Pesti Hírlap, 1894. május (16. évfolyam, 121-151. szám)
1894-05-01 / 121. szám
letta a verseny mellett s mivel visszahúzódása és passzív, terméketlen pénztömeggé való átalakulása oly nyomort idézne elő társadalmi rendszerünkben, amilyenhez foghatóról azok álmodnak legkevésbbé, akik ma a tőke ellen forradalmi szólamokat deklamálnak. Ez az különben, amiért a szocializmus oly nehezen képes politikai formát ölteni s ez az, amiért elfogadható, jogilag is szabatos alkotmányt a szocializmus legnagyobb tudósai sem képesek fonnulázni. A szocializmus a gazdasági ellentétek kérdése ma is. Veszedelme is csak az ellentétek élesedésében van, de nem abban, hogy a politikai rendet földúlni képes volna. Erre nem képes, mivel nincs, amit helyébe tegyen és ez az oka, hogy a nagy többség nem ismerheti el a szocializmusnak, mint politikai pártnak jogosultságát, amint hogy a belga munkáslázadások is csak rombolni tudtak, de jobbat és igazságosabbat alkotni nem. Hogy reformok útján kell ezeket a fejlődéssel járó ellentéteket kiegyenlíteni, vagy legalább kisebbíteni, azt minden államférfia vallja. Épen ma mondotta Casimir Perier francia miniszterelnök Lyonban a következő, följegyzésre érdemes szavakat: ,,Erkölcseinket törvényeinkkel együtt reformálni kell■ Az előítéleteknek el kell tűnniök. Az élet kiváltságosainak, azoknak, kik felesleget élveznek, végre magasabb értelemben kell felfogniok szociális kötelességeiket és rá kell magukat szánniok, hogy a közterheknek valamivel nagyobb részét vegyék magukra, hogy könnyebbítsenek azokon, akik a kenyeret családjuk számára munkabérükből veszik meg.“ Ha ezen mondás mögött nagyszabású szociális reform terve rejlik, — ami épen nem bizonyos — a világ számára ismét egy új és nagyszerű politikai reform-mozgalom indul ki Párisból s a „negyedik rend törvényhozása“ élénk lesz egész Európában. Hogy az erkölcsüket is lehet-e majd olyan könnyen reformálni, mint a törvényeket, ahhoz sok szó fér. Magyarországra nézve mindenesetre sok tanulságot hoz az idei május elseje. Egy régi előítéletünk most megszűnik, az t. i., hogy „Magyarországon nincs szociális kérdés.“ Most már egész sor város és több vármegye tanúskodik ellene. Van bizony nekünk is szocializmusunk, még agrárszocializmusunk is. És volt ezelőtt is, csak nem akartuk tudni. Most ez a kérdés is ajtóstul rohan be hozzánk s nagyon is érthető módon követeli „a szegény emberek számára való törvényhozást“, ami eddig voltaképen egyetlen politikai pártunknak sem képezte komoly dolgát, dacára annak, hogy van elég bőbeszédű radikálisunk. Május elseje, reméljük, komoly események nélkül fog elmúlni. De ne múljék el vele az a tudat, hogy törvényhozásunknak és kormányunknak legnagyobb gondját is megérdemli a vagyontalan munkásosztály mozgolódása s hogy nekünk, ha idején hozzálátunk a szociális törvényhozáshoz, még sok mindent meg lehet előzni. Azonfelül pedig bevallhatjuk magunk közt azt is, hogy a vagyontalan osztályokkal a magyar törvényhozás évtizedeken át igen-igen keveset törődött, tehát joggal lehet igényelni a mulasztottak helyrepótlását, helyzetünkben egy kis kölcsönt visszautasítanánk, ha jó baráttól jön. . . . — Parancsoljanak velem. — Nos, kedves barátom, én rajta leszek, szólt a báró s hirtelen elhatározással kezét a Tarnóczyéba csapta, én megvallom, rokonszenvet érzek ön iránt s ahol egy jó tettre nyílik kilátás, ott én soha sem hozakodom elő az önérdekkel. Mindig a fiatalság barátja voltam s az is maradok, kutya mája . . . — Köszönöm, báró úr. E szerint lesz kegyes pártfogolni kérésemet a fiatal bárónál ... — Itt a szavam rá s még ma vagy legkésőbb holnap megkapja Estellát. Hova vigyem önnek ? — Nem mehetek most mingjárt érte? — No persze! Ne legyen annyira türelmetlen. Juventus ventus. Minden legyen s mingyárt legyen! Bolondság, édes fiam. Azt tartja a tót közmondás: Nye kazal sa Pan Boch blaznit. (Az isten nem ajánlotta a bolondozást). Lassúság és okosság. Idő kell és rábeszélés kell. Csak bizza ön rám és menjen vissza nyugodtan a szállására. Hol van szállva ? — A krivánkai korcsmában. — Hát ott lesz az Estella ma vagy holnap, punktum. A fiatal prókátor boldogan hálálkodott az öregnek, mire meleg kézszorongatások között elváltak, a Palugyai-féle akolnál, ahol nagy csatárával csörtettek ebibek az ugató juhászkutyák, Tarnóczy visszafordult Krivánka felé, a báró pedig a kastélyba indult, de alig tett pár lépést, mintha véletlenül ötlene eszébe, rákiáltott a fiatalemberre: — Hophó! Vissza csak egy kicsit, kis spektábilis. Elfelejtettem valamit. Tarnóczy készségesen fordult vissza és futott feléje. — Parancsoljon, kérem ! — Nos, igen — szólt kissé zavartan — kényes ügy, kellemetlen ügy, de túl kell esni rajta ... azt gondolom, jobb lesz ha túlesünk ... A kölcsönkéről van szó . . . (s fitymálva biggyesztette el az ajkait). A fiú könynyelmű egy kicsit, könnyelműen van nevelve, az én hibám is, de az övé is. Egyébiránt ezen most már nem lehet segíteni. A kölcsönt okvetlenül meg kell neki említenem. Én Istenem, ez már a század, ez az átkozott század! A legszebb tettekhez is hozzá kell tapadnia egy kis prózának. Az Isten verje meg ezt a XIX-ik századot ! Hát hány forintot mondhatok neki ? Tarnóczy habozva felelt: — Nem tudom. Igazán nem tudom. Talán kétszáz forintot. Behenczy Pál gúnyosan felkacagott: — Bagatelle! Kétszáz forint! Az egy napra való a kölyöknek. Oh, Istenem, önnek nincs fogalma, hogy mennyire rosszul van nevelve ez a fiú. S aztán azt tessék meggondolni, hogy az Estellát már maga Pongrácz István hatszáz forintért vette Zsolnán. És kitől ? Egy közönséges komédiástól! Nem, nem, ön túlságosan fösvény, édes fiam, egy Behenczy báróval szemben. Ön egy igazi Harpagon. (s tréfásan veregette meg az ügyvéd vállait). Kutya mája, ön egy hatszáz forintos jószágért kétszázat akar ígérni! — Igen, de akkor még valószínűleg szebb volt — jegyzé meg az ügyvéd kedélyesen. — Bah, — pattant fel Pál báró — de ön nem a szépségéért akarja bírni. Mert igaz, hogy szebb volt akkor, de most okosabb, kövérebb. Ez a tónus felbőszíté kissé az ügyvédet, akaratlanul is csípős lett: — Csak talán nem akarják fontszámra eladni ? — No, no, fiatal ember. No, no. Nem az eladásról van szó, de egy kölcsönös szívességről. Becsületemre mondom, semmi másról. Mikor én a walesi herceggel vadásztam, ezelőtt egy pár évvel, akkor igy szólt hozzám a walesi: „Egy PESTI HÍRLAP 1894. május 1 . Belpolitikai hirek. József főherceg és a m. tud. akadémia. Egészen megbízható helyről vett értesülések szerint, József kir. herceg nem lép ki a m. t. akadémiából. Ez az újabb hír felette örvendetes benyomást keltett a társadalom minden körében, kivált a politikai körökben, amelyeket a kilépés hire nagyon elkedvetlenített. A cáfolat alakjából különben kitetszik, hogy a lemondás hite nem volt alaptalan s hogy az nagyon is pozitív formában feküdt a beavatottak előtt. Amint mi értesülünk, hogy a meglevő lemondási szándék befejezett ténynyé nem vált, az főképen es annak köszönhető, hogy Wekerle miniszterelnök maga is behatóan érdeklődött ezen ügy iránt s illetékes helyen bizonynyal módjában állott megnyugtató fölvilágosításokat adni a kilépés szükségtelenségére, sőt annak káros hatására vonatkozólag. Az ügy szerencsés megoldását követő általános megnyugvás mutatja legjobban, hogy a magyar közvélemény tényleg mily kelletlenül fogadta volna azt, ha a legnépszerűbb főherceg a magyar tudományosság és szellem tűzhelyétől megvált volna, még pedig olyan okok miatt, amelyekben része valóban nem volt. — Az egész ügy ezzel szerencsésen elintézettnek tekinthető. A képviselőház bizottságaiból. A háznak három bizottsága fog holnap ülést tartani. A zárszámadási bizottság tárgyalás alá veszi az állami számvevőszék jelentését a Magyarország és Horvát-Szlavonországok közt az 1891-ik évre történt pénzügyi leszámolás tárgyában; a kérvényi bizottság pedig el fogja intézni a házhoz újabban érkezett és a tizenhetedik és tizennyolcadik sorjegyzékbe foglalt feliratokat és kérvényeket. Ugyancsak holnap veszi tárgyalás alá az igazságügyi bizottság a vallás szabad gyakorlatát szabályozó törvényjavaslatot. A nemzeti párthor este 6 órakor értekezletet tartott Kovács Albert elnöklete alatt. Napirenden volt az örökösödési eljárásról szóló törvényjavaslat. A javaslatot Issekutz Viktor, mint az igazgatósági bizottság tagja ismertette s általános tárgyalás alapjául elfogadásra ajánlotta, de a részletekre nézve néhány észrevételt tett. Ezután hozzászólottak Makfalvay Géza, Hódossy Imre, Horánszky Nándor. A párt a törvényjavaslatot általánosságban elfogadta. Holnap (május 1-én) d. u. fél hét órakor a párt ismét értekezletet tart. A képviselőház pénzügyi bizottsága Széll Kálmán elnöklete alatt tartott mai ülésében tárgyalás alá vette az állami anyakönyvekről szóló törvényjavaslatot. Elnök fölemlítvén, hogy a javaslat a háznak még két bizottságához, a közigazgatásihoz és igazságügyihez is utasítva lévén, a ház intenciója kétségkívül az volt, hogy a pénzügyi bizottság leginkább a pénzügyi terhek szempontjából vegye a javaslatot bírálat alá. Pulszky Ágost előadó ismertetvén a javalatnak pénzügyi jelleggek is bíró rendelkezéseit s az igazságügyi bizottság által a javaslaton tett megfelelő módosításokat, kiemeli, hogy az állami anyakönyvvezetés összes költségei részletesen kidolgozott tervek alapján körülbelül 840.000 forintban számíttattak ki. Hieronymi miniszter utal arra, hogy a javaslat lényeges átdolgozását azon körülmény tette szükségessé, hogy időközben a házasságjogi törvényjavaslat a képviselőház elé terjesztetett s a ház által elfogadtatott. A költségek legnagyobb részben átmeneti jellegűek, miután az adminisztráció reformjának, jelesül a községi reformnak keresztülvitele után rendelkezésre fogna.: állani azon hivatalközegek, akik az anyakönyveket vezetni fogják. Szóló részletesen ismerteti ezután az állami anyakönyvezés szervezésének kidolgozott előzetes tervezetét s a szervezet előrelátható kiadási szükségletét, kimutatván, hogy a költségek minden valószínűség szerint nem fogják legalább jelentékenyen túlhaladni a 800.000 felot. Falk a ház azon határozatában, melylyel a javaslat a pénzügyi bizottsághoz is utasíttatott, csakis formalitást lát s miután azt tartja, hogy alig van, a ki az elv megvalósítását ne kívánná s hozzá ne járulna azon kiviteli módozatokhoz is, melyeket a ház két bizottsága már megrostált, ha a kivitel azon keretben fog mozogni, melyet a miniszter ismertetett, szóló minden aggodalom nélkül megszavazza pénzügyi szempontból is a javaslatot. Helfy azt tartja, hogy a külön anyakönyvi felügyelők mellőzhetők lennének s a minisz