Pesti Hírlap, 1889. június (11. évfolyam, 150-177. szám)
1889-06-01 / 150. szám
2 Belpolitikai hírek. — máj. 81. Szilágyi Dezső beszéde, mint a PoL Corr. konstatálja, végleg megcáfolta az ellenzék amaz állítását, hogy az újjáalakított kabinetben kimaradhatatlan lesz a meghasonlás. Szilágyi határozottan hangsúlyozta a kabinet egyetértését. A főrendiház folyó évi junius hó 12-én ülést tart. Tárgy: 1. Elnöki előterjesztés. 2. Az igazoló bizottság jelentése gróf Bombelles Márk vagyoni képesítésének elismerését szorgalmazó kérvénye tárgyában. 3. Az 1889. évi állami költségvetés érdemleges tárgyalása. Országgyűlés. 1. A ház ma az 1887-ik évi zárszámadásokról és az 500.000 frtos építési alapról szóló bizottsági jelentést tárgyalta le s rövid vita után a többség (a kormánypárt és mérsékelt ellenzék) a kormánynak megadta a fölmentvényt. A nemzetközi filloxéra-egyezmény kiegészítéséről szóló törvényjavaslat lett volna a második tárgy, de a javaslatot le kellett venni a napirendről, mert se az előadó, se a földmivelési miniszter, se az államtitkár nem volt jelen. II. A képviselőház ülése máj. 31. Féchy Tamás elnök az ülést d. e. 10 órakor megnyitván, a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után bemutatja a beérkezett kérvényeket. Szathmáry György a közokatásügyi bizottság előadója beterjeszti felgyentését a hadköteles tanárjelölteknek, joghallgatóknak és orvostanhallgatóknak adandó kedvezményekről szóló törvényjavaslat tárgyában. Annak idején napirendre fog tűzetni. Bezerédj Viktor előadó beterjeszti a huszonegyes bizottság jelentését a közutakról és vámokról szóló törvényjavaslat tárgyában. Annak idején napirendre fog tűzetni. Viss Imre előadó beterjeszti a pénzügyi bizottság jelentését az 1889. évi állami költségvetésről, a Budapest főváros által fölveendő kölcsön bélyeges adómentességéről és az 1888. évi ctr. törvénycikk alapján nyújtandó előlegekről szóló törvényjavaslatok tárgyában. A hétfői ülésen fognak tárgyaltatni. Következik a napirend: a zárszámadási bizottság jelentése az 1887. évi zárszámadásokról és az 500.000 frtos építkezési alapról. A zárszámadások. Földváry Miklós előadó ismerteti a jelentést és csoportosítva a zárszámadások adatait, párhuzamot von az ezek és az előző évek zárszámadásainak adatai között. Arra a konklúzióra jut, hogy a nyolcvanhetediki eredmény sokkal kedvezőbb, mint az előző éveké volt. Az államháztartás minden ágában javulás mutatkozott s míg a bizottság azelőtt mindenkor kénytelen volt nagyobb takarékosságot és óvatosságot ajánlani a kormánynak, erre az idén már szükség nincs. Kéri a házat, hogy a bizottság jelentését úgy az 1887. évi zárszámadások, mint az 500.000 frtos építkezési alap tárgyában vegye tudomásul. Madarász József hivatkozik a függetlenségi párt ismert álláspontjára s a túlkiadásokért nem hajlandó a kormánynak a fölmentvényt megadni. Elvi szempontból kifogásolja, hogy a zárszámadási bizottság egyes dolgok megvizsgálására nem is terjedt ki. Kéri a kormányt, hogy olyanoknál, kik egyáltalán nem szorultak nyugdíjra, ne emeljék a törvényesen megállapított nyugdíjakat. A zárszámadási bizottságnak erre a visszásságra is ki kellett volna terjesztenie figyelmét. Rakovszky István védelmébe fogja a zárszámadási bizottságot, mely az ellenőrzést minden pártszemponton felül gyakorolja. Bizonyítja ezt az a körülmény is, hogy Madarász egy nagy államháztartásról beterjesztett ellenőrzésben csak jelentéktelen apróságokat tudott kifogásolni s egyébként el kellett ismernie az államháztartásban beállott javulást. Márpedig e javulásban határozott része van annak a pontos és lelkiismeretes ellenőrzésnek is, melyet a zárszámadási bizottság gyakorolt. Midőn az államháztartás egész kétségtelen javulást mutat, a bizottságnak nem lehet feladata, minuciózus dolgokra kiterjeszkedni, bár fölemlítve azok is vannak. Madarász József félremagyarázott szavait igazítja helyre. Wekerle Sándor pénzügyminiszter nem fogadhatja el azt az indokolást, hogy politikai okokból tagadják meg a kormánytól a fölmentvényt. A politikai bizalom megadható vagy megtagadható valamely költségvetés végrehajtása alkalmával, de helyes parlamenti szempontból a politikai bizalom kérdése a fölmentvény megadásakor föl sem vethető. Kifejti ezután, hogy miből eredtek alúlkiadások. Elismeri, hogy a nyugdíjak rohamosan emelkedtek, de tagadja, hogy a kormány a törvény ügyeimen kívül hagyásával engedélyezné a nyugdíjakat. A kormány a legnagyobb rigorozitással jár el s legföljebb kegydíjakat engedélyez méltányossági szempontokból, de erre is a törvény ad jogot a kormánynak. Felhoz egy esetet, midőn egy miniszteri tanácsosnak, ki negyvennyolc előtt állami szolgálatban volt s csak az alkotmányosság helyreállítása után vállalt ismét állami szolgálatot, nyugdíj helyett kegydíjat biztosítottak, csak azért, mert a törvény értelmében a negyvennyolcadik eseményei miatt megszakított szolgálati idejének első része nem lett volna beszámítható. Kéri a fölmentvény megadását. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Horánszky Nándor az 1887-iki zárszámadásokban is talál némely tételt, melyek kihívják a kritikát; még mindig fordulnak elő túllépések a költségvetés keretén kívül, de határozott javulás konstatálható s az 1887-iki zárszámadás mérlege már jobban megközelíti az 1887-iki költség-előirányzatot, ezért most nem tesz kifogásokat és a fölmentvényt a kormánynak megadja. A ház a zárszámadási bizottság jelentését tudomásul veszi. Következik a közgazdasági bizottság jelentése a nemzetközi filloxéra-egyezmény kiegészítéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. (Felkiáltások balfelől: Nincs előadó! Derültség.) Elnök : A bizottság részéről Perlaky Elek képviselő úr vállalta el az előadói tisztet, tehát a szólási jogot illeti. • Perlaky Elek előadó: T. ház! A bizottság jelentése oly világos és a szóban forgó kérdést anynyira kifejti, hogy én ahoz még valamit hozzáadni nem tartom szükségesnek, egyszerűért ajánlom a törvényjavaslatot elfogadásra. (Helyeslés a jobboldalon.) Herman Ottó szemben azzal a körülménynyel, hogy ily fontos nemzetgazdasági törvénynél sem a szakminiszter, sem az államtitkár, sem a szakelőadó nincs jelen, kijelenti, hogy eláll a diskussziótól. Indítványt nem tesz, de kötelessége volt álláspontját kijelenteni. Elnök utal arra, hogy a szőnyegen forgó tárgy európai jelentősége kívánatossá tenné a gyors elintézést. Hogy az előadó a vita elején nem beszél, az máskor is előfordult már s ettől el lehetne tekinteni. Herman Ottó ismétli, hogy bár volnának megjegyzései, a jelen körülmények között eláll a diskuszsziótól. Madarász József kéri a javaslat tárgyalásának elhalasztását, mert sem a szakminiszter, sem az államtitkár nincs jelen. Ennek indítványára a ház a törvényjavaslat tárgyalását a holnapi ülésre halasztja, amelynek napirendjén a ház által már kitűzött egyéb tárgyak is lesznek, nevezetesen a pénzügyi bizottság jelentése, a cheque- és clearing-forgalomról szóló törvényjavaslat tárgyában, továbbá a közlekedési bizottság jelentése a Csáktornyától Zalaszentiványon át Ukkig vezetendő helyi érdekű vasút engedélyezésére vonatkozó felhatalmazás tárgyában, azután „a honvédelmi minisztérium elhelyezésére szolgáló államépület kiépítéséről és az erre szükséges költségek fedezéséről' szóló törvényjavaslatra vonatkozó pénzügyi bizottsági jelentés. Tisza Kálmán miniszterelnök újólag kéri, hogy az appropriáció után elsősorban a pénzügyi közigazgatás reformjáról szóló törvényjavaslat vétessék tárgyalás alá. Elnök ezt határozatilag kimondja. Ülés vége 12 óra 15 perckor. Mert ugyancsak fúrta az oldalamat és ők mit sem tudtak meg róla. Borzas női fejek álmos szemekkel rázták ki az ablakokból békét hirdető törlőrongyaikat. Szerettem volna felkiáltani hozzájuk: — Mit szólnak, hölgyeim, a Gelejti István esetéhez ? A bérkaszárnyák legfelsőbb emeletein házbérellenes poéták spenótszinü tavaszi költészettel foglalkoztak és büszkén örvendtek az ő stilszerű petőfies nyomorúságuknak. — Mit kalandoztak a képzelet tarka virányain, ti jó fiuk . Itt a valódi tárgy . . . Egy bohó théma az életből . . . A Geleji István esete . . . * * * Semmit sem látott, aki nem látta Geleji Istvánt, aki szörnyen kicsipve sétált fel s alá az operaház „művész kijáró*‘-ja előtt, az előadás végét várva. Alig ismertem reá. Haját, szakálát rövidre nyiratta, feltűnően kockás öltönyt viselt és nagy tearózsát nevetségesen rövid kabátja gomblyukában. Fütyörészve járkált és kacér sétabotjával cikornyás alakokat rajzolt a levegőbe az elégedett, a boldog ember kérelmesen pajkos nyugodtságával. Nem lehetett másként. Geleji boldog volt és én csalódtam. Nem epekedett ő emésztő szerelemben, reménytelen vágyakozásban. Langyos este volt, gázvilágos por és kéjes akácillat töltötte el a levegőt és zavaros, kaca-gással és káromkodással vegyes zsibongás a szegény emberek által lakott szűk utcákat. Geleji úgy tett, mintha nem vett volna észre. Nem is akartam háborgatni, pedig égtem a vágytól, hogy néhány szót váltsak azzal az olyan gyorsan s olyan alaposan megváltozott sajátságos emberrel. Valamivel később egy gyönyörű szőke leány fehér köpenykébe burkolt alakja jelent meg a „művész-kapu“ sötét hátterében. Vidám szökkenéssel Geleji mellett termelt és gyöngéd erőszakkal csimpészkedett a karjába. Bella volt, a balletkar legbájosabb és legszeszélyesebb tagja, akiről többet beszéltek a mágnáskaszinóban, mint a legutolsó Derby hírnévre vergődött nyertes lováról. Elámultam. Hogyan, Geleji István, a ragyás arcú, esetlen, szegény szobatudós és Bella, a ragyogó, szép, büszke ballerina . . . ? Viszony e kettő közt, viszontszerelem, ha csak a legparányibb is, ennek a jelentéktelen embernek az örjöngő szerelmével szemben . . . ? Megállott az eszem. Karonfogva távoztak vidám csevegés közt, enyelegve dugván össze fejeiket. Sokáig néztem utánuk. Ördöngös mesterséget tanultál ki a csillagokból, te boldog, irigyelt Geleji István! . . . * « * Soha ilyet! Alig múlt el nap, hogy kis bohéme-társaságunk egy tagja ne hozott volna az ebéd utáni kávéhoz valami új hírt Geleji Istvánról és az ő szép kedveséről. A múlt héten párbajt vívott egy huszárhadnagygyal, aki gyanúsítóan nyilatkozott a bájos Bella erényéről. Szegény Geleji jókora vágást kapott a vállára. Ragyogó öröm sugárzott az arcáról, mikor az orvosok bekötözték a sebét. Néhány nappal később, Bella születése napján, remek karpereccel lepte meg őt Geleji. Kétezerötszáz forintba került az ékszer. Egész apai örökrésze reá ment. A takarékpénztárból ment az ékszerészhez a fiú és tombolt örömében, mikor az imádott leány megengedte neki, hogy ihletés csókot nyomjon arra a kis anyajegyre ott a hófehér nyakán, most először ... Tegnap elbocsátotta Gelejit az a kiváló műépítész, aki mellett tisztességes fizetés mellett dolgozott. Csoda, hogy már sokkal előbb nem történt . Geleji teljesen elhanyagolta hivatása teendőit az utóbbi időben. Épen ma szakított egész családjával. Ősz anyja sírva borult le előtte és reszkető kezekkel karolta át térdeit . . . Hogy bontakozzék ki őrült szenvedélye veszélyes hálójából . . . Mind hiába. Mi egy éjszaka és ott találtuk Bella lakása előtt, a mint elvilágosodott mosolylyal bámult fel azokra az ablakokra . . . Fölrezzent mély merengéseiből és mi elkezdtünk a szivére beszélni, barátságosan, szeretetteljes kimélettel. Semmit sem felelt PESTI HIRLaP 1889. június 1. Külpolitikai hírek. — május 31. A belgrádi helyzet. Garasanin ellen, mint olvasóink már tudják, nagyon erélyesen jár el a kormány, a mi feltűnő akkor, midőn a zavargások meggátlására olyan keveset tett kezdetben. A zavargásnak, úgy látszik, más tekintetben is nagy hatása van; a régensség meghasonlott a kormánynyal, Risztics a kormánytanácsban kikelt Taujanovics ellen, akire minden hibát rá akar kenni. Romlott állapotok ezek. Azt is rebesgették, hogy Mihály exmetropolita nem fog ünnepélyes bevonulást tarthatni és ime, mint ma délelőttről jelenti a sürgöny, épen nem vonult be csöndben, hogy a tüntetésre okot ne adjon, hanem még fáklyászenével is kisérték, jóllehet igaz, hogy a kormány és a régensség részéről senki sem jelent meg. Persiani orosz követ azonban jelen volt és szívélyes szavakkal üdvözölte a metropolitát, kit a közönség megéljenzett. Erős csendőrcsapatok kisérték a tüntetőket, akik nem is okoztak bajt, mert hiszen