Pesti Hírlap, 1889. december (11. évfolyam, 331-360. szám)
1889-12-01 / 331. szám
) Előfizetési árak: Szerkesztési Iroda: egész évre . . . 14 frt — kr. mm* fl P® mwati. nanoi-utca-7: ^ 1. emelet Félévre .7^7» _ ^ a 8 ^ tél Kiadóhivatal: --------- » kiadóhivatalban vétetnek fel. Budapest, saflor-utca 7. SS, [CMSIill, Trrirrr T «ti T^0T A Tk Francziaország részére pedig hová az előfizetések és a lan Uf|T T | T K AT TSJ A Hl I A P W'airZfT^) John F- JoNES & ClE Párisszétküldésére vonatkozó felszól * vJLi A AJLvXTlA AliTA AAjaXA »I . * ban, 31 bis, rue du Faubourg támlások intézendők. Montmartre, Budapest, 1889 XI. évi 331. (3928.) szám. . Vasarnap, tsecemfcr í.r Az igazságügy. Szilágyi Dezső miniszteri működése elé feszült várakozással tekint az egész ország. Tőle várja, hogy azon szellemhez híven s ugyanazon szélben építse ki a jogállam hatalmas épületét, mint annak alapozási munkálatait az első .igazságügyminiszter, Deák Ferenc tervezte. Tőle várja, hogy ugyanazon széles méretekben folytassa az alkotást, mint a melyhez a nagy alapköveket, második igazságügyminiszterünk, Horváth Boldizsár lerakta. Mert utána mindjárt félbeszakadt az építés folytatása s a mi aztán következett, részben csak a megkezdett munka leszerelése, részben annak legfeljebb csak óvatos konzerválása volt. Az utolsó 20 évben állami kormányzatunk minden ága nagyot haladt, csak ?. igazságtv stagnált. Minden tárca költségvetésében- v .ke-dés, mindenütt reform, csak az igaz-.. ..ügyinél , csöndes tengés, vagy legfeljebb j a mennyit a kir. táblán számttt portfes.. egyre növekvő hátralék földolgozására ki berendelt segédcsapatok sovány a!impr.?ácij’a I épen elutasithatlanul igényelt. Síig közgazdaságunk, kultúránk s biztosságunk fejlesztése érde- ,kében, más minisztereink bátran léptek a törvényhozás elé olykor nehéz követelésekkel is , addig „pecsétőreink“ mindenkor aggódó gondossággal mérlegelvén a nyomasztó pénzügyi helyzet nehézségeit, az új kiadásokkal járó reformoktól szemérmetes szerénységgel riadtak viszsza. A tengés ezen quietizmusát közös és hallgatólagos megegyezéssel tűrte a parlament többsége; tűrte társadalmunk zöme is, mely mindinkább az avult idők ócska gondolatain révedezett s nem érezte igazi szükségét a jogállam sérthetetlen bástyáinak. Föl kell azonban rázni a mai napig is tartó letargiából a „jogász nemzetet.“ Át kell éreznie, hogy a gyors és okos jogsegély nemcsak közgazdasági életünknek, de a személyes szabadság védelme révén egyszersmind alkotmányos szabadságunknak is egyik leghathatósabb emeltyűje. Meg kell tudnia, hogy a magyar nemzetállam iránt való hű ragaszkodásnak az igazságos és pártatlan juszticia egyik szilárd és biztosan tartó kapcsa. Be kell látnia, hogy a néposztályok egyikében sincs oly árnyalat, melynek gondolkozását öntudatosabb és egészségesebb demokratikus szellem lengené át, mint a jogászokét. A magyar igazságszolgáltatásnak és tényezőinek tehát nemcsak szorosan véve jogi hatása, de egyszersmind fenköltebb, a nemzeti állan megten.-lésére és részben társadalmunk Biegushovet - nagy befolyása van. ....... Igazságügyünknek e nagy nemzeti célokra nemzet és parkként előtt csak ezen eszmék fölismerése, őszinte tiszteléti kultusza állít— .ügynek ja a modern államban bírnál iom■ -fi melylvel alkulm anyufes \ •- --o .éveiben nálunk is bírt. Visszaállítani a kormányzat ágai között az igazságügy megdöntött tekintélyét, a jog uralmát az egész vonalon; újra ragyogóvá tenni annak elhomályosodott fényét, parlament és közönség előtt, senki sem annyira hivatott most erre, mint Szilágyi Dezső, aki mellett a tehetség súlya, a politikai egyéniség jelentékenysége s az elvek tradíciója is a mérlegbe esik. A helyzet ma minden inkább, mint kedvező. Egy, a megélhetés anyagi gondjaival küzdő, folyton előléptetésre aspiráló, a kir. táblához való berendelések által java részétől megfosztott s így meggyöngített első folyamodású bírói kar, azután a hátralékok földolgozásában teljesen kifáradt három felső bíróság, a megélhetés nehézségei miatt ismételve följajduló és jobb ügyhöz méltó buzgalommal, ennek dacára a judikatúra egyszerűsítésére törekvő ügyvédi kar , ime, ezek a törvények végrehajtására hivatott tényezők. Hivatása magaslatán a hivatalnoki hierarchiában, egyedül talán az életet és a humanizmust a legválságosabb időkben is szem előtt tartó kis csapat, a kir. ügyészi kar áll, mely az egészséges szabadelvű eszmék képviseletében a konzervatív hajlamok ellen már többször küzdött s nyert győzelmes ütközeteket. Természetes, hogy egy igazságügyminiszter e tényezők közül csak a kineveztetéstől függőkre hathat közvetlenül. Fölkeresni a jó erőket ott, ahol épen vannak fölfrissíteni és megerősíteni a bírói kart az ügyvédek azon számos jelesleteiből, ahonnan legfelsőbb búvgunkrub rra is legelső diszei kerültek ki és mindenekmiatt ottjolutszondát: ez a főfeladat, székben volna a hetig elzárkózva az elnöki szobában, ahol most johoi. " .. a kimutatások és rovatok légióját bújja. Ez 2400 írttal drágán van megfizetve. Egy 600 frtos írnok elvégezné azt szintén úgy, vagy talán még jobban is. — Íme ezek a mindenkinek a benne szembeötlő nagy visszásságok, a „pesti hírlap“ tárcája. Szakítás. — a „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Mikor Csajághyné, e bájos özvegy, az előszoba villamos csöngetőjét megnyomta, Paulin, a kis szobaleány, titkolózva súgta a fülébe: — Már várják nagyságos asszony! — Kicsoda? kérdezte közönyösen, amíg a téli bundáját levetette. — A tanár úr! — Ej, megint! Két gyönyörű szemöldöke közt sötét ránc képződött, de hirtelen leküzdötte idegességét syugodt, közönyös arccal indult meg a szalonelé, ahol Tornay Pál, a fiatal professzor, már türelmetlenül várakozott reá. — Amint látszik, ön nem igen tartja meg, amit ígért, szólt könnyedén , kezet nyújtva a fiatal embernek, aki egész a homloka csúcsáig elpirult. — S haragudnál ezért az engedetlenségért ? — Igen, határozottan. Helyet foglalva a fiatalemberrel szemben, néhány percig izgatottan babrált egy csinos énekesnő arcképével, amelyet öntudatlanul vett kezeibe. — Komolyan haragszol? — A legkomolyabban. Tornay, közelebb húzva egy kissé a székét, merev, szinte rideg hangon szólott: — S mi lesz ennek a vége, mit gondolsz ? Ugyanilyen szárazon, az özvegy kímélet nélkül folytatta: — Nem tudom. Nem is sejtem a végét. De az bizonyos, édes barátom, hogy ez az állapot tarthatatlan. A világ, amelylyel érintkezem, e viszony folytán tökéletesen elhidegült velem szemben, s a cselédjeim gúnyos célzásokat tesznek. Nem találkozom többé egy őszinte arccal s a nők, a legjobb barátnőim, feltűnő gyöngédséggel tudakozódnak ön felől. Ez tarthatatlan. Már szinte az utcára sem járhatok, mivel attól félek, hogy a botrányt minden ember a szememből olvassa ki. Borzadva gondolok arra, hogy önért micsoda dolgokat követtem el. Ezt önnek is be kellene látnia, a botrány, végre is, nem tarthat örökké! — S te föláldoznál engem ezekért a pletykákért ? — Férfias kötelessége volna önnek, hogy megmentsen e fájdalmaktól. Ezt a huszonhétesztendős, bájos asszonyt, aki a saját belvárosi palotájában lakott, két év előtt hagyta özvegyen a dúsgazdag Csajághy Jenő, e szerencsés kezű vállalkozó, aki a fájdalmakat, melyeket neje a korai elhalálozás miatt szenvedhetett, több milliónyi vagyon hátrahagyásával enyhítette. Az özvegy, idegbaját csillapítandó, a szomorú eseményt követő évben, egy stájer fürdőben keresett enyhülést, ahol— a kisszentimrei gyermekek révén — csakhamar megismerkedett a fiatal professzorral, aki az államtitkár két fiacskája mellett nevelősködött. Tolnay Pál, akinek mindeddig az képezte az ambícióját, hogy az akadémia könyvkiadó vállalatába dolgozhassák, csak alig mert szóba állni e gyönyörű asszonynyal, a kit elérhetetlen magasságban képzelt maga fölött s a ki az államtitkárok estélyein, délutánjain rendesen megjelent odahaza. De az özvegy, aki a szomorú éven át minden izgalomtól távol tartotta magát, most valóságos élvezettel kacérkodott e bátortalan fiatal tudóssal, a kinek naivitása kedvesnek, ingerlőnek tűnt föl a szemeiben. S a professzor, akinek a női csábítás e finom eszközeiről úgyszólván fogalmai sem voltak eddig, szinte öntudatlanul engedte át magát e pompás újságnak s feléjük sem nézett többé ama fontos történetiokmányoknak, melyekből a stájer fürdőzés ideje alatt tudományos monográfiát szándékozott szerkeszteni. Ama pillanattól fogva, midőn Eliz, a fenyvesek isteni magányában, először engedte át a kezét, a fiatal tanár szinte képtelen lett volna arra, hogy e bájos asszonyon kívül még másra, egyébre is gondolhasson. Gondolkodás nélkül, öntudatlanul élvezte e magányos esték kimondhatatlan poézisét, amelyekben sokszorél éjjeleken át, együtt sétáltak a fák között vagy pedig fenn, az özvegy hotelbeli lakásán töltöttek el feledhetetlen órákat. Ám ez az idő gyorsan elmúlt. Otthon, mikor a budapesti lakás újra benépesült vendégekkel, élvezvén a független élet minden szabadságát, a fiatal nő unni kezdte ezt a gyermek Lapunk mai száma 24 oldalt tartalmaz.