Pesti Hírlap, 1894. március (16. évfolyam, 60-90. szám)

1894-03-18 / 77. szám

8 PESTI HÍRLAP 1894. március II. haute finance — mind képviselve voltak a főpróbáig mely teljesen egy első előadás jellegével birt. Az uj műről, melyet kimerítően, nagy jelentő­ségének megfelelően fogok méltatni egyelőre annyit, hogy szövegét Anatole France, e mély gondolkozásu író harmadfél évvel ezelőtt megjelent, nem annyira kortörténelmi, mint inkább bölcselmi regénye, „Thais“ szolgáltatta a libretto írójának, Gallet-nak. A cselek­mény a Pharaok csodás földén, a római imperatorok által meghódított, de már a keresztény vallás befo­lyását feltüntető Egyiptomban, jobbadára a Nagy Sán­dor alapította Alexandriában játszódik le. Oly kor­szakban tehát, midőn a sülyedő pogány világ erkölcsi fejlettsége szemben találta magát a másik véglettel: a keresztény ascetismussal, fanatismussal és önsa­nyargatással. Ezen, oly óriási ellentéteket magába záró világból emelkedik ki a cselekmény, melyhez az ősrégi le­genda szolgáltatta az anyagot Anatole Francé-nak. Az opera hősnője a bűbájos Thais, Alexandria leg­szebb, de egyúttal leghirhedtebb művésznője, ki sok­kal inkább szolgálja Venust, mint Apollót. Feslett élete megbotránkoztatja a nílusparti anachoréták fő­nökét és e szent férfiú arra a merész és kényes fel­adatra vállalkozik, hogy az eltévedt bárányt a hit révpartjába fogja vezetni. Sikerül, de mire Thais megtér, az asceta szíve lángoló szerelemre gyullad a bájos hölgy iránt. Ennyit egyelőre a megkapó, drámai erejű cse­lekményről. A­mi a fődolgot, a zenét illeti, az Mas­senet nagy tehetségét egészen új oldalról mutatja be. Thais zenéje elüt a mester eddigi dalműveitől. Csu­pán a hangkezelés művészete emlékeztet a régi Mas­­senetre. Mindent összevéve, Thais egyik legeredetibb alkotása az újabb francia dalműszerzésnek. Nagy és fényes sikert jósolnak neki. B. N. * Mint egy párisi sürgöny jelenti, Massenet dal­műve a tegnap esti első előadáson csak közepes si­kert aratott. A zenében sok lyrikus szépség van és mindenütt rávall az ügyes komponistára, de az in­venció gyönge oldalát képezi. A címszerepben San­derson Sibyll lépett föl először és nagyon tetszett. Legkevesebbet ér a darabban előforduló ballet, mely Massenet leggyöngébb alkotásai közé tartozik. A kom­ponistát és a szövegírót minden fölvonás után több­ször kitapsolták. * * (Az orsz. m. képzőművészeti társulat) holnap, vasárnap délelőtt 11 órakor tartja ez évi közgyűlését. A társulat elnöke, gróf Andrássy Tivadar, már közel egy hét óta beteg s nem fog a közgyűlé­sen résztvenni s megkérte Harkányi Frigyes alelnö­­köt, hogy őt helyettesítse. A közgyűlés napirendje a következő : 1. A választmány jelentése a lefolyt év­ről ; 2. A m. é. zárszámadások; 3. A f. é. költségelő­irányzat ; 4. Tiszteleti tagok választása ; 5. A társu­lati elnök és alelnök választása három évre (ugyanis gróf Andrássy Tivadar elnök és Harkányi Frigyes al­elnök mandátuma ez évben lejár); 6. A választmány alapszabályszerű kiegészítése ; 7. Indítvány a minta­­rajziskola üres telkén át szerzett átjárási szolgalom­ról való esetleges lemondás tárgyában. — A közgyű­lés pontban 11 órakor veszi kezdetét, a társulati ta­gokhoz az elnökség azt a kérelmet intézi, hogy lehe­tőleg 11 óra előtt s mentői nagyobb számban megje­lenni szíveskedjenek. Szavazattal csak oly társulati tagok bírnak, a­kik a múlt évi dijat megfizették s a társulatnak ez évben is még tagjai. * (Munkácsy Bécsben.) Munkácsy és neje tegnap szerencsésen megérkezett Bécsbe s a mester első útja az internacionális műtárlatba vezetett. A mester rendkívül elismerőleg nyilatkozott a kiállítás gazdagságáról s kivált az angol művészek keltették fel érdeklődését. A mester természetesen a bécsi mű­vészet haladását is dicsérte — a bécsiek előtt. * (Ajándék a történelmi képcsarnoknak.) Zichy Jenő gróf v. b. t. t., orsz. képviselő a napok­ban a történelmi képcsarnoknak adományozta a ko­ronázási jubileumnak, Konräder akad. festő által ké­szített képét. Ezen érdekes képen, mely annak idején egyik Andrássy-uti műkereskedés kirakatában volt látható, maga az ajándékozó gróf is meg van örökítve. * (A képzőművészeti társulat sorsolása.) Az orsz. m. képzőművészeti társulat tagjai javára ma szombaton délután 3 órakor volt az ez évre szóló nyeremény-értékek kisorsolása. A múlt évben először sorsolt ki a társulat ily nyeremény-értékeket, műtár­gyak helyett s ez a tagok körében csakhamar igen rokonszenvesen fogadott újításnak bizonyult. A nyerő tagok a társulat tavaszi, téli és karácsony-újévi kiál­lításain a nyeremény­értékek erejéig maguk választ­hatnak a magyar művészektől való művek közül. A társulat annál nagyobb összegre menő nyeremény­­értéket sorsol ki, mentől nagyobb a tagok száma, úgy, hogy ez évben már 7550 frtra ment fel ez ösz­­szeg. A húzásnál a választmány által kiküldött bizott­ság, Forster Gyula elnöklete alatt, Nadler Róbert és Benkő Kálmán választmányi tagok, Görgei István kir. közjegyző, dr. Rózsavölgyi Gyula hatósági biztos, dr. Szmrecsányi Miklós társ­­titkár és Mészáros Ferenc társulati számvevő voltak jelen. A húzásnak ered­ménye a következő volt: Nyeremény­érték Nyerő szám Nyerő neve 1000 forint 3519 Hornig Károly báró püspök 500 )) 552 Dr. Hőgyes Endre 500 99 2737 Nádasdy Ferenc gróf 300 5­­50 Balog Károly 300 99 2544 Esterházy Miklós József gróf 300 95 521 Heinrich Ferenc idb. 300 99 3571 Kéméndy Jenő 300 99 1101 Radisich György 300 99 3297 Zichy Mihály 300 }) 927 Mendl István 200 9» 2970 Schossberger Zsigmond br. 200 }9 693 Kiss Ferenc 200 99 2382 Andrássy Tivadar gróf 200 95 470 Gyulányi Béla 200 99 1149 Dr. Riedl Frigyes 200 99 3624 Dr. Mészáros Károly 200 99 3074 Szlávy József 200 99 159 Bubala György 200 99 3267 Zichy N. János gróf 100 99 1440 Török Sándorné 100 99 3275 Zichy N. János gróf 100 99 3274 Zichy N. János gróf 100 99 1471 Vajda Zsigmond 100 99 742 Dósa Albert 100 99 3578 Somogy megye 100 99 917 Meckwart Andrá 100 99 1350 Szenes Ede Szilágyi István 50 99 235 Dienes I. G. 50 9­ 636 Kainrath Laios 50 99 419 Goldberger Mór 50 99 888 Mandits Sándor 50 99 1692 Esterházy Mihály gróf 50 95 759 Köves Izsó 50 99 3785 Széchenyi Ferenc gróf 50 99 721 Kogutovicz Manó 50 99 3684 Odescalchy Gyula herceg 50 99 1490 Vértessy Sándor 50 99 2475 Bubics Zsigmond püspök. A társulat a nyerőket már értesítette. A hú­zásban az 1000 fitos pártfogó tagok 15 számmal, a 200 forintos alapító tagok 3 számmal, a rendes tagok pedig tagsági jegyek számával vettek részt, az alap­szabályoknak megfelelően. * (A fiumei kormányzók képei.) Mint fiu­mei levelezőnk írja, a jelenlegi fiumei kormányzó, gr. Batthyány Lajos arra kérte a fiumei képviselőtestületet, engedje meg, hogy lefestesse a volt fiumei kormány­zók képeit az új kormányzói palota részére. A tanács az engedélyt megadta és most a kormányzó Burger festőt megbízta, hogy a képeket életnagyságban ké­szítse el. A képek az új palota nagy elfogadó termé­ben lesznek elhelyezve. König Izidor 100 99 1668 Kolozsvári kör 100» a«82 100 99 1967 Egyletek és intézetek. — A Szabad Lyceumban ma Matlekovits Sándor dr. nyug. államtitkár befejezte előadásait a vámügyről és vámpolitikáról. Winkler Lajos dr. egye­temi magántanár folytatta kémiai előadását.­­ A műbarátok köre e hó 20-án tartja meg közgyűlését a zene­akadémia dísztermében. Az évkönyv, amely a kör múlt évi működéséről számol be, már megjelent, a szokásos csinos kiállításban, dr. Szendrei János titkár szerkesztésében. Ez évkönyvből kitűnik, hogy a műbarátok körének 406 tagja van és­ évi bevétele tízezer forint. SPORT. (A „Hunnia Magyar Bicycle Club“) márc. hó 18-án, vasárnap, kirándulást rendez Aszódra. Indu­lás reggel 1/28 órakor a Nicoletti-kávéháztól és d. u. 2 órakor Tarcsára a Jockey-kávéházból (Kerepesi-ut végén). Vendégeket sportszerű ruhában szívesen látnak. TUDOMÁNY. * (A Magy. Tud. Akadémia) március 19-én, hétfőn d. u. 5 órakor összes­ ülést tart, melynek tár­gyai: 1. Jelentés az 1893. évi Teleki-pályázatról: Bánóczi József 1. tagtól. 2. Jelentés az 1892/3. évi Karátsonyi-pályázatról: Vadnay Károly 1. tagtól. 3. Jelentés az 1893. évi Farkas-Ilaskó-pályázatról: Gyulay Pál 1. tagtól. 4. Folyó ügyek. w,v"v" Bomba egy kávéházban. Már a második bomba is megjelent Budapes­ten. Az'elsze tudvalenüleg csak olyan tréfa-bomba volt 'fűrész­porral megtöltve, a­melyet azért helyezett el egy titokzatos jókedvű ember a képviselőházban, hogy megtréfálja vele a gyengébb idegzetű képviselőket.^ a mai bomba azonban már komolyabb jószág, mely, valóságos robbanó anyaggal volt megtöltve és a mely ha felrobbanik, a körülötte lévő emberek életét ki­oltja s olyan rombolást visz véghez, mint akár Vail­­lant bombája Parisban. A bom­ba-históriáról lapunk tudósítója a követ­kezőket jelenti: A népszínház-utca 28-ik számú ház földszint­jén van a Wertheimer-féle kávéház, mely egyik haj­naltól a másikig a derék ó­szeresek és handlék gyü­lekező helye. A kávéház mindennap hajnali 4 óráig van nyitva és reggel 6 órakor ajtait ismét föltárják. A bezárást maga a tulajdonos, Wertheimer eszközli s azután átadja a kulcsokat Grünbaum Gizella pénz­­tárosnőnek, akitől azután Fischer János háziszolga veszi át reggel azokat és felnyitja az ajtókat. így történt ez tegnap is. Fischer János mikor reggel átvette a kulcsokat a pénztárosnőtől és kinyitotta a külső ajtót, a két ajtó közti padolaton egy henger alakú, vasbádogból készült, gyanús tárgyat talált, melyből három centimé­ternyi hosszú gyűjtő­kanóc lógott ki oly módon, hogy a vége az ajtó alatt kinyúllott az utcára. A háziszolga képes napilapokat olvasó úri­ember, a­ki, mikor meg­látta a furcsa portékát, azonnal felismerte, hogy ez bomba s épen azért nem volt a világnak olyan kin­cse, amiért hozzányúlt volna, sőt még a kávéházba sem mert bemenni. Időközben megérkezett Stekler János pincér is és a már akkor összegyűlt ószeresek­kel együtt meghatottan szemlélte az első bombát, melyet életében látott. Először egy seprővel kezdte piszkálni a gyilkos eszközt, a­melynek láttára a néző­közönséget képező ószeresek rémülten menekültek a harmadik utcába. Mikor Stökler látta, hogy a bomba nem robban szét, egy elszánt mozdulattal fölvette azt s bevitte a telefon­szobába, a­hol egy márványasz­talra helyezte, bezárván az ajtókat. Stekler János pincér udvarias ember s azért, nehogy elrontsa fő­nöke, Wertheimer étvágyát, csak ebéd után három óra­kor szólt neki a különös leletről, mely hivatva lett volna a­­Wertheimer-dinasztia, és vendégei életét ki­oltani. Wertheimernek életében sok handléval volt dolga s épen azért bátor ember. Egész bátran kezébe vette a bombát és megrázta. Szemcsés, fekete por hullott ki ekkor belőle, a melyet a kávéház-tulajdo­­nos meggyujtott. Ez a különös por abban a pillanat­ban sisteregve robbant fel, megégetve Wertheimer ke­zét is. Hanem erre aztán az egész kávéház személy­zet halálra megrémült s a legelső dolga volt értesí­teni a dologról a VIII. ker. kapitányságot, melynek részéről Kolozsváry Gyula kerületi kapitány ment ki és kellő elővigyázat mellett bevitette a bombát a fő­­kapitánysághoz, mely Gallér Jakab tüzérkapitányt kérte meg, hogy vegyelemezze a bomba tartalmát. Gal­lér elvitte a bomba tartalmát a gubacsi határra s ott felbontva, tartalmát megvizsgálta. Ennek a vizsgálat­nak eredményéről azután ma délután a következő vé­leményt terjesztette be a főkapitánysághoz: „A Wertheimer-kávéházban talált gyanús tárgy egy 9 centiméter magas és 8 centiméter átmérőjű henger alakú vasbádog-doboz. A doboz felső fedele vasékekkel van lezárva, alul pedig egy két centimé­­ternyi nyílás van, melyből három centiméter hosszú, petróleummal itatott kanóc lóg ki. A doboz oldalán még két kisebb nyílás van, mely valószínűleg arra a célra szolgált volna, hogy a bomba belsejében esetleg támadt tüzet éleszsze. A doboz tartalma szénből, fehér- és sárga-kristályos savakból áll. Az anyagot vegyi vizsgálat alá véve, az eredmény a következő volt: a talált anyag finom faszénpor, salétrom és vasszilánkokból áll, a­mely petróleummal van átitatva. A keveréket meggyújtva, gyors lobbanással, sisteregve, fehér és vörös lánggal égett. A dobozban ezenkívül egy rongyba csavarva 66 darab éles és hegyes szög volt alkalmazva, melyek egy centiméter hosszúak és öt miliméter kerületűek. A szögek súlya 180 gramm. Az anyag különben magától, illetve a kanóc tüzétől nem gyulladt volna meg, csakis jól égetve, a gyorsan kifejlődött gázok robbantották volna föl.A Wertheimer kávésnak az a véleménye, hogy az éjjel tehették a két ajtó közé a bombát s igy valla­nak a kávéház pincérei is. A rendőrség a legnagyobb erélylyel indította meg a vizsgálatot, de csak annyit tudott megállapítani, hogy az éjjel egy hosszú fekete télikabátos, fekete szakállú, alacsony ember járt izgatottan föl-le a kávéház előtt. Hogy azonban ez tette-e oda a bombát, arra a legkisebb bizonyíték sincs. A tettes bizonyára meg akarta gyű­rni a ka­nócot, de valószínűleg megzavarták ebben­ törekvé­sében. Az egész újvásártéri ószeres-társadalom bom­­bahistória miatt erősen meg van hatva. *

Next