Pesti Hírlap, 1890. március (12. évfolyam, 59-89. szám)

1890-03-01 / 59. szám

1890. március 1. PESTI HÍRLAP Szőlő azt hiszi, hogy" a kormány jogosultnak érezheti magát a többség bizalmára először is azért, mert országos és alaptörvényeink szerint" az azokban megállapított állami jog alapján áll és úgy államjo­gunknak, mint közjogunknak sértetlen megvédése nemcsak politikai program­jának egy sarkalatos pontját képezik, hanem mert azon biztosítékot véli vele szolgáltathatni, hogy addig, míg a parlament többségének és a koronának bizalmát bírja a kor­mány, ebbeli törekvéseinek nagy súlyt és hatályt is lesz képes szerezni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Jogo­sítottnak érezi magát a kormány, hogy kérje ezt a bizalmat azért is, mert az állami élet egész terén az igazgatás minden ágazatára kiterjeszkedőleg rendsze­res programmal lépett fel. Megjelölte nemcsak az el­érendő végcélokat, de a módozatokat is, melyek mel­lett ezek elérhetők és megjelölte egyúttal a helyes egymásutánt is, a­melyben azon célok felé törekedni kell. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Jogosítottaknak érezzük magunkat — folytatja szónok — a bizalom kérésére azért, mert kétségte­len, hogy eredményeket tudunk felmutatni (Élénk helyeslés jobbfelől. Mozgás baloldalon.) és hogy ezen eredményekkel s a felállított programmal szemben nem hallottunk itt felállítani oly programmot, a­mely azokkal valamely tekintetben egyenértékűnek volna tekinthető. (Élénk helyeslés jobbfelől. Zaj a balolda­lon,­ s a­mely csak megközelítőleg is kiterjeszkednék az igazgatási feladatoknak oly tág terére, hogy ne mondjam egészen felölelné azokat. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Feljogosítottnak érezzük magunkat a biza­lom kér­dére azért is, mert határozottan, világosan, minden félreértés nélkül praecizirozott elvi álláspon­tokat jelöltünk meg, úgy, hogy mindenki állást fog­lalhat a mellett, vagy az ellen és az alkotmányosság követelményeinek megfelelőleg, ezen határozottan föl­állított és praecizirozott programaiból könnyen meg­ítélheti, hogy megvalósulhat-e az, vagy nem, s hogy egy államférfiú köteles-e levonni abból a politikai konzekvenciákat ? (Élénk helyeslés jobbfelől.) Végre, te­hát, jogosítottnak érezzük magunkat a politikai bi­zalom kérdése ,azért is, mert nem a hatalom meg­osztására, hanem egy államférfiú teljes erejét igénybe vevő munkálkodásra, nagy kérdések megoldására szövetkeztünk. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Szövetkez­tünk elvi alapon, a­mely az együttműködést, a kabi­net szolidaritását nemcsak lehetővé, hanem addig, a­míg a mandátumot, a bizalmat bírjuk, egyúttal köte­lességé is teszi. (Zajos helyeslés jobbfelől.) A vita folyamán többször hallottam fölemlíteni azt, hogy igen szépek a felállított programmok és el­vek, de ez a sok szép vágyódás mind hajótörést fog szenvedni azon összeköttetésnél fogva, melylyel a mai kormány a múlttal bír. (Élénk helyeslés balfelől.) Engedelmet kérek, te­hát, hogy jelezzem össze­köttetésünket a múlttal. (Halljuk! Halljuk!) Ismétlem, nem adom fel semmiben azon egyéni nézetemet, hogy az én legjobb meggyőződésem szerint annak a múltnak megvannak a maga elvitathatlan ér­demei és erényei. De a mi összeköttetésünk a múlt­tal először is az, hogy kötelesek vagyunk elismerni, hogy azon nagy kérdések megoldásának, melyeket ta­lán mi leszünk szerencsések véghez vinni, alapja a múltban rejlik, ott készíttetett elő, ott érleltetett meg. (Helyeslés jobbfelől.) Nem elég, t. hát, nagy kérdése­ket felállítani — s itt csak a közigazgatás reformjára gondolok — hanem ha okszerűen akarjuk megoldani a kérdéseket, úgy megfelelően elő is kell azokat ké­szíteni. (Igaz! ügy van­ a jobboldalon.) És én azt hiszem, hogy a­ki nem akar igazságtalan bírája lenni a múltnak, a­ki nem akar dicsekvéssel indulni a jö­vőnek, az kénytelen elismerni, hogy a kérdések ak­kor készíttettek elő, mert különben nem lennének azok ma sikerrel megoldhatók. (Igaz ! ügy van­ a jobboldalon.) De összeköttetésünk a múlttal még egy más szempontból is kell, hogy legyen, és ez az általános politikai igazság. (Helyeslés a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a bal- és szélsőbaloldalon.) Bármilyen le­gyen valakinek vélekedése a múltról, úgy a törvény­­hozás, mint a kormányzás terén kénytelen lesz meg­óvni a folytonosságot és okszerűtlenül cselekszik, ha nem igyekszik azt minden izében megóvni. (Helyeslés a jobboldalon.) És én semmit se tartanék aggasztóbb­­nak közügyeinkre nézve, mintha oly kormány ülne ezen székekre, a­mely azt tekintené feladatának, hogy elődeinek tevékenységét ócsárolja. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nyugtalanság a baloldalon.) Méltóztassék elhinni, hogy úgy a törvényhozás, mint a kormányzat kontinuitásának minden körülmények közt való meg­óvása, a helyes kormányzásnak egyik elsőrendű és alapfeltétele. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Helfy Ignác képviselő úr felhozta azt, hogy a hatalomban maradás a kormány egyedüli célja. (Köz­beszólások a baloldalról: Csak Tiszának!) A kor­mányról volt szó, én utalok nemcsak Helfy, hanem Komjáthy igen­­. képviselő úr beszédére, a­ki egye­nesen az egész kormányt a hatalomban maradás tö­rekvésével vádolta. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem, csak Tiszát vádoltuk!) T. képviselőház! Ilyen elasztikus vádaknak, mint a hatalomban maradás törekvése, micsoda a kritériuma ? (Felkiáltások balfelől : 15 esztendő !) Egyedüli kritériuma az, hogy az a kormány, a­mely felállítja a programodat, úgy precízozza-e azt, hogy mindenki hozzászólhasson és ha az a programm nem valósul, vagy nem valósul úgy, a­mint az felállítta­­tott, abból mindenki levonhassa a politikai következ­ményeket. Várjon, t. képviselőház, mikor mi ilyen programmot — és pedig a részletekre kiterjeszkedő­leg is — felállítottunk, akkor a hatalomban maradás törekvésének vádja valóban illethet-e bennünket? (Tetszés a jobboldalon.) Azt hiszik talán a t. kép­viselő urak, hogy vágyakodásainak netovábbját az ké­pezi, hogy folyton itt egymással szemben ülhessünk ? (Elénk derültség jobbfelől.) B­eszlényi Lajos: Hát tessék átjönni ! (Zaj.) Wekerle Sándor pénzügyminiszter : Engedel­met kérek, én igen nagyra becsülöm a perspektívát, de hogy ha áll az, hogy a jó ízlésnek egyik előfel­tételét, sarkalatos elvét a változatosság képezi, úgy — minden tiszteletem dacára — már mégis csak egy kissé más panorámát is engedjenek nekünk. (Élénk derültség és tetszés jobbfelőli , Szónok ezután Horánszkyval szemben fentartja a miniszterelnök ama állítását­, hogy volt egy év, a­melyben államháztartásunkban határozott javulás mu­tatkozott és ez az 1879. év volt, midőn a rendes szükségletek keretében a deficit a korábbi 34 millió­ról 18 millióra szállott le, csakhogy ebben benfoglal­­tattak az államadósságok törlesztésére fordítandó mil­liók is. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Még Eötvös beszédére bátorkodik szólói meg­jegyzést tenni, ámbár igen tart tőle, mert Ő nagy ha­talomra tett szert. (Derültség jobbfelől. Halljuk! Hall­juk !) Ő mindig így beszélt: nem akarjuk, ezt fogjuk tenni, ez fog történni! (Helyeslés a szélsőbalon. Zaj.) Polonyi Géza: Követeljük és nem tűrjük! Ezt meg onnan hallottuk először! (ügy van­ a szélső­balon. Egy hang a jobboldalon : Polonyitól nem is tűrjük!) Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Bocsánatot kérek, követelni és tűrni egy egyénnel szemben, az mondható, mert az két egyénnek a dolga. (Élénk el­lenmondások és zaj a bal- és szélsőbaloldalon. Hall­juk! Halljuk! balfelől.) De követelni egy kormánynyal szemben és ezt urbi et orbi enunciálni, az más. (ügy van! ügy van! jobbfelől.) és ha valaki ezt teszi,jogunk van hinni, hogy ez neki sikerülni nem fog. (Élénk helyeslés jobbfelől.) De én természetesnek találom a képviselő úr­nak ezen fellépését. (Halljuk!) O­­. i. azt mondta, hogy nem valami nagyra becsüli a parlamentarizmus tanait, és mint jó politikushoz illik, rögtön fel is állí­totta azt a politikai tételt, melyet ő azzal szembe ki­ván tenni, (Halljuk! Halljuk!) és ez a gerintiummal való kapacitálásnak politikai tétele, (Élénk derültség és tetszés jobbfelől.) Hát nekem erre a furkósbot-po­­litikára csak az a megjegyzésem volna, hogy minden botnak két vége van. (Hosszas élénk derültség jobb­felől,­ a furkósbotnak pedig még azon kívül az a sa­játsága is van, hogy akármelyik vége esik az ember markába, nagyokat üthet vele. (Élénk derültség és tetszés jobbfelől.) Befejezésül szóló utal arra, hogy a törvényja­vaslat egyik szakasza értelmében a felmerülő hiány a pénztári készletekből fedeztessék. A pénztári kész­letek teljesen kielégítők ugyan arra, hogy a törvény­nek ez a rendelkezése minden fennakadás nélkül végrehajtható legyen, mindazonáltal erre vonatkozó­lag külön előterjesztése alkalmával fogja a törvény­­hozást úgy a pénztári helyzet, mint a rendelkezésre álló eszközök miként való felhasználása iránt tájé­koztatni. (Helyeslés.) Most kéri a házat, hogy az elő­terjesztett törvényjavaslatot elfogadni méltóztassék. (Hosszantartó zajos helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. Tisza Kálmán a terembe lép. Zajos „hoch“-kiáltások a szélsőbaloldalon.) Apponyi Albert gróf konstatálja, hogy a pénz­ügyminiszter beszéde reá ép oly kedvező benyomást tett, mint a részletes vita alatt a kormány padjairól elhangzott többi felszólalás. És ha mégis kénytelen az egész kormánynak a bizalmat megtagadni: ez a látszólagos ellenmondás jellemzi a parlamentáris helyzet beteg voltát. És az utóbbi állapotnak oka épen a múlttal való azon összeköttetésben rejlik, a­­­melyet a pénzügyminiszter szükségszerűnek mondott. Szóló nézete szerint a bizalmatlanság, melylyel az ellenzék ép a múltnál fogva az egész kormánynyal szemben kénytelen viseltetni, abban a mértékben csökkenni fog, a­melyben el fognak foszlani ezen múltnak maradványai, és abban a mértékben erő­södik ez a bizalmatlanság, a­melyben a múltnak, úgy látszik, legalább theóriában elhagyott maradvá­nyai és elmaradt tradíciói az egész kormány műkö­dését ismét jellemezni fogják. A tizenötévi romlott kormányzat intézményeit, hogy újjá­építhessük, kér­lelhetetlenül el kell távolítani. (Úgy van­ balról.) Ha a pénzügyminiszter igazságot követel a múltra nézve, tudjon igazságos lenni az ellenzék múltja iránt is, mert a kormány egyes tagjai által hirdetett reformo­kat éveken át az ellenzéki padokon sürgették, az el­lenzék eszméi azok, melyeket a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban a kormány megvalósítani akar. (Helyeslés balról.) De ha ez így van, akkor miért tagadja meg az ellenzék a bizalmat attól a kormánytól, a­melynek sok irányelvével rokonszenvez ? Megtagadja a parla­menti élet helyes alapelveinek fenntartása szempont­jából, hogy azok a reformok, a­melyeket ők is sür­getnek és a­melyeknek megvalósítására a kormány most vállalkozik, tisztán, hamisítatlanul és valóban üdvösen léphessenek életbe. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Hogy itt arra állt be, hogy a múlt­tal szemben a politikában lényeges változásnak kell bekövetkeznie , erre nézve nincs véleménykülönbség. (Helyeslés balfelől.) Véleménykülönbség csak arra vo­natkozik, hogy ez a változás a múlttal szemben oly nagy-e, hogy a parlamenti helyzet teljes megváltozta­tását követeli és hogy az elkövetett hibák oly na­gyok-e, hogy azokból az egész kormányra kiterjedő válságnak kelljen bekövetkeznie. Pulszky Ágost a beállott változás jellemzésére azt a kifejezést találta fel, hogy az „fejlődés“, hogy az „az épület betetőzése.“ (Derültség balfelől.) Szóló elismeri, hogy az a feletti kontroverzióban, vájjon csakugyan megbukott-e a miniszterelnök előbbi poli­tikája, igen nagy nehézséget képez a miniszterelnök úr politikájának sajátságos karaktere, mert bármely kérdésnél iparkodjék az ő kijelentését megfogni, bár­mely kérdésre nézve iparkodjék az ember azt kife­jezni, hogy az ő múltban elfoglalt álláspontja mi­csoda volt, nem lesz lehetetlen e mellett ugyancsak ő tőle egy oly nyilatkozatot találni, a­mely arra en­ged következtetni, hogy ő bizony az ellenkező irányt és rendszert sem perkorreskálja. Ilyen az ő híres ki­jelentése a közigazgatásról, úgy, hogy a miniszterel­nök úr a következetlenség vádja és azon vád ellen, hogy ő egymásután ellentétes irányokat képviselni hajlandó, bizonyos joggal védekezhetik azzal, hogy neki határozott iránya és meggyőződése egyáltalán soha sem volt. (Élénk tetszés és derültség a balol­dalon.) A miniszterelnök 15 évi kormányzatának alap­­gondolatát a kormányzati discrecionális hatalom szer­vezése képezte. E felfogás indokolására szóló a kö­vetkezőket hozza fel: Először is gondosan mellőztetett minden oly törvényhozási intézmény megalkotása, mely a hon­polgárok jogainak szabatos körülírását tartalmazta volna. Hiszen a szabadsági jogok terén a gyüleke­zési és egyesületi jog ma a még megalkotandó fel­adatok közé tartozik. A miniszterelnök eddigi kor­mányzati évei alatt e kérdésben az állami és sza­badsági érdekek összeegyeztetése a miniszteri ön­kényre volt bízva. A tisztviselők szolgálati viszo­nyainak meghatározása, állásuk szilád alapokra fek­tetése az egész idő alatt consequentet mellőztetett. Pedig ez egy rendezett európai állmnak, akármily közigazgatási rendszer fogadtassák el különben, egyik nélkülözhetlen alapfeltétele. A közigazgatási bíróság behozatala, igaz, hogy elvben vissza nem utasítta­­tott, de 15 évig elhalasztatott azzal a kijelentéssel, hogy ennek tökéletes formáját még sehol sem sike­rült megtalálni, hogy e kérdés megoldása igen ne­héz. A választások fölötti elfogulatlan, a bírói ga­ranciának minden kellékével ellátott bíráskodás beho­zatala szintén mellőztetett, annak létesítése kijátsza­­tott a t. miniszterelnök és pártja által. Szóval azt látjuk, hogy mindazon intézmények megalkotása, a­melyek a közhatalmak kellő egyensúlyát a honpol­gárok egyéni és politikai jogainak szigorú körülírá­sát és ennek folytán a közhatalom kezelésének biz­tosítékait tartalmazó cynosuráját nyújthatták volna, rendszeresen mellőztetett. Viszont ezzel szemben azt találjuk, hogy nem­csak negatív alakban jut kifejezésre a dikrecionárius hatalom ezen kedvelése, de pozitív alkotásokban is nyer kifejezést. Ha végig nézünk mindazon törvény­hozási alkotásokon, melyek különösen a miniszter­­elnök úr inspirációja alatt keletkeztek, azt fogjuk ta­lálni, hogy azoknak egyik legfényesebb hiánya a ha­táskörök körülírásában a legnagyobb konfúzió és határozatlanság. (Élénk helyeslés a bal- és szélső­baloldalon.) Ebből a szellemből nőtt ki a közigazga­tási bizottság abban az alakban, a­melyben az tör­vényeinkben van és a­mely a megyei életet jófor­mán teljesen abszorbeáló testületben a hivatalos elem tényleg mindenütt a többséget fogja képezni. (Igaz ! Úgy van­­ a bal- és szélsőbaloldalon.) Ezen szellem­ből nőtt ki az a folytonos lappangó, néha kifejezésre jutó harc, azon állami közhatalom ellen, a­melyet a miniszterelnök legkevésbbé szeret, mert az legke­­vés­ébé hajtható az ő politikai alapgondolatának szol­gálatába , a bírói hatalom ellen, a­mely harcnak — és ezt a t. többségnek dicséretére mondom — mert örömömre szolgál, ha valamiben elismeréssel szolgálhatok a t. túloldalnak . . . (Egy hang jobb­felől : Köszönjük !) nem azért mondom, hogy a t. képviselő urak egyikének vagy másikának tetszését nyerjem el, hanem azért, mert igazságos akarok lenni (Élénk helyeslés balfelől.); mondom, a mely harcnak legleplezetlenebb mozzanata az a híres 54. §., a­mely a bírákat is a főispán felügyelete alá akarta tenni, a túloldal ellenállásán és különösen a túloldal jogászainak ellenállásán szenvedett hajó­törést, midőn ők velünk egyetértve, ezzel szembe­­szállottak. Ezzel az elismeréssel nekik tartozom, de hogy ily intézkedést a t. miniszter úr behozott, politikai rendszerére nem kevésbbé jellemző. (Igaz! Úgy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) És végre legszebb világát termette ez a politikai rendszer a főispáni hatáskörnek kiterjesztésében (Élénk felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon : Igaz ! Úgy van!), a főispáni ha­táskörnek, mint állandó miniszteri biztosságnak szer- 3

Next