Pesti Hírlap, 1891. július (13. évfolyam, 178-208. szám)
1891-07-01 / 178. szám
1891. július 1.1 la 1. A ______________ Beniczky Miksa nem fogadja el a törvényja- vaslatot, mert azt a centralizációra a kormányhatalom kiszélesítésére és a párturalom föntartására át ia irányozva, továbbá, mert sokkal nagyobb garanciát lát a municipalizmusban, mint a parlamenti kormányformában, amely — szerinte — már telesen lejárta magát. Ki biztosít minket az ellen, nem jön-e majd olyan kormány, amely beleviszi az országot a Reichsratba ? A municipalizmus egészen jó megállhat a parlamenti rendszer mellett. Bebizonyult ez 1868-ban. De az 1867. utáni kormányok megfontották a megyei közigazgatást azáltal, hogy megnyirbálták a megyék jogait, a megye élére állították a főispánt és kortesbotot adtak a kezébe. Ebből támadt azután a korrupció és az erkölcstelenség, mely a megyéket és az egész társadalmat aláásta. Minthogy a törvényjavaslat szerinti megyei önkormányzat semmit sem ér, szóló azt nem fogadja el. (Helyeslés a szélsőbalon.) Körösy Sándor a mellett érvel, hogy a vármegyéket fönn kell tartani, de a mai kor igényeihez át kell idomítani. A törvényjavaslat nem is semmisíti meg a vármegyéket, még csak területüket sem bolygatja meg; az önkormányzattól sem fosztja meg, csak olyképen módosítja . . . Eötvös Károly : Hogy ne maradjon semmi! Körösy Sándor . . . hogy megfeleljen a változott viszonyoknak. Azt mondják, hogy a nyugati államokban az önkormányzat kiterjesztésére törekszenek. Ez lehet Franciaországban, ahol eddig merev centralizáció volt. De már ott is nem rég 15.000 frankkal jutalmaztak egy munkát . . . Károlyi Gábor gr. : Kőrösy munkáját! Körösy Sándor: Nem, hanem Saint Giraud munkáját, aki azt mondja, hogy azokat az engedményeket, melyeket eddig Franciaországban tettek az önkormányainak, francia kiváló politikusok túlságosaknak tartják és figyelmeztetnek arra, hogy valamint a centralizáció abszolutizmusra, úgy a túlzott önkormányzat anarchiára vezet. Károlyi Gábor : Olyan mérsékelt anarchiára ! Elnök: Csendet kérek, a képviselő úr véleményre most nincs szükség. Körösy Sándor : Téves az az állítás, hogy a megyei önkormányzat a központi kormányzat mellett áll. Eötvös Károly : Hát fölötte ? Körösy Sándor: Nem áll fölötte , de nem is egyenjogú a központi kormánynyal, hanem ennek fölügyelete alatt áll. Olyan párt, mely a merev centralizációt akarná, nincs az országban. (Felkiáltások a szélsőbalon: De van a túloldalon ! Mozgás jobbfelől.) Szóló 1848 előtt és azután is a tisztviselőválasztásnak volt barátja. Papp Elek : Kövesse ezt ma is! Körösy Sándor: De miután meggyőződtünk arról, hogy közigazgatásunk rossz s hogy a központi kormánynak több hatalmat kell adni, ez máskép nem lehetséges, mint a kinevezési rendszer behozatala által. Papp Elek : Ha valakinek foga fáj, vágjuk le a fejét! Körösy Sándor: Az, hogy nincsenek még benyújtva a garanciális törvényjavaslatok, nem lehet ok a jelen törvényjavaslat visszautasítására. Hiszen metszenek, a kényelmes székeket, a virágot, melyeket nekem ajándékoznak, melyek a vázákban illatoznak, az állatokat, melyek szeretnek, mind-mind lefényképeztetném . . . miért nem gondolt erre még senki ? ... Ez igazán bámulatos ? Báró: Bámul ? ... Én is. De az ön csengetyűje úgy látszik, nem szól ? Romeo: Mindjárt meglátjuk. (Másik gombot nyom meg.) És itt van a bál! A bálon tánc közben ugye megragadja az embert az ilyen „állapot“ ? Miért nem lel a fényképészet minden szalonban nyilt ajtókat? Miért nem királya a kotillonoknak ? De nem; beaggatják a frakkokat töméntelen cifrasággal, rendjelekkel, csillagokkal, csengőkkel és ebben a papirdíszben valami spanyol öszvérre emlékeztetnek. Nem gondolja-e, hogy az ifjú, ki néhány órán át szende szerelmi játékban érintkezett a fiatal hajadonnal, boldogabb volna, ha arcképet cserélnének ? Olga kisasszony (az ajtóban): Csengettek? Báró: Igenis, már kétszer. Romeo (Olga kisasszonyhoz): Egy pillanatra kisasszony , most el vagyok foglalva. (Olga kisaszszony el.) Báró : Engedjen meg, de . . . Boméo : Rögtön végzek. Még valamit a szerelmesekről és befejezem. Az én „állapotaimmal“ . . . Báró (lábával roppantva magában): Ördög figye az állapotaival együtt! Boméo: Állapotaim birtokában a szerelmeseknek nem is kell egymásnak ínniok. Mily bájos volna, ha elválásuk esetén naponta egy-egy „állapotot“ küldenének egymásnak, egy állapotot, mely rövid alkottuk a bírói és ügyészi szervezetet is,mielőtt polgári törvénykönyvünk és szóbeliségen alapuló eljárásunk lett volna. Most pedig fölállítjuk a közigazgatási gépezetet, melyet a közigazgatási anyagi és alaki törvények fognak mozgásba hozni, csak időt kell engedni a kormánynak azok előterjesztésére. Attól szóló nem tart, hogy jöhet más kormány, mely a jelenleginek ígéreteit nem váltja be, mert lesz mindig e nemzetben annyi erő, hogy oly kormányt ne támogasson, mely a megkezdett művet folytatni nem akarná. Azt sem hiszi, hogy jöhetne olyan idő, amikor hazánk önállása és függetlensége lenne megtámadva. De ha ezt valaki mégis megkísérlené, akkor a nemzet fog tudni magán segíteni, mint segített a múltban. De ezt jobban fogja tehetni egyesített, mintsem 63 felé szétosztott erővel. (Helyeslés jobbfelől.) Nem a legutóbbi 15 év rombolta le a vármegyéket, hanem az a szellem, mely 1848-ban Franciaországból jött s mely a kiváltságos osztályokat megszüntette. A vármegye elég tág volt a kiváltságos osztályok számára, de nem a nép milliói számára. Horánszky Nándor tisztviselőtársam . . . (Fölkiáltások a szélsőbalon : Hát már ő is ki van nevezve? Derültség.) a Kossuth által előterjesztett törvényjavaslatra hivatkozott. Károlyi Gábor gr.: Már azt hittük, hogy ki van nevezve képviselőnek ! (Derültség a szélsőbalon. Halljuk! Halljuk!) Kőrösy Sándor : Sokkal öregebb vagyok, semhogy akármilyen kinevezésre vágyódnám. Ezt átengedem gr. Károlyi Gábor t. képviselőtársamnak. A napirenden levő törvényjavaslat nem egyéb, mint az a törvényjavaslat, melynek megalkotását az 1848-iki törvény rendelte, t. i. a parlamenti rendszernek a vármegyei rendszerrel való megegyeztetése. Kiss Alberttel szemben szóló megjegyzi, hogy ő aulikus pártot nem ismer. Ismer nemzeti pártot s abban benne van a hazának mindan pártja. (Zaj. Ellenmondás a szélsőbalon.) Sokan beszélnek most szájjal, de köztünk többen vannak, akik nem szájjal, hanem karddal küzdöttek a szabadságért. (Helyeslés jobbfelől. Mozgás a szélsőbalon.) Kentaller Lajos: Ön hadbíró volt! (Zaj: Halljuk! Halljuk!) Körössy Sándor: Közlegény voltam a 35-ik zászlóaljban. (Zaj a szélsőbalon. Halljuk! Halljuk! Elnök : Ne méltóztassanak folyton közbeszólni, így lehetetlen tanácskozni. Halljuk! Halljuk!) Körössy Sándor: Ha hadbíró voltam, akkor is a nemzet ügyét szolgáltam. Hentaller Lajos: Azt nem mondom, de nem harcolt! Körössy Sándor: Azt nem ön ítéli meg, hanem megítélte a császári királyi haditörvényszék, mely fölöttem ítélt. (Helyeslés jobbfelől.) Csak nem hiszik azt, hogy én aulikus vagyok? (Derültség a szélsőbalon.) Papp Elek: Azt mondják Debrecenben! (Derültség.) Körössy Sándor : Két párt van az országban : az, amely a 67-es alapon áll és az, amely ezt az alapot ostromolja. Hogy melyiknek részén van az igazság, azt a történelem fogja megítélni. A múltban nemzet többsége a 67-es alapon álló pártnak adott igazat. (Ellenmondás a szélsőbalon.) Ben ezt mondaná : „Itt van utolsó, legújabb képem ... Ilyen voltam, mikor reád gondoltam!“ Nem tenne ez túl a legjobb, leggyöngédebb levélen ? És ha szakítanak, csak ezt írják : „Uram küldje vissza állapotaimat“ . . . Ebben a pillanatban egy új ötletem támad . . . Báró : Ez már sok , nem, nem . . . (Maga csenget mindaddig, míg Olga kisasszony megjelenik.) Romeo : Látom, hogy siet. Nem szeretnék terhére lenni. Báró : Csak arra bátorkodom figyelmeztetni,hogy egy óra óta beszél és ez alatt becses személyemnek legalább ötven „állapotát“ levehette volna... Boméo: Oh bocsánat, uram, bocsánat. A tárgy magával ragadott. Mely napon jöhet? Báró : Szerdán reggel. Boméo: Jól van uram. Olga kisasszony : Szerdán lehetetlen. A Lesseps család van előjegyezve és reggeli 7 órától esti 5 óráig jön. Báró : Akkor hát csütörtökön a nap folyamán. Boméo : Helyes, két órakor, mert három órakor Baylau herceg jön. Báró : Tehát csütörtökön két órakor. Jó napot, uram. Olga kisasszony : Uram . . . Boméo : Uram . . . Báró (a lépcsőn lehaladva): Teringettét ! Ha képeinek felvétele is oly soká tart, mint ez a bevezetés ! . . Handecourt. Thaly Kálmán: Titkos szavazást kell behozni! Körössy Sándor: Mi ezen a párton nyilt homlokkal megyünk a választások elé . . . Károlyi Gábor gr: Elég kopasz fej van köztük. (Derültség.) Körössy Sándor : . . , mert meg vagyunk róla győződve, hogy az általunk megszavazott törvényekkel előmozdítottuk az ország javát. (Ellenmondás a szélsőbaloldalon.) A törvényjavaslatot szóló a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. (Helyeslés a jobboldalon.) Eötvös Károly félreértett szavainak helyreigazítása címén kér szót és arra figyelmeztet, hogy ne ostoba barátok terminológiája után ítéljék meg hazánk intézményeit, hanem azok természetéből. A megyékről szóló nem állította, hogy azok a feudális rendszer keletkezésével együtt fejlődtek, mert ezt a világ semmiféle auktorából, sem Ahrendsből, sem Gneistből nem lehet bebizonyítani, mert hogy megyéink mikor keletkeztek, megírva nincs. Azok egyidejűek a magyar nemzetnek Európába jövetelével, s épen az, hogy róluk törvény nincs, bizonyítja, hogy azok korábbiak, mintsem a rendes törvényhozási működés megkezdődött. Kőrösy Sándor személyes kérdésben kér szót. Ő nem azt állította, hogy Ahrends a mi alkotmányukról beszél, hanem arra hivatkozott, hogyan határozza meg az államot. Az igaz, hogy Árpád nem küldött ide biztosokat, hogy nézzék meg, minő alkotmányok vannak Európában, de az is bizonyos, hogy amikor őseink Ázsiából ide bejöttek, a vármegyei intézményt nem hozták magukkal lóháton a nyereg alatt. (Derültség és helyeslés a jobboldalon.) Szendrey Gerzson a törvényjavaslatot már csak azért sem fogadja el, mert az a jelenlegi rendszerben meglevő természetellenes választást és a virilizmust föntartva, azt még a kinevezési rendszerrel akarja megtoldani és eként az 1870. 42. t.-cikkel megkezdett Bábel-torony folytatólagos kiépítése akar lenni. — Idézi Schvarcz Gyulának és Tisza Kálmánnak 1870-ben a virilis intézmény ellen mondott szavait. Elnök: Kérem a képviselő urat, ne tessék annyit idézni, aki akarja, úgy is elolvashatja a naplóból. (Helyeslés.) Szendrey Gerzson: Kimondták már 1870-ben többen, hogy a centralizáció az alkotmányt biztosítja. Szóló azonban az alkotmány biztosítását nem a tényleges hatalom korlátlanságában, hanem a nép szuverenitásában látja. A centralizáció teremthet nagy dolgokat, de veszélyezteti a nép szabadságát s ezért szóló nem fogadja el atörvényjavaslatot. (Helyeslés a szélsőbalon.) Elnek a tárgyalás folytatását a holnapi ülésre halasztván, jelenti, hogy a főrendek mai ülésükben hozzájárultak a képviselőház által ma harmadszori olvasásra elfogadott törvényjavaslatokhoz és így azok a legfelsőbb szentesítés alá terjesztetnek. Ezzel az ülés 2 órakor véget ért. III. A főrendiház ülése, június 30. A főrendiház déli 12 órakor Szlávy József koronaőr elnöklete alatt ülést tartott, melyen általánosságban és részleteiben elfogadták a horvát-szlavon föld tehermentesítési pótlék bevételeiből fölhalmozódott fölöslegek hovafordításáról, továbbá az afrikai rabszolgakereskedés elnyomása érdekében tartott brüsszeli nemzetközi értekezlet főokmányának becikkelyezéséről, végül a nagyszeben-vöröstoronyi helyi érdekű vasút építési költségeinek biztosításáról szóló törvényjavaslatokat. Felszólalás csakis az afrikai rabszolga kereskedés elnyomására vonatkozó javaslatnál volt, melynél Zichy Nándor gr. az ügy humánus voltát hangsúlyozta. Baross Gábor kereskedelmi miniszter röviden válaszolt s a jegyzőkönyv hitelesítése után az ülés véget ért. Külpolitikai hírek. Botrány az olasz képviselőházban. Az olasz képviselőkamara tegnapi üléséről, melyen Marchese di Rudini kormányelnök a szélsőbaloldal legvadabb torabolása közt hirdette ki, hogy a hármas szövetség a jövőben is fönn fog állani, a N. Fr. Pr. a következő kimerítő sürgönyt közli. Cavalotti kijelentette, hogy a szélsőbaloldal egy arasznyit sem fog eltávolodni elfoglalt álláspontjától. Eddig azt mondták, hogy a kamara kevés száma radikálisan grannizálni akarja a többséget, mos azonban a többség akarja a kisebbség szabadságát , jogait megfojtani. (Brin interpellációjáról van szó.) „ gondolják meg, monda Cavaletti, hogy előbb-utóbb minden jog diadalmaskodni fog az erőszakon; gondolják meg, hogy ha a szabad szót elnyomják, akkor saját magukat bélyegzik meg, gondoskodjanak tehát arról, hogy a tiszteletreméltó Brin vonja vissza interpellációját.“ (Élénk tetszés a szélsőbalon.) Elnök kijelenti, hogy Cavaletti követelése méltánytalan, mivel a kamara napirendjének sem betűje sem szelleme nincs megsértve. A kamara megkérdeztetett, hogy Brin megteheti-e interpellációját s a kamara igenlő választ adott. Cavaletti nem követelheti, hogy