Pesti Hírlap, 1888. október (10. évfolyam, 271-301. szám)
1888-10-10 / 280. szám
Budapest, 1888 Előfizetési árak: Egész évre .. . lért — kr. Félévre . .. . 7 » - » Negyedévre ... 3 » 50 » Egy hóra. .. . 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: a Tapsst Miior-Mca 7. száfl.szint, óvá az előfizetések és a lap létküldésére vonatkozó felszólamlások intézendőt. X. év. 280. (3517.) szám. Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. Szerda, október 10 Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor utca 7. sz I. emelet. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézi—'1'* Bérmentetten leveles csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cre. Parisban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre , „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Mürzsteg. — A ,,P e s t i HI irla p“ eredeti tárcája. — Három éve, hogy Felső-Stájerország vadregényes havasi tájain tett barangolásaim útja abba az idylli falucskába vezetett, mely a Müz kristálytiszta hullámaitól öntözve mosolygó képként terül fel a kopasz Weitsch égbenyúló csúcsai s a zord sziklaszorosok, a „Todtes Weib“ és a „rchesterbaden“ örvénylő iuhatagai keretében. Forró augusztusi napok s e táj semmit sem mutatott még abból a mozgalmas tupuszából, mely csak október táján szokta kezdetét venni, amikor az udvari vadászatok alkalmából egy darab zajos nagyvilág szokott beköltözni e félreeső, elhagyatott hely csendjébe. Pusztán állott ott, élénk piros színében rikítón emelkedve ki a sötétzöld háttérből, a kétemeletes vadászkastély, hátát a lankásan emelkedő erdős hegyoldalnak vetve, körülé pompás kert, melyet finom művü erős vasrács oltalmaz köröskörül. A kastély tulajdonképen angol vagy inkább skót villaszerű modorban épült, de nincsenek sem tornyai, sem erkélyei; egyszerű homlokzatát csak itt-ott szakítják meg kisebb rizalithok s inkább előkelőségével, mint pompája által it el a környezetében álló szerényebb házaktól. Királyunk azonban Radmeren kívül Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz. ................................. iiuwuwH i iwjiM»-iMK'nB>Mnirr«ii n-ir» .Mini' injai Finis Hungáriáé! Épen ma van a századik napja, hogy II. /ilmos uralkodik, tehát épen annyi, ahány napig boldog emlékezetű atyja uralkodott. Ha a két uralkodás közti külső különbségeket vizsgáljuk, mindenek előtt szembe fog üzleni kettő. Egyik az, hogy míg Frigyes császár uralkodásának egész ideje alatt nem mozdulhatott meg Berlin környékéről, hová betegsége szegze, fia mindjárt azzal kezdé uralkodását,, hogy körútra indult a fejedelmi udvarokhoz s ez a körút befejezve még ma sincs. A másik különbség pedig, a mely szembe tünik, hogy amig III. Frigyes császárt némaságra kárhoztatta szomorú végzete, addig II. Vilmosban, úgy látszik, valóságos szónok-uralkodót nyert a világ. Azzal az uralkodóval szemben, a ki a mi monarchiánknak hű szövetségese s a mi uralkodónknak épen most vendége is, nem volna idő a franciák álláspontjára helyezkednünk, a kik a fiatal német császár politikai nyilatkozatait egymást nagyon is gyors tempóban követőknek találják s azokat olcsó élcelődés tárgyává tévén, azt írják lapjaikban, hogy Berlinben most rendezik sajtó alá ő felsége rövid uralkodása alatt elmondott pohárköszöntőinek egy vaskos kötetét: csak tényt konstatálunk, a midőn fölemlítjük, hogy ezek a köszöntők oly hatással vannak némely államok politikai köreinek úgyvelejére, hogy abban valóságos cháoszt alkalmasak teremteni. Különösen a Bécsben váltott meleg szavak, melyekben a két uralkodó egymás haderejéről is megemlékezett, találnak oly kommentácókra, hogy valóban aggódni vagyunk kénytelenek az illető magyarázók lelki állapota fölött. Latra vetnek, szerte szednek minden szót, minden kifejezést, egész világpolitikai programotokat építenek reá s olybá teszik, mint valami nagy politikai akció bejelentő céduláját, holott mindenki előtt nyilvánvaló lehet, hogy itt nem lehet egyébről szó, mint az udvariasság által parancsolt természetes kötelesség lerovásáról, amely a szokottnál nagyobb jelentőségűnek csak annyiból mondható, amennyiben nyilvánosan tudomására hozalik a világnak, hogy az a szövetség, mely kilenc év előtt a két állam között köttetett, ma is változatlanul fönnáll s ahhoz mind a két uralkodó tűrhetetlenül ragaszkodik, dacára, hogy az egyik szerződő hatalom trónusát a szövetség megkötése óta már a harmadik uralkodó foglalja el. Azok az érdekek, melyek a szerződést létrehozták, ma is fönnállanak; mi sem természetesebb tehát, mint az, hogy azt az uralkodók személyében történt változás nem alterálhatta. Mi hát nem is aggódhattunk annak sorsa iránt. Nem is mi miattunk volt tehát szükség azokat a szerződési hűségről tanúskodó szavakat elmondani, hanem szükség volt azok kedvéért, akik elég botorul ugyan, de —egyebet reméltek. Kiolvashatjuk az orosz sajtó nyilatkozataiból, hogy mit reméltek. Azt, hogy Vilmos császár Bécsben és Rómában szószólója lesz a Peterhofban hallott s elsősorban Bulgáriára vonatkozó óhajoknak. S miután semmi jel nem mutatja azt, hogy ez a várakozásuk teljesült, magukon kívül vannak csalódásukban, amin mi egyáltalán nem is csodálkozunk. Annál nagyobb csodálat fog azonban el azokra az álomlátásokra, melyekbe a két szövetséges uralkodó találkozása alkalmából a párisi sajtó esik. Bezél arról az ,,affektáltan száraz hangról“, melylyel Vilmos császár a mi uralkodónk meleg toasztjára válaszolt s arról az összes vadászterületei közt Mürzsteget kedveli legjobban s abban a magas társaságban, mely itt minden évben össze szokott gyűlni, egyes tagjai is majd mindig ugyanazok. Sohasem hiányzik közülök uralkodónk legjobb, ifjúkori barátja, a szász király, mindig részt szokott venni a mürzstegi vadászatokon Lipót bajor herceg s a toskánai nagyherceg is, sőt Vilmos császár sem először van most ott, három év előtt már egyszer, mint királyunk vendége jelen volt a vadászatokon. Csak Rudolf trónörökös ritka vendég itt, mióta a görgényi sport köti le minden vadászszenvedélyét és érdeklődését. Mürzsteg úgyszólván központja annak a vadászterületnek, melyet a Veitsch és kiágazásai egyfelől, másfelől pedig a Wazegg, a ,,Student“ stb. havasok láncai képeznek, össze), és télen az egész nagy területen szokatlan pezsgő vadászélet fejtik ki, mely különösen udvari vadászatokon, a hajtók seregével élénk és változatos képet nyújt. Természetesen a társaság központja mindig ő felsége a király, kinek magas, izmos alakja ilyenkor stájeri havasi öltözetben jelenik meg, mint a többi vendégeké is, szürke gyapjú kabátban, térdig érő szarvasbőr-nadrágban, zöld harisnyákban, erős szeges hegymászó cipőkben, meztelen térdekkel, fején zöld nemez-kalap s szájában a soha nem hiányzó erős virginia-szivar. Ilyenkor ha a felséges ur jó kedvében van s pedig mindig abban van, ha az idő és a szerencse kedvez, sok találó éle és mégy egy„elégületlenségről“, melylyel ez a válasz a monarchiának úgy katonai, mint politikai köreiben találkozott. Mi ugyan mindezekről semmit sem tudunk, de a francia fantázia már a szövetség fölbontásának előjelét látja e képzelt jelenségben, sőt nemcsak a szövetség fölbomlásáét, hanem maga a monarchia fölbomlásáét is s az ,,Agence Libre“ már a halálharangot is megkonditja — Magyarország állami önállósága fölött! ,,Finis Hungáriáé“ címet viselő bécsi táviratában nem kevesebbet jelent be a világnak, mint Bismarcknak azt a tervét, hogy „Magyarország, állami jogai egyszerűen elkoboztatván, közönséges osztrák provinciává degradáltassék, a magyar parlament eltörültessék s hogy egy szóval állíttassák vissza az 1861-iki Schmerlingféle rendszer. A bécsi birodalmi kancellária, úgymond a sürgöny, erélyesen ragaszkodik e gyökeres változás keresztülviteléhez s ez irányban sugalmazza az erdélyi szászok által a „Kreuzzeitungban“ közölt cikkeket (1), s hogy a változás még végre nem hajtatott, annak egyesegyedül az uralkodó „érzelgős aggodalmaskodása“ az oka. Berlinben azonban biztosra veszik, hogy az osztrák császárnak ezt a „túlságos érzékenységét“ legyőzhetik. íme tessék ! És ily hírt akkor eresztenek világgá, amikor a német császár Bécsben megjelent annak a meggyőződésének, hogy a német szövetségnek nincs a monarchiában hivebb, megbízhatóbb, legálisabb támasztéka Magyarországnál, a magyar miniszterelnök kitüntetése által ad kifejezést ! Igazán nagyszerű! Hiszen tudjuk, hogy Bismarck nem a magyarok szép szeméért igyekezett létrehozni azt a szövetséget, hanem azért, mert úgy követelték a gondjaira bízott állam ,és jár szájról szájra; tréfák, melyekkel a királyi vadász vezetőit tréfálta meg, akik nem tudva kit vezetnek, egyszerű őszinteségük egész nyíltságával tárják fel szivük minden bajátbaját. Ez a naiv, együgyű nép különben is sok anyagot nyújt a kedélyeskedésekre, mert szavait nem válogatja s természetes felfogása sok eredeti megjegyzésre ragadja, melyeken a király réizüket szokott nevezni. Éhez járul sajátságos tájkiejtése, amint például a szász királyt csak ,,ldni“-nek nevezi, a ki olyan „gmoan macht“ mindegyikükkel, nyájas, leereszkedő és nem büszke. A mürzstegi vadászkastély legszebb és legnagyobb helyiségei közé tartozik ő felsége és a szász király dolgozószobája. Az előbbinek falain többek közt ott függ a „Schützen-Resel“ ama gyönyörű tiroli leány sikerült arcképe, a ki az insbrucki lövészünnepélyen tűnt fel pár év előtt s a kit ő felsége ott szólított fel, hogy arcképét elküldje számára. Egy asztalon ott áll Rudolf trónörökösnek gyermekkori arcképe, néhány aquarella laxenburgi kastélyból tüntet fel részleteket, ezek a trónörökös sajátkezű művei, s ő ajándékozta azokat felséges atyjának. A két Alt tájképei közül is itt található egy pár, melyek Eisenerz, Ischl, Velence és a Szentistván-torony mesteri vázlatait mutatják. Legérdekesebb emléktárgya azonban a kastélynak Mária Valéria főhercegnő ajándéka, egy kalligrafikus költemény, melylyel az ifjú