Pesti Hírlap, 1889. február (11. évfolyam, 32-59. szám)

1889-02-14 / 45. szám

A korona előtt. A budai királyi palotában ma délben há­rom küldöttség jelent meg a korona előtt, hogy a nemzet mély és őszinte részvételét a királyi ház fájdalmában tolmácsolja. A főrendek küldöttsége, a képviselőké és Budapest fővárosé. A felség külön válaszolt mindegyiknek. A főrendiház előtt ismét hangot adott azon megragadó gyöngédségnek, melyet fölséges asz­­szonyunk, Erzsébet királyné iránt érez, a ki a nagy csapás válságos napjaiban legerősebb támasza volt fölséges férjének. Ebben és népei­nek megható részvétében találja föl a korona vigaszát s egyben az erőt is a legnagyobb köte­lességek teljesítésére. A képviselőház elnökének válaszolva, a ki­rály nyomatékot helyezett a képviselőház maga­tartására. A mostani időt „válságosnak“ mon­dotta s ezzel szemben a képviselők bölcs és higgadt felfogására appellált, kifejezvén azt is, hogy a kormány a korona teljes bi­zalmát bírj­a. A főváros küldöttségének válaszolva, remé­nyét fejezte ki a felség, hogy a királyi családnak köztünk töltendő gyászos heteiben „a főváros, magatartása által tanúsítani fogja mindenkori hit ragaszkodását“. A korona két utóbbi válaszában, bár gyön­géd kímélettel előadva, félreérthetlen politikai nyomaték fekszik. Mindkettőben a korona érzel­mei vannak kifejezve a védtörvényjavas­­l­at általános tárgyalása alkalmával fölmerült tüneményekkel szemben, a­melyek tudvalevőleg nem sorolhatók a békés törvénytárgyalás je­lenségei közé. A képviselőházzal szemben a föl­ség a bölcs és higgadt fölfogásra hivatkozik, a­nélkül mégis, hogy ezen általánosságon túlmenve, a pártharcot megérintené. Ez a király alkotmá­nyos érzületére vall. S ha szavainak lesz annyi súlya, mint a­mennyit azok nyomni kívánnak, a diskusszió nem lesz ugyan nyomottabb, de hasznára fog válni magának a parlamentnek is, hogy a nemrég lezajlott, csaknem a féktelensé­gig izgatott, szinte forradalmias jelenetek nem ismétlődnek. Azt pedig, hogy ezen atyai szelid­­ségű királyi szó a koronának a pártharcokba való vegyítése volna, bizonyára a legszenvedé­lyesebb ellenzék sem fogja állítani; de viszont eloszlik a szenvedélyes lelkek azon káprázata is, hogy a korona és kormány között belső diffe­renciák állanak fönn. Az ellenkezőt a király maga jelentette ki. Jóval szélesebb hatással fog bírni azonban azon néhány szó, a­melyet a fölség B­u­d­a­­pest fővárosához se réven, kiérezhető­­leg, inkább az utcai zavargások rendezőihez in­tézett. A törség ebben is gyöngéden fejezi ki azon reményét, hogy családja legszomorubb gyászos heteit, a­melyeket közöttünk tölt, nem fogják megzavarni kínos utcai jelenetek, vagy épen olyan cselekedetek, a­melyek a korona iránt való lovális ragaszkodás és hűség általá­nos érzelmeibe ütköznek. Mondjuk ki röviden: a fölség azt óhajtja, hogy az utcák ne szóljanak bele az alkotmányos faktorok együttmű­ködésébe s ne zavarják meg szégyenletes erőszakoskodással egyszerre a gyász és a ko­moly törvényhozás napjait. Hogy a királyi szó visszhangot fog találni, hogy a szenvedélyek mérséklődnek s talán egy készülő oktalan vérontás előztetik igy meg, az kétségtelen. A királyi szóval szemben csak egy állás­pont lehetséges. S ez nem a meggyőződé­sek megváltoztatása, hanem igenis a politikai indulatok fékezése, a veszélyezett rend helyreállításának szükségérzete lehet. A törvényhozás két házában, a sajtó­ban, politikai iratokban ; választói gyűléseken; városi és vármegyei gyűléseken helye van és helye lesz ezután is politikai kijelentéseknek. A törvény tág korlátai között, a most jelzett legá­lis politikai helyeken és alkalmaknál mindenki érvényesítheti ezután is politikai meggyőződéseit, akár a 14., akár a 25., akár más paragrafusok ellen. Ez a szabadság és alkotmányosság válto­zatlan álláspontja. De hogy utcai zavargá­sok vegyüljenek bele az államjogi faktorok munkájába, hogy a képviselőház vitáját vagy törvényes határozatait az utcákon lenyargalt em­berek jajgatása, esetleg — a­mitől Isten őrizzen, — sortüzek kisérjék: erre nemcsak hogy szá­mítania nem szabad senkinek, de csak még gon­dolnia sem. Megbocsájthatlan szégyene, kára s talán végzetes eseménye lenne nemcsak a fő­városnak, de az egész nemzetnek is, ha a fölbátorított csőcselék újra elöntené utcáinkat s a gyászoló királyi család közöttünk érné meg ama szomorú s bizony nem alkotmányos utcai események gyászossá válható ismétlődését. A korona, a legfelsőbb család jelenléte, az­ utcákon lengő gyászlobogók emlékeztessék a fő­­i város jobb részét, emlékeztessék a fiatalságot is, mivel tartozunk a legalkotmányosabb királynak. Türtőztesse mindenki indulatait s jusson eszébe,­­ hogy napjainkat maga a korona nevezte válsá­gos időknek. Súlyos mondás, de a király mondta. * A budavári fogadtatás részleteiről a következő­ket jelenthetjük: Ő felsége a király ma délután egy órakor fo­gadta a főrendiház és a képviselőház elnökségeit s a főváros küldöttségét. A főrendiház elnöke, K. Vay Miklós beteg lévén, Szlávy József koronaőr, a fő­rendiház másodelnöke jelent meg. A képviselőház részéről Péchy Tamás elnök és gr. Csák­y László alelnök tisztelegtek, a fővárost pedig Ráth Károly főpolgármester, Kamermayer Károly polgármester és Gerlóczy Károly alpolgármester képviselték. Szlávy József főrendiházi másodelnök beszé­dére ő felsége következőleg válaszolt: Legbensőbb köszönettel fogadom a főren­diháznak őszinte részvétérzelmeit, melyeket ön imént kifejezett. Fájdalommal telt szivem csakis a Mindenhatóba vetett bizalmam, imádott hitvesem, a királyné ré­széről tapasztalt erős támasz s né­peim szives és valóban megható részvéte által találhat vigaszt és utóbbi erőt fejedelmi kötelmeim teljesítésére. Remény­em és elvárom, hogy e feladatomat Magyarországom főrendei hagyományos hűséggel ezentúl is köny­­nyíteni és szándékaim valósítását a monarchia érdekében jövőre is támogatni fogják. Péchy Tamás képviselőházi elnök beszédére a felsége a következőket válaszolta: „Mélyen meghatva még azon súlyos csa­pástól, mely atyai szivemet és a monarchiát érte, őszintén köszönöm a képviselőház szives részvétének tolmácsolását. Isten segítségével nem fogok lankadni kötelmeim teljesítésében és elvá­rom, hogy kedvelt Magyarországom képviselő­háza is e válságos időben a helyzet követelményeinek meg­felelő bölcs és higgadt felfogással támogatni fogja szándékaimat és kormányomat, mely teljes bizalma­mat birj­a, mindnyájunk közös érdekében a haza s a monarchia javára.“ Ráth Károly főpolgármester beszéde, melyet a a király ő felségéhez intézett, igy hangzik: Felséges császár és apostoli király! Legkegyel­mesebb urunk! A szeretet, a hódolat, és a hűség azon szent és feloldhatatlan kötelékeinél fogva, melyek a monarchia összes népeit felségedhez, és a felséges uralkodó házhoz csatolják. Magyarország fővárosa is, valamint élénken osztozott minden alkalommal az örömben, melylyel az isteni gondviselés felségednek súlyos uralkodói gondjait gyakran enyhité, v úgy őszintén részt vesz azon megmérhetlen fájdalomban, mely felséged egyetlen fiának, a monarchia összes népei által szeretett, sőt rajongásig imádott fenséges trónörökös, Rudolf főherceg váratlan halála által felséged atyai szivére nehezedett, és mely a legmé­lyebb gyászba borította nemcsak felségedet, és a felséges uralkodó ház minden tagját, hanem a ma­gyar haza minden fiát is. Ő vele két állam méltó büszkesége, két állam népeinek éltető reménye szállt le a sírba! és épen azért veszteségünk véghe­­tetlen, bánatunk megmérhetetlen! E szent érzelmek sugallatát követi Budapest fővárosa, midőn felségedet és a felséges Uralkodó házat ért iszonyú csapás al­kalmából a legbensőbb s legmélyebb fájdalmának és részvétének ad hódolatteljes kifejezést, a legmélyebb alattvalói alázattal kérve felségedet, miszerint Magyar­­ország fővárosának ezen legőszintébb fájdalomérzel­meit kegyelmesen fogadni méltóztassék. E beszédre Ő felsége következőkép válaszolt: „Őszinte köszönettel fogadom a főváros hatósága meleg részvétének Önök által tolmácsolt nyilvánítását és remélem, hogy e gyá­szos hetekben, melyeket én és a ki­rályné itt tölteni szándékozunk fájdalmunk enyhítésére, a főváros magatartása által tanúsítani fogja mindenkori hit ragaszkodását.“ A két ház elnökei beszédüket a főrendiház, illetőleg a képviselőház nyilvános üléseiben fogják közölni.” Ő felsége Szlávy József koronaőrtől, mint a Nemzet hallja, igen kegyesen kérdezősködött a beteg Vay Miklós báró főrendiházi elnök egészségi állapota felől s megbízta Szlávyt, hogy részvétét és üdvözletét adja át Vay Mik­lós bárónak. A király végül ama reményé­nek és bizalmának adott kifeje­zést, hogy a zavargások nem fognak ismétlő­d­ni. A főrendiház és képviselőház elnökségeinek és a főváros polgármestereinek fogadása a nagy kihallgatásokon szokásos szertartás kifejtése mel­lett és pedig a felső négyszög nagy kihallgatási termében ment végbe. Ő felsége — miután a ■■■HRPi Előfizetési árak: Egész évre . . . 14 frt — kr. Félévre 7?. S 7 » — » Negyedévre CT. 3 » 50 * Egy hóra. , 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Bud­apest nádor­ utca 7. s:„ földszint, hová az előfizetések és a lap Szétküldésére vonatkozó felszó­lam­lások intézendők.Festi Budapest, 1889. XI. évf. 45. (3642.) szám. Csütörtök, február­­4. POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utca 7. sz., S emelet hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő Bérmentetlen levelei csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Páris­­ban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz.

Next