Pesti Hírlap, 1892. szeptember (14. évfolyam, 241-270. szám)

1892-09-01 / 241. szám

PESTI HÍRLAP 1892. szeptember 1. A bizottság nem járul ahhoz, hogy abban az esetben, ha egy vagy más vonal másként rendeztetnék be, a nevezett vállalkozó kártérítést kapjon. Javasolja egyéb­ként a bizottság, hogy az ajánlat a közrendészeti bizottság javaslatához képest fogadtassák el s esetleg a Baurens-féle ajánlattal együtt terjesztessék a köz­gyűlés elé. — A közoktatásügyi bizottság ma délután ülést tartott, Rózsavölgyi Gyula tanácsos elnöklete alatt. Javasolja a bizottság, hogy a III. ker. (óbudai) polgári iskolánál a latin nyelv — mint rendkívüli tantárgy — kisértetképen heti 4 órán át taníttassák. — Az angol kisasszonyok főnöknője kérvényt intézett a törvényhatósághoz, a­melyben kifejtve azt, hogy a tanítónő-képző intézet, s az elemi iskolák megbőví­­tése céljából új építkezéseket kellett végeztetni, a­mi csaknem 300 ezer írtba került, a fővárostól segélyt kér. A bizottság javasolja, hogy egyszer­ mindenkorra 15 ezer forint segély nyújtassék. A Ranolder­ utcai ir­galmas apácák polgári iskolájának anyagi támogatására megszavaztak egyszer s mindenkorra 1200 irtot; az ál­landó segélyezést akkor fogja a bizottság ajánlani, ha a polgári iskolával elért eredményekről meggyőződést szerez.­­ A kereskedelemügyi miniszter leiratilag harvta föl a főváros közönségét arra, hogy mivel a magyar nőiparegyesület iskoláit az állam vette át s így a főváros közoktatásügyi terhein könnyítés tör­tént, ez iskolákat az eddiginél nagyobb évi segélyben részesítse. A bizottság javasolja, hogy csak az eddigi 1200 írt évi segély adassák meg.­­ A „budapesti igazi t­ora-egylet“ alapszabályai ellen a bizottság nem tett kifogást. Végül bemutatásra került a VIll. ker. Rökk-Szilárd­ utcában s a III. ker. Miklós-téren építendő iskolák terve, a melyekhez a bizottság hozzájárult. — A dunapartok megmagasítása A buda­pesti dunapartoknak 9 méterre leendő megmagasítása céljából szükséglendő munkálatokra vonatkozólag ma délelőtt tartotta meg az e célból kiküldött bizottság az ajánlati tárgyalást, Vosits Károly tanácsjegyző el­nöklete alatt. A vasmunkákra legjutányosabb ajánla­tot a Ganz és társa cég tette, a­mennyiben a 35,550 frtnyi szállítmányt 16% százalék engedmény­­nyel teljesíti. A kőfaragó-munkákra igen kedvező ajánlatot tett Rauszmann Sándor kőfaragó nagy­iparos, ugyanis a 152,090 frtra rugó munkálatot 99/10 százalék felfizetéssel végzi. A föld-, kőműves- és kö­­vező­ munkákat Fleischmann és Majorossi cég 27/16 százalék engedménynyel teljesíti. A nagyszerű munkálat — a mérnöki hivatal számításai szerint — mintegy 7000 írttal többe fog kerülni, mint az elő­irányzat szerint tervezve volt. Az összes munkáknak ez évi december hó 15-ikére készen kell lenniük. Az árlejtés végzésére kiküldött bizottság a fentebb jelzett ajánlatokat a tanács elé terjeszti elfogadás végett. Egyletek és intézetek. —­ Az 1348/49-ez hossvéd egyletek orszá­gos központi választmányának küldöttsége ma tisz­telgett Srapáry Gyula gróf miniszterelnöknél. A küldöttség dr. Balogh Sándor volt honvédszázados, a „pápai Nagy-Gergely-rend középkeresztesének vezetése alatt Berts honvédőrnagy, Tóth Nép. János százados, Wittler János és Pillich Ferenc főhadnagyokból állott. A küldöttség a következő beszéd kíséretében adta át Olvasottsága nagy, ismereteinek köre széles. Tonkingról és a répacukorgyártásról, a pragma­­tica sanctióról s a gyümölcsojtásról, a nemzeti színház múltjáról és a házi nyúl tenyésztéséről egyenlő könnyűséggel ír. Mióta maga is bír egy kis szerény fuskulummal a Rákos meleg ho­mokján, hol gyümölcsöt és zöldséget termel, az­óta nagy pomológus lett az Úr előtt. Mezőgaz­dasági és kertészeti szakismeretei már a vezér­cikkeiben is kezdenek megcsillámlani. A magyar írók sötét végzete, mely any­­nyiunkat kárhoztat a szellemi tevékenység apró­lékos szétforgácsolására, ott lebeg az ő fárad­­hatlan tolla fölött is. A szépirodalomnak joga volt sokat remélnie az ő nagy beíró képességé­től, szindus ecsetelésétől, alapos megfigyelő te­hetségétől és szelid sarcalmusától. Hanem a politika elsodorta, a hírlapiroda­lom pedig megragadta, mint­egy száz csáppal az áldozat testéhez tapadó polyp. Nem kerülhette ki, hogy egyikévé ne váljék „a toll névtelen hőseinek,“ ámbár neve ismeretes az egész or­szágban. Mint ember a parlament s a sajtó legro­konszenvesebb egyéniségei közé tartozik. Amott kitűnt magvas beszédei által, melyek az önállón gondolkodó főt árulják el, ki minden tárgyát meghány és megvet, mielőtt hozzá szól a sző­nyegen forgó kérdésekhez — emitt rég ráillik a’megtisztelő kifejezés, a mivel az angol nem­zet illeti sajtójának munkásait: gentlemen of the press. Borostyány Nándor: Lekésett a vonatról. Irta: Richard O’Monroy. Bethancourt barátomnak a leghatározot­tabban megígértem, hogy reggeli 6 óra 40 perc­kor a lyoni pályaudvarban leszek, hogy az Etignybe ránduló vadásztársasághoz csatlakoz­zam. Etignybe 10 óra 48 perckor ér a vonat, de csak a közönséges személyvonat, mert a gyorsvonatok Etignyben nem állnak meg. Fiat óra 40 perc, kissé korai idő, azért tehát némi­leg körülírva tudattam a feleségemmel, hogy meg ne ijeszszem nagyon. — A vonat, lelkem, 7 óra előtt 20 perc­cel indul — mondom neki. Beszéltem neki a fölséges spékelt foglyok­ról is és az általam jövendő ízletes nyúlgerinc­­ről, melyeket a vadászat eredményezni fog és ily módon akartam megnyerni őt az én vadá­szati kirándulásomnak, mert nem, magunk közt mondva, egy kis ínyenc. De mi sem használt. Feleségem bizonyos gonosz örömet talált abban, hogy minden kigondolható ürügygyel és ravasz­sággal késleltessen. Oly kedvesen csevegett, annyi fontos dolgot tudott mondani és oly gyön­géd volt, hogy alig tudtam elválni tőle, bevál­tandó barátaimnak tett ígéretemet. És már hatot ütött! Hevesen félbeszakítottam ára­­dozásait: — De most, kedves Jeanne, sietnem kell. A lyoni pályaudvar messze van . . . Az utolsó bucsúcsók után „Dickette“ ku­rókai szülőföldje immár állandó összeköttetésbe lép a nagy világgal. A komáromi és újszőnyi duna­­partot összefogó vaskapocs már teljesen kész és szep­tyámnak fitlyentettem és mind a ketten felug­rottunk a kapu előtt álló kocsira, mely vad ro­­bogással vitt a pályaudvarhoz. Oda, néhány járó­kelő ellenében elkövetett elgázolási kísérlet után szerencsésen megérkeztünk — abban a percben, mikor a vonat épen megindult. A kocsik ablakaiból összes vadásztársaim kinéztek. Bethancourt, Mon­­chevreuil, Verrier és a kis Carasson. Mikor meghökkent ábrázatomat meglátták, viharos ka­cajban törtek ki és gúnyosan zsebkendőiket lo­bogtatták. Különösen a kis Carasson úszott ke­gyetlen gyönyörben. Ezt kiáltotta: — Szegény cimbora! Hát nem jöhettél idején, ugy­e ? — Madame nem engedte meg. — A­ki sokat turbékol, lekésik a vo­natról . . . És még más egyéb ilyen ostobaságot is kiabáltak le a vonatról, mielőtt szemeim elől eltűntek. Megdöbbenve álltunk helyünkön „Dickette“ és én. Dickette leeresztette szomorúan a farkát, én bánatosan szorítottam a hónom alatt a pus­kát. De nem segíthettünk magunkon, a vonat egyre messzebb zakatolt. Képzeletem idillikus gunyhókat, harmatos füvet és üde mezőt varázsolt szemeim elé. A vadászok csatarendben nyomulnak előre, az ég oly kék, a levegő oly illatos! Fölséges nap. Szellemileg hallottam barátaim jól célzott lövé­seit. Piff! Puff! Puff! A fürjek lebuknak a lég­ből, a nyulak mulatságos bukfencet hánynak, a a foglyok csapatokban szállnak föl és a vada- a honvéd-egyletek óhajait magában foglaló memo­randumot. Nagyméltóságú miniszterelnök úr! Kegyelmes urunk ! Midőn az 1848/9-es honvédegyletek országos központi bizottsága határozatilag kimondá azt, hogy a jelenleg átadandó folyamodvány nem posta-, vagy ma­gánúton, hanem küldöttségileg adassák át közvetlenül nagyméltóságodnak, kiváló bizonyítékát akarta adni nagyméltóságod személye iránt ápolt mély tiszteletének s a feletti bizalmának, hogy kérvényéhez kötött reményé­nek valósítását első­sorban nagyméltóságod bölcsesé­­gétől, nemes szívességétől s azon gyakorlati érzékétől várja, mely valamint az ország kormányzósága sok­­nemű elágazásában úgy a régi honvédek zavart ügyét illetőleg is, megtalálja az eligazodás, a méltányosság azon mérvét, melynek keretén belül az 1848/9-es honvédek kérelmeinek azon része is, más országos érdekek sérelme nélkül, teljesíthető lesz, mely ezen mély tisztelettel ezúttal átadott memorandumban le­rakva van. Nagyméltóságod előtt is ismert dolog, hogy bármily csekély testületet pénz nélkül sikerrel vezetni, kormányozni nem lehet, az országos központi bizott­ságnak pedig sem központi irodája s erre való költ­sége nincs, főjegyzőinek csak némileges rendes díja­zása sincs. Nagyméltóságodhoz tehát mély tisztelettel s bizalommal fordul, hogy a tehetség határain belül a hiányokon segíteni kegyeskedjék. Ismételten is ke­gyes pártfogásába ajánljuk ügyünket s esedezünk, hogy fáradságot venni méltóztassék beadványunk sze­mélyes átolvasására, mert ez képezi alapját a régi honvédek ügy-végrendezésének, kapcsolatban a múlt évben beadott emlékirattal. Ezután a miniszterelnök bemutattatván ma­gának a küldöttség tagjait, szívélyesen beszélgetett velük. Színház, zene, képzőművészet. * (A népszínházban) ma volt az idénynek első olyan előadása, melyről beszámolni való is akadt. Káldy Mariska, kivel eddig Platz Mariska néven foglalkoztunk, ezúttal lépett fel ugyanis először mint szerződött tag, Oresztest adta a „Szép Helénában.“ Hát bizony nehéz dolog az ilyen fiatal lánykának, mikor egyszerre trikósan kell a közönség elé lejtenie, de az új színésznő meglehetősen rejtegetni tudta a félelmét és minthogy sugár, magas alakjával, rokon­szenves arcocskájával jó benyomást tett, az idegen hallgatóság szívesen szekundált az ismerősök tapsai­nak.­­ Az előadás egyébként a tavaly megszokott volt. * (A budai színkörben) ma Jókai Mór „Fe­kete gyémántok“ című drámáját adták. A világhírű regény után írt színművet, mely a nemzeti színház­ban kevéssé hatott, az aréna publikuma legnagyobb tetszéssel fogadta. Az érdeklődés is tetemes volt és a nézőtér majdnem egészen megtelt. Balogh Etel, Komjáthy, Réthey és Follinusz osztozkodtak az est sikerében.­­ A színkörben szombaton, szeptember hó harmadikán lesz a társulat fiatal baritonistájának, Kassay Károlynak jutalomjátéka. Ez alkalommal ,,Dona Juanitta,a Lupé F. gyö­nyörű zenéjű operettje kerül színre. A darabot már évek óta nem adták a fővárosban s bizonyára nagy közönséget fog vonzani. Jutalmazandó Riege evange-" " 11 ....... ........­­......."" 1­1 ”írt listát ábrázolja. A főbb szerepek Serédy Saroltának, Ledofszky Mariskának, Kovácsnak, Gyöngyinek Giréthnek és Jiémeth Jánosnak vannak kiosztva. * (Az ó­budai színkörben) tegnap este az „Ó­budai leányegylet“ javára „Sarah grófnét“ adták. A nézőtér egészen megtelt, még a zenekar üléseit is elfoglalta a közönség. Ohnet darabját ügyesen ját­szották. Különösen Wuitner Ilka a címszerepben ismé­telve bizonyosságát adta igyekezetének és szorgalmá­nak. Kívüle Váradiné, Gerőfiné, Asztalos, Bérczy Gyula és Sárközi tetszettek. E hét folyamán lesz Bérczy Gyula kedvelt komikus jutalomjáték „A Falu rosszában.“ * (A budapesti filharmóniai társaság) al­elnöke és ügykezelési vezetője, Mészáros Imre, több havi távollét után e napokban érkezett haza s azon­nal megkezdte a jövő hangverseny-évadra vonatkozó nagymérvű előmunkálatokat. A filharmóniai társaság, melynek új alapszabályait a belügyminiszter már jóvá­hagyta, a közelgő évad folyamán az eddigi 6 hangver­seny helyett, Erkel Sándor elnök-karnagy ve­zénylete alatt 8 rendes hangversenyt fog tartani, melyekre az eddigi egységes árak alkalmazása mel­let bérletet fog nyitni. Vendégszereplésre felszólított külföldi művésznagyságok részéről eddig beérkezett nagyszámú kötelező nyilatkozatok után, a filharmoni­kusok legközelebbi saisonja rendkívül változatos és érdekes lesz. A részletekről az eddigi szokás szerint, az egész évadra vonatkozó, hangversenyenként cso­portosított s idejekorán közzéteendő főműsortervezet fog kimerítő felvilágosítást nyújtani. * (Chopin kiadatlan zeneművei) legközelebb napvilágot látnak. A halhatatlan zeneköltő hagyatéka tíz év óta per tárgya volt, mely csak most dőlt el a Chopin egy varsói kiadója javára, ezért késtek a művek oly soká. * (Massenet.) „Thais“ c. új dalművén dolgo­zik. Szövegét, Anatole France regényéből Millet P. írta. * (Óriási zongorát) készíttetett egy dúsgazdag orosz, Jiesajej­ Malcejt: kétszer akkora, mint a mai legnagyobb gyártmányok, 6 lábon áll s a hangja olyan erős, hogy egy modern, vékonyfalú épü­letben Istenkisértés-számba megy a rajtajátszás. — Kár, hogy arról nem ír a „Musical Courriers”, mely e hírt világgá bocsátja, hogy váljon a rendesnél kétszerte nagyobb kéz is kell-e az óriás zongorán a játszáshoz? * (Műkedvelői előadás Pécelen.) Fekete Béla színtársulata Pécelen tegnap műkedvelői előadást rendezett. Ez alkalommal a „Náni“ került előadásra, melynek címszerepét Stern Janka k. a. játszotta. A darabban Hatala Györgyné, Ferdinándy Gyula és Kora Károly működtek közre, kik közül mindannyian élénk tetszésben részesültek.­­ Ugyancsak tegnap délután birkózás is volt. Stettner Sámuel Budapestről állott ki Polytani Györgygyel, Pécel legerősebb embe­rével. A hosszas küzdelem után Stettner győzött, a néző­közönség nagy tetszése között. A komáromi hid. 3

Next