Pesti Hírlap, 1891. július (13. évfolyam, 178-208. szám)
1891-07-01 / 178. szám
s a béke ellenségei Olaszországban is a tehetetlen kisebbséget képezik. A félszigeten mindenesetre jelentékeny a franciák barátainak a száma, azonban az olasz republikanizmus hazája biztonságát elébe teszi alkotmánypolitikai hajlamainak s a háború mellett csak a szocialisták és elzüllött egyének ama kis serege van, melyre nézve a változás minden „lehetőség“ kutforrása s melynél az Ausztria ellen való gyűlölet, az irredentizmus és a francia-barátság egyértékü a közrend fördulásával és a béke műveinek kifosztásával. Olaszország nem épen szegény ebben a népelemben, de elég rendezett és erős arra, hogy azt féken tartsa. S az olasz monarchia biztonsága is főképen abban áll, hogy e kalandor-elem szoros fékentartásának szükségét a köztársaságiak sem képesek eltagadni. A hármas szövetség politikai alkotása mindenesetre magasan áll a csőcselék-politika ezen színvonala fölött s az államok és népek legnagyobb érdekei előtt eltörpül, el kell törpülnie akár Paris, akár Róma „utcájának.“ Sőt el kell törpülnie akkora hatalmi szónak is, amilyen Oroszországé. A százfejű sárkány ismét bilincsekbe van verve s az európai civilizáció biztosítva van, legalább is hat esztendőre. Mi magyarok, akik között a háborúnak pártja egyátalán nincsen, a békét örömmel és megelégedéssel veszszük s egyetlen aggodalmunk az az ár, a melyet érte tőlünk okvetlenül kérni fognak a katonai budgetben. Ennek mérséklése s a katonai jellegű uralkodás meggátlása egyedüli gondunk. Reméljük, hogy az előbbit el fogjuk érni s amit érte mintegy „biztosítási díj” gyanánt okvetlen ki kell fizetnünk, az a békés produkció gyümölcseiből bőven kitelik. S reméljük, hogy a haderő folytonos szervezése és tökéletesítése szabad, parlamentáris államrendszerünk mellett sohasem fog a katonai érdekek mindenhatóságára vezetni. ■: A magyar politika, mely ezt el tudja érni, meg lehet önmagával elégedve. Arra, hogy egymást megökleljük és egymás orrát betörjük, mi még nem vagyunk eléggé olaszok, habár a politikai erőszakoskodásoknak nem is vagyunk épen ellenségei. rátnőnek szánt, első találkozásra, kezdeményezésre szolgál, vagy pedig utolsó jelenetekre szól ? Előmozdítsa-e, vagy tán elfojtsa az érzelmeket? Megszilárdítson-e egy csírázó hajlamot, avagy magasztossá tegye az emlékezést a szakítás után ? Mindezt tudni nagyon fontos. Báró: Csodálkozom uram.. . Már régen gyóntam .... Romeo : Szedje össze magát és feleljen! Báró: Oly érzelemnek kell, mely kialvóban van — rövid időn .... Romeo : Hm! köszönöm. Nem kell biztosítanom róla, hogy a diszkréció ... Báró : Eleget tud már ? Romeo: Mindent uram, mindent tudok. Báró: És amit nem mondanak önnek? Romeo : Kitalálom. . Báró: Térjünk vissza kérem az üzletünkre . . . Romeo: Helytelennek találja, hogy annyira ki- kérdeztem ? Báró: Nem épen, de . .. Romeo: Oly finom árnyalatok léteznek művészetemben, hogy nagy tévedések veszélyeztetik a sikert, ha idején nem értesülök mindenről. Például hallja csak ezt az esetet. Bemutatkozik nálam egy fiatal ember és így szól:„Uram, szeretnék egy tucat képet, vizit- vagy kabinet-alakban. Házassági ügyben kell.“ Azonnal megragadom és kérdem: „Megengedi: 1. Szerelmi vagy értelmi házasságról van-e szó ? 2. Kinek küldik a képet ? 3. Olyan házasság-e, — nekem megmondhatja — melytől szeretne visszalépni ? Egy szóval, tetszeni, vagy elijeszteni akar-e?“ Ha erre megfeleltek, megvan a zsinórmértékem. Aki arra helyez súlyt, hogy a márkára és a szülőkre jó benyomást tegyen, azt oly pozícióba helyezem, mely megfelel a családról adott fölvilágosításnak. Minden hivatásra és minden viszonyra nézve más állás, kifejezés, fölfogás szükséges. Ha, mint már említettem, oly frigyet terveznek, mely ellenkezik a fiatal ember szívével, ha zsarnok atya kényszeríteni akarja stb... stb., akkor rettenetes lesz a kép, nem utálatos, mert ez túlmenne a művészi mértéken; kihívó, bántó kifejezés, fáradt, blazirt arc, valami az egész lényben, ami öt perc alatt elijeszti a jövendőbeli anyóst és apóst. Igen, mondhatom, hogy nem egy házasságot boronáltam össze és nem egyet hiúsítottam meg. Báró : Ülő, vagy álló helyzetben akar levenni. Romeo : Ezt jól meg kell fontolni. Amint a házasodásra készülök, úgy járok el a halálozási eseteknél is. Mindennap történik, hogy oly vendégek, kik tudják, mint őrzöm meg a lemezeket, megrendelik elveszett barátaik, vagy rokonaik képeit. Mindenkor azt kérdem tőlük: Milyent akarnak ? Oly képet, mely a búcsú fájdalmait újra éleszti, vagy olyat, mely hamar feledtet. Báró: Nem szolgálhatna ki azonnal, uram? . . . Sietős dolgom van. Romeo : Azonnal! (Csenget, tovább beszél, senki sem jön.) Tévelygése korunknak, hogy csak minden tíz évben mennek fényképészhez. Akár az oltási időközök. Aztán mindjárt esemény ünnepélyes aktus . . . Mily bolondság. Az ilyen képet, ha 6—7 év múlva adja barátjának, nem lehet hasonlónak mondani. Ugyancsak volt ideje megváltozni. Gondolja meg, hogy minden öt percben vénülünk. Az embernek — remélem, jutunk addigra — minden ódában le kellene magát fényképeztetnie, minden boldog, boldogtalan, különös, komoly, szomorú, komikus, szentimentális alkalommal, minden tevékenységében, minden esemény alkalmával, az élet minden foglalkozásában, állva, fekve, asztalnál, ágyban . . . Báró: Ruhátlanul is ? Romeo : Úgy is. Aztán olvasva, írva . . . bizonyos szerzőket olvasva. Az arckifejezése Maupassantnál, Bourgetnél, vagy Delpit műveit olvasva egészen más és más... zenét hallgatva, és bizonyos zenét, illatszereket belélegzve, evés közben, ivás közben, napban, esőben sétálva. Aztán, ha jól illik az új öltözet, meg puszta mulatságból egy-két kísérlet, mint mikor szivaroznak. Báró: Kérem, csengessen még egyszer. Senkisem jött. Romeo: Azonnal jönnek. (Csenget.) És aztán, amint leírják a személyes benyomásokat, amint naplót vezetnek. Ezeket a kísérleteket, melyeket „állapotoknak“ nevezek a „lelki állapotok“ értelmében, miket visszatükröztetnek, beköttetik, még pedig keltezve és oly sorokkal ellátva minden képet, mely az illető röpke érzésnek megfelel. Ily módon később meg van az egész ember, a milyen volt életében, az ezer meg ezer különböző benyomás alatt, közönséges halandó előtt megfoghatatlan ezernyi árnyalatban, melyeket azonban gyakorlat után azonnal föl lehet ismerni. Mily különböző három „állapotban“ van például az ember esküvője reggelén, estéjén és a következő reggeli Ah, mily vonzó gyűjtemény lenne az! Mindig közelben volna és ilyformán folyton újból át lehetne élni a múltat. Én a bútorokat is, melyek tét- PESTI HÍRLAP Belpolitikai hírek. Az országgyűlés elnapolásának híre, mely szerint a kormánynak az volna a terve, hogy a közigazgatási javaslat általános tárgyalásának július 10-ére várható befejezése után az országgyűlést szeptember végéig elnapolja, mint illetékes helyről értesülünk, merőben alaptalan. A horvátországi ügyvédi rendtartás reformja. Zágrábból sürgönyzik, hogy a bán az ügyvédi új bizottság egy küldöttségét fogadta, amely átnyújtotta a bánnak az új ügyvédi rendtartásról szóló törvényjavaslatot. A bán megígérte, hogy ezt a javaslatot a tartománygyűlés jövő őszi ülésein fogják tárgyalás alá venni. A mai ülés, Beniczky Miksa, az első szónok (egyszersmind szólban szűz szónok) joviális öreg úr a Kubinyi és Matuska dialektusával. Pompás Tallérosy Zebulon. Beszédében, előadásában sok az originalitás, de még nincs otthon egészen a szittya-politikában, mert még bevallotta, hogy nem kételkedik a kormány hazafiságában. „Elég gyöngeség“ dohogott az öreg Csanády. Ezután Kőrösy Sándor hallatta jó magyaros hangját, mely az utóbbi időben közmegelégedésre kissé meggyengült. Most már bevehetik ezt a hangot nagyobb baj nélkül a finnyás fülek is, mert különben azt a jóízű tartalmat, mely Kőrösy beszédeiben csurgott, bátran elfogadhatta mindenki eddig is. De ha a hang gyöngült is, a sváda megmaradt és Kőrösy nagy buzgalommal viaskodott ma az ellenzéki szónokokkal. Különösen Eötvössel. Ez utóbbit ravaszul akkér vitte bajba, hogy kiszolgáltatta Thalynak. Egy idézettel ugyanis bebizonyította, hogy az a „szerencsétlen tudós“, akiről Eötvös beszédében szólt, nem lehet más mintihaly. No de a polémián kívül voltak az öreg úr beszédében egyéb dolgok is. Repkények alkotmányunk vén mohos törzseiről, aranyrozsdás kövek államéletünk öreg épületéből, csinosan megépített históriai okoskodások. A szélsőbalról nem hiányoztak a közbeszólások, különösen mikor azt hangoztatta az öreg úr, hogy pártjáról nm lehet föltenni, hogy a nemzet ellen akar törvényeket alkotni, holott soraiban vannak többen, akik nem szájjal, hanem karddal küzdöttek a szabadságért. „De ön nem!" kiáltott egy hang a szélbalról. ..Közlegény voltam a 35-ik zászlóaljnál!“ — Hadbiró volt, hadbiró! gúnyolódik ugyanaz a hang. — Ha az is voltam, akkor is a nemzeti ügyetszolgáltam, nem — Amit tettem, arról a császári hadi törvényszék mondott ítéletet. Végül az öreg úr kijelentette, hogy ő és pártja nyílt homlokkal mennek a választások elé. „Elég kopasz van köztük“, szólt Károlyi Gábor. Eötvös Károly tüstént válaszolt Kőrösynek személyes kérdésben, tiltakozva az ellen, hogy ő a tudósokat lenézné. Eközben azonban hatalmas memóriája elkezdett dolgozni s csakhamar szédületes esésben zuhogott alá ismereteinek tömege. A válasz gyönyörű volt. De valóságos „nagy“ beszéddé kezdte kinőni magát úgy, hogy az elnök idején látta, gátat vetni elébe. „No majd a párbeszédemben a többit“, — fejezi be Eötvös szavait fogcsikorgatva. Az utolsó szónok Szendrey Gerzson, a „félbemaradt Csatár“ volt. Csatár, annak humoros oldala nélkül. Sok „új“ ötlete közt volt az is, hogy az aszszonyokat föl kellene ruházni szavazati joggal. „Annál inkább, mert azok mind balpártiak“, sóhajtá édes merengéssel Dobay. Egyébiránt az ülés nagy része szürke, száraz, unalmas volt. Rosszul elsült közbeszólások, életunottan vánszorgó képviselők, pokoli hőség, —ime ilyen a képe a közigazgatási vitának a forró julius küszöbén. 1891. julius 1. Országgyűlés. . Üres padok előtt és csekély érdeklődés mellett folytatta ma a képviselőház a közigazgatási törvényjavaslat tárgyalását. A vitában csupán három szónok vett részt: Beniczky Miksa meg Szendrey Gerzson a szélsőbaloldalról és Kőrösy Sándor a kormánypártról. Élénkebb figyelmet csak Debrecen város érdemes képviselőjének másfél órai beszéde keltett. A szélsőbaloldal ugyan folytonos közbekiáltásokkal igyekezett a szónokot zavarba hozni, ez azonban nem sikerült, sőt egyes közbeszólásokra Kőrösy igen talpraesetten válaszolt. II. A képviselőház ülése, jan. 30. Féldy Tamás elnök az ülést d. e. 10 órakor megnyitván, a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése utánbemutatja a beérkezett irományokat, s ezek közt Falk Miksa képviselő levelét, amelyben egészségi okokból hat heti szabadságot kér. Ezután a ház harmadszori fölolvasásra végleg megszavazza a szombati ülésben elfogadott három törvényjavaslatot, melyek alkotmányos tárgyalás végett a főrendi házhoz küldetnek át. I/L közigazgatás reformja. Következik a napirend : a közigazgatás és az önkormányzat rendezéséről szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása.