Pesti Hírlap, 1895. szeptember (17. évfolyam, 239-268. szám)

1895-09-01 / 239. szám

1­2_______________________________ P­ESTI HÍRLAP 1895. szeptember 1. totó kötelességeit­­megsértené; de tekintettel kell lennie arra is, hogy a protestáns egyház­­kerületekben csak imént kimondott és dicsé­retre érdemes módon liberális rendszabályok,­­bármily ultramontán merevség alkalmazása ese­tében, kétségtelenül derogálnának a kath. Egy­ház eddigi statisztikájának is. H hogyan oldja meg a kompetencia nagy kérdéseit a püspöki kar ily nehézségek között, azt még ma nem ismerjük. De látjuk, hogy a tanácskozmány folyása békés természetű. Az ultramontán álláspont érvényesítését ott, úgy látszik, még csak meg sem kisértették. A­­­özös pásztorlevél, illetőleg a közös Utasítások kiadása elvben el van fogadva s az egyezke­dés a részletkérdések fölött folyik. Ez jót ígér. Emellett még egy „memorandum"­ közre­­bocsájtásáról is szó van, (úgy látszik, ezt ké­szítette Schlauch bibornok), mely a kath. Egy­ház ismeretes jogföntartását fogja kifejteni s messzebb elmegy a tiltakozásban, de amellett csak plátói értékkel fog bírni. Ez nem fog nagy különbséget tenni, ítéletet mondani e munka fölött csak ak­kor lehet, ha az be lesz fejezve és az Utasítá­sok előttünk feküsznek. Amíg a munka folyik, nem nézzük ellenszenvvel a főpapok vesződsé­­gét. Ellenkezőleg. Tanácskozásuk elhúzódásából a békés törekvések komolyságára következtetünk. Mivel pedig az ország békéje közös érdek minden pártok között, feszülten várjuk az ered­ményeket és ha azok a belső békének komoly garanciáit fogják tartalmazni, ha türelmesek és emberségesek lesznek és tért engednek a lelki­ismeret szabadságának, akkor a főpapi kar ne féljen a maga belső ellenségétől, a fekete de­magógiától sem. ■ A haza békéje oly nagy érdeke és kíván­sága mindnyájunknak, hogy ha azt a magas klérus is komolyan óhajtja és erről Utasításaiban az országot meg is győzi, az örökké fészkelődő, számban azonban csekély m­értékben még cse­kélyebb ultramontán destrukcióval nagyon ha­marosan lehet végezni. Megválik, hogy a magyar püspöki kar hi­vatása magaslatán áll-e a döntő pillanatokban ? Pe­UM REGÉNY. Egy vén öcsém-uram élményei után JÓKAI HÓÉ. 77 Második rész. P­ÁLMA. Mizogin lettem. Gyűlölni akartam mindent, ami nőne­men van. Az asszonytartáshoz berendezett szálláso­mat fölcseréltem garszonlakással. Mindent elpusztítottam a kezem ügyéből, a­mi csak asszonyra emlékeztet. Illatos levélkék, szárított virágok, négylevelű lóherék , autodaféka velük. Fotográfiák ? Ki a rámából ! Majd vigyo­rogtok itt a szemembe az íróasztalomon ! Nem ismerjük egymást! Ahelyett szereztem az antikváriustól egy csontkoponyát. Azt helyeztem az íróasztalomra. Férfo­­­ponya volt, kardvágás nyomával. Az eddigi külső formámat is alaposan megváltoztattam. Az államat kiborotváltam, s akkora merev ingallért viseltem, hogy túlszár­nyaltam vele Irinyi Józsit. (Azé pedig tipikus falérmurder volt.) Az ajtómon réztáblába vésve volt olvas­ható, hogy mikor vagyok hivatalosan található, máskor soha. Mert hivatalom már volt elég. Hogyan ju­tottam hozzá? Annak igen egyszerű a ma­gyarázata. A kétszázezer forintnyi örökségemet megkap­tam, amint nagykorúvá lettem, kész­pénzben, s ezen részvényeket vásároltam ugyanazon inté­zetektől, amelyeknél principálisam, mint jogta­nácsos foglalatoskodott. Azoknál fogva bejutot­tam az igazgató­tanácsba. Jó hírem meg volt alapítva a külföldön elért tökéletes siker óta. ... A szürke ember bizony még szür­kébben került haza Karlsbadból, mint odament. Az orvosok nem találták el a diagnózist. Az egyik egy bajról kúrálta, a másik másról. Ő maga is tudta jól, hogy számára nincs orvosság. És a melleit irtóztatót szenvedett. Csak a morfium befecskendés tette rá nézve elviselhetővé az életet. Aztán meg a folytonos munka. Nem tudja azt, aki nem próbálta, hogy micsoda tónikus hatása van az emberi zsige­­rekre a szellemi munkának. Ő csak azért élt meg, hogy dolgozzék, hogy emelje, gyarapítsa azokat az iparral, ke­reskedelemmel foglalkozó intézeteket, amik keze alatt fölvirágoztak. Ebben a küzdelemben való­ságos hős volt. Nekem bevallá egy bizalmas pillanatban, hogy ember fölötti kínokat szenved. — Régen leszámoltam volna az élettel, s ahhoz igen könnyű módszerem volna, csak ezt a mére­et, amit csöppen kint számlálva kell két óránkint bevennem, hajtanám föl egyszerre az egész üveggel, egy óra múlva már nem fájna semmi, de ezek a függőben levő ügyek nem­ bocsátanak. És aztán sietett velem megismertetni a kezére bízott vállalatok bonyodalmas jogi kér­déseit. Tudatta velem, hogy engem szemelt ki hivatali utódjául. ... A füstbement házasságom óta nem nyitottam be többé azt az ajtót, amely a felesége lakosztályához vezet. Nem voltam már se kosz­­tosa, se pártfogoltja. Beszéltem volna, ha arra a kérdésére kellett volna felelnem, hogy mi volt az oka annak a megfoghatatlan fiaskónak? — Nikkelnétől sem tudhatta azt meg, mert az az urával járt a keleti vaspályát traszírozni, ma itt volt, holnap amott. . . . Egy délelőtt, mikor ismét megláto­gattam a főnökömet, az ágyon kívül a karszé­kében találtam őt ülve, a felesége is ott volt m­ellette. Amint az asszonyt megláttam, vissza­húzódtam az előszobába. Perc múlva csöngetés hangzott, az inas bement, rögtön kijött s ajtót tárt előttem, már akkor az asszony nem volt ott. A szoba tele volt mosc­ás és karbil illattal. Belpolitikai hírek. Uj horvát püspök. A király, mint azt a hi­vatalos lap közli, dr. Maurovics Antalt, a nevét vi­selő zágrábi egyetem hittudományi karának nyilvános rendes tanárát, a zengg-modrusi törvényesen egyesített egyházmegye püspökévé nevezte ki. Uj tábori ágyuk. Az új tábori ágyuk beszer­zésének kérdése még közvetlenül nem sürgős, de azért mégis elég aktuális kérdés, mely mai állása szerint három-négy év múlva nem csupán az európai had­ügyminisztereket fogja foglalkoztatni, hanem a pénz­ügyminisztereket is. — írja ma a P. Lloyd. — Általá­nosan felismerték, hogy a tüzérség jelenlegi tábori ágyúival nagyon háttérbe szorul a borzasztó hatású és messzeható kis kaliberű ismétlőfegyverek mellett. A kis kaliberű ismétlőfegyver 6000 lépésnyire talál és az ezen távolságra acélburkolatú löveggel meglőtt katona nemcsak harcképtelenné válik, de a sebzés kö­rülményei szerint meg is ölhető. És jelenleg a tábori ágyú sem visz tovább 6000 lépésnél és habár a föl­robbanó gránátgolyó, vagy az űrlövegek tartalma pusztító hatású is, ez ellen a gyorsan lövő gyalogság­nak megvan ama képessége, hogy egész garmada acélburkolatú löveget gyors egymásutánban célhoz juttathat. A gyalogság és tábori tüzérség közti arány tehát nagyon az előbbinek hátrányára van ki­forgatva egyensúlyából, minek folytán egészen természetes az igyekezet, tökéletesebb anyaggal ismét az ezelőtti magasabb harci értéket elérni. , ,­­Az ez irányban való kísérletek már évek óta folynak minden nagyobb államban és nálunk is, de sehol sem értek még el végleges eredményt, azonban a technika nagy haladása és a mostani állapot tarthatlansága mellett az­ itt tekintetbe veendő kérdések megoldása már nem késhet soká. Az eddigi értesítések szerint, úgy látszik, hogy Franciaországban fogják leghama­­rább megoldani. Ha ez ott megtörténik, akkor a többi államok sem odázhatják el elhatározásukat, noha a tábori tüzérségnek új anyaggal való tökéletes és teljes fölszerelése minden egyes államnak sok száz millió­jába kerülne és noha azonkívül a rendes hadi szük­ségletet is kiszámíthatlan időre tetemesen fölcsigázná Ezen viszonyokkal szemben fölfogható, hogy eddig még minden állam habozott az új ágyuanyag beszer­zését megkezdeni. De ha egy állam a tábori tüzérség uj fölszerelését megkezdi, akkor bevégzett tényt teremt, melynek hatása alól egyik állam sem vonhatja ki magát. A­ bányai ág., hitv. evang­. egyházkerület ma fejezte be közgyűlését. A napirenden volt még több bizottsági jelentés s a kerületi küldöttek m­­­választása az egyetemes gyűlésre. Erre nézve határo­zatba ment, hogy az esperességek elnökségei legye­nek legelső sorban kiküldve, aztán megválasztották a többi küldötteket is. Majd megalakították a kerülő számvevőségét, fegyelmi, pénzügyi és iskolaügyi bizott­ságait s azt a bizottságot, mely a lelkész és tanító választási szabályrendeletet kidolgozza. Végül a kér­vények egész sorát mutatták be. Ezek közül pártoló­­lag terjesztik az egyetemes gyűlés elé a békési espe­­rességnek azt a kérvényét, melyben az egyházpoliti­kai törvények életbelépése által nekik okozandó anyagi károkért a kormány támogatását kérik. A hátralevő jegyzőkönyvi tárgyakat vita nélkül intézték el s ezzel a közgyűlést befejezték. A püspökök konferenciája. A püspökök konferenciáját, melynek fel­adata az egyházpolitikai törvényekkel szemben a kath. papság magatartását megállapítani, ma nyitották meg. Csak néhány beteg püspök ma­radt el, köztük Schlauch, a bíboros. A tanács­kozás nyugodtan folyt, de ma még nem fejez­ték be, miért­ is holnap és esetleg hétfőn is folytatják. A tanácskozás menetéről a következő részletek kerültek nyilvánosság elé:­­ Délelőtt 10 órakor lépett a terembe Vaszary Kolos bibornok-hercegprímás, bibornoki köntösben,a­kit az egybegyűltek hódolatteljen üdvözöltek A hercegprímás megnyitván az értekezletet, rövid imát mondott, isten áldását kérve a ta­nácskozásra. Ima után hosszabb beszédben ismertette a konferencia célját és az egybehívásnak szükségessé­gét, beszéde végén a jegyzőkönyv vezetésére Fehér Ipoly pannonhalmi főapátot kérte föl. Az értekezleten az elnöklő hercegprímáson kí­vül jelen voltak: Csuszka Gy­örgy kalocsai érsek, Pável Mihály nagyváradi gör. kath. püspök, Bende Imre nyitrai püspök, Bubics Zsigmond kassai, Zalka János győri, Firczák Gyula munkácsi, Szmrecsányi Pál szepesi püspökök, Mihályi Viktor balázsfalvi gör. kath. érsek, Hidassy Kornél szombathelyi, Vályi János eperjesi,­ Rimély Károly besztercebányai, Meszlényi Gyula szatmári, Hornig Károly báró veszprémi, Dessewffy Sándor Csanádi, Steiner Fülöp székesfehérvári, Lön­­hard Ferenc erdélyi püspök, Fehér Ipoly pannonhalmi főapát és Szabó János szamosújvári gör. kath. püs­pök és a lugosi vikárius. Távolmaradásukat kimentették: Schlauch Lő­rinc n. váradi bibornok-püspök, Samassa József egri

Next