Pesti Hírlap, 1890. február (12. évfolyam, 31-58. szám)
1890-02-01 / 31. szám
2 tegnapi, melyre az „Életünket a cárért“ című opera előadása adott alkalmat. A francia hivatalos körök távol állanak ezen oroszbarát mozgalomtól, kétségtelenül. Ezt tudják Berlinben is. De a német kormány levonja a tanulságot ezen eseményekből. Kell, hogy levonja. Ami mindenki előtt világos, azzal számolnia kell neki is: a revanche-eszme hódít és terjed Franciaországban. Belpolitikai hírek. — jan. 31. A képviselőház közgazdasági bizottsága Fálk Miksa elnöklete alatt tartott mai ülésében tárgyalás alá vette az ínséges tengerészek kölcsönös segélyezése iránt Németországgal kötött egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot. Emich előadó ugyanazon humanitárius szempontok alapján, melyek a törvényhozást az eddigi hasonló szerződésekhez való hozzájárulásra indították, elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot. A bizottság általánosságban, s Hoitsy Pál és Baross miniszter felszólalása után részleteiben is elfogadta a törvényjavaslatot. Tárgyalás alá vétetett ezután az 1890-iki népszámlálásról szóló törvényjavaslat. Felolvastatván a pénzügyi bizottságnak a javaslat elfogadása iránti jelentése. Emieh előadó utalván azon indokokra, melyek a tíz évi időközönkint való népszámlálásokat szükségessé teszik, kiemeli, hogy e javaslat a tíz év előttinek keretei között mozog, azon különbséggel, hogy mellőzte az állatösszeírást, s a vezetést nem a közigazgatási bizottságra, hanem a törvényhatóság első tisztviselőjére bízza, s végül figyelmeztet arra, hogy az összeírás sem az illetőségre, sem a honosságra alapul nem szolgálhat. Petrich a népszámlálást nem az új év utáni, hanem az új év előtti tíz nap alatt vélné eszközlendőnek. Hoitsy óhajtaná, hogy az állatösszeírás is, bár elkülönözve, nem sok idő múlva eszközöltessék, s kérdi, megtörténtek-e a kellő intézkedések, hogy Ausztriában is megfelelő időben eszközöltessék a népszámlálás ? Baross miniszter előadja, hogy tíz év előtt is ugyanezen időpont — dec. 31-ike — választatott, anélkül, hogy ebből bármi nehézség származott volna. Az állatösszeirás azért mellőztetett e javaslatból, hogy a komplikációk lehetőleg kerültessenek; a földmivelési miniszter azonban az állatösszeirást teljes mértékben végre fogja hajtatni. A népszámlálást Magyarország autonóm hatáskörben hajtja végre, valószínűnek tartja azonban szóló, hogy Ausztriában is ugyanekkor meg fog történni a népszámlálás. Hegedűs Sándor közgazdasági szempontból kívánatosnak tartaná, hogy az állatösszeírás ne tíz, hanem öt évenkint történjék. Azt, hogy az épületek összeírása most a lakrészekre is ki fog terjesztetni, csak helyeselheti szólódóan egy rakás subaházi vendége van Most is hemzseg benne a subaházi közgyám. De azért nagy öröm ez nekem, hogy jól találják magukat nálam az én kedves subaházi választóim. Múlt Szent István napján például olyan otthonosan érezték magukat, hogy jó drágán kiadták a szobámat egy vidéki familiának két napra, ők maguk meg elég olcsón haltak meg a „Fehér ló“ kocsiszínjében. Úri magam egy lóvasúti kocsiban töltöttem az éjszakát, odakünn a városligetben. Hja, rég beláttam én azt, hogy eféle apró kényelmetlenségek nélkül nem megy a história. Az is csak nagyon természetes, hogy reggeltől estig az én drága (s nem is drága!) választóim ügyes-bajos dolgaiban szaladgálok hivatalból-hivatalba, hogy ennnek dacára majd minden nap hoz számomra a posta a subaházi kerületből szemrehányó, sürgető és fenyegető leveleket, meg hogy ugyanaz a posta szintén majd minden áldott nap visz tőlem kisebb-nagyobb összegű „kölcsönöket“ a subaházi kerület notabilitásai részére. Hát még azok a havonkinti kirándulások ! Rendesen félholtan érkezem vissza a kerületből. Nagy bajom, hogy nem igen bírom az italt, meg hogy gyomorhurutot kaptam a subahári konyha zsíros ételétől. Furcsán is töltöm az időt odalenn a kerületben. Nagy gonddal készítem elő a terrénumot. Mindenekelőtt viharosan barátkozom boldoggalboldogtalannal. A kövér járásbirónénak kezet csókolok és ebéd utáni álma érdekében fölolvasom neki Fenyvessy Ferenc röpiratait. Udvarolok az utbiztos ragyás leányának és kezeltetem magam a közrettegésnek örvendő körorvos által. Baross miniszter megjegyzi, hogy az intenció az, miként az állatösszeírás ne csak kellő alapossággal történjék, hanem folytonos nyilvántartásnak legyen tárgya. György Endre köz- és magánépületek összeírását nyugodtan kihagyhatónak tartaná e javaslatból. A fővárosra nézve teljesíti ezt a statisztikai hivatal, az ország többi részeiben a lakrészek viszonya a lakossághoz igen csekély jelentőséggel bír, az épületeknek pedig fontos összeírását adja az adóstatisztika. Tisza István elismeri, hogy a fővárosban ez adatok más után is beszerezhetők lennének, ámbár itt is a más oldalról való összeírás már csak a kontrol szempontjából is előnyös, de a vidékre nézve is számos oly momentum forog fenn, mely igen fontossá teszi az épületek s lakrészek összeírását. Baross miniszter szintén hangsúlyozza ezen összeírás fontosságát, mint amely valóban szükséges a nyerendő kép teljességéhez. A bizottság változatlanul elfogadja a törvényjavaslatot. Végül tárgyalás alá vette a bizottság az Ausztriában hitelesített hordóknak a magyar korona országaiban való forgalomba helyezhetéséről szóló törvényjavaslatot. Emich előadó kiemeli, hogy az Ausztriából ide küldött üres hordók utánhitelesítése a kereskedelemre nézve sok nehézséggel járván, e miatt ismételve történtek felszólalások. A viszonosság kikötése mellett s a vámszövetség tartamára ezen inkonveniencián segít a jelen javaslat, melyet szóló elfogadásra ajánl. A bizottság változatlanul elfogadta a törvényjavaslatot. Ezzel az ülés véget ért. PESTI HÍRLAP 1890. február 1. Országgyűlés. J.man Ottó országos képtár építését, Fenyvessy második felszólalásában az országgyűlés számára több beleszólást a színházak ügyeibe. (Hiszen sehol se szólnak ebbe annyit, mint a mi országgyűlésünkön.) Ábrányi Kornél lendületes beszédben az elszegényedett hazai írók s ezek családjának segélyezésére előirányzott 3500 forintot 15.000 írtra indítványozta emelni s az „elszegényedett“ szót a szövegből, mely a segélyt alamizsna jellegűvé teszi, kihagyatni. Csáky miniszter hajlandó volt az idén kihagyni a szövegből az „elszegényedett“ szót, de az összeg felemelését csak a jövő budgetben teljesíteni, mire Águrányi Kornél nagy derültség közt kijelentette, hogy sokkal szívesebben belenyugodnék abba, ha a szöveg most megmaradna, de az összeg fölemeltetnék. Egyébként megnyugodott a miniszter ígéretében s az indítványt visszavonta. Perlangentem Poonyi még helytelenítette, hogy Ábrányi az „elszegényedett“ szót a szövegből ki akarja hagyatni, mert a szegénység nyílt bevallása nem szégyen; ő különben a segélyt a rendelkezési alap kontójára most is megszavazná. A tételt változatlanul elfogadták. Végül az egyházi célok tételénél Asbóth János keltett nagy meglepetést a zsidókérdés történetének hosszas elmondásával. A ház eleinte nem tudta, mi célból szórakoztatja Asbóth a zsidók dicséretével Komlóssyt és Csatárt (akik a forrpontig hevültek helyeiken a beszéd alatt), míg végre kisült, hogy az orthodox zsidókat védi a neologok ellen s azoknak is külön szervezetet kiván adni. Még egy kis személyes jellegű szóharc után az ülés véget ért. n. A képviselőház ülése jan. 31. Ma folytatták a házban a kultusz-budget részletes tárgyalását. A népiskolák tételénél Komlóssy Ferenc az iparos iskolákban is a valláserkölcsi alapra kívánja fektetni az oktatást. Nagy István szomorú adatokat sorolt föl némely dunántúli megye iskoláiról, melyekben a magyar nyelv el van hanyagolva. Sopronban nyolc iskola közt csak egy magyar nyelvű van. A közművelődési céloknál Győrffy Gyula fölhívta a miniszter figyelmét a Gozsdu-féle román közművelődési alapítványra, azt kérdvén, van-e tudomása, hova fordítják azt. Csáky gróf miniszter kijelentette, hogy az alapítvány ügyét, melyre a kormány bizonyos ellenőrzést eddig is gyakorolt, tanulmányozni fogja. Fenyvessy Ferenc melegen szólalt föl képzőművészeti palota építése érdekében, mely magában foglalná az összes képtárakat, a színésziskola, zeneakadémia helyiségeit s egy hangversenytermet. Különösen a történelmi arcképcsarnok jobb elhelyezését sürgeti, amely óhajban bizonyára nagyon sokan osztoznak vele. Thaly fegyverzeti gyűjteményt óhajt, Her-Komócsy verseit szavalom melodramatikus kísérettel, a kerületi bába vasárnap délutáni kávés társasága előtt és a regálebérlőnek kölcsönözöm az utazó bundámat. Mindezeken kívül már két év óta szombat esténkint az én kontómra esznek-isznak a subaházi kerület valamennyi korcsmájában. Minden fertály esztendőben megtartom bizalmas programmbeszédemet a subaházi „Arany Varjú“ dísztermében. Minden alkalommal másmás párt szempontjából világítom meg a helyzetet. Szabadelvűen mérsékelt ellenzékiséggel vegyes szélsőbáli beszédeket dörgök el, elárusíttatom Tiszával az imádott hazát, megmentem a népszabadságot és azzal végzem hogy: „igenis, uraim, mindennek meg kell változnia, mert ez nem maradhat így!“ Ígérem az adók teljes elengedését, sőt kilátásba helyezem az állami dividenciák osztogatását. ígérem a mielőbb létesítendő közvetlen vasúti összeköttetést Subaháza és Turin közt. ígérek Subaházának királyi táblát, pénzügyigazgatóságot, szabad ég alatt működő pénzverőhivatalt, fiók-operaházat, főhadparancsnokságot és önálló magyar udvartartást. Általános bűnbocsánatot hirdetek a kerület működő és működendő sikkasztóinak. Hadmentességet biztosítok a subaházi ifjúságnak és önálló vámterületté kerekítem ki a subaházi kerületet. Fölösleges mondanom, hogy minden kijelentésemet dörgő éljenzés szokta követni. Csak azok morognak néha, akiknek pénzt kölcsönöztem. Mindezen bokros teendőim mellett még arra is időt kell találnom, hogy szemmel tartsam, megfigyeljem a kerületem jelenlegi képviselőjét, Pogát Vendel urat. Péchy Tamás elnök az ülést i. e. 10 órakor megnyitván, a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után bemutatja a beérkezett kérvényeket. Következik a napirend: A vallás- és közoktatásügyi tárca. A népoktatás tételénél Komlóssy Ferenc a népoktatásra hívja föl a miniszter figyelmét, miután ezzel a fontos ügygyel a képviselők vajmi keveset törődnek. A népnevelés terén ma sem tudunk eredményt fölmutatni. Ennek egyik oka, hogy a tanulók mulasztásaival szemben nem járnak el a kellő szigorral. A büntetéspénzeket nem hajtják be, ami ha megtörténnek, bizonynyal rajta volnának a szülők, hogy gyermekeik rendesen látogassák az iskolákat. Alig köszönt be a tavasz, a falusi tanítónak már alig van tanítványa, mert a tavaszszal kezdődő munka elvonja a gyermekeket. Fölsorol még több anomáliát, melyek a népoktatást hátráltatják; végül kijelenti, hogy a tételt elfogadja. Ez rendkívül flegmatikus egy ember, aki, úgy látszik, nagyon biztosnak tartja a dolgát, mert semmibe se veszi az én titkos aknamunkámat, bár — hogy, hogy nem — ismeri annak minden fázisát. Vagy tán a választóit ismeri jobban, sem hogy egyelőre szükségesnek tartaná nyíltan szembeszállani az én hatalmas, előzetes agitációmmal ? Nem tudom. Tény az, hogy Pagát úr, az én választókerületemnek ez az állam hatóságilag jogosított bitorlója, nagy léleknyugalommal tarokkozik a szabadelvű klubban és, úgy látszik, eszébe sincs, hogy lelátogasson az ő ismeretlen kerületébe, ahol még a nevét is elfelejtették. Bevallom, elég istentelen voltam, hogy Pagát urat nemrég a képviselőház karzatáról megvizsgáltattam egy orvos barátom által, aki éles látcsővel volt felfegyverkezve. Barátom mély részvéttel szorította meg a kezemet és igy szólt hozzám : — Sajnállak, pajtás, de annak az embernek nem elég vastag a nyaka, hogy a közel jövőben pótválasztásra lehetne kilátásod .... Szécsi Ferenc. U. i. A fenti sorok megírása után a következő táviratot kézbesítették nekem: „Lubaházi kerület választói határozott programmot és még határozottabb pénzösszegeket kérnek. Utóbbira mielőbb ezer forintot várok, előbbiről még lehet beszélni. Magát képviselőnk ide érkezett. Nép magatartása várakozó. Hangulat lelkes, de ingerült.“ Ép e pillanatban tűnődtem azon a gyászos tapasztalaton, hogy a nagybátyám ezer forintja végkép elfogyott. Fentebbi.