Pesti Hírlap, 1888. december (10. évfolyam, 332-360. szám)
1888-12-23 / 353. szám
4 Irodalom. * (A mai Magyarország.) Tolnai Lajostól e cím alatt összegyűjtött két kötet jelent meg Légrády testvéreknél. Huszonegy kisebb elbeszélést tartalmaz a két kötet, Tolnai Lajos számtalan apró elbeszélő műveiből válogatva. Az elbeszélés-gyűjtemény behatóbb méltatásáig is felhívjuk kiváló elbeszélőnk legújabb köteteire olvasóinknak figyelmét. * („A tegnap és ma“) címen Kozma Andortól, a „Borsszem Jankó“ egyik alkalmi vers- írójától egy kötet költemény jelent meg a Singer és Wolfner cégnél. A többnyire politikai, vagy legalább is közeli eseményekkel foglalkozó versek, úgy látszik, megnyerték a közönség tetszését, mert már harmadik kiadásuk jelent meg. * (Adorján Sándornak) Keleti képek cím alatt, élénken itt üli rajzokat tartalmazó kötete Singer és Wolfner kiadásában diszkötésben is megjelent. * (A vöröskereszt Erzsébet-kórházának) 1884—1887. évi működéséről az intézet főorvosai, dr. Farkas László, dr. Puky Ákos, dr. Takács Endre, dr. Elischer Gyula és dr. Goldzieher Vilmos, tudományos szempontból jelentést állítottak össze. E jelentés, mely az első rangú gyógyintézet három évi orvosi anyagát nagy gonddal állította össze, egy kötetben megjelent az egyesület kiadásában. A könyv külön fejezetekben adja a két sebészeti, a belgyógyászati, nőgyógyászati és szemészi osztály forgalmát s az egész intézetről szakszerű leírást tartalmaz dr. Janny Gyula igazgatótól. * (A magyar bűnvádi eljárásról) Wlassics Gyula által a Budapesti Szemlébe irt tájékoztató tanulmány imént külön lenyomatban is megjelent. * (A budapesti Erzsébet-leányárvaház története 1861—1886.) cím alatt dr. Tody László főv. levéltárnok az intézet 25 éves jubileuma alkalmából, az árvaházi bizottság megbízása folytán megírta a kiváló intézet eddigi történetét. A munkát Budapest főváros egy vaskos kötetben, képekkel és első helyen a fölséges asszony képével ellátva kiadta. A királynénak fölajánlott könyv pragmatikus rendben egybeállítva adja az árvaház fejlődésének és működésének minden mozzanatát. A paedagogiai rész több fejezetet foglal el. Megemlítjük belőle, hogy az intézet 25 év alatt összesen 273 árvaleányt vett föl. Ebből a számból csak 2 volt gör. köl., 4 protestáns és 2 izraelita, a többi róm. kath. Az intézet összes vagyona 353,886 frtot tesz ki s e tekintetben a főváros hatodik jótékony intézete. Színház, zene,képzőművészet. * (Magyar királyi opera.) W 11 né Mária asszonynak különös köszönettel tartozunk, hogy mostani vendégszereplésével lehetővé tette Goldmark rég nem hallott „Sába királynőjé”-nek színrehozatalát. Nem tudjuk, várjon a tisztelt művésznőnek, vagy magának a dalműnek volt-e benne nagyobb része, de tény, hogy a nézőtér ez alkalommal egészen megtelt. W 11 né asszony Sulamithját e helyen már elégszer méltattuk és így annak konstatálására szorítkozhatunk, hogy bámulatra méltó művészetével ezúttal is a legnagyobb mértékben ki tudta vívni a közönség elismerését. Kezdetben ugyan egy kissé detonált, de csakhamar beleénekelte magát szerepébe és attól kezdve a régi, páratlan Wilmő volt, akinek fenomenális hangja ma is épen úgy dominált a zajos együttesekben, mint ezelőtt bármikor. Györgyné asszony a címszerepben újból megmutatta, milyen szorgalmas és hasznavehető tagja operánknak. Szerepét zeneileg igen korrekten vitte keresztül és különösen a kerti jelenetben zajos tapsot aratott. Csak a játékra és a szövegkiejtésre kellene még nagyobb gondot fordítania. B ro u ik pompásan volt disponálva; kár, hogy olasz szöveget használt. Ó d r y kenetteljes volt, mint Salamon királyhoz ülik. De Ney hangja nem csengett oly tisztán és erőteljesen, mint máskor. Kordin Mariska kisasszonyt Aszaróth kényes kis dalának kifogástalan előadásáért méltán tapsolták meg. * (Színházi műsorok.) A nemzeti színház műsora: dec. 24-én, hétfőn: a színház zárva; kedden : Thurán Anna; szerdán: Válás után; csütörtökön: Egy csepp méreg; péntek: Bölcs Náthán (először); szombat és vasárnap ugyanaz. — A várszínház műsora : dec. 27-én a színház zárva; dec. 30-án: Francillon. — Az operaház műsora: Hétfőn, 24-én: az operaház zárva. — Kedden, 25-én: A granadai éji szállás. A babatündér. A nemz. színházi nyugdíjintézet javára. Rendkívüli bérletszünet II. szám. Rendes helyárak.— Szerdán, 26-án: Jó éjt Pantallon úr. A babatündér. Bécsi keringő. Bérletszünet 6. sz. Rendes helyárak. — Csütörtökön, 27-én: A hugenották. Wilt Mária aszszony és Prévost Henrik ur felléptével. Bérlet 17. sz. Rendes helyárak. — Pénteken, 28-án: az operaház zárva.— Szombaton, 29-én: A zsidónő. Prévost Henrik ur felléptével. Bérlet 17. sz. Rendes helyárak. — Vasárnap, 30-án: Bánk bán. Wilt Mária asszony felléptével. Bérlet 18. sz. Rendes helyárak. — Hétfőn, 31-én a várszínházban: A nürnbergi baba. Bécsi keringő. — A népszínház műsora: hétfőn: Szünet, kedden: „A titkos csók“, szerdán: „A parasztkisasszony“, csütörtökön: „A titkos csók“, pénteken: „Ballevillei szűz“, szombaton: „Simplicius“ (először), vasárnap: ugyanez másodszor. * (A német színháznak) ma kétszeresen érdekes estéje volt. Színre került az újabb időben sokat emlegett „Galeotto“ című dráma a spanyol Echegaraytól, Manuel szerepében Sonnenthal Adolffal. A hírneves művész ugyanis most rója le fővárosunk iránt a jótékonyság adóját. Mint évenkint rendesen, ez idén is a VII. kerületi népkonyha javára lépett föl s holnap másodszor is bemutatja mesteri Don Manuelét. Mondanunk se kell, hogy a ház zsúfolva volt s a zenekarban is közönség ült, mely Sonnenthalt minden főbb jelenete után zajosan és Bokszot hívta a lámpák elé. Sonnenthal alakításáról kritikát írni szinte fölösleges; az, hogy Sonnenthal játszott sonnenthali módon, mindent megmond. A második felvonás után nemzetiszínszalagos szép babérkoszorút nyújtottak fel neki. Magáról a darabról, mely Lindau Pál szerencsétlen átdolgozásában került színre, lesz alkalmunk bővebben írni, ha majd közelebb a nemzeti színházban kerül színre, mégpedig — mint mély részvéttel halljuk — szintén a Lindau Pál ügyetlenül szelídített formájában. Annyit a mai előadás után is elmondhatunk, hogy „Galeotto“-nak ebben az alakjában nincs hatása, mert Echegaray kérlelhetetlen tárgyilagossága (vagy, ha úgy tetszik, realizmusa) helyett Lindau hazug konvencionalizmusa játszódott le előttünk egy unalmas történetben. * (Sonnenthal elismerése.) A „Constantin abbé“, melyet Párisban és Budapesten oly nagy hatással adnak, a bécsi Burgszinházban tudvalevőleg megbukott. E körülményről többször volt szó Sonnenthal és nemzeti színházunk tagjai között s a nemzeti színház tegnap, midőn Sonnenthal Budapesten volt, elődatta a művet. Sonnenthal megnézte az előadást és még annak tartama alatt a következő kis levélkét küldé a színpadra a „Constantin abbé“ előadóinak: „Nagyszerűen játsztok. Üdvözöllek benneteket.“ Előadás után Sonnenthal a mű több előadójával találkozott a a leghízelgőbben szólt játékukról. * (Szigeti József,) a nemzeti színház kitűnő veterán művésze, mint részvéttel halljuk, súlyosan beteg. Betegsége tulajdonkép régibb keletű s most hűlés következtében jelentkezett újból. Múlt héten „Hamlet“ előadása alkalmával annyira rosszul lett Szigeti, hogy az utolsó jelenetben már nem is jöhetett ki a színpadra. A beteg művészt dr. Bakody és dr. Gebhardt orvosok gyógykezelik. Fáradozásuknak köszönhető, hogy Szigeti állapotában ma némi javulás állott be. Az ágyat őrző jeles színészt sokan látogatják. * (A „Simplicius“), Strausz operette, a népszínház legközelebbi újdonsága szombaton e hó 29-én kerül bemutatóra a főszerepekben: Blaha L., F.-Hegyi A., Bácskai J., Hevesi J., Németh, Vidor, Dárdai és Makóval. * (Brahms) ma reggel elutazott fővárosunkból, hogy holnap a bécsi filharmonikusok hangversenyén, melyen dr. Joachim, a hegedűkirály egy művét játszsza, jelen lehessen. Tegnapelőtt este a híres zeneköltő a népszínházba kívánkozott, hol jól mulatott a „Sára és Barnát“ paródia bohóságain. Tegnap délben Hubay Jenő vendége volt, este pedig bankettet rendeztek tiszteletére, melyen a fővárosi zenekapacitásokon kívül a Bécsből külön a Brahms-estélyre érkezett vendégek: De Serres Carolina és Joell-Franke zongoraművésznők, Jules Diaz de Soria hírneves francia dalműénekes is részt vettek.* (Szathmáryné Székesfehérvárott.) Székesfehérvárról sürgönyzik lapunknak: Szathmáryné ma este ülte itt meg ötven éves színésznői jubileumát remek szerepében, Szigligeti Mamájában. Előadás előtt a színtársulat és a sajtó képviselői jelenlétében Balassa Károly színész és rendező üdvözölte s Lully Józsa, a társulat naivája, nyújtotta át a társulat szép babérkoszorúját, Szathmáryné meghatva köszönte meg a rokonszenv e nyilvánulásait. A függöny felvonása után színpadra léptekor a színházi választmány babérkoszorút nyújtott át. Egész estén át zajos taps és ováció kísérte játékát. * (Rakodozay Pál), aki jelenleg a miskolci színház drámai rendezője, a debreceni színházhoz művezetőnek és drámai rendezőnek lett szerződtetve. * (Krisztus a színpadon.) G o v e a n Felix „Jézus Krisztus“ című drámája, melyet a hetvenes évek elején Budán nálunk is színre akartak hozni, de betiltották, most Rómában van kitűzve előadásra. A darabnak eddig sehol se volt szerencséje, s mint a Megváltó profanálását, mindenütt betilták. A Vatikán lapjai ugyanezt várják az olasz kormánytól is. * (Arany János szobra.) Az Arany-szobor bizottság, mint említettük, a pályázat nyertesével, Strobl Alajossal tegnapelőtt kötötte meg a szerződést az Arany-szobor végleges kivitelére nézve. Strobl e szerint a szobor nagy mintáját 1891. jan. elsejéig köteles elkészíteni. Az ércbeöntésnek pedig egy év leforgása alatt kell megtörténnie. A talapzatot 1892-ben állítják fel a múzeum főlépcsője előtt s a leleplezés nagy fénynyel 1892. okt. havában lesz. Strobl csak a tavaszszal fog e munkájához, mert előbb, január közepén hosszabb tanulmányutat tesz a külföldön s először is Olaszországot keresi föl. Hazatérte után elsősorban Piroska mellékalakját mintázza meg, azután a főalakot s legvégül Toldit. A szobor bronzbaöntésére két ércöntő, a Schlickgyár és a Turbann-féle ércöntő vállalat tett ajánlatot, amely fölött közelebb dönt a szoborbizottság. * (A nápolyi „stagione.“) Nápolyból írják: Néhány nap múlva kezdődik a San-Carlo-színház nagy stagionéja, mely elé ezen a télen a legnagyobb várakozással néznek. Már sok év óta egy olasz operaház se tudott annyi kitűnő nevet egyesíteni, mint most a nápolyi Teatro Massimo. Az olasz opera csaknem valamennyi elsőrendű tagjai itt fognak működni ezen a téren és a főszerepek csak általánosan ismert „csillagokéra vannak bízva. Szerződtetve vannak: Adalgisa Gabbi, Borghi- Mamo, Fanny Toré-Le 1t a és Berfincioni primadonnákul; Stahl Amália első altistanőnek, Gagarre, Tamagno és Cardinali tenoristáknak, Raschmann és Devoyod baritonistáknak és Rapp és Sülieh basszistáknak. Mancine 11 az első karnagy. A szezon az „Afrikai nő“-vel kezdődik, aztán következnek a többi közt: „Mefisztofelész“ Boitótól,„Teli Vilmos“, Verdi „Otelló“-ja és „Tannbaeuser“, mely operát Nápolyban még nem adták elő. Az impresa élén Pignatelli Monteleone herceg áll, aki a színházat három évre átvette a várostól. Dacára a 225 ezer lírából álló nagy községi szubvenciónak, mely csak 54 előadásra szól és a magas helyáraknak, mégis bajos lesz az impresának a vállalatot olyanná tenni, mely magát kifizeti, mert a legtöbb művész fizetése rendkívül nagy. A múlt évben Tamagno maga 8000 lírát kapott esténkint Otello előadásaiért és Gagarre igényei se sokkal kisebbek. A herceg-imprezárió azonban elsősorban vissza akarja varázsolni a San Carlo-színház elmúlt fényes időszakait tekintve roppant gazdagságát, — a herceg Cortez Ferdinand sarja — megengedheti magának azt a fényűzést, hogy Nápoly városának legelső rangú azinielőadásokat nyújtson, még ha ez nem is fedezheti teljesen saját költségéből. * (Művészeti rövid hírek ( A nemzeti színházban a mára hirdetett Otellóban Szacsvay hirtelen megbetegedése miatt Nagy Imre játszotta a címszerepet. — Hevey Laura csütörtökön Székesfehérvárt lépett fel az „Egér“ Pepa szerepében a beteg Jakab színigazgató javára.______ PESTI HÍRLAP 1888. december 23. Sikkasztások. Városi sikkasztás. (Viharos közgyűlés.) — Saját tudósítónk távirata. — Temesvár, dec. 22. Viharos, majdnem botrányos lefolyású közgyűlése volt ma a városi törvényhatóságnak Nagy László városi tanácsos, helyettes polgármester elnöklete alatt. A polgármester havi jelentése felolvastatván, ebből kitűnik, hogy a belvárosi bagatellbiróságnál nagy rendetlenségek és visszaélések nyomára jöttek, hogy Heinzelmann írnok a befolyt pénzekből 63 frtot sikkasztott, mely összeget a volt bagatelbiró, most polgármester-helyettes sajátjából megtérített, kijelentvén, hogy később netán kiderülhető hiányokat is kész fedezni. Egyébként a jelentés kiemeli, hogy az időközben elbocsátott írnokon elmezavar konstatáltatott s most kórházban megfigyelés alatt van. Jelentésében végül kéri a polgármester, hogy a bagatell-bíróság megvizsgálására bizottság küldessék ki. Ezen jelentés kapcsán Steiner Károly hevesen megtámadja a városi közigazgatást, melynél botrány botrányra torlódik. Szerinte a tisztviselők a város vagyonával úgy bánnak, mint bitang jószággal. A tisztviselők ahelyett, hogy kötelességüket teljesítenék, dinom-dánomoznak, a polgárokkal fraternizálnak, puhítják őket, hogy szemet hunyjanak; a polgármesterhelyettes pedig ahelyett, hogy saját hivatali teendőit végezné, belefog százféle, hozzá nem tartozó dologba. Vádkép fölemlíti, hogy Heinzelmann írnok teljesen éppazit, de hivatalosan