Pesti Hírlap, 1890. március (12. évfolyam, 59-89. szám)

1890-03-01 / 59. szám

, úgy, hogy az elnök jónak látta a szónokot arra figyelmeztetni, hogy Pulszky keresztneve „Ágoston/. Minthogy Fenyvessy arról is panasz­kodott, hogy a többség denunciálja az ellenzé­ket, Busbach Péter indíttatva érezte magát ez ellen felszólalni, megjegyezve, hogy a több­ségnek nincs szüksége az ellenzéket denunciálni, megteszi ezt az ellenzék maga is nyilatkozatai­val. Á­b­r­á­­ny­i Kornél rövid személyes felszó­lalása után W­e­k­e­r­­­e Sándor pénzügyminisz­ter emelt szót, a­ki lendületes, szép beszédben fordult az oppozíció ellen és hatásosan fejtette ki, hogy a kormány mi alapon tart igényt a többség bizalmára. Utolsónak A­p­p­o­n­y­i Albert gr. szólott, a­ki másfél óráig tartó, nagyszabású szónoklatban fejtegette, hogy Tisza Kálmán mi által tette magát a miniszterelnöki székben to­vábbra lehetetlenné. Beszédét mai vezércikkünk bővebben méltatja. II. A képviselőház ülése, febr. 28. Péchy Tamás elnök az ülést d. e. 10 órakor megnyitván, a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után bemutatja a beérkezett irományokat. Emi­ch Gusztáv előadó beterjeszti a pénzügyi és közgazdasági bizottság jelentését, a hazai iparnak nyújtandó állami kedvezményekről szóló törvényja­vaslat tárgyában, mely napirendre fog tűzetni. Következik a napirend: Az appropriáció. Hans Iver báró abban a hírben, hogy a mi­niszterelnök úr magától akar menni, nem hisz; ez a hír nem az ellenzék oldaláról kelt szárnyra. (Egy hang jobbfelöl: Hiszen maguk írták ki!) A véderővi­tában Apponyi és Szilágyi ugyanazt tették s a vita után a miniszterek fölmentek az udvarhoz, beszéltek a koronával, az udvarral, az udvari hivatalnokokkal s az udvari dámákkal is. Apponyit denunciálták a korona előtt, hogy eljárása forradalomra vezet, Szi­lágyit pedig ajánlották miniszterül. Pedig mind a ketten ugyanazt csinálták. Ilyen kétszínű politikát kö­vetett a miniszterelnök úr. Az egész kabinetben a leggyengébb pont a miniszterelnök, ezért szeretik megtartani a többi miniszterek s azért is, mert nem tudják, hogy az új miniszterelnök esetleg meg­tartaná-e őket. Hogy a párt és kabinet szolidaritását urbi et orbi hirdessék, ezért csinálták az újévi üd­vözlés országos komédiáját. Vitatja ezután, hogy a kormány tizenöt év alatt, a közlekedési politikát ki­véve, az államélet egyetlen ágában sem csinált sem­mit. A véderőt emelte ugyan, de a nemzeti érzést ép úgy sértette, mint az alkotmányt. Támadja a kor­mánypártot, melynek szólásszabadsága csak egy „igen“ szócskává törpült. A sajtószabadsággal is di­csekszik a kormány, pedig ennek politikájához tarto­zott 15 év alatt a sajtó megvetése, a közvélemény ignorálása. A cynizmus nagy mesterének, Pulszky Ferencnek a sajtóra tett megjegyzése: „A karaván halad, a kutya ugat“, a kormányelnök sajtó­politi­kája. Később belátta, hogy kellene a sajtót is fel­használni céljaira. A budapesti sajtót hagyta magára s a vidéki kis sajtót megvásárolta. Mikor ez sem volt elégséges, akkor hozzáfogott a miniszterelnök ahhoz, hogy elnémítsa az ellenzéki sajtót; a szóló ke­zét sokszor megakasztották láthatatlan kezek abban, hogy a kormány ellen írjon. Beszél a sikkasztások­ról, melyeket hivatalosan elszámolnak s az éhínség­ről, mely az ország lakosságát kivándorlásra készteti. A kormánypártot analizálja ezután: szerinte e párt­ban vannak aulikusok és konzervatívok, kiknek az udvar kívánsága a fő, vannak a balközép emberei, ott van a modern szabadelvű ifjúság, ott vannak az opportunisták, a­kik minden kormányt támogatnak, ott vannak a horvátok, a nemzetiségi párt, mely a nekik juttatott koncessziókért támogatja a kormányt, az egész párt heterogén elemekből mozaikszerűen van összerakva. A szóló a mérsékelt ellenzék szélén állva, baráti kezet nyújt a függetlenségi pártnak, mert egy nemzeti párt meggyőződésében a nemzet megerősödését látja. Kifejti ezután, hogy a független­ségi párt is kormányképes és fölhívja a két ellenzé­ket a szövetkezésre a kormány ellen. Panaszkodik, hogy Apponyit meddőségre kárhoztatják a folytonos rágalmazással s büszkén vallja őt vezéréül. Magyar­­ország visszaerkölcsösitése terén nagy missziót szán neki. Nem fogadja el a törvényjavaslatot. (Helyeslés baloldalon.) Fenyvessy Ferenc midőn Andrássy Gyula gr. halála után szétnéz a törvényhozás termében, csak svétve lát­­egy-egy megmaradt tisztes fát azon hatal­­mas erdőből, mely megvédte a hazát és az alkom­­­ányt a ravasz Tisza kiáradásától. (Derültség balfelől.) Ki fogja megvédeni Magyarország közjogi alapját nyílt és titkos ellenségeivel szemben ? (Felkiáltások balfelől: Pulszky! Derültség.) A többség vezére, a nemzet vezére? De ki ma a többség, a nem­zet vezére ? (Felkiáltások balfelől: Pulszky! De­rültség balfelől.) A legutóbbi napok viharjai alatt min­denki itt v­olt a házban, a­ki itt lehetett, csak egy volt távol, a­kinek pedig illett volna jelen lenni: a mi­niszterelnök. (Úgy van­ balfelől.) A miniszterelnök ma már nem képes megvédeni a kiegyezést s azzal kap­csolatos kényes kérdéseket. Igazán nem érti az em­ber, hogy oly kitűrnő, jellemileg teljesen korrekt, egyé­nileg teljesen tiszta férfiú, oly nagy tehetségű férfiú, mint a jelenlegi miniszterelnök, hogyan sülyedhetett a parlamenti megbecsülésnek ilyen alacsony fokára! (Ellenmondás és mozgás a jobboldalon. Igaz! Úgy van­ balfelől.) A többség — úgy látszik — még min­dig bízik a miniszterelnök szavában. De melyikben? Az elsőben, a középsőben, vagy az utolsóban? (De­rültség balfelől.) És ha az utolsóban bízik a t. több­ség, tudja e biztosan, hogy ez volt a legutolsó? (De­rültség balfelől.) Hiszen ezer meg ezer esetet le­het felhozni ennek igazolására. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Szóló felhozza a főrendiház reformját, a véderőjavaslatot, a honossági törvényt. Tegnapelőtt Szapáry Gyula gr. teljesen meghazudtolta a miniszter­elnököt. Ő ugyanis elmondta, hogy azért vált meg a pénzügyminiszteri tárcától, mert hibák csakugyan tör­téntek s ő kötelességének tartotta ebből levonni ma­gára nézve a következéseket. Ellenben a miniszterel­nök, mikor öt szóló tavaly Szapáry távozásának oka felől megkérdezte, elhallgatta az igazat. Szóló ezután fejtegeti, "hogy a jelenlegi kabinet­nek, mely oly kiváló férfiakból áll, mint Wekerle, Teleki, Szilágyi, Csáky, nincs szüksége Tisza Kál­mánra. Ép úgy nem szorult reá a többség független többsége. A mai kabinettel szemben az, hogy ki lesz az utódja a miniszterelnöknek, egészen közömbös do­log, (Tetszés balfelől.­ ez egyszerűen a többség vá­lasztásától függ. Tegyenek úgy, mint az aethiopiaiak : válaszszák meg maguk közül a legvastagabbat. (Zajos derültség. Élénk felkiáltások a bal- és szélsőbalolda­­dalon: Móricz Pált!) Vagy tegyenek úgy, mint a scythák, midőn főnököt választanak, válaszszák a legnagyobb ivót. (Elénk derültség. Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon. Akkor megint ő lenne! Zajos de­rültség a bal- és szélsőbaloldalon.) Vagy tegyenek úgy, a­mint tesznek ma is Taprobának lakói, a­kik főnökül mindig a legeslegöregebb embert választják, de olyat, a­kinek nincs és nem is lehet már „Her­­bertje“. (Derültség a bal- és szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelől.) Hogy tehát ki lesz az utód, az egészen kö­zömbös. De bárki legyen a jelenlegi miniszterelnök utódja, egyet követelnünk kell tőle, s ez az, hogy szavában bízni lehessen. (úgy van ! Úgy van­ a bal- és szélsőbaloldalon.) Mert épen az, hogy politikai sza­vában bízni nem lehet, oka annak a szánandó sze­repnek, a­melyben m­a leledzik Magyarország mélyen tisztelt miniszterelnöke. (Élénk derültség a bal- és szélsőbaloldalon.) Ez a szánandó szerep az, hogy ugyan ki környékezi ma Magyarországon a miniszter­­elnököt, ki ül folyton a háta mögött . (Zajos derült­ség a bal- és a szélsőbaloldalon és felkiáltások : Pulszky Guszti!) És, ha az öreg generális nincs itt, ime ki ül a fia mellett? (Szónok Pulszkyra mutat, a­ki véletlenül épen Tisza István mellett ül. Élénk de­rültség a bal- és szélsőbaloldalon és felkiáltások: Pulszky Guszti!) És a­mikor hírmondóra van szük­sége a folyosón levő generálisnak, ki futkos innen mindig oda ki ? (Derültség.) És várjon ott a folyosón, mikor a miniszterelnök úr gondtól terhes fejével, ille­tőleg lábával járkál, ki lábatlankodik neki ? (Zajos derültség a bal- és szélsőbaloldalon.) Ki más, mint Pulszky Guszti képviselő úr. (Hosszas élénk derültség és tetszés a bal- és szélsőbaloldalon.) Ha a t. többség nem tudja megvédeni vezérét a parlamenti zavaroktól, inzultusoktól, egyet tegyenek hát: védjék meg a je­lenlegi miniszterelnököt Pulszky Gusztitól! (Élénk de­rültség a bal- és szélsőbaloldalon.) Mert ha azt akar­ják, hogy a jelenlegi miniszterelnök sokáig maradjon ott a helyén, ezt jó lesz megtenni, mert olyan ember még nem akadt a föld kerekségén, a­ki sokáig ki tudta volna állani Pulszky Guszti szellemes enyelgé­­sét. (Derültség balfelöl.) Elnök (csenget): Mivel Pulszky Ágost képvi­selő urat Ágost néven ismerjük a képviselőházban, méltóztassék őt igy nevezni. (Zaj! Egy hang balfelől: Maga sem haragszik érte.) Fenyvessy Ferenc: A miniszterelnök azon eszközökkel, a­melyekkel magát eddig fentartotta, többé fentartani nem lesz képes. Mik voltak ezek az eszközök ? Hogy megmaradhasson állásában, felhasz­nálta a társadalmi osztályokat, a felekezeteket. Az arisztokráciát kijátszotta a demokráciával és magát ottan mint a tradíció emberét, itt mint nagy liberá­list mutogatta, és a miniszterelnöki széken igazán „Ein Mann“ volt „für Alles?“ (Derültség balfelől.) Meghitték a legmagasabb helyen denunciálták a loyális ellenzéket, sőt még elmentek az udvari dámákhoz is, és ezeket is elrémítették ettől a rebellis ellenzéktől. (Élénk derültség a bal- és szélsőbalon.) Pedig még az öreg Kont is, mikor denunciálták, megrázta ősz fejét és ki vádolta, annak visszakiáltott: „Nem úgy király! az égre nem! A pártütő te vagy!“ (Élénk tet­szés és helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon. Derült­ség jobbfelől.) Ha van pártütő, akkor az ott ül a mi­niszterelnöki székben (Zajos tetszés és helyeslés a bal- és szélsőbalon. Mozgás a jobboldalon.) és azért azok, kik azt akarják, hogy ott sokáig ne üljön, ne fogadják el a költségvetést. (Hosszantartó élénk tet­szés, helyeslés és éljenzés a bal- és szélsőbalon. Zaj jobbfelől.) Busbach Péter. (Nagy zaj. Halljuk!) Fenyvessy képviselő úr beszélt denunciációról, az udvari dámák látogatásáról. Lukács Gyula! Hisz ön nem beszélt azokkal, hát mit akar? Busbach Péter : Baloldali szomszédaink egyre azt hangoztatják, hogy azért, mert állítólag mi denun­­ciáljuk, nem képesek a kormányra jutni. Önöket nem szükség denunciálni. Önök önönmagukat denunciál­­ják. (Nagy zaj. Mozgás balfelől.) Önök és szövetséges társaik oly hangosan beszélnek, hogy nem szükség önöket denunciálni. (Nagy zaj.) Bolgár Ferenc: Úgy látszik, hogy e téren szak­ember. (Nagy derültség a bal- és szélsőbaloldalon.) Busbach Péter: Mert mikor Eötvös képviselő­ úr azt mondja, hogy a múlt fátyolát készek leszag­gatni, hogy a nemzet által és a nemzet ellenében el­követett tények felderittessenek . . . Lukács Gyula: A nemzet által soha. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Nagy zaj.) Thaly Kálmán! Hát Karaffa mit csinált? Ugron Gábor: Hát a história / semmi! ? Busbach Péter: Ilyen körülmények között nincs szükség denunciálásra. E fölemlített denunciá­­lást a festett szakálla­s hamis fogú gavallérhoz ha­sonlítja, ki hódításokat akar tenni, de jobbra is, balra is, a kiaszott csontok és tagok látszanak. (Nagy zaj Egy hang a szélsőbal felől: A miniszterelnököt érti ? Derültség a bal- és szélsőbaloldalon.) Konstatálja, hogy a miniszterelnök a pénzügyeket rendezte, azért mégis őt szeretnék eltávolítani, de az önöknek nem fog sikerülni. (Mozgás­s zál.) Tagadja, hogy az el­lenzéknek programmja volna. Felemlíti, hogy Ábrányi Kornél a tegnapi napon közbeszólásában azt mon­dotta, hogy ősei nem vettek részt azokon az ország­gyűléseken, melyek a szabad ég alatt tartottak, úgy tudja, hogy Ábrányi Kornél képviselő urat az előtt Eördögh­nek hívták, kérdi: miért derogál neki ez a név s miért vett fel más nevet. (Felkiáltások bal­felől : Nem ő vette fel. Ez praedikátumok volt.) El­hiszem, de nem viselték. Thaly Kálmán: De bizony viselték. Busbach Péter: Ábrányi képviselő úr köz­beszólása az oroszról mondott példabeszédet jut­tatja eszébe, mely szerint, ha kissé kaparják, előbújik a kozák. Ingr­én Gábor: Hát a mamelukból mi bújik ki ? (Nagy derültség a bal- és szélsőbal felől.) Busbach Péter: Konstatálja, hogy az ellen­zéktől a kormány s pártja nem vett át semmi elvet. De mit is vett volna át ? Mi az önök elve ? Ezt soha sem vallották be. Veszter Imre: Megmondtuk már százszor. Busbach Péter: Ily körülmények közt az el­lenzék ne várja, hogy a polgárok (Felkiáltások: Ró­mai polgárok!) valaha az ellenzék elveit kövessék. Az ellenzék azt akarja, hogy a miniszterelnök úr távoz­zék. (ügy van­ balfelől.) Igen, ha szólót kérdezte volna, azt mondta volna ezelőtt egy évvel, hogy menjen, hagyja el e széket, mert csakhamar bekövet­kezik az az idő, midőn az ellenzék fiaskója oly óriási leendett, hogy­ az ország diadalszekéren fogta volna visszahozni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ábrányi Kornél személyes kérdésben szólal föl. Azért szólt közbe, mert Busbach kézmozdulatá­ból azt vélte, hogy kicsinyli a rákosi országgyűlése­ket. A­mi a szóló nevét illeti, mostani nevét nagy­apja vette föl s kéri a szólót, hogy a régi nevét ne fesse a falra. Wekerle Sándor pénzügyminiszter nem fogja az ellenzéki szónokokat arra a térre követni, a­me­lyen úgyszólva kizárólag a miniszterelnök 15 évi politikai múltjára alapítva kívánták megtagadni a bizalmat. (Helyeslés jobbfelől.) Rekriminációkba sem akar bocsátkozni, mert nem az a feladat, hogy meg­­írjuk a legutóbbi 15 év történetét, hanem az, hogy foglalkozzunk a megoldandó kérdéseim. (Élénk he­lyeslés jobbfelől.) Az appropriacionális vitában nem lehet szó személyes, hanem csak politikai bizalomról. És ha jogosult is az a tétel, hogy egy államférfiú múltjából le lehet vonni azt a konsequenciát is, hogy megvonjuk tőle a politikai bizalmat: ennek vannak határai, melyeken túlmenni, nemcsak a parlamentariz­mus, hanem az okszerű tanácskozás követelményeinél fogva sem lehet és nem is szabad. (Helyeslés.) Min­denkinek joga van személyes indokból megtagadni a bizalmat egy kormányférfutól , de ezen személyes motívumnak elvi háttért adni, vagy épen annyira menni, hogy azt mondjuk, hogy nemcsak mi nem szavazzuk meg azt a bizalmat, hanem azon állam­férfiu irányában bizalommal viseltetni egyáltalában nincs jogosítva senki, ez oly eljárás, mely sem indo­koltnak, sem igazoltnak nem tekinthető. (Élénk he­lyeslés a jobboldalon.) Bármiként vélekedjenek is a t. miniszterelnök 15 évi kormányzásáról, el fog ér­kezni azon idő, midőn tárgyilagos alapon megbírálva azt, nem fogja senki eltagadhatni önzetlen és önfel­áldozó működését, (Igaz! Úgy van ! jobbfelől.) igen nagy érdemeit és eredményeit . (Igaz ! Úgy van ! jobbfelől.) midőn nem fogja eltagadhatni senki, hogy ezen 15 évi korszak, bármily nagy válságok merültek is fel ez alatt, nem a stagnációnak, nem a vissza­esésnek, hanem ezen nemzet életében határozottan az előrehaladásnak korszaka volt. (Zajos helyeslés jobbfe­lől. Mozgás balfelől.) hogy ezen korszak alatt számos oly kérdés készíttetett elő, a melynek, ha nem olda­tott is meg­, gyökerét és magvát ez a korszak hordja. magában. (Élénk helyeslés jobbfelől ) PESTI HÍRLAP 1890. március 1.

Next