Pesti Hírlap, 1895. március (17. évfolyam, 60-89. szám)
1895-03-10 / 69. szám
1895 március 10. PESTI HÍRLAP 7 ht 24. száza.) naponkint 5—7 óra közt reklamálni. Ugyanitt vehetik át jegyeiket a kör tagjai. * (A felvidéki közművelődési egyesület javára) március 30-ikán a fővárosi Vigadóban a következő műsorral tartják meg az előadást: Atilla menyegzője, Szent István király, Könyves Kálmán, Nagy Lajos udvara, Lucullus lakomája és Medici Lőrinc udvara élőképek zenekisérettel és magyarázó versek szavalásával. Rendezi Zichy Jenő gróf. Résztvesznek az élőképekben a fővárosi előkelő társaság női és férfi tagjai. A magyarázó verseket Jókai Mór írta és Jászai Mari szavalja. Az élőképek sora két részre oszlik, közbe színre kerül: A tékozló fiú, némajáték, előadva népszínház tagjai által, köztük Hegyi Arankával. Rendezi Rákosi Szidi. A rendező bizottság, mely a felvidék országgyűlési képviselőiből gr. Csáky Albin elnöklete alatt alakult, kiegészítette magát a következő női bizottsággal: gr. Csáky Albinná, gr. Széchenyi Imréné (horpácsi), b. Révay Gyuláné, Dókus Ernőné, Megyeri Krausz Lajosné, Hirsch Jakabné, Rossz Miklósné. Részletes értesítést az e héten kiadandó plakátok nyújtanak. * (A cseh vonósnégyes társulat) e hó 15-én tartandó hangversenyének műsora a következő : I. Smetana vonósnégyes (E-moll). Aus meinem Leben. II. Dvorzsák. Vonósnégyes (E-dur.) op. 51. III. Beethoven vonósnégyes (F-dur.) op. 59. A Smetana-féle vonósnégyes Életemből címet visel s ebben az Eladott menyasszony szerzője küzdelmeit iparkodik zeneileg illusztrálni. Jegyek a Harmónia zeneműkereskedésben kaphatók. * (Vásár az operában.) Az alföldi ínségesek javára f. hó 19-én és 20-án tervezett ünnepély az operában nem a nevezett napokon, hanem, mint értesülünk, a rendezőbizottság ez ünnepély megtartásának napjait a legközelebb közzé fogja tenni. Ez alkalommal előadják Festetich grófnőnek a „Festő műtermében“ című némajátékát is, mely a műbarátok körének minapi estélyén oly zajos sikert aratott. Aggházy Károly tanár e napokban már be is fejezte az eredetileg zongorára komponált zenekíséretnek zenekari hangszerelését. * (Érdekesnek ígérkező hangverseny) lesz hétfőn este a Vigadó kistermében. Zilahy Gyula felesége, Singhoffer Vilma rendezi ezt a hangversenyt Takács Mihálylyal együtt, többek közreműködése mellett. Szerepelni fog a rendezőkön kívül először is Vízvári Mariska, a Vízváriak kedves talentumú fiatal leánya, akit már a nemzeti színházban is megtapsoltak s akiről tréfásan azt mondják, hogy máris kilátszanak belőle a Vízvári körmök. Részt vesz még Aggházi Károly, Jorvay Sándor és Noszoda Károly. Egyszóval derék kis hangverseny is lesz, bizonyára széles körben keltve föltűnést. * (A színészegyesület kongresszusának) előértekezlete hétfőn délután 5 órakor lesz, a „Metropole“ fogadóban, ahová az értekezlet elnöksége az összes kongresszusi képviselőket meghívja. * (Új zenemű.) „Harmincnegyedik ábránd“ cím alatt a Táborszky Nándor (Nádor Kálmán) cég újabban ismét kiadta Székely Imrének egyik rhapszodiáját, mely a „ritka búza“ és a „volt szeretőm“ kezdetű ismert magyar népdaloknak hatásos és amellett könnyen eljátszható földolgozását tartalmazza. A csinos kiállítású füzet ára 3 korona s minden zeneműkereskedésben kapható. * (A Szlaviansky féle dalárda) meglehetősen megcsapppant számban most Serajevóban hangversenyezik ; a társulat női tagjai egytől-egyig megváltak a társulattól és csak a férfiak és a gyermekek vesznek részt Dimitri Slaviansky személyes vezetése alatt a hangversenyekben. * (Rémület a színházban.) A párisi „Comédie Parisienne“ tegnapi előadásán olyan incidens merült föl, mely könnyen nagyobb veszedelmet vonhatott volna maga után. Fuller Loie szerpentin-táncosnő fölléptekor villamos fénynyel világították meg a táncosnő lenge, dús szövetű ruházatát. A sodronyok túlságos izzás következtében hirtelen szikrákat szórtak és a nézők egyike hangosan elkiáltotta magát „Tűz“, mire a közönség megrémülve, hanyatt-homlok rohant kifelé, nem törődve a rendező csillapító szavaival, ki a színpadról beszélt és integetett, hogy nincsen semmi baj. Végre miután a közönség nagy része eltávozott, a többiek megnyugodtak és az előadást félig üres ház előtt folytatták, vagy volt a Kántorné sírjához? — hát csak annyi, hogy kívülem soha senki sem gondolt rá, ha még annyi hangzatos szavakkal emlegették vagy emlegetik is az egykori Dúsét! Hogy ma, sőt évtizedekkel előbb sem tudta volna többé senki sem megtalálni azt a darab földet, hol az első magyar tragika porai nyugszanak, ha én egy patak követ meg nem jelölöm annak sírját. Már akkor is csak egyetlen élő tisztelője akadt, aki képes volt engem útbaigazítani jó szándékomban. Ez volt 1856-ban, Marosvásárhelyen, mikor a kis rögtönzött emlékkövet némi családias ünnepléssel adtam át immár a feledésnek. Bizony, kedves Miriám, ne ítélje senki azt a féloldalon faragatlan követ ott, mert eddig sokkal nagyobb hivatást teljesített, mint amennyit neki szántam, akkor így vélekedvén: legyen ez figyelmeztető arra, hogy 18—20 év múlva díszesebb jusson a helyére. Nincs díszesebb máig sem. De a kis kő áll mozdulatlanul, csak a hant roskad mellette, simulva az anyafölddel egyenesre, mert — sok idő. — De azóta csak egyszer hántolhattam föl újra, repkényt is ültettünk rá, azonban még a nemesebb növények is hűtlenek lesznek ott, ahol kötelességet kell teljesíteniük. Utolszor, nem régen, 1892-ben látogattam meg azt a sirt. Az élősdi bürkök, — szándékosan nem nevezem gaznak — mert olyan üdén és tudatosan ölelték körül a kis követ, hogy még ezeket, is hálásan, sok kímélettel hajtogattam szét, hogy búcsút vegyek a jól olvasható betűktől, hogy némán bocsánatot kérjek az alant nyugvó hantoktól : hát igy maradt ? talán elvonuló büszke lelked akarta azt is, hogy igy maradtál? legyen, nyugodjál békével ... Miriám, te tudod, hogy nekem sok sírom van és élőim számosak, én nem terjeszthetem ki gondjaimat odáig. Félénk természetem (mondjuk ki: gyáva) soha sem merte mások figyelmét fölhívni hozzá. Ezen múlt és igy kellett belenyugodnom, hogy nem az én, nem ama kegyeletes érzelmek, de kora hibája, ha elenyészik minden jel nélkül a magyar színművészet egyik legjelesebbjének nyugvóhelye . . . Te vagy az első magyar Sappho legméltóbb leánya, hát legyen jó szíved örököse is. Vájjon önző vagyok-e, ha kérlek , vedd át tragika-anyád sírját, hogy annyival is nyugodtabban éljem le hajlott korom apró tűnődéseit . . .“ Jászai Mari kijelentette azonnal, hogy átveszi a neki fölajánlott örökségét és még a nyár folyamán sírkövet állíttat Kántorné sírjára. Kantorné sírja. Az „Új Idők“ múlt heti számában Jászai Mari elmondta, hogy székesfehérvári vendégszereplése alkalmából egy öreg színésznő megajándékozta őt azzal a stuárt gallérral, melyet Kantomé, a legelső tragika viselt. Erre Prielle Cornelia asszony a következő érdekes levelet intézte pályatársnőjéhez: „ ... Ha a székesfehérvári fehérhajú pályatársnők gyöngéd figyelmét annyi kegyelettel fogadtad, lehetetlen, hogy tőlem, legrégibb fehérhajadtól elutasítanál egy olyan ajánlatot, melyet mint Kantorné méltó utódjának teszek neked: Vedd át tőlem Kántoraié sírját. — Miért azt tőlem ? s mi közöm van, Lanfranconi Enea öngyilkossága. — Saját tudósítónktól. — Pozsony, márc. 9. A kora reggeli órákban kelt szárnyra a megdöbbentő hír, hogy Pozsony városának egyik legderekabb férfia, a jótékonyságáról, műkincseiről és lovagiasságáról híres Lanfranconi Enea saját kezével vetett véget életének. Mint évek óta mindennap, ma is reggeli 6 órakor kelt föl Lanfranconi és felöltözködött. Egy órával később revolvert vett elő s a golyót halántékába röpítette. De oly rosszul talált, hogy arca felét szétroncsolta s a halál is csak egy órai kínos tusa után állt be. A koronázó-téren álló hatalmas Lanfranconipalotában, mely a város legterjedelmesebb magánépülete, hamar föllármázták a cselédséget. Futottak orvosokért, de a rögtön odaérkezett Schmidt Hugo dr. kórházi forvos többé nem segíthetett. Az öngyilkosság oka még eddig rejtély. Az utóbbi hat-nyolc hét óta Lanfranconi Eneát sehol sem lehetett látni. Azelőtt minden este a polgári kaszinóban töltötte az estét, hol Szálavszky Gyula főispánnal s a királyi tábla főbiráival tarokkot játszott. Mintegy két hó előtt súlyosan megbetegedett a felesége szül. Rogen Claudine asszony. Ettől fogva Lanfranconi nemmozdult ki a palotájából. Hat héten éjjel nappal ápolta nejét, kinek már a halálát híresztelték a városban s most annál rettenetesebben hatott a hir, hogy a föláldozó férj lett öngyilkossá. Az eset annál megfoghatatlanabb, mert Lanfranconi egészen rendezett anyagi viszonyok között élt. A lefolyt nyáron külön képtár-helyiséget építtetett mintegy 50,000 írtért. Roppant műgyüjteményét is folyton szaporította s különösen a millenniumi kiállításra oly ritkaságokat gyűjtött, melyekkel fölülmúlta volna az összes amateurök kiállítását. Az öngyilkosságot ennélfogva csak pillanatnyi elkeseredésében, tán a neje iránti szeretetéből követte el. Mondják, hogy neje súlyos baja ellen morfin befecskendezést használt. A csillapító szert épen férje vette el tőle s tán a hat heti virrasztás alatt maga használt morfint, mely idegeit megtámadta s egy rossz percében a fegyverhez nyúlt. Lanfranconi Enea olasz családból származik. Atyja Milánó vidékéről jött mint vasúti mérnök és vállalkozó s ő építette a bécsi budapesti vonalat. Két fiát Eneát és Luigit Pozsonyban iskoláztatta s mig Luigi visszament Olaszországba anyjukhoz, addig Enea Pozsonyban telepedett le. Mint mérnök nagy és fényes munkákat vitt végbe. Kitűnő szakmunkát írt a Dunaszabályozásról, melyért többféle kitüntetést kapott. Egész sereg olasz, román s más rendjele van. Tavaly pedig a vaskorona-rendet kapta. Részt vett Szeged újjáépítésében, évek óta ő bírta a Dévény- Ujfalu melletti kőbányákat, melyek a Dunaszabályozáshoz szükséges anyagot szolgáltatják. Mind e vállalkozás nagy anyagi haszonnal járt s az amúgy is gazdag embert a város legvagyonosabb emberévé tették. A koronázó téren álló, a Dunapartra néző hatalmas palotán kívül nagy villát építtetett Bugelbachban, óriási parkot is létesített ott s a fejedelemi fénynyel rendezte be a lakosztályokat. De különösen nagy vagyont képvisel képgyűjteménye, ritkaságainak múzeuma, óriási metszet és kézrajz kollekciója. Az országban ő volt az első műgyűjtő. Minden Hungarikát, amely csak megszerezhető volt, drága pénzen megszerzett. Könyvtára közel 50000 irtot ér s ezt a bibliotékát Pozsony városának akarta hagyni oly föltétel alatt, hogy a harmadik egyetem itt létesül. Képtárában a németalföldi s az olasz mesterek legkitűnőbbjei vannak képviselve. Rubens, Tizian, Paolo Veronese, Carlo Dolce, Palma Veccio, Guercino s mások művei teszik nagybecsűvé a gyűjteményt. De Rembrandt, Dürer, Huysum képei is értékesek. Munkácsy Mihály legutóbbi ittléte alkalmával egyenesen Lanfranconi kedvéért töltött két napot Pozsonyban s elragadtatva nézte végig a gazdag műkincsek gyűjteményét. Az utóbbi években egészen a képeinek élt. Nagy utazásokat tett, hogy a gallériáját bővítse, kiegészítse. A millenniumi kiállításon három nagy teremben be akarta mutatni mindazt, amit a művészet Mária Terézia korában alkotott. Thaly Kálmánnal, aki legjobb barátja volt, a kuruc időszak műkincseit állította össze és Prém Józseffel már a legbővebb tomtörténelmi magyarázatokkal ellátott katalógust kezdte megírni, amikor hirtelen végett vetett minden szép és nagy tervnek. Mint műismerő és historikus kevés van nálunk, aki oly alaposan behatott volna a korok szellemébe, mint ő. Munkácsy Mihálynak a „Honfoglalás“ képéhez ő szolgáltatta a legauthentikusabb adatokat. Kedvenc thémája volt az Árpád sírja, melyet ő a Pozsony melletti Carmentumo közelében keresett s olasz ember létére rajongott a magyar történetért s a magyarságért. A társadalmi életben előkelő állásokat foglalt el. A pozsonyi képzőművészeti társulatnak, melyet Eszterházy István gróffal uj életre keltett, elnöke volt, a vívó egyesület, hajósegylet s más testületek disztagul választották. A derék férfiút, a ki törte a magyar nyelvet, de mindig magyarul beszélt s tavaly az Árpád sírjáról magyar előadást tartott, őszintén gyászolja egész Pozsony s az országban is sokan. Még csak 45 éves volt. Pozsonyban csak ideiglenesen temették el. Tavaszkor Milano mellé a családi sírboltba viszik tetemeit. Műszaki hírek. * (A Duna Tisza-torok fölötti szakaszának) biztosítását teljes erélylyel foganatositni kívánja a földművelési miniszter. A Duna ugyanis közvetlenül a Tisza torkolata fölött oly rohammal támadta a múlt évben meg az utóbbi folyam balpartját, hogy a kedvező betorkolás komoly veszélyeztetésnek volt kitéve, minek folytán a múlt évre megállapított szabályozási sorrendtől el kellett térnie a kormánynak s kevésbbé sürgős munkák elhagyásával a kérdéses ponton, a töki szigetnél százötvenezer forintot meghaladó költséggel partbiztosítási munkálatokat foganatosíttatnia. E munkálatok azonban, melyek most már a Tiszaszabályozás folytatásáról szóló törvény által is szentesibe vannak, nagy kiterjedésben, mintegy kilenc kilométernyi kiterjedésben szükséges még ez idén tovább folytatni, hogy a Dunának a Tisza medrébe való átcsapása végleg el legyen hárítható. (A magyar mérnök és építész-egyletben, K. Tóth Mihály a főváros egyik legérdekesebb mkr