Pesti Hírlap, 1892. február (14. évfolyam, 32-60. szám)

1892-02-01 / 32. szám

1892. február 1. PESTI HÍRLAP 3232 frt 87 krt tesz ki. A jövő évi költségvetést a közgyűlés a következőleg állapította meg: Bevételek 92605 frt, kiadások 92011 frt, fölösleg 594 frt. E költségvetésben 1000 frt van fölvéve az akadémia falába illesztendő Széchenyi emléktábla költségeinek fedezéséhez való járulék gyanánt. Ezután a választá­sok következtek. Az igazgatósági és választmányi ta­gokra beadott szavazó iveket csak ülés után kezdték felbontani s az e hó 7-én tartandó hitelesítő közgyű­lésen fogják az eredményt kihirdetni. Végül elhatá­rozták, hogy az idei Széchenyi-lakom­a az ország­gyűlés megnyitása­­ után, február hó 21-én, délután öt órakor lesz. Károlyi István gróf fölkérte a tago­kat, hogy alkalmas szónokot ajánljanak a Széchenyi­­serleggel elmondandó felköszöntőre.­­ Az országos kaszinó tegnap tartotta még rendes évi közgyűlését gróf Széchenyi Béla elnök­lete alatt. A választmánynak helyesléssel fogadott évi jelentéséből kitűnik, hogy az elmúlt évben 103-mal szaporodott a tagok száma, amivel a kaszinónak most 980 tagja van. Ez a szaporodás arra indította a vá­lasztmányt, hogy a megvalósításhoz közelebb vigye azt a tervet, amely szerint a kaszinó elhelyezésére alkalmas épület emeltessék. A tervet részben tör­­lesztéses kölcsön, részben pedig az emelendő épületre bekebelezendő jelzálogkölcsön igénybe vevésével fogják megvalósítani. Az évi kiadás 72.806 frt 77 kr volt, mig a tényleges bevétel 85.701 frt 29 krt tett ki. Az elmúlt év vagyonmérlege 65.480 frt 89 kr tiszta va­gyonnal záródott; az 1891. év végével a pénztári készlet 26.485 frt 98 kr. A közgyűlés a felmentvényt megadván, kezdetét vette a szavazás a betöltendő 1 igazgatói, 15 rendes és 2 pót­választmányi tagságra. A szavazás eredményét fél 7 órakor hirdette ki Szé­chenyi Béla gróf elnök. Igazgatóvá egyhangúlag Teleki Géza gróf választatott meg. Választmányi tagok lettek: Benke Gyula 237 szavazattal, Bernáth Gyula 243, Bernolák Sándor 237, Bornemisza Boldizsár 207, Fiáth Miklós báró 200, Graenzenstein Béla 241, Losonczy Antal 240, Máriássy Sándor 200,­ Meszlényi Lajos 202, id. Miklós Gyula 237, Splényi Ödön báró 243, Tomka Jenő 231, Viczián József 243, Vöröss László 234 és Zoltán Elek 247 szavazattal. Póttagok: Szalay Imre 194 és Szent-Iványi Zoltán 195 sza­vazattal.­­ Az Erzsébetváros külterületének tár­sasköre tegnap este tartotta rendes évi közgyűlését, mely alkalommal a választmány javaslatára Csíkvári Jákó tiszteletbeli elnökké választatott. Megválasztatott ezenkívül alelnökké: dr. Csengeri János, ellenőrzé: Töcze Sándor és könyvtárnokká: Goszleth Ferenc. — A Mária-Dorothea egyesület választmá­nya vasárnap Herich Károlyné alelnök elnöklete alatt rendes ülést tartott. — A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után György Aladár bemutatta az évi jelentést, mely örömmel konstatálja az egyesületnek a megalapítás idején alig remélt felvirágzását annyira, hogy az ma valósággal országos jótékony intézmény. Zirzen Janka pénztárosnő az évi pénztári kimutatást terjesztette elő, a­melyből kiemeljük, hogy az elmúlt évnek bevétele 17,422 frt 05 krt, kiadása pedig 10 836 frt 28 krt tett ki; a felesleg e szerint 6535 frt 77 kr, a­mely összeggel az egyesület vagyona 75,000 frtra szaporodott fel. Ugyancsak ő mutatta be Hat óra tájt indultunk a hajóra. Zanella úr, a Lloyd-társulat ügynöke és több német úr kisért a „Mária Teréziára.“ Nagyszerű hajó! A nagy termet villamos világítás borítja fényárba. Az asztalok meg­voltak terítve, még pedig nagyon ízlésesen. A ment osztrák, magyar és olasz étkekből volt összeállítva. Gieshübli víz sem maradt el, de a bor és a Dreher­­féle sör jobban fogyott. Pezsgő is került az asztalra. A kapitány szép fölköszöntőt mondott és a végén él­tette a drága hazát. Éljent mondott ám és nem hochot. Micsoda viharos visszhangra talált, elképzel­hetitek. Egészen belemelegedtünk az éljenzésbe. A lakoma után testvérünk a zongorához ült és rázendítette a lassút, majd a tüzes csárdást, és Hong­kong kikötőjében jártuk a nemzeti láncot lelkesen, tüzesen. Mindenkinek táncolnia kellett és újráztunk, „hogy változtunk”" erősen. Majd a német urak daloltak néhány csinos kar­dalt, mire mi magyarok is hozzáláttunk a nótázáshoz. Kezdtük a szózaton. Hazádnak rendületlenül légy hive, oh magyar! Bizony kényertünk a hazafiság e szent zso­lozsmájának éneklése közben; állva hallgatta meg mindenki; németek, olaszok, angolok oly áhítattal élvezték a mi énekünket, mintha egyházi kardal, mintha zsoltár hangzott volna ajkunkról. Mennyi erő, mennyi lelkesítés rejlik az ilyen dalban, csak az tudja meg­érteni, csak az érezheti igazán, ki távol van hazájától. Éjfél volt, mikor elbúcsúztunk, a hajó személy­zetének ezer és ezer üdvözletét adva át szép Magyar­­ország számára, a kolozsvári fiók­egylet alapszabálytervezetét megerő­sítés végett. Ezzel az anyaegyesületnek a vidéken már ötödik fiókja van alakulóban.­­ Tudomásul vették, hogy gróf Csáky miniszter már kihirdette a pályázatot arra az ingyenes helyre, amelyet az egye­sület 4000 frtos alapítványi összeggel a „Tanítónők otthoná­ban létesített. — A választmány a jövő év­nek 10,700 frtban előirányzott kiadásával szem­ben, mint legkisebb összeget, 12,035 frtot remél a bevételekből. — Felolvasták végül az új alapszabály­­tervezetet, amelyet a február hó 21-én, Csáky Al­binna grófnő elnöklete alatt, megtartandó közgyűlés fog tárgyalni. ___________________ Színház, zene, képzőművészet. * (Márkus Emilia mint Porti­cii néma.) A Porticli néma mai előadására, melyben Fenellának a néma halászleánynak szerepét, a nemzeti színház kitűnő művésznője Márkus Emilia fogja eljátszani — már mind elfogytak a jegyek és már a jövő pénteki előadásra is számos előjegyzés történt. A kö­zönség érdeklődése és kíváncsisága teljesen indokolt, mert e szerepet, mely rendszerint a ballet körébe tartozik, másutt is csak igen ritkán, nálunk pedig most először játszsza elsőrangú drámai művésznő. A Márkus Emíliával ma színte kerülő operának tegnap volt a főpróbája, de mivel erre a hírlapok kritikusai meghíva nem voltak, tehát csak az opera­ház köréből értesülhetünk arról, hogy a mai előadá­son a közönség Márkus Emilia genialitását és művészi sokoldalúságát ismét egy újabb válfajban fogja meg­ismerhetni s megtapsolni. Másutt is képezte már több nagy művésznőnek becsvágyát, hogy eljátszsza a Porticii némát, de mivel e szerepben a pantomimika el nem vá­lasztható a zenekisérettől s a művésznőnek csak annyi ideje van a történteknek, az indulatoknak és azok fejlődésének néma játékkal való elbeszélésére, amennyit a kisérő és magyarázó zene méretei meg­engednek, tehát e szerepben, bármily művésznő játsz­sza is azt, okvetlenül kell valamit kölcsön kér­nie a ballettől, és a drámai pantomimikának, egy bizonyos határig bele kell illeszkedni a ballet ki­fejezési szabályaiba, — tehát a többi drámai mű­vésznő is, aki a porticii néma eljátszására vállal­kozott (mint Raabe Hedvig is), inkább csak csil­logó részleteket volt képes nyújtani, mint az egész­nek összhangzó és jellemzetes kivitelét. Márkus Emilia, mint halljuk, oly nagy gondot és oly sok fá­radságot fordított Fenella szerepére, hogy a tanulás­ban a legnagyobb drámai szerepe sem fárasztotta úgy ki, mint ez a porticii — néma. S akik az ope­raház tagjai közül a tegnapi főpróbát látták, meg voltak lepve attól a könnyűségtől, melylyel Márkus Emilia a hallétnek minden eszközeit elsajátította, a­nélkül, hogy a drámai jellemzést, arcjátékot s termé­szetes gesztust annak alárendelte volna. S épen eb­ben rejlik a probléma nehézsége, mert amily szűkre van szabva a zenekiséret által a határ és az idő, melyek közt az arcjáték és pantomimika a történteket és az indulatokat kifejezheti: oly­annyira sok és változatos az a tartalom, melynek e szerep akciójában kifejezésre kell jutnia. S maga Márkus Emilia sem nélkülözhette a tanulásban a balletmes­­ternő segélyét, mert a némajáték fordulatai és point­­jei kell, hogy a zenei árnyalásokkal sőt néha a rit­musokkal is együtt haladjanak. Márkus Emíliának balletmesternője Piloné volt, operánk balletjének egyik jeles tagja, aki nemcsak nagy buzgalommal, hanem fényes sikerrel is oldotta meg mesternői föla­datát s megadta a keretet, melybe Márkus Emi­lia a drámai kifejezéseket a maga önálló fölfo­gásával beleilleszthette. Az operaházban is kiváló gondot fordítottak erre az előadásra és a próbákat mindig maga az intendáns is végignézte. Márkus Emilia az első felvonásban nagy bravúrt fog bemu­tatni a ballet és drámai pantomimika egyesítésében , míg a második és harmadik felvonásban több ízben nyílik alkalma a lelki küzdelmek megható ábrázolá­sára. Ma az opera főszerepeit Maleczky­né és Run­­cio éneklik, de a jövő héten az ope­ra már­ Sianchi és Perotti közreműködésével fog színre kerülni. * (A nemzeti színházban) vasárnap az „Em­ber tragédiáját”" adták; a nézőtér egészen megtelt, mint rendesen, ha Madách örökszép művét adják. * (Az operaházban) tegnap először adták együtt a Mascagni két dalművét igen díszes hallgató­ság jelenlétében. Minden jegy elkelt. Az előadást a ,.Fritz barátunk­­kal kezdték meg, melyet nagyon jól fogadtak. A Parasztbecsület mit sem vesztett hatásából. Mindkét opera „intermezzóját“ megismételtették. * (A Mi molnámé) vasárnap este harmad­szor került sorra a népszínházban. Zsúfolt padok, har­sogó kacajok, a karzaton zajos tapsviharok jelentet­ték, hogy a közönség megszerette a darabot és hálás látogatója lesz. A derültség N Németh József és Kas­sai érdeme. Ez utóbbi (a vén Bicsky András főpo­hárnok) különösen a második felvonásban excellál, midőn mint tudtán kívüli titkos férj, az egész udvar hóméri kacaja közt sompolyog ki a „menyasszonyai" szobájából. Hegyi Arankát valósággal kitüntette a kö­zönség. A második felvonásbeli remek madárdalát megismételtették, de megujrázták azt a palotást is, melyet a harmadik felvonásban táncol; olyan elraga­dóan, délcegen járta, hogy orkánszerű taps tört ki utána és meg sem nyugodtak addig, mig meg nem ismételte. Többször megismételtették Margó Célia dalait is, akinek vállán a legnehezebb szerep van és aki elismerésre méltó sikerrel oldotta meg feladatát Általában a közönség egyaránt gyönyörködött Stoja­novits zenéjében és Radó Antal poetikus nyelveze­tében, mely különösen a nóták szövegében nyilatko­zik s rendkívül előnyére válik a dallamnak. A har­madik felvonásbeli „Rózsa, rózsa, rózsaszál11 gyö­nyörű versét és dalát egy pár nap múlva bizonyára egész Budapest dalolni fogja. A szerzőket az első - második felvonás végén ma is hittük és Sztojánok­ is meg is jelent a lámpák előtt. * (A gyermekszínházban) vasárnap premiere volt, a ,,Jégkirálynő“ című új tündérregét mutatták be, melyet egy német színdarab után írt Komor Gyula. A rege bővelkedik humoros megindító jelene­tekben, nóta van benne untig elég, a díszletek és jel­mezek pompásak, nem csoda tehát, ha a közönség, mely színültig töltötte meg a termet, a legkitűnőbb fogadtatásban részesítette az újdonságot. A jégkirály­nőt, ki megjutalmazza a könyörületes szivüeket és hózuhataggal sújtja a gonoszok házait, Kápolnáig Irénke adta nagyon kedvesen. Dalait megismételtették. A Feld­-testvérek (Irén, Mátyás, Aurél), Füredi Róza, Jungvirth Kareim, Steinert Flóra, Dormay Ilona és megannyi apró művész és művésznő Hosszú A. rendezővel együtt kitettek magukért. Feld igazgató kisebbik színháza tehát újabb vonzóerejű dara­bot nyert. * (Kepies hangverseny.) A vigadóban vasár­nap d. u. volt a tizedik „concert populaire“, melyre csak oly sokan jöttek el, mint az előzőkre. A mű­soron Walter Gusztáv és Altdörfer Viktor nevei szerepeltek. Előbbi, a jó nevű énekes, ízléssel énekelte Schubert több dalát; a „Wohin“ címűt megismétel­tették ; utóbbi, ki nagyon szép technikával rendelkező zongoraművész, Schumann, Henselt, Moszkovszki egy-egy szerzeményét és Liszt 9­ rhapsodiáját adta elő. A hallgatóság szívélyesen fogadta a hangver­­senyzőket. * (Kis madaram) Gerő Károly ily című új népszínművét eddig tizenhat vidéki igazgató ren­delte meg. * (A színkörök) A városligeti színkör igazga­tója már szervezi új társulatát. A primadonna Cser­­váry Ilona lesz. Rendezőnek Kövesy Albert komi­kust szerződtette, kinek neje, mint énekesnő fog mű­ködni. Másik énekesnő lesz Iványi Mariska. A naiva szerepkört Tárnoky Gizával vagy Várady Rózsi­kéval tölti be. Szerződtette Vendrey Ferencet is, ki már szép sikerrel működött a fővárosban — Krecsá­nyi budai társulatának,Ser&Zr­ Sarolta és Ledofsky Mariska lesznek a primadonnái. Az igazgató szerződ­tette Szép Olgát is, ki néhány év előtt már játszott Budán, valamint Berzsenyi Júliát, Barts Arankát, Szigethy Lujzát, Rónayné Balogh Etelt, Pintér Imre népszínműénekest és Réthey Lajost. Krecsányi társulata ma reggel utazott át Budapesten Pozsonyba, hol már nagyban várják a magyar szezont. * (Új zeneművek.) Káldy Gyula, a régi ma­gyar nóták derék gyűjtője, most hat eredeti duhaj­­nótát tesz közzé, melyeket Bartalus Istvánnak ajánlott. — Seufferi E. Illúziók című keringőt irt. — Mindkét szerzemény a Rózsavölgyi és társa cégnél jelent meg. * (Krancsevica utolsó vonósnégyes játéka) szerdán, február 3-án fejezi be négy estére terjedő évadját a vigadó kistermében. Beethoven négyese (18. mű, 4. sz.) után Chován Kálmán tanár hár­masát adja elő, a szerző zongora kíséretével; ezt Schubert nyolcasa követi, melyben Tintner (nagybő­gőn), Böhm (pásztorsipon), Frank (dugósippal), Dre­scher (kürttel) is közreműködnek. * (Magyar operaszerző sikere.) E címen röviden értesítettük már olvasóinkat, hogy Mannhei­mer Gyula „Marijana11 című dalműve Prágában meny­nyire tetszett. Most jut kezünkbe a „Prager Tagblatt11 bírálata, mely a fiatal zeneköltőt e dalművéért a leg­­vérmesebb reményekre jogosító tehetségnek mondja, telve drámai erővel és tudással, de a­ki sokkal ze­neibb természetű (muzikálisabb), semhogy szertelen­ségekbe, Wagner-majmolásba tévedne. Nagy érdeme Mannheimernek, hogy a kevéssé tisztes hőst ( a fran­cia kaland-vígjáték híres Don César de Bazan-ját) felfogásával és kitűnően sikerült zenei jellemzésével .

Next