Pesti Hírlap, 1889. március (11. évfolyam, 60-89. szám)

1889-03-17 / 76. szám

.1889. március 17. P­E­S­T­I HÍRLAP­ ­jét szándékosan hagytuk másodiknak, egyrészt azért, mert játéka jóval a Jászai Marié alatt állott, más­részt, mert maga a szerep is halványabb amannál. Béldiné képviseli a drámában az eszélyt, a jellemet, sőt a cselekvést is, mert legalább könyeivel lendít­­valamit a történeten, míg a többi csupa játékbáb Naláczy és Székely, a két inkritikus főúr kezé­ben. Béldi személyesítője is az érzelmes szí­nekre van utalva, mert a kardcsörtetés, szenve­délyes szavak és a diplomácia nagyon rosszul ille­nek e habozó drámai hősnek. Helylyel-közzel ő is eltalálta a szívreható szót, de jó részben, az utolsó felvonásban pedig egészen unalmas volt. Leg­jobban sikerült jelenete volt az, midőn Stambulba bujdosásában búcsúzik nejétől s gyermekeitől. Bor­nemisza Annát Hegyesi Mari asszony játszotta. Az egyedüli alak a darabban, ki nem érzeleg és sir, ki imponál. Hegyesi Mari pedig otthonosabb az érzelmes játékban, mint a Bornemisza Anna-féle alakok személyesítésében. Mégis azonban rokonszenve­sen, tisztán ábrázolta a fejedelemasszonyt. Mindenkép helytelen volt Egressy Apafija. Ez a fejedelem, igaz, humoros emlékeket hagyott fönn maga után, de olyan torzonborz figurát még sem kellett volna belőle csinálni, mint Egressy tette. Némely humoros vonást elegyíthetett volna ábrázolásába, de a­mit Egressy csinált belőle, az nem volt se történeti, se drámai, se Apifi, az pusztán Kospallagi Barnabás volt egy élclapból. A közönség sűrűn tapsolta a sze­replőket és általán rokonszenvesen fogadta a dráma fölelevenítését. * (A m. kir. operaházban) ma ismét a „Rajna kincsé“-t adták, a rendes szereposztással. Csak Erda szerepében történt változás, a­mennyiben ezt Fleiszig Mariska k. a. vette át Irlbeek kisasz­­szonytól. Mi nem értjük ugyan annak a rációját, hogy ha a „Rajna kincse“ nem különálló opera, hanem csak a „Walkür“ előjátéka s a „Walkü­r“-ben Fleszig Mariska k. a. adja Frickát, — még pedig igen jól,— miért nem ő adja ugyanezt a szerepet az előjátékban is, úgy mint Ney mind a két este Wotant. De ha a színpadi illúzió rovására kétfelé osztották ezt az egy szerepet, akkor Erdát már kezdettől fogva Fleiszig Mariska k. a.-ra kellett volna bízni, a­ki annak minden esetre méltóbb képviselője, mint előde volt. E nem nagy, de azért fontos szerep csak ma, a fiatal művésznő zeneileg biztos és plasztikus előadásában domboro­dott ki a kellő határozottsággal. Broulih Logeja, Takács Alberiche és Joey Wotanja művészi kivi­tel dolgában ezúttal is az előtérben állottak. Köréjük kisebb szerepeikkel harmonice sorakoztak a többiek. Különösen Ábrányiné és Handl Berta kisasszony sellői voltak minden irányban teljesen kielégítők, nem úgy Eibenschütz kisasszony sellője, a­ki feltűnő hajlamot tanúsított a diszonálásra. Ma a második és harmadik kép után — az eddigi szokástól eltérőleg — le kellett bocsátani a rendes színházi közfüg­gönyt, mert az e célra máskor használt felhőfüggöny gépezete nem akart funkcionálni. Egyéb baj nem történt és Wagner ezért talán nem fordult meg a sírjában. . . (Színházi mű­sorok!) Nemzeti színház : Hétfőn, 18-án: „Idegen nő“. Havi bérlet 18. szám. Kedden, 19-én: „Bölcs Náthán“. Havi bérlet 19. szám. Szerdán, 20-án : „Király és pár“. Havi bérlet 20. száma. Csütörtökön,­­ 21-én : „Béldi Pál“. Új be­tanulással: 2-szer. Havi bérlet 21. szám. Pénteken, 22-én: „Válás után“. Havi bérlet 22. szám. Szom­baton, 23-án: „Clémenceau“. Havi bérlet 23. szám. Vasárnap, 24-én: „Arany ember“. Havi bérlet 24. szám. — Magy. kir. operaház. Hétfőn, 18-án: Budán: „Faust“. Mezei M. ur felléptével. Kedden, 19-én: „Álarcosbál“. Prevost H. és Manheit J. urak felléptével. Havi bérlet 15. szám, rendes árak. Szer­dán, 20-án: „Lammermoori Lucia“ és „Babatündér“. Bianchi B. k. a. felléptével. Havi bérlet 16. szám, rendes árak. Csütörtökön, 21-én : „Zsidónő“. Prevost H. ur és Raditz C. k. a. felléptével. Havi bérlet 17. sz., rendes árak. Pénteken, 22-én : Budán : „Ezredbeánya“. Szombaton, 23-án: „Gyöngyhalászok“ és ,„Babatün­dér“. Havi bérlet 18. szám, rendes árak. Vasárnap, 24-én: „Excelsior“. Bérletszünet 2. sz. Mérsékelt­­helyárak. Hétfőn, 25-én : „Bánk­ bán“. Bianchi B. k. a. felléptével. Havi bérlet 19. szám, rendes árak. — A népszínház műsora a jövő hétre következő­képen állapíttatott meg: Vasárnap: „Ingyenélők“. Hétfőn: „Peleskei nótárius“. Kedden: „Ingyenélők“. Szerdán: „A suhanc“. Csütörtökön: „Ingyenélők“. Pénteken : „Haluska Benedek“ (1-szer). Szombaton: (2-szor). Vasárnapon: (3-szor). * (Operai hírek.­ A csütörtökön, folyó hó 1-én szinrekerülő Zsidónőben Prevost úron kívül, mint vendég még Raditz Célia k. a. fog fellépni, ki Recha szerepét énekli. A művésznő budapesti szüle­tésű. Énektanulmányait Bécsben végezte, Loeve­ Des­­tini, a hírneves énektanárnő vezetése mellett; drámai kiképeztetését Neumann Angelo, a prágai német szín­ház igazgatója eszközöltette. A művésznőnek ezen fellépése nemcsak nálunk első, hanem egyáltalán első színpadi kísérlete.­­ A „Remete csengetyűjá”-ből az előkészületek már annyira haladtak, hogy az igaz­gatóság é­vig opera első színrehozatalát f. hó 31-ére tűzte ki. Az opera új kiállításban kerül színre.­­ Egyidejűleg serényen folynak a Sztojanovíts Jenő és dr. Steiger Gyula által szerzett egyfelvonásos hal­létből, az „Új Romeo“-ból is a próbák és előkészüle­tek az előadás és kiállítás körül, mely utóbbi igen fényesnek ígérkezik. * (A „Haluska Benedek“) Bartók Lajos éne­kes bohósága, melynek bemutató előadását ma akar­ták megtartani a népszínházban, F. Hegyi Aranka betegsége miatt leszorult a műsorról. A darab első előadása a jövő péntekre, e hó 22-ére van kitűzve. * (A magyar gyermekszínházban) holnap vasárnap először kerül színre Komor Gyula Marosa és Jancsika vagy­ az emberevő boszorkány című eredeti varázsregéje dalokkal 6 felvonásban, mérsék­elt helyárak mellett. Jegyeket már 10-től kezdve a vigadói pénztárnál lehet kapni. * (Hangversenyek.) Barbi Alice énekesnő Szendy Árpád zongoraművész közreműködésével hangversenyt rendez holnap — vasárnap — esti 1/28 órakor a fővárosi Vigadóban. A kisasszony dalokat énekel Beethoventől, Marcellotól, Buononcinitől, Cal­­daratól, Tom­élytől és Schuberttól, végül pe­dig előadja a Rondót Rossini „Cenerentolá“­­jából.­­ Hétfőn, márc. 18-án Krancsevics, Pinkus, Sabathiel, Bürger négyes társulata Scharwenka Xavér közreműködésével kamarai ze­neestélyt ad a Vigadóban. A műsor ez: 1. Haydn, négyes (G-moll.) 2. Brahms, zongora­ötös (F-moll.) 3. Mendelssohn, négyes (D-dúr). - - Szerdán, márc. 20-án a zenekedvelők egylete rendez a Vigadó nagytermében hangversenyt, változatos műsorral. * (A pikáns debreceni eset.) Andor­fi Péter úrtól ma nyilatkozatot kaptunk, melyben túlzottnak állítja azt, a­mit a Debreceni Ellenőr róla írt; a ta­gok azért haragudtak rá, mert szigorú rendező volt, s el nem csaphatták, mivel a rendes szini bíróság van hivatva ítélni fölötte. Tegnap ült össze a szini bíróság, de hogy mit ítélt, arról nem ír Andorfi úr. Megírja azonban az esetet, mely miatt a botrány tör­tént. Ez olyan eset, a­minő elő szokott fordulni An­dorfi ur szerint a színfalak mögött, ha a szép höl­gyek kecses lábai élénken fölébresztik a szil­ész-urak eszthetikai ízlését, hanem arra bizony nem talál ka­­denciát, hogy az ilyen privát passziók miként egyez­tethetők össze a rendezői szigorúsággal. Andorfinak minden bizonynyal vesztett ügye van, mert arra nem kötelezheti a színházi törvény a színésznőt, hogy a rendezőnek nemcsak szigorúságát, de nyájaskodásait is el kell fogadnia. * (Szigligeti József,) a nagynevű drámairó egyetlen fia, a lipótmezei tébolydában tegnapelőtt meg­halt. Temetése ma ment végbe, midőn atyjának Béldy Pál című történeti drámáját a nemzeti színházban föl­eleven­itették. A szomorú végzetű még fiatal ember 1851-ben született Budapesten s az itteni kegyes­rendiek gimnáziumában tanult. Szülei a katonai pá­lyára szánták, de korai érintkezése a színházi kö­rökkel, őt is a szini pályára vonzotta, melyre, kü­lönösen a komikai szakma iránt, nem is hiányzott benne a tehetség. De miután atyja, a­ki akkor a nemzeti színház igazgatója volt, nem tartotta helyénva­lónak, hogy már mint kezdőt szerződtesse, ő a vidéki jobb társulatoknál keresett alkalmazást s bejárta velük az ország színpártoló nagyobb városait, Debrecent, Kolozsvárt, Kassát, Temesvárt stb. s eléggé hasznavehető tagnak bizonyult, különösen emlékező tehetségénél fogva, mely lehetővé tette neki, hogy évek után is ne csak a saját szerepét tudja, melyet egyszer betanult, hanem az egész színdarabot s játszótársát is kisegítse, ha véletlenül megakadt. Mint rendező is többször bebi­zonyította ügyességét. Az azonban, hogy egy ünnepelt írónak volt a fia, nem szolgált javára a szini pályán. Atyja érdemeiért sokat kényeztették pályatársai is, a közönség is, s noha az ambíció mégis maradt benne, tehetsége nem fejlődhetett oly mértékben, hogy igazi művész válhatott volna belőle. Gyenge volt a szini pályával oly sokszor együtt járó csábításoknak ellent­­állani s ez időnek előtte megtámadó szervezetét. Há­zassága egy ma már országosan ünnepelt művésznővel nem volt szerencsésnek mondható s utóbb elválásra is vezetett. Ez végkép megrendítő lelke egyensúlyát s már évek előtt mutatkoztak rajta az elmeháborodás jelei, úgy, hogy egy alkalommal a Dunába vető magát, a­honnan azonban sikerült őt megmenteni. De nem az élet számára többé. Csendes tébolyba esett, melyhez még féloldali szélhüdés is járult. Harmad­fél év előtt a lipótmezei tébolydába helyezték el hozzátartozói, hol napról-napra sorvadt s lelki világa mindinkább elhomályosult. Életének már csak egyes szakaira tudott emlékezni s fél év előtt már ágyba kellett feküdnie, hol az irgalmas halál e hó 14-én szabadító meg szenvedéseitől. A tragikus végzetű szerencsétlen ember csendesen elszenderült, még csak harmincnyolc éves korában. A ravatalon, mely közül édes­anyján és rokonain kívül pályatársai közül is többen megjelentek, feltűnően hasonlított néhai aty­jához. Hűlt tetemeit a lipótmezei kápolnában szen­telték be, mely alkalommal Laky reform, segédlelkész megható imát és búcsúztatót mondott s koszorúkkal elhalmozott koporsóját a budareszi németvölgyi te­metőben helyezték el. * (A műcsarnokban, a mostani kiállítás be­zárása után az abban foglalt műtárgyaknak egy ré­szét, melyek a tárgymutatóban csillaggal vannak je­lölve, nyilvános árverés alá fogják bocsátani. A külföldön ily műárverések már régóta vannak szo­kásban s nagy vonzerőt gyakorolnak a műpártoló kö­zönségre. A párisi hotel Drouot-ban, Münchenben, Bécsben a művészegyesületek kiállítási csarnokaiban napirenden van a művészek hagyatékainak, magán­gyűjteményeknek elárverezése ; nálunk a műcsarnok­ban ez lesz az első kísérlet, mely kedvező alkalmat nyújt számos igen érdekes műtárgyaknak jutányos megszerzésére. Az árverés április 1-én délelőtt 11 óraikor kezdődik Görgey István kir. közjegyző veze­tése alatt. Az árverésre szánt műtárgyak száma a százat jóval meghaladja. A művészek által a Jó­sziv­­egyesületnek ajándékozott 11 festmény szintén ekkor kerül árverés alá. * (Történelmi érdekű hegedű.) Mayer Val­demár német hegedűművész értékes hegedű birtokába jutott angol tisztelői bőkezűsége folytán. Vásároltak számára Ried­ers berlini hangszerkészítőnél 25,000 márkáért egy hegedűt, melyet 1716-ban Stradivarius, a híres hegedű­csináló készített I. György angol királynak. A hegedű e század kezdetéig az angol királyi család birtokában volt és akkor egy skót ne­mes tulajdonába ment át, ki, mint angol tiszt, min­denhova magával vitte és a Waterlooi csatában is nála volt. Családja Moliquenak, a híres művésznek ajándékozta a hangszert, és ez húsz év múlva, mikor már nem tudott hegedülni, Dreyfus báró barátjának és tanítványának adta. Riechers két hete vásárolta meg 20,000 márkáért a hegedűt s az most Meyer tulajdona lett, ki immár hatodik birtokosa. Sarasaié 1887. novemberben kitűnő véleményt mondott a he­gedű tulajdonságairól. * (Lewinszky József,) a bécsi csász. kir. udvari színház kiváló tagja, folyó hó 13-án a pápai állandó színházban szavalati előadást tartott. Heine, Arany, Petőfi és Kiss József költeményeit olvasta nagy hatással és a szép számú, rendkívül válogatott közönség zajos tapssal fejezte ki elismerését a ki­tűnő művésznek. Március 15-ike. A nemzeti ünnep Pozsonyban. (Saját tudósítónktól.) — márc. 16. Két-három hét óta csupa váratlan események követik egymást Pozsonyban. Olyanok, a­minőkről eddig álmodni is merészség lett volna. Alighogy megürült a polgármesteri állás: a ma­gyarság két napra rá egy plébánosválasztásnál győ­zött. Csak két szótöbbséggel ugyan, mint akkor meg­írtuk, de mégis győzött. És ez további magatartására, győzelmeire döntő befolyással volt. Egymásután maradoznak el a küzdők sorából az utóbbi időkben a régi ekek és törekvések elaggott zászlótartói — s most, hogy a leghatalmasabb is el­pihent: a gazdátlan sereg, mely körülötte csoportosult, melyet az ő erélye tartott össze — új vezér után nézett. De már nem talált olyat, kinek egyénisége a régi pártot összetartsa. És a gazdátlan gárda fölbom­lott. A türelmesebbek maradtak a régi elvek mellett a türelmetlenebbek és a közügyekben részt venő szeretők pedig újabb irányt valló testületekhez mene­kültek — csoportosan. És azokkal szavaztak esetről esetre. így történt, hogy a magyarság első­ győzelme" ama második teljes győzelem követte, mikor tud­niillik a német Pozsony városi képviselőtestülete egy érzelemmel, egy gondolattal állott föl, hogy tiltakoz­zék a német nyelv ellen. De a­ki mellette föláll­jon , egy sem akadt. így történt, hogy a pozsonyi magyar színházat mely évről-évre küzdeni szokott a deficittel, most előadásról-előadásra tisztességes közönség látogatja. Közönség, melynek nem kis része német anyanyelvű. A Toldy-kör tanítványain kívül — ama gazdátlan se­reg modernebb gondolkozása tagjai ezek, a­kik több­nyire egy szót sem tudnak magyarul, hanem szom­szédaikkal magyaráztatják meg maguknak az előadást s — a „Cigány“ magyar népdráma alatt sírva fa­kadnak. (Megtörtént.) 5

Next