Pesti Hírlap, 1889. június (11. évfolyam, 150-177. szám)
1889-06-01 / 150. szám
1889. június 1. PESTI ILIELAP ugyanazok voltak, akik a haladópártot annyira helyben hagyták vasárnap s a haladópárt ellen, mely most moccanni sem mer, nem kellett katonaság. Belgrádból azt jelentik, hogy a város nyugodt. De a nyugalom még nem lehet biztos, mivel a csendőrállomások, a középületek, követségek és konzulátusok előtt megkettőztetnek és teljes fölszerelésben felvonulnak. Attól tartanak, hogy ünnep lévén, egyes utasok könnyen zavargásokat idézhetnek elő s ezek ellenében közbiztonsági intézkedések léteznek. Az ország belsejéből nyugtalanító hírek terjesztetnek. Bagerdanban, egy vasúti állomáson, a jagodinai kerületből való, a pártgyűlésről hazatérő haladópártiakat állítólag megtámadták, leverték és a Morava-folyóba dobták. Hasonló sors érte hír szerint, a pártgyűlés tagjait Szendrőn. Továbbá az hírlik, hogy a kragujeváci arzenál-munkások között komoly vérengzés tört ki. A belgrádi zavargásokról az hírlik, hogy fökészítve voltak. A zavargók között állítólag pénzt osztottak ki. A haladópártiaknak Belládon egész Bertalan-éjet akartak készíteni. Utólag még több kihágásról érkezik hír, melyeket részeg bandák hétfőn éjjel követtek el. Aiig a zavargók egy része Pirocsanác házát akarta ostromolni, ahol a török követség van, mit azonban a csendőrség meggátolt, más részegek Bordjalban több nyilvános házba behatoltak, a prostituáltakat az utcára vonszolták, itt bántalmazták őket, többeket késszúrással sebesítettek, összezúzták a bútorokat s az utcára dobták. Az egyetemi tanulók a „Male Novine“ szerkesztőségéhez intézett levélben ünnepélyesen tiltakoznak az ellen, mintha egyetemi tanulók a zavargásokban részt vettek vagy azok vezetői lettek volna és a hivatalos „Srpska Novine“ s a félhivatalos „Odjek“ ilyen állításait alaptalanoknak jelentik ki. Garasanin elfogatása a körökben, melyek eddig arról értesültek, feltűnést kelt és a fiatalember meggyilkoltatását, ha ezért valóban Garasanin felelős, sokan a jogos önvédelem lényének tekintik, minthogy Garasanin élete tényleg veszélyben forgott. A Szamoa-kérdés a newyorki World sürgönye szerint el van már békésen intézve, a képen, hogy a szigeteken megmarad a Melietoa király kormánya alatt volt status quo . Németország névleges kárpótlást kap, a kormány belföldiek kezébe tétetik le, akik mellé német és amerikai tanácsadókat rendelnek. Anglia képviselője lesz vitás esetekben a döntő. A Szamoa-szigeteken három szénállomást rendeznek be. A belga kormány ellen nagy az elkeseredés egész Belgiumban s élőhalottnak tartják a kamara többségének bizalmi nyilatkozata dacára is. Június 3-án lesz Brüsszelben a kamarai választás, ez meg fogja mutatni, vájjon a szabadelvűek mennyire erősödtek, képesek-e legyőzni a kormánypártot. Az Etoile Beige azt írja, hogy hallatlan szégyen lenne, ha ez a kormány a történtek után megmaradna. Nemzeti becsületünkről van szó ! — írja tovább a nevezett lap. Közliegyúttal Bernaertnek egy levelét, melyben minisztertársait értesíti, hogy miképen járt el a kormánynak egy kémje, hogy Desuisseaux hírhedt manifesztumát Parisból megkapja, ami meg-Végre, midőn tréfás erőszakkal akartuk magunkkal vonszolni, vad haraggal rivált reánk: — Hagyjatok! Tán ti is irigylitek boldogságomat ? Majd pedig így szólt szelídre fordított hangon: — Igazatok van. Irigyeljelek. Mert én vagyok a legszerencsésebb ember a világon. Sorba megölelt bennünket és nevetett jóízűen és érthetetlen, szeles mozdulatokkal kapkodott a fejéhez és kacajra nyitott szájjal sírt hosszasan, keservesen--------magyarázza, mert kiáltották a bizalmat szavazó kamarai ülésen a minisztériumnak : spicli-kormány. Hollandia szintén nem akar a többi európai állam mögött maradni, megfeszíti erejét, hogy harcra készen lehessen. Az új katonai törvény értelmében a hadkötelezettség 20-tól 40 éves korig terjed. A szárazföldi hadsereg létszáma 110.000 a sorhadban és 50.000 tartalékban. A szolgálati időből nyolc év a sorhadi szolgálatra, 5 év a honvédségre és 7 év a tartalékra esik. Az abissziniai negus elvesztőről még a következő érdekes adatokat hozzák a római lapok: A metemmelii csata március 8-án reggel kezdődött. János negus előbb kinevezte Eidemarriam vast a sereg fővezérévé. Estefelé az abissziniai sereg javára hajlott a mérleg, de Eidemarriam elesett. Ezt hallva a negus, fölnyergeltető lovát s kíséretével együtt a már visszavonuló dervisek ellen vágtatott. Újra megindult a harc, sokkal hevesebben. A negus lovát megsebesítették s maga is három golyótól mellben, combján és altestében találva lefogyott. Elvitték sátorába. Éjjel magához hivatá a vezéreket s igy szólt: „Közel vagyok a halálhoz. Fiam, Dedsak Mangasa mindig hozzá volt nőve szivemhez. Ráhagyom trónomat.“ Másnap este 10 órakor a király meghalt. Ez vasárnap történt. Hétfőn koporsóba tették holttestét és Aduába vitték. Ezalatt egy muzulmán az abissziniai táborból átszaladt a dervisekhez s jelentette, mi történt. Addig a mohamedánok serege újra összegyűlt. Elhatározták, hogy elrabolják a király holttestét. Kedden, mikor gyászmenet vitte a király testét, megtámadták az őrsereget. Heves és gyilkos harc után a király teste a dervisek kezébe került. Az abissziniai sereg teljesen elcsüggedve, szétoszlott. A straszburgi legenda. A Temps egy berlini tudósítása megfejti azt, hogy miképen keletkezett híre annak, hogy Umberto király Straszburgon át megy haza a német császárral együtt ? A múlt csütörtökön a császár és az olasz király a gárda tisztjeinek lakomáján voltak együtt. Ott volt Lewinski tábornok főhadsegéd, jelenleg Strasszburg katonai kormányzója is. Mivel igen előkelő arisztokrata családba tartozik, szembe ültették a császárral. Ez több kérdést intézett hozzája a strasszburgi helyőrségről, aztán Umbertohoz fordulva, így szólt: A strasszburgi helyőrség a legjobbak közé tartozik. Szeretném megmutatni. Ha akarja, együtt utazhatnánk. Az olasz király igenlőleg bólintott s nem tulajdonított ez asztal fölötti beszélgetésnek nagyobb fontosságot. De a mint Lewinski tábornok másnap hazament, azonnal elbeszélte legközelebbi alárendeltjeinek, hogy a császár az olasz királyival együtt Strasszburgba jön. A Kölnische Zeitung azonnal megkapta a hírt. Crispi a párisi olasz nagykövet által tudta meg s megütközve sietett a királyhoz, aki azt monda neki, hogy neki nincs szándékában más utat választani, mint a melyen jött s nem emlékszik, mit beszéltek a reggelin. Crispi, akinek Bismarck már régebben tanácsolta, hogy okosan kell viselkedni Franciaország irányában, szaladt rögtön Bismarckhoz, ez meg a császárt kereste föl, a ki már útnak is ingókat bosszantották vele a szőke balleteuset az ő előkelő tisztelői. Voyens, egy megcsontosodott könyvmoly, akire nem hatnak azok az észbontó bájak, melyek elragadják a színház legkopaszabb habituéit... Ez hallatlan, érdekes . .. És a kis Bella haragra lobbant. Minden úton-módon meg akarta hódítani azt a csúnya tintanyalót odaát, aki állandóan ignorálta őt. Az ellenlábas sokszorozott fáradozásokra tüzelte a kis táncosnőt. — Elcsábítom. Akarom. Még ha életembe kerül is! így kiáltott indulatosan toporzékolva. És a főrangú tisztelők magas összegekben fogadtak vele és egymás közt, hogy nem fog sikerülni a kis bosszuló terve. Bella megnyerte a fogadást és most pezsgőtől mámoros fővel éltette azt a szegény fiút, — még a nevére sem emlékezett! —■ akinek aznap reggel kacagva adta ki az utat . . . Szerencsétlen mathematikus, valóban megérdemelte a toasztot, hiszen olyan summa pénzhez juttatta a szép Bellát és olyan sikerült ,.lux“-ra adott alkalmat a jókedvű gavalléroknak ... — Most jut az eszembe, fiuk... izének hitják, no . . . Ge . . . Geleji Istvánnak . . . Szólt dadogva a szőke Bella és kacagva dőlt egyik asztalszomszédja karjaiba. — Éljen Geleji István! — kiáltott Muki gróf, felugorva egy székre és magasra emelve pezsgős poharát. Ó, hisz’ ez geniális leány, ez a kis Bella! Remekül sikerült a tréfája és fényesen megnyerte a fogadást. Pezsgős vacsorával ünnepük ezt Belláék lakásán. Pepi báró felköszönti az ellenállhatatlan istennőt és üdvözli benne a jövő hírneves prima ballerináját, aki nemsokára lábainál heverve fogja látni a hódoló, bámuló férfivilágot. Szegény, hülye lateiner, te ugyan derekasan felültél! No de dicsően is csinálta a dolgot a páratlan kis Bella. Két hónap előtt még ott ült annál a szemközti ablaknál az a borzas mathematikus és napestig magolt, az ő vaskos könyveiből és tudomást sem vett arról a remek női csillagról, mely ott ragyogott vele szemben az erkélyen, diadalmas, csábos szépségében: a kis Belláról... * » fci ♦ d ............~bb Ne nézzen reám olyan szemrehányóan, nyájas olvasóm. Tehetek én arról, hogy néha komolyabb tárgy kerül a tollam alá, melyet derűs jókedv szokott vezetni a képzelet és a valóság végtelen útvesztőiben? . . . Pedig mondhatom, hogy nem rontottam el gyomromat, nem keltem fel a bal lábammal, még csak meg sem exequáltak, végre nem is olvastam el még ma bizonyos vidéki újságok agylágyító elmésségű cikkeit... Gyalázatosan igaz, amit leírtam. Ez az egész. Aztán meg csakugyan olyan komoly az a történet ? Korántsem. Végre is azoknak van igazuk, akik nevetnek a sikerült tréfán. Mert csakugyan sikerült a tréfa és sokan vannak, akik nevetnek rajta. A nevetés meghosszabbítja az életet. Olyan meg, akinek haragudni, sírni volna oka, egy van csak, egyetlen egy. A megtréfált Geleji István. És az sem sírt, az sem haragudott. Sőt ellenkezőleg. Eleinte ő maga is nagyot kacagott az esetén. Azután pedig az őrültek házába szállították. No lám, ugye hogy, csak egy kis variációja annak a kopott nótának, amit úgy hívnak, hogy: „szerelmi bánat . . .?“ Semmi más. Hogy is mondja a költő ? „Régi a história, de mindig uj marad s akin megesik épen, annak a szive meghasad/4 Szécsi Ferenc. 3 yitotta fogatait Strasszburgba, s lebeszélte az elzászi útról. Ez a strasszburgi utazás legendája. Fővárosi ügyek. — A középitési bizottság ma Gerlóczy alpolgármestere elnöklete alatt tartott ülésén mindenekelőtt elhatározta, hogy az építési rendszabályokat még a törvényhatósági szünidő előtt tárgyalja. Preuszner J. interpellálta az elnököt, hogy minő stádiumban van a főváros egy részének (az Andrássy-útnak stb.) villamos világítása iránti tárgyalás ? Gerlóczy felelé, hogy a légszesztársulattal folyamatban vannak az alkudozások s a jövő hét egyik napján már ülés is lesz e kérdésben. Ezután a napirend tárgyaira térve, a hirdetési oszlopok szaporítását mondták ki a vállalkozó kérelmére. 57 új hirdetési oszlopot állítanak fel a főváros élénkebb helyein. A belvárosi iskolaszék kérelmére a Károlyi utcának az iskola előtti részét a mérnöki hivatal fával kívánja burkoltatni, ami 1487 írtba jön, míg az aszfalt-burkolat 1399 írtba kerül. Bobula Ármin a faburkolatot, Preuszner az aszfaltot óhajta alkalmaztatni, dr. Szabó József fölemlíté, hogy Londonban az aszfalt mindjobban háttérbe szorul, ott a norvégiai vörös fenyőt használják, de impregnált állapotban. A bizottság a faburkolat mellett nyilatkozott s a munkát egy párisi vállalkozóra kívánja bízni, ki új nemű faburkolatát rakja le ott próbára. A főmérnök bemutatta az általános csatornázás 111-ik főgyűjtőjének terveit. Ez a magasabb területek vizének levezetésére szolgál. A költségek előirányzata 862,415 írtra rúg. E tárgyban először is Bobida János szólt, előrebocsátván, hogy e fontos ügyben a tagok információja végett a leírások s általános rajzok közlendők lettek volna tanulmányozás végett a tagokkal. A dolog érdemére térve kifogásolja, hogy ez a főgyűjtő köralakú lesz, mert a tojásdad alak általánosabb, második észrevétele az anyagra vonatkozik. Az anyagbeton, karamit-tégla és közönséges tégla keverékéből áll. A keramit jó, de méregdrága, a közönséges tégla azonban nagyon rosz és e nézetünk találkozik a kontinens legtöbb szakemberének nézetével. Londonban most cserélik ki nagy költséggel a közönséges téglaanyagot. Csatornaanyagul kínálkozik a beton is s ilyen ajánlat, a mint tudja, van is/de az, a mint hírlik, nem is tárgyaltatott. Pedig a legjobb anyag megkeresése a város érdekes vállalkozó van elég; a bizottság a mérnöki hivatalt utasítja, hogy előbb tárgyaljon a vállalkozókkal s a tárgyat igy jól előkészítve terjeszsze elő megint. Kun Gyula tanácsos felhozza, hogy az ügy sürgős, mert még ebben az évben hozzá kell a munkához kezdeni s a bizottsági tagok elég gyakorlottak e kérdésekben. Az albizottság nézete szerint a proponált anyag e nagyszelvényű csatornákra a legjobb, a köralakú szelvények a magas fekvés következményei. A betonkérdés, az nyitva van ma is, azzal a bizottság nem is foglalkozott még. De a csatornahálózat terveinek nagy része még hátra van. Hogy a tanács az anyagok kérdését nem negligálta s a betonra anathemát nem mondott, mutatja az, hogy Martin Ottó mérnököt Milanóba kiküldte a betoncsatornák tanulmányozása végett s ő legközelebb megteendi jelentését. Martin Ottó megjegyzi, hogy ajánlkozó másnemű anyagra