Pesti Hírlap, 1890. október (12. évfolyam, 270-300. szám)
1890-10-10 / 279. szám
Budapest, 1890. XII. évi 279. (4236.) szám. Péntek, október 10. Előfizetési árak: Egész évre . . . 14- frt — kr. Félévre .... 1 » — » Negyedévre . 3 * 50 « Egy hóra. ... 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 6 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest, murulan, leldsitli hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési Iroda: Budapesten, nádor utca 7. sí. 1. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések e kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Parisban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. ♦ Közművelődési kérdések. Alföldi városainknak egészen más a jellege, mint a felföldieké és erdélyieké. Látszik, hogy az újkor teremtményei, széles, egyenes utcákkal, tágas terekkel, kényelmes háztelkekkel, melyeket nem feszélyez a régibb német városaink védfala és árka; kívül pedig nem hiányzanak a fasorok és parkírozott séták. Ilyen Arad is, melyet Salacz polgármester jó ízlése folyvást szépít, s melynek lakossága érzi, hogy hazánk szebb jövőjének előkészítésében a városi elemnek oroszlánrésze van. Arad kitett magáért, midőn a vértanuknak oly emléket emelt, mely Zala művészi keze által nemcsak a városnak, de a hazának is díszére válik, és midőn a leleplezési ünnepet oly tapintatosan rendezte, hogy a legkisebb rendetlenség sem zavarta meg a mélyen meghatott közönséget. A nép ezerei között, akik itt öszszegyűltek, nem hallatszott sehol semmi panasz ; mindenki megelégedve távozott emelt hangulatban a vendégszerető városból. Előbb azonban meglátogatták azon kiállítást, mely az Alföldnek s különösen Aradnak dicséretére szemlátomást bizonyította, hogy a vidéki iparosoknál sem hiányzik többé a müszlés, különösen a bútorozásban, azon szobaberendezéseknél, melyek az iparcsarnokot számos példányban díszítik, főleg pedig azon kovácsolt vasból szerkesztett kioszkban, mely akár a külföld legjobb lakatosmunkáival vetélkedhetik. Hogy a gazdasági és erdészeti kiállítás igen jól sikerült, ez természetes, sőt a régészeti és művészeti kiállításban is találtam néhány tárgyat, mely mindenesetre figyelemre méltó; különösen érdekes néhány temesmegyei nemzetiségi berendezett szoba, bolgár, sváb, rác, oláh stb., aminőket már az országos kiállításban is nagyobb mértékben oly szívesen tanulmányoztunk, mert ezekben látjuk még a házi ipar különböző termékeit, melyeket a gyáripar tömeges olcsó készítményei rövid idő alatt tökéletesen ki fognak szorítani. Szükséges volna ezen ethnográfiai nevezetességeket, a különböző viseleteket, bútorokat, szobaberendezéseket, melyek századokon keresztül nem változtak s fentartották a különböző nemzetiségek tipuszát, a jövő számára megmenteni, mielőtt a magasabb művelődés által elsepertetnek, a mint azt a svédek, sőt bizonyos pontig a törökök is külön népismei múzeumokban megtették. Nem is volna még most nehéz ily gyűjteményt összehozni, csakhogy annak felállítására a fővárosban nincsen hely. Az állam pénzügyei valahára rendbe jöttek. Előttünk fekszik már oly költségvetés, mely habár csekély, de mindenesetre reális fölösleggel záródik s oly zárszámadás, mely nem ismer deficitet , lehetségessé váltak tehát a reformok, de lehetséges az is, hogy közművelődési célokra szánhassunk bizonyos összegeket. Nem is hiányzik erre a jóakarat a kormánynál, de a helyiség kérdésén megakad a jóakarat is. Gyarapodó gyűjteményeinket nem vagyunk képesek felállítani; a múzeum palotája nem képes azokat magába fogadni. Ásványtárunk az elsők közé tartozik Európában, Semsey Andor gazdagítja minden évben fejedelmi bőkezűséggel, de a szerzeményeket nem állíthatjuk ki, a közönség nem tanulmányozhatja azokat; ládákba kell zárni, mert hely számukra nincs. Haynald kardinális többször kijelentette már, hogy európai hírű növénygyűjteményét a nemzeti múzeumnak szánta, de csak azon feltétel alatt, ha azt illően legalább két nagy teremben felállítjuk; de a múzeumban még a régi növénytárnak sincs elegendő helye, s így ő eminenciájának gyűjteménye is máshová fog vándorolni. Az európai ornithológusok jövő májusban Budapesten tartják kongresszusukat, melynél a magyar madárvilág csudaszép csoportozatokban a külföldi természettudósokat meg fogja lepni. Ezen gyönyörű gyűjtemény ideiglenesen a múzeum lépcsőcsarnokában talál ugyan helyet, de ott nem maradhat, mert el fog kallódni. A népismei becses gyűjteménynek épen nincs semmi nagyobb helye egy folyosórésznél; a nagyhirü régiségtár kincsei úgy össze vannak halmozva, hogy azokat tanulmányozni nem lehet. A kőtár a külső lépcsőzet alatti sötét helyiségekben van lerakva, részint az udvarfalakhoz támasztva, vagy a bejáratnál összezsúfolva úgy, hogy külföldi tudósoknak szégyenpk nélkül nem is mutathatjuk. A történelmi arcképcsarnok pedig a várbazár helyiségeinek nedvessége által biztos enyészetnek van kitéve. A miniszteri jelentésekben évről-évre hangsúlyoztalik a múzeumi helyiségek elégtelensége, de a budgetben nem látjuk ennek semmi konzekvenciáját. A képviselők egy része azzal biztat, hogy a jövő században, midőn az országháza felépül s be lesz rendezve, szabaddá lesz azon telek, melyen a mostani ideiglenes országház áll, oda építhetik majd az uj múzeumot; csakhogy deliberante Roma Saguntum perit, mig Róma tanácskozik, Sagunt városa elesik, nem a „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA „Bacchus és Ariadne.“ — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Makart nagy képét háromszor néztem meg a műcsarnokban. Mindannyiszor az üres terem titokzatos csendje és homálya fogadott. Meglepő tapasztalát ama reklámok után, melyek a kép hozzánk jövetelét megelőzték s kiállítása után a napi sajtó egy részében jölhangzottak. Makart és üres ház! Ki hitte volna ezelőtt tíz, tizenöt évvel, midőn a bécsi mester tetőpontján állt diadalainak és sokan abban reménykedtek, hogy iskolát is hagy maga után. És mégis úgy van. A művész gyorsan támadt népszerűségét gyors megfeledkezés követte. Makart nem tud többé vonzani, geniejét megcsodálják, de alkotásai maradandó hatást nem gyakorolnak reánk. Nagy népszerűsége csakis Bécsben tartja magát , Bécsről pedig mindenki tudja, hogy már évek óta nem művészeti központ, sőt ellenkezőleg az a hely, ahova nehezen tudnak utat törni a modern áramlatok. Mi is azóta idegenedtünk el a bécsi mestertől, amióta a francia, belga és olasz mesterek műveivel megismerkedtünk. A „Négy évszak“-ot még sokan nézték nálunk, a sokkal értékesebb ..Bacchus és Ariadner, már annyi közönséget sem kap, amennyit méltán megérdemelne. Pedig a képzőművészeti társulat mindent elkövetett, hogy a nagy méretekben festett kép iránt érdekeltséget ébreszszen. A műcsarnok nagy termét, mely rendes körülmények közt széles üvegtáblákon át kapja világítását, valóságos camera obscurává változtatták át s a kép közvetlen közelében fedetlenül hagyott táblákon akkér törnek be az őszi nap sugarai, hogy tiszta és egyenetes világítás ömlik el a festmény minden részlete fölött. A fölállítás és rendezés ilyen múlja egészen modern találmány. A régi nagy mestereknek nem volt és most sincs szükségük arra, hogy hatásukat mesterséges eszközükkel ekkér emeljék. Eléggé érvényesülnek azok koncentrált világítás s a drapériák alkalmazása nélkül is. Hogy Makart képénél ezt az eszközt is igénybe vették, a rendezőség részéről nagyon tapintatos fogásnak találom. A besötétített terem mintegy előkészíti a nézőt arra, hogy a külvilágtól elszakadjon s egészen beleélje magát abba a másik, fantasztikus világba, melyet a művész képzelődése alkotott. Mert Makart csakugyan olyan festő volt, aki maga teremtett magának formákat, színeket és hangulatokat. Művészi egyénisége sajátos körvonalakban emelkedik ki egyvívású társai közül. Ép oly kevéssé hasonlít hozzájuk, mint ahogy nem lehet reá fogni, hogy a régiek közül valakit határozottan kiválasztott volna példányképéül. Még legtöbb hatással volt reá Rubens színpompája. Makart azonban szenvedélyesebb, lázasabb s mint ilyen, kevésbbé szabatos. A bécsi mester első pillantására elbűvöl, megigéz bennünket; arra azonban nem képes, hogy varázshatalmát hosszasabban is megtartsa felettünk. Hasonlít a regényíróhoz, kit fantáziája kalauzolása mellett, az örvények felett is félelem nélkül követünk, s kinek értékét igazán csak akkor tudjuk mérlegelni, ha bizonyos idő múlva az általa teremtett alakok és helyzetek felől komolyan gondolkozunk. Makart művészete sok tekintetben a bűvészeihez hasonlítható.Inkább elragadó, mint meggyőző , inkább csillogó, mint szabatos. Jellemző tulajdonságai „Bacchus és Ariadne“-n is föltalálhatók. És talán fokozottabb mértékben, mint régibb művein. Makart képe tárgyát a régiek rege-világából merítette. A mithologia szerint Theseus azzal hálálta meg Ariadne ismert fonal-ajándékát, hogy őt hitvesévé tette. Minos lánya azonban nem sokáig örvendhetett e frigynek, mert Theseus, kit Bacchus álmában halállal fenyegetett, nemsokára elhagyta őt hűtlenül. Az elhagyatott, busongó nőt, mint tudjuk, Bacchus vigasztalta meg magányában. Ez a jelenet elevenül meg előttünk Makart kompozícióján. Kétségkívül nagyon alkalmas théma arra, hogy az érzéki örömök dicsőítésében fáradhatatlan mester belőle hatásos képet alkosson. A világ, mely képzelődése előtt megjelenik, a regék csodás világa. Naxos szigetének vizébe, berkeibe Centaurokat, Tritonokat, Bachchans-nőket, erdei és vizi nymphákat helyezhet, szóval vásznát olyan lényekkel népesítheti be, melyek nem csak a művész, hanem a néző fantáziáját is nagyban foglalkoztatják. A mesének mindig van bizonyos ingere s e mellett nem csak az elbeszélőnek, hanem a festőnek is kit- Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz.