Pesti Hírlap, 1890. február (12. évfolyam, 31-58. szám)

1890-02-01 / 31. szám

2 tegnapi, melyre az „Életünket a cárért“ című opera előadása adott alkalmat. A francia hivatalos körök távol állanak ezen oroszbarát mozgalomtól, kétségtelenül. Ezt tudják Berlinben is. De a német kormány le­vonja a tanulságot ezen eseményekből. Kell, hogy levonja. A­mi mindenki előtt világos, azzal szá­molnia kell neki is: a revanche-eszme hódí­t és terjed Franciaországban. Belpolitikai hírek. — jan. 31. A képviselőház közgazdasági bizottsága Fálk Miksa elnöklete alatt tartott mai ülésében tár­gyalás alá vette az ínséges tengerészek kölcsönös se­gélyezése iránt Németországgal kötött egyezmény be­cikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot. Emich elő­adó ugyanazon humanitárius szempontok alapján, me­lyek a törvényhozást az eddigi hasonló szerződések­hez való hozzájárulásra indították, elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot. A bizottság általánosságban, s Hoitsy Pál és Baross miniszter felszólalása után részleteiben is elfogadta a törvényjavaslatot. Tárgyalás alá vétetett ezután az 1890-iki nép­számlálásról szóló törvényjavaslat. Felolvastatván a pénzügyi bizottságnak a javaslat elfogadása iránti jelentése. Emieh előadó utalván azon indokokra, melyek a tíz évi időközönkint való népszámlálásokat szükségessé teszik, kiemeli, hogy e javaslat a tíz év előttinek keretei között mozog, azon különbséggel, hogy mellőzte az állatösszeírást, s a vezetést nem a közigazgatási bizottságra, hanem a törvényható­ság első tisztviselőjére bízza, s végül figyelmeztet arra, hogy az összeírás sem az illetőségre, sem a honosságra alapul nem szolgálhat. Petrich a népszámlálást nem az új év utáni, hanem az új év előtti tíz nap alatt vélné eszközlen­­dőnek. Hoitsy óhajtaná, hogy az állatösszeírás is, bár elkülönözve, nem sok idő múlva eszközöltessék, s kérdi, megtörténtek-e a kellő intézkedések, hogy Ausztriában is megfelelő időben eszközöltessék a nép­­számlálás ? Baross miniszter előadja, hogy tíz év előtt is ugyanezen időpont — dec. 31-ike — választatott, a­nélkül, hogy ebből bármi nehézség származott volna. Az állatösszeirás azért mellőztetett e javaslatból, hogy a komplikációk lehetőleg kerültessenek; a földmivelési miniszter azonban az állatösszeirást teljes mértékben végre fogja hajtatni. A népszámlálást Magyarország autonóm hatáskörben hajtja végre, valószínűnek tartja azonban szóló, hogy Ausztriában is ugyanekkor meg fog történni a népszámlálás. Hegedűs Sándor közgazdasági szempontból kívánatosnak tartaná, hogy az állatösszeírás ne tíz, hanem öt évenkint történjék. Azt, hogy az épületek összeírása most a lakrészekre is ki fog terjesztetni, csak helyeselheti szóló­­dóan egy rakás subaházi vendége van Most is hemzseg benne a subaházi közgyám. De azért nagy öröm ez nekem, hogy jól találják magukat nálam az én kedves subaházi választóim. Múlt Szent­ István napján például olyan otthonosan érezték magukat, hogy jó drágán kiadták a szobámat egy vidéki familiá­­nak két napra, ők maguk meg elég olcsón hal­tak meg a „Fehér ló“ kocsiszínjében. Úri ma­gam egy lóvasúti kocsiban töltöttem az éjsza­kát, odakünn a városligetben. Hja, rég beláttam én azt, hogy eféle apró kényelmetlenségek nélkül nem megy a história. Az is csak nagyon természetes, hogy reggeltől estig az én drága (s nem is drága!) választóim ügyes-bajos dolgaiban szaladgálok hivatalból-hi­­vatalba, hogy ennnek dacára majd minden nap hoz számomra a posta a subaházi kerületből szemrehányó, sürgető és fenyegető leveleket, meg hogy ugyanaz a posta szintén majd minden áldott nap visz tőlem kisebb-nagyobb összegű „kölcsönöket“ a subaházi kerület notabilitásai részére. Hát még azok a havonkinti kirándulások ! Rendesen félholtan érkezem vissza a ke­rületből. Nagy bajom, hogy nem igen bírom az italt, meg hogy gyomorhurutot kaptam a suba­­hári konyha zsíros ételétől. Furcsán is töltöm az időt odalenn a kerü­letben. Nagy gonddal készítem elő a terrénumot. Mindenekelőtt viharosan barátkozom boldoggal­­boldogtalannal. A kövér járásbirónénak kezet csókolok és ebéd utáni álma érdekében fölolvasom neki Fenyvessy Ferenc röpiratait. Udvarolok az utbiztos ragyás leányának és kezeltetem magam a közrettegésnek örvendő körorvos által. Baross miniszter megjegyzi, hogy az intenció az, miként az állatösszeírás ne csak kellő alaposság­gal történjék, hanem folytonos nyilvántartásnak legyen tárgya. György Endre köz- és magánépületek össze­írását nyugodtan kihagyhatónak tartaná e javaslatból. A fővárosra nézve teljesíti ezt a statisztikai hivatal, az ország többi részeiben a lakrészek viszonya a la­kossághoz igen csekély jelentőséggel bír, az épületek­nek pedig fontos összeírását adja az adóstatisztika. Tisza István elismeri, hogy a fővárosban ez adatok más után is beszerezhetők lennének, ámbár itt is a más oldalról való összeírás már csak a kon­trol szempontjából is előnyös, de a vidékre nézve is számos oly momentum forog fenn, mely igen fontossá teszi az épületek s lakrészek összeírását. Baross miniszter szintén hangsúlyozza ezen összeírás fontosságát, mint a­mely valóban szükséges a nyerendő kép teljességéhez. A bizottság változatlanul elfogadja a törvény­­javaslatot. Végül tárgyalás alá vette a bizottság az Ausz­triában hitelesített hordóknak a magyar korona or­szágaiban való forgalomba helyezhetéséről szóló tör­vényjavaslatot. Emich előadó kiemeli, hogy az Ausztriából ide küldött üres hordók utánhitelesítése a kereskedelemre nézve sok nehézséggel járván, e miatt ismételve történtek felszólalások. A viszonosság kikötése mellett s a vámszövetség tartamára ezen inkonveniencián segít a jelen javaslat, melyet szóló el­fogadásra ajánl. A bizottság változatlanul elfogadta a törvényjavaslatot. Ezzel az ülés véget ért. PESTI HÍRLAP 1890. február 1. Országgyűlés. J.­man Ottó országos képtár építését, Feny­­v­e­s­s­y második felszólalásában az országgyű­lés számára több beleszólást a színházak ügyeibe. (Hiszen sehol se szólnak ebbe annyit, mint a mi országgyűlésünkön.) Ábrányi Kornél lendületes beszédben az elszegényedett hazai írók s ezek családjának segélyezésére előirányzott 3500 forintot 15.000 írtra indítványozta emelni s az „elszegényedett“ szót a szövegből, mely a segélyt alamizsna jel­legűvé teszi, kihagyatni. Csáky miniszter haj­landó volt az idén kihagyni a szövegből az „elszegényedett“ szót, de az összeg felemelését csak a j­ö­v­ő budgetben teljesíteni, mire Á­gu­rán­y­i Kornél nagy derültség közt kijelentette, hogy sokkal szívesebben belenyugodnék abba, ha a szöveg most megmaradna, de az összeg fölemeltetnék. Egyébként megnyugodott a mi­niszter ígéretében s az indítványt visszavonta. Perlangentem P­o­­­o­n­y­i még helytelenítette, hogy Ábrányi az „elszegényedett“ szót a szö­vegből ki akarja hagyatni, mert a szegénység nyílt bevallása nem szégyen; ő különben a se­gélyt a rendelkezési alap kontójára most is megszavazná. A tételt változatlanul elfogadták. Végül az egyházi célok tételénél Asbóth János keltett nagy meglepetést a zsidó­kérdés történetének hosszas elmondásával. A ház eleinte nem tudta, mi célból szórakoztatja Asbóth a zsidók dicséretével Komlóssyt és Csatárt (a­kik a forrpontig hevültek helyeiken a beszéd alatt), míg végre kisült, hogy az orthodox zsidókat védi a neologok ellen s azoknak is külön szer­vezetet kiván adni. Még egy kis személyes jel­legű szóharc után az ülés véget ért. n. A képviselőház ülése jan. 31. Ma folytatták a házban a kultusz-budget részletes tárgyalását. A népiskolák tételénél Komlóssy Ferenc az iparos iskolákban is a valláserkölcsi alapra kívánja fektetni az oktatást. Nagy István szomorú adatokat sorolt föl né­mely dunántúli megye iskoláiról, melyekben a magyar nyelv el van hanyagolva. Sopronban nyolc iskola közt csak egy magyar nyelvű van. A közművelődési céloknál Győrffy Gyula fölhívta a miniszter figyelmét a Gozsdu-féle ro­mán közművelődési alapítványra, azt kérdvén, van-e tudomása, hova fordítják azt. C­s­á­k­y gróf miniszter kijelentette, hogy az alapítvány ügyét, melyre a kormány bizonyos ellenőrzést eddig is gyakorolt, tanulmányozni fogja. Fenyvessy Ferenc melegen szólalt föl képzőművészeti palota építése érdekében, mely magában foglalná az összes képtárakat, a szí­­nésziskola, zeneakadémia helyiségeit s egy hang­versenytermet. Különösen a történelmi arckép­­csarnok jobb elhelyezését sürgeti, a­mely óhaj­ban bizonyára nagyon sokan osztoznak vele. Thaly fegyverzeti gyűjteményt óhajt, Her-Komócsy verseit szavalom melodramatikus kísérettel, a kerületi bába vasárnap délutáni kávés társasága előtt és a regálebérlőnek köl­csönözöm az utazó­ bundámat. Mindezeken kívül már két év óta szombat esténkint az én kontómra esznek-isznak a suba­házi kerület valamennyi korcsmájában. Minden fertály esztendőben megtartom bizalmas programmbeszédemet a subaházi „Arany Varjú“ dísztermében. Minden alkalommal más­más párt szempontjából világítom meg a hely­zetet. Szabadelvűen mérsékelt ellenzékiséggel vegyes szélső­báli beszédeket dörgök el, eláru­­síttatom Tiszával az imádott hazát, megmentem a népszabadságot és azzal végzem hogy: „igenis, uraim, mind­ennek meg kell változnia, mert ez nem maradhat így!“ Ígérem az adók teljes elengedését, sőt kilá­tásba helyezem az állami dividenciák osztogatását. ígérem a mielőbb létesítendő közvetlen vasúti összeköttetést Subaháza és Turin közt. ígérek Subaházának királyi táblát, pénzügy­igazgatóságot, szabad ég alatt működő pénzverő­hivatalt, fiók-operaházat, főhadparancsnokságot és önálló magyar udvartartást. Általános bűnbocsánatot hirdetek a kerü­let működő és működendő sikkasztóinak. Hadmentességet biztosítok a subaházi ifjú­ságnak és önálló vámterületté kerekítem ki a subaházi kerületet. Fölösleges mondanom, hogy minden kije­lentésemet dörgő éljenzés szokta követni. Csak azok morognak néha, a­kiknek pénzt kölcsö­nöztem. Mindezen bokros teendőim mellett még arra is időt kell találnom, hogy szemmel tartsam, megfigyeljem a kerületem jelenlegi képviselőjét, Pogát Vendel urat. Péch­y Tamás elnök az ülést i. e. 10 órakor megnyitván, a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után bemutatja a beérkezett kérvényeket. Következik a napirend: A vallás- és közoktatásügyi tárca. A népoktatás tételénél Komlóssy Ferenc a népoktatásra hívja föl a miniszter figyelmét, miután ezzel a fontos ügygyel a képviselők vajmi keveset törődnek. A népnevelés terén ma sem tudunk eredményt fölmutatni. Ennek egyik oka, hogy a tanulók mulasztásaival szemben nem járnak el a kellő szigorral. A büntetéspénzeket nem hajtják be, a­mi ha megtörténnek, bizonynyal rajta volnának a szülők, hogy gyermekeik rendesen látogassák az iskolákat. Alig köszönt be a tavasz, a falusi tanítónak már alig van tanítványa, mert a tavaszszal kezdődő munka elvonja a gyermeke­ket. Fölsorol még több anomáliát, melyek a nép­oktatást hátráltatják; végül kijelenti, hogy a tételt e­lfogadja. Ez rendkívül flegmatikus egy ember, a­ki, úgy látszik, nagyon biztosnak tartja a dolgát, mert semmibe se veszi az én titkos aknamun­kámat, bár — hogy, hogy nem — ismeri annak minden fázisát. Vagy tán a választóit ismeri jobban, sem hogy egyelőre szükségesnek tartaná nyíltan szembeszállani az én hatalmas, előzetes agitációmmal ? Nem tudom. Tény az, hogy Pagát úr, az én választókerületemnek ez az állam hatósági­lag jogosított bitorlója, nagy léleknyugalommal tarokkozik a szabadelvű klubban és, úgy látszik, eszébe sincs, hogy lelátogasson az ő ismeretlen kerületébe, a­hol még a nevét is elfelejtették. Bevallom, elég istentelen voltam, hogy Pagát urat nemrég a képviselőház karzatáról megvizsgáltattam egy orvos barátom által, a­ki éles látcsővel volt felfegyverkezve. Barátom mély részvéttel szorította meg a kezemet és igy szólt hozzám : — Sajnállak, pajtás, de annak az ember­nek nem elég vastag a nyaka, hogy a közel jö­vőben pótválasztásra lehetne kilátásod .... Szécsi Ferenc. U. i. A fenti sorok megírása után a kö­vetkező táviratot kézbesítették nekem: „Lubaházi kerület választói határozott pro­­grammot és még határozottabb pénzösszegeket kér­nek. Utóbbira mielőbb ezer forintot várok, előb­biről még lehet beszélni. Magát képviselőnk ide érkezett. Nép magatartása várakozó. Hangulat lelkes, de ingerült.“ Ép e pillanatban tűnődtem azon a gyászos tapasztalaton, hogy a nagybátyám ezer forintja végkép elfogyott. Fentebbi.

Next