Pesti Hírlap, 1891. július (13. évfolyam, 178-208. szám)

1891-07-01 / 178. szám

1891. július 1.­1 l­a 1. A ______________ Beniczk­y Miksa nem fogadja el a törvényja-­­ vaslatot, mert azt a centralizációra a kormányhata­­lom kiszélesítésére és a párturalom föntartására át ia irányozva, továbbá, mert sokkal nagyobb garan­ciát lát a m­unicipalizmusban, mint a parlamenti kormányformában, a­mely — szerinte — már tel­esen lejárta magát. Ki biztosít minket az ellen, nem jön-e majd olyan kormány, a­mely beleviszi az or­szágot a Reichsratba ? A municipalizmus egészen jó megállhat a parlamenti rendszer mellett. Bebizo­­nyult ez 1868-ban. De az 1867. utáni kormányok megfontották a megyei közigazgatást azáltal, hogy megnyirbálták a megyék jogait, a megye élére állítot­ták a főispánt és kortesbotot adtak a kezébe. Ebből támadt azután a korrupció és az erkölcstelenség, mely a megyéket és az egész társadalmat aláásta. Mint­hogy a törvényjavaslat szerinti megyei önkormányzat semmit sem ér, szóló azt nem fogadja el. (Helyeslés a szélsőbalon.) Körösy Sándor a mellett érvel, hogy a vár­megyéket fönn kell tartani, de a mai kor igényeihez át kell idomítani. A törvényjavaslat nem is semmi­síti meg a vármegyéket, még csak területüket sem bolygatja meg; az önkormányzattól sem fosztja meg, csak olyképen módosítja . . . Eötvös Károly : Hogy ne maradjon semmi! Körösy Sándor . . . hogy megfeleljen a vál­tozott viszonyoknak. Azt mondják, hogy a nyugati államokban az önkormányzat kiterjesztésére törek­szenek. Ez lehet Franciaországban, a­hol eddig me­rev centralizáció volt. De már ott is nem rég 15.000 frankkal jutalmaztak egy munkát . . . Károlyi Gábor gr. : Kőrösy munkáját! Körösy Sándor: Nem, hanem Saint Giraud munkáját, a­ki azt mondja, hogy azokat az enged­ményeket, melyeket eddig Franciaországban tettek az önkormányainak, francia kiváló politikusok túlsá­gosaknak tartják és figyelmeztetnek arra, hogy vala­mint a centralizáció abszolutizmusra, úgy a túlzott önkormányzat anarchiára vezet. Károlyi Gábor : Olyan mérsékelt anarchiára ! Elnök: Csendet kérek, a képviselő úr véle­­mén­yre most nincs szükség. Körösy Sándor : Téves az az állítás, hogy a megyei önkormányzat a központi kormányzat mel­lett áll. Eötvös Károly : Hát fölötte ? Körösy Sándor: Nem áll fölötte , de nem is egyenjogú a központi kormánynyal, hanem ennek fölügyelete alatt áll. Olyan párt, mely a merev cent­ralizációt akarná, nincs az országban. (Felkiáltások a szélsőbalon: De van a túl­oldalon ! Mozgás jobb­­felől.) Szóló 1848 előtt és azután is a tisztviselővá­lasztásnak volt barátja. Papp Elek : Kövesse ezt ma is! Körösy Sándor: De miután meggyőződtünk arról, hogy közigazgatásunk rossz s hogy a központi kormánynak több hatalmat kell adni, ez máskép nem lehetséges, mint a kinevezési rendszer behozatala által. Papp Elek : Ha valakinek foga fáj, vágjuk le a fejét! Körösy Sándor: Az, hogy nincsenek még be­nyújtva a garanciális törvényjavaslatok, nem lehet ok a jelen törvényjavaslat visszautasítására. Hiszen met­szenek, a kényelmes székeket, a virágot, melyeket nekem ajándékoznak, melyek a vázákban illatoznak, az állatokat, melyek szeretnek, mind-mind lefény­­képeztetném . . . miért nem gondolt erre még senki ? ... Ez igazán bámulatos ? Báró: Bámul ? ... Én is. De az ön csenge­­tyűje úgy látszik, nem szól ? Romeo: Mindjárt meglátjuk. (Másik gombot nyom meg.) És itt van a bál! A bálon tánc közben ugy­e megragadja az embert az ilyen „állapot“ ? Mi­­ért nem lel a fényképészet minden szalonban nyilt ajtókat? Miért nem királya a kotillonoknak ? De nem; beaggat­ják a frakkokat töméntelen cifrasággal, rendjelekkel, csillagokkal, csengőkkel és ebben a papirdíszben va­lami spanyol öszvérre emlékeztetnek. Nem gondolja-e, hogy az ifjú, ki néhány órán át szende szerelmi já­tékban érintkezett a fiatal hajadonnal, boldogabb volna, ha arcképet cserélnének ? Olga kisasszony (az ajtóban): Csengettek? Báró: Igenis, már kétszer. Romeo (Olga kisasszonyhoz): Egy pillanatra kisasszony , most el vagyok foglalva. (Olga kisasz­­szony el.) Báró : Engedjen meg, de . . . Boméo : Rögtön végzek. Még valamit a sze­relmesekről és befejezem. Az én „állapotaimmal“ . . . Báró (lábával roppantva magában): Ördög figye az állapotaival együtt! Boméo: Állapotaim birtokában a szerelme­seknek nem is kell egymásnak ínniok. Mily bájos volna, ha elválásuk esetén naponta egy-egy „állapo­tot“ küldenének egymásnak, egy állapotot, mely rövid alkottuk a bírói és ügyészi szervezetet is,mielőtt pol­gári törvénykönyvünk és szóbeliségen alapuló eljárá­sunk lett volna. Most pedig fölállítjuk a közigazgatási gépezetet, melyet a közigazgatási anyagi és alaki tör­vények fognak mozgásba hozni, csak időt kell en­gedni a kormánynak azok előterjesztésére. Attól szóló nem tart, hogy jöhet más kormány, mely a jelenlegi­nek ígéreteit nem váltja be, mert lesz mindig e nem­zetben annyi erő, hogy oly kormányt ne támogasson, mely a megkezdett művet folytatni nem akarná. Azt sem hiszi, hogy jöhetne olyan idő, a­mikor hazánk önállása és függetlensége lenne megtámadva. De ha ezt valaki mégis megkísérlené, akkor a nemzet fog tudni magán segíteni, mint segített a múltban. De ezt jobban fogja tehetni egyesített, mintsem 63 felé szétosztott erővel. (Helyeslés jobbfelől.) Nem a leg­utóbbi 15 év rombolta le a vármegyéket, hanem az a szellem, mely 1848-ban Franciaországból jött s mely a kiváltságos osztályokat megszüntette. A vár­megye elég tág volt a kiváltságos osztályok számára, de nem a nép milliói számára. Horánszky Nándor tisztviselőtársam . . . (Föl­kiáltások a szélsőbalon : Hát már ő is ki van ne­vezve? Derültség.) a Kossuth által előterjesztett tör­vényjavaslatra hivatkozott. Károlyi Gábor gr.: Már azt hittük, hogy ki van nevezve képviselőnek ! (Derültség a szélsőbalon. Halljuk! Halljuk!) Kőrösy Sándor : Sokkal öregebb vagyok, sem­hogy akármilyen kinevezésre vágyódnám. Ezt átenge­dem gr. Károlyi Gábor t. képviselőtársamnak. A napirenden levő törvényjavaslat nem egyéb, mint az a törvényjavaslat, melynek megalkotását az 1848-iki törvény rendelte, t. i. a parlamenti rendszer­nek a vármegyei rendszerrel való megegyeztetése. Kiss Alberttel szemben szóló megjegyzi, hogy ő au­­likus pártot nem ismer. Ismer nemzeti pártot s ab­ban benne van a hazának mindan pártja. (Zaj. Ellen­mondás a szélsőbalon.) Sokan beszélnek most szájjal, de köztünk többen vannak, a­kik nem szájjal, hanem karddal küzdöttek a szabadságért. (Helyeslés jobb­felől. Mozgás a szélsőbalon.) Kentaller Lajos: Ön hadbíró volt! (Zaj: Hall­juk! Halljuk!) Körössy Sándor: Közlegény voltam a 35-ik zászlóaljban. (Zaj a szélsőbalon. Halljuk! Halljuk! Elnök : Ne méltóztassanak folyton közbeszólni, így lehetetlen tanácskozni. Halljuk! Halljuk!) Körössy Sándor: Ha hadbíró voltam, akkor is a nemzet ügyét szolgáltam. Hentaller Lajos: Azt nem mondom, de nem harcolt! Körössy Sándor: Azt nem ön ítéli meg, ha­nem megítélte a császári királyi haditörvényszék, mely fölöttem ítélt. (Helyeslés jobbfelől.) Csak nem hiszik azt, hogy én aulikus vagyok? (Derültség a szélsőbalon.) Papp Elek: Azt mondják Debrecenben! (De­rültség.) Körössy Sándor : Két párt van az országban : az, a­mely a 67-es alapon áll és az, a­mely ezt az alapot ostromolja. Hogy melyiknek részén van az igazság, azt a történelem fogja megítélni. A múltban nemzet többsége a 67-es alapon álló pártnak adott igazat. (Ellenmondás a szélsőbalon.) Ben ezt mondaná : „Itt van utolsó, legújabb képem ... Ilyen voltam, mikor reád gondoltam!“ Nem tenne ez túl a legjobb, leggyöngédebb levélen ? És ha sza­kítanak, csak ezt írják : „Uram küldje vissza állapo­taimat“ . . . Ebben a pillanatban egy új ötletem támad . . . Báró : Ez már sok , nem, nem . . . (Maga csenget mindaddig, míg Olga kisasszony megjelenik.) Romeo : Látom, hogy siet. Nem szeretnék terhére lenni. Báró : Csak arra bátorkodom figyelmeztetni,­­hogy egy óra óta beszél és ez alatt becses szemé­lyemnek legalább ötven „állapotát“ levehette volna... Boméo: Oh bocsánat, uram, bocsánat. A tárgy magával ragadott. Mely napon jöhet? Báró : Szerdán reggel. Boméo: Jól van uram. Olga kisasszony : Szerdán lehetetlen. A Les­­seps család van előjegyezve és reggeli 7 órától esti 5 óráig jön. Báró : Akkor hát csütörtökön a nap folyamán. Boméo : Helyes, két órakor, mert három óra­kor Baylau herceg jön. Báró : Tehát csütörtökön két órakor. Jó na­pot, uram. Olga kisasszony : Uram . . . Boméo : Uram . . . Báró (a lépcsőn lehaladva): Teringettét ! Ha képeinek felvétele is oly soká tart, mint ez a be­vezetés ! . . Hand­ecourt. Thaly Kálmán: Titkos szavazást kell behozni! Körössy Sándor: Mi ezen a párton nyilt hom­lokkal megyünk a választások elé . . . Károlyi Gábor gr: Elég kopasz fej van köz­tük. (Derültség.) Körössy Sándor : . . , mert meg vagyunk róla győződve, hogy az általunk megszavazott törvé­nyekkel előmozdítottuk az ország javát. (Ellenmondás a szélsőbaloldalon.) A törvényjavaslatot szóló a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. (Helyeslés a jobboldalon.) Eötvös Károly félreértett szavainak helyre­igazítása címén kér szót és arra figyelmeztet, hogy ne ostoba barátok terminológiája után ítéljék meg ha­zánk intézményeit, hanem azok természetéből. A me­gyékről szóló nem állította, hogy azok a feudális rend­szer keletkezésével együtt fejlődtek, mert ezt a világ semmiféle auktorából, sem Ahrendsből, sem Gneist­­ből nem lehet bebizonyítani, mert hogy megyéink mi­kor keletkeztek, megírva nincs. Azok egy­idejűek a magyar nemzetnek Európába jövetelével, s épen az, hogy róluk törvény nincs, bizonyítja, hogy azok ko­rábbiak, mintsem a rendes törvényhozási működés megkezdődött. Kőrösy Sándor személyes kérdésben kér szót. Ő nem azt állította, hogy Ahrends a mi alkotmá­nyukról beszél, hanem arra hivatkozott, hogyan hatá­rozza meg az államot. Az igaz, hogy Árpád nem küldött ide biztosokat, hogy nézzék meg, minő al­kotmányok vannak Európában, de az is bizonyos, hogy a­mikor őseink Ázsiából ide bejöttek, a vár­megyei intézményt nem hozták magukkal lóháton a nyereg alatt. (Derültség és helyeslés a jobboldalon.) Szendrey Gerzson a törvényjavaslatot már csak azért sem fogadja el, mert az a jelenlegi rend­szerben meglevő természetellenes választást és a vi­­rilizmust föntartva, azt még a kinevezési rendszerrel akarja megtoldani és eként az 1870. 42. t.-cikkel megkezdett Bábel-torony folytatólagos kiépítése akar lenni. — Idézi Schvarcz Gyulának és Tisza Kálmán­nak 1870-ben a virilis intézmény ellen mondott szavait. Elnök: Kérem a képviselő urat, ne tessék annyit idézni, aki akarja, úgy is elolvashatja a napló­ból. (Helyeslés.) Szendrey Gerzson: Kimondták már 1870-ben többen, hogy a centralizáció az alkotmányt biztosítja. Szóló azonban az alkotmány biztosítását nem a tény­leges hatalom korlátlanságában, hanem a nép szuve­renitásában látja. A centralizáció teremthet nagy dol­gokat, de veszélyezteti a nép szabadságát s ezért szóló nem fogadja el a­­törvényjavaslatot. (Helyeslés a szélsőbalon.) Elnek a tárgyalás folytatását a holnapi ülésre halasztván, jelenti, hogy a főrendek mai ülésükben hozzájárultak a képviselőház által ma harmadszori olvasásra elfogadott törvényjavaslatokhoz és így azok a legfelsőbb szentesítés alá terjesztetnek. Ezzel az ülés 2 órakor véget ért. III. A főrendiház ülése, június 30. A főrendiház déli 12 órakor Szlávy József koronaőr elnöklete alatt ülést tartott, melyen általá­nosságban és részleteiben elfogadták a horvát-szlavon föld tehermentesítési pótlék bevételeiből fölhalmozódott fölöslegek hovafordításáról, továbbá az afrikai rabszol­gakereskedés elnyomása érdekében tartott brüsszeli nemzetközi értekezlet főokmányának becikkelyezéséről, végül a nagyszeben-vöröstoronyi helyi érdekű vasút építési költségeinek biztosításáról szóló törvényjavas­latokat. Felszólalás csakis az afrikai rabszolga keres­kedés elnyomására vonatkozó javaslatnál volt, mely­nél Zichy Nándor gr. az ügy humánus voltát hang­súlyozta. Baross Gábor kereskedelmi miniszter rövi­den válaszolt s a jegyzőkönyv hitelesítése után az ülés véget ért. Külpolitikai hírek. Botrány az olasz képviselőházban. Az olasz képviselőkamara tegnapi üléséről, me­lyen Marchese di Rudini kormányelnök a szélsőbal­­oldal legvadabb torabolása közt hirdette ki, hogy a hármas szövetség a jövőben is fönn fog állani, a N. Fr. Pr. a következő kimerítő sürgönyt közli. Cavalotti kijelentette, hogy a szélsőbaloldal egy arasznyit sem fog eltávolodni elfoglalt álláspont­jától. Eddig azt mondták, hogy a kamara kevés szá­ma radikálisa­n grannizálni akarja a többséget, mos azonban a többség akarja a kisebbség szabadságát , jogait megfojtani. (Brin interpellációjáról van szó.) „­ gondolják meg, monda Cavaletti, hogy előbb-utóbb minden jog diadalmaskodni fog az erőszakon; gondol­ják meg, hogy ha a szabad szót elnyomják, akkor saját magukat bélyegzik meg, gondoskodjanak tehát arról, hogy a tiszteletreméltó Brin vonja vissza inter­pellációját.“ (Élénk tetszés a szélsőbalon.) Elnök kijelenti, hogy Cavaletti követelése mél­tánytalan, mivel a kamara napirendjének sem betűje sem szelleme nincs megsértve. A kamara megkérdez­tetett, hogy Brin megteheti-e interpellációját s a kamara­­ igenlő választ adott. Cavaletti nem követelheti, hogy

Next