Pesti Hírlap, 1889. március (11. évfolyam, 60-89. szám)
1889-03-17 / 76. szám
.1889. március 17. PESTI HÍRLAP jét szándékosan hagytuk másodiknak, egyrészt azért, mert játéka jóval a Jászai Marié alatt állott, másrészt, mert maga a szerep is halványabb amannál. Béldiné képviseli a drámában az eszélyt, a jellemet, sőt a cselekvést is, mert legalább könyeivel lendítvalamit a történeten, míg a többi csupa játékbáb Naláczy és Székely, a két inkritikus főúr kezében. Béldi személyesítője is az érzelmes színekre van utalva, mert a kardcsörtetés, szenvedélyes szavak és a diplomácia nagyon rosszul illenek e habozó drámai hősnek. Helylyel-közzel ő is eltalálta a szívreható szót, de jó részben, az utolsó felvonásban pedig egészen unalmas volt. Legjobban sikerült jelenete volt az, midőn Stambulba bujdosásában búcsúzik nejétől s gyermekeitől. Bornemisza Annát Hegyesi Mari asszony játszotta. Az egyedüli alak a darabban, ki nem érzeleg és sir, ki imponál. Hegyesi Mari pedig otthonosabb az érzelmes játékban, mint a Bornemisza Anna-féle alakok személyesítésében. Mégis azonban rokonszenvesen, tisztán ábrázolta a fejedelemasszonyt. Mindenkép helytelen volt Egressy Apafija. Ez a fejedelem, igaz, humoros emlékeket hagyott fönn maga után, de olyan torzonborz figurát még sem kellett volna belőle csinálni, mint Egressy tette. Némely humoros vonást elegyíthetett volna ábrázolásába, de amit Egressy csinált belőle, az nem volt se történeti, se drámai, se Apifi, az pusztán Kospallagi Barnabás volt egy élclapból. A közönség sűrűn tapsolta a szereplőket és általán rokonszenvesen fogadta a dráma fölelevenítését. * (A m. kir. operaházban) ma ismét a „Rajna kincsé“-t adták, a rendes szereposztással. Csak Erda szerepében történt változás, amennyiben ezt Fleiszig Mariska k. a. vette át Irlbeek kisaszszonytól. Mi nem értjük ugyan annak a rációját, hogy ha a „Rajna kincse“ nem különálló opera, hanem csak a „Walkür“ előjátéka s a „Walkür“-ben Fleszig Mariska k. a. adja Frickát, — még pedig igen jól,— miért nem ő adja ugyanezt a szerepet az előjátékban is, úgy mint Ney mind a két este Wotant. De ha a színpadi illúzió rovására kétfelé osztották ezt az egy szerepet, akkor Erdát már kezdettől fogva Fleiszig Mariska k. a.-ra kellett volna bízni, aki annak minden esetre méltóbb képviselője, mint előde volt. E nem nagy, de azért fontos szerep csak ma, a fiatal művésznő zeneileg biztos és plasztikus előadásában domborodott ki a kellő határozottsággal. Broulih Logeja, Takács Alberiche és Joey Wotanja művészi kivitel dolgában ezúttal is az előtérben állottak. Köréjük kisebb szerepeikkel harmonice sorakoztak a többiek. Különösen Ábrányiné és Handl Berta kisasszony sellői voltak minden irányban teljesen kielégítők, nem úgy Eibenschütz kisasszony sellője, aki feltűnő hajlamot tanúsított a diszonálásra. Ma a második és harmadik kép után — az eddigi szokástól eltérőleg — le kellett bocsátani a rendes színházi közfüggönyt, mert az e célra máskor használt felhőfüggöny gépezete nem akart funkcionálni. Egyéb baj nem történt és Wagner ezért talán nem fordult meg a sírjában. . . (Színházi műsorok!) Nemzeti színház : Hétfőn, 18-án: „Idegen nő“. Havi bérlet 18. szám. Kedden, 19-én: „Bölcs Náthán“. Havi bérlet 19. szám. Szerdán, 20-án : „Király és pár“. Havi bérlet 20. száma. Csütörtökön, 21-én : „Béldi Pál“. Új betanulással: 2-szer. Havi bérlet 21. szám. Pénteken, 22-én: „Válás után“. Havi bérlet 22. szám. Szombaton, 23-án: „Clémenceau“. Havi bérlet 23. szám. Vasárnap, 24-én: „Arany ember“. Havi bérlet 24. szám. — Magy. kir. operaház. Hétfőn, 18-án: Budán: „Faust“. Mezei M. ur felléptével. Kedden, 19-én: „Álarcosbál“. Prevost H. és Manheit J. urak felléptével. Havi bérlet 15. szám, rendes árak. Szerdán, 20-án: „Lammermoori Lucia“ és „Babatündér“. Bianchi B. k. a. felléptével. Havi bérlet 16. szám, rendes árak. Csütörtökön, 21-én : „Zsidónő“. Prevost H. ur és Raditz C. k. a. felléptével. Havi bérlet 17. sz., rendes árak. Pénteken, 22-én : Budán : „Ezredbeánya“. Szombaton, 23-án: „Gyöngyhalászok“ és ,„Babatündér“. Havi bérlet 18. szám, rendes árak. Vasárnap, 24-én: „Excelsior“. Bérletszünet 2. sz. Mérsékelthelyárak. Hétfőn, 25-én : „Bánk bán“. Bianchi B. k. a. felléptével. Havi bérlet 19. szám, rendes árak. — A népszínház műsora a jövő hétre következőképen állapíttatott meg: Vasárnap: „Ingyenélők“. Hétfőn: „Peleskei nótárius“. Kedden: „Ingyenélők“. Szerdán: „A suhanc“. Csütörtökön: „Ingyenélők“. Pénteken : „Haluska Benedek“ (1-szer). Szombaton: (2-szor). Vasárnapon: (3-szor). * (Operai hírek. A csütörtökön, folyó hó 1-én szinrekerülő Zsidónőben Prevost úron kívül, mint vendég még Raditz Célia k. a. fog fellépni, ki Recha szerepét énekli. A művésznő budapesti születésű. Énektanulmányait Bécsben végezte, Loeve Destini, a hírneves énektanárnő vezetése mellett; drámai kiképeztetését Neumann Angelo, a prágai német színház igazgatója eszközöltette. A művésznőnek ezen fellépése nemcsak nálunk első, hanem egyáltalán első színpadi kísérlete. A „Remete csengetyűjá”-ből az előkészületek már annyira haladtak, hogy az igazgatóság évig opera első színrehozatalát f. hó 31-ére tűzte ki. Az opera új kiállításban kerül színre. Egyidejűleg serényen folynak a Sztojanovíts Jenő és dr. Steiger Gyula által szerzett egyfelvonásos hallétből, az „Új Romeo“-ból is a próbák és előkészületek az előadás és kiállítás körül, mely utóbbi igen fényesnek ígérkezik. * (A „Haluska Benedek“) Bartók Lajos énekes bohósága, melynek bemutató előadását ma akarták megtartani a népszínházban, F. Hegyi Aranka betegsége miatt leszorult a műsorról. A darab első előadása a jövő péntekre, e hó 22-ére van kitűzve. * (A magyar gyermekszínházban) holnap vasárnap először kerül színre Komor Gyula Marosa és Jancsika vagy az emberevő boszorkány című eredeti varázsregéje dalokkal 6 felvonásban, mérsékelt helyárak mellett. Jegyeket már 10-től kezdve a vigadói pénztárnál lehet kapni. * (Hangversenyek.) Barbi Alice énekesnő Szendy Árpád zongoraművész közreműködésével hangversenyt rendez holnap — vasárnap — esti 1/28 órakor a fővárosi Vigadóban. A kisasszony dalokat énekel Beethoventől, Marcellotól, Buononcinitől, Caldaratól, Tomélytől és Schuberttól, végül pedig előadja a Rondót Rossini „Cenerentolá“jából. Hétfőn, márc. 18-án Krancsevics, Pinkus, Sabathiel, Bürger négyes társulata Scharwenka Xavér közreműködésével kamarai zeneestélyt ad a Vigadóban. A műsor ez: 1. Haydn, négyes (G-moll.) 2. Brahms, zongoraötös (F-moll.) 3. Mendelssohn, négyes (D-dúr). - - Szerdán, márc. 20-án a zenekedvelők egylete rendez a Vigadó nagytermében hangversenyt, változatos műsorral. * (A pikáns debreceni eset.) Andorfi Péter úrtól ma nyilatkozatot kaptunk, melyben túlzottnak állítja azt, amit a Debreceni Ellenőr róla írt; a tagok azért haragudtak rá, mert szigorú rendező volt, s el nem csaphatták, mivel a rendes szini bíróság van hivatva ítélni fölötte. Tegnap ült össze a szini bíróság, de hogy mit ítélt, arról nem ír Andorfi úr. Megírja azonban az esetet, mely miatt a botrány történt. Ez olyan eset, aminő elő szokott fordulni Andorfi ur szerint a színfalak mögött, ha a szép hölgyek kecses lábai élénken fölébresztik a szilész-urak eszthetikai ízlését, hanem arra bizony nem talál kadenciát, hogy az ilyen privát passziók miként egyeztethetők össze a rendezői szigorúsággal. Andorfinak minden bizonynyal vesztett ügye van, mert arra nem kötelezheti a színházi törvény a színésznőt, hogy a rendezőnek nemcsak szigorúságát, de nyájaskodásait is el kell fogadnia. * (Szigligeti József,) a nagynevű drámairó egyetlen fia, a lipótmezei tébolydában tegnapelőtt meghalt. Temetése ma ment végbe, midőn atyjának Béldy Pál című történeti drámáját a nemzeti színházban fölelevenitették. A szomorú végzetű még fiatal ember 1851-ben született Budapesten s az itteni kegyesrendiek gimnáziumában tanult. Szülei a katonai pályára szánták, de korai érintkezése a színházi körökkel, őt is a szini pályára vonzotta, melyre, különösen a komikai szakma iránt, nem is hiányzott benne a tehetség. De miután atyja, aki akkor a nemzeti színház igazgatója volt, nem tartotta helyénvalónak, hogy már mint kezdőt szerződtesse, ő a vidéki jobb társulatoknál keresett alkalmazást s bejárta velük az ország színpártoló nagyobb városait, Debrecent, Kolozsvárt, Kassát, Temesvárt stb. s eléggé hasznavehető tagnak bizonyult, különösen emlékező tehetségénél fogva, mely lehetővé tette neki, hogy évek után is ne csak a saját szerepét tudja, melyet egyszer betanult, hanem az egész színdarabot s játszótársát is kisegítse, ha véletlenül megakadt. Mint rendező is többször bebizonyította ügyességét. Az azonban, hogy egy ünnepelt írónak volt a fia, nem szolgált javára a szini pályán. Atyja érdemeiért sokat kényeztették pályatársai is, a közönség is, s noha az ambíció mégis maradt benne, tehetsége nem fejlődhetett oly mértékben, hogy igazi művész válhatott volna belőle. Gyenge volt a szini pályával oly sokszor együtt járó csábításoknak ellentállani s ez időnek előtte megtámadó szervezetét. Házassága egy ma már országosan ünnepelt művésznővel nem volt szerencsésnek mondható s utóbb elválásra is vezetett. Ez végkép megrendítő lelke egyensúlyát s már évek előtt mutatkoztak rajta az elmeháborodás jelei, úgy, hogy egy alkalommal a Dunába vető magát, ahonnan azonban sikerült őt megmenteni. De nem az élet számára többé. Csendes tébolyba esett, melyhez még féloldali szélhüdés is járult. Harmadfél év előtt a lipótmezei tébolydába helyezték el hozzátartozói, hol napról-napra sorvadt s lelki világa mindinkább elhomályosult. Életének már csak egyes szakaira tudott emlékezni s fél év előtt már ágyba kellett feküdnie, hol az irgalmas halál e hó 14-én szabadító meg szenvedéseitől. A tragikus végzetű szerencsétlen ember csendesen elszenderült, még csak harmincnyolc éves korában. A ravatalon, mely közül édesanyján és rokonain kívül pályatársai közül is többen megjelentek, feltűnően hasonlított néhai atyjához. Hűlt tetemeit a lipótmezei kápolnában szentelték be, mely alkalommal Laky reform, segédlelkész megható imát és búcsúztatót mondott s koszorúkkal elhalmozott koporsóját a budareszi németvölgyi temetőben helyezték el. * (A műcsarnokban, a mostani kiállítás bezárása után az abban foglalt műtárgyaknak egy részét, melyek a tárgymutatóban csillaggal vannak jelölve, nyilvános árverés alá fogják bocsátani. A külföldön ily műárverések már régóta vannak szokásban s nagy vonzerőt gyakorolnak a műpártoló közönségre. A párisi hotel Drouot-ban, Münchenben, Bécsben a művészegyesületek kiállítási csarnokaiban napirenden van a művészek hagyatékainak, magángyűjteményeknek elárverezése ; nálunk a műcsarnokban ez lesz az első kísérlet, mely kedvező alkalmat nyújt számos igen érdekes műtárgyaknak jutányos megszerzésére. Az árverés április 1-én délelőtt 11 óraikor kezdődik Görgey István kir. közjegyző vezetése alatt. Az árverésre szánt műtárgyak száma a százat jóval meghaladja. A művészek által a Jószivegyesületnek ajándékozott 11 festmény szintén ekkor kerül árverés alá. * (Történelmi érdekű hegedű.) Mayer Valdemár német hegedűművész értékes hegedű birtokába jutott angol tisztelői bőkezűsége folytán. Vásároltak számára Rieders berlini hangszerkészítőnél 25,000 márkáért egy hegedűt, melyet 1716-ban Stradivarius, a híres hegedűcsináló készített I. György angol királynak. A hegedű e század kezdetéig az angol királyi család birtokában volt és akkor egy skót nemes tulajdonába ment át, ki, mint angol tiszt, mindenhova magával vitte és a Waterlooi csatában is nála volt. Családja Moliquenak, a híres művésznek ajándékozta a hangszert, és ez húsz év múlva, mikor már nem tudott hegedülni, Dreyfus báró barátjának és tanítványának adta. Riechers két hete vásárolta meg 20,000 márkáért a hegedűt s az most Meyer tulajdona lett, ki immár hatodik birtokosa. Sarasaié 1887. novemberben kitűnő véleményt mondott a hegedű tulajdonságairól. * (Lewinszky József,) a bécsi csász. kir. udvari színház kiváló tagja, folyó hó 13-án a pápai állandó színházban szavalati előadást tartott. Heine, Arany, Petőfi és Kiss József költeményeit olvasta nagy hatással és a szép számú, rendkívül válogatott közönség zajos tapssal fejezte ki elismerését a kitűnő művésznek. Március 15-ike. A nemzeti ünnep Pozsonyban. (Saját tudósítónktól.) — márc. 16. Két-három hét óta csupa váratlan események követik egymást Pozsonyban. Olyanok, aminőkről eddig álmodni is merészség lett volna. Alighogy megürült a polgármesteri állás: a magyarság két napra rá egy plébánosválasztásnál győzött. Csak két szótöbbséggel ugyan, mint akkor megírtuk, de mégis győzött. És ez további magatartására, győzelmeire döntő befolyással volt. Egymásután maradoznak el a küzdők sorából az utóbbi időkben a régi ekek és törekvések elaggott zászlótartói — s most, hogy a leghatalmasabb is elpihent: a gazdátlan sereg, mely körülötte csoportosult, melyet az ő erélye tartott össze — új vezér után nézett. De már nem talált olyat, kinek egyénisége a régi pártot összetartsa. És a gazdátlan gárda fölbomlott. A türelmesebbek maradtak a régi elvek mellett a türelmetlenebbek és a közügyekben részt venő szeretők pedig újabb irányt valló testületekhez menekültek — csoportosan. És azokkal szavaztak esetről esetre. így történt, hogy a magyarság első győzelme" ama második teljes győzelem követte, mikor tudniillik a német Pozsony városi képviselőtestülete egy érzelemmel, egy gondolattal állott föl, hogy tiltakozzék a német nyelv ellen. De aki mellette fölálljon , egy sem akadt. így történt, hogy a pozsonyi magyar színházat mely évről-évre küzdeni szokott a deficittel, most előadásról-előadásra tisztességes közönség látogatja. Közönség, melynek nem kis része német anyanyelvű. A Toldy-kör tanítványain kívül — ama gazdátlan sereg modernebb gondolkozása tagjai ezek, akik többnyire egy szót sem tudnak magyarul, hanem szomszédaikkal magyaráztatják meg maguknak az előadást s — a „Cigány“ magyar népdráma alatt sírva fakadnak. (Megtörtént.) 5