Pesti Hírlap, 1895. február (17. évfolyam, 32-59. szám)

1895-02-01 / 32. szám

2 PESTI HÍRLAP 1895. február 1. de mivel b. Eötvös a tudomány és nem a po­litika szolgálatában nevekedett­­ föl, ő a logika egyenes szabályai szerint akarta megoldani a kérdést azzal, hogy ezen összeget, mint amely az általános bizalmi fölhatalmazás keretét, a 25 ezer frtos tételt meghaladja, a korona jóváha­gyása­ elé kell előbb terjeszteni, mielőtt az a budgetbe beállíttatik. Nem bizonyos, hogy a kérdés a korona jóváhagyása elé kerülvén, megkapta volna-e az­­ előleges jóváhagyást, de az bizonyos, hogy soha sem került a korona jóváhagyása elé. Az ösz­­szeget öt egyenlő 20 ezer forintos részletre osz­tották föl s b. Eötvös Lóránt gyanútlanul beállí­totta a saját budgetjébe az első részletet a Nemzeti Múzeum rovata alá, ahol a „törté­nelmi okmányok“ megvételére szánt összeg gya­nánt az ügylet teljes agyonhallgatása mellett szerepel, nem minden dicsérete nélkül Macchia­­velli gyakorlati állambölcseleti tanításainak. A dolog tehát titokban maradt fölfelé, de titokban maradt lefelé is. A két nagy alkotmá­nyos malomkő között őrtetlenül volt átmenendő e kis búzaszemecske valamiféle hézagon, ha úgy akarja a­­ jó szerencse. Fortuna istenasszony azonban ezúttal nem mosolygott a bátrakra. A Wekerle-kabinet idő­közben megbukott, bár egyáltalán nem emiatt. A „megmaradó“ miniszterek közt ott volt egy­­ideig K. Eötvös neve is, mígnem egyszerre ő is hirtelen és végképen megbukott és helyébe Wlassicsot kérték föl. Csak némi idő múlva kezdett nyilvánva­lóvá lenni, hogy odafönt ez a budget-turpisság, hogy, hogy nem, időközben kisült és magával rántotta a korona bizalmának megmaradt ré­szét is, magával b. Eötvös Lórántot is, aki sok keserűséggel követte Csáky Albin grófot a gya­korlati politikai tanulságok nyugalmasabb li­geteibe. Most már fölfelé tisztázva lévén az ügy, lefelé is tisztulnia kellett. A budgetból ellenzéki tyúkok kikaparták az igazságot és most itt van az igazság, melynek földerítése nem nél­külöz minden humort, de egyben komoly gon­dolatoknak is méltán anyagát képezheti. A magyar politikai közéletben az elibünk táruló görbe utak-módok eleddig szokatlanok voltak sőt egyenesen ki voltak zárva. Államfér­fiaink sokat tartottak arra mindig, hogy abban, ami az alkotmányos faktorok : a korona és az országgyűlés elé kerül, ne legyen semmi olyan elrejtegetett, félig igaz, félig nem igaz do­log, a­mi a kormányférfiak szavahihetősé­gét kétes világításba állítja és az állam­élet alantabb régióiban is szükséges, de legfelsőbb rétegeiben már elengedhetetlen bi­zálmat megrendítse. Ezek az Anjou-korbeli mes­terkedések tőlünk eleddig idegenek voltak s ha egymás közt és a koronával szemben is a biza­lom verőfényében akarunk élni, akkor kell is, hogy ilyesmi többé ne forduljon elő. Beláthatatlan károk keletkezhetnek az ilye­nekből. Az ember a közéletben még gya­nakvóbb, mint a ■ magánéletben ; pedig egy­két ilyen „eset“ a magánéletben is egészen elég arra, hogy az ember bizalmát azok­ iránt meg­ingassa, akik efféle expediensekhez nyúlnak. Az effélék utóvégre is bizonyos erkölcsi beszámítás alá kerülnek még ebben a korban is, amikor az etnikai imputatió paragrafusait csak nagy kénytelenségből szokás alkalmazni. A Bánffy-kabinet egyébként kívül áll e játékon. Neki ebben része nem volt, de hogy a Wekerle-örökségből ez a Kossuth-örökség a terhek közt fordul elő, az bizonyos. úgy látjuk egyébként, hogy az új kor­mány a 20 ezer forintos tételt baj nélkül meg­szavaztatja s hogy a korona máris szemet hunyt e turpisság előtt. Az egész tehát egy kis sub rosá-vá fog devalváltatni, melyet ahhoz a 20 ezer forintos budget-tételhez odailleszte­nek, ilyenformán . *) Máskor pedig ilyennek nem sza­bad megtörténnie! Bánffy új minisztereit előre kicsinyekké tenni. Ki tudja, hogy igazán kicsinyek-e ? Nem kicsi­nek tetszett-e Baross Gábor, mikor Tisza állam­titkárul tette Kemény Gáborhoz? Pedig ugyan­csak kicsihez tette. Gondolta-e valaki, hogy egy nemzeti vezéralak rejlik gróf Csáky Albinban, midőn először ült le arra a székre, amelyet most Wlassics nyom és amely most Wlassicsot nyomja ?■ * „Nagy minisztérium.“ „Kis minisztérium.“ „Törpe kabinet.“ „Erős kabinet.“ Jóslások ezek néha és divatok. Gyakran csak üres epitheto­­nok, a­miket az emberek eltanulnak egymástól és szüntelenül hangoztatják, rikácsolják épen úgy, mint a Mátyás-madarak és papagályok. A nymbus, a patina, mely befogja a rég szereplő alakokat, csalódásba ejti és megvesztegeti az itélő tehetségét, de épen úgy vezetheti félre a patina­hiány is. Példa rá a ,­,nagy minisztérium“, az első, a 67-iki. Még most is ott lógnak az arc­képeik a nemesi kúriák vizitszobáiban. Huszon­hat év harasztja befödte az alakjaikat teljesen. S mi huszonöt év a nemzeti élet folyamában ? Öt perc, vagy mondjuk a Szilágyi kedvéért tíz perc. S e tíz perc alatt kisült ez ünnepélyes dísz­­alakokról, a­kik, mint­­ázsiás tallérok szerepel­tek a közkeletben, hogy csak közönséges réz­­garasok voltak. Csak az egy Andrássy tündok­­lik ki színarany voltában, minden időkön ke­resztül. Születtek fáklyafénynél és úgy is éltek, de a fáklyákkal együtt kialudtak, elmúltak. S hogy az érem másik oldalára is rámu­tassak, mennyit gúnyoltak, kicsinyeltük a Tisza minisztereit. Hányszor mondtuk a miniszteri padsorokra célozva: — Itt ül Tisza, a nyolc írnokával! És mégis a Tisza írnok­aiból három óriás ma­radt ránk : Baross, Wekerle, Csáky. Szilágyit nem is említve, ki már ellenzéki képviselő korában mameluk -szemmel (kicsinyítő üvegen) nézve is nagy volt. Gondold meg ezt tisztelt olvasó, a ki e cikkeket átfutod és a ki jártodban-keltedben megszoktad, hogy áhítattal iszod meg a lőrét, ha hires vignetta van a palackján s fitymá­­lódva bigyeszted el ajkad a jó borra, ha még nem került az étlapra a reklámmal fölvert „grand vin“-ek­ közé. Gondold meg ezt és ne ítélkezzél előre a Bánffy-kabinet fölött. Várj, kérlek, egy kicsit. És hogy addig se und magadat, engedd meg, hogy a kabinet új embereit sorra bemu­tassam — nem a milyenekké lesznek, hanem a milyenek most. Kezdem pedig a holnapi számban Lukács Lászlóval. Belpolitikai hírek. Minisztertanács volt ma délután a kor­mányelnökségi palotában. A minisztertanács több személyi ügygyel, ezek sorában, mint hall­juk, az államtitkári állások betöltésének kérdé­sével is foglalkozott. A vallás- és közoktatásügyi tárca költség­­vetésének részletes tárgyalását alkalmasint befejezi a képviselőház holnap, esetleg hétfői ülésének elején, ámbár az egyes költségvetési tételekhez többen van­nak még szólásra följegyezve, nevezetesen a buda­pesti egyetem szükségleténél Várad­y Károly, a ke­reskedelmi akadémiákénál Thaly Kálmán, a felsőb leányiskolák kiadási tételénél pedig Hock János, a válaszolni óhajt a nőnevelés kérdésében ma a közi­tatási miniszter által mondottakra. Felszólalások s ténnek még a tanítóképezdék, a nemzeti múzeum, emberbaráti intézetek tételeinél is. Hétfőn az új demnitási törvényjavaslat kerül a házban napire. A nemzeti párt holnap délután 5 óras­tekezletet tart. A valuta-rendezés. A valuta-rendező beszerzett aranykészleteket ellenőrző orszá­gág Széll Kálmán elnöklete alatt ma ülést melyen a kormány részéről Lukács László miniszter volt jelen. A bizottság tudom a pénzügyminisztérium által a valuta-rendez beszerzett aranykészletekről, a központi é­s a körmöei pénzverő készletében lévő ki­ről s szinaranyról, valamint a gyümölcsözte­tett pénzekről beterjesztett kimutatásokan megállapította a bizottság a múlt évi működő országgyűlés két háza elé terjesztendő jelentés tr­talmát.­­ A pénzügyminiszter előadván, hogy lami számvevőszék a központi pénztárban ellen­szemlét tartott s a bizottság pecsétjével lezárt­­ásta az aranykészleteket tartalmazó szekrét azon óhajtását fejezte ki, hogy a bizottság köz ottani számvevőszékkel az aranykészletek megvá­lásáról s a szekrények lepecsételéséről fölvett jegy­könyvet. A bizottság elhatározta, hogy a minit ezen óhajtásának eleget tesz. A budapesti országos chemiai intézőt központi vegykísérleti állomás, személyzete té­nyeinek a többi állami tisztviselők részére az IV. törvénycikkben megállapított kulcs­szeri rendezését elodázhatlannak tartja és szak tartja a miniszter azt is, hogy a tisztult­­élyzet egy górcső vészszel es egy irodatit porittassék. ORSZÁGGYÜL !. Ma a képviselőház végre befeje luszminiszteri költségvetés fölötti által­­át és megszavazta, az első tételt. Beszélt még Márkus József, Bégé, táv, maga a miniszter, Drakulics Pál és Kiskó János. Márkus József az egész népoktatási tö­vényt „fércműnek“ keresztelte és az egyházp­litikai törvényekre nézve a jövőben olvasva azt jósolja, hogy azok életbelépése után kezdő­dik meg csak a harc és háború. Dégen Gusztáv kimutatja, hogy némely érseki megyében, különösen az egriben és kalo­csaiban, a konynia rendezve van. Wlassics Gyula miniszter igen sikerült po­lemikus beszédben, melyet a jobboldal méltán megtapsolt, ismételten kijelenti, hogy a hátra­levő egyházpolitikai javaslatoknál a szavaknak is csak oly módosításába fog beleegyezni, me­lyet a törvény alkotói, az döbbent kormány tagjai is elfogadnának. Szellemesen és hum­orral cáfolva a különféle ellenvetéseket, végül kije­lenti, hogy merész kísérletezésekbe nem fog bo­csátkozni, de mindent el fog követni, hogy a nemzet egyik legdrágább kincse, a nemzeti kul­túra, fokozatosan fejlődjék. Drakulics Pál fölkérte a minisztert, for­dítson gondot a nemzetiségekre is az ő resz­­szorija korlátai közt. Asbóth­­ János a kultuszminiszteri tárca „kapcsán“ elandalgott az adóbehajtás­­szörnyű­ségein, a szavazati jog kiterjesztésén, szóval egyszerre a népjogok fölkent védőjének csapott­­ föl. (Monokli és népjogok!) Végül az elnök szavazásra bocsáthatta az első tételt, melyet a ház nagy többsége elfo­gadott. II. : A képviselőház január hó 31-iki ülése. Elnök: Szilágyi Dezső 10 órakor nyitja meg az ülést. Jegyzők: Eszterházy Kálmán gróf, Josipo­­vich Géza és Hock János. A kormány részéről jelen vannak: Bánffy D. báró, Wlassics Gyula, Josipovich Imre­­. Hitelesítik a tegnapi ülés jegyzőkönyvét. Elnök: Bemutatja a kokévát nemzeti szín­

Next