Pesti Hírlap, 1895. február (17. évfolyam, 32-59. szám)

1895-02-01 / 32. szám

1895. február 1. P­ESTI HÍRLAP ház állami kezelés alá vétele iránti kérvényét az illető bizottságnak. A kérvényi bizottsághoz utasítják. Következik a napirend. A kultuszminiszteri költségvetés tárgyalásait ! Elsőnek szól Márkus József. Az 1867. XII. t.-cikkről, a közjogi egyességről beszél, melyet meg nem tartanak. Egy másik törvény, a népiskolai pedig, melyet a bölcsnek jelzett korszak hozott létre, nem egyéb, mint egy óriási fércmű, mely a magyar közoktatásügyet teljesen elejti. Ezen állítá­sát egyes példákkal bebizonyítani iparkodik. Mi az egyházpolitikai javaslatokat illeti, a mi­niszter talán abban a hitben van, hogy a polgári há­zasság kötelező alakzatának megszavazásával és a még hátra levő két javaslat elintézésével ezek az egy­házpolitikai kérdések teljes csendben le fognak me­rülni az örökkévalóságba. Téved a miniszter. Ezeknek a kérdéseknek épen ellenkező sajátságuk van; az a sajátsága, a­mi az ágyúnál a schrappnernek és kar­tácsnak, hogy nem a kilövés pillanatában veszedelmes a golyó, hanem a mikor céljához közel ér, mert ak­kor szétrobban. (Helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) És tekintve azon körülményt, hogy ezen háznak egy töredéke egyedül azon tendenciával alkotott külön pár­tot s foglalt el a parlamentben külön állást, hogy a katholikusokkal szemben érezett gyűlöletének kifeje­zést adjon és ezen állásfoglalás pendantja gyanánt azért alakult meg az országban egy másik párt, a néppárt, hogy ezen szívélyes és rokonszenves érzel­meket viszonozza, ebből mindenki kétségtelenül és egész bizonyossággal láthatja, hogy ezen kérdések nem tűntek le s nem fognak letűnni még a törvények életbeléptetése után sem .Élénk helyeslés a balolda­lon é s még kevésbbé fognak letűnni a két javaslat letárgyalása után. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ezekkel a kérdésekkel nem foglalkozik azon föltevésben, mert fájdalom, ennek a háznak nagyon sok alkalma és hosszú ideje lesz ezen kérdésekkel foglalkozni és mi ezen kényszernek egyáltalán nem örülünk, sőt nagy szerencsétlenségnek tartjuk. Egyet­len egy van a világon, aki ennek örül s ezt az egyet Bécsnek hivják. Egyébként mindezen kérdésektől eltekintve, őszinte örömmel üdvözli a kultuszminisztert a minisz­teri székben és nem osztozik azok nézetében, kik őt nem tartják hivatva arra, hogy tárcáját betöltse. Tel­jesen hiszi, hogy, ha mást nem is bír hosszú vagy rövid ideig tartó minisztersége alatt fölmutatni, föl fogja mutatni, mint jogász és jogtanár azt az ered­ményt, hogy ezt a rossz törvényt legalább tisztessé­gesen és igazságosan hajtja végre. Épen ezért ismé­telten üdvözli a minisztert és kijelenti, hogy a kul­­tuszbudgetet elfogadja. (Élénk helyeslés a bal­oldalon.) Régen Gusztáv: Sürgeti a vizsgálatok szigorítását a középisko­lákban, sőt a felsőbb népiskolákban is, hogy csak azok léphessenek a tudományos pályára, a­kik tehet­ségüknél, szorgalmuknál fogva odavalók. Az iskoláknak szorosan nemzetieknek kell lenni, mert különben önmagunknak ellenségeket nevelünk. Madarász József: Igaza van ! Degen Gusztáv : A kongrua-kérdés­ rendezésén nézve a püspökök nem tettek semmit, így mondta Hock János. Hock János: Évekkel ezelőtt tettek. Régen Gusztáv: Szóló annyit tud, hogy az egri és kalocsai érsekek az ő egyházmegyéikben a kongruát úgyszólván már megoldották. Az egyházpolitikai kérdéseket illetőleg csak úgy, mint a püspöki kar, azt akarja: Fiat pax. Bízik a kormányban, hogy program­beszédjéhez képest helyre fogja állítani a felekezeti nyugalmat s ha majd ez sikerül neki, ő lesz az első, aki üdvözli érte. Miután bízik a miniszterben, a költségvetést megszavazza és csak azt kívánja, hogy azon várako­zások, melyet hozzá fűznek, teljesedésbe menjenek. (Élénk helyesés jobbfelől.) Wlassics Gyula kultuszminiszter : Megköszöni a háznak, hogy legkivált közokta­tásügyi kérdésekkel foglalkoztak fölszólalásaikban a képviselők. Visszautasítja azt a vádat, mintha ő a politikai nyulékonyságnak képviselője volna s egész határo­zottsággal kijelenti, hogy a két hátralevő egyházpo­litikai­­javaslat dolgában csak oly módosításoknak fog a házban támogatója és képviselője lenni, amelyek­hez a lelépett kabinet tagjai is hozzájárulnak. A ka­­tholikus autonómiára vonatkozólag megjelölte a hatá­rokat s most is az a véleménye, hogy a katholikus autonómia a katholikus egyház fölfogásával ellentét­ben nem állhat. Folényi Géza: Ki kíván ilyet ? (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Wlassics Gyula: Épen azért mondotta ezt, mert azt vették tőle rossz néven, hogy fölállította e tekintetben is a határt. (Helyeslés jobbfelöl.) A közoktatásügyre áttérve, hangsúlyozta, hogy gj népoktatás álltfflffű­tésre ipa tíjdpá helyeselni, mert éppen a népoktatás érdekében kell megbecsül­nünk a felekezetek, községek iskola­fentartó áldozat­készségét, viszont maga fog legjobban örülni, ha a törvényhozás minél több iskola államosítására adja meg a szükséges eszközöket.­­Nem helyeselheti, hogy az ellenzék egyes szó­nokai szembe állították egymással a felsőbb és nép­oktatást, szívleljék meg ezek annak a magyar tudós­nak a tanácsát, hogy a nemzetek műveltségét nem az írni, olvasni tudók százaléka szabja meg, hanem az intelligens elemek száma. A nőnevelés kérdését ő is egyik kiváló feladatának tekinti, különösen gondot fordítva arra, hogy az elszegényedett, művelt nők megszerezhessék a tisztességes megélhetés feltételeit. A leánygimnázium kérdése szorosan összefügg a nők egyetemi oktatásának kérdésével és ideje volna ko­molyan gondolkodnunk arról, hogy a nők tanárokká, orvosokká és gyógyszerészekké lehessenek. Összeha­sonlító számadatokkal mutatta ki, hogy a külföldön aránytalanul magasabb a tandíj, mint nálunk. Megígéri, hogy nemsokára egy jelesebb festőt küld Drezdába, az ott őrzött Rákóczi-arckép meg­festése végett. Kovács Albert képviselő Csáky Albin gróf pro­­grammját annak idején beszédében általánossággal vá­dolta. Azért hitte szóló, hogy ő vele meg lesz elé­gedve, mert részletezte, most meg az nem tetszik neki. (Élénk derültség és tetszés jobbról.) Az internátusok, az egységes középiskola és egységes jogi államvizsga ügyére gondot fog fordítani. A múzeumügy fejlesztése, az egyetemi szemi­náriumok szintén szívén feküsznek a kultuszminisz­ternek. A nem magyar nyelvű tanítók magyar nyelv­tu­dásának ellenőrzése folyton szigorúbb és eredmé­nyesebb. Kéri az ellenzéket, ne nyilatkozzék az ankétek­ről oly kicsinylően. Oly­an kétet akar, mely az élet tapasztalatai­ból vett jó tanácsokkal a haza és a nemzet érdeké­nek szolgál. (Helyeslés a jobboldalon.) És Zichy Jenő gr., ha hozzáfordul majd szóló azon szakkérdésekben, a­melyekben őt illetékesnek tekintjük, bizonyára szí­ves készséggel jön majd és tanácsával támogatni fogja. (Helyeslés a baloldalon. Derültség a jobbolda­lon.) Egyáltalában pedig sohasem fog a bürök homá­lyából idehozni törvényjavaslatot (Élénk helyeslés.), mert nem tartja helyesnek, hogy e bürök íróasztalai­ról egyenesen idejöjjenek a törvényjavaslatok. Men­jenek előbb ezek szaktanácskozmány elé, szóljon előbb hozzá az egész szakértő, esetleg nem szakértő közvé­lemény és ha azok ily módon meg vannak érlelve, akkor van helyén, hogy a törvényhozás foglalkozzék velük. (Helyeslés a jobboldalon.) Egyik képviselő úr azt mondotta, hogy a magyar kultúra ügyének egy percig sem szabad stagnálnia. Ezt érzi és tudja, mert a stagnáció azonnal visszaesést jelent. És épen azért, mert ezt tudta és tudja, ennélfogva arra a kérdésre nézve, a­melyet teljesen érettnek tartott, úgyszólván hivatalba lépése napján megtette az in­tézkedést, érti a népoktatási törvény revíziójának munkába vételét. És ez a háznak úgyszólván osztat­lan helyeslésével találkozott és bízik abban és re­méli, hogy az előkészítő munkálatokat, ha nem is gyorsan, de mindenesetre oly időben és oly alakban fogja a közvélemény elé bocsáthatni, hogy azok köz­helyesléssel is fognak találkozni, mert nem hatalmi szempontok azok, melyek miatt ezen kérdést előtérbe állítja, hanem tisztán didaktikai és adminisztratív szem­pontok. (Helyeslés a jobboldalon.)­­Merész kísérletekbe és vakmerő újításokba bo­csátkozni nem fog, hanem azt tudja, hogy a magyar kultúra ügyének­ minden ágában a fokozatos fejlődés útján fog haladni és erre nézve egyelőre csak az szolgáljon biztosításul, hogy tudja, mivel tartozik e felelősségteljes állásban hazájának, nemzetének és a nemzet legféltékenyebben őrzött kincsének, a magyar kultúra ügyének. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Kovács Albert személyes kérdésben szólal föl. Ő a miniszter beszédjével szemben sem azt, hogy igen általános, sem azt, hogy igen részletes, nem említette. Elnök: Az ülést 5 percre fölfüggeszti. Szünet után következik Drakulics Pál: Naiv az a kormány, amely azt hiszi, hogy a főrendiház apró engedmények árán elfogadja a két hátralevő egyházpolitikai javaslatot. Azután rátért a tulajdonképeni közoktatásügyre és beszélt a bonyhádi állítólagos választási visszaélésekről, a szerbek sérel­meiről, a szerb kongresszus betiltásáról. Kéri a kormányt­, bánjon el méltányosabban a nemzetiségekkel, mert igaz ugyan, hogy a magyar hazához ragaszkodó nemzetiségek előbb csak a ma­gyar kormány ellen zúgolódnak, de ha a kormány soká ebben az irányban halad, meggyűlölnek mindent, ami magyar. Ő a magyar nemzeti állam konszolidá­lását óhajtja s ezért fájdalommal látná, ha idáig fej­lődnének a viszonyok. (Helyeslés a baloldalon.) Asbóth János: Sehol a világon a népet úgy ki nem zsákmá­nyolják az adó behajtása tekintetében, mint mi­­nálunk. Az kongó frázis és mesebeszéd, hogy az 1848- iki törvény befogadta népét az alkotmány sáncaiba,, mert Magyarországon még mindig csak 800.000 em­berre szorítkozik a választási jog. A múlt évben Pulszky Ágost is konstatálta, hogy elérkezett az idő a szavazati jog kiterjesztésére. Pulszky Ágost: Tavaly egy szót sem szóltam erről. Asbóth János : A­hol a nép magyar, ott mindennek a hatása, nem vezetett oda, hogy abból nemzetiségi mozgalom fejlődjék, ottan az agrár­szoci­alizmusra vezetett. De ott, a­hol a nép nem magyar, megtermékenyítette a talajt a nemzetiségi mozga­lomra. (Igaz ! ügy van­­ a bal- és szélsőbaloldalon.) Azáltal, hogy nálunk meg van hamisítva a parla­­mentarizmus, azáltal, hogy feje tetejére van állítva a­ parlamentarizmus, mely kétségkívül a párturalom, ami azonban, korrektívumát találja abban, hogy az uralomban és a kormányzásban a pártok változ­zanak. Szapáry László gróf: Helyes ! (Élénk derült­ség jobbfelől.) Asbóth János: . . . e helyett azt látjuk, hogy a t. többség mindent föláldoz és mindent alá­rendel annak, hogy évtizedről évtizedre prolongálja hatalmának kizárólagosságát. A közoktatási állapotokért nem vádolja a je­lenlegi minisztert, mert csak most vette át az ügyek vezetését. Nagyszerű elődeit sem vádolja. „Inter arma silent musae“. Nem foglalkozhattak a magyar iskola szervezésével, mert nagyobb, dicsőbb, magaszt­­osabb ügygyel voltak elfoglalva: szervezniük kellett a vallásháborút! (ügy van­­ a baloldalon, derültség a jobboldalon.) Az általános vita­­berekesztése. Elnök: T. ház ! Szólásra senki sincsen följe­gyezve, kíván valaki még szólani ? (Senki sem !) Miután senki sem kíván szólani, a vitát be­zárom. Következik a szavazás. Szavazásra fel van téve a központi igazgatás első­ címének első tétele alatt a személyi járandóságokra előirányzott 291081 forint. Megszavazza-e a t. ház ezt az összeget: igen vagy nem ? (Igen !) Kérem azon képviselő urakat, akik megsza­vazták, méltóztassanak fölállani. (Megtörténik.) A ház többsége megszavazza s ezzel a napi­rend ki lévén merítve, az ülést bezárom. Ülés vége d. u. 1 óra 50 perckor. KÉPZŐMŰVÉSZET. * (Millenniumi kiállítási plakátok.) A millenniumi kiállítás művészi kivitelű falragaszaira hirdetett pályázat, holnap február hó elsején jár le. A keresk.­miniszter 500, 300 és 200 koronából álló pályadíjakat tűzött ki a beérkező legjobb művek díja­zására. A kisebb díjakat tekintve főleg fiatalabb mű­vészeink vettek részt a pályázaton s magában a Benczur-féle mesteroskolában négy igen sikerült pá­lyaművet készítettek. A Fölfogás dolgában kü­lönösen szellemes Audits Andor pályaműve, me­lyen az előtérben lebegő génius fölidézi a his­tóriai alakokat s Szent István, Nagy Lajos, Szent László, Mátyás király stb. megjelenő szel­leme Magyarország e fényes korszakait juttatja eszünkbe s egyúttal a millennium eszméjét is leg­egyszerűbben fejezi ki. Pap Henrik vázlata egy ma­gyar páncélos­ vitézt ábrázol, lábainál a heverő orosz­lánnal, ezzel szimbolizálva az ezredéves magyar vi­tézséget, mely országunkat mai napig fönntartó, Spányik Kornél heraldikai alapon indult s két an­­gyalja a magyar szent korona országainak összcime­­rét tartja. Ipoly Sándor finom kidolgozású vázlatán szobrász­­fölfogás látszik. Az állítólagos szabadság­szobor talapzatán (mert hisz csak egy lovas-szobor lólábai látszanak) áll a géniusz, ki tudásával világgá kürtöli a millennium eseményét. A lépcsőzet alján a művészet, tudomány, ipar, kereskedelem stb. jelvé­nyei láthatók. Az egész kompozíció már szinte is­merős a szobrászati pályázatokról. Valamennyi kom­pozíció hátterét a főváros látképe képezi. Ez a né­hány bemutatott vázlat fogalmat nyújthat arról, mi­lyenforma falragaszt várhatunk. Mindenesetre még több pályamű is érkezik be, melyeken talán még° jobban érvényre jut a millennium eszméjének kife­jezése. * (Művész-expedíció a sarkvidékre.) Ma alakult meg Bécsben, mint lapunknak táviratoztak, Payer Gyula festőművész éjszaksarki expedíciójának nagy előkészítő bizottsága. A festőművész legközelebb Budapestre jön,­ több fölolvasást fog tartani és be­mutatkozik az itteni notabilitásoknak. * (A Molnár-Brodszky jubileumot) melyet e két veterán magyar festő 50 éves festői működése alkalmából ma akartak megtartani a Nemzeti szalon­ban, hosszabb időre elhalasztották. Molnár Józsefnek ugyanis a szemét megoperálták s miután Molnár Brodszky nélkül s Brodszk­y Molnár nélkül ép úgy nem képzelhető mint Castor Pollux nélkül, felemás jubileumról szó se lehetett. 3

Next