Pesti Hírlap, 1888. október (10. évfolyam, 271-301. szám)

1888-10-10 / 280. szám

Budapest, 1888 Előfizetési árak: Egész évre .. . l­­ért — kr. Félévre . .. . 7 » - » Negyedévre ... 3 » 50 » Egy hóra. .. . 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: a Tapsst Miior-Mca 7. szá­fl.szint, óvá az előfizetések és a lap létküldésére vonatkozó felszó­­lamlások intézendőt. X. év­. 280. (3517.) szám. Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. Szerda, október 10 Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor­ utca 7. sz­ I. emelet. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézi—'1'* Bérmen­tetten leveles csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cre. Paris­ban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre , „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Mürzsteg. — A ,,P e s t i HI i­rla p“ eredeti tárcája. — Három éve, hogy Felső-Stájerország vad­­regényes havasi tájain tett barangolásaim útja abba az idylli falucskába vezetett, mely a Mü­­z kristálytiszta hullámaitól öntözve mo­solygó képként terül fel a kopasz Weitsch ég­­benyúló csúcsai s a zord sziklaszorosok, a „Todtes Weib“ és a „r­chesterbaden“ örvénylő iuhatagai keretében. Forró augusztusi nap­­­ok­ s e táj semmit sem mutatott még abból a mozgalmas tupuszából, mely csak október tá­ján szokta kezdetét venni, a­mikor az udvari vadászatok alkalmából egy darab zajos nagy­világ szokott beköltözni e félreeső, elhagyatott hely csendjébe. Pusztán állott ott, élénk piros színében rikítón emelkedve ki a sötétzöld hát­térből, a kétemeletes vadászkastély, hátát a lankásan emelkedő erdős hegyoldalnak vetve, körülé pompás kert, melyet finom művü erős vasrács oltalmaz köröskörül. A kastély tulaj­donképen angol vagy inkább skót villaszerű modorban épült, de nincsenek sem tornyai, sem erkélyei; egyszerű homlokzatát csak itt-ott szakítják meg kisebb rizalithok s inkább elő­­kelőségével, mint pompája által it el a környe­zetében álló szerényebb házaktól. Királyunk azonban Radmeren kívül Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz. ................................. iiuwuwH i iwjiM»-iMK'nB>Mnirr«ii n-ir» .Mini' injai Finis Hungáriáé! Épen ma van a századik napja, hogy II. /ilmos uralkodik, tehát épen annyi, a­hány na­pig boldog emlékezetű atyja uralkodott. Ha a két uralkodás közti külső különbsé­geket vizsgáljuk, mindenek előtt szembe fog üzleni kettő. Egyik az, hogy míg Frigyes csá­szár uralkodásának egész ideje alatt nem moz­dulhatott meg Berlin környékéről, hová beteg­sége szegze, fia mindjárt azzal kezdé uralko­dását,, hogy körútra indult a fejedelmi udva­rokhoz s ez a körút befejezve még ma sincs. A másik különbség pedig, a mely szembe tü­­nik, hogy a­mig III. Frigyes császárt néma­ságra kárhoztatta szomorú végzete, addig II. Vilmosban, úgy látszik, valóságos szónok-ural­kodót nyert a világ. Azzal az uralkodóval szemben, a ki a mi monarchiánknak hű szövetségese s a mi ural­kodónknak épen most vendége is, nem volna i­dő a franciák álláspontjára helyezkednünk, a kik a fiatal német császár politikai nyilatkoza­tait egymást nagyon is gyors tempóban köve­tőknek találják s azokat olcsó élcelődés tár­gyává tévén, azt írják lapjaikban, hogy Berlin­ben most rendezik sajtó alá ő felsége rövid uralkodása alatt elmondott pohárköszöntőinek egy vaskos kötetét: csak tényt konstatálunk, a midőn fölemlítjük, hogy ezek a köszöntők oly hatással vannak némely államok politikai kö­reinek úgy­velejére, hogy abban valóságos cháoszt alkalmasak teremteni. Különösen a Bécsben váltott meleg sza­vak, melyekben a két uralkodó egymás had­erejéről is megemlékezett, találnak oly kom­­mentác­ókra, hogy valóban aggódni vagyunk kénytelenek az illető magyarázók lelki állapota fölött. Latra vetnek, szerte szednek minden szót, minden kifejezést, egész világpolitikai pro­gramotokat építenek reá s olybá teszik, mint valami nagy politikai akció bejelentő céduláját, holott mindenki előtt nyilvánvaló lehet, hogy itt nem lehet egyébről szó, mint az udvariasság által parancsolt természetes kötelesség lerovásá­ról, a­mely a szokottnál nagyobb jelentőségű­nek csak annyiból mondható, a­mennyiben nyilvánosan tudomására hozalik a világnak, hogy az a szövetség, mely kilenc év előtt a két állam között köttetett, ma is változatlanul fönnáll s ahhoz mind a két uralkodó tűrhetet­lenül ragaszkodik, dacára, hogy az egyik szer­ződő hatalom trónusát a szövetség megkötése óta már a harmadik uralkodó foglalja el. Azok az érdekek, melyek a szerződést létrehozták, ma is fönnállanak; mi sem termé­szetesebb tehát, mint az, hogy azt az uralko­dók személyében történt változás nem alterál­­hatta. Mi hát nem is aggódhattunk annak sorsa iránt. Nem is mi miattunk volt tehát szükség azokat a szerződési hűségről tanúskodó szava­kat elmondani, hanem szükség volt azok ked­véért, a­kik elég botorul ugyan, de —­egyebet reméltek. Kiolvashatjuk az orosz sajtó nyilatkoza­taiból, hogy mit reméltek. Azt, hogy Vilmos császár Bécsben és Rómában szószólója lesz a Peterhofban hallott s első­sorban Bulgáriára vonatkozó óhajoknak. S miután semmi jel nem mutatja azt, hogy ez a várakozásuk teljesült, magukon kívül vannak csalódásukban, a­min mi egyáltalán nem is csodálkozunk. Annál nagyobb csodálat fog azonban el azokra az álomlátásokra, melyekbe a két szö­vetséges uralkodó találkozása alkalmából a pá­risi sajtó esik. Be­zél arról az ,,affektáltan száraz hangról“, melylyel Vilmos császár a mi ural­kodónk meleg toasztjára válaszolt s arról az összes vadászterületei közt Mürzsteget kedveli legjobban s abban a magas társaságban, mely itt minden évben össze szokott gyűlni, egyes tagjai is majd mindig ugyanazok. Sohasem hiányzik közülök uralkodónk legjobb, ifjúkori barátja, a szász király, mindig részt szokott venni a mürzstegi vadászatokon Lipót bajor herceg s a toskánai nagyherceg is, sőt Vilmos császár sem először van most ott, három év előtt már egyszer, mint királyunk vendége jelen volt a vadászatokon. Csak Rudolf trónörökös ritka vendég itt, mióta a görgényi sport köti le minden vadász­szenvedélyét és érdeklődését. Mürzsteg úgyszólván központja annak a vadászterületnek, melyet a Veitsch és kiágazá­sai egyfelől, másfelől pedig a Wazegg, a ,,Stu­dent“ stb. havasok láncai képeznek, össze), és télen az egész nagy területen szokatlan pezsgő vadászélet fejtik ki, mely különösen ud­vari vadászatokon, a hajtók seregével élénk és változatos képet nyújt. Természetesen a társa­ság központja mindig ő felsége a király, kinek magas, izmos alakja ilyenkor stájeri havasi öltözetben jelenik meg, mint a többi vendé­geké is, szürke gyapjú kabátban, térdig érő szarvasbőr-nadrágban, zöld harisnyákban, erős szeges hegymászó cipőkben, meztelen térdekkel, fején zöld nemez-kalap s szájában a soha nem hiányzó erős virginia-szivar. Ilyenkor ha a felséges ur jó kedvében van s pedig mindig abban van, ha az idő és a szerencse kedvez, sok találó éle és m­égy egy­„elégületlenségről“, melylyel ez a válasz a monarchiának úgy katonai, mint politikai kö­reiben találkozott. Mi ugyan mindezekről semmit sem tudunk, de a francia fantázia már a szövetség fölbon­tásának előjelét látja e képzelt jelenségben, sőt nemcsak a szövetség fölbomlásáét, hanem maga a monarchia fölbomlásáét is s az ,,Agence Libre“ már a halálharangot is megkonditja — Magyarország állami önállósága fölött! ,,Finis Hungáriáé“ címet viselő bécsi táv­iratában nem kevesebbet jelent be a világnak, mint Bismarcknak azt a tervét, hogy „Magyar­­ország, állami jogai egyszerűen elkoboztatván, közönséges osztrák provinciává degradáltassék, a magyar parlament eltörültessék s hogy egy szóval állíttassák vissza az 1861-iki Schmerling­­féle rendszer. A bécsi birodalmi kancellária, úgymond a sürgöny, erélyesen ragaszkodik e gyökeres változás keresztülviteléhez s ez irány­ban sugalmazza az erdélyi szászok által a „Kreuzzeitungban“ közölt cikkeket (1), s hogy a változás még végre nem hajtatott, annak egyesegyedül az uralkodó „érzelgős aggodal­maskodása“ az oka. Berlinben azonban biztosra veszik, hogy az osztrák császárnak ezt a „túl­ságos érzékenységét“ legyőzhetik. íme tessék ! És ily hírt akkor eresztenek világgá, a­mi­kor a német császár Bécsben megjelen­t annak a meggyőződésének, hogy a német szövetségnek nincs a monarchiában hivebb, megbízhatóbb, legálisabb támasztéka Magyarországnál, a ma­gyar miniszterelnök kitüntetése által ad ki­fejezést ! Igazán nagyszerű! Hiszen tudjuk, hogy Bismarck nem a magyarok szép szeméért igye­kezett létrehozni azt a szövetséget, hanem azért, mert úgy követelték a gondjaira bízott állam ,és jár szájról szájra; tréfák, melyekkel a kirá­lyi vadász vezetőit tréfálta meg, a­kik nem tudva kit vezetnek, egyszerű őszinteségük egész nyíltságával tárják fel szivük minden baját­­baját. Ez a naiv, együgyű nép különben is sok anyagot nyújt a kedélyeskedésekre, mert szavait nem válogatja s természetes felfogása sok eredeti megjegyzésre ragadja, melyeken a király réizüket szokott nevezni. Éhez járul sajátságos tájkiejtése, a­mint például a szász királyt csak ,,ldni“-nek nevezi, a ki olyan „gmoan macht“ mindegyikükkel, nyájas, leeresz­kedő és nem büszke. A mürzstegi vadászkastély legszebb és legnagyobb helyiségei közé tartozik ő felsége és a szász király dolgozószobája. Az előbbinek falain többek közt ott függ a „Schützen-Resel“ ama gyönyörű tiroli leány sikerült arcképe, a ki az insbrucki lövészünnepélyen tűnt fel pár év előtt s a kit ő felsége ott szólított fel, hogy arcképét elküldje szám­ára. Egy asztalon ott áll Rudolf trónörökösnek gyermekkori arcképe, né­hány aquarell­a laxenburgi kastélyból tüntet fel részleteket, ezek a trónörökös sajátkezű művei, s ő ajándékozta azokat felséges atyjának. A két Alt tájképei közül is itt található egy pár, melyek Eisenerz, Ischl, Velence és a Szentist­­ván-torony mesteri vázlatait mutatják. Legérdekesebb emléktárgya azonban a kastélynak Mária Valéria főhercegnő ajándéka, egy kalligrafikus költemény, melylyel az ifjú

Next