Pesti Hírlap, 1891. november (13. évfolyam, 300-329. szám)

1891-11-08 / 307. szám

Budapest, 1891. XIII. évi 307. (4622.) szám. Vasárnap, november 8. Előfizetési árak: Egész évre ... 14 frt — kr. Félévre . 7 .. 7 . — › Negyedévre . 7 . 3 ¡ 50 » Egy hóra. ... 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: náilor-utca 7. sí, földszint, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszó­lamlások intézendő!­. Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Budapesten, nador-utca 7. sz. L emelet, hová a lap szellemi részét illető­ minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Páris­­ban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. A „Pesti Hirlap:­ következő száma hétfőn — nov. 9. — délben jelenik meg. ^ 1­ 021 vagy Budapest. _­i az, hogy Esztergom érseke, Ma­gyarország hercegprímása ne Esztergomban, ha­nem Budapesten tartsa székhelyét ? Most ez lesz megint a kérdés hetekig. Az ellenzéki bojtorján-szellem m­a Csáky Albin gr. válasza után végképen kifogyott a közjogi szuszból s miután egész indokolatlanul s minden törvény és jurisprudencia, sőt min­den reális politikai érdek ellenére hetekig abaj­­gatott a királyi kinevezés külső módja ellen ; most kétségkívül a székhely kérdésében fogja a kormány teljes impotenciáját, nemzetellenes és illiberáns rendszerét demonstrálni akarni, már a­mennyire fogyatékos eszközeitől kitellik. Tehát mitől jó az, hogy a prímás Buda­pesten tartsa székhelyét ? Erre különböző válaszokat hall az ember, ha embertársait megkérdezi. Más véleményük van pl. a protestánsoknak és izraelitáknak és más a katholikusoknak. S a katholikusok közt is más-más a vélemény aszerint, a­mint az egyházpolitikai, társadalmi, morális és gazda­sági súlyát fölbecsülik. Egységes „nemzeti aka­rat“ ebben a dologban csakugyan nincsen. A nem katholikusok (tehát a né­pességnek majdnem fele) azt mondják, hogy jobb ha a primás Esztergom ormain tanyáz. Ott nagyon szép palotája és pompás székesegy­háza van. Simor János helyesen cselekedett, mikor ott milliókat érő állandó építkezéseket végzett s műkincseket halmozott össze. Ott a primás is békességben van a nem katholikus állampolgároktól s ezek is tőle és udvarától. Bu­dapestre helyezve ez a nagy fényű és vagyonú kath. grémium, már súlyánál fogva is megin­gatná a felekezeti egyensúlyt. Maradjon tehát Esztergomban. Az esztergomiak persze hogy szin­tén azt mondják, csakhogy más indoklással. Ne­kik a város gazdasági segélyforrásait és kultú­ráját kell félteniük. Ha a primás és az aula nincs ott, Esztergomnak még a neve is azon­nal homályba borul. Maradjon tehát Eszter­gomban. A kath. papság is azt mondja. In­kább, mint akárki más. Az egyház prestige a történelmi nevekhez, tradíciókhoz, szymbólu­­mokhoz kapcsolódik. A hagyomány reá nézve a malaszt bizonyos neme. Amellett Budapesten a kételyektől inficiált világ befolyásától félnek. Félnek attól, hogy a főváros fénye és vonzó ci­vilizációja megrontja az érseki aula vallásos szellemének tisztaságát. Még inkább attól, hogy az országgyűlés, a kormány, a politikai élet, a királyi udvar — habár közönként is — nagyon is közelről kapja a hercegprímást és udvarát; e közvetlen befolyás pedig veszedelmes. Amellett pedig a kényesebb egyházpolitikai kérdésekben Budapest nyugtalan utcai népe is kellemetlen befolyással lehet az egyházpolitikai elhatározá­sok szabadságára. Maradjon tehát Esztergomban. A budapesti spitzburger ellenkező­leg nagyon Budapestre akarja. Alantas felfogás, de nyom az is, hogy a dúsgazdag hercegprí­más, a főkáptalan és papjai sokat költenek. Sok ember is jár hozzájuk az országból. Szállodák, vendéglők, mészárosok, pékek, szabók, koldusok és egyéb iparosok öröme volna a székhely át­helyezése. A budapesti műveit világ, vagy leg­alább annak katholikus része szintén óhajtja, csakhogy ez a főváros kétes erkölcseinek szeli­­dülését s amellett a főváros fényének, vonzó erejének és művelődési súlyának fokozódását várná tőle. És így tovább. Előttünk, akik a szűk szempontokat figyel­men kívül szoktuk hagyni az ehhez hasonló kérdésekben, mindez sem ebben, sem abban az irányban nem sokat nyom. Azt hiszszük, hogy e kérdést kiterjedt p­o­l­i­t­i­k­a Tc's művelő­dési összefüggésében" kell "szemlélni. S ebből a szempontból a székhely áthelye­zése valo filtrajeTriates»­-Esáté¥göffi'‘íreve s az ami ahhoz kapcsoló­dik 1848 óta csakúgy anachronizmus, mint sok minden, a­mit a nagy átalakításnak átalakítani nem volt ideje. A nemzeti, politikai, társadalmi, műveltségi és gazdasági fejlődés egész iránya Budapest mellett szól. Mellette az egész Európában hátrány nélkül létrejött állapot. A különböző országok első érseke, vagy legalább elsőnek hallgatag elismert főpapja, mindenütt a fővárosban tartja székhelyét. Mint a­hogyan a többi érseki székhelyek is jobbár­ a Politikai és kultur­központokba helyeztét... Ott van Bécs, Paris, London, Madrid, hogy Rómáról ne be­széljünk. De egyetlen oly ország nincs, a­hol a primás, vagy az illető országnak bárminő néven nevezett első egyházi méltósága, félreeső helyen, hallgatag elfogadott egyházi malkontens gyanánt húzná meg magát, mint nálunk. A mellett pedig egyetlen kath. jellegű úr­ A „PESTI HÍRLAP“ TÁR­C­A­JA Az én bírói hivatalom. JÓKAI MÓRTÓL. — A . ..Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Mert úgy tessék rám nézni, hogy én nem­csak afféle irányt­ vetett skribler, ütött-kopott képviselő, megrézmedalionozott kertész vagyok, hanem egy fényes címnek a viselője is vagyok. . . törvényszék elnöke.“ Valóságos kinevezett hivatalnok. Kultusz­miniszteri ellenjegyzés mellett. Kezembe teszik le az esküt a törvényszék tagjai, a­kik között egy államtitkár is van. Az általam kimondott ítélet nem apellálható. Fizetés is jár hozzá. Hisz ez abszurdum! Képviselőnek nem szabad kormány kinevezéséből eredő fizetéses bírói hivatalt viselni! Micsoda dolog ez? És én mégis viselem. Nyolc esztendeje már, hogy e nagy címet hordozom. De majd mindjárt nem lesz ez olyan nagy cim, ha az elejét is hozzáteszem: „A szer­zői jog sérelmeiben ítélő törvény­szék elnök­e.‘‘ No ezért nem utasítanak az összeférhet­­lenségi bizottsághoz. Fizetésem pedig (törvény §-a szerint) tíz percentje annak a bírságnak, melyet a vétkesre kiszabunk; a többi a törvényszék tagjai között oszlik fel. Jut rájuk fejenkint 65 krajcár egy tűzpróbás törvényszéki ülésnél. Nekem kétszer annyi. De el is jönnek pontosan és lelkiisme­retesen s végig ülik a hosszú zöld asztalt az akadémia szöglettermében. Vannak közöttük alsó és felsőházi tagok, jogtudósok, akadémikusok, államtitkárok és egyetemi tanárok, piktorok, po­éták, szobrászok, könyvárusok, fotográfusok, xi­­lográfusok és typográfusok. Gyulay Pál is ott van! Nagyon komolyan megy ez! Az első bíróság hivatalos pecsét alatt át­küldi hozzám a periratokat (portamentesen). Azokat én kiadom a jegyzőnek, kötelességévé téve, hogy azt, a peres tárgy természetéhez ké­pest megválasztott előadónak kösse a lelkére. Mert a főfeladata az elnöknek, a szerint a mint a peres ügy eltulajdonított vers, fotográfia, tan­könyv, vagy zenemű körül forog, annak az elő­­adóságával azt bízni meg, a­ki ért hozzá. És tapintatom soha nem csalt. Fotográfushoz nem küldtem zenemű fölött támasztott processzust, se piktorhoz jogi tankönyvet. Az előadó azután, mikor elkészült a per­iratok áttanulmányozásával, arról a jegyző által nekem jelentést teszen; én aztán kitűzöm a 53­ határnapot, melyen a törvényszék ülése meg­­tartatik, s arra hivatalosan meghívom az összes tagokat, a­kik pontosan megjelennek. Teljes lévén az ülés, elfoglaljuk a helyein­ket a T alakú asztalnál. Én középen , szemben a lámpával, előttem a csengetvű , balról ül a jegyző, jobbról az alelnök, tisztelt barátom Arany László (a­ki kritikus pillanatokban súgja, hogy mit mondjak?), ő rajta túl az előadó. A törvénytevés megkezdése előtt azonban még egy ünnepélyes ténykedés elvégzendő. Újon kinevezett tag jelent meg. Annak előbb le kell tennie az esküt az én kezembe. Mindnyájan fel­ültünk. A jegyző olvassa az eskümintát, az új tag, mellére tett kézzel, utána mondja azt: „agy­­segéljen“. Ekkor ismét leülünk. Elnök feszólítja elő­adót, hogy olvassa fel a periratokból merített véleményét. Az közfigyelem mellett végig hall­­gattatik. A két vitás munka: t. i. az eredeti és a plágium, a bírák között kézrül kézre adatik, összehasonlítás végett; ha operette dallam el­lopásáról van szó, az élő hanggal is hallhatóvá tétetik. -­­­ukor elnök felszólítja a bírákat, hogy mél­­tóztasanak az előadottakhoz hozzá­szólni. Vagy vannak eltérő nézetek, vagy nin­csenek. Ha vannak, elnök szavazásra bocsátja a Lapunk mai száma 28 oldalt tartalmaz.

Next