Pesti Hírlap, 1895. március (17. évfolyam, 60-89. szám)

1895-03-17 / 76. szám

6 PESTI HÍRLAP istjn. március 17. ----------------——................ .......................................................­* (Színházi műsor.) A nemzeti színház mű­sora : Hétfőn, 18-án : A nőuralom. — Kedden, 19-én: A komédiások. — Szerdán, 20-án: Otthon. — Csü­törtökön, 21-én : Gringoire. Ne fogadj föl soha sem­mit. — Pénteken, 22-én : Stuart Mária. — Szomba­ton, 23-án: A jó barátok. — Vasárnap, 24-én : A­­cigány. Az operaház műsora. Hétfőn, 18-án nincs Előadás (a várszínházban: A navarrai lány, Sylvia.) — Kedden, 19-én: A cremonai hegedűs. A nappal és az éjjel. — Szerdán, 20-án nincs előadás (a vár­színházban : Fidelio.) — Csütörtökön, 21-én: Moreilo Frigyes úr vendégfölléptével: A bajazzók. A nappal és az éjjel. — Pénteken, 22-én nincs előadás. — Szombaton, 23-án: A walkür. — Vasárnap, 24-én: Jancsi és Juliska. A nappal és az éjjel. A népszínház műsora: Vasárnap d. u.: Sárga csikó, este: Két Champignol. — Hétfőn: Két Cham­­pignol. — Kedden : Két Champignol. — Szerdán : Télen. — Csütörtökön: Papa felesége. — Pénteken : Két Champignol. — Szombaton: Télen. — Vasár­­ nap d. u.: Lili, este: Télen. * (M. kir. operaház.) Zilli Emma asszony ma este Aida szerepében folytatta vendégszereplését, több szerencsével és több sikerrel, mint a­mennyi első föllépésének kijutott. Ma este kevésbbé tűnt föl a felső regiszterek erőtlensége és a középhangok si­vár, színtelen merevsége; kevésbbé tremolázott és gondosan került minden túlzást ének és játékban. íz­léssel énekelte az első felvonás nagy áriáját, igazi drámai erővel és erőteljes akcentusokkal a duettet Amnerissel és a nílusparti jelenés magán­ áriájában is sok sikerült momentuma volt. A mellett temperamen­tummal és szenvedélylyel látta el szerepének színészi részét és igazi olaszos modorban ugyan, de hévvel és tűzzel játszotta meg nagy jelenését Rhadameszszel. Minden nagyobb jelenését megtapsolták és egyes föl­­vonások után többször hívták a függöny elé, szóval : ma este valóságos succes-je is volt. Az előadás kü­lönben is egyike volt a legjobbaknak; Rhadameszt Broulik énekelte, olasz szöveggel, de egyébként mű­vészi ízléssel és erővel. Takács kitűnő Amonasro és Ney méltóságteljes főpap volt, a fáraó szerepében pe­dig Szendrei is rászolgált a közönség tapsaira. A ze­nekart Grossmann karmester vezényelte. * (A nemzeti színházban) kezdik megbe­csülni Shaksperet; volt közönség legutóbb Macbethre, volt ma III. Richardra is és előbb-utóbb a pénztáros is jó írónak fogja tartani az öreget, akinek műveire nem volt kár azt a pár új jelmezt készíttetni, melye­ket az este bemutattak. Ki tudja, talán tisztességes díszletekre is kerül sor, sőt látnoki erővel olyan elő­adásokról is lehet álmodozni, a­hol London falainál nem szerít tizenkét szál mindkét nembeli jám­bor publikumot nyolc szál alabárdos egy sa­rokba, úgy, hogy üres maradjon a nagy kapu és az előtte levő tér, melyre semmi szükség sincs. Hi­szen csak szegény Hastings lord fut elő, mint valami elkésett hordár. Jöhet oly idő is, a­mikor mások is megtanulják, mint Jászai Mari, hogyan kell azt a sok fránya nevű lordot és lédit szólítani, a­mire szintén mutatkozott ma némi hajlandóság. Szóval úgynevezett rendezést is lehet remélni, a­mit igazán megérdemel a jónevű szerző, aki utóvégre is bő al­kalmat nyújtott a legszebb tablókra. A szereplők közt persze ezúttal is Jászai Mari emelkedett ki ma­gasan, nagyon magasan. A többiek aztán átlag meglehetősen kicsinyek voltak, de igyekezetben nem volt hiány. Azok a sikerült jelenetek, melyeket Egressynek, Somlónak, Márkus Emíliának, Feleki­­nének, Szacsvaynénak köszönhettünk, megmentettek az estből annyit, hogy közepes előadásról beszélhe­tünk és ez is csak valami. Túl szigorú volna megfeled­kezni Gyenes érdemeiről; a sikerült jelenetekből ő is vindikálhat magának részt; mindjárt belépője dicsé­­retreméltó volt, de a kívánatos gradáció majdnem teljesen elmaradt. A Gyenes Richardja még mindig várhatja azt a „nagyszabású“ művészt, aki megbir­kózik az ilyen démoni erőt igénylő szereppel. * (A csizmadia mint kisértet.) Szigeti József híres népszínművét ma kellett volna adni a várszín­házban a színészmenház javára. Közbejött akadályok miatt az előadást e hó 25-ére halasztották. A kis vár­színház kétségkívül egészen meg fog telni közönséggel mert hiszen maga a szerző adja a címszerepet. Ki ne akarná látni az öreg Szigetit, a „hajdani“ színészt De maga a népszínmű is egyike színműirodalmunk legjelesebb termékeinek. Rendkívüli színszerűséggel van megcsinálva és jobbnál-jobb szerepek adnak al­kalmat a színészeknek, hogy tehetségüket ragyogtas­­sák. Küry Klára és a népszínház meg a nemzeti színház tagjai, akik az előadásban közre fognak mű­ködni, meg is fogják ragadni a jó alkalmat, így aztán nem is szükséges hangsúlyozni az előadás nemes célját. * (Hírek a népszínházból.) „Télen“ Bokor pályadíjat nyert népszínműve, mely eddig folyton zsúfolt házakat csinált, Komáromi Mariska pozsonyi vendégszereplése miatt a jövő héten csak szerdán kerülhet legközelebb szinre. — A felvidéki közmű­velődési egyesület javára e hó 30-án tartandó elő­adás programmjában az a változás történt, hogy a Lucullus lakomája élőkép helyére Shakespeare Er­zsébet királyné előtt című igen hatásos, szép képet tették. Az előadás felől részletes fölvilágosítást ad­nak a nagy falragaszok. A Rózsavölgyi zenemű-ke­reskedés a jövő héten már elfogadja az előjegyzése­ket. Az élőképekben résztvevő előkelő nők és férfiak névsorát hétfőn, a gr. Csáky Albin lakásán tartandó bizottsági ülésen fogják névleg megállapítani. A név­sort közzé fogják tenni a hírlapokban. . ..Totodt lesz a címe a népszínház legközelebbi újdonságának. A kettős címszerepet Küry Klára fogja játszani és pedig a fiút is (Toto) a leányt is (Tata.) * (A „Liszt Ferenc zeneművészkor“) szerdán, f. hó 20-án esti fél 8 órakor tartja ez idei első házi hangversenyét a vigadó kis termében. Közreműködnek: Maleczkyné Jozefin assz., Beck Vilmos ur, Chovács K., Thomacs J. és Szendy A. tanár urak, Polónyi Elemér zongoraművész, a Grün­­feld-Sebald-Riedl-Novalek-féle vonós­négyes és Ker­ner István ur. A műsor áll Bátor Izidor zongora­ötö­séből, Kerner J. és Poldini Ede dalaiból, Chovács új zongoraszonátájából és Liszt „Hungária“ című symph. költeményéből, melyet 2 zongorán fognak előadni. Tagsági és vendégjegyek válthatók a kör helyiségé­ben (Andrássy­ út 24. I. em. Maleczky Vilmos ház­nagynál. Hangverseny után a vigadó éttermeiben is­merkedési estély lesz a két fuzionált egyesület tag­jai között. * (Rossi Ernő Budapesten.) A világhírű olasz tragikus vendégjátékai iránt máris általános ér­deklődés mutatkozik. Az igazgatósághoz már sok megrendelés érkezett páholyokért és ülőhelyekért. A műsort már a jövő héten teszik közzé. * (Gyermekszínház.) A gyermekszínházban holnap, 17-én közkívánatra a Hamupipőkét adják, a­melynek címszerepét Feld Irén játszsza. Jegyeket már délelőtt lehet váltani. A legközelebbi újdonság „Mátyás király könyvtára“ lesz Mosdósy Imrétől. * (Színészjelöltek figyelmébe.) A színész­­egyesületben, mint már említettük, a felvételi vizs­gálatokat a jövő hónap 10-én tartják meg. Folyamo­dásokat e hó 31-ig kell benyújtani, a később érke­zett folyamodásokat nem veszik figyelembe. * (A budai dalárda) csütörtökön, i. é. már­cius hó 21-dikén tartja meg a fővárosi vigadó termei­ben Bellovics Imre karnagy igazgatása alatt dalesté­lyét, még­pedig a következő műsorral: 1. Fortuner É. Mi volt nekem a szerelem, férfikar. 2. a) Wie­­nyanszky: Románc, b) Hubay : Scene de la Csárda. Hegedűn előadja Sigmund Sándor tanár ur. 3. Bellovics I.: Régi dal, régi dicsőség ; férfikar. 4. Schumann R.: Solo részek a Szerelmi daljátékból. Előadják : Rot­­hauser­ Gizella és Várady Margit urhölgyek, Novák Dezső ur és Petrovics György egyleti tag ur. 5. Goldmark K. Tavasz csákja; férfikar zongora kísé­rettel. 6. Dalok. Énekli Várady Margit urhölgy. 7.­­Mendelssohn B.: Szerelem és bor; férfikar. 8. Schweida R.: Rászállott a vadgalamb a zöld ágra férfikar. * (Házi hangverseny) volt ma a mentő-egye­sület üléstermében. Szabó József zongorázott, Somló Nándor énekelt, Schenk Arthur hegedült, dr. Aczél pedig fölolvasást tartott a sebkezelésről otthon. A mű­sor minden számát zajosan megtapsolták. * (A bécsi udvari opera Budapesten ) A fővárosi zenekedvelő közönség április hó elején oly műélvezetben fog részesülni, mely a leg­nagyobb rit­kaságok közé tartozik és a legszélesebb körben fel­tűnést fog kelteni. Arról van szó t. i., hogy a bécsi udvari opera művész-személyzetének legelőkelőbb tagjai lerándulnak Bécsből és április hó 9. és 10-én két este egymásután összelőadást rendeznek a főv. iigarló nagytermében. A részletes műsort maga Jahn, az udvari opera igazgatója állította össze s körülbelül 10 dalműből fog állani, így például a „Tannhäuser“ híres septettje is előfordul a műsorban. Az előjegy­zéseket a „Harmonia“ zenemű-kereskedés fogadja el, mely eme nagyszerű vállalat rendezésével meg van bízva. * (Kom­árony Harisba Pozsonyban.) Leve­lezőnk Írja : Krecsányi Ignác színtársulatánál valár­ki minden szót, eszembe jutottak szemrehányó, bús pillantásai. Szent isten, csak nem egy meg­tört liliom dúl most a karomra ? — Eljön az esküvőmre? — kérdezte, — jöjjön, minden bizonynyal és azontúl is, jöjjön el gyakran, töltse nálunk a nyarat. Hiszen én csak kénytelenségből megyek férjez, nem szere­tem ezt az embert. Hiszen tudja, hogy nem szeret­ietem ! No, most már elég, nem kérek többet a falusi idillből. A kávéház ajtaján bocsánatot kér­tem, hogy nem tarthatok velük, mert a szer­kesztőségbe kell már mennem. Ügygyel-bajjal megszabadultam végre, minek utána sok min­denfélét kellett megígérnem. Már indultam, mikor Lajos barátom utá­nam kiáltott. — Megállj csak öregem, mondta, én nem szeretem a mulatozást, de hát ma már mind­egy. Aztán olyan fiatalon nem kerülünk többé össze. Hát míg te a dolgodat végzed, én haza szállítom az enyéimet, aztán vezess valami jó helyre, tudod, ahol istenesen lehet mulatni, le­gény módjára. Hiszen te ismered Budapestet, okvetetlenül van valami lebujod, te kópé. Hé, hé hé. Ezt is megígértem, de nem állhattam meg, hogy mégegyszer végig ne nézzek rajta. — Mit nézel? — Semmit, csak az jutott eszembe, hogy a te falud és Budapest között voltaképen nincs egyéb különbség, mint hogy itten ügyesebb sza­bók csinálják a kabátokat. — Ez már igaz, szólt Lajos barátom. De én Pesten is dolgoztatok ám­­ eszében bízhatik, ebből a házasságból alig­ha lett volna valami. A fiataloknak ez a rejtőzkö­dése és tettetett ellenszenve egészen más felé terelte a pletyka figyelmét. Nevetséges is róla beszélni, de hát te is jóllátó ember vagy, el­mondhatom. Nézd hát a feleségemet, milyen de­rült, milyen boldog és jókedvű s milyen rokoni bizalommal turkál a sógor hajában. Hát lehetne-e ő ilyen nyugodt, ha csak egy csöpp igaz­ság is volna abban, amit pletykálnak? A fiatal­asszony csakugyan a legrokonibb bizalommal turkált a vőlegény vörös hajába, az meg nem kevesebb bizalommal fogta meg a turkáló kezet és tartogatta a magáéban. Ezt a momentumot érdekes falusi jelenségkép meg­jegyeztem magamnak, mert a városiaknál a kéz szorongatása csak szerelmesek tulajdonsága szokott lenni. — De hiszen, még csak nem is mondtam miből is áll az a pletyka. Hát azt suttogták, hogy Sanyi (végre a neve!) voltaképpen a fe­leségemhez jár. No ilyet! Aztán gúnyolódtak rajtam, hogy amit az egész falu tud, azt én nem látom, holott csak az irodaajtómat kellene kinyitnom. A balgák! Én két esztendőn keresz­tül tudtam a pletyka minden szavát és még sem nyitottam ki az irodám ajtaját. Hiszen én csak tudom, mi történik a házamnál! A felesé­gem szenvedélyes sakkozó és Sanyi sakkozott­­vele. Ő pedig azért állt be állandó partnernek, mivel ez jó ürügy volt, hogy Borcsához férjen. De hát persze, a buta falusiak unalmukba mind­járt botrányra gondolnak. — Aztán, ha kétkedtem volna is, el kel­lett volna oszolnia, mert épen a feleségem volt az, aki erőltette ezt a házasságot. De hát mi­nek is beszéljünk erről az ostobaságról ? .Igyunk inkább ! Ittunk. Megvallom, az az elbeszélés külö­nös reliefet adott a társaságnak. Ni, hát ezek­nél az egyszerű embereknél is vannak ilyen pletykák? Ejnye, ejnye, milyen nagyszerű ko­médiás ez a Sanyi, ki se látszik belőle! Aztán néztem az ülése irányát — igazán, ha a szép asszony lába az enyémre tévedt, akkor inkább kereshette a Sanyiét, mint az uráét, aki messze volt tőle. — Gyerünk kávéházba — indítványozta Sanyi. Lajos barátom kedvetlen arccal hozzá­járult az indítványhoz. — Nem szeretem a mulatozást, mondta, de hát a pezsgőre jót tesz majd egy kis fe­kete kávé. Fölkerekedtünk. Nem tudom, hogyan tör­tént, de Borcsa kisasszony a karomba kapasz­kodott s előttem Sanyi vitte Lajos barátom fele­ségét. Ez meg az öregekkel követett bennünket. — Ni, nem lesz féltékeny a vőlegénye? kérdeztem vaktában. Borcsa kisasszony sóhajtott s keserűen válaszolt: — Az ? Önre ? Hiszen nincs oka ! Megszorította a karomat. — Lássa, mondta elegikusan, az emberek változnak. Különösen a férfiak. Ó, a férfiak na­gyon változnak. — Az asszonyok is, mondtam, hogy vala­mit mondjak. — Lehet, szólt ő, de én nem változtam. Csalódhattam, megadhattam magamat, de nem változom. Kezdtem izzadni. Oly célzatosan mondott

Next