Pesti Hírlap, 1889. június (11. évfolyam, 150-177. szám)

1889-06-01 / 150. szám

2 Belpolitikai hírek. — máj. 81. Szilágyi Dezső beszéde, mint a PoL Corr. konstatálja, végleg megcáfolta az ellenzék amaz állí­tását, hogy az újjáalakított kabinetben kimaradha­­tatlan lesz a meghasonlás. Szilágyi határozottan hang­súlyozta a kabinet egyetértését. A főrendiház folyó évi junius hó 12-én ülést tart. Tárgy: 1. Elnöki előterjesztés. 2. Az igazoló bizottság jelentése gróf Bombelles Márk vagyoni képesítésének elismerését szorgalmazó kérvénye tár­gyában. 3. Az 1889. évi állami költségvetés érdem­leges tárgyalása. Országgyűlés. 1. A ház ma az 1887-ik évi zárszámadások­ról és az 500.000 frtos építési alapról szóló bi­zottsági jelentést tárgyalta le s rövid vita után a többség (a kormánypárt és mérsékelt ellenzék) a kormánynak megadta a fölmentvényt. A nemzetközi filloxéra-egyezmény kiegészí­téséről szóló törvényjavaslat lett volna a máso­dik tárgy, de a javaslatot le kellett venni a na­pirendről, mert se az előadó, se a földmivelési miniszter, se az államtitkár nem volt jelen. II. A képviselőház ülése máj. 31. Féchy Tamás elnök az ülést d. e. 10 órakor megnyitván, a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után bemutatja a beérkezett kérvényeket. Szathmáry György a közokatásü­gyi bizottság előadója beterjeszti felgyentését a hadköteles tanárje­lölteknek, joghallgatóknak és orvostanhallgatóknak adandó kedvezményekről szóló törvényjavaslat tár­gyában. Annak idején napirendre fog tűzetni. Bezerédj Viktor előadó beterjeszti a huszon­egyes bizottság jelentését a közutakról és vámokról szóló törvényjavaslat tárgyában. Annak idején napirendre fog tűzetni. Viss Imre előadó beterjeszti a pénzügyi bi­zottság jelentését az 1889. évi állami költségvetésről, a Budapest főváros által fölveendő kölcsön bélyeg­es adómentességéről és az 1888. évi ctr. törvénycikk alapján nyújtandó előlegekről szóló törvényjavaslatok tárgyában. A hétfői ülésen fognak tárgyaltatni. Következik a napirend: a zárszámadási bizott­ság jelentése az 1887. évi zárszámadásokról és az 500.000 frtos építkezési alapról. A zárszámadások. Földváry Miklós előadó ismerteti a jelentést és csoportosítva a zárszámadások adatait, párhuza­mot von az ezek és az előző évek zárszámadásainak adatai között. Arra a konklúzióra jut, hogy a nyolc­­vanhetediki eredmény sokkal kedvezőbb, mint az előző éveké volt. Az államháztartás minden ágában javulás mutatkozott s míg a bizottság azelőtt minden­kor kénytelen volt nagyobb takarékosságot és óva­tosságot­ ajánlani a kormánynak, erre az idén már szükség nincs. Kéri a házat, hogy a bizottság jelen­tését úgy az 1887. évi zárszámadások, mint az 500.000 frtos építkezési alap tárgyában vegye tudomásul. Madarász József hivatkozik a függetlenségi párt ismert álláspontjára s a túlkiadásokért nem haj­landó a kormánynak a fölmentvényt megadni. Elvi szempontból kifogásolja, hogy a zárszámadási bizott­ság egyes dolgok megvizsgálására nem is terjedt ki. Kéri a kormányt, hogy olyanoknál, kik egyáltalán nem szorultak nyugdíjra, ne emeljék a törvényesen megállapított nyugdíjakat. A zárszámadási bizottság­nak erre a visszásságra is ki kellett volna terjeszte­nie figyelmét. Rakovszky István védelmébe fogja a zárszám­adási bizottságot, mely az ellenőrzést minden párt­szemponton felül gyakorolja. Bizonyítja ezt az a kö­rülmény is, hogy Madarász egy nagy államháztartás­ról beterjesztett ellenőrzésben csak jelentéktelen ap­róságokat tudott kifogásolni s egyébként el kellett is­mernie az államháztartásban beállott javulást. Már­pedig e javulásban határozott része van annak a pontos és lelkiismeretes ellenőrzésnek is, melyet a zárszámadási bizottság gyakorolt. Midőn az államház­tartás egész kétségtelen javulást mutat, a bizottság­nak nem lehet feladata, minuciózus dolgokra kiter­jeszkedni, bár fölemlítve azok is vannak. Madarász József félremagyarázott szavait iga­zítja helyre. Wekerle Sándor pénzügyminiszter nem fogad­hatja el azt az indokolást, hogy politikai okokból ta­gadják meg a kormánytól a fölmentvényt. A politi­kai bizalom megadható vagy megtagadható valamely költségvetés végrehajtása alkalmával, de helyes par­lamenti szempontból a politikai bizalom kérdése a fölmentvény megadásakor föl sem vethető. Kifejti ezután, hogy miből eredtek a­lúlkiadások. Elismeri, hogy a nyugdíjak rohamosan emelkedtek, de tagadja, hogy a kormány a törvény ügyeimen kívül hagyásá­val engedélyezné a nyugdíjakat. A kormány a legna­gyobb rigorozitással jár el s legföljebb kegydíjakat engedélyez méltányossági szempontokból, de erre is a törvény ad jogot a kormánynak. Felhoz egy esetet, midőn egy miniszteri tanácsosnak, ki negyvennyolc előtt állami szolgálatban volt s csak az alkotmányos­ság helyreállítása után vállalt ismét állami szolgála­tot, nyugdíj helyett kegydíjat biztosítottak, csak azért, mert a törvény értelmében a negyvennyolcadik­­ ese­ményei­ miatt megszakított szolgálati idejének első része nem lett volna beszámítható. Kéri a fölment­vény megadását. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Horánszky Nándor az 1887-iki zárszámadások­ban is talál némely tételt, melyek kihívják a kritikát; még mindig fordulnak elő túllépések a költségvetés keretén kívül, de határozott javulás konstatálható s az 1887-iki zárszámadás mérlege már jobban megkö­zelíti az 1887-iki költség-előirányzatot, ezért most nem tesz kifogásokat és a fölmentvényt a kormány­nak megadja. A ház a zárszámadási bizottság jelentését tu­domásul veszi. Következik a közgazdasági bizottság jelentése a nemzetközi filloxéra-egyezmény kiegészítéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. (Felkiáltások balfelől: Nincs előadó! Derültség.) Elnök : A bizottság részéről Perlaky Elek kép­viselő úr vállalta el az előadói tisztet, tehát a szólási jog­ot illeti.­­ • Per­laky Elek előadó: T. ház! A bizottság jelentése oly világos és a szóban forgó kérdést any­­nyira kifejti, hogy én ahoz még valamit hozzáadni nem tartom szükségesnek, egyszerűért ajánlom a tör­vényjavaslatot elfogadásra. (Helyeslés a jobboldalon.) Herman Ottó szemben azzal a körülmény­nyel, hogy ily fontos nemzetgazdasági törvénynél sem a szakminiszter, sem az államtitkár, sem a szakelő­adó nincs jelen, kijelenti, hogy eláll a diskussziótól. Indítványt nem tesz, de kötelessége volt álláspontját kijelenteni. Elnök utal arra, hogy a szőnyegen forgó tárgy európai jelentősége kívánatossá tenné a gyors elintézést. Hogy az előadó a vita elején nem beszél, az máskor is előfordult már s ettől el lehetne te­kinteni. Herman Ottó ismétli, hogy bár volnának meg­jegyzései, a jelen körülmények között eláll a diskusz­­sziótól. Madarász József kéri a javaslat tárgyalásának elhalasztását, mert sem a szakminiszter, sem az ál­lamtitkár nincs jelen. Ennek indítványára a ház a törvényjavaslat tárgyalását a holnapi ülésre halasztja, a­melynek napirendjén a ház által már kitűzött egyéb tárgyak is lesznek, nevezetesen a pénzügyi bizottság jelen­tése, a cheque- és clearing-forgalomról szóló törvény­­javaslat tárgyában, továbbá a közlekedési bizottság jelentése a Csáktornyától Zalaszentiványon át Ukkig vezetendő helyi érdekű vasút engedélyezésére vonat­kozó felhatalmazás tárgyában, azután „a honvédelmi minisztérium elhelyezésére szolgáló államépület ki­építéséről és az erre szükséges költségek fedezéséről'­ szóló törvényjavaslatra vonatkozó pénzügyi bizottsági jelentés. Tisza Kálmán miniszterelnök újólag kéri, hogy az appropriáció után első­sorban a pénzügyi közigaz­gatás reformjáról szóló törvényjavaslat vétessék tár­gyalás alá. Elnök ezt h­atározatilag kimondja. Ülés vége 12 óra 15 perckor. Mert ugyancsak fúrta az oldalamat és ők mit sem tudtak meg róla. Borzas női fejek álmos szemekkel rázták ki az ablakokból békét hirdető törlőrongyaikat. Szerettem volna felkiáltani hozzájuk: — Mit szólnak, hölgyeim, a Gelejti István esetéhez ? A bérkaszárnyák legfelsőbb emeletein ház­­bérellenes poéták spenótszinü tavaszi költészettel foglalkoztak és büszkén örvendtek az ő stilszerű petőfies nyomorúságuknak. — Mit kalandoztak a képzelet tarka virá­­nyain, ti jó fiuk . Itt a valódi tárgy . . . Egy bohó théma az életből . . . A Geleji István esete . . . * * * Semmit sem látott, a­ki nem látta Geleji Istvánt, a­ki szörnyen kicsipve sétált fel s alá az operaház „művész kijáró*‘-ja előtt, az előadás végét várva. Alig ismertem reá. Haját, szakálát rövidre nyiratta, feltűnően kockás öltönyt viselt és nagy tearózsát nevetségesen rövid kabátja gomblyu­kában. Fütyörészve járkált és kacér sétabotjával cikornyás alakokat rajzolt a levegőbe az elége­dett, a boldog ember kérelmesen pajkos nyugodt­ságával. Nem lehetett másként. Geleji boldog volt és én csalódtam. Nem epekedett ő emésztő sze­relemben, reménytelen vágyakozásban. Langyos este volt, gázvilágos por és kéjes akácillat töltötte el a levegőt és zavaros, kaca-­­­gással és káromkodással vegyes zsibongás a sze­gény emberek által lakott szűk utcákat. Geleji úgy tett, mintha nem vett volna észre. Nem is akartam háborgatni, pedig égtem a vágytól, hogy néhány szót váltsak azzal az olyan gyorsan s olyan alaposan megváltozott sa­játságos emberrel. Valamivel később egy gyönyörű szőke leány fehér köpenykébe burkolt alakja jelent meg a „művész-kapu“ sötét hátterében. Vidám szökkenéssel Geleji mellett termelt és gyöngéd erőszakkal csimpészkedett a karjába. Bella volt, a balletkar legbájosabb és leg­szeszélyesebb tagja, a­kiről többet beszéltek a mágnáskaszinóban, mint a legutolsó Derby hír­névre vergődött nyertes lováról. Elámultam. Hogyan, Geleji István, a ragyás arcú, eset­len, szegény szobatudós és Bella, a ragyogó, szép, büszke ballerina . . . ? Viszony e kettő közt, viszontszerelem, ha csak a legparányibb is, ennek a jelentéktelen embernek az örjöngő szerelmével szemben . . . ? Megállott az eszem. Karonfogva távoztak vidám csevegés közt, enyelegve dugván össze fejeiket. Sokáig néztem utánuk. Ördöngös mesterséget tanultál ki a csilla­gokból, te boldog, irigyelt Geleji István! . . . * « * Soha ilyet! Alig múlt el nap, hogy kis bohéme-társa­­ságunk egy tagja ne hozott volna az ebéd utáni kávéhoz valami új hírt Geleji Istvánról és az ő szép kedveséről. A múlt héten párbajt vívott egy huszár­­hadnagygyal, a­ki gyanúsítóan nyilatkozott a bájos Bella erényéről. Szegény Geleji jókora vá­gást kapott a vállára. Ragyogó öröm sugárzott az arcáról, mikor az orvosok bekötözték a sebét. Néhány nappal később, Bella születése napján, remek karpereccel lepte meg őt Geleji. Kétezerötszáz forintba került az ékszer. Egész apai örökrésze reá ment. A takarékpénztárból ment az ékszerészhez a fiú és tombolt örömé­ben, mikor az imádott leány megengedte neki, hogy ihletés csókot nyomjon arra a kis anya­jegyre ott a hófehér nyakán, most először ... Tegnap elbocsátotta Gelejit az a kiváló műépítész, a­ki mellett tisztességes fizetés mel­lett dolgozott. Csoda, hogy már sokkal előbb nem történt . Geleji teljesen elhanyagolta hivatása teen­dőit az utóbbi időben. Épen ma szakított egész családjával. Ősz anyja sírva borult le előtte és reszkető kezekkel karolta át térdeit . . . Hogy bontakozzék ki őrült szenvedélye veszélyes hálójából . . . Mind hiába. Mi egy éjszaka és ott találtuk Bella lakása előtt, a mint elvilágosodott mosolylyal bámult fel azokra az ablakokra . . . Fölrezzent mély merengéseiből és mi elkezdtünk a szivére beszélni, barátságosan, szeretetteljes kimélettel. Semmit sem felelt PESTI HIRLa­P 1889. június 1. Külpolitikai hírek. — május 31. A belgrádi helyzet. Garasanin ellen, mint olvasóink már tudják, nagyon erélyesen jár el a kor­mány, a mi feltűnő akkor, midőn a zavargások meg­­gátlására olyan keveset tett kezdetben. A zavargás­nak, úgy látszik, más tekintetben is nagy hatása van; a régensség meghasonlott a kormánynyal, Risztics a kormánytanácsban kikelt Taujanovics ellen, a­kire minden hibát rá akar kenni. Romlott állapotok ezek. Azt is rebesgették, hogy Mihály exmetropolita nem fog ünnepélyes bevonulást tarthatni és ime, mint ma délelőttről jelenti a sürgöny, épen nem vonult be csöndben, hogy a tüntetésre okot ne adjon, hanem még fáklyászenével is kisérték, jóllehet igaz, hogy a kormány és a régensség részéről senki sem jelent meg. Persiani orosz követ azonban jelen volt és szí­vélyes szavakkal üdvözölte a metropolitát, kit a kö­zönség megéljenzett. Erős csendőrcsapatok kisérték a tüntetőket, a­kik nem is okoztak bajt, mert hiszen

Next