach János és Szelestey Géza bizottsági tagokat, állatorvosul Paulikovics Rezsőt, a Haász Géza elnöklete alatt működő második lóavató bizottságba pedig becslőkül Forgó István, Freiszleder Nándor és Illyés Lajos bizottsági tagokat, állatorvosul pedig Goeb os Coclestint nevezte ki. A főv. tiszti főorvosi hivatal jelentése szerint Budapesten e hó 13-án a következő heveny-ragályos betegségek fordultak elő: Hagymáz 1, himlő 2, álhimlő 1, bárányhimlő 4, vörheny 1, kanyaró 54, torokgyík 2, roncsoló torokláb 2, egyiptomi szembetegség 3, difteritisz 2. Kórházi beteglétszám: Szt.Rókus-kórház 1709, Szt.Jánoskórház 223. — Általános napi halálozás: 49. I. kerületben 2, II. kér. 0, III. kér. 5, IV. kér. 1, V. kér. 1, VI. kér. 5, VII. kér. 8, VIli. kér. 7, IX kér. 3, X. kér. 2, kórházakban 15. Halálokok: agy- és idegbajok 6, tüdőbajok 10, gyomorbajok 2, himlő 1, kanyaró 1, roncsoló torokláb 2, egyéb kórok 27. Színház, zene, képzőművészet . (Bécsi lapok műhiáról a m. k. operaház előadásairól.) Verdi „Otello“-ja és Van Zand k. a. vendégszereplése több nagy bécsi lap műbirálóit indította fővárosunk meglátogatására. Nem mindegyik irt még lapjának az operaházunkban nyert benyomásokról (a bécsi sajtó tudvalevőleg nem siet a behatóbb zenebírálatokkal), de amit eddig olvastunk több bécsi közlönyben operaházunkra vonatkozólag a körünkben időző műbírálók tollaiból, az nagy elégtételül szolgálhat a m. k. operaház jelenlegi vezetésének. Mentől fukarabb szokott lenni a bécsi sajtó dicséret dolgában, ha magyar műintézetekről van szó, annál súlyosabban esik latba azon meleg elismerés, melylyel nagy tekintélynek örvendő bécsi műbirálók imák operaházunk előadásairól. Anélkül, hogy bizonyos fogyatkozásokat elhallgatnának elsőrendű művészeinkről, a zene- és énekkarokról, a külső kiállítás pompájáról és stílszerű ízléséről föltétlen dicsérettel nyilatkoznak. Tegnap alkalmunk volt a „N. Fr. Presse“ műbizálójának véleményét közölni ,,O telio“ előadásáról. Ma pedig a „W. Allgemeine Zeitungéban találunk hosszú tárcacikket Van Zandt k. a. budapesti föllépéséről. Miután a tárcaíró kiemelte Van Zandt k. a. előnyeit és főleg eredeti felfogásáról, valamint játékáról nyilatkozott igen elismerőleg, áttér az egész előadás jellemzésére, amelyről azt mondja, hogy egy nagy operaszínházhoz méltó volt. A temperamentummal játszó zenekar, a gazdag és ízléses sceneria, az életteljes kar, a meglepően szép díszletek, mindez elsőrangú. A szólisták közül a cikkírónak Ney mellett, akit szeretne a bécsi opera számára megnyerni, leginkább B ro uik és Takács tetszettek. Brounikről azt mondja, hogy ez a régi bécsi ismerőse úgy beszél magyarul, mintha az alsó Tisza mentén született volna. Majd az operai viszonyokról szólva, a cikkíró eként nyilatkozik : Budapesten most Keglevich gróf lemondása következtében az intendáns-krizis mellett operai krízis is van. Vadul teremnek a javaslatok és tanácsok. A hivatalos körök még nem foglaltak állást, de úgy látszik átalános a nézet, hogy igyekezni kell a színház költségeit a jövedelmekkel — és a művészi eredménynyel is — egyensúlyba hozni. A feladat nem könnyű. A budapestiek úgy vannnak meggyőződve, hogy a legjobb épen elég jó nekik és Bécsben, valamint egyéb nagy városokban szerzett művészi tapasztalataiknál fogva olyan nagy igényűek, hogy a legjobbat találják jónak. Várjon az igények magaslatán álló opera budgetjében lehet, a majd jelentékeny megtakarításokat tenni, aziránt ideiglenesen az urak a kormányhivatalokban, véglegesen pedig a zárszámadások fognak dönteni. A művészi eredményre fiatal tehetségek rendszeres iskoláztatásával, támogatásával és képzésével törekesznek; és ha igaz az, hogy amit egy nép akar, az mindig valósul, úgy a magyar nemzeti opera is, amint azt a budapesti hazafiak és műbarátok maguknak képzelik, ténynyé fog válni. * (A magyar kir. operaszínházban) holnap — csütörtökön — Odry rekedtsége miatt elmaradt „Othello“ előadása és helyette „Exceteror“ ballet kerül színre Limido Giovannina k. a. fölléptével. * (Jászai Mari) jelenleg Schiller „S í w a r í Máriá“-jával foglalkozik, de ő is — mint id. Lendvayné annak idején, — nem szereti ezt a szerepet és szívesen átengedi más művésznőnek, hogy cserében Erzsébetet kapja meg. Máriát ez esetben valószínűleg P. Márkus Emilia játszaná. * (Haydn „Évszakok“) című oratóriumát a zenekedvelők egylete számos magánlevélben és Haynald Lajos bibornok-érsek s egyleti elnök részéről is kifejezett óhajtás folytán karácsony előtt ismételni fogja. A véletlen hozza magával, hogy ez lesz Bellovich Imre igazgató hat évi működése alatt a 25-dik hangverseny, amelyet az egylet újjászervezése óta vezényel. Az egylet a hangverseny tiszta jövedelmét a hírlapírók nyugdíj-intézetének ajánlotta. * (A budapesti zenekedvelők) tegnapi hangversenyéről szóló tudósításunk — mint halljuk — némi félreértésre adott okot a filharmóniai társulat kebelében. Némelyek ugyanis aként értelmezték a magyar kir. opera zenészeire vonatkozó szavainkat, mintha mi őket hibáztattuk volna azért, hogy a zenekedvelők hangversenyében katonai zenészek működtek közre. Ez pedig távol állt tőlünk, mert értesülésünk szerint a filharmóniai társulat magatartása nem adott okot arra, hogy a zenekedvelők ezúttal mellőzzék az operaszínház zenészeit. * (Karácsonyi kiállítás a műcsarnokban.) A műcsarnokban a karácsonyi kiállítást holnap, f. hó 15-én fogják megnyitni. Hazai művészeink e kiállításra számos kis képet küldtek be, melyeknek ára 150 litot meg nem halad. A műpártoló közönségnek alkalma nyílik a jelesebb művészektől is tetszetős műtárgyakat igen jutányos áron vásárolni. Mostanig több, mint száz műtárgy érkezett be s a kiállítás folyama alatt január hó 2 dikáig még mindig újabb képek felvehetők. A kiállítás naponkint nyitva van délelőtt 9 órától délután 4-ig. A belépti díj 20 kr. A megvásárolt művek azonnal átvehetők. * (A német színházban) még egyre tart Lewinszky vendégszereplése, pedig a kitűnő művész iránt érdeklődő eddigi kis közönség is — úgy látszik — kezd már nem érdeklődni. Ma már alig félházat konstatálhattunk, dacára, hogy olyan minden időkre szóló vonzerővel bíró remekmű került színre, aminő Goethe „Faust“-ja. Persze, ez ellen felhozható. De milyen előadásban! Meg a nemzeti színházban is sokat láthattuk mostanában Faustot. De mindennek dacára is nagyobb közönséget érdemelt volna Lewinsky Mefisztofelésze. Teljesen átértette szerepét, ami különösen szentenciáinál és szellemes ördögi mondásainál tűnt ki. Hanem talán kissé nagyon is nyers Mefisztó volt; mi a „báró“ urat finomabbnak, érdesebbnek, „kissig“-eknek képzeljük; azért jobb volt az első jelenetekben, mikor Faust még öreg ember, mint később. A mai előadáson színre került az Auerbach-pincebeli jelenet is, melyet a nemzeti színházban kihagynak, sőt Lewinsky elénekelte a bolha-balladát is. Kiállítás gyarló, ensemble infamis, egyátalán igazán érthetetlen, hogy ilyen társulatot megnéz valaki, amikor nincs vendég. * (Népszínház) Még este is ostromolták a pénztári jegyekért, persze eredménytelenül. Három nap óta nem beszéltek más művészi eseményről, mint a népszínház jótékonycélú előadásáról. De hogy tévedésbe ne ejtsünk valakit, sietünk kijelenteni, hogy az előadást a „Pesti jótékony nőegylet“ hozta létre, a népszínház csak a helyiséget adta oda — és Blaha Lujzát. Helyettük eljöttek kellemes cserének a nemzeti szinház tagjai: Újházi, Vízvári, Náday, Helvey L. Csillag T., Márkus Emilia, Gyenes, Bercsényi, Békéssy Irma, Mihályfi; az operaház elküldte kitünően fegyelmezett énekkarát s kivülök részt vett az előadásban Vasziljevics Adél k. a., ki Traviatából énekelt egy áriát.Az előadást egy kis jubileum előzte meg. A népszínház igazgatója fölkereste Náday Ferencet öltözőjében, egy pompás virágvázát s benne egy pálmacserjét ajánlott fel a jeles művésznek azon alkalomból, hogy tulajdonképen mára esik színészi működésének 25-ik évfordulója. Náday meleg megindultsággal válaszolt. Az alatt a színpadon az opera férfikara rázendítette Huber Károly komoly stílű „Fohászát“, utána pedig megindult a tapsáradat, mely később minden szám után rohamosan nőtt. „A miniszter szünideje“ Beniczky-Bajza Lenke uj felv. vígjátéka elé sokan nagy érdeklődéssel tekintettek. Az írónő természetesen megint főrangú tárgyat választott. Két gróf, két báró, két grófnő és egy herceg társalognak egymással dicséretreméltóan rövid ideig olyan dolgokról, amiket száz vígjátékból ismerünk. A közönség tapsolt „jótékony célra“ s ezért nekünk is kötelességünk minden kritikai hajlamot csírájában elfojtani. A nemzeti színház tagjai odaadással játszottak az új vígjátékban. A műsor egyéb számait már csak azért sem részletezzük, mert a hallgatóság határt nem ismerő lelkesedésének úgyis mindegy lett volna, akármilyen számot élvez, csak jó legyen. Baha Lujza népdalokat énekelt, az ő felül nem múlható bájos módján, Márkus Emilia Benedix „Bokréta“ című magánjelenetében játszott. Nagyobb tetszést képzelni sem lehet annál, mely Cox és Box (Vízvári—-Újházi) mókáit kísérte. A nézőtér is egészen más képet mutatott, mint rendesen. A páholyokat nagyrészt főrangnak foglalták el. Az udvari páholyban kevéssel 7 óra előtt Klotild főhercegnő Margit leányával, szemközt velük Koburghy és nája foglaltak helyet. A fejedelmi vendégek csak az előadás végével távoztak. * (Hangverseny.) Senki sem mondhatja, hogy a filharmóniai társulat mai — harmadik — hangversenyének műsora ne lett volna érdekes. Egy új szimfónia Goldmarktól, egy nálunk még elő nem adott szimfóniás zeneköltemény Saint-Saenstől, egy csodagyermek-hegedűvirtuóz föllépte és egy ritkán hallott nyitány Schumanntól csupa nagyon érdekes dolog. Az ínyencek az ilyen menüt, mely csupa gourmandiset tartalmaz, talán kedvelik, de mi szívesebben vettünk volna legalább egy kompaktabb, tartalmasabb eledelt a régi jó klasszikusok egészséges házi löttéből, melyet nem szeretnénk a filharmonikus hangversenyek műsorán túlságosan háttérbe szorítva látni. A mai este legkiválóbb művészi eseményét kétségkívül Goldmark El-dur szimfóniájának bemutatása képezte, melyet Budapesten kívül tudtunkkal eddig csak Drezdában adtak elő. Goldmark ebben a legújabb művében is sok érdekeset ,és sok újat tud mondani, és ha néha ismétli magát, ezt is érdekes és eredeti alakban teszi. Ez az eredetiség azonban gyakran a síit egységének rovására megy, mint ezt különösen az Adagioban és a Scherzoban tapasztaljuk. A szimfóniának legbecsesebb, formailag legtökéletesebb és thematikus kidolgozásában legsikerültebb része az első tétel. Az Adagionak is vannak igen szép részei. A Scherzo pedig főtételében valóságos instrumentális mestermű, mely közel rokonságot árul el a „Merlin”-ben előforduló szellemtánccal. Kár, hogy a szerző megirigyelte Nessler dicsőségét és a trióba egy trombitaszólót szőtt bele, mely a „Saeckingeni trombitás“ reminiszcenciájával teljesen kizökkenti az embert a poetikus hangulatból. A műnek leggyöngébb tétele a laza szerkezetű és eszmeszegény fináléja. Leginkább tetszett az első tétel és a Scherzo. Az utóbbit közkívánatra meg kellett ismételni. Különben a zenekar Erkel Sándor vezénylete alatt annyi odaadással és annyi vervével játszott, hogy a kitűnő előadásnak is tagadhatatlanul jelentékeny része volt a mű sikerében. Második helyen a fiatal Kreisler Frigyesről kell megemlékeznünk, aki Mendelssohn hegedűversenyével lépett a budapesti közönség elé. Nem akarunk most azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy a filharmóniai társulatnak mennyiben tartozik hivatásához, csodagyermekeketés hasonló érdekes specialistákat bemutatni. Őszintén megváltjuk, hogy mi nem igen bízunk a csodagyermekben, mert a tapasztalás azt mutatja, hogy csak a legritkább esetekben váltják be később a gyermekkorukban tett ígéreteket. Pedig —és ezt kénytelenek vagyunk elismerni, — Kreisler Frigyes nagyon sokat ígér. Olyan bámulatos virtuozitással, olyan könnyedén és oly föltétlen biztossággal kezeli a vonót, mint kevés hegedűs. Hogy nyirettyavonása még nem elég velős, előadása nem elég meleg, azt kora (alig több ISIS évesnél) kimenti. Kreisler a párisi konzervatóriumban Massarinál tanult és tavaly nagy díjat nyert. Különben bécsi fiú és most onnan jött hozzánk. Sikere óriási volt. Olyan tomboló tapsvihart rég nem hallottunk a Vigadóban, mint ma. Ötször-hatszor kellett a hosszú hajú, halvány arcú gyermekek a pódiumon megjelenni, míg végre egy Wieniavszky-féle virtuóz aprósággal toldotta meg műsorát. Erre még jobban tombolt a közönség, főleg az állóhelyen. Kreisler még egyszer hozzáfogott, de hirtelen elhagyta a játékot: egy húr elpattant a hegedűjén. Ez azonban nem hozta őt zavarba. Felkapta Krancsevics hangszerét és azon játszotta végig a megkezdett darabot. A hangverseny befejező száma Saint-Saensnek 8,,Phaeton“ című szimfónikus zenekölteménye volt. Ebben a szerző ismert zseniális hangszerelésével illusztrálta azt a görög hitregét, hogy Helios egy napra átengedte Phaetonnak a nap kocsiját, de Phaeton nem tudott a lovakkal bánni, közel jött a földhöz, mely erre lángba borult. Zeusz azután büntetésül villámával agyonsújtotta Phaetont. A zenekar ennek a műnek előadásában is remekelt. PESTI HÍRLAP 1887 december 1115. Pesti Hirlajj. dec. 16-án uj előfizetést nyitunk lapunkra Kérjük azon t. előfizetőinket, kiknek előfizetése dec. 16-én lejár, hogy azt minél előbb megújítsuk, nehogy a lap elküldésében fennakadás történjék. Az előfizetési árak lapunk homlokán olvashatók. Mutatványszámokat kívánatra egy hétig küld ingyen és bérmentve a kiadóhivatal. Figyelmeztetjük. előfizetőinket, hogy lakhelyváltoztatás alkalmával előbbi clmüket, mely alatt a lapot kapták, velünk közölni, illetőleg egy clajszalagot mellékelni szíveskedjenek.